Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)
1953-05-13 / 116. szám, szerda
1953 május 13 UJSZÖ Siegl Máriát példás munkájáért másodszor tüntette ki népi demokráciánk Népülík, képviselői útján már másodszor tünteti ki a 23 éves Siegl Mária CslSz-tagot, a munkában szerzett érdemeiért. „A kombájnnal végzett példás aratásért" kapott diplomájához, amelyet 1952-ben szerzett és öccsének, Vincének a szocialista Osztrava építéséért szerzett diplomájához a Malinovo község szélén álló házacskába még egy diploma került. Anyjuk, szövetkezeti tag, ismét örömkönnyeket töröl le, szeméhez emelve kötényét, s a munkás apa a forró aszfalt ^keverése közben ismét büszkén fog társainak beszélni gyermekeiről. A munkások ismerik \Erzsit, Annát és Vincét — mind a hét gyermekét. És ez a Mária... az a traktoros, a komfrájnos ... ismét kitüntetésben részesült. A mult évben közvetlenül aratás előtt kapott egy szovjet kombájnt és ezzel 213 hektárt aratott le. S a munkás szívét apai büszkeség tölti el, amikor hozzáteszi: „A norma szerint 100 hektárt kellett volna learatnia ... Ö azonban 213-at aratott le. Ez a leány mindent jendesen végez. Mint egy legény. Azonban ö sok legénytársát is megelőzte. A rossznyelvek kicsúfolták, hogy maszatosan jár. Mindent kibír. Mert mindez csak az árnyéka annak a tehernek, amelyet vállain és lelkében hordott teljes 9 éven át attól az időtől kezdve, hogy az anyja megmondta, hogy 10 éves. Mint kislány, évről évre legeltette a kulákok jószágát, áprilistól szeptemberig libákat. Rőzsét hordott a kemencébe és elkényeztetett gyermekek mellett rabszolgáskodott. Öt év alatt öt gazdaasszony, egyik rosszabb mint a másik, a jómódban élő gyermekek tucatjai legrosszabb indulatú szeszélyeikkel, a hátbavágás, szíjjal verés, rúgások, gyermeki és anyai könnyek özöne, az apai átkok ezrei, a szegény család kutya élete miatt. Erzsi nénje és nála fiatalabb Anna, Imre és Vince — mindnyájan egyforma sorsban osztoztak. Szolgák voltak szüleik, s a gyermekeknek is azzá kellett lenniök. Ilyen volt a világ. A 16 éves Mária a kulákoktól a városba kerütt, urakhoz. Egyik szólgálásból a másikba. S mindig egy és ugyanaz a . helyzet: a háziasszony örökös szemrehányásai, aki soha és semmivel sem volt elégedett. Mária egyszer a parkettát fényesíthette volna ki jobban, másszor több répát kellett volna hoznia és kevesebb petrezselymet stb. Nyafogó úrigyermekek szájába tömködte kanalakkal az ételt, egyiket a másik után, „ezt az apukáért, ezt az anyukáért", de hisz tudjátok, hogy megy ez. Siegl Mária csak 23 éves. Azonban már sok mindent megélt. Az ivánkai zöláségtermö kertekben gyomlált, padlót súrolt, disznókat etetett, s nehéz puttonokban cipelte a szőlőt a récsei „Pokol" nevü vendéglő tulajdonosának szőlőskertjében. Ez az utolsó „vállalat", ahol dolgozott, legjobban tükröztette eddigi életét. Siegl Mária, a régi társadalmi berendezés fiatal rabszolganője olvasni kezdett. Olvasta Gorkij „Gyermekéveim", „A yilágbari', „Az anya" című regényeit s mindenütt magára talált. Mikor elolvasta Osztrovszkij: „Az acélt megedzik" című regényét, ismét példát lelt benne magának. Mit jelent ő, Siegl Mária a munkások és fölművesek államában Belépett a CsIŠz-be, résztvett a gútai ifjúsági mintafalu építésében, s megtanult a gépekkel bánni. Az 1950. évi aratás második hete után az újságok már írtak a csallóközcsütörtöki gépes traktorállomás traktorosáról, Siegl Máriáról, s a múlt év őszén mint példás kombájnosnő, oklevelet kapott Nepomucky József földművelésügyi 'miniszter aláírásával. Ma a malinovói traktorosbrigád példás vezetője és az ö brigádja a tervet magasan a százszázalékon felül túlteljesíti. „Élni kezdünk" — mondja a szocializmus e fiatál úttörője. Siegl Mária számára csak most nyíltak meg az élet kapui. Türelmével és munkaszeretetével, sokat munkálkodik népéért. Mintaképül vette a Szovjetunió első traktorosnöjét, Pasa Angelinát. aki ma a legfelsőbb szovjet képviselőnője. Védjük gyümölcsfáinkat a kártékony rovaroktól Az amerikai fehér szövőlepke a gyümölcsfákon kívül még: a mezőgazdasági növényeinket is megtámadja. (Cukorrépa, kukorica, szőlő!) Az amerikai fehér szövőlepke szürkületkor röpköd és petéit az ág csúcsleveleinek fonákjára rakja le, amelyekből 7—8 nap elteltével kikelnek a vajszínű hernyók. Az ágak csúcsain pókhálőszerü fészket szőnek. Ezek a fészkek eleinte 3—4 összezsugorodott levélből állnak, de a hernyók később az egész ágat beszövik. Az amerikai fehér szövőlepke nagyon veszedelmes kártevő, mert a nösténylepke lerakott petéinek a száma eléri a hatszázat és a második generációja á kétezret is. A hernyók 4—6 hétig pusztítják a levélzetet és ennek következtében a fa nem fejlődik. Nem gyülemlik fel benne elegendő tápanyag, ami a következő évi termés csökkenését hozza r:ngával. Ha nem irtanánk azonnal a fiatal hernyófészkeket, akkor ezek a rovarok a fát valósággal ellepnék és ilyenkor már nehéz lenne irtásuk. Ez a veszedelmes kártevőrovar erdeinket is megkárosítja, amelyekből fontos nyersanyaggal látjuk el faiparunkat. A felsorolt okokból kiindulva szükséges, hogy megakadályozzuk a veszedelmes kártevő elszaporodását, éspedig a fészkek rendszeres levágásával és elégetésével. Rajtunk áll, hogy végérvényesen leszámoljunk az amerikai szövőlepkékkel. Éppen ezért összpontosítjuk arra tevékenységeinket, hogy gyümölcsöseinket, szőlőinket, fasorainkat és erdeinket megmentsük e rovaroktól. Erre kötelez bennünket az V. nemzetközi növényvédelmi értekezlet is, amely az 1952es évtben Berlinben ülésezett. Az értekezlet végső határozata értelmében minden állampolgárnak kötelessége az amerikai fehér szövőlepke pusztítása. Fontos, hogy az amerikai fehér szövőlepke pusztításában áz összes tömegszervezetek, szövetkezeti tagok és iskolák is résztvegyenek. Igy bizonyítjuk be szeretett pártunknak és kormányunknak, hogy megértettük a kormány intézkedéseit a növényvédelem érdekében és hogy nagy súlyt fektetünk mezögazdasá! gunk továbbfejlesztésére. Az amerikai fehér szövőlepkéhez hasonló kártevő az aranyfarú szövőlepke. Ez a kártevő rovar is fészkeket sző, amelyekben a fiatal kártevők áttelelnek és tavasszal a virágrilgyeket pusztítják. Ezeket a fészkeket a vegetációs nyugalom egész időtartama alatt nyesnünk és égetnünk kell. Szükséges, hogy a helyi nemzeti bizottságok megindítsák az amerikai fehér szövőlepke és az aranyfarú szövőlepke elleni harcot. Ilymódon sikerül kiirtanunk lombos fáink veszedelmét, az amerikai fehér szövőlepkét. A oukorrépatermelés fokozásáért m Az ekecsi EFSz-ben jól gazdákodunk a munkaegységekkel Az ekecsi EFSz-ben befejezték a kora tavasziak vetését, a burgonya és a kukorica ültetését. A határ olyan szép, hogy akárki megnézheti, például szolgálhat sok más EFSz-nek is. Az ekecsi szövetkezet tagjai a múltban nagy nehézségekkel küzdöttek, de okültak a hibákból, kiküszöbölték azokat és most a helyes munkabeosztás, a munkához . való szocialista viszony alapján végzik a mezei munkákat. A szövetkezet tagjai 55 hektár cukorrépa, 18 hektár takarmányrépa, 24 hektár napraforgó és 2.5 hektár korai burgonya kapálását fejezték be. A növényápolási munkák során a földterületet egyénenként szétosztották és így mindenki azon iparkodik, hogy a saját területén jól és idejében elvégezze a munkát. Négy munkacsoport működik az ekecsi szövetkezetben és ezenkívül dohánytermelő és kertészeti csoport. A kertészetben- dolgozók vezetője Raffai elvtárs, aki csoportjával a tervezett palánták kiültetését 25 nappal rövidítette meg. A kertészeti dolgozók 25 ár tavaszi salátát és 28.000 kalarábepalántát ültettek ki. A korai káposzta ültetését 75 áron befejezték. Ugyanakkor 75 ár vöröshagymát, 50 ár dinnyét, 50 ár uborkát és 50 ár tököt elvetettek, Uletve elültettek. A szövetkezet dolgozói 75 ár fokhagymát, 2 hektár borsót és 4.25 ár fűszerpaprikát kapáltak meg. 1.55 ár paradicsom és 5 ár gyapot termelésével kísérleteznek, A munkákat 19 munkaerő végezte el. E munkák elvégzésére a tervezett munkaegység 645 volt, azonban a szövetkezet tagjai 493.1/4 munkaegységgel elvégezték. A megmaradt 152 munkaegységet a nyári munkálcnál használják fel. Az ekecsi szövetkezetben bebizonyosodott, hogy a jól megszervezett munkával magasabb terméshozamot lehet elérni. Kiss Oszkár, Nyárasd. öléves tervünk utolsó évének sikeres befejezéséért Az elmúlt esztendőben a felsőpéli szövetkezetben az őszi kapásnövények betakarításánál észlelt fogyatékosságok nagy veszteséget okoztak mind épülő hazánknak, mind a szövetkezet tagjainak. De ma bátran ígérhetjük, hogy szövetkezetünkben nem lesznek többé lemaradások. Nem, mert a szövetkezet élére öntudatos vezetők kerültek, akik meggyőződtek arról, hogy dolgozó népünk életszínvonala, valamint hazánk felvirágoztatása érdekében terményeinket idejében kell betakarítanunk. Az idei munkák során a felsőpéli szövetkezet tagjai 24 hektár földterületet cukorrépával vetettek be A szövetkezet tagjai ezen a területen már kétszer saraboltak, az egyelést pedig az egyéni felelősség tudatában végzik. Ki kell emelnünk Gézi Tóth Lajost, aki a proszinyeci mozgalom értelmében félhektár földön 200 mázsa termelését vállalta. A szövetkezet tagjai öt hektár napraforgót és 24 hektár cukorrépát is megsaraboltak. Nagy iramban folyik tíz hektáron a dohány palántázása is, melyet f. hó 24-re befejeznek. A szövetkezet tagjai 2 hektár zöldség, 1 hektár hagyma és 1 hektár borsó második kapálását idejében elvégezték. A felsőpéli szövetkezet tagjai jó munkájukkal a \ gottwaldi ötéves terv sikeres befejezését segitik elö. Tóth Zsigmond, Felsőpél. A legelők helyes kihasználásával biztosítjuk a téli takarmányozást A zálogosi állami gazdaság dolgozói május elseje tiszteletére vállalták, hogy május 10-ig elvégzik a cukorrépa f , ,-e't ét. Vállalásukat becsülettel h'.e '. :: k. Az egyelés sikeres elvégzőiben segítette őket a csoportok, a csapatok és az egyének közötti munkaverseny. Az elmúlt esztendőben is jó cukorrépatermést takarítottak be. Most még nagyobb termést akarnak elérni. Ezért az egyelés után levéltragyázzák a répát. Képünkön Halamik Mihály nagyszerű újítása látható. Ezzel a mütrágyaszórógéppél minden répasornak mindkét oldalát egyszerre lehet trágyázni. A legelök nagy takarmányforrást jelentenek. Azonbart a tapasztalat mutatja, hogy több állami gazdaságban és EFSz-ben nem fordítanak elegendő figyelmet a rétek és legelök helyes kihasználására, illetve a fü gazdaságos lelegeltetésére. Ha jó termést is érnek el, a zöldtakarmánnyal kapcsolatos veszteség 50 százalékos, mert helytelenül legeltetnek. A jószág az egész legelő területén szabadjára van engedve, így többet letapos mint amennyit megeszik. A zöldtakarmány kérdésével már többizben foglalkoztunk szakfolyóiratainkban. Gyakran kihangsúlyoztuk, hogy a legelök helyes kihasználása a füves teriiletek fokozatos lelegeltetésében rejlik. A nagyobb legelők területét felosztjuk a jószág létszáma szerint megfelelő nagyságú 4—7—10 hektárnyi dűlőkre, amelyeket szemmelláthatólag kövekkel, barázdával, rőzsével stb-vel körülkerítünk, vagy pedig az árkok, utak, bokrok természetes határával választjuk el őket egymástól. Ahol több ilyen elválasztott legelő van, a földterületet dűlőnek minősítjük. A legeltetést úgy rendezzük be, hogy az egész jószágot egy pár napig csak egy dűlőn legeltetjük. Ha a jószág ezt a területet lelegelte, a másik dűlőre hajtjuk, s így fokozatosan minden dűlőt lelegeltetünk. Fontos feladata van itt a pásztornak, akinek gondoskodnia kell arról, hogy a jószág ne menjen át a másik dűlőre és a legeltetést úgy kell berendeznie, hogy a jószág nyugodtan és a lelegeltetésre szánt dűlőn egyi sorban és egyirányban legeljen. Ter! mészetesen a legeltetés ilyen mód, szeréhez az állatokat hozzá kell J szoktatni. A legeltetés ilyen formá! jának nagy jelentősége van. Elsősorban elérjük, hogy az állatok nem tapossák feleslegesen a füvet, mig az egyik részen lelegeltetünk, addig a másikon a gyep fejlődhet. A beosztott legeltetéssel a legelőkről bizonyos mennyiségű szénát is nyerünk. Tavasszal a fü gyorsabban nő és ha fokozatosan legeltetünk a \ dülökön, az a dűlő, amelyik utoljára marad, olyan állapotba kerül, hogy a fü rajta szárba szökken. A fü I ilyenkor már nem alkalmas a legeltetésre, mert a jószág a gyep felső részét lelegeli és a többit letapossa. Igy ezt a részt lekaszáljuk és a száraz szénát begyüjtjük, hogy addig az időig, ameddig a jószágot újra ráhajtjuk, újból kisarjadjon. A sarjadásra kb. 3—4 heti időt kell hagyni. A helyes legeltetés bevezetése mellett fokozott figyelmet kell fordítanunk a gyepesedésre. Minden legeltetés vagy kaszálás után a legelöket ápolni kell, mert helyes gondozással gyorsítjuk az újrasarjadást. A gondozás abban áll, hogy ^ le nem legelt csomókat kikaszáljuk, hogy ne akadályozzák a fü újrasarjadását. A trágyát pontosan beosztva kell szétszórni, mert ha ezt nem tennénk, akkor azokon a helyen, ahova többtrágya jut, zsíros foltok maradnának. Azután boronálunk, esetleg trágyalével vagy meszestimsóval, esetleg kénes szalmiákkal vagy citrofoszfáttal trágyázzunk. Helyes gondozás nélkül nem várhatjuk, hogy a legeltetés után a fü gyorsan újrasarjadjon, s azt sem, hogy a dűlőket megtarthatjuk olyan állapotban, hogy állandóan legalább egy terület nyújtson legelőt. A legelők helyes kihasználása többek között szintén a zöldtakarmány és a takarmányfélékkel vgló takarékoskodás keretébe tartozik. Mennél jobban kihasználjuk a réteket, annál több lóhere és lőherefélét takarítunk meg a téli időszakra. Ennek már a legeltetési időszak kezdetén tudatában kell hogy legyünk. Tudnunk kell, hogy a zöldtakarmánnyal akkor kell takarékoskodnunk, amikor van. Ezzel a tudattal kezdjék meg az új legeltetési időt az állami gazdaság dolgozói és a szövetkezeti tagok. Jelszavuk legyen: „A legelők helyes kihasználásával biztosítjuk a téli időszakra a takarmányt." Ing. Krajcsovics, a földmüvelésügyi hivatal dolgozója. megbízotti