Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-07 / 34. szám, szombat

4 UJSZÖ 1853 február 7 Bare a gyorsolvasztásért Podbrezován „A párttag kötelessége, hogy tevékenyen harcoljon a párthatá­rozatok végrehajtásáért." (Az új pártalapszabályzatból) PODBREZOVÁN csípős szél ver az emberek arcába. A járdát a gyermekek csúszkának használják. Az idősebbek óvatosan lépkednek. A völgyet, a városkát, a kohászati üzemet körülölelő hegyeket hófol­tok tarkítják. Jóval az üzem mö­gött, a mind magasabbra növő sa­lakhely, a sikló tetején ötágú csil­lag ragyog. A kohászok becsülete­sen teljesítik tervüket. — Supka igazgató elvtársat ke­resem, — nyitottam be az igazga­tósági irodába. A titkárnő elmosolyodott. — Nem győzné öt kivárni, — mondotta, — órákat tölt az üzem­ben. Most a martinászoknál van ... Egy órakor aktívát tartanait. Az órára tekintettem. Még dél sem volt. — Mi már megszoktuk, — ma­gyarázkodott a fiatal^ elvtársnő, — hogy az igazgatónkat alig látjuk az irodában, a műhelyekben intézi az ügyek túlnyomó részét. ,.. Ezen nem is csodálkozhatunk. Supka elvtársra emlékszünk 1951­böl. amikor még a füleki Kovo­szmalt igazgatója volt. Akkor hu­szonhat éves lehetett. Évekig a szerszámmühely műszaki dolgozója volt. Mint fiatal kommunista agi­tátor, megtanulta a régi elvtársak­tól, Nagy Istvántól, Virág Gézától és a többiektől, hogy a párttagság a feladatok vállálását, a megalku­vás elleni küzdelmet jelenti. Ami­kor Fülekre került, nem értette, a magyar szót. Belátta, hogy egy ilyen üzemben, ahol szlovákok, ma­gyarok vegyesen dolgoznak, tudnia kell mindkét nyelvet. S nem szé­gyelte magát, amikor sokszor hibá­san ejtette ki a magyar szavakat. A magyarok megértették és sze­rették, — nemcsak azért, mert a nyelvükön igyekezett velük beszél­ni, de látták, hogy törődik velük, az emberekkel és szívén viseli a termelés ügyeit. Barátságos volt mindenkihez, de amikor az igazga­tói megbízatások végrehajtásáról volt sző, mindenkitől megkövetelte azok szigorú betartását. Amikor 1951 decemberében pár­tunk Szlovákia egyik igen fontos üzemének, a podbrezovai Sverma­vasgyárnak vezetésével bízta meg, akadtak olyan irigyek, akik így nyilatkoztak: — Most mutassa meg ez a fia­talember, hogy mit tud! A vasgyár akkoriban nem telje­sítette a tervet. Sok tonna acéllal adósa maradt hazánknak. És 1952­ben huszonnégy nappal előbb tet­tek eleget feladataiknak, ez év ja­nuárjában pedig üzemi tervüket csaknem 10 százalékkal, az acél­gyártás tervét 13.2 százalékkal tel­jesítették túl, ami többszáz tonna acéltöbbletet jelent. Hogyan lehetett ez ? A dolgozók egyre növekvő ver­senylendületében, a kommunisták és a jó kommunista vezetők mun­kájában keressük a siker titkát? Mind a háromban egyszerre. AZ ACÉLÜZEMBEN rögtön rá­akadtam Supka elvtársra. Ott állt néhány embertől körülvéve az üzem egyik legfontosabb munkaszaka­szán Itt olyan kép tárul az ember elé, mint Kuncsicén, ahol a hatal­mas Martin-kemencékből szikrázva ömlik az acélnak száz és száz ton­nája és mellettük épülnek az újabb és újabb kemencék... Ez különö­sen megragadó látvány itt Podbre­zován. Pártunk és kormányunk gondoskodik a régi üzemek tovább­fejlesztéséről is. Az itteni kis Mar­tin-kemencék mellett új, nagy ke­mence alapját ássák, melyben majd szintén a béke acélját olvasztják. Az igazgató nemrég jöhetett ide, mert még heves szócsata folyt kö­rülötte. — Megmondottuk, hogy a mi te­rületünkre ne fektessétek le a »disznókat«! (Az acélról lekerülő salakot.) Űtban van az nékünk, az istenit. nem tudunk így dolgozni. A kemence meg kell nektek, mi? Még idő előtt? — fakadt ki az épitőmunkás. Mi meg gyorsan olvasztunk, sietős a munkánk! Értsd meg már, az apátokat, nem volt kéznél a csil­iszokták ritem va­megje.­V' bajunk rendít VJ le, hát kiöntöttük ide a salakot, — vágott gyorsan a szavába az egyik kemence segédmunkása. 4 — Mondjátok, mit használ nék­$ek a káromkodás, — csillapította öK et Supka igazgató. — A terme­lés a ti kezetekben van. Egyetér­tési?" oldjátok meg a kérdése­ket.. . A z új kemence égetően fon­tos, attok függ majd az évi terv teljesítése?-^ Szabad teret kell bizto­sítanunk az építőknek! Már Jezsek mérnök elvtárs *ÍP panaszkodott rá­tok, — szólt Supka, a kohászhoz és felderülő kék klemével barátsá­gosan tekintett rájťlk. — És ha nem értitek meg, hogy ide nem önthetitek kí,, a salakot, akkor elkerítjük ezt a helyet, mi nt a gyermekjátszótereket — Hát ennyire még gyünk, — enyhült meg az\ előbb felháborodottan pörlekedő • segéd­munkás és kemény borostás arcá­ra szintén mosoly húzódott. Gyere­kek azért még sem vagyunk, csak legyen idejében csillénk s meglátod igazgató elvtárs, nem fog ez többé előfordulni. AZ IGAZGATÓ ezt jól gyezte magának. — A csillékkel elég sok van, ezen a téren is végre kellene teremteni, — gondolta ma­gában és az olvasztárokhoz ment. Hosko legJtóbbi gyorsolvasztásáról beszéltek, amikor 4 óra 55 perc alatt gyártót gyarsadagot. — És tudjátok-e, hogy még csaknem négyszáz kilogramm sze­net is megtakarított ezzel? — szólt hozzájuk Supka elvtárs. — Az egy nagy családnak is elég lenne egy hónapra ... — Hosko mindig figyeli a mérő­eszközöket, — vetette közbe az egyik martinász. Supka erre hirtelen megkérdezte: — És ti nem tudjátok ezt meg­tenni? A mérőeszköz nem tudja, hogy ott Hosko, vagy Bohácsik áll. Ha ti is jobban figyelnétek, gyor­sabban olvasztanátok! Hosko nem is tudta előre, hogy gyorsolvasztása lesz, csak sejtette, mert látta, hogy arra való vashulladékot kapott. Az igazgató ezen megütközött. — Miért kellene csak lesni az alkalmat? — vetődött fel benne a gondolat, — miért ne lehetne előre tudni? Tervszerűen kell előkészíteni az acél gyors gyártását! Miért ne haladhatnánk még előbbre?! Meg kell találni rá a módot. Januárban 47 volt a gyorsolvasztások száma, ez 272 tonna acéllal jelentett töb­bet. Miért ne lehetne ezt minden nap. minden kemencénél elérni és kitűzni a jelszót: »eg.v napot sem az acél gyors olvasztása nélkül!« Majd előbb az aktíván a kommu­nistákkal megbeszéljük. A K03IMUNISTÄK és a meste­rek pontosan megjelentek az aktí­ván, az acélüzem vezetőjének iro­dájában. Amikor a termelés vezetői, Ha­lász, Makovnyik elvtársak ismer­tették az acélüzem helyzetét, egyes elvtársak már előre fészkelődtek a helyükön. Ha tervüket túl is telje­sítik, a fennálló nehézségekbe még sem nyugodhatnak bele. — A samottozők nevében kérnék szót, — pattant fel helyéről az alacsony Beraxa Lajos. — A mi téglagyárunkra azelőtt azt mon­dották, hogy még a Mária Terézia idejéből való. S mi nagy örömmel dolgozunk benne. De az olvasztá­rok gyakran szemünkre vetik, hogy sokszor az ugyanabból az agyag­ból gyártott samott-téglák különbö­zők. ' Nincsenek mérőeszközeink. A szovjet dolgozók pedig azok nél­kül nem dolgoznak. # — Két hónap múlva már kaptok — szólt közbe Svej,na mérnök, az üzem termelési vezetője. Beraxa megnyugodott. — Azt mondjátok, hogy kevés a csille. Azt gondoljátok, ha fütyül­tök, hogy gyere, akkor lesz csille? Nagyon tévedtek! A csillék beosz­tására ciklusos grafikonok kelle­nek. Ezek meg Is voltak, — álla­pította meg a mérnök. — De nekünk nincs, — húzta meg vállát Halász elvtárs. — Gondoskodjatok róla! — Azt mondjátok, hogy kevés sr csille, — kapott a szóba Kucbel, a vashulladéktér darusa, — minálunk tízével állnak kiűrítetlenül a csil­lék! Hát rend ez? Tegyünk oda egy váltót, hogy meggyorsíthassuk a közlekedést! — Elvtársak, — szólt most az igazgató — közös aktívát hívunk egybe a szállításban dolgozó kommu­nistákkal és Veletek, hogy szemtöl­szembe mondjátok el a nehézsége­ket és azokat közösen oldjátok meg. Az acélüzem részére meg külön csil­léket jelölünk ki és magatok gondos­kodjato. í karbari tartásukról. Kevés a vashulladék? — merült fel ezután a kérdés. — Mondjátok, — kelt fel helyéről Supka elvtárs és keményen nézett az emberek szemébe — mondjátok, nem szégyellitek másoktól sürgetni vashulladékot, amikor még a saját üzemünkben sem gyűjtöttük össze becsületesen? Rajtunk, kommunistá­kon áll, hogy elegendő hulladékvasat biztosítsunk az olvasztárok részére! — r>íl. KOMMUNISTÁK vagyunk elsősorban felelősek a termelés jó me­'netéšrt, a töftib acél termeléséért. Az acél a szocializmus építésének alap­ja. Bíráljuk meg előbb önmagunkat, hogy teljesitjük-e jártunk, Gottwald elvtárs irányyónalát, iT^it teszünk an­nak érdekében, hogy jártunk első soraiban harcolhassunk, frőgry ne le­gyen köztünk egy olyan koWmunis­ta sem, aki ne mozgósítaná niffipkás­társait a terv folyamatos teljesítésé­re, s túlteljesítésére. \ Supka elvtárs ezután így folytatta: — Uj kemencét építünk s az acél­üzem kommunistái, mesterei, bele­értve Halász elvtársat is, nem elégí­tik ki az építőmunkások igényeit, akikről úgy kell gondoskodnunk, mint saját magunkról. A mi részünkre építenek! A hét végéig teljesen át kell adnunk az építőmunkások ren­delkezésére kiszabott helyet, hogy szabadon hordhassák el a földet és megkezdhessék a betonozást. Lehet, hogy Halász elvtárs azt gondolja, könnyű nekem beszélni, de ebből nem engedek! Halász elvtárs a. kemence építéséért is felelős! — Sokan közületek — folytatta most szerényen Supka elvtárs — annyi éve dolgoznak az üzemben, mint amennyit összesen éltem, isme­ritek a termelés minden csínját-bín­ját, s így, mint kommunistáknak, a legnagyobb segítséget kell nyújtano­tok a dolgozóknak, hogy a termelés emelése érdekében továbbfejleszthes­sük itt is a munkaversenyt. Haláss. •és Makovnyik elvtársaknak eddig (helytelen nézetük volt a kötele^ettsé gel c felajánlásáról- FelajánSsokat ak kor • kel' cennü nk. amikjr a legna gyo ub nehézségek merülngjs- fel. Ar ra tanít pártunk, hogy ott vállaljunk kötelezettségeket, ahol a legnagyob bak a nehézségek, ahol szűk kereszt metszetek akadályozzák a többter melést. Eddig is tapasztaltuk, hogy dolgozóink építő lelkesedésükkel már az utóbbi hónapokban is többször megdöntötték a műszaki előírásokat, Napról napra gyorsabban gyártják az acélt! De ez még mindig a vélet leneken múlik. — Mondjátok, elvtársak, — emelte fel hangját az igazgató — csökkent hetjük-e még az ömlesztés idejét? — Igen! — Adhatunk-e még több acélt ter­ven felül hazánknak? — Igen! — És most feleljetek arra, beve zethetjük-e az acél gyorsolvasztását úgy, hogy az akkor legyen, amikor azt mi akarjuk? Az eddig feszülten figyelő kohá' szok arca felderült. — Miért ne? Ez haladást jelent — hangzott fel több helyről is a szó — Akkor bevezetjük a tervszerű gyorsolvasztást! Erre a célra grafi konokat készítünk! — És mi, kommunisták leszünk el sősorban is felelősek azok betartásá­ért f- — volt a podbrezovai kommu nista-k.ohászok határozott válasza. így valősu'J is ?.e a jelszó, hogy „egy napot se az acet gJusPSClvasztá­sa nélkül"! Egy napot se aneftfíft hogy hazánknak a podbrezovai ol­vasztárok ne adnának több acélt békéért, népünk boldogságáért! Supka elvtárs megnyugodva bú­csúzott el munkatársaitól. Ismeri már őket. Bízik bennük és ők is bíznak benne! Megtanulták már, hogy az igazgató rendelkezéseit becsületesen teljesítsék. Az EFSz-ek I. országos kongresszusa résztvevőinek figyelmébe Ilyen a jó kommunista "vezetőTaki a munkahelyeken, a kommunistákkal tartott gyakori aktívákon mozgósítja a párttagokat és a pártonkívülieket a párt- és kormányhatározatok, a szocializmus építése feladatainak hü séges és becsületes teljesítésére. Petrőci Bálint. Komp'cx normafeiiiívizsgálás a pozsonyi Slovaaflban A pozsonyi Slovnaftban ezekben a napokban megkezdték a normák komplex felülvizsgálását és az ez évre szóló műszaki szervezési intéz­kedések megtárgyalását, hogy bizto­sítsák a terv teljesítését. Ján Pauljucsuk szaikaszbizalmi a komplex norma felülvizsgálásában érdekeltté tette a 341-es központ egész kollektíváját. A kezdeménye­ző javaslatok lehetővé teszik a dol­gozóknak, hogy a villanyenergia gőz- és szélifogyasztásban a költsé­geket 49.036 koronával osökentsék. A termelési eljárás pöntossabb fi­gyelése megnyilvánul főleg a desz­tillációs veszteségek csökkentésé­ben, amelyekkel évente 97.875 koro­nát takarítanak meg, és a normák komplex felülvizsgálásával az önkölt­ségeket 178,710 koronával csökken tik. J. Podstrelenecnek az üzem pél­dás dolgozójának csoportja, amely a 311-es osztályon dolgozik, kezde­ményezője volt annak a mozgalom­nak, amelynek eredménye meg­nyilvánult a tüzelő és energia nor­mák megszilárdításában 354.602 ko­rona egész évi megtakarításban. A 331-es osztályon a normák megszilárdításának alkalmából 1 és abban a törekvésben, hogy a költsé geket csökkentsék az alkalmazottak azzal a javaslattal álltak elő, hogy a kisebb javításokat maguk végzik a karbantartókkal együtt és a tech­nológiai eljárás módosításával Vali mester javaslatai alapján nagyobb munkatermelékenységet érnek el. SZOVJET KULT URH ÍREK A z OSzSzSzK Legfelsőbb Tanácsa elnökségének rendeletére Verchnyeje Abljazovo falut — Radiscsev szülő­faluját Radiscsevonak nevezték el. A verchnyeje-abljazovoi falutanácsot ezzel egyidejűleg radiscsevoi tanács­nak nevezték el. Az elmúlt két év alatt Kazahsztán falvaiban és munkástelepülésein 400 új könyvtárat nyitottak meg, több mint 6 milljó kötet könyvállomány­nyal Az idén tervbe vették további 225 új könyvtár megnyitását. A charkovi Sz. M.-Kirov-turbo­generátorgyárban megkezdte műkö­dését a dolgozók bábszínháza. Az első bemutatott darab Mjchajlov és Szkljarovaja „Alenyka" című müve A sztálinj terület kolhoz-kultúr­házai mellett 40 fúvószenekar és 135 vonószenekar alakult. Az egyik leg­jobb zenekar a Kari Marx-artyel fú­vószenekara, amelynek tagjai — egyszerű kolhozparasztok. Karmes­terül Gorogyeckov elvtárs, a kolhoz könyvtárosa. • A sztálingrádi filmstúdió filmkró­nikai osztálya befejezte az Abu Ali ibn-Szinről (Avicenná-ról) szóló fil­met, amely megörökíti Avicenn a ju­bileumi ünnepségeit, a régi Buchara emlékeit, az Afsana települést, ahol Avicenna született valamint a szov­jet tudósoknak Avioenna nyomdo­kain folytatott munkáját. A rigai Állam; Operaház és balett­színház színpadán a helyj konzerva­tórium növendékei bemutatták Ru­binstein „Démon" című operáját. Az EFSz-ek I. országos kongresz­szusának központi előkészítő bizott­sága a közlekedésügyi minisztérium­mal együtt figyelmeztetést adott ki a kongresszus résztvevői számára. Ebben egyebek közt a következők foglaltatnak: A kongresszus résztvevőd 33 szá­zalékos vasútdíj kedvezményt kap­nak Prágába és visszautazásuknál. Ez a kedvezmény minden résztvevő­nél érvényes már az illetőnek elin­dulási állomásától számítva. A ke­rületi nemzeti bizottságok az uta­zási kedvezményre vonatkozó utal­ványokat megkapják és gondoskod­nak arról, hogy azokat elküldjék a kongresszus valamennyi résztvevő­jének. A küldöttek utazását a kerületi székhelyektől kezdve szervezik, ahol számlikra fenntartott vasúti kocsi­kat, esetleg külön vonatot készíte­nek elö. Ezért a kerületi, nemzeti bizottságnak gondoskodnia kell ar­ról, hogy a kongresszus minden résztvevője kellő időben megérkez­zék a kerületi székhelyre, a kijelölt vonathoz. Csak kivételes esetekben engedhető meg, hogy a résztvevők az illető vonatnak valamely gyors­vonati megállóhelyén szálljanak fel. Ilyen kiküldöttekkel a kerületi nem­zeti bizottság tartozik közölni, hogy mely állomásokon szállhatnak fel. Prágába érkezés után a kerületi csoport titkára összegyűjti vala­mennyi résztvevőnek utazási igazol­ványát és átadja ezeket a kongresz­szus titkári hivatalának, igazolás céljából. Az igazolványokat Prágá­dból való elutazás előtt kellő időben višKŽSädják a kerület j csoportok ti (kárainak.. A pozsonyi fe. nyitrai kerület ki­küldöttei Pozsonyba!! találkoznak és innen február 13-án k^lön gyorsvo­nattal indulnak Prágátok. (Indulás Pozsonyból 13.15 órakor.) Oninan a brnoj kerület- kiküldöttei vel .ťZgj&e— február 15-én külön gyoi-Broiratmi utaznak vissza. A besztercebányai, zsolnai, kassai és eperjesi kerületekből menő kon­gresszusi kiküldöttek külön vonat­tal utaznak. (Kassáról február 13-án 3.52 órakor indul.) Az eperjesi ke­rület kiküldöttei ebbe a gyorsvonat­ba 4.22 órakor Kysák állomáson szállnak fel, a zsolnai és a beszter­cebányai kerület kiküldöttei pedig Zsolnán (Zsolnáról indulás 9.47 óra­kor). Ez a vonat szállítja az oszt­ravai, gottwaldovi é a olomouci ke­rület kongresszusi kiküldötteit is. A Prága—Kassa-i külön gyors vo» nat Prágából a főpályaudvarról va­sárnap, február 15-én 19.20 órakor indul, a Prága—-Pozsony-i rendkí­vüli gyorsvonat pedig a prágai fő­pályaudvarról ugyanaznap 19.30 órakor. Mit keres Berec László kulák­csemete a somorjai népbíró­ságon? A napokban, mint tanút idéztek b e a somorjai népbíráságra. Nagyon rosszul esett, hogy az írógép mel­lett Berecz László kulákcsemetét láttam. Az apjánál két hónapig szolgáltam és állítom, hogy ezalatt az idő alatt nagyon kihasznált. Amikor a somorjai népbíróságon ta­núként szerepeltem egy kulák ügy­ben és kijelentettem, hogy az osz­tályellenségnek egyáltalán nem le­het hinni, hogy az népünk ádáz el­lensége, akkor Berecz László fel­ugrott a helyéről és kihívóan visel­kedett. Népi demokráciánknak nincsen szüksége olyan kulák csemétékre, mint Berecz László. Ha a somorjai népbíróság következetes harcot kí­ván folytatni az osztályellenséggel: szemben, akkor Berecz László ku­lákcsemetét sürgősen elmozdítja ál­lásából. GrürJeld Zoltán, Tejfalu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom