Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-29 / 104. szám, szerda

6 m %w 1953 április 29. ILLÉS BÉLA: Jaroszláv Hasek születésnapjára ÄPRILIS 29-én 70 esztendős lenne Jaroszlav Hasek, akit immár harminc esztendővel ezelőtt megöltek a „nyomorúság, elnyomatás és ostobaság szentháromsága" elleni küzdelemben kapott sebei. Hasek egész életét elvi harcokban töltötte, de a harc szabályait, a siker előfeltételéül szolgáló törvényeket nem ismerte fel, vagy nem tartotta be. Élete túlnyomó részében „saját szakállára" harcolt, kóbor lovag volt, bizonyos fokig Don Quijote. De sok vereséggel, nélkülözéssel és szenvedéssel és sok megaláztatással járó, rövid életének eredménye egy olyan regény, amely méltó társa Don Quijotenak, évszázadokra kiható érték: „Svejk a derék katona." Jaroszlav Hasek nevét még ma is főleg csak irodalmárok ismerik. De Svejk nemcsak ismert, hanem népszerű hős, mind az öt világrészben, szinte minden városban és minden faluban, kortársa és barátja millióknak és millióknak, olyanoknak is, akik sohasem jártak azon a földön, amelyen a „derék katona" élt és harcolt és olyanoknak is, akik már Hasek halála után látták meg a napvilágot. Hasek zsenialitásának legszebb elismerése az, hogy Svejknak dicsősége messze túlnőtt az ö diadalán. Svejk népszerűsége pedig százszorosa, ezerszerese a zseniális Hasek népszerűségének, aki benne megalkotta az imperializmust, a zsarnokságot gyűlölő és a zsarnoksággal együtt járó lakájszellemet, álszentességet megvető egyszerű ember, pontosabban egyszerű cseh ember halhatatlan mintaképét. Svejk méltó társa Don Quijoténak és Gullivernek és így Hasek az irodalomtörténelemben Cervantes és Swift mellett foglal helyet. JAROSZLAV HASEK résztvett az első világháborúban, mint Ferenc József hadseregének egyéves önkéntese. A cseh nép nagy többsége megvetette és szabotálta az osztrák imperializmus háborúját. Cseh katonák ezrei és.tízezrei mentek át az Ausztria ellen harcoló hatalmak oldalára. Ezt tette Hasek is. Megadta magát az orosz csapatoknak. Tettét később sokan és sok módon igyekeztek félremagyarázni. Pedig Hasek félreérthetetlen magyarázatát adta tettének: ö nem a=ért adta meg magát a cári hadseregnek, mert egyetértett a cárizmussal, hanem azért, mert gyűlölte a Habsburg-uralmat. Mikor az orosz nép fegyvert fogott a cár ellen és három éven át harcolt szabadságáért, Hasek közel három esztendőn át volt katonája Lenin és Sztálin hadseregének, a Vörös Hadsereg legendás V. számú hadseregcsoportjának. Politikai tiszt, a bolsevizmus propagandistája, aki szóval, tollal és fegyverrel terjesztette Lenin és Sztálin eszméit. Ez nemcsak azt az ostoba és aljas hazugságot cálfolja meg, hogy Kaseknek bármi köze lett volna a cárizmushoz, de azt is megcáfolja, hogy azért ábrázolta olyan gyilkos gúnnyal Ferenc József hadseregét, mert pacifista volt és gyűlölt minden hadsereget. Hasek nem a hadsereget gyűlölte, hanem az imperialista hadsereget. Nem a háborút, hanem a hódító háborút. Ellenben testtel és lélekkel híve volt a szabadságharcos hadseregnek és a felszabadító háborúnak. Hogy hive a szabadságharcos hadseregnek, azt nemcsak szavakkal bizonyította be, hanem tettekkel, mikor hősiesen harcolt a Szovjetunió ellenségei, tizennégy imperialista ország hadseregei ellen. Ez meggyőzőbb bizonyítók sok-sok írásos nyilatkozatnál. HASEK FÖMÜVE, „Svejk, a derék katona", hat kötetre tervezett regény, amelyből csak valamivel több, mint három kötet készült el. Magyar kiadása az „Infanteriszt Svejk" címet viseli. A könyv főhőse Svejk és mellékalakjai a cseh népnek egyszerű, dolgozó fiai gyűlölték Ferenc József birodalmát, hadseregét, bürokráciáját, lakájait — gyűlölték a császárság kozmopolita szellemét és minden nemzeti törekvést elnyomó zsarnokságát. Hasek remekmüvét Csehszlovákiában, a cseh polgári köztársaságban írta, amikor visszatért a hadifogságból, miután végigharcolta a polgárháborút. Könyvében nem idézi a bolsevizmus teoretikusait, de a könyv minden szava bizonyítéka annak, hogy nem felejtette el azt, amit tőlük tanult. Nem általában az imperializmus ellen beszélt, hanem konkrétan „saját államának" imperializmusa ellen. És nemcsak a már legyőzött Habsburg-imperializmus ellen, de a cseh burzsoá köztársaságnak az imperialistákat lakájmódra kiszolgáló politikája ellen is. A könyvben nagyon sok célzást találunk arra, hogy a burzsoá köztársaság lelkes „hazafiai" a Habsburguralom idején épp oly lelkesen szolgálták a kétfejű sast és Hasek egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy ha fordulna a kocka, e szélkakasok nagy hányada lelkesen szolgálna minden új urat, a nép minden új elnyomóját. Mialatt a köztársaságot szolgálják, mindent megtesznek azok elhallgattatására, akik köztársaságiak voltak már akkor, amikor ők még a kétfejű sast imádták, amikor még veszedelmes vállalkozás volt a kétfejű sas ellen írni, vagy beszélni. Ezt látja és megérti Hasek. És éppen ezért csak a népben hisz, csak a dolgozó népet szereti. NEM FELEJTETTE EL Hasek azt sem, amit Engelsnél olvasott a Habsburg-birodalomról, annak minden nemzeti érzésből kivetkőzött tisztikaráról és bürökráciájáról, amely nem ismer hazát és nem ismer népet, csak az uralkodóházat, a Habsburg-dinasztiát ismeri, attól vár mindent és azt szolgálja minden tudásával és aljasságával. Hasek teljes tudatossággal és következetességgel állítja szembe a Habsburgimperializmussal, annak kozmopolita szellemével a hazaszeretetet. A burzsoá köztársaságivá vedlett, volt császári irók és kritikusok, akiknek minden okuk megvolt gyűlölni Haseket és félni tőle, amint, hogy Hasek gyűlölte őket és megvetette őket, azt terjesztették Hasekröl, hogy soviniszta. Aljas rágalom! A cseh soviniszták, akik az egész cseh népet szerették volna a nyugati imperialisták ágyútöltelékévé tenni, ráfogták Hasekre például azt is, frogy gyűlölte a magyarokat. Könyvei mást bizonyítanak! Elbeszéléseiben (amelyek közül sajnos nagyon kevés jelent meg magyarul) csak olyankor fordul szembe „a magyarokkal", amikor magyar a földbirtokos, vagy a csendőr, vagy a bürokrata, de a kizsákmányolt az elnyomott nem magyar. Sohasem a magyar ellen szól, hanem mindig a kizsákmányoló ellen harcol, az elnyomó ellen. Svejk a róla szóló regény második kötetében Tábor város vasútállomásán megvendégelt egy szegény magyar katonát, aki a magyar királyért harcolva megsebesült és aki a véréért még egy ital bort sem kapott. Svejk ebben a szegény magyar parasztban testvért lát, de ugyanakkor — és éppen ezért — gyűlöli a magyar nagyurakat. Ez sovinizmus? Ilyet csak azok foghattak Hasekre, akik féltek az ő proletár nemzetköziségétől, akik gyűlölték az ő egyszerű népi hőseit. Vádolói és rágalmazói ellen védve Haseket, nem szabad abba a hibába esnünk, hogy Svejkből szocialistát csinálunk. Svejk kispolgár, gyűlöli az elnyomást és zsarnokságot, de nem szervezetten harcol a zsarnokság ellen, — és nem is tudatosan — hanem a maga módján: kigúnyolva a Habsburgok hadseregét és bürokráciáját és kigúnyolva mindent és mindenkit, aki» a fennálló, a nép számára gyűlöletes rendszert szolgálja és támogatja. Hogy mi lesz, ha elkergetik a Habsburgokat? Erre Svejk egy pillanatra sem gondol. Ez nem is érdekli. A háborúig abból élt, hogy lopott kuvaszokat adott el, mint fajkutyákat. Ez igazán nem valami előkelő foglalkozás és nem is nagyon biztos egzisztencia. Az elproletárosodott kispolgár megveti és gyűlöli az „urakat" anélkül, hogy tisztában lenne a gyűlölt társadalom struktúrájával és a kizsákmányolás módszerével. Nem igy Hasek! Ö pontosan ismeri azt a társadalmat, amelyet megvet és gyűlöl, amely ellen harcolt. Svejk még csak a maga szerény módján harcol, de Hasek Svejk harcának művészi ábrázolásával már „csodafegyvert" alkotott, amely túlélte azt a társadalmat, amelyet bírált. Svejk ma is, holnap is harcol az elnyomók ellen. A második világháború idején gombamód nőttek a Svejk-történetek. Mikor Hasek sírja körül Hitler-zsoldosok pusztítottak, gyilkoltak, Svejk harcolt az imperializmus ellen. Kétség sem fér ahhoz, hogy most is száz és száz új mesének a hőse Svejk és minden új mesében a békéért harcol. Hasek humora vaskos, szatírája könyörtelen. Nyelve nem az akadémiai szabályokhoz alkalmazkodik, hanem a nép nyelvhasználatához simul. Alakjai plebejusok, nem ritkán „hölgyek, akiknek mindig rendben van a bárcájuk'i és „urak, akiket közelébe sem engednének a főrendiháznak". Ezek a hősök zabálnak, vedelnek, veszik és árulják a szerelmet. És mesélnek ... De hogyan mesélnek ? A nagyvárosok tündérmeséi igen gyakran paprikások, de — mint Svejkben láthatjuk, — mindig a feketébe találnak. Mikor egy tábori pap lelki vigaszt nyújt Svejknek és ,,az Ür végtelen irgalmáról" szónokol. Svejk egy pincérlányról mesél a papnak, aki (mikor ikreket szült) két tucat úr ellen adta be az apasági keresetét. Svejk története mellett elhalványul „a Mindenható végtelen irgalmassága". Mikor Svejket osztrák csendőrök letartóztatják, kémet, orosz vezérkari tisztet gyanítanak benne. — Svejk versenyt iszik a csendőrökkel! — és győz. És ekkor kiviláglik, hogy a Habsburg-monarchia fizetett védelmezői — az oroszoknak, az orosz cárnak hívei. .. Hasek regényének hősei között sok a tábori pap és nem kevés a tábornok. A tábori papok gyöngye adós marad a bordélyházakban, hamisan kártyázik, misézés közben fütyül és káromkodik és literszám issza a rumot és a borovicskát. A Habsburg-,.hadvezérek" legjobbjainak katonai képességei podagra formájában jelentkeznek. Van köztük olyan, aki azt tanítja, hogy a győzelem előfeltétele a legénységet minden este 7 órakor latrinára küldeni. CSODALATOS KÖRKÉPET festett Hasek olyan elnyűhetetlen népi hősökről, akik alól nem lehet kihúzni a talajt, akik elől nem lehet elzárni a jövendőt. A nemibajos papok és a podagrás, paralitikus tábornok ideje végéhez közeledik, de a nép legyőzhetetlen. Hasek népi hősei kikacagják a bajokat és szemükbe kacagnak a bajok okozóinak minden fajta úrnak és úri ringyőnak. Nem csoda, hogy a „finom esztéták" nem tekintették „komoly" írónak Hasekot: száműzni akarták a zsenit „az irodalom berkeiből". Szegény bolondok, ostoba szélhámosok! ... Hasek egyik legelső és egyik legnagyobb mestere a szocialista realizmusnak. Svejk előremutató hős, bár fejlődésében megakadt, meggátolta a fejlődésében Hasek halála. Meg nem írt könyvről értékelést adni épp oly könnyű feladat, mint lelkiismeretlen munka. így kockázatos dolog azt állítani, hogy ha nem is maga Svejk, de a környezete — amely Hasekkel és Svejkkal együtt hadifogságba esett, Szibériába került és ott megérte a Nagy Októberi Forradalmat, — a Hasek-figurák legjobbjai megértették a Nagy Októberi Forradalmat és mint maga Hasek, fegyverrel védelmezték a dolgozó nép szabadságának nagy ügyét. Bizonyítani ezt nagyon nehéz lenne, mert Hasek meghalt, mikor hősei még a tüzvonalba sem jutottak el. Legfeljebb a könyv egy-egy előremutató mondata bizonyítja feltevésem helyességét és Hasek személyes példája. És talán még ezeknél is jobban bizonyítja feltevésem helyességét az a körülmény, hogy az új élet harcosai a második világháború alatt és a második világháború után is harcostársukká fogadták Svejkot, olyan történetek hősévé, amelyek az imperializmus elleni harcnak egy már sokkal fejlettebb és öntudatosabb korszakára jellemzőek. Svejk így részt fog venni elkövetkezendő harcaikban és így egy pillanatra sem fogok csodálkozni, ha majd olyan történetet olvasok, amelyben a derék katona kigúnyol valami régimódi technikust, vagy egy ittfelejtett bürokratát és ezzel az alkotó gúnynyal utat vág valamilyen fontos újítás számára, vagy a közigazgatás leegyszerűsítése számára. „SVEJK A DERÉK KATONA" csak az első világháború legelső tíz hónapját éri meg. Bár a Svejkröl irott regény befejezetlen, Svejk figurája művészileg tökéletes, eszmeileg pedig fejlődésképes és fejlődő. Büszke lehet rá a dolgozó cseh nép és büszke lehet rá minden egyszerű ember, aki megveti a rabszolgatartókat és lakájokat. Hasek humora, Hasek szatirikus ereje nem marad el Cervantes és Swift, Voltaire és Gogol művészetének ereje mögött. A Svejk-regényben száz és száz ember él, akiket Hasek néha csak egy-két mondattal jellemez, de akiket az olvasó sohasem felejthet el. Hőseivé válnak minden népnek éppen azért, mert nem talajnéiküli emberek, nem képzelt országban, képzelt viszonyok között élő, képzelt emberek, hanem egy konkrét ország, konkrét korban, konkrét viszonyok között élő, szenvedő, dolgozó és bizonyos fokig tudatosan harcoló emberei. Csehek az első világháború idejéből. Ma már a történelem figurái és mégis a mi kortársaink. Vérből és húsból való emberek, akik nem szavalnak a jövendőről, de tudják, hogy joguk van a jövendőre, a munkára, a kenyérre és a szabadságra. Nem tudnák a programmjukat megfogalmazni, de tudnak ezért a programmért tűrni és szenvedni. Csak harminc éve halt meg Jaroszáv Hasek, de amikor Svejkot újból és újból kezünkbe vesszük, úgy érezzük, hogy a derék katona már évszázadok óta ott volt minden harcban, mindenütt, ahol az egyszerű emberek élniakarása szembeszállott az emberiség ellenségeinek aljasságával és ostobaságával. Azt érezzük, hogy Svejk mindig élt — mindig szükség volt rá. És tudjuk, hogy Hasek regénye és hőse mindig élni fog: a társadalomban, amelyet most alkot az emberiség, megértik és megbecsülik a nép íróit. (Az Irodalmi Újság legutolsó számából.) Lengyel színházi dolgozók érkeztek az 1953, évi országos Színházi Aratásra Prágába érkezett Wladiszlav Krasznowiecki államdíjas rendező és Edward Csato, a ,Színház" című lengyel folyóirat főszerkesztője, hogy résztvegyenek a Prágában megrendezett idei Színházi Aratáson. A becses vendégeket a ruzynl repülőtéren a külfölddel való kulturális kapcsolatok bizottságának képviselői és a prágai lengyel nagykövetség tagjai meleg üdvözlésben részesítették. CSEMADOK-HIREK A kassai kerületi Csemadok helyi csoportjainak konferenciáját dr. Simái elvtárs nyitotta meg. Utána az SzKP nevében Róják elvtárs mondott üdvözlő beszédet. Felhívta a figyelmet arra, hogy elsősorban a Csemailokban szervezett kommunistáknak kell példás munkát véI gezniök. Fokozottabb erővei kell folytatni a burzsoa-nacionalizmus elleni harcot, terjeszteni a szocialista hazafiasság gondolatát és gondoskodni arról, hogy a magyar dolgozjk minél jobban bekapcsolódjanak a szocialista építésbe, a

z ötéves terv feladatainak sikeres teljesítésébe. Az elnöki beszámolót Kiss elvtára kerületi elnök tartotta, aki mind a káderpolitika, mind a munkaütem szempontjából nagyobb lendület kifejtésére ösztönözte a Csemadok funkcionáriusokat, A titkári beszámolóban Béres elvtárs az eddigi elvégzett munka eredményeivel foglalkozott. Rámutatott, hogy még 25 olyan magyar község van a kerületben, amelyekben a Csemadok helyi csoportot meg kell alakítani. E tekintetben mulasztást követtek el, amit sürgősen pótolniok kell, mert csakis így tudják majd egységesen felvenni a harcot az EFSz-ek megszilárdítása érdekében é

a a kulákság ellen. További ismeretterjesztő előadások tartását szorgalmazta. A beszáanolókat kővető vita során Weiser Béla, a csécsei helyi csoport elnöke tolmácsolta községe EFSz tagságának fogadalmát, hogy a jövőben még jobban megszervezik a mezőgazdasági munkálatokat és az állattenyésztésben is bevezetik a legkorszerűbb módszereket. Koleszár Gábor Leleszröl ugyancsak az EFSz tavaszi munkálatairól számolt be. A lOO 'százalékos eredmény nem kis mértékben a Csemadok jó munkájának köszönhető. Alexa Jánog bányász, a csucsomi helyi csoport nevében kötelezettséget vállalt, hogy a rozsnyói bányászokat lelkesítő kultúrmunkával Hozzásegítik feladataik teljesítéséhez. Kovács Isaván, a migléci EFSz nevében bejelentette, hogy a tavaszi vetést a tagság járási vonatkozásba® első helyen, nyolc nappal a tervszerinti határidő előtt végezte el. Nagy Ferenc kultúrtárs, a felsőláaed EFSz elnöke bejelentette, hogy Csemadok csoportjuk a helyi vezetőség nemtörődömsége miatt gyengén működik. Ennek hatása megmutatkozik az EFSz munkáján is. Az értékes vitafelszólalások után megválasztották az új kerületi elnökséget. Elnök Déne

s Ferenc, alelnökök Olajos József és Kiss Béle elvtársak lettek. A konferencia munkáját értékelő Pathó Károly központi küldött megállapította, hogy a múlthoz viszonyítva meglepő jó eredmények mutatkoznak. Dénes Ferenc elvtárs az új vezetőség nevében ígéretet tett a jó munkára. A konferencia az Internacionálé eléneklésével ért véget. Rados Pál, Kassa A moldvai járá

s Csemadok-konferenciáján megjelent kikjldóttek bátran éltek a kritika és önkritika fegyverével és az új vezetőség megválasztásánál tekintetbe vették az eddigi munkák hiányosságait. A konferencián résztvevők a munka megjavítása érdekében a következő határozatokat hozták: 1. Hazánk, kormányunk és pártunk érdekeinek szem előtt tartásával minden ténykedésükkel azon lesznek, hogy országunk magyar lakosai között eredményesen terjesszék a szocialista kultúrát. 2. Harcolni fognak falvainkon a babona, sötétség és a klerikáli

s reakció még meglévő maradványai ellen. 3. Különös gonddal fogják nevelni, ismeretterjesztő előadásokkal oktatni az EFSz-ek tagságát. 4. Még szorosabb kapcsolatot tartanak fenn a párttal, az Akciós Bizottsággal és a többi tömegszervezetekkel. 5. Máju

s 1. tiszteletére két kultúrbrigáddal látogatják meg a TornaRozsnyó közötti vasútépítő munkásokat. 6. A kerületi konferenciáig túlteljesítik a járásukra tervezett tagszerzést é

s a járás t-rűletén 6 új helyi csoportot alapítanak 7. A Hadsereggel való ogyűttm

uködés szervezetébe a Csemadok tagság soraiból háromszáz új tagot szerveznek be. 8. A járási vezetőség küldöttei rendszeresen résztvesznek a helyi csoportok vezetőségi és taggvülésein, hogy aiokkal szorosabb kapcsolatot tartsanak fenn, 9 További tevékeny harcot folytatnak a szocializmus felépítéséért és a világbéke megvédéséért. Kurucz László, járási titkár ŰJ SZÔ". kiadja a Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, Lapísielős Lörincz Gyula főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenného u. 8—10, telelőn 147—16. ü5ü— Ui Kiadóhivatal Pravda tewterjesztővállalat, Bratislava, Gorkého u. 8, teleion 274—74. Előfizetési dij havonta 40.— Kčs. Megrendelhető a postai kézbesítőknél vagy a postahivatalokon. Ellenőrző postahivatal Bratislava 2. A postailletékek készpénzzel való fizetése engedélyezve, Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava.