Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-08 / 7. szám, csütörtök

1953 január 1 1 UJ SZ Ö r Atadtáa a Nemzetközi Sztálin békedíjat Szajfuddin Kicsiuoak Január 5-én a Kreml Szverdlov­termében átnyújtották »A népek közötti béke megszilárdításáért® el­nevezésű Nemzetközi Sztálin-dijat dr. Szajfuddin Kicslunak. az In­diai Béketanács elnökének, a kivá­ló indiai közéleti személyiségnek. Az ünnepélyes átnyujtásnál jelen volt a szovjet társadalom -sok kép­viselője, valamint a Népek Béke­kongresszusán részvett indiai kül­döttség. amely jelenleg Moszkvá­ban tartózkodik. Megjelent Me­nőn, India rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete a Szovjetunió­ban. Az elnökségben Dimitrij Szko­belcin akadémikus, a Nemzetközi Sztálin-díj Bizottság elnöke, Kuo Mo-zso, és Louis Sragon, a bizott­ság elnökhelyettesei, Szun Csin­lin, a Kínai Népköztársaság kiváló közéleti személyisége, Nyikoláj Tyihonov. a Szovjetunió Békebi­zottságának elnöke. Hja Ehrenburg író és mások foglaltak helyet. Az elnöklő Szkobelcin akadémi­kus melegen üdvözölte dr. Kicslut. Elmondotta, hogy a bizottság egy­hangúlag ítélte Kicslunak a Sztá­lin-bjkedíjat, mert mindenki ismeri és becsüli a béke érdekében foly­tatott nemes tevékenységét. Szko­belcin akadémikus a jelenlévők lel­kes tapsa közepette nyújtotta át dr. Kicslunak a Nemzetközi Sztá­lin-békedíj érmét és oklevelét. A béke kiváló harcosát ezután Nyikoláj Tyihonov Vszevolod Pu­dovkin és a szovjet társadalom más képviselői üdvözölték. Dr. Kumarappa. az indiai kül­döttség képviselője, mély megelé­gedését fejezte ki afölött, hogy dr. Szajfuddin Kicslut ebben a magas kitüntetésben részesítették és meg­állapította, hogy kívánatos kezde­ményezés az, hogy a Szovjetunió­ban kitüntetést alapítottak a bé­keharcban való részvételért. Ez nagy szolgálatot tesz az emberi­ségnek. Ezután dr. Kicslu szólalt feL Köszönetet mondott a megtisztel­tetésért és kijelentette, hogy a Nemzetközi Sztálin-díj Bizottság határozatát az egész indiai béke­mozgalom, a sokezer indiai béke­harcos kitüntetésének tekinti. A Nemzetközi Sztálin-békedij — mondotta '— kitüntetés országom számára, népem számára, a hatal­mas, erősödő indiai békemozgalom számára. Éberen vigyázni fogunk arra, hogy földünk egyetlen darab­ját, egyetlen kikötőjét, vagy repü­lőterét, hogy egyetlen vasútvona­lunkat, egyetlen csepp vérünket se használják fel az imperialista há­ború érdekében. — Hiszem, hogy az a tény, hogy egy indiai ilyen díjat kapott -— jelentette ki, — széles utat nyit India és a Szovjetunió baráti kap­csolatainak megerősítésére. Sze­retném kijelenteni itt, hogy semily>n erö sem kényszerít­heti az indiai népet arra, hogy nyíltan vagy közvetve résztve­gyen valamilyen háborúban a Szovjetunió ellen. Dr. Kicslu befejezésül biztosítot­ta az egybegyűlteket, hogy min­den tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy mpltó legyen arra a díjra, amely Sztálin nevét viseli, akit minden országban emberek milliói tisztelnek és szeretnek, és aki egész életét a béke ügyének szenteli. Dr. Kicslu közölte, hogy az éremmel és az oklevéllel együtt kapott díj összegét teljes egészé­ben az Indiai Béketanácsnak adja A brazil békebizottsáe nyilatkozata Elisa Branco Nemzetközi Sztálin-békedíjjal való kitüntetéséről Az »Imprensa Populár« című brazil lap közölte a brazil béke­bizottság nyilatkozatát azzal kap­csolatban, hogy Elisa Branco meg­kapja »A népek közötti béke meg­szilárdításáért« elnevezésű Nemzet­közi Sztálin-békedijat. »A brazil békemozgalom —hang­súlyozza a nyilatkozat, — nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy EJisa Branco megkapta a Nemzet­közi Sztálin-díjat.« A nyilatkozat rámutat, hogy Elisa Branco sze­mélyében már a második brazíliai kapott Nemzetközi Sztálin-béke­díjat. Az első Jorge Amado volt. »Elisa Branco, — mondja a nyi­latkozat — a béketábor önfelál­dozó harcosa, aki hazánk valameny­nyi becsületes polgárának vélemé­nyét fejezte ki, amikor Sao Paulo utcáján zászlót bontott ki, amelyen minden brazil anya óhaja volt lát­ható: »Fiaink nem mennek kato­nának Koreába!* A börtön nem törte meg a hős asszony szellemét. Kiszabadulása után minden erejét a néptömegek öntudatának emelésére fordította. Majdnem az egész országot be­utazta, megismertette a néppel a béke eszméjét. A Nemzetközi Sztá­lin-békedíj nemcsak Elisa Branco megbecsülése, de azoké a brazil nőké is, akik támogatják a béke­harcot. A brazil békeharcosok eb­ben a kitüntetésben felbecsülhetet­len hozzájárulást látnak pro­grammjuk ,— a világ békéjének fenntartása — megvalósításához. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának irányelvei az újonnan felszabadítót! területeken folytatandó politikáról A »Vietnami Hírügynökségi leg­utóbb közölte azt a kormányrende­letet, amely a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormányának .irányelveit tartalmazza az újonnan felszabadított területeken folyta­tandó politikáról. »A francia gyarmatosítók, a vietnami uralkodók és mandarinok — hangzik bevezetőül a kormány­rendeletben — hosszú éveken át kegyetlenül elnyomták és kizsák­mányolták Vietnam hegyvidékeinek lakosságát. Ma kormányunk el­küldi a néphadsereget, hogy meg­semmisítse a francia agresszorokat és árulókat, felszabadítsa népün­ket az ellenséges iga alól és se­gítsen a népnek szabad, boldogabb élete kialakításában.* A kormányrendeletben foglalt irányelvek a következők: 1. Az emberélet és a nép anyagi javainak megvédelmezéséről. Népi közigazgatásunknak és néphadse­regünknek az a feladata, hogy az emberélet és az anyagi javak meg­védelmezése terén szorosan együtt­működjék a néppel. Az árulók és a kémek, — akik rabolnak és fosztogatnak, széthú­zást szitanak, vagy felforgató te­vékenységet folytatnak a nép ellen — szigorú büntetésben részesülje­nek. 2. A munka védelméről. Azok a becsületes emberek, akik földjüket müvelik. a gyárakban dolgoznak, vagy kereskedésből él­nek, stb., folytassák foglalkozásu­kat. A moszkvai „Pravda" az ötödik sztálini ötéves terv elsőkét évének eredményeiről Az új sztálini ötéves terv első két év e alatt kiváló eredményeket ér­tünk el a Szovjetunió iparának, mezőgazdaságának, közlekedésének fejlesztésében. Az ötödik ötéves terv határidő előtti teljesítéséért in­dított, átfogó szocialista verseny sikerét ékesen bizonyítja, hogy a népgazdaság egész sor igen fontos ágának dolgözói határidő előtt tel­jesítették az 1952. évi tervet. A szénipari minisztériumhoz tar­tozó vállalatok bányászai határidő előtt teljesítették a széntermelés évi tervét. Az olajipar dolgozói a kitermelés 1952. évi tervét öt nap­pal, az olajtermékek és a kenőola­jak előállításának tervét pedig négy nappal a határidő előtt teljesítet­ték. A vaskohászati minisztérium 'vállalatainak kohászai a nyersvas­termelésben nyolc nappal, az acél­olvasztásban négy, a hengerelt áru termelésében öt. az acélcsőgyártás­ban hat nappal a határidő előtt fe­jezték be a terv teljesítését. A szovjet vasutasok határidő előtt fejezték be évi teherszállítási ter­vüket, túlteljesítették a kocsifordu­ló meggyorsítására, a munkaterme­lékenység növelésére, a fűtőanyag takarékosságra és a szállítási ön­költség csökkentésére irányuló fel­adataikat. Az energiatermelés dol­gozói szintén sikeresen hajtották végre a villamosenergiatermelés évi feladatait. Határidő előtt teljesítet­ték az évi tervet a vegyiipari mi­nisztérium vállalatai is. Jóval a határidő előtt teljesítették terveiket" Moszkva és a moszkvai terület, Leningrád é s a leningrádi terület. Minszk é s más ipari köz­pontok dolgozói. A moszkvai építő­munkások jelentősen túlteljesítették a tervet és Sztálin elvtársnak tett vállalásaikat: 1952-ben 782.000 négyzetméter lakóterületet építet­tek é s adtak át rendeltetésének Ukrajna mezőgazdasági dolgozói 1952-ben 66.6 millió púddal több búzát adtak az államnak, mint 1951-ben. A szovjet állam népgazdaságá­nak hatalmas fejlődése — írja be­fejezésül a „Pravda" — ékesen bi­zonyitjg a szocializmus Sztálin elv­társ által feltárt és tudományosan megalapozott gazdasági alaptörvé­nyének hatását. Azok, akik az ellenség elől kény­telenek voltak lakóhelyükről elme­nekülni, vagy akik azért hagyták el lakóhelyüket, hogy az ellenállási mozgalomhoz csatlakozzanak, tér­jenek vissza lakóhelyükre és foly­tassák munkájukat. 3. A francia gyarmatosítók és az árulók vagyonának elkobzásá­ról. A francia gyarmatosítók és az árulók vagyonát elkobozzák és a népi közigazgatás rendelkezésére bocsátják. Földjeiket nincstelen vagy szegényparasztok között oszt­ják szét. 4. A templomok, az iskolák, a kórházak, a kulturális és társadal­mi intézmények védelméről. Népi közigazgatásunknak, nép­hadseregünknek és a népi szerve­zeteinknek, tiszteletben kell tarta­mok a különféle vallási meggyőző­déseket és népszokásokat. 5. A jó szolgálatot tett szemé­lyeknek megjutalmazásáról és a bűnösök megbüntetéséről. Az árulók és vezető együttmű­ködök büntetésben részesülnek. Kormányunk megbocsát azoknak, akiket az ^lenség arra kényszerí­tett, hogy kövesse — ha nem he­lyezkednek szembe népi hatalmunk­kal és néphadseregünkkel. Azok, akik az ellenség elleni harcban és az árulók leleplezésében jó szolgálatokat tettek a népi ha­talomnak és a néphadseregnek jutalomban részesülnek. 6. A rend és a közbiztonság fenntartásáról. ^ A francia gyarmatosító csapatok és a banditák maradványai adják meg magukat a néphadseregnek vagy a népi közigazgatásnak. Kormányunk megkegyelmez azok­nak, akik önként megadják magu­kat és beszolgáltatják összes fegy vereiket. 7. Népünk, — különösen a pa­rasztság — szervezkedjék, hogy segítség egymást a termelés mü­velésében és az életviszonyok meg­javításában, másrészt segítsék i népi közigazgatást. a szüksé"" munkák elvégzésében. És végül­8. A külföldiek életének és am • gi javainak megvédelmezéséről. A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának határozata a Szlánszky-per tanulságairól A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága határozatot hozott, amelyben a prágai Szlán­szky-perből adódó tanulságokkal foglalkozik. A határozat, amely a '»Neues Deutschland«-ban jelent meg, többek között a következő­ket emeli ki: A Szlánszky-féle összeesküvők leleplezése és megsemmisítése a béke erőinek hatalmas győzelme a háború erői felett. Az amerikai, angol gangszterek dühödt üvöltö­zése nem változtatott azon, hogy a prágai bünperben — éppúgy, mint előzőleg a Rajk- és Kosztov­banda elleni perekben — újra le­rántották a leplet az amerikai im­perialista háborús gyujtogatókról, valamint aljasságban, kegyetlen­ségben és züllöttségben példátlan módszereikről. A határozat a továbbiakban ki­jelenti, hogy a Német Szocialista Egységpárt tagjai között is akad­tak olyanok, akik letértek a marx­izmus-leninizmus Világos vonaláról és az osztályellenség, az amerikai, angol imperializmus szolgálatába szegődtek. Elsősorban egyes olyan párttagoknál fordult elő, akik nyu­gati országokban töltötték az emigráció éveit. A határozat ezután kiemeli hogy a Német Szocialista Egységpártnak tagjait az ellenséggel szemben kér­lelhetetlen harcra kell nevelnie, s újra meg újra le kell lepleznie az amerikai kémszervezetek szolgála­tában álló titóista ügynökök tevé­kenységét. A határozat, mint a német mun­kásosztály árulóját és az amerikai, angol kémszolgálat ügynökét bé­lyegzi meg Paul Merkert. a mexi­kói német emigráns-csoport volt vezetőjét és Kurt Müllert, a Né­met Kommunista Párt volt vezető­ségi tagját, aki 1947-ben az an­gol Intelligence Service szolgálatá­ban állott és a brit megszállók utasítására harcot kezdett a Né­met Kommunista Párt politikája és Max Heimann, a párt elnöke e'l<*n. Kurt Müller annakidején megakadályozta, hogy a Német Kommunista Párt politikája tizen­hat lapja közül egyetlen egy is közölje a Kommunista és Munkás­pártok Tájékoztató Irodájának ha­tározatát a titóisták pártjában uralkodó helyzetről és később meg­akadályozta, hogy a Német Kom­munista Párt tagjai megismerked­jenek a budapesti Rajk-per anya­gával. Müller 1949-ben az ameri­kai kémszolgálattal is közvetlen kapcsolatba lépett. A Központi Bizottság határozata kiemeli: A Német Szocialista Egy­ségpártnak minden kérdésben tel­jes világosságot kell teremtenie; tisztában kell lennie minden egyes párttaggal. Mint a prágai per is igazolja, a párt biztonsága és meg­erősödése szempontjából különösen fontos, hogy a párttagok emigrá­cióban töltött időszakára és akkori magatartásukra ne borítsuk »a jó­akarat köpönyegét*, hanem végére járjunk ezeknek a dolgoknak. A Központi Bizottság határozata végül megállapítja: A forradalmi osztálVéberség megerősítéséhez elengedhetetlen, hogy az önbírálat és az alulról jö­vő bírálatot továbbfejlesszük a pártban. A párttagok alapszerve­zetiikben kötelesek harcoliii a párt­az államapparátus és a gazdasági munkában észlelt hiányosságok és hibák ellen. A párttagok kötelessége, hogy a magasabb pártszervek tudomására hozzák, ha a bírálatot nem veszik figyelembe, vagy elnyomják. Min­den párttagnak joga van ahhoz, hogy bármely kérdésben közvetle­nül a Központi Bizottsághoz for­duljon. A legszigorúbban felelősségre kell vonni azokat a párt-, állami és gazdasági vezető funkcionáriusokat, akik kendőzik a hibákat és el­nyomják az alulról jövő kritikát. A pártnak kíméletlen harcot kell folytatnia a szociáldemokratizmus, a burzsoá ideológia és a kapita­lista gondolkodás még meglévő maradványai ellen. A L'Humanité cikke André Marty rendőrségi kapcsolatairól A L'Humanité január 1-i száma közli Etienne Fajon elvtársnak, a Francia Kommunista Párt Politi­kai Bizottsága tagjának cikkét, André Marty rendőrségi kapcsola­tairól. A cikk bevezetőben közli, hogy a pártnak az az alapszerve­zete, amelyhez Marty tartozott, december 23-án egyhangúlag java­solta »André Marty kizárását a Francia Kommunista Pártból«. Fajon elvtárs cikke azután rész­letesen ismerteti Marty pártellenes tevékenységének újabb bizonyíté­kait. Ezekből a dokumentumokból — főként levelekből, — amelyeket Marty sógora, a Marty által hose­szú időn át félrevezetett toulousei vasutas bocsájtott a párt rendel­kezésére. kitűnik, hogy tényleges együttműködés áll fenn a rendőr­ség és André Marty között; ebben az együttműködésben dr. Jean Marty (André Marty fivére), a Kommunista Párt régi ellensége és Baylot rendőrfőnök személyes ba­rátja játsza a közvetítő szerepét. Tito hazavárja a többi fasiszta gyilkost A jugoszláv forradalmi emigrán­sok ,,Pod zastavom internacionaliz­ma" című Bukarestben megjelenő lapja írja: Rankóvics, titóista belügyminisz­ter az elmúlt év végén felszólította mindazokat a csetnikeket, usztasá­kat, ljotics pártiakat és egyéb quizlingeket, akik a második világ­háború végén a hitleri megszállók­kal együtt a nép méltó haragja elől nyugatra mentették bőrüket, hogy térjenek vissza Jugoszláviába. A ti­tóista „Vjesnik" című lap ezzel kap­csolatban azt írta, hogy ezeknek a visszatelepiilőknek ,,minden elköve­tett bűnét megbocsátják" és meg­nyitják előttük a rehabilitás szél es lehetőségét". E külföldre menekült bűnösök közül többen azóta külön­féle amerikai kémiskolát is végez­tek már. Rankóvics beszéde óta egyre több szökött fasiszta tér vissza nyíltan útlevéllel Tito Jugoszláviájába. Ljublanában úgynevezett visszatele­pítési központot is létesítettek. A titóisták adatai szerint az utóbbi időben körülbelül ezren jöttek visz­sza Jugoszláviába ezen központon keresztül. Visszatért a többi között Szvetiszlav Szavics, volt királyi tá­bornok és Dragisa Jejenics, valje­voi csetnik, hírhedt gyilkos. René Mayet vállalkozott az úi Lancia kormány megalakítására René Mayer hétfőn délután 7 órakor megjelent Vincent Auirol francia köztársasági elnöknél és közölte vele, hogy vállalja a kor­mányalakítására kapott megbízást Mayer kedden délután 4 órakoi jelenik meg a nemzetgyűlés előtt, hogy miniszterelnökké való oeikta­tását kérje. A szavazásra valószí­nűleg a késő esti órákban kerül sor. Sajtóértesülések szerint Mayer ugyanazokkal a jobboldali pártok­kal egyezett meg kormánypro­grammjának főbb pontjaiban, ame­lyek Pinay kormányát is támogat­ták. A gaulleisták még nem foglal­tak állást. Közölték, hogj állás­pontjukat a nemzetgyűlés keddi ülésén ismertetik. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom