Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-28 / 52. szám, szombat

1953 február 28 UJSZ0 3 I ' A. J. Visinszkij elvtárs beszéde az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének politikai bizottságában Február 25-én az ENSz közgyűlésének politikai (első számú), bizottsága megkezdte tevékenységét. Az ülés elején megtárgyalták a bizottság tárgyalási programmján levő kérdések sorrendjét. Miután a bizottság egyhangúlag elhatározta, hogy a koreai kérdést a napirend 1, pontjaként meghagyja, Kiru görög képviselő, aki az ENSz köreiben ismert mint az USA kormányának kiszolgálója, javaslatot terjesztett elő, hogy a bizottság második pontként tárgyalja Görögországnak arról szóló rágalmait, hogy állitólag némelyik ország kormánya a polgárháborúban elfogott görög fegyveres erők tagjait visszatartja. Teljesen világos, hogy a görög képviselő azért terjesztette elő ezt a javaslatot, hogy a bizottság figyelmét elterelje a valóban fontos problémák megtárgyalásától, flöként a lengyel küldöttségnek „az új világháború veszélyének elhárításáról és a nemzetek közötti béke és baráti együttműködés megszilárdításáról" benyújtott javaslatának megtárgyalásától. Skrzeszewski, a lengyel küldöttség vezetője kifogást emelt a görög küldött javaslata ellen, és azt javasolta, hogy a napirend második pontjaként a lengyel küldöttség javaslatát tárgyalják meg. A lengyel küldöttség javaslatának támogatására A. J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere, a szovjet küldöttség vezetője a következőket jelentette ki: Elnök úr, szót kérek, hogy támogassam azt a javaslatot, amelyet kartársam, a lengyel küldöttség vezetője terjesztett elő. Ezt természetesen nem azért teszem, mert ezt a javaslatot a lengyel küldöttség nyújtotta be. Bármely küldöttség is terjesztette volna be e javaslatot, a Szovjetunió küldöttsége akkor is készségesen támogatná. Más szavakkal a Szovjetunió küldöttsége a dolgok lé. nyegéből indul ki. A valóságban csupán a napirend 4. és 6. pontját kell elolvasni, hogy mindenki előtt világos legyen, hogy a sorrendben természetesen a 6. pont megtárgyalását kellett volna előbbre helyezni, amelyben az új világháború veszélyének elhárításáról és a nemzetek közötti béke és baráti együttműködés megszilárdításáról van szó. Vagy talán a görög küldött kételkedni fog abban, hogy ez a kérdés a legfontosabb és hogy a politikai bizottságnak figyelmet kell szentelnie ennek a kérdésnek, mert olyan intézkedésekről van szó, amelyeknek célja, az új világháború veszélyének elhárítása, és olyan intézkedésekről van szó, amelyek a béke megszilárdítását vannak hivatva szolgálni. Ez a fő feladata, amely nemcsak alapokmányunkban van lerögzítve, hanem amely szervezetünk munkájának fő feladata is. Hasonlítsák ezzel össze a 4. pontot — „a panaszt, hogy némelyik állam, amely még mindig visszatartja a görög fegyveres erők tagjait, nem tartja be a közgyűlés által 1950. december 1-én elfogadott 382 a) határozat cikke. lyeit. Ugy vélem, hogy nem kell terjedelmesen megindokolni azt, hogy miért kell előnybe helyeznünk a lengyel küldöttség javaslatát. Elég röviden megmondani és megkíséreljük e kérdés megtárgyalását a politikai bizottságban tényekkel bizonyítani, hogy a görög panasz mesterségesen kigondolt panasz, és a mi véleményünk szerint csak azért nyújtották be, hogy a politikai > bizottság figyelmét eltereljék azokról a valóban fontos kérdésekről, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt állanak. A Szovjetunió küldöttsége ellenzi, hogy a bizottság tárgyalja ezt a panaszt. A lengyel javaslatot támogatta Václav Dávid a csehszlovák küldött ség vezetője is. Kiemelte, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben milyen fontos a lengyel javaslat. A politikai bizottság többsége azonban a görög küldött javaslata mellett szavazott. E javaslat mellett 41 szavazatot adtak le, 5 ellenében (Szovjetunió, az Ukrán SzSzK, a Bjelorussz SzSzK, Csehszlovákia és Lengyelország) és 11 küldöttség tartózkodott a szavazástól (Afganisztán, Argentína, Szíria, India, Indonézia és mások). Ezután A. J. Visinszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője azt javasolta hogy a lengyel javaslatot tűzzék a napirendre mint 3. pontot. A bizottság többsége a szovjet küldöttség javaslata ellen szavazott, a javaslat mellett 8 szavazatot adtak le (Szovjetunió, Ukrán SzSzK, Bjelorussz SzSzK, Csehszlovákia, Lengyelország és mások) 33 szavazat ellenében és 18 küldöttség tartózkodott a szavazástól (az arab és délamerikai országok számos küldöttsége). A bizottság ezután megkezdte a koreai kérdés tárgyalását. Elsőnek Lodge amerikai képviselő szólalt fel, aki ismételte az amerikai diplomaták szokásos rágalmait, amelyek szerint a koreai háború elhúzásáért Kína és a Szovjetunió felelősek. A. J. Visinszkij ezzel a kérdéssel kapcsolatban a következőket mondotta: Mivel a koreai kérdés tárgyalását megkezdjük, mielőtt a dolog lényegére térünk, fel akarok vetni egy kérdést, amelynek feltevését elkerülhetetlenül szükségesnek és teljesen jogosnak tartom — a koreai probléma megtárgyalása részvevői összetételének kérdését. Amikor a mult év októberében a politikai bizottság megkezdte a koreai kérdés tárgyalását a Szovjetunió küldöttsége felhívta a figyelmet, hogy ezt a kérdést a Koreai Népidemokratikus Köztársaság képviselőinek köteles és állandó részvételével kell megtárgyalni. Teljesen világos volt, hogy ezt a kérdést nem lehetett komolyan és annál kevésbbé s keresen megtárgyalni a koreai nép képviselőinek jelenléte nélkül, annál kevésbbé, mert jelen van az úgynevezett liszinmani kormány képviselője, aki azt állítja, hogy ő Koreát képviseli. Most- újból megkezdjük a koreai kéťídés tárgyalását. Ha e kérdéshez és ennek megoldásához valóban komolyan akarunk hozzáfogni és ha a politikai bizottság most éppen ezt a célt tűzd ki maga elé, teljesen hely. telén volna ezt a fontos kérdést Észak-Korea képviselőjének távollétében megtárgyalni és ezt hangsúlyozom annál is inkább, mert jelen van itt a liszinmanista ügynök. A koreai nép és a Kínai Népköztársaság valamint a Szovjetunió elleni rágalmak azonban határtalanok amint azt megmutatta az USA képviselőjének beszéde. Az agresszív állásfoglalás. amelyet az amerikai küldött beszédében mutatott nem nagyon bíztat az egyezmény elérésének lehetőségével. De vele külön fogunk beszélni. Elfogadom a kihívást, amelyet — amint, itt hangosan kijelentette — a Szovjetuniónak tett és igyekezni fogok, hogy megismerjem mai beszédét és hogy teljesen eleget tegyek neki. Hogy elégedett lesz-e vagy nem, ezt a jövő fogja megmutatni. Én nem szándékozom neki semilyen kérdést sem feltenni, egyszerűen azért, mert ez teljesen reménytelen. Miért kérdeznék némákat, akik úgy sem válaszolnak nekünk ? Nem, a Szovjetunió nem hasonlít a strucchoz, amint itt Lodge kijelentette, amely fejét homokba dugja és azt hiszi, hogy senkisem látja öt. A Szovjetunió mindig és mindenütt nyiltan lép fel. De éppen az Amerikai Egyesült Államok, amelyeket azelőtt egy úgynevezett demokratikus kormány képviselt és amelyeket most egy úgynevezett ^republikánus kormány« képvisel, a valóságban álarc mögé rejtik ábrázatukat, amint az egész világ előtt ismeretes és az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja és neve mögé bújik. Mindenki előtt ismert, hogy a koreai intervenciót az amerikai kormány kezdte, mindenki előtt ismert, hogy az amerikai fegyveres erők és az amerikai kormány már majdnem 3 év óta rablóháborút folytat Koreában, azonban álszent és hamis módon az Egyesült Nemzetek Szervezetének neve mögé rejtőzik és fegyveres erőit az Egyesült Nemzetek Szervezete fegyveres erőinek' hívják. Ez n^jidenki előtt ismert és Lodgenak erről bármilyen kérdést is feltenni természetesen nem szükséges. Az igaz szót úgy sem hallanánk tőle. De most nem erről van szó. Erről majd később fogunk beszélni. Most a szovjet küldöttség formális javaslatot terjeszt elő, hogy a politikai bizottság határozza el, hogy a bizottság ülésére a koreai kérdés megtárgyalására hívják meg a Koreai Népi -Demokratikus Köztársaság képviselőit. Még egyszer bátor vagyok figyelmeztetni a bizottság tagjait arra, hogy a politikai bizottság e javaslat elutasításával megmutatja, hogy nem óhajtja komolyan megtárgyalni azt a kérdést, amelyet szavakkal komolynak ismer el. Elnök úr, kérem önt, hogy javaslatomat bocsássa szavazás alá. Lodge amerikai képviselő, aki következőnek szólalt fel, nem tudta leplezni zavarát, csupán annak rövid kijelentésére szorítkozott, hogy a Szovjetunió küldöttségének az a javaslata, hogy az 1. számú bizottság ülésére hívják meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőjét »nem érdemel vitát«, mert állítólag a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőit nem lehet meghívni azért, mert Észak-Korea állítólag »agresszor«. Jóllehet az amerikai képviselő kitartott amellett, hogy a szovjet küldöttség javaslatával »gyorsan végezzenek«, annak a javaslatnak megtárgyalására, hogy a bizottság ülésére meghívják a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőjét, az egész délelőtti ülést igénybe vette. Václav Dávid, a csehszlovák küldöttség vezetője támogatta a szovjet javaslatot, hogy a bizottság ülésére hívják meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőit. Václav Dávid kijelentette: A közgyűlés eddigi sikertelen munkáját kétségtelenül az okozta, hogy az Egyesült Államok küldöttsége arra törekedett, hogy a közgyűlést megakadályozza abban, hogy megismerje a másik fél érveit, hogy megismerje az igazságot. Václav Dávid hangsúlyozta, hogy az egész világ békeszerető nemzetei őszintén óhajtják, hogy a lehető leggyorsabban végetvessenek a koreai vérontásnak. Skrzeszewszki, a lengyel küldöttség vezetője szintén kijelentette, hogy küldöttsége melegen támogatja a szovjet küldöttség javaslatát. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőinek részvétele vitánkon, — mondotta Skrzeszewski, — annál inkább is szükséges, mert a Koreai Népi Demokratiki^s Köztársaság képviselni a koreai népet képviselik, amely az amerikai agresszió áldozata lett és mert tudják, mit gondol és érez a koreai nép, amely hősiesen védelmezi függetlenségét, csupán ök tudják megfogalmazni állásfoglalásukat azokhoz a javaslatokhoz, amelyeket itt be fognak nyújtani. Palar, indonéz küldött kétszer szólalt fel a szovjet küldöttség javaslatának támogatására, hogy e kérdés megtárgyalására a politikai bizottságba hívják meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőit. A Szovjetunió küldöttsége által előterjesztett javaslat elfogadása mellett szólalt fel K. Kiszelev, a Bjelorussz SzSzK képviselője is. Baranovszkij, az Ukrán SzSzK képviselője rámutatott arra, hogy az Ukrán SzSzK küldöttsége határozottan támogatja a Szovjetunió javaslatát. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőinek meghívására tett javaslat ellen szólaltak fel Görögország, Törökország, Peru, Ausztrália és Anglia képviselői. Ezután ismét A. J. Visinszkij szólalt fel. Szükségesnek tartom, hogy ismét szót kérjek, jelentette ki Visinszkij elvtárs, hogy megkíséreljem megvilágítani azokat a kérdéseket, amelyek itt fő akadályként szerepelnek, hogy miért hem lehet meghívni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőit az első bizottságba a koreai kéidés megtárgyalására. Azt beszélik itt, hogy ez lehetetlen azért is, mert a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot állítólag az Egyesült Nemzetek Szervezete »agresszomak« minősítette. Ezen az ellenvetésen kívül, amelyet itt az ilyen állítás ellen az indonéziai küldöttség képviselője és több más küldött hozott fel, figyelmeztetni akarok arra a kétségtelen valóságra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete már 1952 december 20-án lényegében megkezdte a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal való tárgyalást. Ha" a közgyűlés elnökének e kérdéssel kapcsolatos beszámolóját veszik például, azt látják, hogy ehhez csatolva van a közgyűlés elnökének 1952 december 5-i táviratának szövege a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszteréhez és a Kínai Népköztársaság központi népkormányának külügyminiszteréhez. Tehát hivatalos bizonyságunk van, amelyet az ENSz közgyűlése küldött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak. Mit találunk ebben a táviratban? Itt e távirat 9. pontjában azt látjuk, hogy az ENSz közgyűlése közvetlen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányához fordul azzal a kéréssel, hogy adjon választ erre a felhívásra. A 9. pont így szól: »Remélem, (vagyis a közgyűlés elnöke), hogy erre a hírre hamarosan választ kapok, amelyet közlök a közgyűléssel, kézhezvétele után. Most megkérdezem azokat, akiknek kifogásuk van a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőinek meghívása ellen: ha lehetetlennek tartják a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányával való tárgyalást a politikai bizottságban, akkor miért fordulnak hozzá kérdésekkel és miért kérnek tőle választ ezekre a kérdésekre ? Ha választ kérnek és ha Várnak erre a válaszra, ezzel már megkezdték a tárgyalást. Ezzel már megcáfolták azt a pontot, amelyet itt előterjesztenek, hogy állitólag nem tárgyalhatnak az ENSz nevében »agresszor ral«. Nem, önök folytathatnak ilyen tárgyalást és már folytatnak is! És a másik kérdés. Vájjon a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság valóban megérdemli-e, hogy itt a béke ellenségei a háborús gyújtogatok és intervenciósok „agresszornak" nevezzék? Emlékeztetni akarok arra, hogy ezen a helyen, amelyet most egy más amerikai képviselő foglal el, Ac-heson úr, az USA volt államtitkára ünnepélyesen kijelentette, hogy kezében van egy operatív terv, amely leplezi' Észak-Korea támadását Dél-Korea ellen. Ezt á tervet azonban mindmáig nem mutatta be, nem vette azt a fáradságot, hogy a tervet letegye az asztalra, és én emlékeztetem önöket uraim arra, hogy mi már két évvel ezelőtt megmutattuk a liszinmani parancsnokság tervét a rajta feltüntetett nyilakkal, pontokkal, vonalakkal és a különféle amerikai és délkoreai fegyveres katonai alakulatok bejegyzett elhelyezésével és ha Schwarzenberger tanár, ismert angol jogtudós, a londoni Timeshez intézett levelében leleplezte, hogy a bonni különszerződés angol és francia szövege egyáltalán nem számol Németország újraegyesítésével és a német egység helyreállításáról szóló frázisok csupán a szerződés németnyelvű szövegében szerepelnek. Ennek nyilvánvaló célja a német közvélemény félrevezetése. Schwarzenberger tanár megállapítja: »A három nyugati hatalom a háborús szerződésben abból indul ki, hogy az egységes Németország végleg szükség lesz rá, megismételjük itt mégegyszer, és az utolsó félévben megállapított új tényeket is felhozzuk. Ezért már maga az a kijelentés, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság „agresszor" hazug, igazságtalan és rágalmazó kijelentés, ami ellentétben áll az összes eddig megállapított tényekkel. Továbbá az ausztráliai küldöttség képviselőjének a mi javaslatunk ellen felhozott ellenvetéseivel kívánok foglalkozni — mondotta Visinszkij. Azzal a kijelentéssel kezdte, ha „megvolnánk győződve arról, hogy a tárgyalások sikeresek lesznek ÉszakKorea képviselőinek jelenlétével, akkor meghívhatnánk őket. Vájjon lehet ezzel egyetérteni? Miért gondolja az ausztrál küldött, hogy nem érünk el semilyen sikert, ha itt megjelenik Észak-Korea képviselője és miért gondolja, hogy sikert fogunk elérni abban az esetben, hogyha a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldötteit nem hívjuk meg ide? Hiszen ez teljesen logikátlan. Kifejtjük álláspontunkat, — folytatta a szovjet küldött — és azt mondják nekünk erre, hogy ez propaganda. Hisz Jebbur angol küldöttet is megfertőzte ez a betegség. Ő is azt mondja: „Nem fogunk mást hallani, csak propagandát". Nincs semmi kifogásom az önöfc propagandája ellen, ha ésszerű, önök azonban valamilyen okból az ellen vannak, hogy itt megjelenjen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselője, mert azt hiszik, hogy ez olyan propaganda lesz, amit nem élnek túl. Önök szerint, amint itt megjelenik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselője, elkezdődik ez a „propaganda" és önök elpusztulnak! Komolyan gondolják ezt!?" Visinszkij továbbá azt mondotta, hogy a bizottságban nem hoztak fel egy nyomós okot sem, azon szovjet javaslat ellen, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselője meghívassák. Önök nem akarják megszüntetni a vérontást — mondotta végezetül a szovjet küldött és én ezt meggyőződéssel, hangsúlyozottan és szilárdan kijelentem, ezen évek számos tapasztalata alapján: önök nem akarják beszüntetni a koreai háborút. Ez a kulcs azok álláspontjának felismeréséhez, akik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőinek meghívása ellen vannak. Ezután szavazásra került a szovjet küldöttség javaslata, hogy a koreai kérdésről szóló vitára a politikai bizottságba meghívják a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőit. A szovjet javaslat mellett 16 küldöttség szavazott (Szovjetunió, Ukrán SzSzK, Bjelorussz SzSzK, Lengyelország, Csehszlovákia, India, Indonézia, Szíria, Burma, Egyiptom, Afganisztán, Irán, Szadi Arábia, Jefcien és Jugoszlávia) 6 küldöttség tartózkodott a szavazástól (Argentína, Chile, Bolívia, Guatemala, Libanon, Izrael, 35 küldöttség a javaslat ellen szavazott (USA, Anglia, Franciaország, Görögország, Törökország és az északatlanti agresszív tömb más tagjai). Mivel a koreai kérdésről«szőló vitában már senkisem jelentkezett felszólalásra az ülést berekesztették. megszűnt. Kivételt csak az államadóságokkal kapcsolatos londoni értekezleten tettek, ahol NyugatNémetország vállára rakták az egész hitleri Németország adósságait^ A Bremer Nachrichten című nyugatnémetországi lap, amely vezető helyen közli Schwarzenberger professzor leleplezéseit, megjegyzi: »Meglepő és nyugtalanító, hogy a' német nyilvánosság kerülő úton értesül a különszerződés szövegeinek döntő jelentőségű eltéréséről, amit Bonn tudatosan elhallgatott.* Leleplezték, hogy a bonni szerződés angol francia és német szövege nem azonos \