Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-26 / 127. szám, kedd

4 Ul SZ0 1953 május 26. A moszkvai „Pravda" a jelenlegi nemzetközi helyzetről (Folytatás a 3. oldalról.) gyöngültek és az USA nem tudja pótolni a kereskedelem korlátozá­sa következtében keletkezett kárt. ^Kereskedelem, nem pedig segít­sége — ez az az álláspont, amelyet Attlee védelmez és amelyet Anglia és nemcsak Anglia legalapvetőbb érdekeinek szem­pontjából észszerűnek kell elismer, nünk. Attlee keserű szemrehányást tesz oeeántuli szövetségeseiknek: »állandó nyomást gyakorolnak ránk. hogy ne folytassunk keres­kedelmet Kínával, még olyan áru­cikkekben sem. amelyek csak igen távolról függnek össze a háborús törekvéssel. Bármely más ország, hoz hasonlóan egyaránt életéťde­künk a kínaj kérdés megoldása«. Egy másik jelentős munkáspárti tényező. Bevin, aki a labourpárt belsejében kialakult ellenzék élén áll, nemrégen olyan kijelentéseket tett, amelyek még jobban hangsú­lyozták a Kinával való, kölcsönös kapcsolatok problémái megoldásá­nak halaszthatatlanságát. Lehetséges, hogy Churchill, ami az ö kommunistaellenes érzését il­leti. semmivel sem marad le egyes más nyugati államférfiak mögött, akik a gyarmati és ' félgyarmati népek minden nemzeti felszabad! tó mozgalmáiban ,.Moszkva kezét" látják. Churchill azonban, ahogy ez beszédéből kitűnik, nem fejezte ki nyíltan ezt az érzését. Az aláb­bi kijelentése is erről tanúskodik: ,,Ki kell jelentenem, hogy nézetem szerint — és bátorkodom nézete­met kifejteni, — a vietnami kato­nai alakulatok, vagy utánpótló osztagaik gyors felvonulása a sziá f mi határokon, nem szabad, hogy arra a következtetésre vezessen bennünket, hogy a szovjetek által sugallt akcióról van itt sző«. A nyugati, államférfiak az ázsiai vagy a világ más részében lezajló, egyre növekvő nemzeti és nemzeti felszabadító mozgalom okainak ki­értékelésében minél jobban tekin­tetbe veszik a valódi tényeket, annál nagyobb lesz a kilátás a Nyu­gat és Kelet közöttj kölcsönös megértésre, annál nagyobb lehető­ségek lesznek a felesleges kompli­kációk és vérontás elkerülésére. Meg kell állapítani, hogy a bur­zsoá államok más vezető tényezői­től eltérően Churchill a nemzeti kapcsolatokban felmerülő megnem­értések békés megoldása szüksé­gességének nemcsak általános hangoztatására szorítkozott. Kon­krét i avaslatokkal lépett fel, me­lyeket a nemzetközi helyzet aktuá­lis kérdései felülvizsgálásának módszereire tett. Churchill kijelentette, hogy »a vezető nagyhatalmak legmagasabb fórumai között minden nagyobb huzavona nélkül konferenciát kell összehívni«, és hogy »a konferen­cián a hatalmak és személyek le­hető legkisebb száma jelenjék meg. Ez a z összejövetel ne legyen jelentős mértékben hivatalos és még na­gyobb mértékben ne legyen nyilvá­nos. hanem bizalmas«. Amint látható, egyes más nyu­gati államférfiaktól eltérően Chur­chill a konferencia összehívására tett javaslatot egyik, vagy másik fél számára tett semilyen előzetes kötelezettséggel nem kapcsolja össze. A nemzetközi kapcsolatokban szerzett sokéves gazdag tapaszta­latok megyédik Churchillt attól až alapvető hibától, hogy a békés kapcsolatok terén egyik fél a má­siknak, még hozzá olyan félnek, mint amilyen a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a vitás nemzetköz} kérdésekről szóló szer­ződés előzetes feltételeit diktálja. Churchill nem hagyhatta figyelmen