Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-08 / 112. szám, péntek

1953 május 6 UJSZ0 3 i • A varsói diákság nyilatkozata a IIL világkongresszus alkalmából A Nemzetközi Diákszövetség titkársága a diákság Varsóban tartandó ni. világkongresszusa összehívása alkalmából nyilatkozatot tett közzé, amelyben többek között a következőket jelenti ki: ,,Mint ahogy már ismertettük, 1953 augusztus 27-töl szeptember 3-ig tartják meg Varsóban a diákság ín. világkongresszusát, amely a diákság legnagyobb nemzetközi eseménye. A Nemzetközi Diákszövetség titkársága egyetértve a Nemzetközi Diákszövetség vezető szerveivel a kongresszusra a diákszervezetek több mint ezer képviselőjét hívta meg, köztük azokat is, akik nem tagjai a Nemzetközi Diákszövetségnek. A diákság III. világkongresszusának összehívása nagy megértésre és érdeklődésre talált valamennyi földrész diáksága körében. A kongreszszus programmjának fő pontját „a diákság jelenlegi állapota és a Nemzetközi Diákszövetség é

s a diákszervezetek feladatai a diákság érdekeinek és szükségleteinek kielégítéséért folytatott harcban" — számos ország diákszervezetei tárgyalják. A kongresszus előkészületei lehetővé teszik a diákok élet. és tanulmányi föltételei megjavítására irányuló tevékenység fejlődését, ugyancsak a nemzetközi diákegyüttműködés kiszélesítését is. A kongresszus előkészületei meghaladták a Nemzetközi Diákszövetség tagszervezeteinek kereteit, amelyben jelenleg hetvenhárom országból 5,300.000 diák tömörül. A kongresszus aktív előkészületei Lengyelországban, Indiában, Ecuadorban, Kínában, -Iránban, Olaszországban és számos más országban , folynak. Különböző diákszövetségek felhí. vására a Nemzetközi Diákszövetség képviselői meglátogatják vagy már meglátogatták a közeli időkben Olaszországot, Franciaországot, Dániát, Indiát és Latin-Amerika országait, hogy összejöveteleiken, a diákgyüléseken beszéljenek a kongresszust érintő kérdésekről és a kongresszusra való előkészületekről. Az USA, Anglia, Franciaország, Norvégia és a többi országok diákszervezeteinek képviselőit a Nemzetközi Diákszövetség titkársága meghívta Prágába, hogy a kongreszszus rendezésével kapcsolatos kérdéseket megtárgyalják. A diákság a legnagyobb örömmel fogadja az utóbbi időben a nemzetközi feszültség csökkentéséire irányuló lépéseket, amelynek célja a béke megtartása és a nemzetek közötti együttműködés és bizalom atmoszférájának megújítása és azt akarják, hogy a diákság III. világkongresszusa hozzájáruljon az egész világ diáksága együttműködéséihez, egységéhez és barátságának megerősítéséhez." A koreai fegyverszüneti tárgyalások A teljes fegyverszüneti küldöttségek május 5-én ülést tartottakNam Ir tábornok, a koreai-kínai küldöttség vezetője a keddi ülésen Kijelentette; „A küldöttségünknek változatlanul az a vélemény, hogy a két fél — azzal a feltétellel, hogy egy semleges államba küldi a nem közvetlenül hazatelepített foglyokat — közös elhatározással kijelölt egy ázsiai semleges nemzetet. Önök a teljes küldöttségek május 4-i ülésén hozzájárultak ahhoz, hogy egy ázsiai nemzetet jelöljünk ki közösen semleges nemzetként és Pakisztánt nevezték meg. Ez üdvözlésreméltó lépés. Tudni szeretnénk, vájjon önök hozzájárultake ahhoz, hogy a nem közvetlenül hazatelepített hadifoglyokat a közösen kijelölt semleges államba szállítsák és ezzel megvalósuljon a küldöttségünk által előterjesztett hat pontbjl álló javaslat. A másik fél kijelentette, még mindig ellene vannak annak, hogy a nem közvetlenül hazatelepített hadifoglyokat egy semlege

s államba küldjék. Képtelen volt azonban egyetlen helytálló érvet is felhozni. Nam Ir tábornok rámutatott: „A küldöttségek előtt ezidőszerint álló fontos kérdések, hogy vájjon a niem közvetlenül hazatelepített hadifoglyokat egy semlege

s államba kell-e küldeni, vagy Koreában kell-e tartani, hogy ott semleges állam vegye őket őrizetbe. Ez két teljesen különböző helyzet és mindegyik egészen máis konkrét rendelkezéseket követel meg. Küldöttségünknek változatlanul az a véleménye, hogy a nem közvetlenül hazatelepített hadifog lyokat egy semleges államiba kell küldeni és továbbra is ellenzi ezeknek a hadifoglyoknak Koreában tartását. Nézetünk szerint a legnagyobb mértékben méltányos és oélszerű ezeket a hadifoglyokat egy semleges államba küldeni. Önök annak a véleménynek adtak kifejezést, hogy Koreában kell őket egy semleges államnak őrizetbe venni és eirre a célra Pakisztánt nevezték meg. Önöknek már elgondolásaiknak kell lenniök arra vonatkozóan, hogy ez a semleges állam miként töltse be feladatát. Szeretnénk tudni, milyen lépéseket tennének önök az őrizetben tartó fái által gyakorolt katonai ellenőrzés megszüntetésére és arra, hogy megszabadítsák a hadifoglyo. kat az őrizetben tartó fél befolyásától. Miként tennék önök ugyanakkor lehetővé az önök által megnevezett semleges állam számára, hogy eredményesen őrizetbe vehesse a hadi foglyokat, akiknek száma önök szerint tízezreket tesz ki? .Hogyan tartanák fenn önök a reridet és a nyugalmat a hadifogolytáborokban? Szándékukban áll-e önöknek felszólítani a semleges államot arra, hogy a hadifoglyok örizetbevétele céljából küldje el fegyveres erőit Koreába? Remélem, hogy önök tisztázni fog. ják ezeket a'kérdéseket." A másik fél azonban a keddi ülésen nem válaszolt Nam Ir tábornoknak ezzel kapcsolatban feltett igen fontos konkrét kérdéseire, hogy a másik fél által megnevezett semleges állam miként tenne eleget kötelességeinek. Nam Iir tábornok végül annak a reményének adott kifejezést, hogy a másik fél a teljes küldöttségek május 6-i üléséin világos választ ad a koreai-kinai fél kérdéseire. A görög monarchofasiszták újabb gyilkosságra készülnek Az „Avgi" című lap írja, hogy a szerkesztőség felhívást kapott a Vurla-börtön politikai foglyaitól. A foglyok azt írják, hogy a monarchofasiszták más börtönbe való átszállítás ürügyével a halálra ítélt foglyok agyonlövésére készülnek. Merényletet kíséreltek meg Jacques Duclos ellen A ĽHumanité című lap részletes jelentést közöl Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága titkára ellen elkövetett sikertelen merénylet kísérletéről. Május 5-én este Montreuil párizsi munkásnegyed városházára, ahol Jacques Duclos hivatala van, ismeretlen férfi érkezett, aki Gaston Blanc-ként mutatkozott be és kérte, hogy fogadja őt Jacques Duclos. Mivel azonban Jacques Duclos nem volt jelen, helyette titkára fogadta. Az ismeretlen férfi töltött pisztolyt húzott ki zsebéből és megfenyegette vele Duclos titkárát. A titkárnak azonban sikerült kijutnia a dolgozószobából és értesítenie a rendőrséget. A montreuili rendőrörszobán megállapították, hogy a terrorista igazi neve Lucien Rico. A ĽHumanité című lap megcáfolja a Francé Presse ügynökségnek azt az állítását, amely szerint Rico állítólag „lelkileg kiegyensúlyozatlan ember". A lap hangsúlyozza, hogy Rico már a montreueii városházára érkezte előtt megkísérelte Jacques Duclost lakásán meglátogatni. A lap hangsúlyozza, hogy egy újabb gyilkossági kísérletről van szó a Francia Kommunista Párt titkára ellen és hogy ez a kommunistaellenes gonosztevő kampány eredménye. Végezetül a lap emlékeztet arra, hogy ez már a második merényleti kísérlet Jacques Duclos ellen. Duclos ellen elöször 1950. októberében kíséreltek meg gyilkosságot, amikor Duclos Aúch városában (Gers megye) tartott gyűlésen mondott beszédet. Az indokínai harctéri helyzet legújabb alakulása Patet-Lao felszabadító néphadserege háromnegyedrészben a fővárost bekerítette Párizsban rendkívül kevés hivatalos jelentést bocsátanak a sajtó rendelkezésére az indokínai harctéri helyzet alakulásával kapcsolatban. Annyi azonban bizonyos, hogy Patet Lao felszabadító néphadserege, amely nagyarányú támadó hadműveletet indított a francia megszállók ellen, már háromnegyeirészben bekerítette Luang Prahang fővárost, a „király" székhelyét. Az indokínai francia főparancsnokság kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy megmentse a helyzetet és az amerikai kormány által sebtében rendelkezésre bocsátott szállítórepülőgépekkel igyekszik a felszabadító hadseregnek az egész lakosság tevékeny támogatásával végrehajtott gyorsütemű előnyomulása által veszélyeztetett helyekre erősítéseket és hadianyagot szállítani. (Indokína, mint ismeretes, három részből áll: Vietnamból, Kambodzsából és Patet Laoból. Ez utóbbi országot a franciák régebben helytelenül Lhaos-nak nevezték. Ebben a Vietnammal határos országban indult meg most a népi felszabadító hadsereg támadása. A szerk.) Pierre Courtade a Ľ Humanité-ben utal bizonyos washingtoni politikai körök mesterkedéseire, amelyekkel azt akarják elérni, hogy a vietnami háborút az ENSz égisze alatt folytathassák. Ha megvizsgáljuk a felhozott ürügyet az állítólagos „patetlaoi inváziót" világosan látszik ennek a mesterkedésnek provokatív jellege — mutat rá Courtade. — Valóban a háború „nemzetközivé tételének" terve sokkal előbbi, mint a hadmüveletek kiterjedése Patet-Laora. A francia kormány, amely ellenzi a békét, amely képtelen megnyerni a háborút e népek egységével szemben, amely a pénzügyi bukás szélére taszította az országot, most odáig süllyedt, hogy franciák vérével akar fizetni a dollárokért. Emelkedett a zsír és az étolaj ára Jugoszláviában Jugoszláv lapjelentések szerint az elmúlt napokban a zsir és az étolaj árát Jugoszláviában 40 dinárral emelték kilogrammonként. Hat jugoszláv állampolgár mendékjogot kért Ausztriában Az „AFP" jelenti Klagenfurtból, hogy egy osztrák területen áthaladó különvonatról leugrott hat jugoszláv állampolgár és hétfőn menedékjogot kért az illetékes ausztriai hatóságoktól. bátorság felkeltését Masaryk nyilvánvalóan saját feladatának tekintette. Masaryk sohasem hagyott fel ezzel a gyülöletteljes szovjetellenes politikával: 1922-ben a kapitalista államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatokat rendező génuai konferencia előtt Masaryk titkos memorandumot dolgoz ki a szovjet köztársaság elismerése ellen, amit Benes az angol és francia imperialistáknak adott át. A konferencia ülésének megkezdése után két levelet ír Benesnek Génuába, amelyben lelkére köti, hogy mindenképpen küzdjön a Szovjetunió elismerése ellen. (25. számú okmány, 95. oldal.) f Két évvel ezuitán Sztálin a következőképpen értékelte Benes politikáját: „A kapitalista államok országunkban a szovjet hatalom összeomlására számítottak. A zsoltárban az áll, hogy az Isten néha a gyermekek ajkán keresztül nyilatkoztatja ki az igazságot. Ha a nyugati imperializmus isten akar lenni, akkor természetes K hogy nem lehet meg saját gyermeke nélkül. Igy tűnt fel ez a gyermeke *is a Csehszlovák Köztársaság külügyminiszterének, az ismeretlen Benesnek személyében, akinek ajkán keresztül az imperializmus bejelentette, hogy nem kell sietni a Szovjet Köztársaságok Szövetségének elismerésével, mert a szovjet hatalom nem szilárd és mivel a szövet hatalmat hamarosan új polgári' demokrata kormány váltja fel, jobb lenne addig „tartózkodni" a Szovjetunióval való normális kapcsolatoktól". Masaryk levelei és a memorandum tehát most bebizonyítják, hogy ö volt az a közvetlen inspirátor, aki „a gyermek" Benesbe a világ imperializmus istene nevében annak ,,bölcsességéét öntötte. A legborzalmasabb okmány, amely a „humanista" Masaiykot leleplezi — Szavinkov fehérgárdista banditával való kapcsolatairól szóló irat. Sajátkezű feljegyzései bizonyítják, hogy Masaryk 1918-ban 200.000 rubelt adományozott Szavinkovnak Lenin és más szovjet személyiségek meggyilkolására. Szavinkov 1924-ben a szovjet bíróság előtt beismerte eat a tényt, Masaryk azonban akkor tagadta. Ma már tagadásának hamissága bebizonyult. •Az okmányok többet is bizonyítanak, — azt, hogy Masaryk később is támogatta Szavinkovot, amikor Lengyelországban és Finnországban az úgynevezett „zöld csapatokat" szervezte. Ezek a „zöld" bandák betöréseket intéztek a Szovjetunió területére és az ottani békés lakosságot öldösték. E banditák ellen lefolytatott szovjet bünperek megmutatták, hogy a „zöldek" a helyi szovjetek dolgozóinak élve elégetésére is vetemedtek, ötágú csillagokat hasítottak a bőrükbe s más hasonló cselekedeteket müveitek. Tehát ez is Masaryk pénzéért történt. Masaryk könyvtárában Szavinkovnak „Hollófekete ló" című könyvét is megtalálták, amelyben Szavinkov maga is leírja ezeket az állatias tetteket. Valóban nem létezhet borzalmasabb bizonyíték, amely Masaryk humanizmusának igazi arcát enynyire leleplezné! Az okmányok rábizonyítják Masarykra, hogy minden erőfeszítést megtett annak érdekében, hogy a csehszlovk állam ne népi, hanem kapitalista államként fejlődjék. Rábizonyítják az 1920-as véres december szervezését, az új „maffia" szervezését, amely Csehszlovákiában a finánctöke akaratát szorgalmazta. A csehszlovák állam első éveiben Masaryk szívesen beszélt a népi köztársaságról, az ipar és a föld szocializálásáról; arról, hogy „sem urak, sem koldusok" nem lesznek. A valóságban azonban tervszerűen annak érdekében dolgozott, hogy a kapitalisták az államban minden hatalmat szilárdan a kezükbe kerítsenek és szétbomlaszthassák a forradalmi munkásmozgalmat. Az 1920 decemberére vonatkozó okmányok egyik csoportja ezt világosan bizonyítja és Masarykot az 1920-as évi munkásmozgalom elnyomásának kezdeményezőjeként és szervezőjeként leplezi le. (15. számú okmány, 65. oldal.) Az első okmány megörökíti, hogy Masaryk 1920 augusztusában óvta Bechynét, hogy „ne idézzen elö válságot előbb, mint ahogy kellene". A további bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy Masaryk a cseh és német szociáldemokrata tényezőkkel, valamint Svelhlával és Csemivel folytatott tanácskozásokon egész tervet dolgozott ki a szociáldemokrata miniszterek lemondására és hivatalnok-kormány kinevezésére Cseimivél az élén, amelynek az volt a feladata, hogy terrorral letörje a forradalmi mozgalmat. Itt vannak aztán a Benesnek idegen diplomaták számára adott utasításokról szóló feljegyzések, amely utasítások értelmében Benesnek biztosítania kellett a diplomatákat a mozgalomról, hogy ha ez „letérne, elnyomják". Az említett okmányok záradékát egy bejegyzés képezi (26. számú okmány, 98. oldal), amely szerint Masaryk jóváhagyja, hogy Osemit, Tusárhoz hasonlóan, a burzsoáziának 1920 decemberében nyújtott szolgálataiért előléptessék. A munkásmozgalom veresége után Masaryk a burzsoázia valamennyi fő erejét népellenes kapitalista kormány megszilárdítására összpontosítja. 1921 novemberében Sámal kancellárral a maffiának „mint valamilyen nem hivatalos államtanács formájában" való felújításáról tárgyalt. (21. számú okmány, 85. oldal.) Azt is meghatározza, ki legyen ebben a titkos „államtanácsban": Benes, Rasin, Preiss, Švehla, Cserni (Cserni nevénél, ahogy Sámal feljegyzi, Masaryk megjegyeezte: „Igen tisztességes ember!"), Tuszár, Malypetr, Englis, Sztránszki, Bechinye, Srobár, Hampl és mások. Milyen egy társaság ez, a tőke legmagasabb képviselőitől kezdve egészen a „szocialista vezérekig"! A maffia valóban megalakult és az a várbeli csoport volt az, melyet Gottwald elvtárs „a fináncburzsoázia vezérkarának". nevezett. Az is jellemző, hogy bárhogyan is váltakoztak a vezérkar egyes tagjai, egy közülök állandóan megmaradt, ez pedig dr. J. Preiss, a Zsivno-bank igazgatója, a csehszlovák finánctőke feje volt. Érthető, hogy a Masaryk körüli legenda titokban tartotta Masaryknak Preissel való közeli kapcsolatait. Az okmányok azonban bőséges anyaggal szolgálnak, amely bebizonyítja, hogy Preiss Masaryk közeli barátja és Masaryk politikájának fő irányítója volt. Masaryk Preissel megegyezik a kormányváltozás kérdésében (66. számú okmány, 198. oldal), utasítást ad Malypetrnek, hogy a szociális biztosítás 1928. évi rosszabbodásának kérdésében egyezzen meg Preissel (67. számú okmány, 201. oldal), Preisst összehozza Beohynéval és Tomasekkel (52. számú okmány, 167. oldal), pénzügyminiszternek javasolja a Válság leküzdését célul kitűző „félelmet nem ismerő" kormányba, jó hotelüzletéket teremt elő számára (58. számú okmány, 183. oldal). A gazdasági válság idején ' Preiss ismét irányelveket ád Masaryknak „takarékoskodni kell és nem kell félni az elbocsátásoktól". (78. számú okmány, 229. oldal.) Preiss Masarykkal együtt Ausztriának a csehszlovák finánctőkéktöl való gazdasági függősége megszilárdítására törekszik (28. számú okmány, 100 oldal), és Masaryk beleegyezésével 1934ben Németországba utazik, hogy tárgyaljon a német konszernekkel és a „Hitler táborába tartozó személyiségekkel". (88. számú okmány, 251. oldal.) Preiss szintén milliós ajándékokkal jutalmazta Masarykot a csehszlovák kapitalistáknak nyújtott hü szolgálataiért. Preiss 1927-ben hárommillió koronát utalt ki Masaryknak és ezzel kapcsolatban a következőket írja: „Elnök urat teljesen biztosíthatom, hogy a források abszolút diszkrétek és senki sem tudja, miről van szó, éppenúgy mint ahogy néhány évvel ezelőtt, amikor a kommunista mozgalom elnyomására szereztem pénzt." (57. számú okmány, 181. oldal.) Egyenesen megrázó az az 1930-as évből eredő tény, hogy a teljes gazdiasági válság idején, amikor az emberek , ezrei éheztek és már éhhalál esetek is előfordultak, Masaryk „legalább 50 millió koronás" ajándékot rendel Preisstől születésnapjára. (73. számú okmány, 218. oldal.) Mire kellett Masaryknak elnöki fizetésén kívül ez a pénz? Preiss levelében azt írja, hogy egy alkalommal „a kommunista mozgalom elfojtására" használták fel. Az okmányok Masaiyk más pénzszükségletét is feljegyzik. Elsősorban a BeJiesnek adott 2 millió korona ajándék (33. számú okmány, 115. oldal) ,továbbá a szociáldemokrata sajtónak adott félmillió korona ajándék, (74. számú okmány, 220. oldal), a német szociáldemokratáknak adott ajándék, akik „a kommunisták elleni fövédelmet" képezik. (42. számú I