Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-12 / 11. szám, hétfő

1953 január 13 UJSZ0 3 Antonín Zápotocky kormányelnök beszéde óvódák • Pionír-házak IskoJai étkezdék Napközi otthonok Gyermekotthonok 3—15 éves korú gyermekek számára Küléiös gondosságot igénylő ifjúság számára létesített intézetek Természeti iskolák és téli tartózkodás a természetben Az I.—III. fpkú tanulókról való szociális gondoskodás be- / leszámítva az internátusokat Nvári üdültetési akciók 1951 903,003.000 44,550.000 250,656.000 270,350.000 394,600.000 1952 1,438.831.000 141,512.000 526,648.000 227,582.000 405,795.000 160,400.000 183,660.000 83,532.000 100,042.000 548,600.000 527,288.000 807,690.000 648.553.000 Ha nálunk az első köztársaságban 1931-ben- a gyermekekről való alamizsnaszerü gondoskodásra 335 millió koronát adtak ki, 1952ben nálunk a gyermekekről való igazi állami gondoskodásra 11 milliárd. 926 millió, 911 ezer koronát fordítottak. És ebbe még nincsenek belefoglalva az állami költségvetésen kívüli kiadások. 3,182.979.000 4,480,313.000 Ezekhez a számadatokhoz azt hiszem nem szükséges semilyen magyarázat, hogy minden pártatlan és elfogulatlan ember helyes ítéle' tet alkothasson, hogy a gyermekekről ki gondoskodott jobban és a gyermekeknek hol volt örömtelibb és jobb élete — a burzsoá vagy a népi demokratikus köztársaság, ban-e ? A tanoncokról való gondoskodás Zemihová képviselőnő, a már említett parlamenti beszédében beszélt a tanoncok sorsáról is. A tanoncok sorsát a következőképpen írta le: ,,A tanoncok és ifjúmunkások százezreinek nincs megfelelő üdülője. A tanonc úgyszólván törvényen kívül áll az állam szociális gondoskodásában. Ezért itt 5 millió koronát javasolunk tanoncüdülők és otthonok alapítására.« Ez az öt millió korona sem került az első burzsoá köztársaság költségvetésébe és a szocialista miniszterek ezt nem vitték keresztül. Hasonlítsátok össze ma állami gondoskodásunkat a tanoncokról és a dolgozók utánpótlásáról. Csák bányász- és kohásztanoncok nevelésére a tárgyi és .személyi költségekben az állam 1952-ben egy milliárd 173 millió koronát fordított. A tanoncnevelés . költségei más reszortokban az egyes minisztériumok és nemzeti vállalatok költségvetésébe vannak besorolva, úgy hogy nem tudnám .ezeket részletesen felsorolni. Tény azonban az, hogy 1952-ben több milliárd koronát tettek ki. Erről tanúskodik az, hogy 1953ra, amikor a tanoncnevelésről való gondoskodás a fő termelési reszortok számára a munkaerők minisztériumában összpontosult, e nevelés beterjesztett költségvetése 6 milliárd 780 millió koronáról szól. Ebbe nincsenek beleszámítva a dolgozó ifjúság üdülőjének és üdültetésének költségei, ami a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom által 1 valósul meg és amihez az állam sok milliós összegekkel járul hozzá. A tanoncok helyzetét az első burzsoá köztársaságban és a tanoncok helyzetét a mai népi demokratikus köztársaságban nem lehet összehasonlítani. Ha az első köztársaságban a tanonc mindig vértanú volt, ma ezt a méltatlan rabszolgaviszonyt alapjában megváltoztattuk. A tanonc ma nem áll törvényen kívül, a tanonc teljesjogú tagja új népi demokratikus, a szocializmus felé haladó társadalmunknak és a tanonc jogtalanságát és a munkaadó által való korlátlan kizsákmányolását mindenkorra és véglesegesen megszüntettük. Más kérdés a tanoncok nevelése. Itt nyiltan és leplezetlenül be kell vallanunk, hogy az eredmények mind szakmabeli, mind erkölcsi téren semmiképpen sem felelnek meg azpknak a pénzbeli költségeknek, amelyeket nálunk a tanoncnevelésre fordítunk. Valóban veszélyes és ártalmas volna, ha ezt a tényt elleplezni akarnánk. Itt nem segít semilyen elkeseredés és mentegetődzés, itt elvitathatatlan kötelességünk az, hogy minden erőnkkel javulásról gondoskodjunk. A javulás nemcsak a tanoncok dolga. Itt elsősorban a munkaerők minisztérimának, valamint más minisztériumoknak és a Nemzeti Arcvonal valamennyi alkotó részének, a szakszervezetnek, a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetségnek, a politikai szervezeteknek az üzemekben, az igazgatóságoknak és elsősorban azoknak kell "közibelépniök, akikre a dolgozó sarjadékunk neveléséről való gondoskodás elsősorban van rábizva és akik ezért közvetlenül felelősséggel tartoznak a tanítókkal .mesterekkel, az internátusok és tanulóhelyek, igazgatóival, az illetékes üzemek vezetőségével együtt: Nem lesz rendes dolgozó utánpótlásunk, ha nem lesznek rendes felelősségük tudatában levő és feladatukért lelkesedő nevelők, a szovjet nevelők példájára, aminő volt Makarenko elvtárs és mások. Ma még nincsenek ilyen nevelőink és ezért dolgozó utánpótlásunk nevelése minden erre fordított óriási költség ellenére nem áll magaslatán és nem elégíthet ki bennünket. A járadékbiztosítás Ezzel a kérdéssel már több beszámolómban foglalkoztam. Részletesen kifejtettem, hogy ezen a vonalon nálunk kevés év alatt mennyi történt. Rámutattam a já- i radékbiztosításunk gyenge , pontjaira is, a vele történő visszaélésekre, rendetlenségekre, amelyek számos esetben túlságban vannak és amelyeket ki kell küszöbölni. Ha ismét visszatérek erre a kérdésre, ezt azért teszem, hogy bebizonyítsam az ellenséges propaganda hazug voltát, amely hónapokon keresztül világgá kürtölte, hogy kormányunk milyen támadásokra készül j áradé? élvezőink ellen és hogy a nyugdijak és járadékok milyen leépítésére készül. Ez a kampány, mint az összesellenséges rágalmazó kampányok, hazugnak mutatkozott, és semmi sem bizonyult be belőle. Ennek bizonyítéka az. hogy 1952ben újabb 78.700 személynek ismertük el rokkantsági és öregségi járadékjogosultságát, 30.000 özvegyi járadékot, 15.800 nyugdíjas feleség járadékot, 30.900 szociális járadékot, 1700 árvasági járadékot, 23.300 baleseti kárpótlást ismertünk el. Ez összesen 180.400 új járadékélvezőt jelent egyetlen év alatt. A járadékok átlagos magassága is állandó emelkedést mutat ,amit látni abból, hogy 1949-ben a rokkantsági járadék átlagos magassága havi 1604 korona volt, míg 1952ben már havi 2077 koronára emelkedett. Ugyanígy az öregségi járadék átlagos magassága az 1949 évi 2077 koronáról 2449 koronára emelkedett 1952-ben. Ee a rokkantsági járadékélvezöknél 29.5 százalékos ,az öregségi járadékélvezöknél 17.9 százalékos emelkedést jelent. Ez az átlagos magasság évről évre automatikusan emelkedni fog azért, mert állandóan, rendszeresen emelkednek a fizetések ( és bérek és ezzel nagyobbodik a kivetési alap, t amely szerint a járadékot kiszámítják. Kiöregedett dolgozóinkról való gondoskodásunk nem állott meg a munkásoknál és hivatalnokoknál. Kiterjesztettük a dolgozó parasztokra is. Ez olyan probléma, amelyről az első burzsoá köztársaság uralkodó pártjai és főleg az agrárpárt egész évtizedeken át beszéltek, azonban ennek realizálását sohasem kezdték meg, mert egyáltalán nem volt szándékukban ezt a komoly problémát megoldani. A csehek és szlovákok megújhodott Nemzeti Arcvonalának kormánya e problém

a megoldásában mindjárt belefogott fennállásának első évében, tehát 1948-ban. Akkor határozatba vették, hogy azoknak is, akik nem voltak biztosítva, havi 700 korona szociális járadékot folyósítsunk. Ezeknek a járadékoknak ' száma 1948 október 1-től, amikor a szociális járadék folyósításáról szóló törvény érvénybe lépett, 427.200-at tett ki. 1952-ben, amint már rámutattam, 30.900 új szociális járadékot ismertek el. Ezek a számadatok arról tanúskodnak, hogy mily nagy szociáüs igazságtalanságot követtek el az első burzsoá köztársaság urai, amikor félmillió embert teljesen minden öregségi ellátás nélkül hagytak. A szociális járadékoknak ebből a számából a legtöbb dolgozó parasztokra és iparosokra esik. akiknek biztosításáról a volt uralkodó politikai pártok sohasem gondoskodtak, jóllehet éppen ezek a nem munkás rétegek voltak hatalmuk támaszai és szavazási anyaguk, amelyet kihasználtak és minden lehető ígérettel csak a választásokkor hitegettek. 1948-ban a járadékbiztosítást kiterjesztettük az önálló dolgozókra, vagyis a dolgozó parasztokra is. A mult 1952-es évben a mezőgazdasági szövetkezeti tagok és minden önállóan gazdálkodó személy e járadéka biztosításának új rendezésére került sor. - Ez a rendezés kiküszöV bolté a kisparasztok hátrányos helyzetét a falusi gazdagokkal ' szemben és biztosította a szövetkezeti tagok biztosításának előnyösebb rendezését az önállóan gazdálkodókkal szemben, amint az megfelel magasabb munkatermelékenységüknek. 1952 október 1-től, amikor Jeteit a megállapított négyéves várakozási időszak, csupán a cseh országrészekben 3771 járadékot folyósítottak. A parasztok, járadékkérelmének egész sorát a megfelelő eljárással most tárgyalják meg. Azok a járadékok .amelyeket a parasztoknak már négyévi biztosítási illeték fizetése után el. ismertek, havi 1750 koronát tettek ki és ezek a biztosításban töltött évek számával arányosan fognak emelkedni. így bizonyítja be népi demokratikus köztársaságunk gondoskodását a dolgozó parasztságról és ezen a szakaszon is bebizonyítja a munkások és a dolgozó parasztok szövetségének szilárdságát és valódiságát az új társadalmi rendhez vezető úton. A volt burzsoá hatalmon levők által elkövetett »számos sérelmet igy helyrehozva, természetesen minden sérelmet nem javíthatunk meg egyszerre. Vannak esetek, amikor azok a polgárok, akik nem voltak biztosítva a biztosításhoz nem járultak hozzá és ma rokkantak és munkaképtelenek, azt kérik, hogy legyenek besorolva az öregségi vagy rokkantsági járadékosok kategóriájába és számítsák be nekik azokat az éveket .amelyekkel rendelkeznének, ha . biztosítva lettek volna és ezután kapjanak járadékot is. Ezt érthetően nem tehetjük meg. hacsak nem akarjuk gazdaságunkat aránytalan terhekkel megterhelni és .veszélyeztetni. El kell ismerni ,hogy az azelőtt nem biztosított 427.200 személy szociális járadékának elismerésével is — jóllehet ez a szám a jövőben az elhalálozások! következtében évről évre csökkeni fog — az állam olyan terheket vett magára, amelyeket csak az állandóan fokozott termelékenység és a dolgozók teljesítménye'' nek emelkedésével lehet pótolni. Azért, mert a különféle fajtájú járadékok költségei több tízmilliárdot tesznek ki, szükséges törődni azzal, hogy a járadék biztosítással ne éljenek vissza azok, akiknek létfenntartása a járadék nélkül is elegendően biztosítva van. A viszszaélések ilyen esetei előfordulnak nálunk és bizonyára minden becsületes járadékélvező érdekében és az egész lakosság érdekében áll, ha ezek ellen' fellépünk. A járadékokkal való visszaélésnek egyik formája a munkaviszonyokból eredő bevételek elhallgatása hogy a járadékot ne rövidítsék meg. Kormányunk nem akarja elvenni a dolgozóktól megérdemelt járadékukat azért, mert résztvesznek a szocialista építésben, vagy kerese-. tűkkel növelni akarják a nyugdíjból való bevételüket. Ellenkezőleg, támogatja törekvésüket, hogy aktív dolgozókként megmaradjanak és az indokolt esetek egész sorában változatlanul meghagyja járadékukat keresetükre való tekintet nélkül. így van ez minden 65. évnél idősebb járadékélvezőnél, minden baleset utánj járadékot élvezőnél, minden földalatti bányában dolgozó járadékélvezőnél és három vagy több gyermekről gondoskodó özvegyeknél. Másrészt helyes, hogy a járadékélvezőknek csökkentsék nyugdíjukat ott, ahol a keresettel együtt meghaladja azt az összeget, amely már nem indokolja meg a teljes járadék meghagyását. Ezt az összeget évi 48 ezer koronában állapították meg. A járadékélvezök többsége teljesíti az állammal szemben fennálló kötelességét és bejelenti állásbalépését és új bevételeit. Egész sora létezik azonban azoknak. akik eltitkolják munkaviszonyukat, hogy keresetükön kívül egész járadékukat is felvegyék. Megszegik az állami fegyelmet és felelőtlen eljárásukkal nemcsak a társadalmat, hanem magukat is meglopják, mert nem értik, hogy a járadékbiztosítással való visszaélés elvonja az államtól a dolgozókról való gondoskodás általános javítására szolgáló eszközöket. Csak egy példát említek fel. A mistek-frydek-i Sztálingrád nemzeti vállalatban alkalmi ellenőrzést végeztek és megállapították, hogy olyan járadékélvezök dolgoznak ott, akik közül ketten több mint tízezer koronát keresnek havonta, ketten pedig több mint 9 ezer koronát, másik kettő több mint ötezer koronát, stb. Egy sem jelentette be közülük - munkaviszonyát és együttesen ezzel 130 ezer koronával rövidítették meg az államot egy év alatt. Helyes bejelentés esetén az általuk felvett bér érintetlen maradt volna, csupán a béren kívül még általuk élvezett járadékot csökkentették volna felére. Ezzel létfenntartásuk semmiképpen sem lett volna veszélyeztetve. Helyes ezért az a rendelet, hogy mindazok a járadékélvezők, akik dolgoznak, jelentsék be munkaviszonyukat és a belőle eredő bevételük összegét. Lehetőségük van ennek legkésőbb 1953 január 31-ig való megtételére az illetékes járási nemzeti biztosító intézetnél. Ha így tesznek, járadékukat ez év február el. sejével rendezik. Máskülönben azok. nak a járadékélvezőknek, akik e határidőn belül sem jelentik be bevételüket, járadékukat járadékélvezökként állásbalépésük napjától számított visszamenő hatállyal csökkentik. A járadékbiztosítási jövedékbizottságok kialakításával a legfontosabb járadékokról, a rokkantjáradékokról való döntést a dolgozók kezére bíztuk. Az összes kerületekben kialakított véleményező bizottságok, ame. lyekben képviselve vannak az üze. mek dolgozói, igazságosabban és jobban ítélhetik meg a-járadék iránti kérelmezők rokkantságát, mert nemcsak jobban ítélhetik meg a kérelmezők egészségügyi állapotát, mint egyes orvosok, hanem munkafeltételeiket és az eg^sz munka és szociális profilját is megítélhetik. A bizottság így fontos védő lesz a járadékkal való visszaélés ellen az egészséges, munkaképes járadékélvezőkkel szem. ben, mert könnyen leleplezhet min. denkit, aki a járadékban csupán a munkanélküli nyereség forrását lát. ja. A bizottság azonban nemcsak javasolja a. járadékot, hanem gondoskodik arról, hogy a beteg vagy rokkant polgárt, amennyiben lehetséges, kigyógyítsák, hogy ne legyen huzamosan a járadékra utalva, és hogfy a többiekhez hasonlóan teljes mértékben érvényesülhessen a társadalom munkájában és életében. Fontos feladat lesz a megfelelő alkalmazás ajánlása is. Itt még nagy feladat hárul üzemeinkre és népi igazgatásunkra, hogy gondoskodni tudjanak azon dolgozók meg-felelő munkaelhelyezéséről, akiknek munka képessége változott, akik egészségi állapotuk következtében már nem dolgozhatnak eredeti helyükön, akik azonban jói érvényesülhetnek más megfelelő helyen esetleges átiskolázás után, a munkahely alkalmas elrendezésével, vagy rövidebb ideig tartó munkában, stb. Az ily változott munkaképességű dolgozókat a jövőben nem fogják beszámítani az egyészséges dolgozók tervébe, hanem önálló kimutatásban t vezetik őket. Az üzemek és a nepi igazgatás nagy feladata lesz a lehetőség teljes kihasználása. S Lakáskérdés r. Ez a kérdés valóban égető. Ugyan, olyan égető volt az első világháború után. Akkor teljes lakáshiány volt és üzérkedtek a lakásokkal. Tapasz, talatból tudom ezt azért, mert két évig magam is naponta bejártam Kladnőból Prágába, mivel Prágában két évig nem kaptam lakást. Mikor nyert megoldást a lakásvál. ság kérdése nálunk az első köztársaság alatt? Csak 1929 után, amikor jött a gazdasági válság és munkanélküliek százezrei nem tudtak lakbért fizetni. A családok kezdtek öszszeköltözni, a lakás-teret jobban ki használták és egyszerre elegendő la. kás lett. Annyira ment a dolog, hogy a házakon ismét kinn voltak a ,,kia_ dó lakás" táblák. A lakásválság megoldását azonban a dolgozó nép a maga nyqmorával biztosította. Mi ezen az úton nem haladhatunk. Nem fogunk előidézni gazdasági válságot és munkanélküliséget, hogy megszabaduljunk a lakásnehézségek, tői. Ennek ellenére igyekeznünk kell majd a lakáskérdést megoldani. Belátható időn belül új lakásegységek építésével sem oldjuk meg. A szükséglet növekedésének gyorsaságához mérten nem oldjuk meg az új lakások építését. Építészeti ter melésünknek még szocialista ipari építészeti termeléssé kell válnia és szovjet minta szerint úgyszólván futószalagon kell gyártania a lakás, egységeket. Ma még ezt nem tudjuk megtenni. Még mjndig a régi mód. szerekkel építünk. Ezért van olyan nagy jelentősége számunkra az öszszes új építkezési módszereknek. Egy példát emlitek fel. Jachymov. ban voltam. Egy polgár jött hozzám panasszal. Prágában elveszik a lakását, ö brigádon van és ezért a lakáshivatalnak nincs joga elvenni a lakását. Kérdezem: „Mióta van Jachymov. ban?" A felelet ez volt: „Három éve." „A felesége Prágában él?" kérdem, „Nem, a feleségem, szintén Jachymovban van alkalmazva." „Minek kell akkor önnek Prágában la. kás?" „A kislányom van Prágában." „Egyedül van a lányka Prágában?" „Nem a nagyanyjánál!",,A nagyanyja az önök lakásában lakik?" „Nem, a nagymamának saját lakása van." „Miért van szüksége akkor a lakás, ra?'' „Hogyha vissza kellene térnem Prágába. „Ön tehát nem érzi jól magát Jachymovban?" „De igen, meg vagyok elégedve, de mégis tudja, elnök úr, hogy a Jachymovi bányákban végzett munka ártalmas és ezért számítanom kell a visszatérés lehetőségével." < „Három egész éve dolgozik Ön a bányában?" — „Nemi", ..Tehát hol dolgozik Ön?" „Az üzemi konyha gondnoka vagyok." „És a felesége." „Ö ott szakácsnő." „És önöknek ott nincs lakásuk?", „Nincs lakásunk." „Hol laknak akkor tu. laidonképpen ?" „Saját szobám van a legényszálláson." „És a felesége?" „Szintén saját szobája van."