Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-29 / 104. szám, szerda

2 III SZÖ 1953 április 29. A bratislavai május elsejei ünnepségek műsora A dolgozók legnagyobb ünnepének, május elsejének méltó megünneplésére irányuló előkészületek tetőfokukra emelkednek. Bratislava dolgozói lelkesedéssel teljesítik májusi építőfelajánlásaikat és befejezik munkahelyeik örömöt sugárzó díszítését. A bratislavai május elsejei ünnepségek már április 29-én megkezdődnek. Április 29-én 19 órakor a téli sporttelepen ünnepi műsorral fellép a Lucsnica, a berlini Világifjúsági Találkozó díjával és államdíjjal kitüntetett népművészeti együttes. Ez alkalomból ellátogatnak a bratislavai dolgozók közé a P—

B—W Békeverseny külföldi résztvevői, akiket Dr. h c. Alexander Horák megbízott, a Szlovákiai Békevédelmi Bizottság elnöke és Dr. Július Viktory, a Szlovákiai Testnevelési és Sportbizottság elnöke üdvözölnek. Május elseje előestéjén 17 órától 21 aráig népmulatság lesz a Nem. zeti Színház, a Pionírpalota és a főpályaudvar előtt, ahol bemutatkoznak a bratislavai iskolák üzemek és vállalatok kiváló művész együttesei. A szlovák népművészeti együttes a S LUK ugyanezen a napon, tehát április "30-án 18 órakor a Vár szabadtéri színpadán új műsorral lép fel. A Sztálin-téren 17 órától 19 óráig a bratislavai helyőrség és a ligetfalusi Matador-üzem fűvószenekara hangversenyez. A dolgozók ünnepének tulajdon, képpeni ünnepségei „Lenin é

s Sztálin zászlaja alatt, Klement Gottwald művéhez hűen, előre a szocializmus felé" jelszó szellemében Bratislavá ban május elsején a dolgozóknak a Sztálin-téren tartott manifesztációjával és a hagyományos május else. jei felvonulással érik el tetőfokukat A felvonulás 16 os sorokban a Štefánik-úton keresztül a Sztálin-téren felállított diszemelvény felé fog tartani hatalmas áramlatként. A Sztálin téren délben megnyitják a Praha—Berlin—Warsava nagy nemzetközi békeversenyt. A máju

s elsejei ünnepségek délután a Duna jobb partján rendezett májusi mulatsággal érnek véget. M u nkástanítók kötelezettségvállalása Május l-ének megünneplésére készül az ország . . Bányák, szövetkezetek és üzemek dolgozói munkatelaittnlámkkal köszöntik ezt a szép napot Üzemeinkben szinte óráról-órára születnek az újabb és újabb felajánlások. Óráról-órára érkeznek a jelentések is, amelyek közlik ez és ez a csoport teljesítette májust köszöntő felajánlását és újabb kötelezettségvállalást tett. Trencsén Teplícen egy tízhónapos magyar nyelvű pedagógiai tanfolyam van Ezen a tanfolyamon 120 munkásét parasztfiatal vesz részt. A mult évben ök is munkafelajánlásokkal köszöntötték a Munka ünnepét Most tanulnak Hogyan köszöntsék most a legméltóbban május elsejét1 A válasz erre a kérdésre akkor adódott, amikor Szabó Imre, a tanfolyam igazgatója egyik gyűlésen meggyőzőim kijelentette. — Mint szocialista munkástanítókra a jövőben nagy feladatok várnak rátok. Ezeket a feladatokat csak úgy tudjátok sikeresen elvégezni, ha a lehető legjobban felfegyverkeztek a marxista-leninista tudomány gazdag ismereteivel. Ezért igyekezzetek a marxista-leninista tudományból minél t)bbet tanulni és arra törekedjetek, hogy a tanórákon kívül, szabad időtökben is a legmesszebbmenöen gazdagítjátok politikai ismereteiteket. A tanfolyam hallgatóiban szinte egyszerre ért meg az elhatározás: — Tanulásra vonatkozó felajánlásokat teszünk! igy köszöntjük Május elsejét, a munka és a dolgozók szolidaritásának ünnepét! Mikor az egyik összgyülésen arra került a sor hogy megbeszélik Május l-ének megünneplését, a kezek egymásután emelkedtek a magasba Elvtársak, elvtárxnők egymásután kértek szót és bejelentették, hogy milyen májust köszöntő felajánlásokat tesznek. — Vállalom, — szólt határozottan az egyik hallgató — hogy ez év végéig egy osztályzattal javítom általános tanulmányi eredményemet és igyekszem a tanulási időt a leggazdaságosabban kihasználni. — £n kötelezem magam, — hangzott a másik felszólalás — hogy a jövőben szak- és politikai ismereteimet elmélyítem és eddigi tudásomat átadva, segítségére leszek a gyengébbeknek. A sok egyéni felajánláson kívül, történtek kollektív kötelezettségvállalások is. Erről a tanfolyam ifjúsági szövetségének elnöke: Szilágyi elvtárs szólt: — A tanfolyam minden hallgatója megveszi és a lefrövidebb időn belül áttanulmányozza a Szovjetunió Kommunista f bolsevik) Pártjának történetét és a XIX pártkongresszus anyagát. Ezenkívül május 1 tiszteletére kötelezzük magunkat hogy a tanfolyam hallgatói közül W-nn megszerezzük a Fucsík- és a: MII

K-jelvényeket. Közösen vállalt felajánlásokról számolt be a B osztály osztályfélelöse is, aki lelkesen mondotta: — Mi. a B osztály hallgatói május t-e tiszteletére együttesen kötelezettséget vállaltunk arra. hogy a tanfolyam befejezéséig — a tanórákon kívül — közösen áttanulmányozzuk és megvitatjuk Sztálin elvtársnak „A szoializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című zseniális müvét; M'rfenkov elvtársnak a XIX pártkongresszuson. valamint Gottwald elvtársnak pártunk országos konferenciáján — a tíz pontot magában foglaló — beszédét és pártunk új alapszabályzatát. — Felajánlásainkkal kifejezésre i akarjuk juttatni azt, — mondják a ! tanfolyam hallgatói hegy ahogy eddig a fizikai, úgy ma a szellemi munka terén harcban állunk és védjük a béke, a demokrácia és a szocializmus nyolcszázmilliós táborát. Balázs A. Béla. Népünk támaszával — a Szovjetunióval (Folytatás unió állandó és nagylelkű segítsége nélkül sohasem értük volna el e ragyogó sikereket, nem építenénk a szocializmust, nem lenne szabad népi demokratikus köztársaságunk E tények mögött kommunista pártunknak és kormányunknak a dolgozó emberről való atyai gondoskodását látjuk. Minden munkatörekvés mögött mindig a dolgozó ember és emelkedő életszínvonala áll. Életünknek nincs olyan ágazata amelyen ne éreznénk leghűbb barátunk, a szovjet nép segítő kezét. Hőn szeretett testvéreink, — a szovjet emberek állandóan segítséget nyújtanak nekünk és bölcs tanácsokat adnak, hogy megkönnyítsék és meggyorsítsák szocialista építésünket. Dolgozóink milliós osztagai ezért e jelszóval haladnak a májusi reggelen: »Lenin és Sztálin zászlaja alatt, Klement Gottwald müvéhez hűen, előre a szocializmus felé!« Azzal manifesztálják halhatatlan örökükhöz való hűségüket, hogy e zászló alatt Csehszlovákia Kommunista Pártja gottwaldi Központi Bizottságának és Antonín Zápotoeky elvtárs köztársasági elnök vezetésével még bátrabban és határozattabban harcba lépnek a gottwaldi ötéves terv utolsó évének idejében való teljesítéséért. Az idei május elsejei ünnepségek Klement Gottwald elvtárs örökének szellemében hatalmas manifesztá1* oldalról.) cióvá válnak, népünk és a Szovjetunió népei közötti testvéri barátság még szilárdabbá tételéért és elmélyítéséért. A Szovjetunió a mi támaszunk és legbiztonságosabb oltalmunk. „Nép; demokráciánk forradalmi vívmányaink sorsa éppúgy, mint a nemzet puszta létezése és állami szabadságunk — mondotta Klement Gottwald elvtárs, — szorosan összeforrnak a Szovjetunióval való szövetségünk sorsával. Vele együtt állnak, vagy buknak, mert egyedül ez a szövetség teszi lehetővé, hogy szabad államunk legyen, és ezt a nép szabad akarata szerint építhessük.« A Szovjetunió építése sztálini korszakának ragyogó példaképe népünk örömteljes és boldog jövőjének gyönyörű előképe. Annak az óriási erőnek forrása, amely dolgozóinkat újabb nagyszerű alkotó győzelmekre lelkesíti. Senki és sohasem bonthatja meg ezért megbonthatatlan örök barátságunkat ég szövetségünket a Szovjetunióval. Május elsején, — a dicső napon, amikor még erösebb és forróbb szeretetet érzünk legjobb barátunk iránt, egész gyönyörű hazánkban, mint Klement Gottwald elvtárs szent öröke áradnak ki mindnyájunk szívéből e szavak: „Éljen és virágozzék Csehszlovákia és a Szovjetunió népeinek barátsága, szabadságunk és hazánk szocialista építése győzelmének biztosítéka. Örök időkre a Szovjetunióval!« (R. P.) Megjelent a »Fáklya« májusi száma A „Fáklya" májusi száma jelentést közöl Antonín Zápotoeky elvtársnak köztársasági elnökké való választásáról. Lőrincz Gyula „Klement Gottwald harca a kommunista párt bolsevi. zálásáért". Varga János vA vallásos világnézet és az egyház a kapitalista kizsákmányolás szolgálatában", Vietor Márton ,,Parasztmozgalmak 1848-ban a szlovák vármegyékben" címmel írtak cikkeket a „Fáklya" májusi számába. Közli a májusi szám Peter Karvas IIA gyermek és a kard" című elbeszélését és Egri Viktor „Hűség" simű színművének befejező részét. Verseket Gály Olga, Dénes György, Bábi Tibor, Milan Lajcsiak és Cti. bor Stitnicky írtak a „Fáklya" májusi számába. A szeszélyesi mezőgazdasági kísérleti állomásról Szarka István írt beszámolót. A „Kultúrszemle" rovat Jankovieh Imrétől közöl rövid beszámolót „A XV—XVIII. század olasz rajzművészete" című kiállításról és Egri Viktor „Közös út" című színművének magyarországi előadásáról. Minden idők egyik legnagyobb stratégiai lángelméjének, Mihail Illarionovics Goleniscsev-Kufcuzovnak emlékezetét ragyogtatja fel halálának 1953 április 28-ra esö 140-ik évfordulója. Az ö elgondolása és irányítása szerint folytak orosz földön 1812-ben azok a reguláris és partizán-hadműveletek, amelyek I. Napoleon 600.000 katonát számláló grande-arméeját, a legnagyobb haderőt, amelyet addig az ideig valaha is harcba vetettek, úgy fölőrölték, hogy a nyugat felé menekülő francia császár a főparancsnokságot átadta egyik tábornagyának s magából a hadseregből 20.000nél kevesebb ember. maradt meg, amikor visszavonulás közben elérték a megtámadott birodalom határát. Annak a győzelemnek gyümölcseit, amelyet a nagy francia forradalomban a jakobinus demokraták arattak a feudális társadalmi rendszer és az abszolút monarchia fölött, a francia nagyburzsoázia a maga Javára sajátította ki. Francia pénz- és üzletemberek, spekulán. sok számára kellettek délen, északon és keleten új területek, leigázott népek és országok, hogy tőkés étvágyuk, nagyratörésük és telhetetlenségük kielégülést nyerjen. A napoleoni hadseregben szolgáló parasztokat lelkes katonákká tette az a tudat, hogy a birtokukba került úriröld megtartását biztosítják akkor, amiker a külföldre szökött emigránsokat támogató reakciós hatalmak letöréséért áldoznak életet és vért. Nem kis vonzóerőt gyakorolt továbbá azoknak a marsalloknak példája, akik iparosfiból, vagy közhuszárból emelkedtek a tábornagyi rangig. Ám a demokratikus nekilendülésnek ezt a viharzását a nagyburzsoázia a maga vitorlái számára fogja M. neki sem Egyiptom, sem Moszkva, sem India, sera az amerikai gyarmatok nincsenek olyan távol, hogy határt szabnának terjeszkedő kedvének, s a megszerzésükért vállalt kockázatot túlmagasnak tartanák. KUTUZOV Háború, üzletesség és kalózkodás — mondja Goethe a Faustban a kapitalizmus koráról — nehezen választhatók el egymástól. S e megállapítás helyessége a napoleoni háborúkra vonatkozólag is beigazolódott Igy került a sor az angol kapitalizmussal versengő francia kapitalizmus hódító hadjáratainak folyamán Oroszország megtámadására. Ennek a támadásnak kivédése Kutuzov hadvezető művészete által a felfele törtetésben határokat nem ismerő és elvakult Napoleont végzetes lejtőre sodorta. A grand-armée fölött aratott győzelem Kutuzov csaknem félszázadra nyúló katonai pályájának nagyszerű betetőzése és elégtétele volt, mivel 1805-ben osztrák és morva földön már szembekerült Napóleonnal, de akkor Sándor cár és a tehetségtelen osztrák vezérkar beavatkozása megakadályozta annak a taktikának alkalmazását, amelynek dicsőséges igazolását hozta meg a2 1812-es év. Az 1805-ös austerlitzi csatavesztés után Kutuzov kegyvesztett lett, és a cár, aki valósággal kikényszerítette a csatát, később azt a szemrehányást tette Kutuzovnak, miért nem tartotta őt vissza a meggondolatlan rendelkezésektől. Kutuzov hősi, hadvezéri és patrióta hagyományát Sztálin elvtárs ismételten fölújította a Nagy Honvédő Háború idején. És méltán, mert ha Kutuzov rangját a cártól is kapta, a seregek, amelyeket vezetett, a nép tömegeiből toborzódtak s dicsőségét annak a bensőséges kapcsolatnak köszöni, amely öt a kozákokhoz és a parasztokhoz fűzte. Emberségesen bánt a legénységgel, a katonai közigazgatást fenyegető korrupció fertőjében is mindent elkövet, hogy emberei mindazzal, ami a hadviseléshez szükséges, megfelelő módon ei legyenek látva. A porosz katonai dresszurát, mint embertelen és elgépesítö módszert elvetette. Kutuzovot nem írták be születésekor, amint az a nemesség körében szokásos volt, valamelyik ezred katonai állományába, hogy azután a gyermek- és az ifjúkor minden letelt évét beszámítsák mint szolgálatban eltöltöttet, úgyhogy némelyik húszesztendős úri csemete azonnal tábornoki rangban kezdi meg tényleges szolgálatát. Kutuzov hadiiskolában nyer szakszerű kiképzést, azután zászlósi rangban lép a katonai pályára s fokonként emelkedik — miközben a lengyel pánok és a törökök ellen rarcol — zázad-, zászlóalj-, ezred-, végül hadtestparancsnokká. Személyes bátorsága példátlan, a törökök ellen harcolva Izmail várának ostrománál Szuvorovnak, később a napoleoni háborúban az Alpeseken új Hannibálként átkelő nagy hadvezérnek csodálatát vívja ki. Végtelenül megfontolt, körültekintő, kevésszavú ember volt, de hallgatása közben figyel, ítéleteket formál és alkotó eredetiségű sztratégiai és diplomáciai terveket érlel. A tisztikarba befurakodott részint idegen eredetű, részint nemesi származású tehetségtelenek, akik hízelgésükkel a cárt is behálózták, cselszövő módon ellene fordultak, aminek az lett a következménye, hogy ismételten rendelkezési állományba helyezik, vagy félreállítják, hogy azután végső veszedelem idején, amint 1812ben is történt, újra elővegyék és a legfontosabb megbízások terhét hárítsák vállaira. Kutuzov megvetette a hiú báburalkodókat, legszívesebben elvegyült közkatonái közé, velük egy kondérböl étkezett, elbeszélgetett velük s az elsők közt megy velük rohamra. Katonai tudománya mellett rendkívüli műveltség jellemezte, külföldi utazásokat tett, számos nyelvet beszélt, szerette az Irodalmat és a történelmet. Személyes életében igénytelen volt, a kincstárt fosztogató magasrangú tisztektől eltérően vagyont nem szerzett. Tarle, a napoleoni korszak történetírója szerint Kutuzov felismerte, hogy az agresszió fölszámolása akkor válik teljessé, ha az orosz katonák elérik a Szajna partjait. És a nagy hadvezér 1813-ban, azalatt a négy hónap alatt, amelyet még élnie adatott, az orosz seregekkel benyomult német területre s Poroszország az orosz győzelem után a győzők oldalára áll. Miközben Kutuzov ara készült, hogy az ellenség vereségét annak saját földjén tetőzze be, 1813 április 28-án Bautzenben 68 éves korában meghalt. Az 1812-es hadjárat ugyan megsemmisítette az agresszornak Oroszországban bevetett hadseregét, de nem öt magát, hiszen Napoleon az ellene megmozduló népeknek és hatalmi ellenfeleinek adott még munkát 1813-ban Lipcsénél és 1815-ben Waterloonál. Napoleon 1812-es oroszországi hadjárata villámháborúszerüen folyt le, azonban nem az ő, hanem az ellenfél javára szolgáló fordulattal. Június 20-án léptek a francia seregek a Nyemenen átkelve orosz területre, szeptember 15-én bevonulnak Moszkvába, október 13-án megkezdik onnan a visszavonulást és december 30-án a Nyemen partján jelennek meg a szétzúzott támadó hadsereg utolsó maradványai. Hogy az oroszországi kudarc nem jelentette az agresszor erejének teljes kimerülését, azt mutatja, hogy a franciák 1813 májusában új seregekkel Bautzennél állnak. Napoleon oroszországi hadjárata alatt nem vállakozotit olyan intézkedésekre, amelyek a jobbágyság megszüntetését jelentették volna. Húzódozott, félt a népi tömegektől. A cárt és az orosz főnemességet tekintette versenytársának, próbált is velük tárgyalni, de Kutuzov, — aki maga is kipróbált és nagytehetségű diplomata volt, — megakadályozott minden ilyen közeledést, nem tűrt az ellenség javára kihasználható huzavonát. A napoleoni hadsereg pusztító előretörését a hadjárat kezdetén az orosz paraszt az ö létére törő új veszedelemnek tekintette, s ezt az elkeseredést a földesurak és a cári uralom "kihasználták a maguk javára. Az orosz történelem az utolsó három évszázadban három súlyos agresszió elleni harcot ismer: a XVIII. században Nagy Péter idején a svédek ellen, a XIX. században Kutuzov parancsnoksága alatt a franciák ellen és a XX. században Sztálin lángeszű hadvezetésével a barbár német fasizmus ellen. A napoleoni hadjáratok német, francia és amerikai monografusai kicsinylő és hamis beállítással tárgyalják Kutuzov szerepét az 1812-es hadjáratban. Tarle most készülő történettudományi trilógiájában, amely a három utolsó évszázad honvédő harcairól szól, megvilágítja, milyen mélyen átgondolt tervszerint irányította Kutuzov a maga ellenoffenzíváját. Moszkván túl Tarutvinóig vonult vissza, majd ellentámadásba ment át 3 megakadályozta a franciák tervbevett visszavonulását az élelemben gazdag déloroszországi vidéken keresztül. Reguláris hadserege a partizánokkal együttműködve felőrölte a legszörnyűbb körülmények között visszavonuló francia egységeket és a hadjárat épp a fölkelő parasztok partizántömegeivel együttműködve vált igazi népi küzdelemmé. A nép javára teljesített hü szolgálat olyan korban, amely csak a nép által az urak javára teljesített szolgálatokat ismerte, a plebejusrétegek, az egyszerű emberek bizalma Kutuzovhoz, akinek szíve Tarle szerint „egyet vert az orosz katonák szivével", a kipróbált, bátor és bölcs katonát a betolakodókkal leszámoló honvédelem hagyományának dicsőséges megtestesítőjévé tette. Sas Andor.