kívül a nemzetközi gyakorlatban általánosan ismert ama körül­ményt, hogy a tárgyalás előzetes feltételeit, vagy a háborúban győz­tes fél diktálhatja a legyőzött fél­nek, vagy pedig egyenlőtlen arány esetében az erős fél, ha a gyön­gébb fél rovására valamit meg akar szerezni és ha a gyönge fél szempontjából elviselhetetlen há. ború fenyegetésével arra tudja kényszeríteni, hogy elfogadja az erösebb fél által diktált »béke-fel­tételeket«. Nem hagyhatjuk meg­jegyzés nélkül ama javaslatok bo. nyolultságát. melyeket nyilván a vezető államférfiak között valő közvetlen kapcsolatok közelmúlt­beli tapasztalataira támaszkodva Winston Churchill terjesztett elő­A Churchill javaslatára száimos or­száeban keletkezett élénk pozitív visszhang igazolja ennek jelentősé­gét. Tehát Churchill beszédében tar­talmazott felhívás a megegyezésre, habár csak egyes alapfontosságú problémák, és ezzel a nemzetközi téren kiéleződött helyzet enyhíté­sére vonatkozik is, a mai helyzet­ben igen időszerű. Május 13-án közölték az USA ál­lami departementjének nyilatkozatát az angol miniszterelnök beszédéről, és Eisenhower elnök kijelentette, hogy a nyilatkozat szövegét jóvá­hagyta. Az állami departemente nyilatko­zata nem tagadja ,az államférfiak Churchill "által javasolt sziikkörü konferenciája összehívásának lehe­tőségét, azonban ismét valamilyen okból a Szovjetunió elé terjesztett előzetes feltételek ismert gondola­tát veti fel. Azt állítja, hogy a Szovjetuniónak van még mit tennie a panmindzsoni tárgyalás sikerének és az osztrák szerződés kérdése megoldásának érdekében, habár mindazután, ami történt, teljesen nyilvánvaló, hogy mindkét esetben ez nem a Szovjetunióra, hanem az Egyesült Államokra és Angliára vo­natkozik, amelyeik sem ebben, sem más ügyben még nem vették ki „az őket megillető igazságos részüket". Amint a sajtó visszhangjából, va­lamint az USA állami departement­jének nyilatkozatából kitűnik, Churchillnek az angol politikai pár­tok kiváló képviselői által támoga­tott álláspontját az Egyesült Álla­mok bizonyos felelős köreiben „tar­tózkodóan. sőt hidegen" fogadták. Lehet, hogy Anglia és az USA ál­lamférfiainak nézeteiben felmerülő egyes egyenetlenségek a közöttük egyre szemmelláthatóbban állan­dóan fellépő gazdasági ellentétekkel magyarázhatók, ami nem kis mér tékben a nyugateurópai országok kereskedelmének az Egyesült Álla mok részéről történő korláto zásának szigorú vonalával függ össze. Ami a Szovjetuniót ille' ti, a szovjet nyilvánosságnak Chur­chill számos fentemiitett konkrét kijelentésével kapcsolatban elfoglalt negatív álláspontja mellett a szov jet nyilvánosság érdeklődéssel fo­gadta a beszéd egyes konstruktív jellegű részeit. A jövő megmutat ja, mennyiben fejezik ki e részek az angol kormány igazi szándékait, mely kormány élén Churchill áll. Be kell ismernünk, hogy máris olyan jelek tűntek fel. amelyek szovjet emberekben és a béke ügyét védelmező nemzetközi körökben ez irányban elkerülhetetlenül az elővi gyázatosság érzetét keltik fel. három hatalom, — USA, Anglia és Franciaország, — kormányfőinek javasolt gyűléséről van szó, amely­nek célja állítólag a nagyhatalmak esetleges tárgyalása alkalmával kö zös irányvonal, vagy legalább közö sen eldöntött álláspont kidolgozása kell, hogy legyen. Ha ez így van, az azt jelenti, hogy a nyugati hatalmak tovább akarják folytatni a Szovjet unió rovására folytatott külcsönös egyezmények vonalát. Ezenkívül ez azt jelenti, hogy Churchill a legmagasabb fórumok konferenciájának összehívására tett javaslatának, ha nem is szövegé­től, de szellemétől már ténylegesen visszalép, mert az ilyen konferencia a Szovjetunió részvételét illetően csak abban az esetben valósulhat meg, ha a felek minden előzetesen meghatározott követlemény nélkül jönnek a konferenciára. A három ha talom kormányfőinek javasolt össze­jövetele azonban nyilvánvalóan arra a célra irányul, hogy a Szovjetunió elé terjesztendő követeléseket dol­gozzanak ki. Ezenkívül a három hatalom terve­zett előzetes összejövetele azt jelen­ti, hogy folytatják azt a régi vona­lat, ami egyáltalában nem vált be — egyik államnak a másik állam­mal való szembeállítását ideológiája és szociális politikai berendezésének alapelvei szerint. Nyilvánvaló, hogy a nyugati ha­talmak e csoportjának újabb meg­egyezése jelenleg nemcsak, hogy nem járul hozzá a nemzetközi hely­zet enyhítéséhez, hanem ellenkező­leg, a nemzetközi kapcsolatok fe­szültségének további fokozódását okozhatja. Teljesen világos, hogy habár egyes államok szociális rendszerei bármilyen módon is különböznek egymástól, sok olyan életfontosságú tényező van, amelyekben ezen ál­lamok népeinek érdekei megegyez­nek. Az ilyen életfontosságú ténye­zőkhöz tartósak mindenekelőtt a bé­ke, valamint a népek kereskedelmi, gazdasági és kulturális együttműkö­désének fejlesztése. A Szovjetunió teljes komolyság­gal és lelkiismeretességgel mindig kész megtárgyalni bármiiyen oiy javaslatot, amely a béke és az ál­lamok közti legszélesebb gazdasági és kulturális kapcsolatok biztosítá­sára irányul. A L'Humanité című francia lap a kormányválságról A L'Humanité vezércikkben fog­lalkozik azzal, hogy Vincent Auriol köztársasági elnök — a kormány­válság megoldására irányuló meg­beszélései során — nem volt haj­landó fogadni a kommunista képvi­selők csoportjának küldöttségét. »Franciaország első pártját —ír­ja a L'Humanité — tehát kizárják az elnöki tanáesokzásokból, közben az RPF fasisztáit tárt karokkal fo­gadja alkotmányunk különös őre, akj már januárban is felajánlotta a hatalmat a fasiszta Soustellenek. A köztársasági elnök magatartása azt mutatja, hogy megveti a fran­cia munkásosztályt — írja a lap majd rámutat arra, hogy a fran­ci^ dolgozók felismerik a fasizmus fenyegető veszélyét . és el vannak szánva a fasizmus uralomra jutta­tására irányuló törekvések meghiú sjt-- a socialista munkások — foly­tatja a lap — a szocialista vezetők, nek a munkásosztály megosztására irányuló manőverei ellenére — egy­re növekvői számban lépnek akció­egységre kommunista munkatársa­ikkal. — A munkásosztály harci egysége nagy szerepre hivatott a nemzeti és demokratikus erőknek a haza javára való tömörítésében. Biztos az, hogy a népi tömegek ön­tudatos fellépése döntő szerepet tölt majd be a béke és a nemzeti füg. getlenség kormányának, a demo­kratikus szabadságjogokat és az al­kotmányos biztosítékokat tisztelet. kezésbe más politikai pártokkal és kísérelje meg a kormányválság megoldását. A köztársasági elnök az egész nap folyamán folytatta megbeszé­léseit a pártok képviselőivel. A Francia Kommunista Párt kép­viselőit azonban szombaton sem hívta meg tanácskozásokra. A CGT szombaton felhívást inté­zett a francia munkásosztályhoz és minden francia hazafihoz. Ebben megállapította, hogy a Mayer-kor mány bukása a munkásosztály nagy győzelme. A reakció erői ben tartó kormánynak, Franciaor- j azonban folytatják szérvezkedésü szág igazi kormányának megalaki tásában« — írja befejezésül a L'Humanité. • Vincent Auriol köztársasági elnök szombaton délelőtt fogadta Guy Molet-t, a Francia Szocialista Párt főtitkárát és felkérte, lépjen érint­ket, hogy olyan kormányt segítse nek hatalomra, amelynek irányzata még jobban kedvez a fasizmusnak és Franciaországot az amerikaiak zsoldjába, a nyomor, a pusztulás és a háború útjára vezetik. A CGT harcba hívja ez ellen a francia dolgozókat. Németország Kommunista Pártja elnöksége titkárságának közleménye Németország Kommunista Pártja elnökségének titkársága május 19­én Düsseldorfban ülést tartott. Az ülésről kiadott közlemény tudatja, hogy az NKP elnökségének titkár­sága megtárgyalta a nyugatnémet­országi üzemek idei üzemi bizottsá­ga választásainak eredményeit, az NKP előkészületeit a szövetségi gyűlés választásaira, továbbá a IV. VIT nyugatnémetországi előkészítő bizottságának felhívását. Az NKP elnökségének titkársága közleményében megállapítja, hogy az üzemi bizottsági választások eredményei komoly csapást mértek a bonni és párizsi háborús szerző­dés megvalósításának terveire. Az öntudatos munkások és alkalmazot­tak következetesen küzdöttek a vá­lasztásokon a nyugatnémet dolgozók társadalmi és politikai követelései­nek védelmében, a parlamenten kí­vüli akciók fokozásáért, a bonni és párizsi háborús szerződések végre­hajtása ellen. Ezek az öntudatos munkások és alkalmazottak minde­nütt sok szavazatot és mandátumot szereztek. Különösen nagy sikert arattak a szénbányászat, a kohá­szat, a vegyiipar nagyüzemeiben, valamint a hajógyárakban. A közle­mény rámutat, hogy az üzemi bi­zottságok idei választásai a nyugat­német munkásosztály osztályöntu­datának és akcióegysége meg­szilárdulásának bizonyítéka, arról tanúskodnak, hogy növekszik a nyu­gatnémet dolgozók bizalma Német­ország Kommunista Pártja iránt. Az NKP elnökségének titkársága megvizsgálta azoknak az intézkedé­seknek végrehajtását, amelyeket az elnökség VIII. teljes ülésén a szö­vetségi gyűlés választásainak előké­szítéséről é? lebonyolításáról hozott határozat értelmében tettek. Az ülésen megnallgat.ták az NKP Központi Választási Bizottságának beszámolóját és határozatot hoztak a választási harc további fokozásá­ról. A közlemény rámutat, hogy az NKP választási harcának a nép szo­ciális és politikai követeléseiért, a bonni és párizsi háborús szerződés megvalósítása ellen, az Adenauer­féle rezsim megdöntéséért és a nem­zeti újraegyesítés kormányának megteremtéséért vívott parlamenten kívüli harc fokozásával szoros ösz­szefüggésben kell folynia. Az NKP elnökségének titkársága a továbbiakban megállapítja, hogy a bonni kormány részéről az NKP ellen tervezett terv elhalasztása az egész német nép és a világ békesze­rető emberei tiltakozó mozgalmának nyilvánvaló sikere. A titkárság fel­szólítja a kommunistákat és Nyu­gat-Németország minden lakosát, hogy fokozza éberségét és fokozza a harcot a demokratikus jogok és szabadságok, a nemzeti egység vé­delmében. Tibet népe tovább szilárdítja Kína valamennyi testvéri nemzetiségének egységét A pancsen láma május 22-én Ti­bet bél^és felszabadulása második évfordulóján levelet intézett Mao Ce-tung elvtárshoz. Levelében töb­bek között a következőket írja: »A