Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-04 / 55. szám, szerda

1953 március 4 Ul %w 5 Miért félnek az igazságtól Ipolyszalkán ? Megindult a lavina. Nem olyan lavinára gondolunk, mely a meredek hegyoldalakról pusztítva zúdul a völgybe, hanem amelyet emberi nyelv indít meg és lázba hoz egy egész falut. Még január 13-án történt, hogy a Párkány—Ipolyszalka közötti úton a telt autóbuszban Hornyok Jánosné szálkái szülésznő Ondro Ernő iskolaigazgatóra támadt: — Miért adott ötöst a lányomnak? Most feleljen mindenki fülehallatára?l Majd én megmondom!... A maga felesége nagyságos asszony, akihez doh gozni, pelenkát,mosni, súrolni járnak az iskoláslányok... Az én lányom azért nem kapott egyest, mert nem jár. Azt gondolja, ha iskolaigazgató, hát mindent csinálhat. Jegyezze meg magának, majd én megmutatom, hogy repülni fog Szálkáról! így Hornyákné az autóbuszban. Hornyákék a szálkái Fő-utcán laknak, dr. Erős János orvos házában, akinél Hornyák János a legutóbbi hetekig mint szolga dolgozott. Hornyáknét az állam fizeti, szülések alkalmával soha nem utasítja vissza az 500— 1000 koronás adományokat, miután így fogadkozik: — Jézus nevében imádkozni fogok, hogy ennyi és ennyi dekát hízzon a gyerek! Még aznap, január 13-án este Hangya Ferencné, Juhász Ibolya, Soós Gyuláné, Csála Ilona s még vagy ötenhatan egymásnak adták át a kilincset Homyákéknál. Tollfosztásra jöttek. Ez jó alkalom a szócséplésre. Hornyáknénak a délelőtti utazás óta továbbra is viszketett a nyelve. Minden szava ezzel végződött: — Ondro ügyében vizsgálatot indítanak! Vagy az igazgató, vagy az esperes úr menni fog, tehát az esperes úr mellett tartson mindenki! Figyelmeztettem Sotkovszky Lajosékat is, hogy az esperes úr mellett tartsanak ki és mondják azt, hogy a lányuk nagy kannával hordott vizet az igazgatónőnek. Végre kibujt a szög a zsákból. Kitűnt, hogy a faluban, „keresztes pók" szövi a hálóját, vagyis csak szőtte, amíg álcázhatta magát Most Megszakadtak a fonalak. Hornyákné kihirdette a ostromállapotot": az esperes úr mellett tartson mindenki

f És annál is inkább bízott nyilt fellépésének sikerében, mert felbíztatta rokonát, hogy Ondro igazgató ellen éles támadó cikket írjon az U j Szónak. A rokon ezt meg is tette. Ahelyett, hogy a valót írta volna meg, a tanítókat támadta levelében és ezzel • a falusi klerikális reakciót vette védelmébe. Az ügyet kivizsgáltuk és a következő megállapításokra jutottunk: A felháborodás forrása Nem válna semmi baj a faluban, ha a tanítók Ondró elvtárssal együtt letérdepelnének az utcán, amikor az esperes úr magasra emelve viszi az olt áriszentséget, vagy pedig ha mindennap járnának a templomba és térdet hajtanának a nagy oltárkép előtt. Az egyik nő, aki virágokat szór Jézus sírjába, nagyon ismerős azon a képen. A fiatal, pirospozsgás arcú Kovács Mária így fakad ki: — Hát nem látja a szálkái nép, hogy dr. Erős János helyi orvos volt felesége előtt imádkoznak? Ö dobálja a rózsákat a sírba! A magyar középiskola tanítói, élükön Ondróvál, tisztánlátásra és nem sötétségre, nem a babonára nevelik a növendékeket. Elsősorban ez nem tetszhetett a helybeli esperes-plébánosnak, Drozdy Gyula volt párkányi gépgyáros fiának, aki az ujja köré csavarta csaknem az egész falut. Ogylátszik Drózdy esperes úr még hírből sem ismeri a hazafias papok mozgalmát, hogy annyira távol áll mindentől, ami a falu fejlődését szolgálná. Az ilyen papokról Gárdonyi Géza még 1894-ben így írt: A kántor így szólt a néptanítóhoz: — Hallja öcsém, még ma illik, hogy átmenjünk a paphoz Együtt" Rendjén valónak tartottam magam is Köszöntem a figyelmét. Indultunk azonnal. — Öcsém — szólott Soós Antal, a f plébánia kapujánál — azután el ne felejtsen kezet csókolni. 5 — Ha ő is kezet csókot nekem, — Jeleltem — én is kezet csókolok... Más alkalommal a pap belép az iskolába. A kalap a fejér* A néptanító figyelmezteti: — Plébános úr, — szóltam hozzá halkan — a kalapját •.. — Mi a baja a kalapommal? — kérdezte nyersen. — Gondoltam, fenn tetszett felejteni. — Hallja, maga, vörös, — szólt pulykamérgesen, — fogja be a száját. Az iskolában én vagyok az úr. Maga pedig a szolga• Menjen ki

1-* Ezt, o szerepet akarja talán most, Szálkán betölteni Drózdy Gyula esperes úr? Még most is úr szeretne lenni az iskolában? Ű akar az ifjúság nevelője lenni? Ezen a ponton történt az összeütközés. Ez indította meg a nagy hajszát a faluban a haladószellemű tanítók ellen. Amikor látták, hogy Ondrónénak, aki szintén tanító, a szülés után a fiatal diáklányok szívesen segítenek a háztartásban, — magunk is meggyőződtünk róla, hogy önként és örömmel tették, — kihasználták ezt arra, hogy általános támadást intézzenek a kommunista iskolaigazgató ellen azon a címen, hogy dolgoztatja az iskolásgyerekeket. Feltűnő, hogy ez a támadás éppen Hornyákéktól indult ki. Hornyák János ugyanis, hogy ne kelljen résztvennie tevékenyen a szocializmus építésében, továbbra is az orvos szolgája maradt. A munkaszerződését a járási nemzeti bizottság csak most bontotta fel. Amikor az imaórák fontosabbak a tanulásnál A tanítók és a pap között már decemberben olyan volt a helyzet, mint fülledt nyári napon a vihar előtti csend. A tanítók lassan rájöttek a pap mesterkedéseire. A diákoknál általános tanulmányi hanyatlást tapasztaltak. Ekkor elsősorban önmagukban keresték a hibát. Aztán szülői értekezletet hívtak össze. Az értekezleten a szülők általános ellenszenvével találkoztak. Többen kijelentették: — Nem bánjuk, ha a gyerekek tizenöt ötöst is hoznak haza. — Mi az oka? Mit csinálnak a diákok az iskolán kívül? — kutatták a tanítók. Rájöttek arra, hogy a diájcokat délután otthon különféle munkákkal foglalkoztatják, este pedig többüknek, mint az egyházi egyesületek tagjainak kötelességévé tették, hogy templomba, imaórákra, szőnyegszövésre járjanak el Az esperes ugyanis a diákok közül többet felvett az egyházi szervezetekbe. a Mária-lányok, a kongregációsok kózé és december 8-án felavatta őket a templomban. A tanítók tiltakoztak ez ellen, mert épp az ifjúság nevelésébe való egyházi beavatkozás idézte elő a tanulmányi hanyatlást. Az esperes úr írásban megígérte ugyan, hogy a diákok részvételét az egyházi szervezetekben nem kivánja, de ennek az ígéretnek a mai napig nem tett eleget. E diáklányok közé tartozott Hornyák Terka is, aki az iskolai pionír-szervezet alelnöknője volt. A polgári neveléstanból többször rossz osztályzatot kapott. A Máriakongregációba való belépését a tanítók előtt eleinte tagadta, aztán illetlen szavakkal beszélt előttük, amiért magaviseletből hármast kapott és a pionír-szervezetből is kizárták. Hogy mi igaz abból, amivel az anyja vádolta Ondro igazgatót, erre így felelt: — Engem a tanító elvtársnö nem hívott mosni, nem is dolgoztam nála é- emiatt ötöst nem is kaptam. Ezzel Terka maga cáfolta meg az anyja és az apja állításait is, akik élesen kikeltek a tanítók, de különösen Ondro igazgató ellen. Ilyen messzemenő hatása volt a helybeli pap beavatkozásának az ifjúság nevelésébe. Drózdy esperes úr azzal is édesgette magához a fiatalokat, hogy játékszereket, ping-pong asztalt bocsátott rendelkezésükre. Ezzel a faluban gátolta a CsISz és a pionír-szervezetek tevékenységét és a fiataloknak széleskörű bekapcsolódását a szocializmus építésébe. A pap most már hajlandó békejobbot nyújtani Amikor Drózdy Gyula esperes-plébános már érezte, hogy kenyértörésre kerül a sor és tudomást sz&rzett arról, hogy a tanítók komolyan foglalkoznak, a klerikális reakció üzérkedésének leleplezésével, január 12-én felkereste a tanítókat és közölte velük, hogy békejobbot kegyeskedik nekik nyújtaniAzt gondolja talán, hogi/ezzel bekötheti az emberek szemét és elfelejteti velük, hogy-amikor a faluban hazafias megmozdulásról volt szó, megkondíttatta a templom harangjait és eg^fiázi beavatkozással akadályozta meg ňkerét. Jgy volt ez tavaly a csép

7 lés előtti időszakban is, amikor a közös szérű felépítésének megbeszélésére hívták össze a falu népét. A falusi klerikális reakció pontosan ugyanabban az időben egyházi ünnepséget tartott, Vagy december 21-én, amikor az egész országban dolgozó népünk legszeretettebb tanítójának, Sztálin elvtársnak 73. születésnapját ünnepelte nagy lelkesedéssel, ekkor természetesen a falusi klerikális reakció újra működésbe lépett. Este, amikor a helyi akcióbizottság s a tanítói kar a pionír-szervezettel karöltve ünnepséget akart rendezni, az egyik diák a következőket adta a tanítók tudtára:, — Tanító elvtárs, az emberek és a tanulók úgysem jönnek el, mert ma este a „szent család" jár az egyes házakhoz és azt várják az emberek. így is volt. Az egyházi szervezet tagjai, a ferencrendiek ellátogattak a családokhoz. így akadályozta meg ekkor is a klerikális reakció a dolgozók hazafias megnyilvánulását. És amikor a kormányrendelet hatályba lépett, hogy karácsonykor szombaton lesz az ünnepnap, és vasárnap rendes munkanap, Drózdy plébános úr ezt sem tartotta be és épp az ellenkezőjét cselekedte. Drózdyról fiatálkorában azt híresztelték, hogy tehetséges ember. Most úgylátszik, tehetségét épp arra használja, hogy ravasz módon kivonja magát a hazafias papok mozgalmából, hogy nem írja alá a katolikus akciót, hogy nem lép be a Szovjetbarátok .Szövetségébe, hogy távol tartja magát a békemozghlomtól. Nagyon furcsán hat ezek után, hogy éppen ő akar békejobbot nyújtani a tanítóknak a „szent békesség" érdekében. Ez ellen természetesen nem volna senkinek kifogása és mindnyájunknak örömére szolgálna, ha szabad, népünket szerető hazafias pappál állnánk szemben, mint ahogy hazánkban száz és száz ilyen hazafias pap válóban a nép ügyét szolgálja becsületes tevékenységével. Miért a legelmaradottabb falu Ipolyszalka a járásban Egyszerű a felelet. Mind a járási nemzeti bizottság, mind a járási pártbizottság teljesen elhanyagolták eddig a falut s nem törődtek azzal, hogy a falu dolgozói tevékenyen bekapcsolódjanak a szocializmus építésébe. A járási párttitkár elvtárs elismeri, hogy pártunk országos konferenciájáig ritkán látogatták ki Ipoly szálkára éppenúgy,. mint a többi helyi szervezetekbe. A helyzet azonban az, hogy Ipoly^ szálkát továbbra is elhanyagolják. Ha a tömegpolitikai munka erösebb, szervezettebb lett volna, nem burjánzott volna el ennyire a klerikális reakció és nem élesedett volna ki ennyire a helyzet a község maradi lakosai és a magukra hagyott tanítók között. A szocializmus építése kemény harccal jár és ebben a harcban nemcsak az ellenséget kell lelepleznünk, hanem a törpegszervpzetekben és a népi szervekben dolgozók hibáit is. Hogy Ipolyszalkán akadályokba ütközik az EFSz kiépítése s az ifjúság szocialista nevelése is és hogy ennyire felüthette fejét a faluban a klerikális reakció, az elsősorban a járási nemzeti bizottság, a helyi nemzeti bizottság és a tömegszervezetek hiányos tevékenységének tulajdonítható. A falú dolgozóinak meggyőzésére és felvilágosítására nem használták fel a meggyőző munka egyik legerősebb fegyverét, a néppel való beszélgetések rendszeres megtartását » A kulákok a legutóbbi időkig is a markukba nevethettek Elítélték őket népellenes magatartásukért, üzelmei• kért, de a járási nemzeti bizottrág nem hajtotta végre idejében a rájuk kiszabott ítéletet. így volt ez Molnár Lukács, Kovács István, Környi Sós Katalin kulákok ügyében, akiket a járási nemzeti bizottság büntetőügyi osztálya beszolgáltatás

