Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-04 / 55. szám, szerda

4 UJSZ0 1953 március i Az angol és holland nép a szovjet szervezetek segítségéről Clement Davis, az angol liberális J párt vezére a parlamentben a mult héten kérdést intézett Churchill miniszterelnökhöz, hogy milyen lépéseket tett, hogy az angol nép nevében háláját fejezze ki a szovjet népnek a 90.000 fontot kitevő segítségért, amellyel az árvízsujtotta lakosság megsegítését szolgáló alaphoz , hozzájárult. A parlamentben a jelenlevők lelkes tapsviharba és éljenzésbe törtek ki. Churchill azt válaszolta, hogy már magához kérette Gromikót, a Szovjetunió angliai követét, hogy személyesen kifejezze háláját és elismerését. Az angol liberálisok vezére olyan kérdést tett fel. amely kétségen kívül felkeltette az angol nép érdeklődését. Az 'Árvízsujtotta. angol lakosságnak nyújtott segítségben mély emberi érzés megnyilvánulása látszik, amilyennel a dolgozók viseltetnek minden nyomorbajutott embertársaik iránt. Az angol nép bízik abban, hogy az árvízsujtotta lakosságnak adott segítség elősegíti mindkét ország közti békés kapcsolatok további kiszélesítését. Az elmúlt héten az elárasztott körzetekből kiköltöztetett angol családok ezrei visszatértek otthonaikba. Köröskörül rombadölt épületek, szennyes szobafalak. épülettöredékek tárultak szemeik elé. Canweyszíget lakói számára ez már a második katasztrófa volt. melyet az elmúlt években átéltek. Az első katasztrófát a háború idején elszenvedett német bombatámadások jelentették. A mostani csapás mégegyszer az angolok emlékezetébe idézte mindazt, amit a múltban átéltek, Mindez még jobban meggyőzi az egyszerű embereket, hogy éppen úgy, ahogy kiküszöbölhető és kiküszöbölendő a világot fenyegető háború, a jövőbeni áradások is elkerülhetők és ennek érdekében mindent el kell követni. Arra kell késztetni az angol kormányt, hogy a fegyverkezésre előirányzott összegeket a partmenti védőgátak építésére fordítsák. E gondolatokat fejezik ki Franklinnak, az angol vasutasok szakszervezete elnökének szavai, aki nemrégen látogatást tett a Szovjetunióban. Franklin kijelentette: — A szovjet kormány és a szovjet nép a humanitás elvét követve. 90.000 fontsterlinggel járult az angol árvízkárosultak megsegítéséhez. Nem készteti-e

1 az adott helyzet az angol politikai pártok vezéreit arra, hogy elgondolkozzanak az államfők találkozásának lehetősége felett? Az angol közvélemény szerint tehát, ha javaslatot tennének a nyugati és keleti világot érintő problémák letárgyalására, valószínű, hogy a jóakarat légköre kihatással volna a7. ilyen nemzetközi konferenciára. Ilyen vélemények kifejezik az egyszerű angol ember érzelmeit , Mégis az angol kormánykörök legutóbbi ténykedései arról tanúskodnak, hogy Angliában vannak olyan emberek is, akik nem ezt a nézetet vallják. Beszédes példája ennek az, hogy attól a szovjet küldöttségtől, amely a március 8-i nemzetközi nőnap gyűlésére akart Angliába utazni, az angol kormány 'megtagadta a vízumot. Az angol nőszövetség küldötteként résztvevő számos angol nő már kifejezte e tény feletti felháborodását. Arra a lehetőségre vártak. hogy személyesen fejezhessék ki hálájukat a szovjet nőknek bőkezű támogatásukért. Az angol kormánykörök nyilvánvalóan azért, hogy az angol nőknek ne adjanak alkalmat a szovjet nőkkel való baráti beszélgetésre. -— Churchill,nak a londoni szovjet követ, nek kifejezett köszönetnyilvánítására való minden tekintet nélkül — mégis így döntöttek ... Hogyan vélekednek Hollandia egyszerű emberei a nagy szovjet nép segítségéről A „De Vaarheid" című holland lap közli a holland dolgozóknak a lap szerkesztőségébe beküldött néhány levelét, amelyben a nagylelkű szovjet segítség feletti hálájuknak adnak kifejezést. Leveleikben többek között ez áll: , .Figyelemreméltó, hogy a Szovjetunó a holland rádió és sajtó útján az ellene indított fokozódó rágalomhadjárat ellenére tovább halad a nemzetközi szolidaritás útján. Más helyen ez áll: „Örüljünk eme nagy jelentőségű segítségnek, amely bebizonyítja a szovjet népnek országunk egyszerű emberei iránti érzelmeit. Ez a segítség a szovjet emberek és a szovjet kormány mély bé^ keszeretetének megdönthetetlen bizonyítéka." Milyen jellemző a Zeeland tartománybeli holland polgár alábbi vélekedése: „Hányszor voltam igazságtalan a szovjet néppel szemben és most. amikor nyomorba jutottam, segítségemre siettek. Bizonyos, hogy ez az öreg holland dolgozó teljesen a Szovjetunió vezette békeharchoz csatlakozik majd. Groningen holland munkás az egész holland nép érzelmeit fejezi ki a ,,De Vaarheid" című l

f szerkesztőségéhez intézett leveli -n. Az egyik úgynevezett munk párt („jobboldali szocialista párt) lápjának a ,.A Het Freie Volk" szerkesztőjét idézte, aki nemrégen a rádióban kijelentette, hogy a szocializmus országai a legkisebb támogatást sem óhajtják nyújtani az árvíz áldozatainak. „Jól néznek ki most ezek az urak, akik ezt állították. — írja Groningen — amikor a szovjet emberektől ilyen segítséget kaptunk." Egy hágai munkás ezt írta: „A szovjet néptől kapott segítség nagyjelentőségű tény, a reakciósoknak azonban ez nem tetszik." Minden holland újság hírt közölt, a szovjet szakszervezetek, a szovjet nők antifasiszta bizottsága, a szovjet Vörös Kereszt és Vörös Félhold társaságok és más szovjet szervezetek segítségéről, amely egymillió holland forintot tesz ki. A szovjet emberek iránti hálaérzet ma már egész Hollandiában elterjedt; csupáij. az említett „Hed Frei Volk" olmü jobboldali szocialista lap képez sajnálatos kivételt. Elég megemlíteni, hogy olyan burzsoá lap, mint a „Telegraaph" is így ír: „A Szovjetunió, a háború alatti hatalmas szövetségesünk, most is baráti kezet nyújtott felénk, és hozzájárult az árvízsujtottak alapjához. Ezt a holland népnek megfelelően kell viszonoznia." Március 1-én nyolc szovjet köztársaságban választották meg a helyi szovjeteket Március 1-én tartották a helyi szovjetek választásait az Üzbég, a Kazah, a Karel-Finn, a Lett, a Kir giz, a Tádzsik, az Örmény és a Turkmén Szovjet Szocialista Köztársaságban. Az első jelölt mindenütt J. V. Sztálin, a szovjet nép vezére volt. A jelöltek között sztahanovistákat, élenjáró kolhozparasztokat, értelmiségieket találni. Kiéleződik az iráni helyzet A február 28-i viharos teheráni tüntetések vasárnap és hétfőn is folytatódtak. Habár szombaton megtiltották a teheráni lakosságnak, hogy kimenjen az utcákra, melyeken át tankok és nehézfegyverzetü katonai osztagok vonultak, hétfőn körülbelül 10.000 személy gyűlt össze a parlament épülete előtt, akik Moszadekot éltették. Moszadek ellenfeleiftek csoportja megtámadta Moszadek házát. E támadókkal való összetűzés során a rendőrség szuronyt és könnyfakasztó-bombákat használt, egy támadót megölt, 14-et pedig megsebesített. Vasárnap délután a Moszadekkel szemben ellenséges nézetű tisztek csoportja hatalmába akarta keríteni a teheráni rádióállomást. . a katonai őrség azonban visszavezette őket. A »Besue Ayande« című 1 lap felhívta Moszadek »Nemzeti frontját«, melynek körülbelül 30 képviselője van a medzslizben. hogy egyesüljön a Tudah-párttal az angol-amerikai imperializmus ellen indítandó közös akcióra. Hétfőn e párt hivei hatalmas felvonulást rendeztek Teherán főutcáján és követelték, a sah lemondását. Moszadek. aki ellen tüntettek a sah hívei, hétfőn elrendelte 60 tiszt letartóztatását, a tüntetésekben való részvételükért és a Moszadek-kormány elleni intrikálásért és mert levélben kérték a sah ot, bácsássa el Moszadeket. Moszadek elmozdította tisztségéből Afsartusz teheráni rendőrfőnököt és Baharmaszt tábornok vezérkari főnököt, akik mint ismeretes a sah hívei. Baharmaszt utódjává Moszadek saját hívét, Taghi Riahi tábor, nok hadügyminiszter helyettest nevezte ki. Vapa tábornoknak Teherán katonai kormányzójának szintén b

e kellett nyujtan-; lemondását. Fatemi külügyminiszter az újságírókkal folytatott oeszélgetés során kijelentette, hogy »a nyugtalanságokat az állam ellenségei és külföldi elemek szervezték, gondosan kidolgozott terv szerint. E kijelentés és a londoni burzsoá sajtónak a teheráni eseményekre való reagálása arról tanúskodnak, hogy Moszadek nyugatimperialisták által uszított ellenfeleinek célja, Moszadek kormányának megdöntése és olyan kormány uralomrajuttatása volt, amely kedvezett volna az angol és amerikai jegyzékben bennfoglalt angol-amerikai javaslatoknak, mely jegyzéket Loy Henderson amerikai nagykövet tíz nappal ezelőtt adott át Moszadeknek. E jegyzékek az iráni kőolaj kérdésének újabb »megoldását« javasolták, azonban az iráni kormány képviselője február 24-én elfogadhatatlanoknak minősítette őket. Az amerikai repülők barbár bombatámadásai Koreában Az amerikai légierő folytatja a békés koreai városok és falvak barbár bombázását és gépfegyverezését. Az amerikai légikalózok újból bombázták Phenjan környékét, valamint a Dél-Phenjan tartomány Tedong megyéjének falvait. A ,,Koreai Központi Távirati Iroda" közli, hogy az amerikai légierő két éjszakai támadást intézett Észak-Korea lakott helységei ellen és barbár módon, tervszerűen bombázta Tiagan . tartomány Manltin megyéjének falvait. feltételeinek teljesítésével. A kommunizmusba való átmenethez — tanítja Sztálin elvtárs, — szükséges az egész társadalmi termelés szüntelen növelése, főleg a termelési eszközök termelésének növekedése, mely nélkül lehetetten az iparban a bővített újratermelés, a mezőgazdaságban pedig a megfelelő terményfölösleg elérése. A város és a falu között lévő különbség felszámolása feltételezi a mezőgazdasági termelés állandó növelését és tökéletesítését, a mezőgazdaság anyagi-műszaki alapjának további óriási fejlesztését. Az ötödik ötéves terv újabb hatalmas lépést jelent e feladat megoldásában: befejeződik az összes alapvető mezei munkák gépesítése a kolhozokban és széleskörűen megindul a fárasztó munkák gépesítése a mezőgazdaság többi ágazataiban. Üj, hatalmas távlatok nyílnak meg a mezőgazdaság előtt a természet átalakítására irányuló sztálini terv megvalósításával, hatalmas vízi áramfejlesztötelepek és öntözőrendszerek építésével. A szocialista ipar hatalmas fellendülésének alapján lankadaUanul növekedni fog az állami (össznépi) tulajdon szerepe a kolhoztermelés fejlődésében. A mezőgazdasági termelés növelésének és tökéletesítésének forrása a korszerű technika, amellyel a szocialista ipar látja el a mezőgazdaságot. A mezőgazdaság alapfontosságú eszközeinek a% állam kezében, a gép- és traktorállomásokon való összpontosítása, — jegyzi meg Sztálin elvtárs, — a kolhoztermelés nagyvonalú fejlődési lendülete biztosításának egyedüli eszköze. A jelenlegi géptechnika csak az össznépi tulajdon formájában lesz hozzáférhető a kolhozok számára. »A dolog lényege itt nemcsak álta-. Iában a technika, — mondja Sztálin elvtárs, — hanem az, hogy a technika nem vesztegelhet egy helyben, állandóan tökéletesednie kell, hogy a régi ' chnikát ki kell vonni a használatból és fel kell cserélni az újjal, az újat pedig — a legújabbal. Enélkiil elképzelhetetlen szocialista földmüvelésünk állandó előrehaladása, elképzelhetetlenek mind a magas terméseredmények, mind a 1 mezőgazdasági termékek bőségé«. Például már most egyre növekvő méretekben történik a kerekes traktoroknak hernyótalpas traktorokra való kicserélése. Csak az állam vállalhatja magára a mezőgazdasági műszaki felszerelését célzó milliárdos kiadásokat. A termelési eszközök állami tlilajdona szerepének további növelése a mezőgazdaság valamennyi ágazatában komoly feladat. Enélkül elképzelhetetlen a kolhoztulajdonnak az állami tulajdon színvonalára való emelése. A kolhoztermelésben az állami tulajdon szerepének megerősödése feltételezi a kolhozok általános gazdaságának állandó . növekedését. Különösen komoly jelentőséggel bírnak a kolhozok feloszthatatlan alapjai, úgymint a gazdasági épületek, igavonó és vágásra szánt szarvasmarhaállomány, a mezőgazdasági leltár, a szállítási eszközök, a kolhozok villanyáramfejlesztő telepei, többéves ültetvények, stb. A párt állandóan gondot fordít a feloszthatatlan vagyoni alapok növelésére és gyarapítására, valamint helyes felhasználására, elsősorban termelési szükséglet céljaira. Megjegyzendő, hogy sajtónkban egyes szerzők téves nézetei jelentek meg, akik a fogyasztók szemszögéből értelmezték a kolhozok építését és akik azt állították, hogy a kolhozok fejlődésének alapja agrárvárosok létesítése, kulturális berendezések és lakóházak építése. A kérdés eme helytelen, fogyasztói szemszögből való felfogása kifejezésre • jutott a gyakorlatban is a kolhozok építésében. A párt, a maga idejében intézkedéseket tett hasonló irányzatok leküzdésére és megmutatta, hogy a kolhozok építésében a legfőbbek a termelési feladatok. Ami a lakásépítkezés feladatait illeti, ezek csak a társadalmi termelés általános fejlesztésének alapján oldhatók meg. A város és a falu között lévő különbségek felszámolása elválaszthatatlanul összefügg az egész társadalom kulturális fejlődésével, amely biztosítja a város és a falu dolgozói testi és szellemi képességeinek általános fejlesztését, a munka mai állapotában beálló komoly változást, továbbá összefügg a társadalom tagjai anyagi jólétének további növekedésével. A termékcsere szerepe a kolhoztulajdonnak ay, össznépi tulajdon színvonalára való emelésében Sztálin elvtárs a kolhoztulajdonnak az össznépi tulajdon színvonalára való emelését célzó intézkedések kidolgozásával rámutatott a termékcserének ebben való óriási [ szerepére. >Ahhoz, hogy a kolhoztulajdont az össznépi tulajdon színvonalára emelhessük, — jegyzi meg Sztálin elvtárs, — a kolhoztermelés feleslegeit ki kell rekesztenünk az árúforgalom rendszeréből és be kell kapcsolnunk az állami ipar és a kolhozok közti termékcsere rendszerébe. Ez a lényeg*. Sztálin elvtárs a termékcsere csíráit a mezőgazdasági termékek jelerilegi »árúra váltásában^ tárta fel és feladatul tűzte ki a termékcsere eme csíráinak megszervezését á mezőgazdaság valamennyi ágazatában, továbbá a termékcsere széleskörű rendszerébe való fejlesztésüket azáltal, hogy a kolhozok termékeikért ne csak pénzt, hanem főleg szükséges termékeket kapjanak. A termékcsere bevezetése előnyös a kolhozokra s az államra nézve is. Azok a kolhozok, amelyek szerződést kötöttek termékcserére az állammal (»árúra váltás«), összehasonlíthatatlanul sokkal több előnyt élveznek, mint az ilyen szerződést nem kötött kolhozok. Pélí dául a nyersgyapot beadására kötött szerződés megkötésekor és teljesítésekor értékének több mint egyharmad része »árúvá válik«, azaz a kolhoz pénzen kívül különféle árucikkekhez, úgymint az általános állami árnál jóval olcsóbb búzához, textilhez, növényi olajhoz, stb. jut. A termékcsere fejlődésének mérete szerint az ebből származó közgazdasági előnyök az egész , kolhozparasztság, az összes kolhozok tulajdonává válnak. A termékcsere eddig elért kezdeti fokánál? széles rendszerbe való fejlődése lehetetlen az egész társadalmi termelés óriási növekedése nélkül, mindenekelőtt az ipari termelés fellendülése nélkül. A termékcsere, — mondotta Sztálin elvtárs, — megköveteli a város által a falunak termelt termékek tömeges növelését. A termékcsere problémája — ez két szocialista termelési szektor új kölcsönös közgazdasági viszonyainak problémáj

Ja a kommunizmus felé való előrehaladásukban. A termékcsere az árúforgalom felváltására van hivatva. Sztálin elvtárs rámutat arra, hogy minden különösebb elhamarkodás nélkül a városi termékfeleslegek felhalmozódásának arányában be kell vezetni a termékcsere rendszerét. A város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság között lévő különbség felszámolása csak a munkásosztály vezetésével, a szocialista ipar vezető szerepe folytán valósítható meg. A kommunista építés folyamatában egyre jobban növekszik a szocialista városnak, mint a legnagyobb méretű kulturális fejlődés központjának, mint a hatalmas ipar a mezőgazdasági termékek feldolgozása, mint az összes élelmiszeripari ágazatok hatalmas fejlődése központjának szerepe. A kolhoztulajdonnak az össznépi tulajdon színvonalára való emelése megváltoztatja a kolhozparasztság társadalmi helyzetét, megszünteti azt a különbséget, amely közte, mint a csoporttulajdonra, kolhoztulajdonra támaszkodó osztály és az össznépi tulajdonnal egybeforrt munkásosztály > között van. Az egységes, össznépi tulajdon, az egységes termelési szektor megerősödése a város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság között lévő különbség felszámolását jelenti. Egyszersmind ez nem jelenti azt, hogy ezzel felszámolódik az ipar és. a mezőgazdaság kíftött lévő bárminemű különbség. Némi különbség — mutat rá Sztálin elvtárs — ha bár jelentéktelen, feltétlenül megmarad az ipari és a mezőgazdasági. hnunkáhan lévő feltételek külnbsége miatt. Az ipar és a mezőgazdaság között lévő különbség felszámolása, a kolhoztulajdonnak az össznépi tulajdon színvonalára való emelését célzó intézkedések problémájának Sztálin elvtárs által való általános kidolgozása a marxista politikai közgazdasági tudomány új ^ felbecsülhetetlen értékű müve, amely a szovjet embereket a kommunizmus építése konkrét útjainak ismeretivel fegyverzj fel.