tibeti nemzetiség — amelyet az imperialista agresszív erők hosz­szú időn át elnyomtak és kizsák­mányoltak — az Ön ragyogó veze­tésével két évvel ezelőtt sikeresen visszatért az anyaország nagy csa­ládjába. A tibeti nép azóta teljes mértékben osztozik a. nemzetiségek egyenlőségében és a vallásszabad­ságban. A pancsen láma ezután arról a hatalmas fejlődésről számol be, amely Titetben az elmúlt két esz­tendő alatt gazdasági és kulturális téren végbement. A pancsen láma levelének végén hangsúlyozza: a tj­beti nép szilárd elhatározása, hogy Mao Ce-tung elnök, a Kínai Kom­munista Párt és a központi népi kormány vezetésével még szoro­sabbra fűzi sorait, tovább szilárdít­ja Kína valamennyi testvéri nemze­tiségének egységét. Ausztráliai vasutas- és bányászsztrájk A lapok közlése szerint a „Broc­ke n Hill Proprietary Company" 'ár­>saság newcastlei acélgyárainak mint­egy ezer mozdonyvezetője és fűtője, valamint „Ausztrálián Iron and Steel Limited"-gyár mozdonyainak sze­mélyzete szakszervezetük felhívására huszonnégyórás sztrájkkal tiltakozott amiatt, hogy a gyárak tulajdonosai köve­megtagadják munkabéremelési teléseik teljesítését. Oj Dél-Wales államban folytatódik a bányászsztrájk. Lapjelentések sze­rint május 20-án ebben az államban tizenkét bánya, május 21-én tizenhat bánya dolgozói sztrájkoltak. A bányá­szok munkafeltételeik megjavítását és munkabéremelést követelnek. A „New York Herald Tribun" a Szovjetunió békepolitikájának hatásáról A „New York Herald Tribun" cí­mű amerikai burzsoá lap vezércikk­ben foglalkozik a Szovjetunió béke­politikájának nyugateurópai hatásá­val. A vezércikk a többi között eze­ket mondja: „Ridgway tábornok az első szemé­lyiség, aki nyíltan kijelentette, hogy a szovjet békegesztusok visszhangra találtak Európában. Ezt bizonyítják azok a súlyos politikai nehézségek, amelyek Franciaországban és Német­országban késleltetik az európai had­seregről szóló szerződések ratifikálá­sát. A brit és az amerikai politikát egymástól elválasztó különbségek I — partikularizmusról (külön törekvések szolgálata) vagy izolacionalizmusról (elszigetelődés) tanúskodnak. Ezek megnehezítik a NATO (At­lanti Szövetség) működését. Az Egye­sült Államokban egyre határozottab­ban kialakul az a törekvés, hogy be­jelentik: Ha a németek, a britek, a franci­ák és a többi nép nem engedelmes­kedik, akkor az Egyesült Államok csökkenti a segélyt. A lap a további­akban megállapítja: „A jelen pilla­natban veszélyes lenne a külföldi se­gély költségvetésének mindennemű jelentős csökkentése. Hitlerista katonák találkozója Müncheni jelentés szerint az el­múlt hét végén került sor a hitleri hadsereg hegyilövész egységei volt tisztjeinek és katonáinak találkozó­ára. \ A találkozón több mint 15.000-en vettek részt Nyugat-Németországból és Ausztriából. Az egybegyűltek előtt Rudolf Conrad, a hitleri hadsereg gyilövész hadosztályának egykori parancsnoka mondott beszédet. Ez a hadosztály a második világ­háború idején Görögországban és a gaztettei hadosztá­Szovjetunióban elkövetett miatt „a háborús bűnösök lya" elnevezést kapta. A találkozón i'észtvett több más tá­bornok is. A „Der Abend" című osztrák lap i követeli, hogy az osztrák kormány — különösen pedig a belügyminisztéri­um — olytasson nyomozást az oszt­rák állampolgároknak e militarista tüntetésben történt részvétele tár­gyában. " i .., t

Next

/
Oldalképek
Tartalom