Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-03 / 83 . szám, péntek

1953 április 1 Ö JSZ0 19 Haris Demeter és Vízsgyák Vilmos kötelezettségvállalásokkal készülnek május elsejére A naszvadi Haris Demeter már a maga gazdaságában szenvedélyes dohánytermelő volt Negyvenéves ember ós érti a földnek csínját-bín­ját. A mult év szeptemberében a közös gazdálkodás útjára lépett, mert szűknek érezte a magángaz­daság világát, mert mind magának, mind a családjának jobb életet akart. Haris elvtársat a dohánytermelési csoport élére állították. Alig hogy kitavaszodott, csoportjával azonnal megkezdte a munkát és a falu szé­lén 160 melegágyat készített el. A közös munkában elért eredmények mindig lelkesítik. Amikor a hó el­tűnt és kimehetett a napfényes me­zőre, a tervek százai foglalkoztatták. És Haris Demetert a korán elkészí­tett melegágyak, a szépen fejlődő palántákban való gyönyörködés, va­lamint a naszvadl jó termőföldnek tudata az egyik tavaszi napon arra késztették, hogy emelt fővel, büsz­kén csillogó szemmel a szövetkezet irodájába térjen be. Nem azért ment oda, hogy dédel­getett növényeiről, a gyenge palán­tákról beszéljen, hanem hogy a mun­kások nagy ünnepének, május else­jének tiszteletére kötelezettségválla­lást tegyen. Azt már megtanulta, hogy a mi hazánkban nem elegendő csupán a szép szó, itt tetteknek kell beszélniök. Míg az EFSz Irodájához ért, sok mindenen elgondolkozott Ahogy gondolatai visszarepültek a múltba, annak minden vonását a mával ha­sonlította össze, mégpedig úgy, hogy a mérleg minden esetben a szövetkezet javára billent. A felsza­badulás előtt, mint minden kispa­raszt, Haris Demeter sem volt elé­gedett. Azzal a világgal nem is le­hetett megelégedve. Egy hektár földje mellett nap mint nap fuvaro­zott, látástól-vakulásig gürcölt és munkájának semmi haszna sem volt. Egyidőben árendás földre is szert tehetett, de ennek sem volt sok ér­telme, csupán a gondját sokszorozta meg vele. Hányatott életet élt, a fa­luban nem volt becsülete, a nagy* gazdák úgy kifacsarták erejét, mint citromból a lét. És amikor már bi­zalmatlanul tekintett a jövőbe, meg­győződve arról, hogy a régi világ­ban a magafajta kisparasztnak so­hasem lesz jó dolga, jött a nagy fel­szabadulás éve, a dicső februári győzelem és faluját is megcsapta a közös gazdálkodás szele. A szövetkezetbe belépése óta érzi igazán, hogy nincs előtte korlát, hogy a naszvadi földeken boldogabb jövőjén munkálkodhat. Haris Deme­ter május 1. tiszteletére már jó elő­re kigondolta kötelezettségvállalását. A szép felajánlást csak szavakba kellett öntenie. Mivel beszédes em­ber, ez is könnyen ment neki. Ami­kor az asztalhoz lépet, ennyit mon­dott: — A dohány jóminöségü és nagy­mennyiségű termelésében versenyre hívom a járás EFSz-eit és állami birtokait. Ebben az évben 16 mázsás terméshozamot érek el hektáronként. Amint ezt elmondta, munkahelyére indult és a tervezett 60 hektár do­hány megmunkálására gondolt. Tud­ja, hogy a dohány nagyon sok mun­kát igényel, s éppen ezért ügyessé­gét és szakképzettségét felhasználva, azon lesz, hogy a felajánlását hiány­talanul teljesítse. Hatis elvtárs kö­telezettségvállalásával kapcsolatban azt is elhatározta, hogy a palántá­itat április 20. körül kiültetik. A kö­telezettségvállalás pillanata az első jelentős lépés volt életében, amellyel a köznek, a hazának hasznára vált. Abban sem csalódik majd, hogy fel­ajánlására a gépipari iskolában ta­nuló 19 éves Károly fia és a közép­iskolában tanuló Edit lánya is büsz­ke lesz. • Naszvadon a tavaszi napsugarak a 28 éves Vízsgyák Vilmosból is ki­csaltak valamit Fiatal tagja a szö­vetkezetnek. Mihelyt belépett a szö­vetkezetbe, a juhok kezelését bízták rá. 447 juh gondozását vállalta ma­gára. Az apja is juhász volt azzal a különbséggel, hogy a kegyetlen föld­birtokos juhait terelgette, míg ö a szövetkezet közös juhállományát te­relgeti. A juhászkodáshoz a múltban is kedve lett volna, de sehol sem alkalmazták. így a felszabadulásig részes arató volt. A nehéz, a küzdel­mekkel teli életére gondolva, a szö­vetkezetben megbecsüli a munkát. Vízsgyák elvtárs merinói juhokat gondoz. Mikor a szövetkezet juhállo­mányát rábízták, hamarosan meg­mutatta a szövetkezetben dolgozók­nak, hogy a szép állatállomány hoz­záértő ember kezébe került. A be­tegeskedő állatok közül egyet sem engedett elpusztulni. Ügy ügyel a juhokra, mint a sajátjára. Ismeri a jószágok minden fortélyát. Tudja mi baja van annak, amelyik nem jól eszik, vagy amelyik nem iszik vizet. „Büszke vagyok arra, hogy a ju­haim szépek — mondja Vízsgyák elvtárs. A rámbízott állatokat lelki­ismeretesen gondozom. Az a nagy előnyöm, hogy jól kiismerem magam a munkakörömben". Az alacsonytermetű, rövid bajuszú Vizsgyák elvtárs szépen beszél mun­kájáról. A faluban olyannak Ismer­ték a szövetkezeti tagok, aki úgy vigyáz a reábízott állatokra, mint a szemefényére. A jó munkának az eredménye még jobb. Innen Vizsgyák Vilmos humora, életkedve. Beszélge­tés közben észrevesszük, hogy vala­mit elhallgat. Később megtudjuk, hogy juhásztitkot őriz. Érdeklődé­sünkre hamar megunja a morfondí­rozást és így kezdi: „Voltam én tanfolyamon Brnocén és ott azt hallottam, hogy a juhok ellésénél és teleltetésénél 18 C fokra kell fűteni az akolt. Az én tapasz­talataim ezt megcáfolják. Rájöttem ugyanis arra, hogy télen az ellésnél csak annyira kell emelni a hőfokot, hogy a juhok ne fázzanak. Ennek két előnye is van; a bárány gyorsab­ban nő és a minimális hő a gyapjú fejlődését sem csökkenti. Nekem ez jól bevált módszerem. 1' Csoda-e, ha Vizsgyák elvtárs, aki jó mestere a szakmájának, verseny­re mert lépni a járás összes EFSz-ei. vei? Május elsejére kötelezettséget vállalt. „A felajánlás értelmében a 4 kg gyapjút 4.25-re emelem — mondja — és 200 anyától 225 bárányt felne­velek." Felajánlását bátran tette, mert ahogy maga is mondta, biztos a dol­gában. És neki jó segítőtársa van. Feleségével együtt fejlesztik a szö­vetkezet juhállományát. Felesége legalább annyit dolgozik a juhokkal mint ő. Vizsgyák elvtárs mai életé­ről is mond pár szót. — Boldogabb jövőmet látom az EFSz-ben. Mindenem megvan, sem­miben sem érzek hiányt. A május elsejei felajánlást azért tettem, mert ez engem is, versenytársaimat ís na­gyobb eredmények elérésére ösztö­nöz. A naszvadi földeken új emberek nőnek. Bátrak és merészek, akik ér­tékes felajánlásokkal sietnek a nagy nemzetközi ünnep méltó meg­ünneplésére. Haris és Vizsgyák elv­társaknak ez a jelszavuk: „Beszél­jen a tett." És a naszvadi szövetke­zeti tagok kövessék példájukat, hogy felajánlásukkal május elsejét a tet­tek nagy ünnepének nevezhessék. Mács József. PÁRTÉLET Az ógyallai traktoráílomáson a CsISz tagok járnak a szocialista munkaverseny élén A CsISz szervezet segít a beadási kötelezettség­teljesítésében A sáróiak a tojásbeszolgáltatás­ban lemaradtak. Hogy a lemaradásu­kat behozzák, a CsISz-szervezet agitkettősei magukra vállalták, hogy jó felvilágosító munkájukkal az 1953-as év első negyedévének a to­jásbeszolgáltatását nemcsak hogy behozzák, hanem túl is teljesítik. Az ifjúság agitációs munkája szép eredménnyel járt. A sáróiak fel­világosító munkájuk eredménye­képpen 4.150 darab tojást adtak át közellátásunknak. A felvilágosító munkában Kollárik István tanító tűnt ki. Az ő példája lelkesítse ha­zánk minden tanítóját, hogy a tojás­beszolgáltatásban lemaradt falvakat a negyedévi terv teljesítésében jó felvilágosító munkával segítsék. Szr'^dinszky László, Sáró. ORSZÁGSZERTE FOLYIK A termelési harc az EFSz-eken, az ál­lami birtokokon és a traktorállomá­sokon a tavaszi munkák sikeres el­végzéséért. \ A termelési csatában a kommu­nistáknak kell elöljární, hogy pél­damutatásukkal mozgósítsák a dol­gozókat, hogy biztosítani tudják az országos pártkonferencia határoza­tainak teljesítését. A pártszervezetek legfontosabb feladata, hogy agitációval, a tömeg­politikai munkával és a munkafe­gyelem betartásával biztosítsák a terv teljesítését. Tegyék magukévá a pártszerveze­tek az országos pártkonferencia jel­szavát, amely szerint fontos, hogy a kommunisták a szocialista munka­verseny élére álljanak, hogy a dol­gozókat magukkal ragadják és a dolgozók kezdeményezését a követ­kező feladatra összpontosíták: „Napról napra, hónapról hónapra minden részlegben rendszeresen egyenletesen teljesíteni és túlszár­nyalni a tervet, úgy, ahogy ezt a kollektív szerződésből eredő köte­lezettségek megszabják; az egész üzem dolgozóit bekap­csolni a szocialista munkaverseny­be, az egész széles munkás kollek­tíva technikai színvonalát fokoza­tosan az élenjáró dolgozók színvo­nalára emelni". A pártszervezetek úgy fognak jó munkát' végezni, ha ezt a jelszót magukévá teszik és ezt a gyakor­latban a dolgozók mozgósításával megvalósítják. Ennek a jelszónak a pontjait vi­tassák meg a pártszervezetek minden taggyűlésen és vizsgálják felül a ha­táskörükbe tartozó szövetkezetek vagy állami birtokok és üzemek tervteljesítését. Amelyik pártszervezet ezt a jel­szót megvalósítja a gyakorlatban is. az jó munkát végez és bátran mondhatja, hogy kivette részét az ötéves terv sikeres teljesítéséből. EGYES ÜZEMI ÉS HELYI párt­szervezetek magukévá tették ezt a jelszót és jól folyik a munkaverseny, de még több szövetkezetben a helyi pártszervezet nem szervezte meg jól a szocialista munkaversenyt. Például az izsai EFSz-ben nem fo­lyik munkaverseny az egyes cso­portok között. Az elnök ugyan meg­jegyezte, hogy „csendes" munkaver­seny azért megy a csoportok között, de az eredményeket soha nem érté­kelik ki. Jól megvalósították az országos pártkonferenciának a szocialista munkaversenyről szóló jelszavát a gyakorlatban az ógyallai traktor­állomás kommunistái, ahol az egyes brigádok és az egyének kö­zött is élénken folyik a szocialis­ta munkaverseny. A pártszervezet az évzáró taggyű­lésen megvitatta hibáit és ebben az évben a tavalyi hibákon okulva már megjavította munkáját. A taggyű­léseken megvitatták az országos pártkonferencia határozatait és meg­beszélték annak lehetőségét, hogy a tervteljesítést hogyan biztosítják. Különösen arra a jelszóra összpon­tosította a pártszervezet erejét, hogy „fejlesszük ki hatalmasan minden dolgozó alkotó kezdeményezését a május 1. és 9. tiszteletére indított szocialista munkaversenyben." A taggyűlésen megbeszélték a kommunisták a szocialista munka­verseny megszervezésének lehetősé­geit és mind a 13 brigádhoz kiküld­tek agitációs munkára egy-egy kom­munistát. A munkaverseny megszer­vezése így sikerrel járt. Minden bri­gád bekapcsolódott a versenybe és felajánlásokat tettek május 1. és 9. tiszteletére, amelyeket eddig már több brigád teljesített is. A TRAKTORÄLLOMÁS KOM­MUNISTÁI tudták, hogy ezek a kötelezettségvállalások csak akkor teljesíthetők sikeresen, ha a politi­kai munka fokozásával állandóan ápolják ezt a kezdeményezést és új lendületet adnak neki. A kommu­nisták a taggyűlésen elhatározták, hogy megszervezik az élmunkás he­tet a terv teljesítésének biztosításá­ra. Az élmunkás hét alatt szép ered­ményeket értek el és kimagasló ered­ményeket értek el az egyes brigádok és traktorosok. Az élmunkás hét alatt a terv teljesítése 20 százalék­kal emelkedett és ez nagyban hoz­zájárult ahhoz, hogy az ógyallai traktorállomás a tavaszi munkák tervét idáig már 78 százalékra tel­jesítette. Az élmunkás hét alatt legjobb bri­gád volt az izsai, amely 33 százalé­kot ért el az élmunkás hét alatt és a tavaszi vetés tervét 133.8 száza­lékra teljesítette. Szép eredményt ért el a perbetei brigád is, amely a terv tejesítését 32 százékkal emel­te az élmunkás hét alatt, a tavaszi munkák tervét pedig már 118.2 szá­zalékra teljesítette. Jól halad a ta­vaszi munkákban a naszvadi brigád is, amely már szintén 102 százalékra teljesítette a tavaszi munkák tervét. Az egyéni versenyben a legszebb eredményt Majchrák József fiatal CsISz-tag, az izsai brigád trakto­rosa érte el. aki az élmunkás hét alatt 168 százalékra teljesítette ter­vét és idáig már 194.8 százalékra teljesítette a tavaszi munkák tervét. Szép eredményt ért el Licki Sán­dor CsISz-tag is, a marcellházi bri­gád traktorosa, aki a tavaszi mun­kák tervét már 160 százalékra tel­jesítette. Százharmincnyolc százalékra tel­jesítette tervét a perbetei brigád él­traktorosa, Gábor Ernő ls. AZ ÓGYALLAI TRAKTORÁLLO­MÁSON a munka lendítőkerekévé vált a szocialista munkaverseny. Minden brigád első akarna lenni. Feszülten hallgatták a brigádve­zetők a gyűlésen az eredmények ki­értékelését és a gyűlés után Pogány József elvtárs az imelyi brigád ve­zetője megjegyezte, „hát szégyellem magam, úgy szerettem volna brigá­dommal az első helyen lenni, de lema­radtam, pedig mindent' megtettem, hogy meg tudjuk állni helyünket a tavaszi munkákban. De hát lema­radtam, mert hiába, ezek a fiatalok, különösen az izsai brigád tagjai, úgy mennek a gépükön, csak úgy porzik utánuk a határ." A pártszervezet jól megszervezte a munkaversenyt és különösen nagy súlyt fektet a fiatalság politikai ne­velésére, mert tudja, hogy ezekből lesz a párt új utánpótlása. A traktorosok között mindenütt a CsISz-tagok, az új kommunista if­júság, jár az élen. Megmutatják, hogy ők már a szocialista társadalmi rendszer újtípusú emberei, akik le­küzdik a nehézségeket, és lelkiisme­retes munkával fokozzák a munka termelékenységét. Több traktorállomáson olyan hely­telen nézet uralkodik, hogy a fiata­lok nem komolyak, felelőtlenek és így nem is foglalkoznak velük elég­gé. A pártszervezet nem bízza meg őket komolyabb feladatokkal és így nem is dolgoznak jól. Az érsekújvári traktorállomáson az évzáró gyűlésen olyan hangok voltak, hogy majd a fiatalok nem fognak jól dolgozni a tavaszi mun­kák idején. A zselízi traktorállomás­hoz tartozó sárói brigád egyik tag­ja ís azt mondta pl., hogy a mun­ka csak abban a brigádban mehet jól, ahol öreg, tapasztalt traktorosok vannak. , Az igaz, hogy az öregek tapasz­talataira szükségünk van. De nem szabad elfelejteni, hogy az öregek tapasztalatainak és a fiatalok kez­deményező erejének összekapcsolá­sával érhetünk el jó eredményeket. Nem szabad a fiatalságot sohase le­becsülni, mert az tele van kezdemé­nyező erővel és segíteni kell őket munkájukban, mert a fiatalság olyan lesz, amilyenné neveljük. Mintakép lehet minden traktor­állomás részére AZ IZSAI BRIGÁD, amelyben mind fiatal, mosolygós­arcú CsISz-tagok vannak. A munkát jó kedvvel, fiatalos erővel végzik és a versenyben nem akad vetélytársuk. Miért dolgozik jól ez a brigád, és miért ér el a tavaszi munkákban ilyen szép eredményeket? Mert a pártszervezet irányításával terv szerint dolgoznak, a brigádban állandóan folyik az egyéni verseny ég minden héten megbeszélik a mun­kákat és minden traktoros előre tudja már, hogy holnap mit és hol fog dolgozni. Már a tavaszi munkák kezdetén kétváltásos műszakban dolgoztak. Megbeszélik még minden nap a szövetkezet elnökével is a munkák menetét. A gépeket száz­százalékosan kihasználják, de ugyan­akkor vigyáznak a traktorok karban tartására is. Nem pocsékolják az üzemanyagot fölöslegesen és elérték azt is, hogy az olajfogyasztás a leg­kisebb az ő brigádjukban. A brigád tagjai szorgalmasan járnak a pártiskolázásra, ahol meg­ismerkednek Marx-Lenin tanaival é3 munkájukat jobb kedvvel végzik, mert megértik a szocialista mun­kaverseny jelentőségét és azt, hogy a szocialista társadalmi rendszert csak úgy tudjuk kiépíteni, ha a mun­ka termelékenységét többszörösére emeljük. A traktorosbrigád május 1. és 9. -tiszteletére vállalt kötelezettsé­gét, hogy a tavaszi munkáltat 105 százalékra teljesíti, már március 26-án teljesítette. Az izsai traktorosbrigád nemcsak a legjobb volt az élmunkás hétben, hanem a traktorállomás három leg­jobb traktorosa is innen került ki. Majchrák József 65.8, Hrabovszky Máté 53.7, Huszár János 53.1 száza­lékkal vezettek az élmunkás hét alatt a traktorállomáson. ESTE POROSAN, DE JÓKED­VŰEN ' jönnek haza az izsai trakto­rosbrigád tagjai. Éppen most jött meg Majchrák József, az ógyallai traktorállomás legjobb traktorosa. Fiatal, 20 éves, pirosarcú, mosoly­gós CsISz-tag. A munkájáról nem is nagyon akar beszélni, pedig ma is 35 hektár műtrágyát vetett el. Megkérdezzük, hogy érte el ezt a szép eredményt? — A pártiskolába járok — mond­ja — és ott hallottam, hogy a szov­jet emberek milyen eredményeket tudnak elérni és olvastam az „Ara­tás" című könyvet is a szovjet em­berekről,' és azok munkájáról, meg­ismerkedtem a pártoktatáson azzal, hogy hogyan harcoltak a bolsevikok a cárizmus ellen és hogyan harcol­tak a kommunisták most a Nagy Honvédő Háborúban és hogyan har­colnak a munka frontján. Ebből láttam, hogy ha én is párttag aka­rok lenni, erre csak úgy leszek mél­tó, hogy ha munkámat fokozni fo­gom. — Különösen azóta dolgozom jobb kedvvel, mióta a taggyűlésen felvet­tek tagjelöltnek. Azóta úgy érzem, hogy mint a párt jelöltjének élen kell járnom a munkában, hogy a többi pártonkívüliek is velem jöjje­nek és ezzel a munkámmal egyúttal méltó is akarok lenni arra, hogy fel­vegyenek a pártba rendes tagnak. Életemben az lesz a legnagyobb ki­tüntetés számomra, ha én is tagja lehetek a Lenin—Sztálin alapította dicső Kommunista Pártnak és mun­kámat azért fokozom, hogy méltó is lehessek a kommunista névre. A pártszervezet jól szervezi a munkát, de az eredmények mellett nem szabad elbizakodni, mert felme­rülnek hiányosságok is. Az egyes traktorosbrigádvezetők még mindig nem ügyelnek eléggé a traktorosok­ra és ezek sok olajat elpazarolnak. A szakasztechnikusoknak ellen­őrizniük kell mindennap, hogy az üzemanyag után mennyi olajat fo­gyasztanak a gépek és amelyik gép sokat fogyaszt, azt idejében meg kell javítani. Minden kommunista felelős a bri­gádban a munkákért és köteles az ilyen hibákat azonnal jelenteni. Nem szabad annak megtörténnie, hogy egy tölcsér hiánya miatt vödörszám­ra öntözzék szét az olajat Az ógyallai traktorállomás párt­szervezete fordítson nagyobb gon­dot a gyengébb brigádok munkájá­ra is és a hibákat orvosolja idejé­ben. Dolgozzon a pártszervezet együtt mind a többi tömegszervezettel, mind a CsISz-szel, hogy a dolgozókat moz­gósítani tudja továbbra is a mun­kába és minden traktoros úgy bán­jon a gépével és úgy végezze a nnm­ját a munkahelyén, mint az izsai lelkes fiatalok. Ballá József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom