Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-21 / 19. szám, szerda

f 1953 január 18 m szó 119 Jíetéttaui kegyeletemet íl Jtlenin /Níiuzolcumtuíl r 'A felszabadulás előtt apám gyak­ran átlapozta a kopott munkásnap­tárt és lelkesedéssel mutogatta ne­kem a dicső bolsevik párt megala­pítóinak arcképeit: Lenin és Sztá­lin elvtársakat. A felszabadulás után pártunk le­hetőséget nyújtott nekem arra, hogy meglássájn azt az országot, melynek dicső Vörös Hadserege felszabadította hazánkat. Megláto­gathattam azt a népet, amelyet Lenin és Sztálin elvtársak vezettek a győzelemre. Örültem, hogy átad­hatom 3 dolgozóink és köztük apám üzenetét a szovjet népnek: szeret­jük őket és bízunk bennük úgy, ahogyan Lenin elvtárs is szerette őket és bízott bennük. Láttam a szovjet nép hatalmas erejét. Ahogyan a Szovjetunió szí­ve felé haladtunk, a gyönyörű ukrajnai síkságon, majd Kieven ke­resztül, láttam, hogy milyen gye ­san tűnnek el a háború pusztításá­nak nyomai a szovjet emberek mun­kájával. Megilletődve mentem el a briansky erdő mellett, ahol a hős partizánok százezrei halálos csapá­sokat mértek az ellenséges hadse­regre. Tudtuk, hogy mindez Lenin elvtárs müvének folytatása és Sztá­lin elvtárs müve. A szovjet emberek hazájának szí­vében, Moszkvában a csehszlovák földműves delegáció többi tagjával együtt koszorút helyeztünk a nem­zetközi munkásosztály legnagyobb halottjának mauzóleuma fölé a Vö­rös téren. Hálánkat és szeretetün­ket fejeztük ki mi is a nagy alkotó előtt, akinek az emlékét az egész munkásosztály .forró szeretete öve­zi. Lenin elvtárs az elnyomottak ve­zére volt és felszabadította őket. Fiatal korában megismerte már a nép szenvedését, megismerte az utat, amelyen kivezethette az el­nyomottakat a szenvedés és a sö­tétség birodalmából. Életét áldozta ezért s a szenvedések és üldözései^ nem törték meg vasakaratát, ösz­szekovácsolta éá~ megtisztította az orosz munkások és parasztok párt­ját, a Bolsevik pártot. Hosszú har­cok árán vezette diadalra népét, szabadságot hozott a cári elnyomás alatt sínylődőknek. Lángésszel irá­nyította a harcot az ellenforradal­mi erők ellen. Sztálin elvtárs segítette őt eb­ben a gigászi munkában, \ mert bás­tyaként állott mellette, halála után pedig az ö példáját követve vitte teljes diadalra a lenini eszmét. Sztálin elvtárs jelenléte elősegítette az ellenséges elemek megsemmisí­tését. Leleplezte a fiatal vörös had­sereg soraiban a megalkuvó áruló­kat, vaskézzel tisztította meg a szovjet földet az idegen betolako­dóktól. A polgárháború befejezése után megindult a békés termelő munka a lerombolt országban a világ egyha­todán. Lenin elvtárs irányította az első szocialista építést, kidolgozta a villamosítás tervét s ennek alap­ján épült fed a nagy Szovjetunió gazdasága és kultúrája. Lenin és Sztálin elvtársaknak köszönhető, hogy > a Szovjetunió népei a leg­messzebbmenő emberi szabadságot élvezik. Nagy csapás érte 1924. január 21­én a nemzetközi munkásosztályt. Meghalt a bolsevik párt és a szov­jet rendszer nagy megalapítója, Vladimír Iljics Lenin. Örültek en­nek a kapitalisták, mert azt gon­dolták, hogy Lenin elvtárs halála után összeomlik a Szovjetunió. Té­vedtek. Lenin elvtárs halála után a nemzetközi munkásosztály azzal válaszolt a kapitalisták acsarkodá­sára, hogy szorosabbra zárta sorait, s az öntudatos munkások és parasz­tok százezrei kérték a Kommunista Pártba való felvételüket. Lenin elv­társ helyébe és örökébe Sztálin elv­társ lépett, hogy végső diadalra juttassa Lenin müvét. Lenin elvtárs sírját naponta tíz­ezrek látogatják. Szovjet munká­sok, kolhozparasztok érkeznek Moszkvába, hogy leróják tiszteletü­ket és hálájukat a nagy vezér és felszabadító emlékénél. Ez is iga­zolja, hogy: Lenin élt, Lenin él és Lenin élni fog! Azok, akik eljönnek tízezer kilométerről, hogy lássák ezt, erőt merítenek Lenin elvtárs életéből, müveiből és ezt felhasz­nálják a nagy mű, a kommunizmus felépítése érdekében. Én úgy láttam Lenint, a nagy al­kotót. Láttam a szovjet emberek tízezreit, akik fegyelmezett sorok­ban vonultak megtekinteni a nagy halott emlékmüvét. A szovjet em­berek határtalan szeretete övezi kö­rül Lenin elvtárs emlékét. Amikor megtekintettük azt az épületet, ahol Lenin elvtárs utolsó napjait töltötte és azt a szobát, ahol meg­halt, kísérőnk meghatottan mond­ta: ez a szoba a szovjet nép leg­drágább emdékkincse, ebben a szo­bában. halt meg a bolsevik párt és a szovjet haza megalapítója. Ügy őrzik itt Lenin elvtárs emlé­két, mint a szemük fényét. — Miért ez a határtalan szeretet? A felelet egyszerű: mert szabaddá lett 200 millió ember Lenin elvtárs életműve következéében. Szabaddá lettek azok, akik háromszoros rab­igában szenvedtek, s akiket Lenin munkája és működése előtt csak beszélő szerszámnak neveztek. Ma ez a nép már a világ legműveltebb, legszabadabb népe.^Ezt köszönik Le­nin elvtársnak. És az ő nyomdo­kain haladó, az ö életművét köve­tő Sztálin elvtársnak is. Sztálin elv­társ és vele együtt az egész szov­jet nép Lenin halála után megfo­gadták, hogy tovább vezetik á har­cot a szocializmus, a kommunizmus felé s ezt az ígéretet be is váltot­ták. Ma Lenin elvtárs halálának 29. évfordulóján büszkén mondhatjuk hogy Sztálin elvtárs tartja kezében a világbéke zászlaját s ö őrködik tovább a világ dolgozóinak békéje és boldogulása felett. Bozó Jenő. emvi mozdonya de A Nagy Októberi Szocialista Fórra dalom elöestjén az „U—127"-es hosszú, személykocsikból álló szerelvénnyel fu­tott Finnország felé. Éjjel egy óra tíz perckor kellett befutnia a Petrográdtól nem messze levő Ugyelnája állomásra. A mozdony vezetője kipróbált, régi harcosa volt a bolsevikok Pártjának Nagy és komoly feladatokat végzett már, de ezen az útján, úgy érezte, élete legfontosabb pártmegbízatását teljesíti. LENIN ES A BEKE N. K 0 L E S Z N Y I K 0 V Á Amikor az imperialisták 1914-ben lángragyujtották az első világhábo­rút, az egész földgolyón végighang­zott V. I. Lenin hangja. Az összes népek előtt felfedte e háború termé­szetét. Bebizonyította, hogy igazság­talan-imperialista háborúról van szó, amelynek célja a piacok meghódítá sa, idegen országok kifosztása. Leninnek az összes háborút vezető országok katonáihoz 1917 májusában intézett felhívása szenvedélyes felhí­vás volt a békeharcra. „ Katona-testvérek! Valamennyiiin. ket elgyötört a szörnyű háború, amely milliónyi életet oltott ki, az emberek millióit tette nyomorékká, hallatlan nyomorúságot, pusztulás és éhséget hozott magával. És egyre nagyobb azoknak a szá­ma, akik felteszik maguknak a kér. dést: miért kezdték, és miért vise­lik ezt a háborút?" Milyen célból vezetik tulajdonkép pen a háborút? — kérdezte Lenin. Miért kell az összes országok kato­náinak oly súlyosan szenvednie? Azért, hogy a kapitalisták milliár­dos profitokat zsebelhessenek be. A munkásoknak és parasztoknak sem új földterületek meghódítása, sem pedig tőkés profitok megvédel. mezése nem érdekük és éppen ezért ők azok. akiknek a háború végetve­téséért, az igazságos, demokratikus békéért harcolniok kell. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom előestéjén Lenin a békeharc konkrét programmját állította fel. Amint a hatalom a szovjetek' kezébe megy át. — írta — a szovjet kor mány az összes népeknek és azok kormányainak haladéktalanul demo­kratikus alapokon nyugvó általános békét fog javasolni. Minden népnek joga lesz. hogy maga döntsön sorsa felett, hazájában azt a társadalmi rendet állítsa fel, amelyet akar. Ezt a lenini programniot a szovjet kor­mány fennállásának mindjárt az első napján tetté váltotta, amikor kiad­ta a „Békedekrétumot". Ezzel a le­nini Bóke.dekrétummal megvetették a szovjet állam békés külpolitikájá­nak alapkövét, amely politikát ma is következetesen és rendíthetetlenül folytat. Ezzel a dekrétummal a Szovjetunió az őszes háborút vezető népeknek és kormányaiknak azt javasolta, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalá­sokat az igazságos és demokratikus békéről. A külpolitikai kapcsolatok történelmében először fordult egy ál­lamhatalom nemcsak a kormányok­hoz, hanem a népekhez is. A mi fel­adatunk segíteni a népeknek abban, hogy befolyást gyakoroljanak e kér­dés eldöntésére: háború vagy b'éke? — tanította Lenin. A szovjet kormány véget vetett a titkos doplomáciának; a más kormá. nyokkal folytatott összes tárgyalásait nyíltan folytatta és részletesen köz­zétette az összes titkos szerződése ket. Több mint két éven keresztül a fia­tal szovjet állam a leghatalmasabb imperialista országok egyesült arc­vonalával győztesen szembeszállt. Ebben az időben Lenin mint a nép­biztosok tanácsának elnöke, ismétel, ten a béke megkötését javasolta a kapitalista országok kormányainak. Aszovjet hatalom békejavaslataínak az a kívánság volt az alapja, hogv a munkások és parasztok életét kí­mélje és megteremtse a békés felépí tés lehetőségét. Az imperialista kor­mányok, amelyek ezeket a javaslato­kat a szovjet haatlom gyengesége je­lének tartották, nem feleltek rájuk és intervenciójukat kettőzött erővel folytatták. A pusztító csapások, amelyeket az intervenciósokra a hős Vörös Hadse­reg és a partizánok mértek, valamint a dolgozó tömegek rokonszenve a szovjet állam iránt végül is az inter. venció feladására kényszerítették az imperialistákat. Lenin rámutatott arca: míg or. szágunk kapitalista körülzárásban van, az imperialista támadásoktól nem lehet biztos és ezért szükséges minden esetleges agresszió visszave. résére felkészülve lenni. 1921 decem­berében Lenin a IX. Összorosz Szov. jet Kongresszuson kijelentette: „Kijelentjük Oroszország sokmillió főnyi munkás- és paraszttömege előtt, hogy a békét továbbra is min­den erőnkkel megőrizzük és a leg. nagyobb lemondásoktól és áldozatok, tói sem riadunk vissza azért, hogy ezt a békét megóvjuk!" Lenin, a nagy forradalmi vezér a két különböző rendszer — a szocia­lista és a kapitalista rendszer — bé­kés egymás mellett élésének lehető­ségéből indult ki, — a békét minden erőnkkel megőrizni, de a haza vé­delmére felfegyverkezve lenni — így hangzik Lenin hagyatéka a szovjet néphez. Amikor'a náci Németország 1941 június 22-én megszegte a meg-nem. támadási szerződést és megrohanta a Szovjetuniót, a nagy Sztálin Le­nin hagyatékához híven a szovjet né pet hazája szabadságának és függet­lenségének megvédésére hívta fel. A Honvédő Háború a szovjet nép hő­sies harca volt hazájáért, az egész világ békéjéért Sztálin felülmúlha­tatlan vezetése alatt. A lenini hagyaték volt a szovjet javaslatok alapja is. amelyeket a jal­tai és potsdami konferenciákon elfo­gadtak. A Szovjetuniót a többi álla mokkái kötött szerződéseinél a világ béke megszilárdítására való törek­vés vezeti. Ma a békét ismét orvul megzavar, ták, ezúttal az amerikai agresszo­rok. Véres háborút indítottak Koreá­ban, felfegyverzik Nyugat-Németor­szágot és Japánt és támadásra ké. szülnek a Szovjetunió, a népi demo­kratikus országok és a Kínai Nép­köztársaság ellen. A dolgozó tömegek — az egész vi­lág népeinek milliói harcba szálltak a béke meg-védéséért. Sztálin, Lenin hü tanítványa és müvének lángelmé. jü folytatója, e békéért harcoló tö­megeket erővel és bizalommal tölti el, megmutatja az emberiségnek a bé­kéhez vezető utat. „A békét megőriz, zük és megszilárdítjuk, ha a béke megőrzésének ügyét a népek veszik kezükbe és azt mindvégig, megvédel­mezik" — tanítja Sztálin. A „Prav­da" tudósítójának kérdéseire a^ott válaszában Sztálin elvtárs rámuta­tott arra, hogy a Szovjetunió védel­mi készsége az amerikai-angol ag­resszorok oldaláról jövő támadással szemben, akik a Szovjetuniót védte­lennek szeretnék látni, hatalmas fegyver a világbékéért folytatott harcban. Világszerte milliók és százmilliók fogadták az elmúlt esztendő utolsó napjaiban határtalan örömmel a nagy Sztálin szavait újra arról, hogy a bé­két meg lehet és meg kel] őrizni s a Szovjetunió — és Sztálin elvtárs sze­mélyesen — a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében kész közremű­ködni a békés megegyezés útját elő. segítő tárgyalásokban. A Népek Békekongresszusának si­kere és felhívása a kormányokhoz és a világ népeihez is azt bizonyítja, hogy a békeharcosok sorai állandóan növekednek és a békemozgalom ereje egyre hatalmasabb. Lenin hagyatéka él, Lenin hagya­téka győz! A megbeszélés szerint Ugyelnája ál­lomásra érve, a perron végén állította meg gépét, ott, ahová nem hat el a villanylámpák fénye. Itt a fűtőnek le kellett ugrania, hogy helyét Vladimír ,Iljics Lenin foglalja el. Ha látta volna, most akkor se ismert volna rá: Lenin leborotváltatta a sza­kállát, a fején parókát viselt és ing­ujjra gyűrkőzve nekilátott a munkának. De mikor a vonat megállt és a fűtő leugrott a sötétben, Vladimír Iljics olyan fürgén és olyan biztonsággal ka­paszkodott föl a vashágcsón, hogy a mozdonyvezető nem kérdezett semmit. Tudta, hogy ez Lenin. Vladimír Iljics egy szögre akasztot­ta a kabátját és ingujjra gyűrkőzve nekilátott a munkának. A nedves fahasábokat a rostélyra rakta száradni, aztán a tűzbe hányta. így érték el Bjeloosztrov állomását. Ott volt a határ. Azon túl kezdődött Finnország• Az összes utasok írásait megvizsgál­ták. Átkutatták az egész vonatot. A mozdonyvezető gyorsan leereszkedett a hágcsón, odaszaladt az első kocsihoz és lekapcsolta a mozdonyt. Aztán a víztoronyhoz vezette, vizet fölvenni. Lassan, kényelmesen végezte dolgát. A pályaudvaron már harmadikat csön­gettek indulásra, de a mozdony még mindig ott álldogált a víztoronynál. Lélekszakadva futott a fővonatkísérő a mozdonyvezetőhöz és sípját mutatva jelezte, hogy mans indulnia kell. Erre gyorsan rákapcsolta gépét a vonatra és a fővonatkísérő megadta az indulá­si jelet. A pályaudvaron egy tiszt állt és szemeit merően a mozdonyvezetőre szegezte. És nyilván rájött valamire, mert a kezével intett valakinek. Kato­nák rohantak a mozdonyhoz... A vonat azonban már mozgásba jött és pöfögve robogott ki az állomásról. A forradalom után sokat és jól dol­gozott 'az „U-127"-es mozdony a vas­úton. Utasokat és árut szállított, leg­gyakrabban pedig szénnel megrakott vonatokat a moszkvai gyárak részére. A vasutasok pedig tiszteletbeli moz­donyvezetővé választották a mozdony egykori „fűtőjét" Lenint. Az U—127-es 1924. januárjában in­dult el utolsó útjára Mély gyásznap volt ez az egész nép számára: Aznap halt meg Gorkíban Lenin elvtárs. Gyászlobogókkal feldíszítve vitte be az „U—127"-es mozdony Moszkvá­ba tiszteletbeli mozdonyvezetője holt­testét. ^ Úgy őrzik azóta a vasutasok ezt a mozdonyt, mint a szemük fényét — mint azt, ami még ennél is drágább nekik: — Lenin^emlékét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom