Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-04 / 84 . szám, szombat

W&3 április 4 UJ szo 5 A NAGY SZTÁLIN ÉLETE A szocializmus országa — a leg­magasabb típusú demokrácia or­szága. Azért nevezzük legmaga­sabb típusú demokráciának, mert gyökeresen különbözik attól a ha­mis, képmutató áldemokráciától, amelyet a burzsoázia állított hosz­szú időn keresztül az elvakított népek elé. A legtisztább demokrácia a szo­cialista demokrácia. Ezt bizonyít­ják a tények. A szocialista demo­kráciát a Szovjetunió Alkotmá­nya, a Sztálini Alkotmány iktatta törvénybe. Azért valósulhatott meg a szocialista demokrácia a Szovjet­unióban, mert a szovjet nép — a munkásság, parasztság és értelmi­ség, — a legteljesebb baráti kö­zösségben él és építi az országot, építi a jövőt. E szoros együttmű­ködés alapján fejlődött ki a szov­jet társadalom erkölcsi-politikai egysége, a Szovjetunió népeinek testvéri közössége és a szovjet emberekre jellemző tiszta hazafias­ság érzése. Ezen az alapon jött létre a teljes demokrácia diadalát biztosító választójog. Mi jellemzi a szocializmus or­szágának választójogát? A nép­akarat megnyilvánulása a választás minden szakaszán. A jelölteket maga a nép választja ki a legjobb dolgozók közül, tekintet nélkül a jelöltek pártállására. A gyárak munkásai, a falvak dolgozói saját tapasztalataik alapján jelölik ki azokat a kiváló vezetőket, élenjáró munkásokat, parasztokat, értelmi­ségi dolgozókat, akik tetteikkel be­bizonyították, hogy alkalmasak az ország, a nép ügyeinek irányításá­ra. A történelemben még soha nem volt példa arra, hogy a nép olyan hatalmas tömegben vonult volna az urnák elé, mint a Szovjetunió­ban 1937-ben és az azóta lezajlott valamennyi választás során. • 1938-ban jelenik meg »A Szov­jetunió Kommunista (bolsevik) Pártja történetének rövid tanfo­lyama^ amelyet Sztálin elvtárs írt és az SzK(b)P Központi Bizott­ságának külön bizottsága jóváha­gyott. Sztálin elvtárs könyve nemcsak hatalmas tárgyismerettel és zseniá­lis tudással megirt történelmi mű, hanem valóságos enciklopédiája a marxista-leninista alapismeretek­nek, tárháza a kommunista párt gigászi történelmi tapasztalatainak. A Párttörténet hatalmas eszmei fegyvere lett a szovjet népnek, de a mi eszmei fegyverünk is. Nincs a politikai, gazdasági és kulturális életnek olyan szakasza, amelyre ez a mű nem adna útmutató feleletet. Megmutatja a marxizmus tovább­fejlődését a proletariátus osztály­harcának új viszonyai között, az imperialista és proletárforradalmi korszak marxizmusának fejlődését, a marxizmus fejlődését abban a korszakban, amelyben a szocializ­mus győzelme a föld egyhatodré­szén már bekövetkezett. A mű egyik fejezete — »A dia­lektikus és történelmi materializ­musről« rendkívül áttekinthető, vi­lágos és tömör formában magya­rázatát adja a dialektikus és tör­ténelmi materializmusnak. Sztálin elvtárs zseniálisan összefoglalja eb­ben a müvében mindazt, amivel Marx, Engels és Lenin gazdagítot­ták a dialektikus módszert és a ma témalista elmélet tanát és a legújabb forradalmi gyakorlat és tudom* nv alapján rávilágít a to­vábbi fejlődés útiára. Ahhoz, hogy ne tévedjünk a po­litikában, szem előtt kell tartanunk a marxista dialektikus módszer té­teleit. ismernünk kell a történeti fejlődés törvényeit, — tanítja Sztálin elvtárs. »A Szovjetunió Kommunista (bol­sevik) Pártja történetének rövid tanfoiyama« eszmeileg felfegyverzi a munkásosztályt' a proletárdiktatú­ra kivívásáért és a kommunizmus felépítéséért folytatott harcában Megmutatja azt a szoros kapcsola tot, amely az eszme és gyakorlat, a marxizmus-leninizmus tanítása és a bolsevik párt forradalmi tevé­kenysége között fennáll. Ezzel iránytűt adott az egész haladó vi­lágnak. • Sztálin írásaiban és beszédeiben továbbfejleszti a párt stratégiájá­nak és taktikájának lenini elveit, aminek rendkívül nagy a jelentő­sége valamennyi ország kommu­nista mozgalma szempontjából. Sztálin elvtárg a marxizmus-leni­nizmus eszméinek fényszórójával világította meg és továbbfejlesztet­te a párt és a szovjet állam előtt felmerült fontos problémákat. Ezek közé tartoznak: A kommunista párt, mint újtípu­sú forradalmi párt, s különöskép­pen vezető szerepének kérdése a proletáriatus diktatúrája rendszeré­ben. A szocialista iparosítás a Szov­jetunióban és döntő jelentősége a szovjet állam megerősítése szem­pontjából. A parasztgazdaságok millióinak kollektivizálása és az utolsó ki­zsákmányoló osztály, — a kulák­ság felszámolása, mint az egész népgazdaságnak szocialista alapok­ra fektetésének befejezése. A szocialista állam minden esz­közzel való megerősítésének prob­lémája a kapitalista környezet fel­tételei között és az a kérdés, hogy milyen feltételek mellett hal el az állam. A nemzetiségi kérdés a burzsoa­demokratikus forradalom időszaká­ban és a nemzeti-gyarmati kérdés a szocialista forradalom időszaká­ban. Ezeknek és más problémáknak kidolgozása Sztálin müveiben nem­csak a Szovjetunió népei számára bizonyultak életbevágó fontosságú­nak, hanem más országok szem­pontjából is, különösen azokat az országokat véve tekintetbe, ame­lyek ráléptek a szocializmus útjá­ra vagy nemzeti felszabadító har­cot folytatnak. Sztálin elvtárs, mint a halhatat­lan Lenin nagy ügyének folytatója, gondolkodása és minden tette köz­pontjába az embert tette. Szállóigé­vé vált az a mondása, hogy »a legfőbb érték az ember«. Sztálin nem szűnt meg hangoztatni, hogy az embertől, képességei kibontako­zásától, harmonikus fejlődésétől függ, hogy ne az ember szolgálja a gazdaságot, hanem a gazdaság álljon az ember szolgálatában. Hir­dette, hogy a termelékenység eme­lése nem lehet öncélú, hanem a nép érdekét, anyagi és szellemi szük­ségleteit szolgálja. A világot úgy kell formálni, hogy az valóban az ember világa legyen. • 1939 márciusában tartotta a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XVIII. kongresszusát, me­lyen Sztálin beszámoló beszédében mélyenjáró elemzését adja a Szov­jetunió nemzetközi helyzetének és leleplezte a Szovjetunió elleni há­ború és intervenció gyu jtogatóinak terveit. A Szovjetunió sztálini külpoliti­káját elsősorban és mindig állhata­tosan a béke szelleme jellemezte, — ahogy a győzelmes háború után és ma is a szovjet nép politikáját a béke jellemzi. Akkor is. ahogy ma is, a szovjet nép nem csupán saját országa népeinek érdekeit vé­delmezte, hanem arra törekedett, hogy az egész világ békeszerető népeit megvédje a nemzetközi im­perializmus merényleteitől. Az olasz-abesszin háború idején a szovjet küldöttek a Népszövet­ségben Abesszínia védelmében száll­tak síkra és harcoltak azért, hogy gazdasági megtorlásokkal éljenek a támadó Olaszország ellen. »Amikor 1936-ban Hitler és Mus­solini, bérencükkel, FrancővaJ együtt a spanyol népre törtek, az angol-francia diplomácia pedig a »benemavatkozás« leple alatt a fa­siszta agresszió rablógyilkos ter­1937—1940 • * • veinek megvalósítását segítette elő — a dicső spanyol népnek, a fa­siszta agresszió első áldozatának, csak a Szovjetunió nyújtott hatha­tós segítséget®, — írja K. J. Voro­silov marsall, »Sztálin és a Szov­jetunió fegyveres eröi« című köny­vében. És 1938-ban, amikor Franciaor­szág és Anglia kormánya kiszol­gáltatta hazánkat, Csehszlovákiát Hitlernek és a horogkeresztes dik­tátor lábbal tiporta a vele kötött szerződéseket és egyezményeket — egyedül a Szovjetunió volt hajlan­dó késedelem nélkül Csehszlovákia segítségére sietni. »A kritikus 1938-as évben Sztá­lin elvtárs meghívott, hogy láto­gassam meg, — írta Gottwald elv­társ 1949 karácsonyán. — Hosszú beszélgetésben vitattuk meg Cseh­szlovákia helyzetét és a szovjet segítség kérdését arra az esetre, ha Csehszlovákiát megtámadná Hitler Németországa. Sztálin ekkor határozottan kijelentette, hogy az SSSR fel van készülve katonai se­gítséget nyújtani Csehszlovákiának abban az esetben is, ha ezt nem teszi meg Franciaország,' amelynek a segítségéhez volt kötve a szovjet segítség is. sőt még az esetben is. ha az akkori Beck-féle Lengyelor­szág. Vagv "edig a bojár Rom'"'? megtagadná a szovjet csapatok át­vonulására az engedélyt. Igaz, hangsúlyozta Sztálin elvtárs, az SSSR O'-nw'-vákíának csupán egy feltétel alatt nyújthat segítséget: ha Csehszlovákia maga fog véde­kezni és kérni fogja a szovjet se­Mtséget.« Gottwald elvtársat Sztálin ekkor egyenesen felhatalmazta, hogy ezt az ígéretét közölheti a csehszlovák kormány felelős tényezőivel. A Szovjetunió hivatalos képviselői is hasonló kijelentéseket tettek a csehszlovák kormánynak. (Sajnos, a csehszlovák burzsoázia uralkodó klikkje osztályérdekeit féltve, nem fogadta el az SSSR és Sztálin oda­nyújtott kezét és inkább a szé­gyenteljes kapitulációt választotta.) • Sztálin kongresszusi beszámoló­jában összefoglalta a párt felada­tait a külpolitika terén: 1. Folytatni továbbra is a béke és a kereskedelmi kapcsolatok megerősítésének politikáját az összes országokkal. 2. Óvatosnak lenni, nehogy az országot összeütközésbe sodorják háborús provokátorok, akik meg­szokták, hogy idegen kezek kapar­ják ki számukra a gesztenyét. 3. Növelni a Vörös Hadsereg és a Vörös Hajóhad harci erejét. 4. Erősíteni a nemzetközi baráti kapcsolatokat minden ország dol­gozóival, akiknek érdeke a népek közti béke és barátság. Ezen a kongresszuson Sztálin további nagy feladatokat tűz a szovjet nép elé: utolérni és túlha­ladni a legközelebbi 10—15 év alatt a legfőbb kapitalista országo­kat gazdasági tekintetben, vagyis abban a tekintetben, hogy a ter­melt javakból mennyi esik egy la­kosra. »Túlhalad tuk a főbb kapitalista országokat a termelés technikája és az ipari fejlődés üteme tekinte­tében, — mondotta. — Ez igen jó. De nem elegendő. Túl kell szár­nyalnunk őket gazdasági tekintet­ben is. Mi ezt megtehetjük és meg is kell tennünk Csakis az esetben, h a gazdaságilag túlszárnyaljuk a főbb kapitalista országokat, szá­míthatunk arra, hogy országaink teljes mértékben el lesz látva fo­gyasztási cikkekkel, hogy bősége­sen lesznek termékeink és lehető­ségünk nyílik arra. hogy áttérjünk a kommunizmus első szakaszáról a második szakaszra.* Sztálin beszéde a párt XVIII. kongresszusán a kommunizmusnak programmokmánya, további lépés a marxista-leninista elmélet fejlődé­sében. Rámutat arra, hogy a kom­munizmus felépítése egy országban akkor is lehetséges, ha a kapita­lista környezet megmarad. Sztálin elvtársnak ez a tétele gazdagítja a leninizmust, új esz­mei fegyvert ad a munkásosztály, kezébe és a pártok előtt a kommu­nizmus győzelméért folytatott harc­nak nagyszerű perspektíváját nyit­ja meg, előreviszi a marxista-leni­nista elméletet. Sztálin részleteset) elemezve a szocialista állam fejlő­désének szakaszalt, arra a követ­keztetésre jutott, hogy abban az esetben, ha a kapitalista környezet továbbra is megmarad, az államot a kommunizmus alatt is fenn kell tartani. Ugyanebben a beszédében Sztá­lin elvtárs foglalkozik a pártpro­paganda és a pártapparátus mun­kásai, az ifjúsági szervezetek, a szakszervezetek, a kereskedelmi és szövetkezeti, gazdasági, állami, ok­tatásügyi, katonai é a más szerveze­tek munkásai marxista-leninista nevelésével »A fiatal káderek nevelése és ki­alakítása nálunk rendszerint az egyes tudományok és technikai ágak szerint, szakmák szerint tör­ténik. Ez szükséges és célszerű Nincs szükség arra, hogy az orvos specialista egyúttal specialista le­gyen a fizikában, vagy a növény­tanban és megfordítva. De van egy tudományág, amelynek ismerete feltétlenül kötelező az összes tudo­mányágak bolsevikjaira nézve, — ez a marxista-leninista társadalom­tudomány a társadalom fejlődési törvényeiről, a szocialista építés fejlődési törvényiről, a kommuniz­mus győzelméről szóló tudomány. Mert nem lehet valódi leninistának tartani azt az embert, aki leninis­tának nevezi ugyan magát, de be­gubódzott a maga szakmájába, be­zárkózott, mondjuk, a matematiká­ba, a növénytanba, vagy a vegyé­szeibe és a saját szakmáján túl semmit sem lát, A leninista nem lehet csupán a maga kedvelt tudo­mányának szakembere, — hanem egyúttal politikusnak és társadalmi embernek is kell lennie, aki élén­ken érdeklődik országa sorsa iránt, ismeri a társadalmi fejlődés törvé­nyeit. tudnia kell alkalmazni ezeket a törvényeket és arra kell töre­kednie, hogy az ország politikai vezetésében aktív része legyen. Természetesen, a bolsevik szakem­berek számára ez még külön meg­terhelés lesz. Azonban olyan meg­terhelés. amely bőségesen meghoz­za a maga gyüm»1csét.« A pártpropaganda feladata, a káderek marxista-leninista nevelé­sének feladata abban áll, — ősz­szegezi tanítását Sztálin, — hogy segítsünk az összes munkaterülete­ken dolgozó kádereinknek abban, hogy elsajátítsák a társadalom fej­lődéséről szóló marxista-leninista tudományt Sztálin elvtársnak ez a beszéde az osztálynélküli szocialista társa­dalom felépítése befejezésének és a szocializmusról a kommunizmusra való fokozatos áttérésnek a pro­grammja. • Sztálin pártja folytatta a harcot a feltörekvő és egyre agresszíveb­bé váló fasizmus ellen. A Szovjet­unió a népek érdekeit védte nyuga­ton a náci Németország, keletén pedig az imperialista Japán részé­ről fenyegető háborús veszély ellen. Ezzel a békepolitikával szemben állott az angol-francia imperializ­mus külpolitikája, amelyet az Egye­sült Államok támogatott és amely a Szovjetunió ellen; háború kirob­bantására irányult. Tudvalévő, hogy a német impe­rializmus amely az első világhábo­rúban, 1914—1918-ban vereséget szenvedett, nem vállalkozott volna új háborús kalandra, ha nem kap az USÄ-tól hatalmas segélyt és nem jut így abba a helyzetbe, hogy hadiiparát kiépítse. Franciaország, Anglia, és az Egyesült Államok Sztálinnak a bé­ke védelmére vonatkozó követel­ményeit a Szovjetunió gyengeségé­nek magyarázták és politikájukkal egyenesen ráuszították a hiMéri Németországot a Szovjetunióra Az angol-francia diplomácia ál­noksága lelepleződött már • mün­cheni tárgyalások idején* de még világosabban megnyilvánult két­kulacsos politikájuk azokon a tár­gyalásokon, amelyeket az angol­francia katonai misszió folytatott 1939-ben Moszkvában a szovjet ka­tonai misszióval. A szovjet katonai misszió, ame­lyet közvetlenül Sztálin elvtárs irá­nyított, a katonai egyezmény sür­gős megkötését javasolta. A lava­solt egyezmény szerint, ha a hit­leri Németország a szerződést kötő országok egyikét megtámadná. a három nagyhatalom fegyveres ere­jét kell vele szembeállítani Miután a Szovjetuniónak nem volt közös határa Németországgal, az angol és francia vezetőknek el kellett volna fogadniok azt a szovjet fel­tételt, hogy a szovjet csapatok ke­resztülvonulhatnak Lengyelország és Románia területén. Aa angol-francia katonai misszió elutasította a szovjet javaslatokat, ők maguk nem terjesztettek elő másokat, az akkori reakciós len­gyel kormány pedig kijelentette, hogy egyáltalában nincs szüksége katonai segítségre és nem is fogad­ja el a Szovjetunió támogatását. Sztálin elvtárs vezetésével a szovjet kormány és a párt mindent megtett, hogy feltartóztassa Hitler hadigépezetének támadását. Amikor nyilvánvaló lett Nagy-Britannia és Franciaország tőkéseinek egyediili törekvése. hogy a Szovjetuniót összeugrassa . Hitlerrel, a szovjet kormány jónak látta, hogy elfogad­ja Németországnak megnemtáma­dási egyezmény megkötésére vo­natkozó javaslatát. A jövő meg­mutatta, mennyire helyénvaló volt ez az előrelátó sztálini politika; a szovjet nép ugyanis a legnagyobb háborús veszély idején másfél évig tartó lélekzethez jutott. Ezt az időt arra használta fel, hogy fokozza országa védelmének előkészületeit. Ez volt a helyzet Ausztria 1938. évi annektálása, Csehszlovákia megszállása és Lengyelország lero­hanása után. A burzsoá Lengyel­ország visszautasította a szovjet katonai segítséget, amely lehetővé tette volna, hogy elhárítsák a hitle­ri agressziót. A nácizmus előretörését nem akadályozta meg, hogy a lengyel vereség után Anglia és Franciaor­szág kénytelen volt hadat üzenni Hitlernek. A náci hadserég soriá­ban lerohanta Dániát, Norvégiát, Hollandiát és Belgiumot. TTgyrtn^ ilyen villámháborúval elintézte Hit­ler Franciaországot is, az angol csapatokra pedig Dunkerque mel­lett mért hatalmas csapást 1941 elején a németek megszállták Ju­goszláviát és Görögországot. Mindez, — mint a további ese­mények megmutatták, — előjátéka volt a nagy támadásnak, a führer és bandája a Szovjetunió ellen ré­gen alapos gonddal tervezett .vil­lámháborújának®. Egész Nyugat­Európa, a Balkán nagy része a vi­láguralomra törekvő német fasiz­mus kezében volt. Egyedüli aka­dály maradt, a legnagyobb és leg­hatalmasabb: a Szovjetunió. Ezt kellett most hitszegéssel megrohamozni és leigázni, hogy ez a világuralmi törekvés valóra váll­li ásson. A tervek készen álltak, ám nem számoltak Sztálinnal, a zseniális stratégával, nem számoltak a szovjet néppel és hazafiaságával, nem számoltak a Szovjetunió szí­vósságával, lassan, de annál bizto­sabban kibontakozó erejével. ®s nem számoltak a Sztálin ve­zette párt harcos szellemével és a biztos győzelembe vetett harcos hi­tével. 1 V

Next

/
Oldalképek
Tartalom