Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)
1953-02-28 / 52. szám, szombat
) 1953 február 28 Az Uj Szó tegnapi száma közölte az „Uj Kína" híriroda pekingi jelentése alapján Frank H. Schwable, Koreában hadifogságba esett ezredesnek vallomását. Az alábbiakban közöljük a vallomás foytatását: Amikor a bakteriológiai hadviselés programmját kiterjesztették, a Jerome tábornok által május 25-én tartott értekezleten megbeszéltük a biztonsággal kapcsolatos összes kérdéseket. A bakteriológiai hadviselésminden szakaszában hangsúlyozták a biztonság kérdését, ez most is egyike azoknak a nagyobb problémáknak, amelyeket a haditengerészeti légierő 1. csoportjának meg kell oldania. Igaz, hogy hadműveleti téren ! nincs döntési jogunk, de a biztonsággal kapcsolatos kérdésekben felelősek vagyunk az 5. légierőnek. Megállapodtunk, hogy minden lehetséges eszközt meg kell ragadnunk, hogy félrevezessük az ellenséget és lehetetlenné tegyük, hogy saját embereink tudomást szerezzenek a baktériumhadmüveletekröl. Ha embereink kérdezősködnek, azt kell mondanunk, hogy a különleges feladatok nem egyebek, mint a propagandának valami egészen sajátságos formája, amelyet nem lehet nyilvánosságra hozni, mert veszít értékéből. ha idő elöt kitudódik, és mert titokban kell tartani a forrásokat. Az ellenséges terület fölött a baktériumbombákat csak szokásos bombákkal együtt szabad ledobni, hogy ne lehessen felfedezni a támadás sajátságos természetét, vagy ha mégis felfedezték, ne legyen az bizonyítható. Ha az ellenség egy ilyen támadás után bármilyen bizonyítékot talál a földön, mi azt állítjuk, hogy a kérdéses tárgy vagy megengedett propagandaanyag, vagy ejtőernyőre szerelt világítórakéta és tartály. Az 1952. május 25-i értekezleten Jerome tábornok — Lamson-Scribner tábornokkal együtt — sorjában ismertette azokat a biztonsági rendszabályokat, amelyeket alkalmaznunk kell, hacsak valamelyiket külön nem módosítják. írásban egyáltalán semminemű emlitést sem szabad tenni a programm valódi jellegéről. Tilos a „baktérium" és más ehhez hasonló szavak használata, valamint a járványos megbetegedések fajtájának megnevezése, kivéve a programm kezdeti megjelölését. Hivatalos beszélgetések során olyan szavakat kell használni, mint „super propaganda", „suprop", különleges fegyverek, különleges bombák, különleges küldetések stb. A feladatok teljesítéséről szóló jelentésnek két módja van: Az 513. raj az általa a fertőzött övezet ellen folyó összpontosított baktériumtámadások megkezdése után végrehajtott rendszeres feladatokról a szokásos titkos jelentéseiben sürgönyileg köteles beszámolni. A jelentésben ki kell térni a megtámadott célpontokra, a vállalkozást jelölő számra, meg kell jelölni az időpontokat és az okozott károkat. Ezután hozzá kell fűzni a jelentéshez a „Via Szinanzsu" illetve „via Kunuri" megjelölést, aszerint, hogy melyik a helytálló. Az illetékes hatóságok ebből megtudják, hogy az 513. raj elvégezte egyik állandó feladatát: a számára kijelölt terület 10-naponkénti fertőzését baktériumokkal. i Az egyéb alakulatok, amelyek csak közbenső feladatokat végeznek, a legnagyobb titoktartás mellett kezelt parancsokban kapnak utalást a „suprop" bevetésére és a bevetésről szóló jelentésültben a „suprop" fedőnevet használják. Szabványos titkos távirati jelentéseikben közlik a vállalkozást jelölő számot, beszámolnak arról, hogy hány repülőgép vett részt a vállalkozásban, beszámolnak a célpont fölé érkezés időpontjáról, a ledobott bombákról (hagyományos típusú bombák), vagy a fényképfelvételekről, az ellenséges légvédelmi tüzérségről és egyéb észleléseikről. Az ilyen alakulatok nyomban ezután a legnagyobb titoktartás mellett kezelt sürgönyt küldenek az 5. légierőhöz, amely '.gy szól: „Az ilyen és ilyen számú vállalkozás suprop" Ilyen módon az illető alakulatok tolvajnyelven számolnak be arról, hogy az egyébként rendszeres vállalkozások során hány különleges bombát dobtak. ^ A bakteriológiai hadviselési programmal kapcsolatos taktikáról és Az amerikai haditengerészeti légierő két magasrangú tisztjének vallomása az amerikai hadsereg • Koreában folytatott baktériumháborújáról egyéb kérdésekről szóló jelentéseket szóbelileg kell megtenni a hadműveleti tisztnek (G—3), a bombákkal kapcsolatos nehézségeket pedig a a szervezési tisztnek (G—4), aki ugyancsak szóbelileg továbbítja a jelentést a tábornoknak. A tábornok azután vagy személyesen, vagy erre alkalmas tiszt útján az 5. légierő tudomására hozza a jelentés tartalmát. Csak azokat kell beavatni, akiknek feltétlenül tudniuk kell a programmról ahhoz, hogy biztosítani lehessen a programm eredményes megvalósítását. Rendes körülmények közt egy vezérkari tiszt és helyettese tudnak a hatáskörükbe tartozó összes kérdésekről úgy, hogyha egyikük távol van, a másik minden odavonatkozó kérdésben el turHon járni. Nem így van azonban ezzel a programmal kapcsolatban. Ha a beavatott tiszt távol van és hirtelen sürgősen elintézendő kérdés merül fel, a kérdést a vezérkari főnökhöz, a parancsnokhoz vagy más magasrangú vezérkari tiszthez kell továbbítani. Én azért elleneztem az egészségügyi tiszt beavatását, mert a programm az ö tájékoztatása nélkül is megvalósítható. Az egész kérdésről csak szolgálati idő alatt szabad említést tenni, de csak abban az esetben, ha szükséges a kérdés megvitatása. Ilyenkor zárt ajtók mögött, halk hangon szabad tárgyalni. Az általános naponkinti eligazításokban nem szabad említést tenni a suprop bevetéséről. Az ezzel a kérdéssel kapcsolatos biztonság mindennemű megszegése — hasonló jelentőségű bármilyen biztonsági rendelkezés megszegéséhez hasonlóan — hadbíróság elé tartozik. Addig, amíg az 5. légierő tervbe nem veszi A— D („fellegrohamoző") típusú repülőgépnek használatát, kizárólag kétmotoros rejülögépeket szabad különleges feladatokra használni. Különös fegyvereket csak éjtszakai hadműveletek és nagy magasságban végrehajtott fényképező felderítések során szabad alkalmazni mindaddig, amíg az A— D („fellegrohamozó") gépek parancsot nem kapnak arra, hogy nanpali hadmüveletekben vegyenek részt. A különleges küldetések során, amennyire csak lehetséges, minden esetben víz felett kell repülni, el kell kerülni a baráti területeket és ha szükségesnek mutatkozik, megszabadulni a baktériumbombáktól a tenger fölött, mély vízbe kell ledobni őket. A baktériumbombák felvevését a lehető legcsekélyebb számú repülőtérre kell korlátozni. A mi esetünkben ilyen repülőterek a K—8-as kunszani támaszpont (az 513. raj számára) és a K—3-as pohangi támaszpont (a 33. alosztály számára) és ha nagyszabású hadmüveletekre érkezik parancs, akkor a K—6-os pjöngtaki támaszpont (a 12. alosztály számára). Amikor csak lehetséges, a támadó repülőgép egy napalmbombát is visz magával és magánál tartja mindaddig, amíg a baktériumbombákat ledobta. Ilyen módon kell biztosítani azt, hogy tűz pusztítsa el a repülőgépet, ha lezuhan. Jerome tábornok kifejtette, hogy a hadmüveletekben résztvevő egységek-zsupán nagyon korlátozott számú pilótáját szabad beavatni, mégpedig a magasabb rendfokozatot viselő, érettebb, felelősségteljes embereket. A lehetőség szerint hivatásos tiszteket, de mindenekelőtt olyanokat, akiknek lojalitásához kétség nem férhet. A tábornok hangsúlyozta: a beavatott tisztekkel meg kell értetni, hogy milyen életbevágóan fontos a biztonság kérdése, milyen hatást gyakorol az- a nemzet tekintélyére és az ellenség akcióira. A pilótáknak át kell érezniök, hogy képességeik és megbízhatóságuk alapján választották ki őket. Az egész dologgal kapcsolatban hangsúlyozni kell előttük: „Amikor Koreában tartózkodnak, hacsak lehetséges felejtsék "I a dolgot és hazatérésük után tegye nek úgy, mintha sohasem hallottal volna róla. A pilótákat meg kell győzni arról, j hogy 'Személyük biztonságban van j azokkal az anyagokkal szemben, me- : lyeket használnak. Ilyen módon kell elkerülni azt, hogy a pilóták a fer- j tözéstöl való félelmükben esetleg ! megszegjék a titoktartást. Hasonló okból röviden ismertetni kell a pilótákkal a szóbanforgó hadmüveletek eddigi általános rrienetét, nehogy megszegjék a titoktartást azért, mert úgy érzik, hogy ök az elsők, akik ilyen szokatlan hadviselést folytatnak. Abban az esetben, ha egy supropbómbát nem a kijelölt célpontra dobták le, ezt haladéktalanul jelenteni kell. A pilótáknak át kell érezniök, hogy ez életbevágóan fontos, nem azért, mintha a bombának rossz célpontra történt ledobása miatt fegyelmi eljárást indítanának, vagy indíthatnának ellenük, hanem azért, hogy pontosan feljegyezhessék a fertőzött területeket. A biztonság minderi megszegését szóbelileg haladéktalanul jelene j teni kell. Gondosan figyelni kell min- [ den olyan tisztet, vagy legénységi ' állományú katonát, aki állandóan ér- : deklődik a propaganda-programiji : iránt és erről közvetlenül a tábornoknak kell jelentést tenni. Minden, a programm végrehajtásában résztvevő pilótát — akiről kiderül, hogy gondatlan, ellenszegül, megijedt, habozik vagy a háborús fáradság, illetve minden egyéb okból kifolyólag bármilyen módon „letört" — haladéktalanul vissza kell tartani a tervbevett vállalkozástól és erről jelentést kell tenni a tábornoknak. Hasonlóképpen jelenteni kell a tábornoknak minden olyan személyt, aki gyanús, vagy nem megfelelő módon látszik eljárni. Észak-Korea! 1952. december 19. Frank H. Schwable 0.4429 — ezredes, Egyesült Államok, haditengerészeti légierő. Roy H, Bley őrnagy vallomása Roy H. Bley őrnagy, az amerikai haditengerészeti légierő 1. csoportjának összekötő tisztje, aláirt valvallomásában azokkal a tényekkel foglalkozik, amelyek az Egyesült Államok fegyver.es erői által Koreában folytatott bakteriológiai hadviselés során használt baktériumbom- i hák utánpótlásával és raktározásá- i val kapcsolatosak. A vallomás a következőképpen ! hangzik: Roy H. Bley, az amerikai haditengerészeti légierő őrnagya vagyok, hadifogolyszámom 010450, 39 éves, nős, két gyermek atyja vagyok. Otthoni címem: Amerikai Egyesült Államok Santa Ana (California) Orange-Avenue 1£33. 1952. július 8-án gépemet Észak-Koréa felett lelőtték. Ezt megelőzően mintegy 5 héten át a haditengerészeti légierő 1. csoportjának összekötő tisztje voltam. Azokat a tényeket, amelyeket a baktériumhadviseléssel kapcsolatban felfedek, szabad akaratomból adom elő. 1952 május 28-án érkeztem á koreai K-3-ap támaszpontra, ahol másnap, vagyis május 29-én mint öszszekötö tisztet a haditengerészeti légierő 1. csoportjához osztottak be. Elődöm, május elején utazott az Egyesült Államokba és feladatának ellátását ideiglenesen Mac Garry törzsőrmesterre bízta, aki hónapodon át együtt dolgozott vele. Június 2-án éjtszaka Mac Garry és én fel-alá sétálgattunk a G-4 (szervezési) osztálynak az összekötő tiszt számára fenntartott hivatali helyiségében és az összekötői feli adattal kapcsolatps szokásos kérdésekről beszélgettünk. Mac Garry a feladatkörömmel kapcsolatos részletekről, problémákról és egyéb kérdésekről tájékoztatott. Azon az éjtszakán Mar Garry megismertette velem azokra a baktériumtámadásokra vonatkozó legfontosabb tényeket, amelyeket a csoport annak idején végrehajtott. A törzsőrmester el mondotta, hogy a K-8-as támaszponton állomásozó 513. sz. haditengerészeti éjtszakai vadászraj baktériumbombákat alkalmaz az ugyancsak ott állomásozó harmadik bombázó csoport kisegítésére. A raj 1952 elején kezdte a baktériumtámadásokat. Az 513. raj bombakezelőit a baktériumbombák kezelésére a 3.. bombázócsoport különleges műszerészei képezték ki és segítették, a raj hadianyag utánpótlását pedig közvetlenül a K-8-as támaszpont bombaraktárából kapta, arhely kizárólag a légierő személyzetének ellenőrzése alatt áll. Később 1952 márciusában a . VMJ 1. raj — a haditengerészeti légierő 33. alosztályának fényképező raja — is kezdett baktériumbombákat használni. Az alosztálytól külön erre a célra bombakezelöket vezényeltek a rajhoz, akik önálló egységet alkottak és mielőtt a raj még elsőízben alkalmazott volna baktériumbombát kétheti kiképzést kaptak a légierőnek a K-8-as támaszpontról kiküldött különleges müszerészcsoportjától. Ez a különleges műszerészcsoport, amely két tisztből és 6 legénységi állományú katonából állott, kioktatta a' raj bombakezelöit, a baktériumbombák kezelésére, raktározására és a biztonsági rendszabályokra. A különleges müszerészcsoport ezután még két vagy három hétig a rajnál maradt akkor is, amikor az már megkezdte a baktériumbombák alkalmazását. Ennek az volt a célja, hogy felügyeletet gyakoroljon a raj bombakezelői fölött és tovább folytassa kiképzésüket. A VMJ 1. raj számára az első baktériumbomba szállítmányt a légierő 6405 utánpótlási csoportjától igényelték — a csoport támaszpontja Tegu-ban van — és az utánpótlási csoporthoz tartozó és Uldszanban állomásozó 543 löszerutánpótlási raj raktárából vételezték fel a VMJ 1. raj bombakezelőit, akiket a légierő különleges műszerész csoportja erre az útjukra elkísért. A biztonsági rendszabályok rendkívül szigorúak voltak, különösen azokban az időkben, amikor először kerültek baktériumborhbák a haditengerészeti légierő 1. csoportja 33. alosztályának K-3-as pohangi támaszpontjára. A baktériumbombák alkalmazásáról csupán a csoport vezérkarának néhány tagja, az alosztály és a rajparancsnokok, a baktérium támadásokban résztvevő pilóták, az alosztály b ondbaraktárának tisztje és a bombakezelö tudta, akik a bombákat szállították és a repülőgépekre felrakták. V A baktériumbombák utánpótlását a VMJ 1. raj egyik különleges alakulata végezte, amelynek tagjai egyenesen a légierő 6405 utánpótlási csoportját keresték fel és szigorúan titkos üzenetet vittek magukkal. 1952 június 5-én, reggel Clark ezredes, a haditengerészeti légierő 1. csoportja szervezési osztályának főnöke szobájába hívatott, ahol négyszemközt kérdezősködött afelől, hogy mennyire tettem már szert jártasságra az összekötő tiszti feladatok terén. Miután néhány szokásos kérdésről beszéltünk, az ezredes egy ideig habozni látszott, belelapozott az íróasztalán fekvő iratcsomóba, néhányszor megkerülte íróasztalát, majd ezekkel a szavakkal fordult hozzám: „Nos Blay, most pedig térjünk át arra, hogy tulajdonképpen miért, is hivattam önt. Azért hivattam, hogy megbeszéljük a csoportnak a különleges fegyverek használatára vonatkozó tervét, megbeszéljük a baktériumbomba alkalmazásának kérdését." Ezután ismét íróasztala mellé ült és feltette a kérdést: „Mac Garry megbeszélte önnel ezt a dolgot?" Azt válaszoltam, hogy a törzsőrmester röviden tájékoztatott. Clark ezredes ezután így szólt: „Röviden elmondom önnek a baktériumbomba eddigi alkalmazásának történetét, hogy tisztában legyen, mi történt addig, amíg csoportunk is alkalmazni kezdte a baktériumbombát." A légierő — washingtoni főparancsnokságától érkezett parancsa alapján 1951 '952 telének elején kezdett először baktériumbombát alkalmazni. A baktériumbombákat először az Okinaváról felszállott B-29es bombázók dobták le. Később B-26os bombázókból álló és K-8-as kunszani támaszponton állomásozó 3. bombázócsoport is bekapcsolódott a baktériumhadviselésbe. A továbbiak során vadászgépeket is felhasználtak baktériumtámadásra, a' többi között az ugyancsak a K-8-as támaszponton állomásozó 513. haditengerészeti vadászrajt. Az 513. rajt, amely F-7-F (,,tigrismacska") típusú repülőgépekből állt és a 33. alosztály keretébe tartozik, a légierő a következő indokok alapján kapcsolta be a bakteriológiai hadviselésbe: a) az 513. raj éjtszakai vadászraj és igen biztonságos körülmények között dobhatja le a baktériumbombákat; b) a raj a K-8-as támaszponton állomásozik, ahol a baktériumbombák rendelkezésére állnak; c) a légierő főparancsnoksága úgy határozott, hogy a baktériumbombák alkalmazásával kapcsolatos bizonyos tapasztalatszerzés nagyon hasznos lesz a haditengerészeti légierőnek arra az esetre, ha nagyobb méretekben kerül sor baktériumbombák alkalmazására. Ez a tapasztalatszerzés nemcsak a repülöszemélyzetre vonatkozik, hanem a bombakezelökre is, akik — miután megfelelő taapsztalatokat szereztek — segíthetnek a légierő különleges műszerészeinek a baktériumbombákkal kapcsolatos teendők elvégzésében. Az 513. raj alig valamivel 1952 január 1. után kezdett baktériumbombákat alkalmazni és a légierő márciusban a VMJ I. raj is a programm végrehajtására osztotta be, mert: a) ez a raj főkép fényképezést hajt végre és így anélkül dobhat le baktériumbombákat, hogy gyanút keltene; b) rendszeres feladata teljesítése során egész Észák-Koreát berepüli; c) a raj támaszpontján a K-3-as támaszponton különleges műszerész személyzet áll rendelkezésére, amely magvát képezheti a baktériumbombák kezeléséhez szükséges személyzetnek. Clark ezredes ezután szünetet tartott, majd megkérdezte: „Mi az ön véleménye a baktériumbombák alkalmazásáról?" Én így válaszoltam: „Uram, ez nemcsak elveimmel áll ellentétben, hanem egész biztosan foltot ejt a haditengerészet hírnevén is." Az ezredes erre kijelentette, hogy ő sem helyesli a baktériumbombák alkalmazását és az egész csoportban senki sem helyesli ezt, de parancs érkezett erre magasabb helyről és nincs más tennivalónk, minthogy engedelmeskedünk a parancsnak. Clark ezredes a továbbiakban elmondotta, hogy Jerome tábornok, a haditengerészeti légierő 1. csoportjának parancsnoka május második felében értekezleten vett részt, az 5. légierő főhadiszállásán, ahol közölték vele, hogy a haditengerészeti légierő 1. csoportjának nagyobb mértékben ki kell vennie részét a baktériumfegyverek alkalmazásából. Amikor Jerome tábornok visszatért a K-3-as támaszpontra, értekezletre hívta össze néhány vezérkari tisztjét. Az értekezleten Lamson-Scribner tábornok, a csoport helyettes parancsnoka, Schwable ezredes vezérkari főnök, Stage ezredes, a hírszerző osztály főnöke, Wendt ezredes, a hadműveleti osztály főnöke és ő maga — Clark — mint a szervezési osztály főnöke vett réswt. Jerome tábornok részletesen ismertette a tervet és • körvonalazta a különböző G-osztályok előtt álló feladatokat. Az értekezleten elhatározták, hogy én, mint a haditengerészeti légierő 1. csoportjának összekötő tisztje — aki majd három nap múlva érkezem a K-3-as támaszpontra — leszek felelős a szervezési osztályra háruló feladatok számos részletének elvégzésééit. A vallomás befejező részét lapunk holnapi számában közöljük..