Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-01 / 1. szám, csütörtök

1953 január 5 UJSZG 3 Az eletési technika helyes elveinek alkalmazása - e napok fontos és hajrci feladata A lakosság hússal és húskészítményekkel való ellátásinak megjavításáról szóló párt- és kormány'határozatok és az állattenyésztés fejlesztéséről szóló kormányhatározat pontosan megszabta az utat és irányvonalat adott, hogyan kell biztosítani elegendő jóminöségü takarmány termelését, ami az állattenyésztés sikeres fejlesztésének egyik alapvető feltétele^ valamint feltétel arra is, hogy dolgozóinknak több és jobb minőségű húst, zsírt, tejet, gyapjút és más állatterméikeket adjunk. Ami a szarvasmarha- és sertésállomány tervezett számának elérését és túlteljesítését illeti, ezt a becsületbeli feladatot szövetkezeti tagjaink, állami gazdaságaink dolgozói, a kis- és középparasztok becsületes munkájával teljesítettük. Nem teljesítettük azonban ezen állatállomány etetésére és hasznosságának emelésére szükséges takarmánytermelés feladatát. A takarmánytermelés problémáját az év kezdetétől fogva nem vették komolyan és nem biztosította következetesen sem a népi igazgatás, sem a szövetkezeti tagok és az állami gazdaságok dolgozói, sem a kis- és középparasztok. Nagyon kedvezőtlen befolyással voltak a rossz időjárási viszonyok is — a késői tavaszi fagyok, a hosszantartó nyári szárazság és a tartós őszi esők. Ezek a körülmények okozták, hogy a takarmány^ermclés: tervet nem teljesítették mindenütt, ami most nagyon komoly probléma elé állít bennünket, hogy nehéz körülmények között biztosítsuk a gazdasági" állatok élelmezését, teljesítsük a termelést és a beadást. Nagyon helytelen volna azonban, ha ebből a helyzetből azt a következtetést vonnánk le: nincs elég takarmány, az állatállomány ellátása nincs biztosítva. Etessünk, míg a készletek tartanak és azután a felelős tényezők döntenek arról, mi lesz tovább. Ilyen álláspontot foglalni el, felelőtlen dolog volna, nem volna összeegyeztethető a jó gazda eljárásával, ellentétben állana az állami fegyelem elveivel és a felelősség érzetével és messzemenő károkat okozna nekünk. A helyzet az, hogy valóban kevesebb takarmány van, mint amennyire szükségünk volna az állati termelés sikeres fejlesztésére, azonban e takarmány gazdaságos felhasználásával, fogyasztásának helyes szervezésével, és a közalapokból való kisegítések helyes elosztásával az állatállomány ellátása biztosítva van. Arról lesz szó, hogyan tudjuk szövetkezeti tagjainkat, az állami gazdaságok dolgozóit és az összes parasztokat e döntő feladat teljesítésére rávenni. Már most a téli időszak kezdetén szükséges felelősségteljesen átvizsgálni, hogy mi áll rendelkezésünkre, mindjárt most meg kell kezdeni a takarékos és gazdaságos etetést, világos áttekintést kell nyerni arról, hogy melyik hónapra, hétre és napra menynyi takarmány jut. Késő volna ilyen intézkedést csak januárban és februárban tenni, amikor a készletek már elfogynak és számos esetben a készleteket már elpazarolták. Csak ha ezeket az elveket be tudjuk tartani, csak akkor tudunk majd veszteségek és károk nélkül áttelelni. A párt és a kormány tekintettel a takarmányalappal kapcsolatos problémák fontosságára. idejében figyelmeztettek és mozgósítottak bennünket, hogy különféle intézkedéseket tegyünk a takarmányok biztosítására. Főleg azokra a forrásokra mutattak rá, amelyekből pótolni lehet* a hiányzó készleteket, amilyen pl. a kukoricaháncs . kötelező begyűjtése és szílázsolása, a répalevél, zöldséghulladékok, a krumpliszár gyűjtése és szílázsolása, makk, gesztenye gyűjtése, a kevésbbé értékes takarmányoknak — főleg a szalmának és pelyvának élesztése és gőzöléssel való ízesítése. a tarlókon való legeltetés egészen a hóesésig, sťb. Sajnos, a népi igazgatás felelős dolgozói néhány helyen elégtelenül biztosították ezeknek az irányelveknek teljesítését. Főleg a szilázsolást hanyagolták el. Annak ellenére, hogy az éghajlati viszonyok a nyitrai és bratislavai kerületben egyformák voltak, az EFSz-ek a bratislavai kerületben a szilázsolás tervét teljesítették és a szilázs fogyasztásuk 117%-ban fedve van, de a nyitrai kerület EFSz-ei a szilázsolás tervét nem teljesítették és fogyasztásuk csak 82%-ban van fedezve. Ez a különbség főleg azon alapul, hogy a bratislavai kerület szövetkezeti tagjai hála a párt és a népi igazgatás dolgozói lelkiismeretes munkájának, helyesen voltak irányítva és mozgósítva, a kukoricaháncsnak, mint értékes takarmánynak gyűjtésére és szüázsolására. Példásan jártak el főleg a dunaszerdahelyi és somorjai járásokban, ahol a szilázsolás tervét magasan túlteljesítették. A nyitrai kerületben azonban még ma is látni a földeken kukoricaszárat, amelyek ott kint elértéktelenednek és elrothadnak. Sőt, Érsekújvárott a kukoricaszárakat kint a földeken elégetik. Ez a takarmányértékekkel való pazarlás büntetendő példája! A takarmányforrások biztosítása érdekében jelentős intézkedés volt az 1952/53-as téli időszakra kidolgozott és később átdolgozott és felülvizsgált takarmánymérleg. E mérlegek célja a következő: 1. hitelesen felülvizsgálni a, jelenlegi takarmá? készleteket, hogy világos áttekintésünk legyen arról, hogy hogyan állunk valóban a takarmányok terén; 2. mozgósítani szövetkezeti tagjainkat, az állami gazdaságunk dolgozóit, és a többi gazdasági állattenyésztőket ezen készletek tervezésére, gazdaságos felhasználására úgy, hogy e tartalékokat gazdaságosan és egyenletesen etessék fel egészen a tavaszi új takarmányforrásokig; 3. a népi igazgatás dolgozóinak helyes alapot és áttekintést adni, hogy a közalapokból hol kell a legsürgősebben támogatást nyújtani. Sajnos, a mérlegek e feladatok közül sokat nem teljesítettek, vagy nem alaposan teljesítették főleg abban a tekintetben, hogy az EFSz-ekben és az állami gazdaságokon nem tárgyalták meg a funkcionáriusokkal és az érdekelt dolgozókkal. Továbbá azok az eredmények, amelyekre a mérlegek rámutattak, a felelős tényezőket nem indították a szükséges intézkedésekre, főleg az etetési tervek kidolgozására, tekintettel a készletekre, és nem vezették a takarmányokkal való felelősségteljes gazdálkodásra. Például a királyhelmeci járásban lévő szentesi EFSz-ben sem a funkcionáriusok, sem a tagok nem tudtak semmitsem a takarmánymérlegekről és nincs semmilyen etetési tervük. Ebben az EFSz-ben az állattenyésztésben olyan a helyzet, hogy meg kell keresnünk a felelős személyeket és felelősségre kell vonni őket azért, hogy ezt az állapotot tűrik. 260 szarvasmarha, amely állomány jó bevételi forrása lehetne e szövetkezetnek. jelenleg rossz állapotban van. Naponta kétszer etetik, még pedig búzaszalmával, mindennemű javítás nélkül. Emellett az állatok új istállóban vannak elhelyezve, ahol be van vehetve a villanyáram, úgy hogy minden előfeltétel meg van arra, hogy jó eredményeket érjenek cl. A jelenlegi rossz állapotot sem a takarmányhiány okozta, hanem a rossz munkafegyelem, a felelőtlenség. Az istálló közelében öt kazal lucernaszéna van és a szövetkezetnek van takarmányrépája is. A szénakazlat csak azért nem kezdik meg, mert a funkcionáriusok kijelentése szerint, reggelig szétlopkodnák. Szecska is akadna, csak nincs ember, aki mindezt megcsinálná. A szövetkezet vezető funkcionáriusainak ezen felelőtlensége ebben az esetben annál is komolyabb, mert az állatállományok átteleltctéséről van szó. Ezért az állapotért teljes •felelősséggel tartozik az SzKP helyi szervezete 5s. amelynek a község kommunistáit és főleg az EFSz-ben lévő kommunistákat mozgósítania kell a hibák azonnali helyrehozására és az állattenyésztésről való teljes gondoskodás biztosítására, ami ezeknek a napoknak, heteknek és hónapoknak egyik kulcskérdése. Az új pártszabályzat és Gottwald elvtársnak a CsKP országos konferenciáján mondott beszéde e feladatok teljesítésére teljesen és sürgősen köteleznek. Nem kevés ilyen eset van. Sok politikai és szervezési munkára van szükség, hogy a -hibák helyrehozását gyorsan biztosítsuk. Hogyan fogjuk biztosíthatni e fogyatékosságok kiküszöbölését, nagy mértékben ettől függ majd állatállományaink helyes takarmányellátása. Egy további fogyatékosság, amelynek nagyon kedvezőtlen befolyása van állattenyésztésünk megjavítására általában, szövetkezeti tagjainknak és számos esetben még az állami gazdaságok dolgozóinak is helytelen nézete ipari takarmányainkról: a malomtakarmányokról, napraforgó pogácsáról, a fehérjekeverékekről és a mellasztakarmányról. Helyes felismerés hiányában ezeknek a takarmányoknak nem tulajdonítanak kellő jelentőséget és csupán a magvakat, tudniillik az árpát, kukoricát és zabot tartják takarmánynak. Hyen tipikus oset a hetényi EFSz, amely néhányszor telefonon kért kisegítést a közalapokból. Takarmányhelyzetének elemzésénél azonban megmutatkozott, hogy abban az időben 70 mázsa jóminöségü napraforgó pogácsájuk volt raktáron. Mivel ezeket a takarmányokat nem lehet magukban alkalmazni, főleg a sertésetetésnél, az EFSz a közalapból, magvas takarmány és korpa juttatást kaipott. Mi történt azonban ? A szövetkezeti tagok ezeket a készleteket feletették és két hónap múlva ugyanez a 70 mázsa napraforfópogácsa érintetlenül tovább is az EFSz raktárán hevert. Annak ellenére, hogy a funkcionáriusoknak megmagyarázták, hogy a magvak, a korpa és a napraforgópogácsa keverésével értékes magvas takarmánykeveréket lehet összeállítani, amely biztosítja, a gazdasági állatok jó hasznosságát, nem volt senki, aki a tanácsot megfogadta volna és felesleges károk keletkeztek és bizony a hetényi EFSz állati termelésének színvonala gyors intézkedéseket kíván meg, hogy az állapotok megjavuljanak. Itt is szükséges az SzKP helvi szervezet azonnali és határozott segítsége, amelynek az EFSzben és a népi igazgatásban lévő párttagokon keresztül biztosítani kell a takarmányokkal való gondos gazdálkodást a szövetkezetekben. Nagy figyelmet kell szentelni főleg a z idei téli időszakban az ásványi alkatrészek — a takarmánymész, a marhasó, esetleg más speciális ásványi alkatrészek etetésére, amelyek bőven rendelkezésünkre állanak. Az idei szárazságnak a takarmányok minőségére is kedvezőtlen befolyása volt. Tartalmuk ásványi anyagokban, amelyeknek az állatok testi felépítésére, egészségi állapotára és hasznosságára nagy hatása van — alacsonyabb. Ezért alaposan gondoskodni kell arról, hogy az állatokat pótló ásványi alkatrészekkel etessék. Ezt a látszólag jelentéktelen, de a valóságban nagyon komoly problémát olya.n módon oldjuk meg, hogy földműves raktárszövetkezeteink parancsot kapnak, hogy a többi takarmányokkal egyidejűleg bizonyos részben ásványi takarmányokat is adjanak ki. Ez az intézkedés magában véve az állattenyésztők megértése nélkül nem biztosítja azonban a hibák kiküszöbölését. Szükséges, hogy ezzel a kérdéssel naponta foglalkozzék főleg a népi közigazgatás és az EFSz-ek mellett működő zootechnikai szolgálat. A példák egész sora azt mutatja. hogy az úgynevezett katasztrőfális takarmányhiányról szóló »elmélet« nem Indokolt és hogy ezt határozottan el kell vetni. Igaz, hogy kevesebb takarmány van, de a takarmányok helyes, gazdaságos és tervszerű feletetésével, a közalappókból származó takarmányok helyes szétosztásával és az etetési technika helyes elveinek bevezetésével, főleg azon tapasztalatok érvényesítésével, amelyeket a Szovjetgi mesterei adnak nekünk, a mosunió magas termelési és hasznossátani állatálolmány áttcleltetése lehetséges. Arról van szó, hogy a becsületes szövetkezeti tagoknak, az állami gazdaságok dolgozóinak, a kis- és középparasztoknak ezreit, akik a párt- és kormányhatározatok segítségévél az állattenyésztésben lelkiismeretes munkával el tudták érni a tervezett állományt és túl is teljesítették, most az etetési technikában lévő jelenlegi fogyatékosságok kiküszöbölésére tudjuk rávenni és mozgósítani a jelenlegi tartalékokból való gazdaságos és takarékos etetés bevezetésére. Emellett fontos, hogyan tudjuk majd biztosítani a gazdasági állatok jelenlegi összpontosításánál az EFSz-ekben a takarmányok egyidejű összpontosítását is. Kell, hogy a takarmányalap kérdése a pártszervek és szervezetek, a népi igazgatás egész apparátusa, e szakasz valamennyi funkcionáriusa és dolgozója napi feladatává váljék. Ez év december 15—20-a kőzött e feladatok biztosítása céljából EFSz-einkbe és állami gazdaságainkba a fejlett szakértő elvtársak százai mentek ki, hogy a funkcionáriusokkal és szövetkezeti tagokkal megtárgyalják a takarmányalapok jelenlegi helyzetét, segítsenek és tanácsot adjanak, hogyan kell a legjobban gazdálkodni a takarmányokkal. Szükséges, hogy a tanácsokat és irányításokat, amelyeket EFSz-eínk és gazdaságaink ilymódon nyertek, komolyan vegyék és valóra váltsák. Ján Hucsko, a földmüvelésügyi megbízotti hivatal dolgozója. A nagyudvatnoki szövetkezet becsü'etesen teljesítette kötelezettségvállalásait A raagyudvariniolki szövetkezet Sztálin eJjvtárs születésnapjára tett kötelezettségvállalásukat becsületesen teljesíttették. Az őszi mur,

1kákát ÍJS a rendes időben elvégezték. Az összes terményekből és az állati termékekből beadása kötelezettségüket hiánytalanul teljesítették. Az állatállományukat december 10re májr közös istállóban helyezték el. Ezenkívül a szövetkezet dolgozói hozzáfogtak két modern sertésistáldó építéséhez. Az őszi munkák befejezése után a szövetkezet tulajdonában lévő összes gazdaságii gépeket és szerszámokat fedél alá helyezték. A szövetkezet vezetőség-e Vógh Gyula elnök vezetésével fogadalmat tett. hogy a tél folyamán az összes gépeket kijajvitják, úgy, hogy minden alkadály nélkül foghassanak majd a tajvaszi mitrkákhoz. Arról is gondoskodtak, már a szövetkezeti tagok, hogy a kertészethez szükséges melegágyak elkészítéséihez készenlétben legyen az anyag. Külön meg kell még emlékeznünk az áMíttanyésztésben dolgozó szövetkezeti tagokról. A sertésgondozók között a Iegtaivállóbb eredményeket Földies Ferenc és Földes István érték el. Normájukat 160 százaiétora teljesítettek. Most, az év utolsó napjaiban kötelezettséget vállaltak, hogy ötéves tervünk ötödik évében még nagyobb igyekezettel végzik munká. jukBit, hogy jövőre Bertésihúsbeadási kötelezettségüket necsak száz, hanem jövel sEázszázaléko

n felül bljesdüiesöék. Kitűnő eredményeket értek el a -Za.rvasmartia gondozók i's. Makid Lajos és Domonkos Lajos feladatú-" kat 150 százalékra teljesítették. Az állatok szakszerű gondozásával és helyes takarmányozásával elérték azt, hogy 25. darab tehéniből 24. dairab makikegészséges borjút nevel, tefk fel. Az őszi munkák sikeres elvégzése után a szövetkezeti tagok úgy határoztak, hogy a téli időszakban, aimikor a mezőgazdasági munka kis-* sé szünetel, brigádmunkána mennek aiz Ooztravci szénbányákba, hogy munkájukkal ott is hozzájárulhassanak szocialista hazánk felvirágoztatásához. Patasi István Dunaszerdahely A köztesfületek kötelező bíz'osításában előforduló károk idejében való bejelentésének szükségessége Felhívjuk dolgozóink figyelmét hogy 1953 január elsejével érvénybe lép a nemzetgyűléstől 1952 december 11-én elfogadott, biztosításról szóló törvény, amely az eddigi Csehszlovák Biztosító Intézet nemzeti vállalatot Állami Biztosító Intézetté változtatja. E törvény szerint a nemzeti bizott 'gok és a helyi gazdaság vállalatainak igazgatásában levő nemzeti vagyon, valamint az EFSz-e

15 vagyona kötelező biztosítás alá esik. A biztosító feleknek kötelessége a biztosítási eseteknek haladéktalan jelentése az állami biztosító intézet felügyelőségén dk az illetőségi járásbam. amelyre 1953 jainuár elsejével átváltoznak a csehszlováík biztosító intézet n. v. eddigi járási 1 .ókimtézetei. A károk haladéktalan jelenítése kötelező vagy még aznap, amii-kor a kár megtörtént, vagy legkésőbb a következő munkanapon, éspedig vagy távbeszélő, távíró vagy küldönc útjá: E határidő lekésésével a kárpótlásra való igény elvesztésének estlegses veszélye fenyeget. Ezért jobb miniden kárt bejelenteni, amelyről feltehető, hogy biztosítva van, éspedig aJkár a kőtelező biztosításban, akár az önkéntes biztosításban — minit elfelejteni olyan kár-> nak bejelentését, c.melyre határozottan vonatkozik az állami bózto. sító intézetnek kárpótlási köteles-" sége. A határidő azért olyan rövid, hogy az álliajmi biztosító intézet szervei által tettrekészen és gyorsan felülvizsgálhassa a kár okát, megállar'thassa terjedelmét és ké. sedeiem. nélkül kárpótolhassa a ke-" letkezett kárt. Az alacsonyabb rétegek vezetői, amelyeiknek munkahelyein a kár keletkezett, ne elé-< gedjenek meg csaik azzal, hogy a kárt haladéktalanul bejelentik felettes szervüknek, egyúttal jelentsék azt közvetlenül az állami biztosító intézet felügyelőségének. Nem fizetődik ki a közélelmezést szabotálni! Most azok a sertésnevelök, akik becsületesen teljesítették népünk irán hazafias kőtelsségüket, házi disznóölések engedélyezését ' kérik és a hatóságok e kérelmeknek fokozatosan eleget tesznek. Vannak azonban olyanok is. akik kispaa-asztjainikat szövetkezeti tagjainkat és a munkásokat arra akarják uszítani, hogy törvénytelen úton házi disznóöléseket végezzenek és így a munkásosztályt megrövidítsék az előír' 7,5 kg zsírral, amit a disznóölésnél le kell adni. A sertés nevelőket már figyelmeztették, hogy milyen feltételek mellett kaphatják meg a vágási engedélyt, hogy helyes úton minden spekuláció nélkül végezhessék házi disznóölésüket. Akadtak olyan emberek is, akik c_t az elvet megsértették. így például Petrík Pál mészáros engedély nélkül végzett sertésvágási és így megzavarta élelmiszerellátásunkat, és a sert ésnev e lörnk et arra aikarta rábeszélni, hogy ők is kövessék pél. dáját. Ez a tette nem fizetődött ki, J mert, dolgozóink szeme mindent lát és meglátta ezt a spekulánst is. Ezért nyilvánosain, a lakosság előtt elitélték. A feketén levágott sertésért két és félévi bőtömbüntetést és 20.000 korona pézbirságot' kapott, így járt a galgóci járásban tevő seaszinkovai Petrík mészáros. A tapolcsányi járás Csermany köz gében Vicsany Mihály 12 hektáros paraszt szintén feketén vágott, h *gy így szabotálja a beadási kökötelezettség teljfesítésfclL. Tettééirt négyhavi szabadságvesztésre éa 10.000 korona pénzbirságra ítélték. Ugyancsak a Csermany községben Gajdos János 8 hektáros paraszt is letért a törvény útjáról és feketén levágta 180 kg-os sertését. O is el. nyerte azonban méltó büntetését. 3 havi szabadságvesztésre és 10.000 korona pénzbirságra ítélték. Ezekből példákból is láthatjuk, hogy nem fizetődik ki a mumkásosz. tály igazságos törvényeinek kijátszó és szabotálása. Szükséges, hogy minden polgár a törvényes előír" sokhoz igazodjék. Jedinák Mihály Nyitra.