Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-09 / 113. szám, szombat

4 UJSZ0 1953 május 10 MÁJUSI SEREGSZEMLE Szerkesztőségünkbe tömegével érkeznek versek, egyszerű munkásemberek, földművesek, az értelmiség •soraiból kikerülő dolgozók és dolgozó nők, vagy éppen diákok bátortalan kísérletei. Érdekli őket a költészet úgy érzik, versben jobban kifejezést tudnak adni legbelsőbb gondolatviláguknak, örömüknek bánatuknak lelkesedésüknek. Az alább közölt versek is ilyen kezdő, többnyire fiatal, ígéretes verselSk művei. íróiktól függ, vájjon esz-e belőlük versíró, elérik-e a „költö" színvonalát van-e bennük annyi akarat és önbírálat, hogy azon a ponton, ahol érzésük szerint a leggyöngébbek, fokozott mértékben erősítsék, csiszolják tudásukat. Ezek a versek az építőmunka a szabadság, a béke%arc, a virágzó élet örömeit tolmácsolják azzal a igyekezettel hogy mindenki, aki olvassa őket, ugyanazt a lelkesedést érezze, mint a fiatal dalnokaik: Miénk a győzelem, a népé.. Nektek háború kell, háború, Hogy gyilkolni tudjatok, Elesett emberek vérén Vég jobban gazdagodjatok. Ti vagytok a népek hiénái, Ti szégyentelen prédalesők, Ti gaz. háborús bűnösök. Emberhússal kereskedők. Viszitek a népet Koreába, Hogy pusztuljon miattatok, Am az igaz eszme világa ítélkezni fog rajtatok. Nem tart ez így már sokáig. Tűz lángol már alattatok, Vészétől meg nem menekültök, Ti gyújtottátok magatok. Miénk a győzelem, a népé! Rátok pusztulás vár s halál. Hulláitokat elragadja A rohanó győzelmi ár. Szebedínszky László, Sáró. • * • Sztálin neve Sztálin nevét ízleli ajkam s mint fiút az apja keze, úgy bátorít simogatva, lágyan ' e nagy ember hatalmas neve. Gyöngyöző dalt fakaszt a számon. Oly egyszerű az énekem, de benne friss erővel lüktet a nép szíve és az én szívem. Igen, a népem helyett szólok, dalom a nép vágyából fakad, s az én számon, a nép szívéből törnek elő e szép szavak: Sztálin neve örökké élő, vörös lángja lobog, mint a győzelem ragyogva, mint előttünk a jövő s lelkesítőn, mint a jelen. Tőzsér Árpád, Komárom. • * • A Tálra felé rohan vonatunk Lihegve rohan vonatunk Kacagó zöld erdők között. A szép vidék könnyű fátyolruhába S köbe épült tervekbe öltözött. Egy nap alatt évtizedek Múlnak el az ősi tájakon. Fény terjed, átlép a hegyeken S ragyog az előrekúszó utakon. Arur ormok integetnek Felénk a tündéri tájakról. Mellettem cseh és szlovák testvéreink Űj dalt énekelnek a szabadságról. Oly tisztán cseng ajkukon a dal, Mint hegyeken a forrás vize. Vidám és bizakodó hangjuk Mélyen hatol a szivekbe. Hanyatló nap rubinport hint A békés bércek fejére, Bíborfényben ragyog a tátrai táj S a Sztálin-csúcs — a büszkesége! BARTHA TIBOR, Ligetfalu. * • • Álljunk a sorba Elvtársak, álljunk a sorba, újfényü hajnal hasad, testvéri egységbe forrva, nagy lesz a nép és szabad. Munkás és egykori jobbágy zászlaján: testvériség. Egy harcra fegyverzi jobbját, lelkében egy eszme él. Rabláncon éltünk szegényen, éhség meg ín3ég gyötört, sújtson le öklünk keményen: béklyója immár letört. Szent hittel indult csatába tettekre buzdult hadunk s küzdelme nem volt hiába, szétzúzta jármát karunk. Pokloknak mélyére űztük multunk sok átkát, baját s müvünkre büszkén kitűzzük Győzelmünk rőt zászlaját. Agócs Jenő altisztjelölt. A Vás; partján Harmincan voltunk fiúk, leányok, arcunk különböző mint a inezei virágok. Köröttünk illatos sudár fenyvesek, tompán kattogó fürge gépek vontatták a billegő csilléket. Az exkavátorok belefúrták acélagyarukat a sziklás földbe, a nyurganyakú lomha bágerek kanalazták a púpos hegyeket. Előttünk kanyargott lomposan a Vág s gördítette fodros hullámain tovább amit jövőjéről suttog; milliónyi száj. Regéltek már róla sok versnek valót, de ilyet még soha, hogy füstölgő hajót fog liátán hordani s roppant erejével gépeket hajtani. Harmincan voltunk s képzeletünkben mát előttünk láttuk a rakoncátlan Vág megfékezett árját, amint szelíden ringatja tükörsima hátán a hajók karavánját. Láttuk a turbina óriás kerekét, ahogy megforgatja acélt' •' 'n a tajtékzó víz millió gyöngyét. Láttuk a szikrázó transzformátorokat, a szerteágazó villanyhuzatokat s a ragyogó fényben úszó sok-sok falvak S most láttuk igazán, hogy tettben, munkában dicső akaratban kibomlik jövőnk képe, s érezzük, hogy gördül ©lőre ötéves tervünk aiíélkereke. Török Elemér, Bratislava. • •• Tavasz Pattan a rügy dalol a csend, kék felhő szélén arany bojt leng. Csurran a hab, játszik a fény. születik sok-sok bátor remény. Zizzen a fű, surran a szél, izmos kezekben peng az acél. Dalol az ég, feslik a lomb, kis boci nyakán sző) a kolomp. Pezsdül a szó, szárnyal a szív. békés tavaszunk frissfl dalra hív. Csillog a hó porzik a fény, növekszik benne száz űj remény. Kovács István, Gömör Szlovákia kulturális lejlődése — a békés országépítés gyümölcse Iparunk hatalmas fejlődése és a falvaknak a szövetkezeti nagytérmelésbe való átmenete feltétlenül megkövetelj a magas szocialista erkölcsre támaszkodó új ember, kiformálását, az építő, hazafias és egyúttal hősies embert. Pártunk és kormányunk biztosítja az új nemzedék nevelését és törvényszerűen, céltudatosan gondoskodik a nép művelődéséről, a dogozók kulturális és társadalmi életéről. A párt és a kormány rendíthetetlen békepolitikájának ez a jellege, a legdrágább kincsre — az emberre irányul és ez visszatükröződik népi demokratikus hazánk költségvetésében is. Ugyanúgy, ahogy évről évre ng. vekszik az anyagi szükséglet, emelkedik a kultúrális, szociális és egészségügyi intézmények száma. 1953-ban egy lakosra az iskola és népművelésügyi kiadásokból 2692 korona, a szociális természetű kiadásokból 4159 korona, míg az egészségügyi gondoskodás költségeiből 1961 korona esik. A szlovákiai iskolaügyre és népmüvelésre (eltekintve a főiskoláktól) az 1953. évi állami költségvetésben csak 5 és egynegyed milliárdot irányoztak elö, bár a bevételek csak valamivel lépik túl az egy és félmilliárd koronát. Ezekre a feladatokra biztosított összeg összehasonlítva az 1953. évi állami költségvetés kiadásaival, 31 százalékot tesz ki. A kiadások fokozása az 1946. évhez viszonyítva annak csaknem ötszöröse Ezek a számok a szlovákiai iskolaügy nagyméretű fejlődésének bizonyítékai, amelyet méltán nevezünk kultúrforradalomnak. Az iskolaügy és népmüvelés területén az elmúlt év, a gottwaldi ötéves terv negyedik éve további kezö, 57.906 gyermek, 153 gyermekotthon, 2.642 gyermek és 141 gyermek- és diákotthon 14. 018 személy számára. Ez a szám az 1953. évben a gyermekotthonok és az iskolai étkezők tekintetében csaknem megkétszereződik. Hatalmas fejlődést látunk a középiskoláknál, amelyeknek száma az 1949. évhez viszonyítva 375-el növekedett, összesen 203.783 férőhellyel. Fokozódik a tanulókra való szociális gondoskodás is. A Hl. fokú iskolák tanulói számára az 1952. évben 89 millió korona tanulmányi segélyt fizettek ki, míg az 1953. évben ugyanerre a célra 143 millió koronát biztosít a költségvetés. Az iskolákon megszerzendő tökéletesebb műveltség további növelése céljából e napokban iskolarendszerünk újabb megerősítéséhez láttak hozzá a szovjet iskola legtökéletesebb módszere szerint. Az iskolapolitika másik jelentős feladata az új szakkáderek előkészítése, új építkezéseink és üzemeink, valamint szocialista mezőgazdaságunk számára. A főiskolákra előkészítő államj tanfolyamok a munkáskádereket megfelelő előképzettséggel látják el. 1952-ben már 1012 hallgató végezte el ezeket a tanfolyamokat, ami tehát az 1949. évhez viszonyítva több, mint háromszorosára emelkedett. Ezenkívül 1952-ben 129 osztályban 2.364 hallgató végzett rendkívüli tanulmányt (rendes foglalkozása mellett). Hatalmas fejlődésen mentek át az 1949. évhez viszonyítva az ipari iskolák is, amelyeknek száma 19-röl 43-ra növekedett, míg a tanulók széma megháromszorozódott. 1952ben 11.681 diák látogatta a különféle típusú ipari iskolákat. A pedagógiai nevelés szükségletei számára a pedagógiai gimnáziumokon erőteljes lépést jelentett előre. Az I készitették elő a kádereket. 23 iskolaügy fejlődése mellett a tanul- I gimnáziumban az 1952. évben 4167 mányok új formájával gazdagabb lett az egész közművelő tevékenység, ami dolgozóinkat a tudományos és műszaki ismeretek jobb elsajátítására vezeti és lehetővé teszi ae elavult burzsoa-hagy oni á nyok csökevényeinek kiküszöbölését, a babonák és a sötétség felszámolását. Egész hazánk, hatalmas iskola lett, amelyben szorgalmasan tanulják fiatalok és öregek, hogyan kell felhasználni a marxleninizmus halhatatlan tanításait a boldog, békés élet építéséhez. A kormánytól a kultúra fejlesztésére juttatott költségek lehetővé teszik Szlovákiában új kultúrális intézmények, új iskolák, kultúrházak, üzemi klubok, könyvtárak és más népművelő berendezések építését és berendezését és ezekben az intézményekben gazdag kultúrális-népmüvelő tevékenység kifejtését. így az óvodák száma, amelyekben egésznapos gondoskodást nyújtanak, az 1949. évvel szemben 108 osztályról 899 osztályra növekedett, 19.010 férőhellyel. Ez a szám az 1953. évben még lényegesen növekszik, ami lehetővé teszi a dolgozó nőknek, hogy bekapcsolódjanak az ipari és mezőgazdasági munkákba. Kormányunk nagy összeget szán költségvetésében az iskolánkívüli nevelés további megszervezésére is, amelynek keretében gondoskodnak az ifjúság neveléséről és ellátásáról egész napon át, hogy az asszonyok-anyák teljesíthessék szocialista építésünk feladatait. 1952-be

n 464 iskolaotthon volt 31.167 gyermek számára, ezenkívül 1.111 iskolai éttanuló tanult. Még ez a szám sem kielégítő azonban, ezért a tanítókáderek nevelésére az 1953. évben még nagyobb figyelmet fordítanak további pedagógiai gimnáziumok és főiskolák alapításával. A tanulók ezrei látogatták a gazdasági iskolákat, gimnáziumokat, szociális és élelmezési iskolákat. A sztálini nemzetiségi politika következetes érvényesítése tükröződik a magyar és ukrán iskolaügy hatalmas fejlődésében is. Az 1949/50. iskolaévben csak 319 magyar tannyelvű osztály működött a szlovák nemzeti iskolák mellett. Az 1952/ 53. tanévben már 215 óvoda működött 6.857 tanítvánnyal, 553 nemzeti iskola, 44.033 tanulóval és 119 középiskola 16.348 tanulóval. A magyar tannyelvű ül. fokozatú iskoláknál is javult a helyzet. Az 1952/53. iskolaévben például már 6 szakiskola, 4 gimnázium és pedagógiai gimnázium működött, öszszesen 1.505 tanulóval. A főiskolák fejlődése a szlovákiai kultúrforradalom méreteinek egyik fokmérője. A felszabadulás előtt Szlovákiában egyetlen főiskola működött — a bratislavai Szlovák egyetem. 1952-foeai a főiskolák újjászervezése után már 10 önálló főiskola működött 11.158 hallgatóval. Üj egyetemi központok létesültek Kassán, Zólyomban, Eperjesen és Nyitrán. Az 1953/54. iskolaévben az egyetemi hallgatók számának további emelkedését tervezték. Pavol Paska a Pravda május 5-i számában megjelent cikkéből. Az üzemi klubok tevékenységéről A füleki Béke-üzem kultúrmunkásai sikeresen előadták a »Különös házassága cimü színdarabot, amelyben a szereplők: Márkus István, Boző István, Varga Pál, Singlár József, Gencs János, Jakub Mária, Bencsik Ica, Nagy Klára, Bandur Sándor, Ferencz István, Mihályi József, Bodi Gyula, Bakan Pál, Nagy Jenő és Tárcsányi Jenő nagy igyekezettel és tehetséggel oldották meg feladataikat. A darabot Bodi Gyula tanította be. A Béke-üzem dolgozói ezzel az előadással azt a célt szolgálták, hogy kultúrális téren is hozzájárulnak szocialista hazánk építéséhez. Póczos Antal, Fülek. Az érsekújvári Építkezés; Közüzem kul túrbrigád j a április hónapban a Szokol-ház kultúrtermében megrendezte ez idei második kultúrestjét. Az est sikerét biztosította a kultúrmunkások iskolázása, amelyet a szakszervezet rendezett. A hathetes tanfolyamon megtanulták a vezető kultúrmunkások, mi a feltétele annak, hogy minden szempontból színvonalas kultúrműsort szervezzenek. A Szokol-házba.n megtartott előadáson Ciliing Júlia és Mikla János énekszámokkal szerepeltek, tehetségesen tolmácsolva szovjet zeneszerzők, továbbá Lehár Ferenc gyönyörű dallamait. Hútala László, Érsekújvár.