Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-06 / 57. szám, péntek

1953 március 6 U J SZU 3 A. J. Visinszkij az USA nak a koreai háború folytatására irányuló agresszív törekvéseiről 1953. március 2-án A. J. Visinszkij a Szovjetunió küldöttségének vezetője a koreai kérdéssel kapcsolatban beszédet mondott az ENSz Az USA kormánykörei tavaly a koreai kérdésről határozatot vittek keresztül a közgyűlésben, amely egyáltalán nem felel meg a probléma békés megoldásának, most pe dig e határozattal azon agresszív céljaikat és terveiket igyekszenek álcázni, hogy visszautasítják a koreai háború megszüntetését és minden törekvésükkel folytatni akar ják ezt az emiberetelen háborút. A Koreai Népi Demokratikus Köztár saságnak és a Kínai Népköztársaságnak e határozattal szemben el foglalt álláspontja megmutatta, hogy a koreai és kínai népnek fél revezetésére irányuló kísérletek az amerikai imperialisták igazi céljai és tervei, valamint hogy visszaéljenek az ENSz nevével, teljesen kudarcot vallottak és e kísérletek kudarcra vannak kárhoztatva. Az USA küldöttsége és ugyanebbe a táborba tartozó más küldöttségek ezért intéznek most oly bősz támadásokat a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népidemokratikus Köztársaság kormányai ellen, ame lyek a közgyűlés elnökének levelére adott válaszukban leleplezték e határozatban foglalt javaslatok elfogadására kiadott felhívás hamis és képmutató jellegét. Brazília, Peru és Ausztrália képviselői, akik az amerikai küldött után felszólaltak, nem átallottak durva támadást intézni a Koreai NépidemokratikUiS Köztársaság és a Kínai Népköztársaság kormányai ellen, Pearsonnak, a közgyűlés említett határozatáról szóló levelére adott válaszuk miatt. Ha azonban visszatérünk a közgyűlés elnökének levelére és a mult év december 3án hozott határozatra, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népidemokratikus Köztársaság kormányának e levélre adott válaszát, melyben rámutatnak arra, hogy ez a határozat törvénytelen, és durva ellentétben ál a genfi egyezmény határozatával és a nemzetközi jog és nemzetközi gyakorlat általánosan elismert alapelveivel — nem hagyhatjuk figyelmen kívül e válasznak tökéletesen helyes voltát. A közgyűlés elnöke levelében igyekezett úgy feltüntetni, hogy a december 3i határozat állítólag kifejezi az ENSz összes tagjainak a koreai háború befejezésére irányuló mély törekvését. Mindeddig azonban általánosan ismert tény, hogy az ENSz-nek az agresszív északatlanti tömbhöz tartozó tagjai határozottan elutasították a koreai háború azonnali és abszolút megszüntetése követelményének határozatukba való beillesztését, amivel bebizonyították, hogy e háború megszüntetése ellen vannak és kitartanak a koreai háborús akció folytatása mellett. Az azonnali és teljes koreai fegyverszünetre tett javaslathoz való viszonyuk tehát megmutatja, mily hamisak a közgyűlés elnökének levelében foglalt azon állitások, hogy állítólag „az Egyesült Nemzetek Szervezete mindenképpen arra törekszik, hiogy véget vessen a koreai háborús akcióknak", amj — mint az ismeretes — egyáltalán nem felel meg a valóságnak, ha fontolóra vesszük az 1952 december 3-án hozott határozat mellett szavazó küldöttségek álláspontját. A közgyűlés elnökének levele rámutat arra, hogy a koreai háború megszüntethető, ha a koreai és ki na i fél elfogadja az 1952. december 3-i határozat javaslatait. Tehát e közgyűlés elnöke leveliben félreérthetetlen kísérletet tesz arra, hogy a koreai háború beszüntetésének visszautasításáért való felelősség ne az amerikai-angol tömbre háruljon, amely a valóságban felelős ezért, hanem a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népidemokratikus Köztár saság kormányára. közgyűlésének politikai bizottságában. Ma közöljük beszédének befejező részét. Egészen természetes, hogy a közgyűlés elnöke levelének és a hozzácsatolt 1953. december 3-i határozatnak a Koreai Népidemokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság teljesen jogosult elutasító álláspontjába kellet ütközniük. A Kínaj Népköztársaság külügyminisztere távirati válaszában teljesen helyesen felhívja a figyelmet arra. hogy a december 3-i határozat teljesen a hadifoglyoknak erő szakos módon való fogságban tartása alapján és nem pedig a genfi egyezmény alapelvein épül -fel és semmi más, mint 21 küldöttség ama határozati javaslatának kifordított szövege, amelyet Acheson terjesztett elő és amelyet azután visszavontak és a december 3-i határozattal cseréltek fel. Ez a határozat, amint helyesen hívta fel arra a figyelmet a Kínai Népköztársaság kormánya azt a rágalmazó feltevést tartalmazza, hogy a koreai és kínai hadifoglyok között olyanok is vannak, akik v

;szszautasítják otthonaikba, családjaikhoz és a békés életbe való viszszatérést, ami — ahogy ez Csu En-laj táviratában áll — egyáltalán nem felel meg az emberi természetnek és még kevésbbé a valóságnak. A Kínai Népköztársaság kormánya táviratban jogosan hívja fel a figyelmet az „önkéntes hazaszállítás" vagy „bármilyen kényszernélküli hazaszállítás" alapelveiről szóló frázisok képmutató jeilegére, melyeket az említett határozat tartalmaz. Mindezeknek egyedüli célja az, hogy elkendőzzék a koreai és kínai hadifoglyoknak kényszerű visszatartását. Ezek, mint ahogy az helyesen áll a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének táviratában, katonai őrizetben vannak, az ellenség karmaiban és nincs semmiféle szabadságuk. A Kínai Népköztársaság kormánya e megengedhetetlen helyzettel szembeállítja azt az alapelvet, amelynek értelmében mindkét fél összes hadifoglyaira kell vonatkoznia szabadonbocsátásuknak vagy hazaszállításuknak és ez megvalósítandó, mihelyt érvénybe lép a fegyverszünet, azaz hogy ,,a hadifoglyokat ki kell szabadítani az ellenség fegyveres örizetéből és saját feleikhez kell őket szállítani, hogy végre visszaszerezhessék szabadságukat és hazájukba térjenek, hogy békés életet élhessenek". Ez a teljesen igazságos és törvényes követelmény megfelel a genfi egyezmény és a nemzetiközi jog alapelveinek. Ugyanilyen igazságos javaslatot tartalmaz a Koreai Népidemokratikus Köztársaság külügyminiszterének válasza. E javaslatok teljes összhangban állanak a koreai nép és az egész békeszerető emberiség kívánságával és elfogadásuk a koreai kérdés békés megoldásának igazi és szilárd alapját képezhetné. A Koreai Népidemokratikus Köztársaság kormánya éppen úgy, mint a Kínai Népköztársaság kormánya teljesen csatlakozott a koreai kérdés megoldására tett javaslatokhoz, melyeket a Szovjetunió terjesztett elő a VII. ülés első részében. E javaslatok általánosan ismertek. Lényegében két egyszerű követelményt tartalmaznak: a tüzelés azonnali és teljes beszüntetését, azaz, a szá razföldl, tengeri és légi hadművele tek megszüntetését és Bizottság fel állítását a koreai kérdés békés meg oldására a közvetlenül érdekelt felek és más államok, köztük azon államok részvételével, melyek nem vesznek részt a koreai háborúban. Javasoltuk hogy e bizottságba nevezzék be az USA, Nagy-Britannia, fr ranciaország, Szovjetunió. Kínai Népköztársaság. India Burma Svájc. Csehszlovákia, a Koreai Népidemo kratikus Köztársaság és Dél-Koreal képviselőit. Javasoltuk, hogy tűzzék ki feladatul e bizottságnak, Koreai egyesítésének szellemében azonnali intézkedések megtételéi a koreai kér dés megoldására, melyeket maguk a koreaiak hajtanának végre a fentemlített bizottság felügyelete alatt és hogy a bizottság mindenképpen támogassa mindkét fél összes hadi • foglyainak hazaszállítását. E javaslatokat sajnos visszautasították. Az USA és hívei makacsul a Szovjetuniónak a koreai háború azonnali megszüntetésére tett javaslata ellen szavaztak. Mindezekután az USA küldöttsége és az USA-át támogató néhány más küldöttség arcátlanul, még úgy viselkednek mint a béke hívei és a koreai háború húzáshalasztásáért vádolják a2okat akik itt nyiltan és nyomatékosan követelték az azonnali és teljes tüzszünetet. Nem a képmutatás és hamisság te töfoka-e ez, amit nem lehet elkendőzni a tények meghamisításával, melyek a koreai háború igazi bűnöseire rábizonyítják a koreai háború megszüntetésének meghiúsításában való bűnösségüket? Amint a tények mutatják, az USA-nak egyenesen érdeke, hogy a mostani koreai zsákutcából ne legyen kiút. Ez a zsákutca időt ad az USA-nak katonai erejük fokozására, valamint arra, nog.v biztosítsák az USA kormányköreitől táplált e feszültség és háború.; hisztéria fenntartását, sőt fokozását. A főfeladat, amellyel e körü'mények között most az Eisenhower kormány foglalkozik, a koreai háború kiterjesztésére és új világháború előkészítésére irányuló új intézkedések kidolgozásában áll. Ami a Távolkeletet illeti, az amerikai kor mánykörök figyelme most arra irányul, hogy az ázsiai országokban — Janpánban, a Fülöp-szigeteken, Taiföldőn, Pakisztánban és Burmában — 'nagy fegyveres erők létrehozásának tervét megvalósítsák. Ezeket az erőket az USA a Csang-Kal-sek csapatok maradványaival együtt egyúttal agresszív terveik megváló sitására akarják felhasználni. Ez az amerikai katonai körök azon „áhított eszméjének" egyidejű megvalósítását jelentené, hogy az ázsiai katonákat ágyútöltelékként használják fel és megvalósítsák alapelvüket: „Ázsiaiak az ázsiaiak ellen". Nem véletlen, hogy az amerikai sajtóban nagy igyekezettel hangsúlyozzák, hogy az USA új kormányának egyik fő feladata, az „ázsiaiak hadseregének" létrehozása, a nem kommunista Ázsia katonai tartalékainak mozgósítása, emellett azonban nyiltan követeli, használják fel Japánt, amely egy nagy és tapasztalt hadsereghez adhat kádereket. Ezért a Csendes-óceánon lázasan rendeznek be új haditengerészeti és repülöbázisokat. Az USA kormánykörei tervbe vették, hogy felhasználják Csang Kaisek csapatait a Kínai NépköztársaLodge beszédében kétségbeesetten igyekezett előhozni tíz úgynevezett „tényét", mint valamilyen hal. latlan szenzációt és szándékosan a végtelenségig nyújtotta kieszelt rágalmait. Tízszer ismételte ugyanazt, habár minden esetben más nevet igyekezett adni a dolognak. Nem véletlen, hogy az amerikai újságírók kinevetik ezt a tíz „tényt" és Lodge beszédét méltán az amerikai reklám mintájának nevezik, amikor egy dolgot akarnak áruba bocsátani és emellett oyan reklámot csinálnak, mint ha tízféléről lenne szó. Lodge egyik hazugságot a másikra halmozta, nyilván erre az utasításra: „Hazudj, ha nincs igazad!" Lodge azonban itt sem volt eredeti Semmi újat nem mondott. Azzal a kijelentésével hogy a Szovjetunió fegyvert ad el Kínának, nyilt ajtót döngetett és nevetséges helvnetbe került. A Szovjetunió ugyanis sohasem titkolta, hogy fegyvert adott el és ad el szövetségesének, KlnáAz amerikai küldött valami tíz tényt hánytorgatott fel és kijelen tette, hogy a Szovjetunió állítólag akadályt gördít a koreai háború megszüntetése elé. Azonban Lodgenak, még nyilvánvalóan gyenge emlékezőtehetsége mellett is emlékeznie kell arra, hogy csupán néhány nappal ezelőtt, éppen a Szovjetunió javasolta a koreai háború beszüntetését és hogy éppen az U3A volt az, amely energikusan tiltakozott a koreai háború megszüntetése ellen. Mi következne tehát ebből? Ebből az következne, hogy a háború huzavonásáért azok a felelősek, akik annak megszüntetését szorgalmazzák és ellenkezőleg azok, akik elvelik a háború beszüntetését, szerintük sem. miféle felelősséggel nem tartoznak ezért. Ez hihetetlen, de tény! Megjegyzendő emellett, hogy a szovjet küldöttség midőn megtette javaslatát a koreai háború azonnali és teljes beszüntetésére a többi e javaslatot támogató küldöttséghez hasonlóan nem terjesztett elő és nem terjeszt elő semilyen előzetes feltételeket a koreai tüzelés megszüntetésére. ság elleni, Közép-Kína partjai elleni támadásokra és a Kínai Népköztársaság belsejében kártevékenység végrehajtására. Az amerikai kormánykörök egyre inkább úgy tekintenek Koreára, mint az ázsiai nemzeti felszabaditó mozgalom elleni imperialista háborúnak csupán egyik fázisára. Az amerikai sajtóban nyiltan dicsérik e terveket, melyek e sajtó véleménye szerint csökkentik azt a veszélyt, hogy Ázsiában nagyszámú amerikai ifjú fog harcolni. Az amerikai halálkufárok kiszámították, hogy ez sokkal olcsóbb lesz. Az új amerikai kormány külpolitikájának milyen békés szándékairól vagy békeprogrammjáról beszélhetünk ily körülmények között? Világos, hogy ily körülmények között szó sem lehet békeprogrammről. Ez a valóság! Minél jobban folytatja azonban az USA ipara militarizálását és lázas fegyverkezését, minél jobban bővíti katonai intézkedései programmját, minél lázasabban tákol össze űjabb agresszív tömböket és erősíti a már meglevő agresszív tömböket, annál erősebben hallatják hangúkat az USA képviselői az ENSz-ben békeszeretetükről és béketörekvésükröl, azért, hogy álcázzák igazi agresszív céljaikat és terveiket, annál bőszültebben támadják az igazán békeszerető országokat és igyekeznek ellenük uszítani a világ véleményét, rájuk hárítani a nemzetek békéjének és biztonságának egyre fokozódó veszélyeztetéséért a felelősséget. E célt kell szolgálnia — és ha Lodge beszédét halljuk, erről meggyőződhetünk — annak a tíz úgynevezett „ténynek" melyekkel Lodge itt előhozakodott. nak. Amint Ismeretes, a Szovjetunió 1945-ben barátsági és szövetségi szerződést kötött Kinával. 1950ben az új kínai kormánnyal megkötött újabb szerződéssel erősítették meg ezt a szövetséget, amikor a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Kínai Népköztársaság között barátságról, szövetségről és kölcsönös együttműködésről szóló szerződést kötöttek. E szerződések értelmében a Szovjetunió fegyvert adott el és ad el Kínának, Kína pedig különféle nyersanyagot, köztük stratégiai nyersanyagot ad el a Szovjetuniónak. Ami Koreát illeti, a Szovjetuniónak nincs vele együttműködésről és kölcsönös segélynyújtásról szerződése. Ezért nem köteles neki fegyvert eladni és nem ls ad el neki fegyvert, ha nem számltjuk azt, hogy 1948-ban, mikor a Szovjetunió Koreából visszavonta csapatait szovjet fegyverfeleslegeket adott el Koreának. Ezzel kapcsolatban nem ártana megemlíteni, hogy 1950-ben Mac Arthur tábornok és Austin, az USAnak a biztonsági tanácsban szereplő képviselője, rágalmazó módon azt igyekezett állítani a Szovjetunióról, hogy 1949-ben és 1950-ben fegyverrel látta el Észak-Koreát. Austin végül, mint úgynevezett szovjet fegyvermintát — kijelentése szerint -— ilyen szállítmányt bizonyítékaképpen tíz különféle tárgyat nyújtott be a biztonsági tanácsnak. köztük egy géppisztolyt és rádióvevő készüléket — ismét tíz „tényt" — épp úgy — mint ahogy Lodge vagy helyesebben mond-m Lodge éppen úgy, mint Austin és Mac Arthur. Azonban ezek az úgynevezett „bizonyítékok" sem segítettek, amikor a Szovjetunió képviselője a biztonsági tanácsot figyelmeztette, hogy a Szovjetunió szovjet fegyverfölöslegeket adott el Koreának, amikor a szovjet csapatok eltávoztak Koreából. Austin ötletének szégyenteljes kudarcát a Szovjetunióval szemben a legnagyobb mértékben elfogult amerikai lapok sem titkolhatták, így például a Look című lap egy héttel Mac Arthur és Austin szovjetellenes rágalmai után négy oldalon hozta kiváló levelező csoportjának — Homer Bigart-nak, a New York Herald Tribun című lap katonai tudósítójának, Eric Downtonnak, a Daily Telegraph londoni lap indiai tudósítójának, és Amos Landman-nak a Rádiótársaság formozai tudósítójának híreit, akik teljesen leleplezték Mac Arthur és Austin kijelentéseinek rágalmazó jellegét. Sőt, a New York Herald Tribun c. lap egyik cikkében kénytelen volt beismerni, hogy „a koreai kampányban legfigyelemreméltóbb a szovjet csapatok szigorú be nem avatkozása." Lodge egyszerűen szajkózza mindazt, amit Mac Arthur és Austin mondott. E tények világában teljesen értelmetlen Lodge azon kijelentése, hogy a Szovjetunió nélkül a koreai háború régen véget ért volna, és hogy a Szovjetunió kormánya, ha akarja, végetvethet a koreai háborúnak. Ismert tény ugyanis, hogy éppen a Szovjetunió kezdeményezésére kezdődött meg a koreai fegyverszüneti tárgyaláB és hogy a z USA meghiúsította ezt a tárgyalást, durván megszegve az 1949-es genfi egyezményt, valamint a nemzetközi Jog és nemzetközi gyakorlat általánosan elismert normáit a hadifoglyok kicserélésének kérdésében és ezt a kérdést ezután ürügyként használta fel a tárgyalás meghiúsítására. Ismert tény ugyanis, hogy az USA és szövetségesei elvetették a Szovjetuniónak 1950 augusztusában a biztonsági tanácsban tett ama javaslatát, hogy szüntessék meg a koreai hadmüveleteket és egyúttal vonják ki Koreából az idegen csapatokat. Az USA és szövetségesei 1950 októberében ugyancsak elutasították a Szovjetunió, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, a Fehérorosz Szovjet Szocialista Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia javaslatát, melyet a közgyűlés V. ülésszakán terjesztettek be. hogy a közgyűlés ajánlja a koreai hadifeleknek a hadműveletek azonnali megszüntetését. Az USA és szövetségesei a közgyűlés VI. ülésszakán 1951-ben szintén a Szovjetunió azon javaslata ellen szavaztak, hogy a koreai hadmüveletekben résztvevő felek azonnal szüntessék meg a hadműveleteket, kössenek fegyverszünetet és tíznapos időtartam alatt vonják vissza csapataikat a 38. szélességi foktól, és hogy az összes külföldi csapatok és idegen önkéntes egységek három hónapon belül hagyják el Koreát. A VII. ülésszak első részében a Szovjetunió ismét követelte a koreai háború beszüntetését és előterjesztette az erre vonatkozó javaslatot. A javaslat azonban ismét makacs ellenállásba ütközött és minden intézkedést megtettek. hogy sem a politikai bizott(Folytatás a 4. oldalon). A közgyűlés 1952 december 3-i törvénytelen határozata Lodge kieszelt rágalmai Harcoljanak az ázsiaiak az ázsiaiak ellen

4