Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-30 / 27. szám, péntek

1953 január 23 \ UISZO 7 A rimaszombati állami gazdaság gépjav tói versenyre hávták a besztercebányai kerület javítómunkásáit A minta-al apszabályzattal szövetkezet ei nk megszilárdításáért A lévai árás szövetkezeteinek konferenciája kiküszöböli az eddigi hiányosságokat. Léván a színház helyiségében a já­rás EFSz-einek legjobb dolgozói gyűltek össze, hogy a prágai X. or­szágos mezőgazdasági kongresszusra kiértékelhessék munkájukat és rámu­tathassanak a munkában előforduló hiányosságokra is. A színház helyiségében szépen fel­díszített, hosszú asztalok mellett asz­szonyok, emberek várnak a gyűlés megnyitására. A karzaton fúvósze­nekar indulót játszik. A himnuszok elhangzása után kék­inges lányok és fiúk sorakoznak fel a legjobb szövetkezeti dolgozók elé és ajkukon felhangzik a „Kubáni ko­zákok" dala. A szlovák pedagógiai gimnázium tanulói ezek. Népdalo­kat énekelnek még s egy közülük szaval. Aztán szép sorrendben elvo­nulnak. A mikrofon közelében négy vörösnyakkendős pionír áll és zon­gorakíséret mellett a békéről és zú­gó traktorokról beszélnek. A dalból jókedv hangzik, az arcukon boldog­ság tükröződik. Az értékes kultúr­műsor után Petrás elvtárs a lévai járás szövetkezetfelelőse lép a mik­rofon elé és megtartja beszámolóját. — Sok sző esett már arról — mondja — hogyan építsük helyesen és gyorsan falvainkban a szocializ­must. Gottwald elvtárs pontosan kijelölte számunkra az utat Ezt kell követnünk. Ezenkívül az SzKP XIX. kongresszusának anyaga a mi szocializmust építő munkánkat is újabb tapasztalatokkal gyarapí­totta. Ezen a napon szerte az ország­ban a legjobb szövetkezeti dolgozók veszik számba eddigi munkásságuk sikereit és hiányosságait. A mi járá­sunk az EFSz-ek kiszélesítéséről szóló párt- és kormányhatározatot teljesítette. Földműveseink a járás földterületének 87 százalékát szocia­lista szektorokban müvelik meg. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol a szövetkezeti tagok és a ve­zetőség megérti egymást, ott a mun­ka jól halad. Az alsószecsei szövet- ' kezet jó példa erre! Beszolgáltatási kötelezettségüket 100 százalékon fe­lül teljesítették, sőt sertéshúsból jó­val túllépték az előirányzott tervet. Ami a hiányosságot illeti, az a munka rossz megszervezéséből ered. A szövetkezeti vezetőség sok esetben nem áll hivatása magaslatán és a tagokat nem tudja észszerűen foglal­koztatni. így van ez a ládányi szö­vetkezetben is. A vezetőség és a ta­gok hibája, hogy az őszi mélyszán­tásnál nem siettek a traktorosok se­gítségére, és a kijelölt feladatot csak immel-ámmai végezték el. Nekünk elsősorban az a feladatunk, hogy a tagokból kiirtsuk a közömbösséget és helyére ültessük a szocialista ön­tudatot. Az EFSz-ek I. országos kongresz­szusára készülünk — folytatta Pet­rás elvtárs. Fontos történelmi ese­ménye ez fejlődő nagyüzemi gazda­ságunknak. Első ízben fogunk kö­zös problémáinkról: a föld és az ál­latállomány termelékenységének fo­kozásáról beszélni. Ez a konferencia megmutatja majd. hogy földműve­seink képesek lesznek bátrabban elő­re haladni és A rimaszombati állami birtok zsipi gazdaságában Bozó elvtárs, fejő és tehénetető 1952-ben ver­senyre hívta ki az állami birtokok etetőit és tehénfejöit, hogy a napi 11 literes tejhozamot tehenenként 13 literre emelik. Bozó elvtárs kötelességvállalását teljesítette és darabonként napi 13.2 liter tejhozamot ért el. 1952 májusában Bozó elvtársat saját ké­relmére áthelyezték az ottani gaz­daság kocsisi állásába. Bozó elvtárs aztán ismét vissza­kéredzkedett tehénetetönek és fe­jőnek az istállóba, ahol az átlagos tejhozam 5.5 liter volt 16 tehenet osztották be hozzá. Az elvtárs nem tudta a tehenek tejhozamát emelni egészen 1952 november 15­ig, amikor is a gazdaság foglalko­zott az alacsony tejhozam okaival. 1952 november 15-én összehívták az ipari és mezőgazdasági termelés összhangját meg­teremteni Éppen ezért azoknak, akiket a kon­ferenciára küldünk, ismerniök kell a falu problémáit. Ha a mi járási konferenciánkról visszatérünk a falvakba, álljunk a felvilágosító munka élére és arra tö­rekedjünk, hogy az előirányzott ter­vet mindig 100 százalékra teljesít­sük. Feladatunk egyike még az or­szágos kongresszusig az EFSz-be be­furakodott kulákok leleplezése és el­távolítása. Ezt a feladatot jól el tud­juk végezni, ha az ellenük folyó harc­ban alkalmazzuk a marxizmus-leni­nizmus fegyverét. A szövetkezeti tagaknak kell né­pünk élelmiszerellátását biztosítani. Ne féljünk hát a haladó munkamód­szereket felhasználni, hanem ezen az úton állandóan emeljük a termelé­kenységet. Jő munkánkkal a szocia­lista jövőt és a világbékét védjük — fejezte be beszédét Petrás elvtárs. A beszámolót élénk vita követte. Elsőnek Gábris elvtárs, a devicsanyi EFSz dolgozója szólalt föl. Elmon­dotta, hogy a szövetkezetet 25 tag­gal alakították meg. Hogy a falusi gazdagok be­szivároghattak a szövetkezetbe, az a mi hibánk Nem voltunk éberek, nem lepleztük le az osztályellenséget. No de a hi­bából okulva, minden erőnkkel igye­keznünk kell a kulákokat kizárni a szövetkezetből. A munkafegyelem megszilárdítására most vezettük be a személyes ellenőrzést, mert ezzel az egyenletes tervteljesítést biztosítjuk. Az alsószecsei Henzsel elvtárs ar­ról beszélt, hogy a mélyszántás he­lyes elvégzése a jövő évi termés egyik alapfeltétele. A mi szövetkeze­tünkben a traktorosok eleinte na­gyon szép munkát végeztek, sajnos, az utóbbi időben elhanyagolták mun­kájukat. Ennek okát abban látom, hogy a traktorállomás vezetőjét ál­landóan cserélgetik és így nem tud a traktorosok között fegyelmet te­remteni. Hiba volt az is, hogy nem volt olyan szerződésünk a traktorál­lomással, amelynek értelmében a kölcsönös munkáért felelősséggel tar­toztunk volna. A hiányosságok kikü­szöbölésére indítványoztuk a közös munkaterv összeállítását. Ha vala­melyik fél hanyagságból mulaszt a másik rovására, a kárt köteles meg­térítem. Napjaink legégetőbb kérdése — folytatta Henzsel elvtárs — a nor­ma-mintaszabályzat átvétele. Nem megy könnyen, mert sokan vannak még olyanok, akik nem értik ennek előnyét. Mi a járási instruktorok se­gítségét felhasználva megérttettük ezt a szövetkezet dolgozóival. A já­rási vezetőség ebben az évben jó munkát végzett, mert majdnem min­den községben megalakult már az EFSz. Súlyos hibája azonban, hogy a szocialista munkaversenyt nem nép­szerűsítette a szövetkezeti tagok kö­zött. A munkaverseny csak papíron szerepélt. Jelentések mentek még olyan dolgokról is, ami a valóságban meg sem történt. Legközelebbi ter­az összes fejőket és etetőket és az igazgató politikai helyettesének, valamint a gazdaság vezetőjének és Kostyalová elvtársnő csoport­vezetőnek jelenlétében közösen megbeszélték a tehenek alacsony tejhozamának okait. Bozó elvtár­sat megbírálták, hogy míg a tava­szi időszakban magas tejhozamot ért el, most még sem tudja a tej­hozamot emelni, jóllehet, ennek minden előfeltétele meg van. Bozó elvtárs rámutatott arra, hogy hely­telenül készítik el a takarmány­iadagokat. A takarmányokat min­den egyes etetőnek külön kell el­készítenie és ez biztosítja a tejho­zam emelkedését. Ezt el is hatá­rozták és megvalósították. Bozó elvtárs teheneit felosztotta magas­hozamúakra és alacsonyhozamúak­ra és így tejhozamuk alapján osz­vünk, hogy a szövetkezet munkájába bevonjuk a nőket és az öregeket is képességük szerint. A szövetkezeti dolgozók nevében megígérem, hogy a ránk szabott beszolgáltatási tervet teljesítjük. Béres elvtárs a ládányi szövetkezet munkahiányosságairól beszélt. Mi az oka annak, hogy a tervet nem telje­sítettük és az őszi munkálatokat sem fejeztük be? — tette fel a kérdést. A hibát a helyi pártszervezetben és a szövetkezeti vezetőség munkájá­ban kell keresni. Nem dolgoznak együtt. Elhallgatják azokat a kérdé­seket, amelyek sürgős megoldásra várnak. A munka megszervezésével sem törődnek Ez váltja ki a tagoknál a felelőtlen­séget. Jelentettük a járásnak ezt az állapotot, de eddig még senki sem Jött segítségünkre. Egy példával iga­zolom állításomat. A szövetkezet ter­vét nem teljesítette, mégis a munka­egységek száma 30.000-rel több az előirányzottnál. Az ilyen munkák el T végzésében a szövetkezetekbe befura­kodott spekulánsok kezét látom, aki­ket eddig még nem távolítottak el. örülnénk, ha a járás segítene a hi­bák felszámolásában. Cseresznyik elvtárs, a kerületi nemzeti bizottság titkára a gottwal­di ötéves terv fokozottabb feladatai­ról beszélt. A mult évi munka elvég­zésében a lévai járás első helyen sze­repelt. A feladatok nagyobbak let­tek. Ez évben a föld terméshozamát hektáronként 24 mázsára kell emel­ni. Ezt úgy érjük el, ha észszerűen használjuk a gépeket és a szovjet módszereket alkalmazzuk munkánk­ban. Gátolja a lévai járás előrehala­dását a kevés munkaerő. Ezt azon­ban orvosolni lehet. Tudjuk azt, hogy a Nagy Honvédő Háború elvonta a kolhozok munkaerőinek nagy részét, mégis ellátták élelemmel a frontot, mert az emberi munkaerőt gépekkel helyettesítették. Hazánkban békés kprülmények között állnak rendelke­zésünkre a gépek, hát tanuljuk meg ügyesen használni őket. Nemrégen — folytatta Cseresz­nyik elvtárs — a handlovai bányá­szok egy napot dolgoztak le munka­időn kívül azért, hogy az EFSz-ek dolgozóinak meleg szobájuk legyen. Vajjcm gondolunk-e mi arra, hogy a mi munkánktól függ bányász elvtár­saink éllemiszerellátása. Igyekezzünk ezt a segítséget a termelés növelésével viszonozni Készüljünk fel becsületesen a ta­vaszi munkára, ellenőrizzük naponta a gépeken végzett javítási munkákat és fordítsunk nagyobb gondot a he­lyes talajmüvelésre. Megválasztották a prágai első or­szágos mezőgazdasági kongresszus küldötteit. A lévai járás 2Z- legjobb szövetkezeti dolgozóját érte ez a megtiszteltetés. A vita végén a kon­ferencia résztvevői táviratot küldtek Gottwald elvtársnak, amelyben meg­fogadták, hogy a munkában felme­rülő hiányosságokat kiküszöbölik és a haladó szovjet mezőgazdasági módszereket még fokozottabban nép­szerűsítik. Mács József. í T E T T totta ki nekik a magvastakarmá­nyokat. Bozó elvtárs kötelezettsé­get vállalt, hogy a tejhozamot 5.5 literről az év végéig napi 11 liter­re emeli. Ezt a kötelezettségválla­lását Sztálin elvtárs, valamint Gottwald elvtárs születése napjára tűzte ki. Kötelezettségvállalását teljesítette, sőt túl ls haladta, da­rabonként napi 12.5 literes tejho­zamot ért el. Ezt az eredményt azzal érte el, hogy maga készítette el a tehenek takarmányát, azokat ízessé tette, nagy gondot fordított a tehenek tisztaságára és alkalmazta Malinyi­nová módszerét. Egy üszőnél, amelynél 20 nappal borjadzág előtt a tögymasszázst alkalmazta, elér­te, hogy ma az üsző napi 20 liter tejet szolgáltat. Urda János, Rimaszombat. A rimaszombati állami gazdasá­gon, a központi műhelyekben nagy nehézségeink voltak a gépek javí­tásánál, főleg a csúcsmunkák ide­jén. Több ízben megoldottuk a ja­vítómunkásokra és a gépjavítások­ra vonatkozó kérdéseket, tehát azt, hogyan javítsuk műhelyeink munkáját. 1952 november 24-én a központi műhelyek valamennyi dol­gozója összegyűlt, hogy tárgyalja­nak a központi műhelyekben lévő fogyatékosságokról. Rájöttek azon­ban, hogy a munka nincsen jól megszervezve és hogy a munkát fel kell osztani és csoportokra bíz­ni, melyek felelősek lesznek a gé­pek karbantartásáért. Göcze elvtárs, műhelyvezető, rá­mutatott a szervezésben lévő hi­bákra és fogyatékosságokra és munkahujlámzásokra. 1952 novem­ber 25-én tervet dolgoztak ki köz­vetlenül a csoportokra, amelyek keretén belül három alcsoportot állítottak fel. Az első csoport vezetője Vojen­csiak Pál. A csoportnak három tagja van, akik traktorokat és rob­banó motorokat javítanak. A második csoport vezetője Bir­kus István elvtárs. Ez a csoport 8 A galántai gépállomás irodájá­ban Nemes Lajos üzembizottsági elnökkel és a titliérral beszélge­tünk. A falu és annak megválto­zott élete a fötéma. Nemes elvtárs arról beszél, hogy megtesznek mindent, javítják a gépeket, hogy a tavaszi munkák megkezdésekor minden készen álljon. A traktor­állomás a tél folyamán nagy mü­helyátalakításokat végzett, hogy legyen elég hely a hernyótalpas és kerekes traktorok javítására és a cséplőgépek esetleges hibáinak ki­küszöbölésére. A gépek és trakto­rok javítására bevezették a sza­lagrendszerü munkát szovjet ta­pasztalatok nyomán. Az egyes mű­helyek vezetői, a szerelők három­napos tanfolyamon tanulták ezeket az új módszereket Pozsonyban a tél folyamán. Miben is áll ez az új módszer? Három ember például csak a trak­tor elejével foglalkozik állandóan, a többi részek szerelését is mindig ugyanaz a csoport végzi. A tavaszi munkák fontosságát felismerve minden osztály kötele­zettséget vállalt arra, hogy a gé­peket gyorsan és határidő előtt megjavítja. A kerekestraktorok javítói köte­lezték magukat, hogy február 20­ig megjavítanak 42 kerekes-trak­tort. A 23 mechanikus fáradságot nem kímélve dolgozik azon, hogy a kötelezettségének valóban eleget tegyen. Csupán az nehezíti a dol­gukat, hogy igen nehezen kapják az alkatrészeket. Kérik ezért, hogy a kerületi Nemzeti Bizottság gyor­sabban ufalja ki az alkatrészeket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a még használható alkatrésze­ket nem fogják felhasználni. Sok mindent pótolnak, ami a műhely­ben pótolható, de az új alkatré­szek nélkül még sem tudják idejé­re teljesíteni kötelezettségeiket, még akkor sem, ha 12 órát dol­goznak naponta. A csoportban leg­jobb munkát végeztek Flaskár Ján szerelő, Smelka és Kollár elvtár­sak. A cséplőgépek javításával meg­bízott csoport kötelezte magát, hogy február 28-ig 26 cséplőgépet megjavít. Hogy ezt elérhessék, na­ponta túlórázniuk kell. Ebben a csoportban Tanko, Szaksz és Kiss elvtársak tartoznak a legjobb dol­gozók közé. A kaszálógépek javítását is el­végzik február 28-ig. Jurgyik Fer- dinand, Simko és Moravszky elv­társak minden igyekezetükkel azon vannak, hogy még ezt a kötele­zettségvállalást is idő előtt telje­sítsék. Nemes elvtárs elmondotta, hogy milyen nagy hatást tett a falvak egységes földműves szövetkezetei j dolgozóból áH, akik gazdasági gé­peket és szerszámokat javítanak. A harmadik csoport vezetője Babka Gyula. Ez a csoport 4 al­kalmazottból áll, akik cséplőgépe­ket, elevátorokat és gőzkatlanokat javítanak. A tervet részletesen ki­dolgozták az összes csoportok sza­mára, minden csoportnak meg van saját terve és napi feladatai köz­vetlenül a munkahelyen vannax' ki­függesztve, ahol a dolgozók napról napra figyelemmel kísérik munká­juk folyamatát és azt, hogy tény­legesen mit kell megjavítaniuk. Megjegyezzük, hogy a munkákat nörmásítot.tuk, ami nagy segítsé­gére volt a központi műhelyek dolgozóinak. 1953 január 9-ére összehívták a központi műhelyek kerületi gyűlé­sét és azon kiértékelték az egész ke­rület munkáját. A központi műhe­lyek alkalmazottai Rimaszombat­ban a kerületi értékelésben első helyre kerültek a javítási munká­latokban. Ezért elnyerték a ván­dorzászlót, amelyet alkalmazottaink nagy örömmel fogadtak és kötele­zettséget vállaltak, hogy a ván­dorzászlót egyhamar nem adják ki kezükből. tagságára a gépállomás dolgozói­nak az a lépése, hogy két műszak­ban dolgoznak a földeken. Sokan a falvak dolgozó parasztjai közül kételkedtek abban, hogy éjszaka lehessen a traktorokkal dolgozni, de az eredmények megmutatták, hogy lehet. Ugyanolyan jő eredmé­nyeket tudtak elérni, mint a nap­pali munkával. A traktorállomás dolgozói szá­mára minden reggel sajtótízperce­ket tartanak, ahol a kül- és bel­politikai eseményeken kívül szak­mai kérdésekkel is foglalkoznak. Az üzemi bizottság havonta össz­üzemi gyűléseket tart és ezeken a tagság megvitatja az esetleges hi­bákat, kiemeli és értékeli a jó eredményeket. így kitűnt, a január 2-á.n megtartott összüzemi gyűlé­sen, hogy pl, az őszi munkákban az alsószeli brigádtagok érték el a legjobb eredményeket. Ezek juta­lomban is részesültek, kinek egy öltöny ruha, kinek csizma, kinek pedig munkaruha jutott. Beszélgettünk Deák Mihály párt­elnökkel, aki ifjúsági brigádjával igen szép eredményeket ért el. El­mondotta, hogy az egységes föld­műves szövetkezeti tagokkal állan­dó vitában állnak sok helyen, mert a tagok nem bíznak a tárcsával végzett tarlóhántásban, csak az ekével végzett munkát tartják jó­nak. Deák elvtárs megemlítette azt is, hogy a kétváltásos módszernek eredményeképpen, például Taksony­ban csak 8 hektár maradt szántat­lan és a tagok itt sem akarták semmi körülmények között sem el­hinni, hogy a traktorosok el tud­ják végezni a munkálatokat. Deák elvtárs mint pártelnök be­szélt arról, hogy milyen döntő sze­repe van a pártnak a gépállomás dolgozóinak átnevelésében. A párt­tagok állandó felvilágosító munkát folytatnak a tagság körében, is­mertetik, magyarázzák a pártha­tározatokat, mindenben azon van­nak, hogy a gépállomás dolgozói­nak politikai öntudatát növeljék. A traktorosok és a falu dolgozói között példás a viszony és a trak­torosok a maguk jó munkájával segítik elő, hogy a falu dolgozói felismerjék, hogy milyen hasznos számukra a géppel való szántás. A traktoros a szocializmus harco­sa. Magatartásával és munkájával megtudja. győzni azokat, akik eset­leg kételkednek, akik azt hiszik, hogy a reggeltől estig való gör­nyedés, a nehéz testi munka több eredménnyel járna, mint a nehéz­ségektől megszabadító gép munká­ja, amivel, amint azt a szovjet ta­pasztalatok bizonyítják, kiváló eredményt lehet elérni. Vidor István. A KRITIKA SEG Figyelemreméltó kote'ezetts^váHalások a galántai tn Morál íomáson

Next

/
Oldalképek
Tartalom