i kötelezettségük folyamatos nemteljesítése miatt börtönbüntetésre és vagyonuk elkobzására ítélt el. Az ítéletek végrehajtása felöl érdeklődtünk a járási nemzeti bizottság VI. ügyosztályánál és amikor belenéztünk az aktákba, súlyos mulasztásokra döbbentünk rá. A Környi Katalin elleni ítélet már 1952 májusában, a Molnár Lukács elleni Ítélet pedig 1952 novemberében vált jogerőssé. A járási nemzeti bizottság viszont csak ez év februárjában hajtotta végre a vagyonelkobzást mindkét kuláknál. Ami Kovács István kulák esetét illeti, az elítélt fellebbezést nyújtott be. A fellebbezést a járási nemzeti bizottságnak továbbítania kellett volna a nyitrai kerületi nemzeti bizotisághoz, de ezek az iratok 1952 novemberétől ez év február közepéig a járási nemzeti bizottság irattárában porosodtak és csak a mi figyelmeztetésünkre jöttek rá az illetékesek erre a súlyos mulaszfpsra. Nem menthetik magukat azzal, hogy nagy volt náluk a munkatorlódás. Ki felelős mindezekért? Eljött az ideje, hogy végre Ipolyszalkán is tisztázódjék a helyzet és~ száz és száz falunk példájára itt is megindítsák a békés, de harcos szocialista építőmunkát. Ebben a harcban fel kell tárnunk az igazságot, a hiányokat és erősen küzdenünk a fogyatékosságok kiküszöböléséért. A járási pártbizottság támogassa hatékonyabban az ipolyszálkai helyi pártszervezetet, amely ezideig nem töltötte be a faluban hivatását. A járási nemzeti bizottság tegye lehetővé, hogy a helyi nemzeti bizottság jól működhessen, mert ép a járási nemzeti bizottság hanyag munkája miatt nem látogatják rendesen és tervszerűen az oktatók és az egyes ügyosztályvezetők a falut, az utóbbi időben nem is gyűlésezett a helyi nemzeti bizottság. Egyes bizottsági tagok nem is emlékeznek arra, hogy mikor hívták őket össze utoljára és ezért csak egy-két emberre hárul a falu ügyeinek intézése. A helyi nemzeti bizottság elnökéről, Schmid Ferencről nem sok jót mondanak a faluban. Az illetékes hatóságoknak utána kellene nézniök, hogy Schmid Ferenc milyen deszkát adott el 16 ezer koronáért Molnár Mihálynak, mily módon jutott 20 ezer koronáért egy elkobzott házhoz, hogyan adhatott ki tavaly két koronákért „élesztő-cédulákat", hogyan tette lehetővé, hogy a helybeli templom részére fiatál, erdőt irtsanak ki, amikor tudhatta, hogy a templom tatarozására államunk ez évben külön 50 ezer koronát utalt ki. Csodálkozhatunk-e ezek után azon, hogy Szálkán a mult évben nem teljesítették az őszi mezőgazdasági munkálatokaé, hogy a mult őszről több mint száz hektár megműveletlen maradt terület még műst is parlagon hever, hogy a falu határát eddig csak 40 százalékban művelték meg? Ki a felelős mindezekért? Hogyan teljesítheti így a* falu az állam iránti kötelességét, a mezőgazdasági termékek beadását? Ott, ahol felütötte fejét a reakció, a klerikális reakció s ott, ahol a tömegszervezetek és a népi szervek nem segítik kellően a falu öntudatos dolgozóit az építő f eladatok teljesítésében, — ott ilyen helyzettel találjuk magunkat szembe, mint Ipolyszalkán. S most csak az a kérdés, hogy ez Ipolyszalkán meddig fog tartani? Elsősorban is a kommunistákra vár a feladat, hogy a falu öntudatos dolgozóival együtt véget vessenek ennek a helyzetnek és meggyőző munkával rávezessék a falu egész lakosságát a szocialista építőfeladatok becsületes teljesítésére. P e t r či c i Bálint. A Nemzetközi Nőnap ünnepségei Pozsonyban „A nemzetek közti békéért, a szocialiamus építéséért hazánkban és gyermekeink boldogságáért" jelszó szellemében pénteken, március 6-án 17 órakor találkozna^ Szlovákia fővárosának dolgozói a pozsonyi kiállí, tási csarnokban, hogy méltóképpen megünnepeljék a Nemzetközi Nőnapot — a dolgozó nők ünnepnapját. A manifesztáción, amelyet a csehszlovákiai nöbizottság szlovákiai bizottsága és a Szlovák Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága rendez, dr. Ján Púhi, a Megbízottak Testületének alelnöke, továbbá a szovjet nök antifasiszta bizottságának képviselőnője mondanak besaédet. A kékkői bányászok vezetnek a szénbányászok versenyében A szlovákiai szénbányák területi igazgatóságának versenyében a legjobb vállalat elméért inditátt versenyben februárban a kékkői szénmedence érte e

l az első helyet és így megnyerte a vándordijat. A kékkői bányáiszok 1952, decemberéhez viszonyítva 14.3 százalékkal felemelt tervüket februárban 121,3 százalékra, az év elejétől pedig 110.1 százalékra teljesítették. A verseny, ben a további helyen a vándordíj eddigi birtokosa, a nováki szénbányák dolgozói állnak. A februári szénfejj tési tervet, mely decemberhez viszonyítva 15.4 százalékkal magasabb, 12.7 százalékkal teljesítették túl. az év eleje "óta pedig legsikeresebben teljesítik a szlovákiai szénbányák közül és pedig 113.9 százalékra. A handlovai bányászok is 4.5 százalékkal felemelt feladatokkal birkóztak meg februárban. Az elaő februári napok lemaradásai után havi tervüket ök is 101.2 százalékra teljesítették. Tervüket e bó eleje óta 0.9 százalékkal túlteljesítették. A legjobb szlovákiai szénmedencéért indított sikeres verseny, az új bér- és fizetési szabályozás, további új munkaformák bevezetése, a közvetlenül a munkahelyen történő különleges műszakváltási módszerek figyelemreméltó sikerrel jártak. Gondoskodjunk a hulladékvasgyűjtés jó megszervezéséről A pozsonyi Kovosrot nemzeti vállalat közli a podbrezovai Svermavasmüvek felhívását, amelyet az iparvállalatokhoz küldött hulladékanyaggyűjtés és szállítás megszervezésére. A felhívás megemlíti, hogy a téli hónapokban ellanyhult a vashulladék gyűjtése, ezért kérik, hogy az üzemekben vizsgálják felül az összes munkahelyeket és a hulladékokat azonnal küldjék be a Kovosrot vállalathoz, hogy onnan minél előbb a Sverma-vasmüvekhez kerüljön. A felhívás szerint ezzel az egyes ipari üzemek saját magukon is segítenek azzal, hogy kitisztítják a munkahelyeket és így munkásaiknak megkönnyítik a munkát, kiküszöbölik az esetleges balesetek veszélyét és a vasmüvek dolgozóinak is segítséget nyújtanak. A dolgozóknak szem előtt kell tartaniok, mily fontos a tervteljesítés a kohászatban, mert csak ha a kohók tel* jesltik a tervet, tudják az üzemek dolgozói is tervfeladatukat elvégezni. A Kovosrot vállalat megemlíti azt is, hogy az egységes földműves szövetkezetek tagjai is mily nagy megértéssel fogadták a hulladékanyag beszolgáltatására való felhívást, mert tudják, hogy az iparnak éltető eleme az acél, amely a földművelésnek is eszközöket szolgáltat sikeres munkájához. Felemlíti, hogy az EFSz-ek közül legelső sorban állnak a Pozsony járásbeli járfa. lusi EFSz 10.000 kg, a Vysoká pri Morave EFSze 30.000 kg, a zohori 10.000 kg és az oroszvári szintén 10.000 kg, valamint a malackai gépés traktorállomás 10.000 kg hulladékanyag szállítására tett kötelezettségvállalásukká*