Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-29 / 104. szám, szerda

2 III SZÖ 1953 április 29. A bratislavai május elsejei ünnepségek műsora A dolgozók legnagyobb ünnepé­nek, május elsejének méltó megün­neplésére irányuló előkészületek te­tőfokukra emelkednek. Bratislava dolgozói lelkesedéssel teljesítik má­jusi építőfelajánlásaikat és befeje­zik munkahelyeik örömöt sugárzó díszítését. A bratislavai május elsejei ünnep­ségek már április 29-én megkez­dődnek. Április 29-én 19 órakor a téli sporttelepen ünnepi műsorral fellép a Lucsnica, a berlini Világif­júsági Találkozó díjával és állam­díjjal kitüntetett népművészeti együttes. Ez alkalomból ellátogat­nak a bratislavai dolgozók közé a P— B—W Békeverseny külföldi résztvevői, akiket Dr. h c. Alexan­der Horák megbízott, a Szlovákiai Békevédelmi Bizottság elnöke és Dr. Július Viktory, a Szlovákiai Test­nevelési és Sportbizottság elnöke üdvözölnek. Május elseje előestéjén 17 órától 21 aráig népmulatság lesz a Nem. zeti Színház, a Pionírpalota és a főpályaudvar előtt, ahol bemutat­koznak a bratislavai iskolák üze­mek és vállalatok kiváló művész együttesei. A szlovák népművészeti együttes a S LUK ugyanezen a na­pon, tehát április "30-án 18 órakor a Vár szabadtéri színpadán új mű­sorral lép fel. A Sztálin-téren 17 órától 19 óráig a bratislavai helyőr­ség és a ligetfalusi Matador-üzem fűvószenekara hangversenyez. A dolgozók ünnepének tulajdon, képpeni ünnepségei „Lenin é s Sztá­lin zászlaja alatt, Klement Gottwald művéhez hűen, előre a szocializmus felé" jelszó szellemében Bratislavá ban május elsején a dolgozóknak a Sztálin-téren tartott manifesztáció­jával és a hagyományos május else. jei felvonulással érik el tetőfokukat A felvonulás 16 os sorokban a Šte­fánik-úton keresztül a Sztálin-téren felállított diszemelvény felé fog tar­tani hatalmas áramlatként. A Sztá­lin téren délben megnyitják a Pra­ha—Berlin—Warsava nagy nemzet­közi békeversenyt. A máju s elsejei ünnepségek délu­tán a Duna jobb partján rendezett májusi mulatsággal érnek véget. M u nkástanítók kötelezettségvállalása Május l-ének megünneplésére ké­szül az ország . . Bányák, szövetkeze­tek és üzemek dolgozói munkatelaittn­lámkkal köszöntik ezt a szép napot Üzemeinkben szinte óráról-órára szü­letnek az újabb és újabb felajánlá­sok. Óráról-órára érkeznek a jelenté­sek is, amelyek közlik ez és ez a csoport teljesítette májust köszöntő felajánlását és újabb kötelezettség­vállalást tett. Trencsén Teplícen egy tízhónapos magyar nyelvű pedagógiai tanfolyam van Ezen a tanfolyamon 120 munkás­ét parasztfiatal vesz részt. A mult évben ök is munkafelajánlásokkal kö­szöntötték a Munka ünnepét Most tanulnak Hogyan köszöntsék most a legméltóbban május elsejét1 A válasz erre a kérdésre akkor adódott, amikor Szabó Imre, a tanfo­lyam igazgatója egyik gyűlésen meg­győzőim kijelentette. — Mint szocialista munkástanítók­ra a jövőben nagy feladatok várnak rátok. Ezeket a feladatokat csak úgy tudjátok sikeresen elvégezni, ha a lehető legjobban felfegyverkeztek a marxista-leninista tudomány gazdag ismereteivel. Ezért igyekezzetek a marxista-leninista tudományból minél t)bbet tanulni és arra törekedjetek, hogy a tanórákon kívül, szabad idő­tökben is a legmesszebbmenöen gaz­dagítjátok politikai ismereteiteket. A tanfolyam hallgatóiban szinte egyszerre ért meg az elhatározás: — Tanulásra vonatkozó felajánláso­kat teszünk! igy köszöntjük Május elsejét, a munka és a dolgozók szoli­daritásának ünnepét! Mikor az egyik összgyülésen arra került a sor hogy megbeszélik Május l-ének megünneplését, a kezek egy­másután emelkedtek a magasba Elv­társak, elvtárxnők egymásután kér­tek szót és bejelentették, hogy milyen májust köszöntő felajánlásokat tesz­nek. — Vállalom, — szólt határozottan az egyik hallgató — hogy ez év vé­géig egy osztályzattal javítom általá­nos tanulmányi eredményemet és igyekszem a tanulási időt a leggazda­ságosabban kihasználni. — £n kötelezem magam, — hang­zott a másik felszólalás — hogy a jö­vőben szak- és politikai ismereteimet elmélyítem és eddigi tudásomat átad­va, segítségére leszek a gyengébbek­nek. A sok egyéni felajánláson kívül, tör­téntek kollektív kötelezettségvállalá­sok is. Erről a tanfolyam ifjúsági szö­vetségének elnöke: Szilágyi elvtárs szólt: — A tanfolyam minden hallgatója megveszi és a lefrövidebb időn belül áttanulmányozza a Szovjetunió Kom­munista f bolsevik) Pártjának történe­tét és a XIX pártkongresszus anya­gát. Ezenkívül május 1 tiszteletére kötelezzük magunkat hogy a tanfo­lyam hallgatói közül W-nn megszerez­zük a Fucsík- és a: MII K-jelvénye­ket. Közösen vállalt felajánlásokról szá­molt be a B osztály osztályfélelöse is, aki lelkesen mondotta: — Mi. a B osztály hallgatói május t-e tiszteletére együttesen kötelezett­séget vállaltunk arra. hogy a tanfo­lyam befejezéséig — a tanórákon kí­vül — közösen áttanulmányozzuk és megvitatjuk Sztálin elvtársnak „A szoializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című zseniális müvét; M'rfenkov elvtársnak a XIX pártkon­gresszuson. valamint Gottwald elv­társnak pártunk országos konferenciá­ján — a tíz pontot magában foglaló — beszédét és pártunk új alapsza­bályzatát. — Felajánlásainkkal kifejezésre i akarjuk juttatni azt, — mondják a ! tanfolyam hallgatói hegy ahogy ed­dig a fizikai, úgy ma a szellemi mun­ka terén harcban állunk és védjük a béke, a demokrácia és a szocializmus nyolcszázmilliós táborát. Balázs A. Béla. Népünk támaszával — a Szovjetunióval (Folytatás unió állandó és nagylelkű segítsége nélkül sohasem értük volna el e ragyogó sikereket, nem építenénk a szocializmust, nem lenne szabad népi demokratikus köztársaságunk E tények mögött kommunista pár­tunknak és kormányunknak a dol­gozó emberről való atyai gondos­kodását látjuk. Minden munkatö­rekvés mögött mindig a dolgozó ember és emelkedő életszínvonala áll. Életünknek nincs olyan ágazata amelyen ne éreznénk leghűbb ba­rátunk, a szovjet nép segítő kezét. Hőn szeretett testvéreink, — a szovjet emberek állandóan segítsé­get nyújtanak nekünk és bölcs ta­nácsokat adnak, hogy megkönnyít­sék és meggyorsítsák szocialista építésünket. Dolgozóink milliós osztagai ezért e jelszóval haladnak a májusi reg­gelen: »Lenin és Sztálin zászlaja alatt, Klement Gottwald müvéhez hűen, előre a szocializmus felé!« Azzal manifesztálják halhatatlan örökükhöz való hűségüket, hogy e zászló alatt Csehszlovákia Kommu­nista Pártja gottwaldi Központi Bizottságának és Antonín Zápotoe­ky elvtárs köztársasági elnök veze­tésével még bátrabban és határo­zattabban harcba lépnek a gott­waldi ötéves terv utolsó évének idejében való teljesítéséért. Az idei május elsejei ünnepségek Klement Gottwald elvtárs örökének szellemében hatalmas manifesztá­1* oldalról.) cióvá válnak, népünk és a Szovjet­unió népei közötti testvéri barátság még szilárdabbá tételéért és elmé­lyítéséért. A Szovjetunió a mi tá­maszunk és legbiztonságosabb ol­talmunk. „Nép; demokráciánk for­radalmi vívmányaink sorsa épp­úgy, mint a nemzet puszta létezése és állami szabadságunk — mondot­ta Klement Gottwald elvtárs, — szorosan összeforrnak a Szovjet­unióval való szövetségünk sorsával. Vele együtt állnak, vagy buknak, mert egyedül ez a szövetség teszi lehetővé, hogy szabad államunk legyen, és ezt a nép szabad akarata szerint építhessük.« A Szovjetunió építése sztálini korszakának ragyogó példaképe né­pünk örömteljes és boldog jövőjé­nek gyönyörű előképe. Annak az óriási erőnek forrása, amely dol­gozóinkat újabb nagyszerű alkotó győzelmekre lelkesíti. Senki és so­hasem bonthatja meg ezért meg­bonthatatlan örök barátságunkat ég szövetségünket a Szovjetunióval. Május elsején, — a dicső napon, amikor még erösebb és forróbb szeretetet érzünk legjobb barátunk iránt, egész gyönyörű hazánkban, mint Klement Gottwald elvtárs szent öröke áradnak ki mindnyá­junk szívéből e szavak: „Éljen és virágozzék Csehszlovákia és a Szovjetunió népeinek barátsága, szabadságunk és hazánk szocialista építése győzelmének biztosítéka. Örök időkre a Szovjetunióval!« (R. P.) Megjelent a »Fáklya« májusi száma A „Fáklya" májusi száma jelen­tést közöl Antonín Zápotoeky elv­társnak köztársasági elnökké való választásáról. Lőrincz Gyula „Klement Gottwald harca a kommunista párt bolsevi. zálásáért". Varga János vA vallásos világnézet és az egyház a kapitalis­ta kizsákmányolás szolgálatában", Vietor Márton ,,Parasztmozgalmak 1848-ban a szlovák vármegyékben" címmel írtak cikkeket a „Fáklya" májusi számába. Közli a májusi szám Peter Kar­vas IIA gyermek és a kard" című elbeszélését és Egri Viktor „Hűség" simű színművének befejező részét. Verseket Gály Olga, Dénes György, Bábi Tibor, Milan Lajcsiak és Cti. bor Stitnicky írtak a „Fáklya" má­jusi számába. A szeszélyesi mezőgazdasági kí­sérleti állomásról Szarka István írt beszámolót. A „Kultúrszemle" rovat Janko­vieh Imrétől közöl rövid beszámolót „A XV—XVIII. század olasz rajz­művészete" című kiállításról és Egri Viktor „Közös út" című színművé­nek magyarországi előadásáról. Minden idők egyik legnagyobb stratégiai lángelméjének, Mihail Illarionovics Goleniscsev-Kufcuzovnak emlékezetét ragyogtatja fel halálá­nak 1953 április 28-ra esö 140-ik év­fordulója. Az ö elgondolása és irá­nyítása szerint folytak orosz földön 1812-ben azok a reguláris és parti­zán-hadműveletek, amelyek I. Napoleon 600.000 katonát szám­láló grande-arméeját, a legnagyobb haderőt, amelyet addig az ideig valaha is harcba vetettek, úgy fölőrölték, hogy a nyugat felé me­nekülő francia császár a főparancs­nokságot átadta egyik tábornagyá­nak s magából a hadseregből 20.000­nél kevesebb ember. maradt meg, amikor visszavonulás közben elérték a megtámadott birodalom határát. Annak a győzelemnek gyümöl­cseit, amelyet a nagy francia forra­dalomban a jakobinus demokraták arattak a feudális társadalmi rend­szer és az abszolút monarchia fö­lött, a francia nagyburzsoázia a maga Javára sajátította ki. Fran­cia pénz- és üzletemberek, spekulán. sok számára kellettek délen, észa­kon és keleten új területek, leigá­zott népek és országok, hogy tőkés étvágyuk, nagyratörésük és telhe­tetlenségük kielégülést nyerjen. A napoleoni hadseregben szolgáló pa­rasztokat lelkes katonákká tette az a tudat, hogy a birtokukba került úriröld megtartását biztosítják ak­kor, amiker a külföldre szökött emi­gránsokat támogató reakciós hatal­mak letöréséért áldoznak életet és vért. Nem kis vonzóerőt gyakorolt továbbá azoknak a marsalloknak példája, akik iparosfiból, vagy köz­huszárból emelkedtek a tábornagyi rangig. Ám a demokratikus nekilen­dülésnek ezt a viharzását a nagy­burzsoázia a maga vitorlái számára fogja M. neki sem Egyiptom, sem Moszkva, sem India, sera az ameri­kai gyarmatok nincsenek olyan tá­vol, hogy határt szabnának terjesz­kedő kedvének, s a megszerzésükért vállalt kockázatot túlmagasnak tar­tanák. KUTUZOV Háború, üzletesség és kalózkodás — mondja Goethe a Faustban a ka­pitalizmus koráról — nehezen vá­laszthatók el egymástól. S e meg­állapítás helyessége a napoleoni há­borúkra vonatkozólag is beigazoló­dott Igy került a sor az angol kapita­lizmussal versengő francia kapita­lizmus hódító hadjáratainak folya­mán Oroszország megtámadására. Ennek a támadásnak kivédése Kutu­zov hadvezető művészete által a fel­fele törtetésben határokat nem is­merő és elvakult Napoleont végzetes lejtőre sodorta. A grand-armée fölött aratott győzelem Kutuzov csaknem félszá­zadra nyúló katonai pályájának nagyszerű betetőzése és elégtétele volt, mivel 1805-ben osztrák és mor­va földön már szembekerült Napó­leonnal, de akkor Sándor cár és a tehetségtelen osztrák vezérkar be­avatkozása megakadályozta annak a taktikának alkalmazását, amely­nek dicsőséges igazolását hozta meg a2 1812-es év. Az 1805-ös austerlitzi csatavesztés után Kutuzov kegyvesz­tett lett, és a cár, aki valósággal kikényszerítette a csatát, később azt a szemrehányást tette Kutuzov­nak, miért nem tartotta őt vissza a meggondolatlan rendelkezésektől. Kutuzov hősi, hadvezéri és patrió­ta hagyományát Sztálin elvtárs is­mételten fölújította a Nagy Honvé­dő Háború idején. És méltán, mert ha Kutuzov rangját a cártól is kap­ta, a seregek, amelyeket vezetett, a nép tömegeiből toborzódtak s di­csőségét annak a bensőséges kap­csolatnak köszöni, amely öt a kozá­kokhoz és a parasztokhoz fűzte. Emberségesen bánt a legénység­gel, a katonai közigazgatást fenye­gető korrupció fertőjében is mindent elkövet, hogy emberei mindazzal, ami a hadviseléshez szükséges, meg­felelő módon ei legyenek látva. A porosz katonai dresszurát, mint em­bertelen és elgépesítö módszert el­vetette. Kutuzovot nem írták be születésekor, amint az a nemesség körében szokásos volt, valamelyik ezred katonai állományába, hogy azután a gyermek- és az ifjúkor minden letelt évét beszámítsák mint szolgálatban eltöltöttet, úgyhogy némelyik húszesztendős úri csemete azonnal tábornoki rangban kezdi meg tényleges szolgálatát. Kutuzov hadiiskolában nyer szakszerű kikép­zést, azután zászlósi rangban lép a katonai pályára s fokonként emel­kedik — miközben a lengyel pánok és a törökök ellen rarcol — zázad-, zászlóalj-, ezred-, végül hadtestpa­rancsnokká. Személyes bátorsága példátlan, a törökök ellen harcolva Izmail várá­nak ostrománál Szuvorovnak, később a napoleoni háborúban az Alpeseken új Hannibálként átkelő nagy had­vezérnek csodálatát vívja ki. Végte­lenül megfontolt, körültekintő, ke­vésszavú ember volt, de hallgatása közben figyel, ítéleteket formál és alkotó eredetiségű sztratégiai és diplomáciai terveket érlel. A tiszti­karba befurakodott részint idegen eredetű, részint nemesi származású tehetségtelenek, akik hízelgésükkel a cárt is behálózták, cselszövő mó­don ellene fordultak, aminek az lett a következménye, hogy ismételten rendelkezési állományba helyezik, vagy félreállítják, hogy azután vég­ső veszedelem idején, amint 1812­ben is történt, újra elővegyék és a legfontosabb megbízások terhét há­rítsák vállaira. Kutuzov megvetette a hiú báb­uralkodókat, legszívesebben elve­gyült közkatonái közé, velük egy kondérböl étkezett, elbeszélgetett velük s az elsők közt megy velük rohamra. Katonai tudománya mellett rendkívüli műveltség jellemezte, kül­földi utazásokat tett, számos nyelvet beszélt, szerette az Irodalmat és a történelmet. Személyes életében igénytelen volt, a kincstárt fosztoga­tó magasrangú tisztektől eltérően vagyont nem szerzett. Tarle, a napoleoni korszak törté­netírója szerint Kutuzov felismerte, hogy az agresszió fölszámolása ak­kor válik teljessé, ha az orosz ka­tonák elérik a Szajna partjait. És a nagy hadvezér 1813-ban, azalatt a négy hónap alatt, amelyet még él­nie adatott, az orosz seregekkel be­nyomult német területre s Porosz­ország az orosz győzelem után a győzők oldalára áll. Miközben Ku­tuzov ara készült, hogy az ellenség vereségét annak saját földjén tetőz­ze be, 1813 április 28-án Bautzenben 68 éves korában meghalt. Az 1812-es hadjárat ugyan megsemmisítette az agresszornak Oroszországban beve­tett hadseregét, de nem öt magát, hiszen Napoleon az ellene megmoz­duló népeknek és hatalmi ellenfelei­nek adott még munkát 1813-ban Lipcsénél és 1815-ben Waterloonál. Napoleon 1812-es oroszországi hadjárata villámháborúszerüen folyt le, azonban nem az ő, hanem az el­lenfél javára szolgáló fordulattal. Június 20-án léptek a francia sere­gek a Nyemenen átkelve orosz te­rületre, szeptember 15-én bevonul­nak Moszkvába, október 13-án meg­kezdik onnan a visszavonulást és de­cember 30-án a Nyemen partján je­lennek meg a szétzúzott támadó hadsereg utolsó maradványai. Hogy az oroszországi kudarc nem jelen­tette az agresszor erejének teljes kimerülését, azt mutatja, hogy a franciák 1813 májusában új sere­gekkel Bautzennél állnak. Napoleon oroszországi hadjárata alatt nem vállakozotit olyan intéz­kedésekre, amelyek a jobbágyság megszüntetését jelentették volna. Húzódozott, félt a népi tömegektől. A cárt és az orosz főnemességet te­kintette versenytársának, próbált is velük tárgyalni, de Kutuzov, — aki maga is kipróbált és nagytehetségű diplomata volt, — megakadályozott minden ilyen közeledést, nem tűrt az ellenség javára kihasználható huza­vonát. A napoleoni hadsereg pusztí­tó előretörését a hadjárat kezdetén az orosz paraszt az ö létére törő új veszedelemnek tekintette, s ezt az elkeseredést a földesurak és a cári uralom "kihasználták a maguk ja­vára. Az orosz történelem az utolsó há­rom évszázadban három súlyos agresszió elleni harcot ismer: a XVIII. században Nagy Péter idején a svédek ellen, a XIX. században Kutuzov parancsnoksága alatt a franciák ellen és a XX. században Sztálin lángeszű hadvezetésével a barbár német fasizmus ellen. A na­poleoni hadjáratok német, francia és amerikai monografusai kicsinylő és hamis beállítással tárgyalják Kutuzov szerepét az 1812-es hadjá­ratban. Tarle most készülő törté­nettudományi trilógiájában, amely a három utolsó évszázad honvédő harcairól szól, megvilágítja, milyen mélyen átgondolt tervszerint irányí­totta Kutuzov a maga ellenoffenzí­váját. Moszkván túl Tarutvinóig vo­nult vissza, majd ellentámadásba ment át 3 megakadályozta a fran­ciák tervbevett visszavonulását az élelemben gazdag déloroszországi vi­déken keresztül. Reguláris hadsere­ge a partizánokkal együttműködve felőrölte a legszörnyűbb körülmé­nyek között visszavonuló francia egységeket és a hadjárat épp a föl­kelő parasztok partizántömegeivel együttműködve vált igazi népi küz­delemmé. A nép javára teljesített hü szol­gálat olyan korban, amely csak a nép által az urak javára teljesített szolgálatokat ismerte, a plebejusré­tegek, az egyszerű emberek bizalma Kutuzovhoz, akinek szíve Tarle sze­rint „egyet vert az orosz katonák szivével", a kipróbált, bátor és bölcs katonát a betolakodókkal leszámoló honvédelem hagyományának dicsősé­ges megtestesítőjévé tette. Sas Andor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom