Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-25 / 101. szám, szombat

1953 április 25 III SZO 7 mm—mm HARCBAN AZ ÚJ ÉLETÉRT A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, amikor hazánkban a néptömegek aktívan bekapcsolódtak a politikai és gazdasági tevékenységbe, kapcsolatba jutottak az igazi kultúrával, amikor a tudomány, a technika, a művészet és az irodalom összes vívmányai a nép közkincsévé váltak — az ellenséges táborban „a kultúra válságáról", „a kultúrértékek pusztulásáról" stb. kezdtek fecsegni. Létrejött az új, addig Ismeretlen szocialista népi kultúra. A nép mélyebben és teljesebben magáévá tette az emberiség évszázados fejlődése során felhalmozott eszmei és művészi értébeket, mint valaha. A rágal. mazók „a kultúra leáldozó napjáról" üvöltöztek. Nekik, akik a régi világ szülöttei voltak és akik kultúrán a kizsákmányoló osztályok gyönyörködtetésének eszközeit értették, valóban bealkonyult. De az igazi emberi kultoúra napja még csak akkor volt felkelőben! Három évtizeddel később hazug koholmányokat hallottunk arról, hogy „a kultúra hanyatlik" a népi demokratikus országokban. Ezekben az országokban a Szovjetuniónak a Nagy Honvédő Háború idején aratott győzelme eredményeképpen szétzúzták a fasiszta reakciós rendszert és a néptömegek vették kezükbe a hatalmat. A nép élcsapatainak, a kommunista és mitnkáspártoknak irányításával soha nem látott ütemben indult meg a kulturális fejlődés. A reakció maradványai Igyekeztek a régi, reakciós burzsoá kultúra bomlását és csődjét a nemzeti kultúra „válságának" feltüntetni és befeketíteni, megrágalmazni a népi demokratikus országokban folyó kulturális fejlődést Az élet megcáfolta a rágalmakat. Nem a kultúra „válságát", hanem a néptömegek kultúrájának rohamos fejlődését, a tudományos és kulturális alkotás virágzását láthatjuk az összes népi demokratikus országokban. Sokasodnak az irodalom kincsei, széles, epikus alapon álló műveket alkotnak, fejlődik a dráma, a szatíra és a lírai költészet. A szovjet olvasók nagy érdeklődéssel fogadják a szabad Kína írói. nak könyveit. Elég arra gondolnunk, hogy milyen érdeklődéssel és széleskörű társadalmi elismeréssel találkozott Din Lin: „Felkelt a nap a Szangan folyó fölött" és Csou Li-po „Orkán' cimü regénye. A szovjet kiadóvállalatok és folyóiratok rendszeresen közlik Lengyelország, Románia, Csehszlovákia és más népi demokratikus országok íróinak müveit. Az Írók az elmúlt élet témái felé fordulva síkraszállnak az embertelen kapitalista rendszer, a feudális elmaradottság ellen, leleplezik a kizsákmányoló társadalom népellenes erőit E feladatok vitathatatlanul igen fontosak. De a szó művészeinek fő feladata országaik csodálatos, gazdag és megfeszített munkával teljes mai életének ábrá. zolása. A nagy Gorkij felhívta az frók figyelmét a szocialista építés tényeire. A nagy átalakulások korszaka különösen tág teret ad az ihletett alkotóművészeinek, amely visszatükrözi a történelmi előrehaladást, alakokban testesíti meg a társadalmi élet nagy fejlődési folyamatait, kiváló jeUemelcet ábrázol. Sztálin elvtárs a párt XIX. kongresszusán beszélt az új „rohambrigádokról", amelyek megjelentek Kínától és Koreától Csehszlovákiáig és Magyarországig. A szovjet emberek szeretete kíséri a népi demokratikus országokban élő barátaink megfeszített, önfeláldozó munkáját. Ezekben az országokban eredményesen épül az új élet. A régi világ erői és hagyományai ellen vívott harcban, a reakció ellenállását leküzdve nő és tisztul a régi világ befolyásától az új ember, a szocializmus aktív harcosa. A Szovjetunió és a testvéri népi demokratikus országok segítségével, a proletárnem. zetköziség, a népek közötti barátság, a szocializmus ügye iránti odaadás szellemében fejlődik. Az irodalmi müvek segítik a szovjet embereket abban, hogy szemléletesebben, teljesebben maguk elé képzeljék ezt a megújuló világot, világosabban meglássák, hogy ho- , IRODALMI JEGYZETEK gyan halad előre az új, leküzdve a réginek az erőit. ( Petru Dumitriu román író „Júniusi éjtszakák" cimü elbeszélésgyűjteményében (Moszkvai Idegen, nyelvű Irodalmi Kiadó, 1952) a régi és az új román falu képét látjuk. Dumitriu tehetséges, jó meglátású művész. Találó és kifejező vonásokkal rajzolja meg a feudalizmus csökevényeitől, a kulákok Igájától, a nyomortól és j ogf osztottságtól szenvedő régi román falut, és megmutatja, hogy mennyire törvényszerű volt a parasztságnak az a törekvése, hogy megszabaduljon a mult igájától. Elbeszélései dinamikusak, a cselekmény kibontakozása éles össze, ütközéseken alapul. Az iró merészen megmutatja a román kulákok eszeveszett ellenállását az új élettel, a néphatalommal és a kollektív munkaformákra való áttéréssel szemben. A „Farkasvadászat" című elbeszélésében élénk színekkel festi meg a parasztok harcát a kulákfasiszta bandák ellen. A népi demokratikus országok íróinak könyveit olvasva, gyakran gondolunk M. Solohov „Üj barázdát szánt az eke" és F. Panfjorov „Vi. rágzó élet" és „Napfényes mezők" című regényeire és más olyan müvekre, amelyek a szovjet falu életébe bekövetkezett nagy fordulatot örökítik meg. Az „Üj barázdát szánt az eké"-ben a kulákok a fehérgárdista tiszt vezetésével terrorista támadásra készültek a kommunisták és a kolhozaktíva ellen. Dumitriu „Farkasvadászat" című elbeszélésében But kulák és hozzátartozói egy fasiszta ezredes irányításával szintén támadást készítenek elő a kommunisták és a becsületes dolgozók ellen. But kulák háborúról, a fasizmus győzelméről ábrándozik; arról, hogy felkötteti a fél falut. Az elvadult, emberi mivoltukból kivetkőzött kulákok és gazdagok a provokáció, a terror és az orgyilkosságok eszköziével akarják megfélemlíteni a dolgozókat. A kulákok kimennek a he. gyekbe, az erdőkbe és ott telepszenek meg, várva a jeladást a támadásra. De Ion Jura, a kommunista, bátor és erős ember, aki nem fél a kulákok fenyegetéseitől; társaival a parasztokat az ellenség fészkének felszámolására vezeti. Az új élet ellenségei rosszul számítottak; olyanokká válnak, mint a. minden oldalról körülvett és pusztulásra Ítélt farkasfalka. A szovjet írók megmutatták a világnak, hogyan győz az új élet, ho. gyan diadalmaskodik a néptömegek ereje. Könyveik segítették a népi demokratikus országok íróit olyan müvek alkotásában, amelyek hitelesen, egész mélységében és változatosságában megmutatják a boldog életért küzdő nép legyőzhetetlen mozgalmát, a valóság új vonásait. A „Znamja" című folyóiratban (1952. 9. sz.) közölték Urbán Ernő „Tűzkeresztség" című színművét amely Izgalmas, drámai elbeszélés a kollektív munka útjára lépő ma. gyar faluról. A szerző bátran és híven ábrázolta az üj harcát a régivel és így komoly művészi sikert aratott. A parasztközösség eggyéforrasztására, a szövetkezet megszilárdítására irányuló munkában lát. juk az energikus, akaraterős Köröm Sándort, a Két Október termelőszövetkezet elnökét és a harcos, mindent alaposan megfontoló kommunista Boziné Szele Zsuzskát, a pártszervezet titkárát. Igen meggyőzően megrajzolt alak Ható Ignác középparaszt, a megfontolt, jó gazda, aki sokáig habozott, nem határozta el magát arra, hogy belépjen a szövetkezetbe, de amikor végül az új élet mellett döntött, ezt végleges elhatározással tette, mert megértette, hogy csak a kollektív munkában érheti el a jólétet és a boldogságot. A színműben megláthatjuk azt is, hogyan léptek az új élet építésének útjára a parasztasszonyok, ami a magyar nép egyik legnagyobb győzelme a szocializmu. sért vívott harcban. A moszkvai „Pravda" cikke • • • Látjuk a mult sötét árnyait is. Szijjártóné Sohár Lidi kulákaszszonyt, Talabért, a nála rejtőzködő fasiszta csendőrt, Bajusz és Zsiga kulákokat. A leleményes, alattomos, képmutató Szijjártóné Sohár Lidi veszedelmes ellenség, aki gonoszul szövögeti az intrikák és rágalmak hálóját mindennel szemben, ami új. A kulákok provokációja, amelyről a színmű szól, valóban komoly fenyegetést jelent a fiatal kollektívának. Urbán Ernő jól megmutatta, hogy a külsőleg egyszerű, mindennapi konfliktusban hogyan jutnak kifejezésre nagy társadalmi erők összeütközései. Meglátja az osztályellen, ség ellenállásának új formáit is. Szijjártóné Sohár Lidi, hogy a kollektívát szétbomlassza, azt kéri, hogy vegyék fel őt is a termelőszövetkezetbe. Amikor visszautasítják, megkísérli, hogy a kulákok bérenceiből megszervezze „saját'' termelőszövetkezetét. A kulákok igyekszenek felhasználni a kollektív gazdaság formáit a szövetkezetek, a de. mokrácia ellen folytatott harcra, hasonlóan ahhoz, ahogy annakidején a kulákok a szovjet faluban próbálkoztak. Az élet megmutatta, hogy ezek az árulók teljesen talajtalanok, idegenek a néptől, a dolgozók ellenségei. A kulákprovokátorokat elérte a méltó büntetés. A dolgozó parasztok határozottan és tántoríthatatlanul az új útra léptek. Nincs visz. saatérés a régihez: erre tanít a „Tűzkeresztség"' c. színdarab, amely ugyanakkor tisztánlátásra és éberségre int. A néphatalom elérte azt, hogy azokban a^ országokban, amelyek az imperializmus rendszerének agrár-függelékei voltak, a legrövidebb idő alatt létrejött a hazai ipar, végbement a szocialista iparosítás. Az Idegennyelvü Irodalmi Kiadónál megjelent Marian Brandys lengyel Író „Az elbeszélés kezdete" cimü könyve. Ez a kisregény úgyszólván krónikája a lengyel hatéves terv legfőbb alkotása: a hatalmas NowaHuta fémkohászati kombinát építésének. A kombinát üzembehelyezése után Lengyelország több acélt olvaszthat majd, mint Latin-Amerika összes országai együttvéve. Ez a száraz tény is megmutatja, hogy az egykori „európai tartomány" hogyan válik fejlett iparú, élenjáró országgá. Marian Brandys elmondja, hogy az egykori nyomorúságos falucska helyén gyárépületek és lakóházak emelkednek, hogy a földből kinőtt „a munka és a tanulás, az élet, az öröm és a szeretet városa". Az építés nehéz munkája nem külön kiképzett, edzett és kipróbált emberek, hanem egyszerű parasztlegények vállain nyugodott" M. Brandys bemutatja a Lengyel Ifjúsági Szövetség tagjait és a régi munkásokat, nem leplezi, hogy az építés vezetőinek és aktívájának komoly nehézségekbe került a kollektívát eggyéforrasztani. A győzelmet nem vívhatták ki anélkül, hogy az építők összetételében különböző, idegen befolyástól nem mentes és kevéssé szervezett tömegét egy cél felé törekvő egységes csapattá, az építők és fémkohászak seregének alapjává kovácsolják össze. Marian Brandys „Az elbeszélés kezdete" című regénye tele van konkrét, életből vett anyaggal. Szerzője ír a reakciósok, a burzsoa-kulák erők befolyását visszatükröző bürokratizmusról és arról, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspártnak hogyan kellett arra törekednie, hogy a vezetők tudatában a nowa-hutai építők életéről való gondoskodás elválaszthatatlan legyen az épités sikerének gondjától. A műben természetesen megfelelő helyet kap az éberség, az ellenséges provokációk, a diverzió és a szabotázs ellen vívott harc témája. Az irodalom érettsége a valóság ábrázolásának mélységében mutatkozik meg. A népi demokratikus országok irodalma már igen elmélyült az életben előforduló összeütközések ábrázolásában. Megmutatja, hogy a harcban, az új viszonyok megszilárdulásában, hogyan emelkedik, hogyan fejlődik az ember, hogyan tárul fel az élet szépsége. A „Znamja" című folyóiratban (1952,, 11. sz.) közölték Jan Drda csehszlovák író „Vörös Tortiza" cimü elbeszélését. Ez eleven, őszinte hangú elbeszélés az új cseh falu életéről, a mezőkről, amelyeket nemrégiben még mezsgyék osztottak szét s amelyek most összetartoznak a szövetkezetek szántóföldjeinek hatalmas tábláin. Üj szépség jött a világra, mondja az író. „Régebben egyes „bölcsek" azt állították, hogy a mi cseh földünkön csak az a jó, ha egymásmellen tarkállanak az apró parcellák, sáv sáv mellett, tenyérnyi foltok egymás mellett, mint a szegény, árva pásztorlány szoknyáján, akit a falu tart el, hogy teheneket legeltessen a réten. De mi Csehországban már végetvetettünk az árvák közgyámságának és most végzünk ezzel a foltozott szoknyával, ezzel a koldusszépséggel is, amely nem adott sem meleget, sem jóllakottságot. Más, újfajta szépséget akarunk, az igazi szabadság tágas és bőkezű szépségét." Jan Drda elmondja, hogy a szovjet csapatok hogyan szabadították fel Vlsneva falut és hogyan kötött meleg barátságot Jozef Vetrovec cseh paraszt a szovjet katonákkal. A cseh parasztok számára valóságos egyetemet jelentettek azok a hónapok, amelyeket a szovjet katonák Visnevában töltöttek és megismertették Csehszlovákia dolgos népét a Szovjetunió életével. A mult erői, a falusi kulákok, földbirtokosok, gazdagok itt is megpróbáltak a nép boldogságának útjába állni. Egy szovjet katona, a grúz Georgíj azt mondta cseh barátainak: „Ne álljatok meg, alakítsátok az életet alakítsátok át az embereket, különben minden vérontás és szenvedés hiábavaló volt!" Az élet átalakítása terén szerzett szovjet tapasztalatokból a csehszlovák falu élenjáró emberei azt a szilárd meggyőződést merítették, hogy a dolgozók győznek a kulákság, a reakció ügynökei ellen vívott harcban. A pásztorból lett szövetkezeti elnöknek jutott az a szerencse, hogy a parasztküldöttséggel együtt a Szovjetunióba, Grúziába utazhasson. Ellátogatott a „Vörös Tortiza"-kolhozba, s itt találkozott Georgijjal, azzal a szovjet katonával, aki egykor nála szállt meg ős öt az új élet felé irányította. Mesebelinek tűnt fel a cseh dolgozóknak az, amit a Szovjetunióban láttak. Mély benyomást hagyott bennük és lelkesítő példa volt számukra a nagyszerű termés, a kultúrált és jómódú élet és ami a legfontosabb: az emberek , szívélyes, baráti kapcsolata, a gondoskodás az emberről. »Láttam asszonyaik arcán, hogy milyen boldognak látják gyermekeik jövőjét.* A cseh dolgozók a szovjet élet szépségének é

3 teljességének láttán úgy érezték, hogy szárnyaik nőnek. Ján Drda elbeszélése meggyőző történet arról, hogy az űj »rohambrigádok« — a népi demokratikus országok, — mennyire lelkesednek a dolgozók első »rohambrigádjának«, a Szovjetuniónak tapasztalataiért és milyen gazdagodást jelentenek számukra e tapasztalatok. Szép ez a fokozatos előrehaladás, ez az emelkedés, ez a megfeszített I munka, amelynek eredményeképpen a szocialista eszmény valósággá válik. A népi demokratikus országok Íróinak könyveit áthatja a szocializmus közeledésének szelleme, az új életért harcrakelt nép győzhetetlenségébe vetett hit a nép szeretete és bizalma élcsapata: a kommunista vagy munkáspárt iránt. Amikor rámutatunk az utóbbi időben a szovjet olvasók kezébe jutott könyvek érdemeire, látjuk azt is, hogy a népi demokratikus országok íróira még nagy művészi munka vár, még teljesebben és mélyrehatóbban tudják ábrázolni az életet, fejlődésükben és harcukban az embereket. Gorkij figyelmeztette a szovjet írókat arra, hogy monumentális valóságunk hatalmas freskókat átfogóan általánosított alakokat érdemel. Ez most szerfölött időszerű a népi demokratikus országok írói számára is. Látnunk kell, hogy M. Brandys, miközben átfogó képet igyekszik rajzolni és ezért sok epizódot sorakoztat fel müvében, nem fejleszti kellőképpen a nagy kép számos vonalát, nem rajzolja meg elég elmélyülten a legfontosabb alakokat. Ez müvét krónikaszerüvé, nem elég elmélyültté teszi. Látnunk kell azt is, hogy sok könyvben az új életért harcoló élenjáró ember vonásaiban nincs meg a kellő művészi teljesség. A szerző csak vonásokkal jelzi, nem elegendő pszichológiai mélységgel rajzolta meg ezeket az alakokat, mint például M. Brandys Jendzsejcsák mérnököt, vagy Walascsyk művezetőt, P. Dumitriu Ion Jurát, vagy Petru Raduiát. Igaza volt az elhúnyt P. Pavlenkónak, amikor P. Dumitriu könyvének előszavában megjegyezte, hogy a falu élenjáró dolgozóinak megrajzolásában az író nem mutatta meg szellemi életük teljességét A szovjet irodalom megalkotta a kor élenjáró, a nép legszebb törekvéseit megvalósító emberének remek alakjait. Megrajzolta a kommunistákat, a néptömegek legjobb fiait, vezetőit. A pozitív hős problémája a legfontosabb probléma, amelyet most a gyakorlatban oldanak meg a népi demokratikus országok írói. Hivatásuk, egész élő szépségében megmutatni a szocialista eszményt, olyan hős alakját megformálni, aki példakép, a harc és építés tapasztalataiban nap nap után megnyilatkozó új emberi tulajdonságok ragyogó megtestesülése. Átfogó tipusalkotás, mély tartalmas alakok megformálása a cél, amelynek elérésében nagy segítséget jelent a szovjet irodalom tapasztalata, a nagy Gorkij tapasztalata. Az ő tapasztalataik megmutatják azt is, hogy milyen fontos a művészi tudás — a kompozíció, a jellemformálás, a gazdag nyelvezet — kérdéseinek következetes felvetése. Minél teljesebben elsajátítani a szocialista realizmus módszerét, kidolgozni problémáit az ország legjobb művészi hagyományaival és társadalmi harcával kapcsolatban, a szocialista építés egész gyakorlatával kapcsolatban — ez a népi demokratikus írók új sikereinek záloga. Ezek az írók meglátták az orosz klasszikusok és a szovjet irodalom eszmei és művészi tapasztalatainak óriási jelentőségét a saját művészetük szempontjából. A »Kultúrny 2ivot« című szlovák hetilap nemrégiben cikksorozatot közölt a szovjet írók műveiről: Gorkij: »Az anya«-járől, F. Gladkov: »Energia«járől, Fagyejev: »Ifjú Gárda«-járól és más szovjet könyvekről, hangsúlyozva irodalmunknak az élet ábrázolása, a pozitív hős alakjának megrajzolása terén szerzett jelentős tapasztalatait. Az »Otecsesztven Front* című bolgár újság közölte K. Kalcsev »Tanítónk, a szovjet irodalom« című cikkét A szovjet irodalomnak, mint a világirodalom vezető élenjáró csapatának szerepe világosan megmutatkozik az egész világ haladó irodalmára gyakorolt egyre növekvő művészi befolyásában is. Sajnálnunk kell, hogy a népi demokratikus országok Íróinak nálunk megjelent legjobb müveit még nem vették részletes elemzés alá. Az irodalmi folyóiratok és újságok kötelessége nemcsak az, hogy megismertessék olvasóikat ezekkel a müvekkel, hanem az is, hogy elemezzék e müveket, tegyék közkinccsé és használják fel a népi demokratikus országok íróinak művészi eredményeit. A szovjet írók és kritikusok testvéri kötelessége minden módon támogatni ezt az irodalmat, amely hatalmas fegyver az új élet építéséért vívott harcban, s amely , a szocializmus nemes eszméit, a népek barátságán nak nemes eszméjét hirdeti.