Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-01 / 106. szám, péntek

Kommunisták! Álljatok hazánk további felvirágozásáé?% a szocializmus felépítéséért, a világbékéért harcolók első soraiban ! (Folytatás a 3. oldalról.) szocialista szenátor, a munkanél­küli munkásokat gazembereknek és csavargóknak nevezte. Negyedszer: Az új kormány az­zal kezdte meg munkáját, hogy az igazságügyminiszter, a szociálde­mokrata Meissner új hadjáratot jelentett be a munkássajtó ellen. Ezt a hadjáratot az ügynevezett sajtószabadság utolsó maradványai­nak eltörlésével és az egész forra­dalmi sajtó működésének megaka­dályozásával akarják megvalósí­tani.® így sorolja fel Gottwald elvtárs egymásután pontokba foglalva az új kormány és az áj országgyűlés néhány tipikus és jellegzetes cél­kitűzését. Nem csoda, ha ez az őszinte és éles kritika a »szélcsend­böl* vihart ver fel. Gottwald elv­társ minden szava kalapácsütés­ként éri a burzsoázia képviselőit és a szociál-fasisztákat, akik hisztéri­kusan közbeszólnak, magukon kívül ordítoznak a rettenthetetlen szónok vádjaira. Semmi sem fékezi meg Gottwald elvtársat, hogy súlyos csapásaival bolsevik módra üsse. verje tovább azokat, akik hazánk dolgozó népének ellenségei, »bebörtönzik a kommunista kép­viselőket, bebörtönzik a becsületes munkásfunkcionáriusok százait és ezreit, mialatt itt az Önök parla­mentjében nyugodtan ül az az em­ber, aki nemcsak az orosz munká­sok. hanem egyben a légionáriusok gyilkosa.* Roudnicky elnök csenget, majd Gottwald elvtárshoz fordul, aki be­szédében a fasiszta Rudolf Gajdá­ra céloz és felszólítja, »kérem a szónok urat, használjon parlamenti kifejezéseket*. Gottwald elvtárs to­vább folytatja: »Börtönre Ítélik a munkást, aki zsemlyét lopott. De az Önök egész kormánytársasága olyan pártokból áll, amelyek spiritusszal, hadiköl­csönökkel, maradékbirtokokkal, kü­lönféle szállításokkal és egyéb ha­sonló ügyekkel kapcsolatban mil­liárdokat/ loptak az államtól. Ez az Önök igazságossága. Néhánykoro­nás adőhátrálék miatt végrehajtót uszítanak a kisparasztra és kis­iparosra, de ugyanazon törvények alapján százmilliókat írnak le a gyárosok és nagybirtokosok adójá­ból.* »... Militarizálni akarják az egész nemzetet. Be akarják vezet­ni az ifjúság előzetes katonai ki­képzését, és fiainkat tisztjeik, ka­pitalista tisztjeik kommandója alá akarják helyezni, pénzeszsákjaik védelmére, a kizsákmányolók vé­delmére. (Közbekiáltások: »És mi van a Szovjetunióban?*) A Szov­jetunióban a proletárok a kapita­listákra tanulnak lőni, Önökre! Ott ae Önök számára ácsolják az akasztófákat. Önök ellen, a kapita­listák ellen készülnek a tankok, ez itt a különbség!* Pel kellett idézni ezeket a sza­vakat, mert ez a parlamenti csata, ez a bátor és rettenthetetlen kiál­lás rajzolja meg Gottwald elvtárs hős alakját és egyben a bolsevlzált párt erejét, harcias kiállását Gott­wald elvtárs személyén át. Ez a parlamenti csata megmutatta azt is, hogy a »szélcsend«, ahogy Sztá­lin elvtárs gúnyosan jellemezte a csehszlovákiai helyzetet, csak ak­kor szélcsend, ha a kommunisták pártja passzív és a szélcsendből zajos orkán, vihar lesz akkor, ha a kommunisták pártja bolsevik akti­vitásba megy át, ha a kommunis­ták pártja az opportunizmus he­lyett bátran felveszi a harcot az ellenséggel szemben. Ez a harc megkezdődött és ahcv Gottwald elvtárs beszédének befejező részében mondta: »E mindennapos harcók során a dolgozó nép ráeszmél arra, hogy az önök rezsimjével le kell és le lehet számolni: fegyveres felkelés­sel, társadalmi forradalommal, pro­letárdiktatúrával. Hogy a proletárok kisajátíthas­sák a bankokat, a gyárakat, a lánckereskedöket! Hogy a földmun­kások és kisparasztok kisajátíthas­sák a nagybirtokosokat, hogy eb­ben az országban az elnyomott nemzetek lerázhassák elnyomóikat. Majd elmegy a kedvük a nevetés­től! Mi ezt a harcunkat folytatni fogjuk, tekintet nélkül az áldoza­tokra, céltudatosan, szívósan mind­addig, amíg az Önök uralmát el nem söpörjük.* Bekövetkezett' A harc szívósan és céltudatosan folyt mindaddig, amíg a kapitalisták uralmát el nem söpörtük. S ennek a harcnak az élén a bolsevizáit Csehszlovák Kom­munista Párt áll, ennek a harcnak az élén mindenkor Klement Gott­wald állt. Ez a párt és Gottwald elvtára vezette a harcot a kapita­lizmus ellen a gazdasági válság, a munkanélküliség ideje alatt. Bz a párt vezette a harcot a nagyobb darab kenyérért, munkáért, "a dol­gozók hazájáért. Ez a párt é s Gott wald elvtárs volt az, aki idejében felhívta a figyelmet a fasizmus ve­szedelmére, a Csehszlovákia függet­lenségét veszélyeztető előkészüle­tekre, mikor saját kapitalistáink az imperialista háborús urakkal pak­tálgattak, tárgyaltak hazánk fel­darabolásáról, az újabb és újabb en gedményekről, az imperialista há­borús uszítók, a szovjetellenea Ber­lin— Rjma—Tokió-tengely, de külö­nösen a német fasizmus javára. Gottwald 1937 november 30-án a képviselőházban mondott beszédé­ben az 1938 as sorsdöntő év előtt figyelmeztet nemcsak a közelgó veszélyre, de felidézi a multat is: „Voltak idők, amikor Csehszlová­kiáiban csak a kommunisták kiáltot­tak riadót és figyelmeztettek arra, hogy ott a távolban, Abes3ziniában, Spanyolországban és Kínában olyan dolgokról van SZÓ, amelyek ránk, Csehszlovákiára is vonatkoznak. Akkor sokan nem hittek, vagy nem akartak hinni nekünk, vagy úgy tettek, mintha nem hinnének. Ma valahogy másképp áll a dolog. Ma már sokan rájöttek arra, hogy a fasiszta támadónak szabadkezet adni Abesszíntólban, Spanyolország ban és Kínában annyit jelent, mint valósággal felajánlani neki, hogy rabló szerencséjét másutt is kipró­bálja, többek között Csehszlovákiá­ban is. És valóban, a polgári demo. krata államoknak és kormányaik­nak bűnös engedékenysége a fasiszta rablók iránt már meghozza gyümöl­cseit Ceehsöováikiát illetőleg is." Gottwald elvtárs a kapitalista Csehszlovákia utolsó évének meg­kezdése előtt világosan látta, hogy a burzsoázia müve, a hazaárulás gyümölcse megérik, hogy a burzsoá Csehszlovákia sorsa lényegében be­fejeződött. Ennek ôllenére a Cseh­szlovák Kommunista Párt Gottwald elvtárs vezetésével megkísérli a le­hetetient. Mozgósítja Csehszlovákia dolgozó népét, a külső ellenség és belső hazaárulók ellen. A párt hősi­es harca a hazáért, az ország füg­getlenségéért megkezdődik abban a tudatban, hogy az utolsó pillanatig, az ország földarabolásáig, a meg. szállásig helyt kell állnia, menteni kell a menthetőt, fel kell készülni, ha más kiút nem marad, a megszál­lás alatti ellenállásra, az ország feltámasztására. Csehszlovákiát mindenki elárulta, kivéve az egyetlen hűséges barátot, a Szovjetuniót, a Szovjetunió népét és a csehszlovákiai dolgozókat, akik a sorsdöntő pillanatokban is jelent­keztek Csehszlovákia függetlenségé, nek megvédésére, a haza megmen­tésére. A párt, Gottwald elvtárs, ellenál­lásra szjlltja fel Csehszlovákia né­pét, Csehszlovákia népe ekkor már tudja, hogy senki, senki másra nem hallgathat csak arra a pártra, csak arra az emberre, ki a sorsdöntő pil­lanatokban > riadót fujt, figyelmez­tetett és helyesen figyelmeztetett a haza függetlenségének veszélyére. Gottwald elvtárs nem adja fel a harcot. Moszkvából szervezi, irá­nyltja tovább az ellenállási mozgal­mat. Apró részletekig ismeri az el­lenség minden mozzanatát és lépé­sét, aggódva figyeli a nemzetet, Csehszlovákia dolgozó népének szenvedéseit, küzdelmeit 1941 ok­tóber 1-én a moszkvai rádióban a vérengző Heydrichről beszél; „Az utolsó napokban a caeh osc­szágrészekben nagyjelentőségű ese­ményekre került sor. Hitler „egész­ségügyi" szabadságra küldte Neu­rathot, vagyis a valóságban meg­fosztotta öt „birodalmi védnök". i tisztségétől. Az ö helyére Hitler leg­vérengzőbb kreatúráinak egyikét, Himmler helyettesét, a tömeggyilkos Heydrichet nevezte ki. S ez az a kétlábú bestia, aki éppen most tért vissza Norvégiából, a cseh országré. szekben is azonnal hozzákezdett új véres munkájához. Haydrich paran­csára elfogták a védnökségi kor­mány elnökét, E'iast, s Berlinbe hurcolták. Prágában, Kladnóban, Hradec Královéban, Brnóban, Olo­moucban és Moravská-Osztravában kihirdették a statáriumot. Utána rögtön tömeges kivégzések követ­keztek. Szombaton hat, vasárnap további húsz cseh hazafit végeztek ki. Kedden azután a nácik további 58 cseh'hazafi kivégzését jelentették, így Heidrych, ez a vérengző eb rö­vid 3 nap alatt 84 cseh hazafit gyilkolt meg. A kivégzettek között minden társadalmi • réteg képviselve van. Köztük három cseh tábornok és a cseh munkásmozgalom sok harcosa. És míg a Gestapo-hóhérok áldozataikat eddig leginkább sötét­ben és titokban gyilkolták meg, ez­úttal nyilvánosan." Véraett Gottwald elvtárs szive, mikor ezt a borzalmas hírt közölte a rádió titkos hallgatóival. Viszont annál nagyobb örömmel szólalt meg ugyancsak a moszkvai rádióban 1942. június 2-án, mikor boldogan közölhette hallgatóival: „Drága barátaim, elvtársak és elvtársnők, testvérek odahaza! Először is kegyelettel adózunk azoknak az ismeretlen hősöknek, akik leterítették a vérengző hóhért, Reinhard Heydrichet, megszabadí­tották ezzel az emberi társadalmat az egyik leggonoszabb hitleri szörnyszülöttől és a cseh nevet az egész világon dicsőségessé tették." A sok szenvedés és áldozat, a náci terror elleni harc ha bármily fájdalmas és hatalmas áldozatokat követelt is, meghozta a maga gyü­mölcsét. A dicső Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat, a népi de­mokratikus Csehszlovák Köztársa, ságot s a hatalom átment a nép kezébe, hogy a kommunista párt ve­zetésével megkezdje a z új haza, a nép hazájának építését. Gottwald elvtárs országépitő munkára hívja fel Csehszlovákia dolgozó népét. Nincs nagyobb öröm, mint a hosszú évtizedeken keresztül folytatott sú. lyos harcok és küzdelmek oredmé nyét, a győzelmet megélni és meg­kezdeni az új világ, az új haza épí­tését egy szabad, boldog országban. Gottwald elvtárs egész életpályá­ján keresztül egyik legfontosabb célul tűzte ki a Szovjetunióval való barátság elmélyítését, a Szovjet­unióval való kapcsolatok megsz'.lár ditását. Most, amikor a Szovjet­unió dicső hadserege a fasiszta megszállás alól felszabadította Csehszlovákiát, nem véletlen, hogy Gottwald elvtárs újra rámutat az örök időkre oly fontos, hü barátság­ra a Szovjetunióval. 1945. november 7-én Brnóban a Nagy Októberi Szo cialista Forradalom évfordulóján tartott beszédében újra hangsúlyoz­za, hogy „már Csehszlovákia bölosőjénél ott állt a Szovjetunió és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Amit sokan még 17-ben és 18 ban nem láttak, amit az első világhá­ború utáni években még nem fogtak fel, arról a nemzet nagy kárára csak Münchein idejében kellett meg­győződniük, a német megszállás alatt és azután a szabadságért, az idegen bitorlók kiűzéséért folyó nehéz küzdelem idején. Ezért népünk úgy ünnepli a Szov­jetunió állami ünnepét, mint aho­gyan ünnepli a saját államUnnepét, mert arra a meggyőződésre jutott, hogy az egyik nélkül nem volna a másik, hogy a Szovjetunió állam ün­nepe nélkül mi sohasem ünnepel­hetnénk saját ünnepünket. Ilyen szerepet játszik tehát ma a Szov­jetunió nemzeti életünkben és álla­mi függetlenségünk fenntartásában. Mint ismeretes, a Szovjetunió vi­selte a háború fő terhét a hitleri Németország ellen. Ma többé-ke vésbé mindenki előtt világos, amit az'előrelátó emberek a Szovjetunió­nak a hitleri Németországtól való megtámadásakor láttak, hogy ha a hitleri Németországnak sikerült volna leigázni a Szovjetuniót, nem lett volna a világon hatalom, amely le tudta volna győzni a hitleri Né­metországot. fis történelmileg el­ismert tény, hogy Hitlernek, aki felfegyverkezve vetette magát a Szovjetunióra, és övé volt egéez Eu­rópa ipari, fegyverkezési, élelmezé­si alapja és teljesítőképessége, ép­pen a Szovjetunióba tört bele a fo­ga." ' Gottwald elvtárs erről soha meg nem feledkezett. Minden alkalommal kihangsúlyozta a Szovjetunió óriá­si segítségét, állami függetlenségünk kiharcolása terén, majd később ha­zánk szocialista átépítése terén is. Gottwald elvtárs élete fő müvének tartotta a Szovjetunióval való örök barátság elmélyítését, megszilárdí­tását. Gottwald elvtárs mindenkor, minden alkalommal és minden terű leten utalt a szovjet példákra. így hazánk nemzetiségi politikája te­rén is. Gottwald elvtárs voät az első a burzsoá Csehszlovák Köztársaság­ban, aki mindenkor óva intette, fi­gyelmeztette a burzsoá kormányt, hogy a nemzetiségi kérdés megoldá­sa mennyire fontos és nélkülözhe­tetlen Csehszlovákia függetlenségé­nek, ellenálló ereje fokozásának szempontjából ls. Ö volt az, aki 1936-ban konkrét indítványt tett a nemzetiségi kérdés megoldására, olyan mértékben, amilyen mérték­ben az megoldható lett volna,.még a kapitalista társadalmi rendszerben is. Gottwald elvtárs hangsúlyozta, hogy a német kérdés ls megoldható békés úton helyes nemzetiségi po­litikával. Hangsúlyozta mindenkor a nemzetiségek jogainak biztosítá­sát, kiemelve a magyarok, ukránok nemzeti jogainak megcsonkítását, gazdasági és kulturális téren. Ha Gottwald elvtársat, mint a nem­zetiségi jogok harcosát jelöljük meg, elsősorban ki kell emelnünk Gott­wald elvtársat, mint a cseh és szlo­vák kérdés helyes rendezésének kezdeményezőjét is. Ö volt az, aki ostorozta, élesen elítélte a cseh bur­zsoázia nemzetiségi politikáját Szlo­vákiával, a szlovák nemzettel szem­ben. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy Gottwald elv­társ mindenkor megkülönböztette a magyart a magyartól. Eszterházyt a magyar dolgozótól. Éles határvo­nalat húzott az osztályok között, ha bármily nemzetiségről vagy nemzet­ről volt is szó. Gottwald elvtárs, hangsúlyozta, hogy a cseh, szlovák, magyar, ukrán, német dolgozók ér deke ugyanaz, megteremteni a pro­letariátus hazáját, kitekerni az el­nyomó, kizsákmányoló kapitalizmus nyakát, legyen az cseh gyáros, vagy bankár, szlovák, vagy magyar föld­birtokos, gróf, vagy a klerikális hierarchia képviselője. Gottwald elvtárs a nemzetiségi jogoltat min­dig abból a szempontból nézte, hogy a nemzet, vagy nemzetiség melyik osztályát szolgálja, a kizsákmányo. lóét-e vagy a kizsákmányoltakót. Mikor a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban a különböző nemze­tekhez tartozó burzsoázia osztályér­dekből háborús célkitűzésekkel a Szovjetunió ellen egységfrontba tö­mörült, Gottwald elvtárs felvetette a kérdést: „Mi a kommunisták feladata a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban? A különböző nemzetekhez tartozó burzsoázia egységfrontja megköny­nyítd, hogy a fö elvnek népszerűsí­tését, hogy a nemzetiségi kérdés a proletárforradalom és a proletár­diktatúra ügyének alkotó része. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a nemzeti elnyomást nem lehat megszüntetni a burzsoázia o&ztály uralmának megdöntése nélkül, a proletárdiktatúra megvalósítása nél. kül." És Íme, a történelmi valóság ma a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban igazolja Gottwald elvtársat. Az új rendszerben a pro­letariátus diktatúrája alatt, a népi demokráciában sor került a nemze­tiségi kérdés megoldására. Ez szo­rosan összefügg pártunk, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja győzel­mével népi demkoratikus hazánk­ban. Ma, amikor boldog, szabad emberek lettünk, mi csehszlovákiai magyarok is Gottwald földjén, lát­juk pártunk nemzetiségi politikájá­nak virágzását, mind gazdasági, mind kultúrális téren. Gottwald elvtárs életét bemutat­ni, felidézni nem lehet máshogy, csak ha szorosan egybekapcsoljuk a csehszlovákiai forradalmi munkás­mozgalommal, Csehszlovákia Kom­munista Pártja történetével. Szük­ségesnek tartom Gottwald elvtárs eltávozásával kapcsolatban megem­líteni azt a tényt, amelyet észlel­tünk a csehszlovákiai magyar dol­gozók soraiban. A csehszlovákiai magyarok egyenjogúságát, a nem­zetiségi kérdés megoldását egybe­kapcsolják Gottwald elvtárs szemé­lyével. Ez lényegében nem hiba, söt, a bizalom és a szeretet, a korlátlan ragaszkodás és hűség megnyilvánu­lása a csehszlovákiai magyar dol­gozóknál. Azonban nem volna he­lyes, ha csüggednénk és úgy néz­nénk a jövőbe, hogy Gottwald elv­társ eltávozásával megcsorbulná­nak a csehszlovákiai magyar dolgo­zók jogai. Gottwald levtárs életé­nek fő müve a párt bolsevizálása, egy újtípusú lenini-sztálini párt megteremtése volt. Ez a párt itt van, itt él közöttünk és viszi to­vább a lenini-sztálini zászlót a gottwaldi úton. Viszi tovább hazánk szooiaüsta építésének terén, viszi tovább a gottwaldi nemzetiségi po­litika terén is. Befejezésül még csak ennyit: mi erősen és szilárdan állunk pártunk Központi Bizottsága mellett, a gott­waldisták mellett, Gottwald elvtárs eltávozása után is. Mi tudjuk, hogy ez a párt megvalósítja minden aka­dályok és minden nehézségek elle­nére mindazt, amit Gottwald elv­társ a szocializmus kiépítése terén elénk tűzött. Mi tudatában vagyunk az óriási veszteség súlyának. Tud­juk, hogy a Jó barát, az atya, a legjobb elvtár s távozott el hazánk dolgozó népének soraiból,, pártunk életéről. De tudjuk azt is, hogy itt maradt, örökül maradt ránk a gottwaldi párt. És ahogy Gottwald elvtárs a párt 1952. decemberi kon. ferenciájáa mondotta: „A párt minden tagjának és külö­nösen a fiataloknak folyvást emlé­kezetükbe kell vésnünk elvtárs —, a párt minden! A kapitalista járom nehéz éveiben a munkásmozgalom úttörői megteremtették a pártot, hogy a munkásosztály harcra vezes­se a tőke ellen szociális felszabadu­lásáért. A hitleri nemzeti elnyoma­tás nehéz időszakában, amikor min­denki csődött mondott, a párt ki­tartott és harcolt a nemzeti felsza. badulásért. És a párt teljesítette küldetését Amikor a Szovjet Had­sereg — ugyancsak a kommün sta Párt, a Szovjetunió Pártjának gyer. meke — legyőzte Hitlert, a párt. biztosította népünk nemzeti és szo­ciális felszabadulását Amikor az. után 1948 februárjában a hazai és külföldi reakció újra népünk nyaká­ba akarta akasztani a kapitalista és imperialista igát, a páTt volt az, amely az egész nép élén megakadá­lyozta ezt a sötét tervet. És amikor február után, a nyílt reakció leveré­se után, a hazai és külföldi ellenség magának, a Kommunista Pártnak belsejében lévő ötödik hadoszlllopá. ra tette fel tétjét, a párt elég erős volt ahhoz, hogy ennek az amerikai ötödik hadoszlopnak a fejet eltipor­ja. Szóval a párt és csak a párt volt népünk felszabadulásának biztosité­ka. A párt és csak a párt biztosíté­ka annak, hogy egész nép»n:< szá­mára felépítessük a boldog szocia­lista jövőt" (Megjelent a „Fáklya" májusi számában.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom