Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-07 / 34. szám, szombat

1953 február 7 ISI SZ0 5 Miben rejlik a begyűjtési terv elégtelen teljesítésének oka a nyitrai kerületben teremteni az együttműködést az új járási meghatalmazottal, Varga elvtárssal és nem is igyekezett neki tanácsot adni. Ez oda Vezetett, hogy a begyűjtési dolgozókat fontos munkájukban nem ellenőrizték és ezért a sertéshús begyűjtési tervét csak 25 százalékra teljesítettük. Ez a tény arra késztetett bennünket, hogy az ógyallai járásban is rendet teremtsünk. A begyűjtési dolgozók nem bírálták a helyi nemzeti bizottság munkáját, nem támogatták és nem támaszkodtak reá. És főleg nem támaszkodtak helyi pártszervezeteinkre és nem mutattak rá bírálólag az egyes községekben és EFSz-ekben előforduló hiányosságokra. így pl. id. Csordás elvtárs ahelyett, hogy körzetében biztosítaná a beadások teljesítését, gyakran csak az irodában üldögél és közbenjár, hogy az egyes földművesek engedélyt kapjanak házi sertésvágásra. Ifjabb Csordás elvtárs viszont majdnem egy hónapja saját ügyeit intézi és a járási megbízott elvtárs ezt nyugodt lelkiismerettel nézi. Hasonlóképpen cselekszenek a többi begyűjtési dolgozók is. Jó megszervezés mellett teljesíthették volna a sertésbeadás feladatait. Hogyan kell ezeket a büntetendő dolgokat kiküszöbölni? Elsősorban káderváltoztatásokat kell végezni a járási meghatalmazott apparátusában és olyan embert állítani oda, aki megalkuvás nélkül megköveteli a terv teljesítését. Ezt a feladatot fokozatosan hajtjuk végre. A begyűjtési dolgozókat rendszeresen oktatni fogjuk, bírálóan boncolgatni fogjuk az egész kollektíva és az egyének munkáját is. Igyekezni fogunk mindenütt aktivizálni az üzemi pártszervezetet, amely biztosítani fogja a következetes önkritika és kritika érvényesítését és ennek segítségével harcolni fogunk a terv teljesítéséért. Olyan intézkedéseket teszünk, hogy begyűjtési dolgozóink ellenőrzés alatt álljanak és hogy egészséges munkaverseny fejlődjön ki s a munkaversenyt kiértékeljük. Főleg arra fogunk törekedni, hogy szoros együttműködés létesüljön a helyi nemzeti bizottságok és a helyi pártszervezetek között. Néhány szó a termelés biztosításáról Ma az ógyallai járásban úgy tűnik fel, mintha a falusi gazdagok „kivesznének" és nem is volnának a világon, azonban aknamunkájuk és dolgozó népünk elleni gyülöletük viszszatükröződik a termelésben, mert a falusi gazdagok egyrésze az EFSzben rejtőzik. Ezért a Pravdában megjelent cikk a takarmányoknak, főleg a szalmának ízesítéséről az EFSz-ekben hatás nélkül maradit és így pl. a szentpéterl EFSz-ben — jóllehet a sertésállományukat terven felül tervezték — az állatokat elégtelenül etetik és így megtörténik, hogy a sertések nem híznak. Még rosszabb a helyzet a szarvasmarhákkal az ógyallai járásban. Az ógyallai szövetkezet közös istállójában elhelyezett szarvasmarhák közül csak 15 százalék tehén, a többi üsző. Tehát 21.5 hektárra egy tehén esik.' Ugyanebben az EFSz-ben a tehenek átlagos tejhozama 2.7 liter és csak 200 liter tejet adnak le naponta. Az elégtelen ápolás következtében már 12 tehén és 27 juh elpusztult. Az EFSzben lévő elvtársak száraz szalmával etetnek és nem ízesítik a szecskát sósvízzel való leforrázáisal. Ugyancsak a mult évben ebben az EFSzben majdnem 2500 tyúk pusztult el és alig gondolnak arra, hogy új tyúkokat szerezzenek, hogy az EFSz teljesíthesse a tojásbeadást. A hetényi EFSz-ben a tejhozam nagyon gyenge éppen azért, mert ott hasonló a helyzet, mint a fentemlített EFSz-ben. így felsorolhatnám az ógyallai járás valamennyi EFSz-ét, amelyekben a járási nemzeti bizottság nem ad tanácsot a szövetkezeteknek, nem végez kellő politikai tömegmunkát és nem tanítja a szövet[ kezeti tagokat következetesen arra, hogy a Szovjetunióban a kolhozok építésénél hogyan győzték le a nehézségeket és harcoltak a hiányosságok ellen. Nagyon elégtelen a munka az ógyallai EFSz juhtenyészetében, ahol már 29 juh elpusztult. Vannak azonban jó példák is arra, hogy az EFSz igyekszik teljesíteni beadási kötelezettségét azzal, hogy idejében biztosítja a termelést. Ilyen a gyulovcei EFSz, ahol a nehézségek ellenére 7 tehéntől 50—60 liter tejet fejnek ki naponta és Kajan, valamint Marcin elvtársak kijelentették, hogy a beadási kötelezettséget teljesítik és azt túl is szárnyalják. A fő hiba abban van, hogy elvtársaink számos esetben még nem tanulták meg, hogy saját forrásaikból merítsenek és ne csak a készből merítsenek. Az ilyen hiányosságok nagyon fékezik a feladatok teljesítését a termelésben és beadásban és ezeket a hiányosságokat látniok kell és nemcsak látniok, hanem ki is kell küj szöbölniök a begyűjtési minisztérium j dolgozóinak a HNB, és JNB dolgo1 zóinak. így azután nem történhet meg az, hogy a HNB titkára a községben azt mondja: „Tudom, hogy a parasztok feketén adják el a tejet és tojást, hogy nem teljesítik a beadást, de nekem semmi közöm sincs ehhez, nincs jogom ahhoz, hogy megbüntessem őket." Tehát a párt új alapszabályzata szerint ezek a hiányosságok komoly hibák és hisszük, hogy e hibák elemzése után a begyűjtési minisztérium dolgozói éppúgy, mint a JNB, és HNB dolgozói a CsKP-re támaszkodva következetes harcot folytatnak a hiányosságok kiküszöböléséért és a begyűjtési terv teljesítéséért. Jedinák Mihály, a nyitrai kerület begyűjtési megbízottja. Hogyan gondoskodik a galántai állami gazdaság vezetősége a fiatal káderekről Az egesz világ ifjúságának egységes arcvonaláért a békeharcban Prágában ünnepélyesen megnyitották a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség tanácsának ülését Pártunknak a CsKP országos konferenciáján elfogadott új alapsza bályzata valamennyi párttag elé azt a felelősségteljes feladatot állítja, hogy egyetlen párttag se legyen közömbös a fogyatékosságok iránt. Pártunk alapszabályzata és Gottwald elvtárs elnöki beszámolója nagyon komoly feladatokat állított mindnyájunk elé hazánk szocialista építésében, mezőgazdasági termelésünk és a begyűjtés feladataiban, amelyek népünk élelmezését biztosítják. Az ógyallai járásban éppúgy, mint az egész nyitrai kerületben a kétharmad alatti begyűjtés után ismét halljuk a szokott kifogást, hogy „nincs" elég sertés a húsbeadás tervének teljesítésére, „nincs" elég tej és tojás és hogy „nincs" elég tyúk, hogy a tehenek tejhozama „gyenge", stb. Ennek a régi kifogásnak véget kell vetni és hozzá kell fogni feladataink végrehajtásához, hogy sikerrel teljesíthessük a gottwaldi ötéves terv ötödik évét. Ezért a begyűjtési minisztérium kerületi meghatalmazottjának kollektívájával megegyeztünk, hogy az egyes járásokban kivizsgáljuk, miben rejlik a begyűjtési terv nemteljesítésének és az elégtelen termelésnek oka. Ezért január 26 és 29-e között a járásba apparátusunk négy dolgozóját küldtük ki ezen vizsgálat lefolytatására és a feladatok teljesítésének megjavítására. A helyzet a következő: Lichtenberg elvtárs, a begyűjtési minisztérium volt járási meghatalmazottja azért, mert járási viszonylatban már nagyon ismert volt, a járási meghatalmazott apparátusának dolgozóit nem kötelezte felelősségteljes munkára. Objektív okokkal mindig ügyesen el tudta a dolgokat simítani és az egész 1952-es évben azt ígérgette, hogy az 1952-es év végén teljesítik a tervet, de mikor ez az év véget ért, azt ígérte, hogy majd az 1953-as évben fogják teljesíteni. Saját gyengeségem az objektív okok ellen folytatott harcban engem személyesen arra vezetett, hogy nem voltam eléggé szigorú az ógyallai járással szemben és nem tudtam ennek a járásnak időben segíteni úgy, hogy apparátusunk fogyatékosságait kiküszöböljük. Ezért ma sem, amikor a begyűjtési minisztériumnak új meghatalmazottja van a járásban, ebben a járásban nem megfelelő a munkafegyelem sem a begyűjtési dolgozóknál, sem pedig a nyilvántartási erőknél. A mi hibánk abban van, hogy nem tudtunk időben rájönni Hártyánszki elvtársnak, a nyilvántartás vezetőjének elégtelen munkájára, aki a nyilvántartási erőket nem vezette arra, hogy a nyilvántartás segítségére legyen a begyűjtési feladatok teljesítésének. Ez az elvtárs nem tudta vagy talán nem is akarta megÉletem legboldogabb pillanata volt az, amikor a felszabadulás után tudomásomra jutott, hogy a munkások és parasztok gyermekeinek is lehetőség nyílik arra, hogy szabadon megválaszthassák életpályájukat. Tudom, azt, hogy a múltban nem volt lehetősége az olyan gyermekeknek, mint amilyen én is vagyok a továbbtanulásra. Az én édesapám munkásember, öt gyermeket nevelt fel. Dolgozott különböző üzemekben, a falusi kulákoknál mint részesaratő és napszámos. A keresete alig volt elég kenyérre és egyáltalán nem jutott volna iskoláztatásra. De hála a dicső Februári Győzelemnek, amikor Gottwald elvtárs vezetésével a munkásosztály kezébe vette sorsának irányítását, minden munkás gyermekének nemzetiségi különbség nélkül lehetősége nyílt a továbbtanulásra. így történt, hogy 1951 szeptemberében én is beiratkoztam arra a mezőgazdasági tanfolyamra, ahol megtanulhattam az új szocialista mezőgazdaság módszereit. Minden erőmet és tudásomat a tanulásnak szenteltem. Erős elhatározásom volt, ltogy az egyéves iskola elvégzése, után az ott szerzett tapasztalataim felhasználva vagy egységes földműves szövetkezetben, vagy pedig valamelyik állami gazdaságban érvényesítem tudásomat. Az egyéves iskolát 1952 szeptemberében kitűnő eredménnyel fejeztem be. Az iskola befejezése után három társammal a galántai igazgatósághoz tartozó „úrföldi" gazdaságba lettünk beosztva, mint gyakorlók. Öröm volt számomra, amikor megérkeztünk az új munkahelyünkre, ahol különféle munkákra osztottak be bennünket. Azóta mint diszilóetető dolgozom a gazdaságban. Lehet, hogy ezt a beosztást iskola nélkül is el tudtam volna végezni. Már régen vágyódtam a mezőgazdasági iskolára, hogy szorgalmasan szolgálhassam népi demokratikus hazánkat, és most nem adnak lehetőséget arra, hogy tudásomat felhasználva a mezőgazdasági termelésben felelősségteljes funkciót kapjak. Ezért szeretném felhívni a galántai igazgatóság figyelmét, hogy nagyobb gondot fordítson azokra az ifjakra, akik odaadással akarják építeni a szebb szocialista jövőt. Csiba Lajos, Nemesabony. Február 5—8 napjaiban Prágában az egész világ haladó ifjú emberei 61 nemzet szervezetének küldöttei jönnek össze a demokratikus világifjúsági szövetség tanácsának ülésére. Az ülésnek meg kell tárgyalnia a DIVSz. in. kongresszusa és a IV. Világifjúsági Találkozó összehívásának kérdéseit, valamint az ifjúság feladatait a bókeharcban, melyek a népek bécsi kongresszusának eredményéből és határozataiból hárulnak reánk. Röviddel 15 óra után, amikor a nemzetgyűlés üléstermét 180 küldött megfigyelő és vendég zsúfolásig megtöltötte, Jacques Denis, a DIVSz főtitkára megnyitotta az ülést. Üdvözölte az egész világ demokratikus ifjúsága nemzeti szervezeteinek képviselőit és a vendégeket, főleg dr. Oldrich Johnt, a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének elnökét, dr. Václav Vacek főpolgármestert, és a nemzetközi szervezetek, a szakszervezeti világszövetség, a demokratikus; nők nemzetközi szövetsége, a nemzetközi diákszövetség stb. képviselőit. Tolmácsolta azután forró üdvözletét az ifjúság jogaiért küzdő minden ifjú harcosnak. A gyűlés azután megválasztotta elnökségét, amely zajos taps közepette elfoglalta a díszhelyeket. Jacques Denis, a DIVSz főtitkára azután köszönetét fejezte ki a Csehszlovák Köztársaság ifjúságának a szívélyes vendéglátásért. A gyűlés résztvevői feáiltak, lelkes tapssal és Sztálin és Gottwald éltetésével fejezték ki hálájuk érzését a béke két élenjáró narcosa iránt. Az ülést azután dr. Oldrich John, a nemzetgyűlés elnöke ülvözölte. Hosszantartó taps után, amellyel a DIVSz küldöttei köszönetüket fejezték ki a szívélyes és baráti szavaikért, a vendéglátó tagszervezet, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség nevében Ladisla»v Lisz, a CsISz KB titkára szólalt fel. Ladislav Lisz, a CsISz KB titkára, üdvözlő beszédének elhangzása után, amelynek végét tetszésnyilvánitó taps kísérte, Jacques Denis, a DIVSz elnöklő főtitkára átadta a szót Roy Gorenek, a béke világtanács helyettes titkárának. A békevilágtanács helyettes titkárának üdvözlő beszéde után az ülés vezetését Ladislav Lisz, a CsISz KB titkára vette át, aki felkérte Jacques Denist, a DIVSz főtitkárát, hogy tegye meg jelentését a DIVSz fő feladatairól, főleg IH. kongreszszusának összehívásáról. Jacques Denis, a DIVSz főtitkára jelentésében többek között a következőket mondotta: ,,A legutóbbi három év eseményei megerősítették szövetségünk és a kongresszusi határozatok állásfoglalásának helyességét." Majd így folytatta: „Ebben az időszakban egyre világosabb volt, hogy a béke ellenségei nem szereltek le, sőt ellenkezőleg, még jobban erősítették háborús politikájukat. Borzalmas háborút szítottak fel Koreában, ahol baktériumfegyvereket alkalmaznak. A vietnami, laoszi, kambodzsai,', malájföldi harcoK elmérgesedtek. A lázas fegyverkezés terjed és súlyos nemzetközi feszültséget idézett elő. a gazdasági és kulturális kapcsolatok korlátozását, sok olyan országban az életszínvonal süllyedését, amely országokat a Washingtonból irányított háborús egyezmények rendszerébe sodorták és kötötték le. A nemzeti függetlenség csak emlék, míg az a biztonság, amelynek nevében kikényszerítették a fenségjogról való lemondást, kisebb, mint bármikor azelőtt. Az elMi, a perbenyiki len- és kender j szaktanfolyam hallgatói köszönetünket fejezzük ki pártunknak és kormányunknak, hogy lehetővé tette számunkra, hogy anyanyelvünkön tanulhatunk. Tudatában vagyunk annak, hogy a len- és kendertermelés és jó kidolgozásuk nagyon fontos kérnyomók tüzzel-vassal törekszenek elnyomni a gyarmati és függő országok szabadságtörekvését. Nyugat-Németország és Japán lázas felfegyverzése még jobban fokozza a háború veszedelmét. Azonban ennek az időszaknak fő vonása a békeerők hatalmas gyarapodása, ameiyek e három év alatt egyik győzelmet a másik után aratták. A békevédelem arcvonala' ma az emberek százmillióit tömöríti az egész világon, hatalmas ^erődöt alkot a háíborús gyujtogatók fondorlatai ellen, elszigetelni és ártalmatlanná tenni igyekszik őket. Feladatunk, hogy korunk ifjú nemzedékének minden erejét a nemzetek békéért és függetlenségéért folytatott küzdelme ezen arcvonalához osatoljuk." J. Denisz azután a kapitalista országok ifjúságának helyzetéről és harcáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy azokban az országokban, ahol új háború készül, az utóbbi évek során nem szűnt meg fokozódni a veszedelem. Korlátozzák jogaikat, a militarizálás egyre nagyobb és behatol az ifjúság élete és tevékenysége ágazatainak nagy részébe. Az ifjú emberek és fiatal lányok, munkások, földművesek, diákok, az ifjú értelmiség életfeltételei reménytelenek, A fiatalok milliói munkanélküliségben tengődnek. A fiatal nemzedék egyre több tagja egyáltalában nem talál állást, nincs hivatása és rendszeresen züllésnek, kétségbeesésnek teszik ki őket és háborúba szorítják, hogy az emberhús-kereskedők nyereséget húzzanak ebből. A szónok továbbá leleplezte az imperialisták szándékait, akik az ifjúságot piszkos cléjaikra szeretnék felhasználni. Rámutatott a demokratikus ifjúság szervezeteinek óriási növekedésére a kapitalista országokban, s beszélt az ifjúsági békemozgalom fejlődésének további távlatairól. Beszéde végén az ifjúság Hl. világkongresszusa összehívásának fontosságáról beszélt s indítványozta, hogy a kongresszust augusztus 1-töl 6-ig tartsák meg Bukarestben, azzal a jelszóval, melyet a szövetség ós az ifjak milliói magukévá tettek harci elszántságukban: „Ifjak, egyesüljetek, előre a tartós békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a jobb jövőért!" Indítványozta azután, hogy a kongresszus tárgyalásd programmjába a következő pontokat vegyék be: 1. A demokratikus Ifjúsági Világszövetség tevékenysége az ifjúság II. világkongresszusa óta ós az ifjúság feladatai a békeharcban, az ifjúság jogai (végrehajtóbizottság jelentése). 2. A pénzügyi ellenőrző bizottság jelentése. # 3. A tanács és a pénzügyi ellenőrző bizottság tagjainak megválasztása. Jacques Denis beszéde végén kijelentette: ,,Drága barátaim! E feladatok teljesítésének biztosításával és a jelen idők követelményei szerint kifejtett munkássággal a kongresszusból kialakítjuk az ifjúság hatalmas hozzájárulását a népek békéjéért, nemzeti függetlenségéért és jobb jövőért folytatott harcához." Az egész világ ifjúságának képviselői ós az ülés vendégei feszült figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták meg azokról a nagyjelentőségű feladatokról tett jelentést, amelyeket a legközelebbi időben a világ valamennyi népe haladőszellemü ifjú emberei legnagyobb szervezetének keli elvégeznie. A jelentéssel való egyetértésüket tapssal fejezték ki, majd azután megkezdődött a vita. | dé

s számunkra, mert ruházati cikkek feldolgozására más nyersanyagforrásaink nincsenek országunkban. Fontos, hogy a legközelebbi szakiskolába minél többen jelentkezzenek, hogy üzemeinkben a termelés biztosítva legyen. Kiácz J. Pribenyík. A perbenyiki szaktanfolyam hallgatói írják