Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-25 / 101. szám, szombat

142 U J 520 1953 április 24 Jaroszlav Hasek Hogyan lett Jong-Seng keresztény ? »A hetven év előtt született a nagy cseh szatirikus, kinek főműve »Svejk, a derék katona«, ma már a világirodalom elismert tartozéka, ren geleg apró Írásban, szatirikus novellákban álcázta le gyökeréig, a nevet ségig a világ hazugra kendőzött arcát, amint az itt közölt szatíra is bi zonyítja.i A bölcs és tiszteletreméltó Jong Seng saját pagodájában nagydühösen pofozta a Buddha-szobrot: — Te há romfejű isten! Eddig 7 kövér ku­tyát, 8 ökröt és 3 hordó nzspálinkát áldoztam neked. A folyón 15 ima­mai mot állítottam fel neked. A víz forgatta a kereket és minden forgás hozzád intézett kérelem volt: puhítsd meg a szép Csi-Csi-Ki szívét, akinek a lába a legszebb, akinek a lába Ó legkisebb az egész tartományban. _ Csi-Csi-Ki azt üzente nekem : — Nagybácsim Lu Nag Szívegység Testvériség elöljárója írásában kije­lentette, hogy Te, kedves Jong-Seng nem rendelkezel azokkal a tulajdon­ságokkal, amelyek egykori őseid eré­nyei voltak, akik igyekeztek minden­ben az egész tartomány érdekében dolgozni. És ez az oka annak, hogy a szívem jégcsap és nem húzhat fe­léd. — Eddig a levél, te háromfejű gazember. Egy újabb pofon. — Csak így tovább fiam — szó­lalt meg egy hang Jong Seng háta­mögött. — Aprítsd darabokra Buddhá­dat, mert ez az állat úgysem érde­mel jobbat. És ezzel Jong Senghez lépett a fe­hér ördögök egyike, Páter Albán, a misszionárus. Vállon veregette: — Is­ten áldja meg munkádat. Már egy félórája figyellek. Mikor Jong Seng meglátta a fehér pátert, köpött egyet. — Mit akarsz tőlem ördög? — Édes fiam — fuvolázta ez — örömmel hallottam nagy bajodat, mert látom, hogy nem bízol többet Buddhában. De látod, van ám más isten is. akinek nagyobb a hatalma, mint a te fából faragott Buddhádé és aki műiden kívánságunkat telje­síti, ha tiszta szívből imádkozunk hozzá. — Szavatolsz érte, fehér ördög? — Persze, édes fiam A kereszté­nyek istene meghallgatja azok aláza­tos imáját, kik bajukban hozzáme­nekülnek. Ha keresztény lennél, a keresztények istene már rég megpu­hította volna a szép Csi-Csi-Ki szí­vét. Jong Seng meghajolt Albán előtt: — Bácsikám osztán nehéz dolog ke­reszténynek lenni? Albán páter tagadólag rázta a fe­jét: — Nincs ennél könnyebb édes fiam Csak erős akarat kell hozzá. Ha akarod, én megtanítlak az alapigaz­ságokra, a hittételekre. Megtanítlak a reggeli imára 30 púért és az estélire 20 púért'. A Hiszekegyet ingyen adom neked, mert a világért; sem akarnálak kizsákmányolni. 100 púért aztán megkeresztellek. Ezt a pénzt sem magamnak tartom meg, de a szer­zetemnek. 20, 30, 40, 60 púért aztán lassan beavatlak a hit minden titká­ba. Bűneidet az isten nevében telje­sen ingyen fogom megbocsátani és minden imáért, melyet közösen fo­gunk elmondani, hogy elnyerhessed a szíved választottját, a szép Csi-Csi­Ki-t, csak 5 pút fogok számítani. — Jó, bácsikám, nem bánom, még egy kövér kutyát is áldozok. Ugyan, ugyan hová gondolsz fiam. a keresz­tények istene nem fogad el áldoza­tot, mint a ti isteneitek, ö csak tiszta szívet követel. — No, ez mindenesetre okosabb és olcsóbb, szent bácsikám — örvende­zett Jong Seng. — Gyere velem a házamba és taníts meg az új vallás­ra. A legjobb ételekkel foglak trak­tálni. Ügy kihízlallak, hogy hazame­net gurulni fogsz a hegyről. A leg­szebb lányokkal fogok neked kedves­kedni, hogy veled aludjanak. Sang­haiból a legjobb ópiumot fogom ho­zatni és a rizspálinkától, melyet hol hidegen, hol melegen fogok neked fel­szolgálni, olyan részeg leszel, mint a tunguzok. —• Édes fiam, mí szent emberek nem alszunk nőszeméllyel. Nem baj, akkor fiúkat szerzek neked. — Édes fiam, 20 púért megtanít­lak a 10 parancsolatra. Ott az áll: »Ne paráználkodj.« De menjünk be a házadba, ne hogy eszedbe jusson új­ra meghajolni Buddha előtt. A páter Jong Senget megkeresz­telte a folyóban és a kínai egyre tő­fceletesedett az új tanban. Még a böj­töt is betartotta. Böjtnapokon nem evett kutyahúst és a misszionárius sem lakott jól tyúkhússal. Ilyen na­pokon változatosan és ízléssel elké­szített halakkal táplálkoztak és nagy áhítattal imádkoztak, hogy Csi-Csi­Ki szíve megpuhuljon. Az ima hosz­sza szerint Jong Seng. hol 15, hol 30 pút fizetett a szent rend javára. Azonkívül két tucat kutyát küldött Kvantungba Tucsiang költőnek, hogy egy szívhez szóló költeményt írjon. Meg is lett a vers és Jong Seng kí­vülről is megtanulta annyira, hogy azt hitte, ő írta a legnagyobb költe­ményt. Aztán elkülte aranybetűkkel selyem kendőre hímezve a szép, pi­cilábú Csi-Csi-Ki-nek és a költőnek, ráadásul még 3 kutyát küldött a csaó fajtából, melynek húsa tudvalevőleg a legízletesebb. És még egy verset rendelt. A kutyák úgy ízlettek a köl­tőnek, hogy még szebb és még hosz­szabb verset írt Csi-Csi-Ki szépségé­ről és Jong Seng szerelméről. A versmásolás és versküldés imák­kal váltakozott. így teltek a napok: Ima és versmásoiás, ima és vers kül­döncök. Egy szép napon nagy pecsé­tes levél futott be Jong Seng udva rába, maga a kvantungi kormányzó, a híres Si-Ken-Jong írta: »Édes fiam. Jong Seng. Kedves és drága testvé­rünk, a bölcs Lu-Nag, a szép Csi-Csi­Ki nagybácsija és a Szívegység Test­vériség — melynek én is tagja va­gyok — előjárója, jelenti nekem, hogy te drágám a házadban egy fe­hér ördögöt, egy keresztény boncot rejtegetsz. Tedd meg nekem azt a szívességet, küld hozzám megkötözve ezt az embert és én majd itt leütte­tem a fejét. Remélem, hogy ezzel a szolgálatoddal teljesen megnyered a Szívegység Testvériség bizalmát és háláját. íme, mint leghűbb barátod írom alá magam: Si-Ken Jong.« Jong Seng nagy tisztelettel kisérte e! a küldöncöt az első rizsföld széléig, utána sietve kereste fel páter Albánt — Szent atya, — hajolt meg előt­te — íme nézd, mit írt St-Ken-Jong Hogy megkötözve küldjelek téged Kvantungba, ahol majd a fejedet ve­szik. De szent atya, hát miért resz­ketsz? Hisz mindig azt mondtad, hogy a mártírhalálnál nincs nagyobb gyönyörűség. — Édes fiam, Jong Seng, '— felelte a sápadt misszionárius, — küldetése­met még nem fejeztem be. — De szent atyám, hát tényleg nem örülsz annak, hogy ilyen gyor­san és váratlanul a mennyek orszá­gába juthatsz? Hiszen csak egy pilla­nat az egész. A hóhér keze nem resz­ket és én egy halotti imát mondok majd érted. Látod, isten meghalgatta kérésemet, mert ime meglágyította a szép Csi-Csi-Ki szívét. Mert. ha tel­jesítem a dicső Si-Ken-Jong kívánsá­és így Csi-Csi-Ki szívét. És ezt egyes­és így Csi-Csi-Ki szívét. És ezt egyes egyedül a te közvetítésednek köszön­hetem. Te könyörögtél értem istened­hez, és ő lám legszentebb akaratá­nak eszközéül téged választott. — De édes fiam, Jeng Seng, — jajgatott a misszionárius. — Ha te engem kiszolgáltatsz a gyilkosoknak, akkor ezzel halálos bűnt veszel ma­gadra. — Ugyan, ugyan szent atyám, hát nem százszor mondtad, hogy mint vá­gyódol az égi királyság után?! Látod, most itt az alkalom, hogy vágyad tel­jesüljön és ezzel nekem is alkalom adódik, hogy kifejezésre juttathas­sam köszönetemet az értem való buz­gó imáidért. Jong Seng a gongra ütött. Szolgák léptek be. Jong Seng kedvesen pillantott a páterre: — Kötözzétek meg a szent atyát a legnagyobb tisztelettel és rakjátok fel a bambuszszekérre. Vele megyek Kvantungba. Szegény páter kétségbeesve kapá­lódzott, de Jong Seng az egész út alatt méltóságteljesen és kedvesen csak a túlvilág örömeiről beszél és hozzátette, hogy milyen büszke, ami­ért egy mártírt rejtegethetett és most vele utazhat. — Te félre értetted az Egyház ta­nítását, — jajgatott a fogoly. — Dehogy, dehogy. Én csak isten eszköze vagyok, hogy te minél ha­marább a mennyek országába kerül­hess. És ezért legyen áldott az ő szent neve! — Ne káromold az istent Jong Seng! — Hogy beszélhetsz így szent atyám — felelte Jong Seng ünnepé­lyesen. — Esküszöm, hogy a legjob­bat akarom neked. fejét. — Féreértette az Egyház ta­fejét. — Félre értett eaz Egyház ta­nításait — voltak az utolsó szavai... A szépséges Csi-Csi-Ki a tisztelet­reméltó Jong Sengnek a következő levelet küldte: »Kedves Jong Seng! Drága nagybácsim Lu-Nag, a Szív­egység Testvériség elöljárója tözölte velem, hogy te az ősök szokásainak megfelelően, a fehér ördögöt meg-" kötözve a dicső Si-Ken-Jonghoz hoz­tad. Szívem most már együtt dobog a Tiéddel és Csi-Csi-Ki úgy szeret Téged, mint ahogy a barackfavirág óhajtozza a napfelkeltét, örökké a Tiéd, Csi-Csi-Ki.« Amikor Jong Seng elolvasta a le­velet, hálatelt szemmel nézett fel az égre. — Isten mégiscsak meghallgatta a szent atya imádságait és megpuhítot­ta a picilábú Csi-Csi-Ki szívét. • — Látja, — fejezte be elbeszélését a prágai Sztanek-féle teakereskedés kínai alkalmazottja — ilyen volt az én nagyapám. Boldogan élt a szép Csí-Csi-Ki-vel és apámat is keresztény hitben nevelte fel. Az én boldogult apám aztán engem keresztelt meg és így most mi mindnyájan a Seng-csa­ládból, tehát én, Karol Boromäus Jong-Seng is keresztények vagyunk... Fordította: F. Z. <D, oyigelju, a k jövőnk érckapuiái apujai Zuhogó vizek forrnak, hömpölyögnek, dübörögnek a fürge turbinák, s amíg a habok egymással pörölnek zengi a munka győzelmes dalát, folyóinkon a tömörfalú gátak hatalmát őrzik már az új világnak. Magára talált a pór, a hegyi pásztor s kitört roskatag otthonából: hunyorgó szeme incselkedve tekint a nap fele s szíve kacajjal, dallal van tele. — Mi űzött, nyomott eddig, hé, felelj!? — kurjant a hegy a népre. — Ki kényszerített térdre, hogy viseld magánosságod átkát, bánatod sötét ruháját? Felel a vénje mogorván: — urat szolgáltunk, urat és papot. Vakok voltunk, tudatlanok. Hej, messzire nyúlik bánatunk, de új dal zeng a hegyek ormán. — Már döngetjük jövőnk érckapujat! — harsogja a fiatalja. Rohamra hát, építő rohamra! Ágyazzuk ércbe, betonba Szlovákiát! Zúg a Vág, harsog a Garam az ám; mégis betörik mint a szilaj csikót hazánk nagyszerű fiai. És megszelídül a folyó, többé céltalan nem rohan, ringatja majd a sok hajót. Az eszme tetté szépül, ár mellé gyár, kincsontó bánya épül. Magasfeszültség szálad a zöldköpenyes hegyek alatt falvak és városok felé. Ó szép hazám, ölelj magadhoz! Öleld magadhoz dogos néped, kik új tavaszban fürdetnek téged, hogy megszépüljön szelíd orcád s visszatükrözze arcukat. Erősödj, épülj, növekedj, harsogj erősen, mint a tenger, simogass bársony tenyereddél, hol haragvón, hol szeretettel neveld, acélozd népedet. Dénes György,; Komáromi színjátszóink és táncosaink első díjat nyertek a kassai népművézeti szemlén A népművészeti együttesek szlová­kiai szemléjének két utolsó napján mutatkozott be a kassai Nemzeti Színházban a Csemadok komáromi helyi csoportjának színjátszó együt­tese és a komáromi magyar gimná­zium tánccsoportja. Népünk művészi igényei egyre nagyobb mértékben növekednek és magas követelményt támasztanak a népművészeti együttesekkel szemben. A szlovákiai szemlére tehát csak a legjobbak kerültek, hogy tehetségü­ket, teljesítményüket összemérve, a győztesek résztvegyenek majd a prá­gai országos bemutatón. Nagy dicsőség az, amikor egy mű­kedvelő kultúregyüttes az egész or­szág előtt tehet bizonyságot arról, hogy milyen munkát végzett. A komá­romi műkedvelőknek részük van ebben a dicsőségben. Megérdemelten jelölték őket az első helyre, ez volt a bíráló bizottság és a kassai szín ház zsúfolásig megtelt nézőtéren meg­jelent közönség egyöntetű vélemé­nye. A komáromi színjátszók Gergely Sándor »'Vitézek és hősök* című drá­máját mutatták be olyan magas mű­vészeti tudással, amellyel eddig kevés Csemadok helyi csoport dicsekedhet. A nézők nem is a színészeket látták a színpadon, mert ott maga az élet jelent meg magával ragadó drámai erővel. A második felvonás szünetében a folyosón három fiatal leány beszél­getett. Kassa környékéről lehettek. IRODALMI PÁLYÁZAT A Csehszlovák Irők Szövetségé­nek szlovákiai tagozata és a „Szlo­vák író" kiadóvállalat az új szocia­lista irodalom további fejlesztése érdekében irodalmi pályázatot hir­det az 1953. évre. Hazánk irodalmának vissza kell tükröznie iparunk fejlődésének, az EFSz-ek építésének és megszilárdí­tásának nagyjelentőségű időszakát, népünk élesedő osztályharcát és a gazdasági, valamint kulturális szín­vonal emeléséért folytatott küzdel­mét. Irodalmunk egyik becsületbeli fel­adata, megmutatni Klement Gott­wald elvtársnak nagy hatását és munkáját a szlovákiai munkásmoz­galomban, azt az áldozatos tevé­kenységet, amellyel örökre beírta nevét népünk életébe. Az Irodalmi versenyben azokat a müveket jutal­mazzák, amelyek meggyőzően ábrá. zolják Szlovákia új életét, szocialis­ta építőmunkánkat, főleg az első gottwaldi terv időszakában. A pályázatnak az a célja, hogy ösztönözze az új irodalmi tehetsé­geket szocialista értelmiségünk, a munkásság, a szövetkezeti dolgozók és az ifjúság soraiból. Az irodalmi pályázatra beküldhe­tők prózai müvek (regények, novel­lák, művészi riportok, elbeszélések, irodalmi filmalkotások, tárcák, drá­mai müvek, egész estét betöltő szín­müvek, vígjátékok, dramatizált pró­zai írások, vagy versek, agitációs játékok, egyfelvonásosak, szöveg­könyvek és hasonlók, költői alkotá­sok, epikai költemények, lírai gyűj­temények, agitációs versciklus, epi­grammák és hasonlók). Különös nyomatékot helyez az irodalmi pá­lyázat bíráló bizottsága a szatirikus müvekre. A pályázatra beküldhetők irodalomtudományi müvek is, ame­lyeknek időszerű a jelentőségük iro­dalmunk további fejlődése szempont­jából (tanulmányok, recenziók, esz­szék és hasonlók). A pályázatra beküldhetők továbbá óvodás gyermekek és az ifjúság számára írt müvek is, mind a négy fent említett kategóriából. A bíráló bizottság tagjai a Cseh­szlovákiai Írók Szövetsége szlová­kiai tagozatának és a „Szlovák írók" kiadóvállalatának képviselői lesznek. Pályadíjak prózai müvekre: I. díj 50.000 Kčs, n. díj 40.000 Kčs, III. díj 30.000 Kčs és további díjak ösz­szesen 60.000 Kčs. Pályadíjak drámairodalmi alkotá­sokra: I. díj 80.000 Kčs, H. díj 60.000 Kčs, m. díj 30.000 Kčs és a továb­bi díjak 60.000 Kčs. Pályadíjak költői müvekre: I. díj 50.000 Kčs, II. díj 40.00 Kčs, m. díj 20.000 Kčs és további díjak ösz­szesen 35.000 Kčs. Pályadíjak irodalomtudományi munkákra: I. díj 50.000 Kčs, II. díj 40.000 Kčs, ín. díj 20.000 Kčs és további díjak összesen 35.000 Kčs. A pályaműveket a pályázat hir­detőinek címére 1953. december l-ig kell beküldeni. A pályázat névtelen. A pályázók müveiket jelige alatt küldik be. Ezzel a jeligével kell megjelölni a borítékot, amely a szerző nevét és pontos címét tar­talmazza. A pályázaton résztvehet a köztársaság minden polgára egy vagy több pályamüvei szlovák, ma­gyar vagy ukrán nyelven. A „Szlo­vák író" könyvkiadó vállalat fenn­tartja a jogot, hogy a díjazott vagy kiadásra méltó müveket nyomta­tásbaji megjelentesse. Beszédüknek néhány szavát hallottuk csak, de ez is elég volt ahhoz, hogy lemérjük a komáromiak előadásának hatását. Ha a minden bizonnyal szövetkezetben dolgozó lányok is gyönyörűnek tartják a szocialista drámát és mint mondják reggelig is elnéznék, ez legékesebb bizonyítéka annak, hogy a színjátszók a művet minenki számára érthetően, jól tol­mácsolják. Cibulka Gabi és Cibulka József nagyszerűen átélt játéka sok-sok dolgozónak csalt könnyeket a szemé­be. Sokan szorították ökölbe kezüket, visszagondolva a múltra, melyet soha egyikünk sem kíván többé vissza. Ami pedig »Vitézek és hősök« elő­adásának vitáján dicséretként és út­mutatásként elhangzott, azt minden helyi csoport együttesének érdemes megszívlelni. Akik azzal védekeznek, hogy nem áll elegendő idő rendelke­zésükre az elmélyültebb munkához, azoknak éppen a komáromiak példá­jával válaszolhatunk. A komáromi műkedvelők egyúttal a hajógyár leg­jobb dolgozói, élmunkásai és újítói, akik mindnyájan munkájuk befeje­zése után, szabad idejükben tanulják be szerepeiket. A komáromi magyar gimnázium tánccsoportjának műsorszámai közül a »Martosi lakodalmas« volt a jobbik. A táncosok művészileg magas telje­sítményét a közönség szíves és szűnni nem akaró tapssal értékelte. Kár, hogy a tánccsoport részletmegoldá­sokba bocsátkozott és nem dolgozta ki teljes egészében a »Martosi lako­dalmat«, mert így megfosztotta a kö­zönséget egy kerek, egészet jelents művészi élménytől. A tánckompozi­ciók ilyen esetekben, mint 3bben az esetben is törést szenved. A »Balatoni majálist már kevesebb erényt mutatott a táncosok mozdu­latain érezhető volt a mesteikéltség. Egészben véve mégis igen szép tel­jesítményt nyújtottak A siker ösztö­nözze a táncegyüttes tagjait, hogy a népi tánchagyományok gyűjtésébe még aktívabban bekapcsolódjanak, s ne elégedjenek meg az elcsépelt for­mákkal. hanem fejlesszék azokat jó érzékkel és művészi ízléssel tovább. A komáromi két művészegyüttes sikerére valóban büszkék lehetünk. Reméljük, hogy majd a prágai be­mutatón Is megállják helyüket és országos dicsőséget szereznek a hazai magyar kultúrának. A Csemadok komáromi helyi cso­portja színjátszóinak és s komáromi magyar gimnázium táncegyüttesének követendő példaként klel állniok összes kultúrmunkásaink előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom