Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-21 / 19. szám, szerda

US S2Q Előre, csehszlovák rohambrigád, harcba a világbékéért! IŕMift W V .•4 csehszlovákiai békevédňk II kon- i gresszusa a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy milyen, mélyen él az em­berek lelkében a békevágy. A kon­gresszus jelszava 1600 békekiíldött telinek. legerősebb érzését és, harcos elhatározását visszhangozta a béke­kongresszus minden percében. A béke megütésének eddig- még soha nem tapasztalt és érezhető . eltökéltsége su­gárzott a küldöttek szeméből, ezt fe­jezte ki a vitafelszólalások folyamán elmondott minden izapuk. A btkehar­cosokkai megtelt vinohrady-i sport­csarnok nagyterme a . derűlátást, a szebb és boldogabb békés . életbe ve­tett hitet megerősítette mindenkiben. A ciklámenek, primulák és azaleák díszé­ben pompázó terem a tavasz lehelle­tét éreztette és mintha ez a tavasz a tartós béke előhírnöke volna. Egyszerű emberek a cseh és szlovák és a többi nemzetiségű kerületekből, a szövetkezetek, gyárak kiváló munká­sai. a kultúrélet vezetői, néphadsere­günk és az egyházak képviselői egy gondolattól áthatv a beszélnek, mintha minden szavukkal polgártársaik lelké­be akarnák önteni a béke megvédésé­nek fontosságát és minden igyekeze­tükkel magukkal akarják őket ragadni, hogy a békemozgalmat előrelendítsék, hogy a maguk ' helyén minden erejük kel dolgozzanak, mert a „békét meg kell védenünk". A 65 éves osztravai bányász, aki magasan túlteljesítette a tervet és a Köztársaság Munkarendjének büszke A mint elvegyült az ember a békeküldöttek között, minden felöl a megelégedés és elragadtatás sza­vai hangzottak. Felejthetetlen, gyönyörű! Büszke és boldog va­gyok, hogy engem ért a megtisz­ftelés, hogy dolgozó társaimat itt képviselhetem! Politikai, gazdasá­gi és kulturális életünk jelentős vezetőinek felszólalásai közben ha­zánk dolgozói tolmácsolták az őket ide küldött tömegek bé^eakaratát. Mindenkinek sok mondanivalója volt, aminek kifejezésére nem is kerülhetett sor ezen aránylag rö­vid két nap alatt. A kongresszus alkalmából az egyik legszebb kötelezettségválla­lást tolmácsolta a zselízi Állami Birtok dolgozói nevében Tóth elv­társ: • / »Tisztelt polgártársnök, polgár­társak, tisztelt béketanács!. En­gedjétek meg,. hogy a zselízi járás összes dolgozói nevében üdvözöl­jem a Csehszlovák Békevédők II. Kongresszusát. Eljöttem, hogy tol­mácsoljam dolgozóink békeakara­tát és törhetetlen hűségét szere­tett hazánk és drága elnökünk Klement Gottwald iránt. Mi, dol­gozók tudjuk, hogy milyen jelen­tősége van ennek a békekongresz­szusnak. Mi nem akarjuk, hogy hazánk az imperialista kalózok martaléka legyen. Követeljük, hogy azonnal szüntessék be a koreai jháborút, és Nyugat-Németország felfegyverzését. Mi. a zselizj Állami Birtok dol­gozói a háborús gyujtogatóknak a munka frontján szocialista verse­nyekkel, kötelezettségvállalásokkal és a szovjet dolgozók munkamód­szereinek átvétélével válaszolunk. A zselízi Állami Birtok dolgozói a II. Béke Kongresszus tiszteletére a kővetkező kötelezettségvállaláso­.kat tették: Az állattenyésztésben a Surikov-, módszerrel minden egyes sertésnél emeljük a súlygyarapodást napi 10 dkg-mal. ami 1,500.000 Kčs megtakarítást jelent. A tehenészetben a Malininova módszer bevezetésével az abrak és a takarmány helyes adagolásával a tejhozam emelésével 500.000 Kčs-t takarítunk meg. A növénytermelés terén a tava szi "etést agregáttal vetjük el és ezzel megtakarítunk 314 munka erőt. ami 195.200 Kés értéket je lent. I viselője a meghatottságtól elcsukló hangon kiáltotta a delegátusok felé: meg kell védenünk a békét, hogy soha vissza ne térhessenek elnyomóink, akiktől fiatal korában annyit szenve­deti és akik ellen folytatott kemény harcban annyi öntudatos dolgozó ál­dozta életét. Az osztravai ifjúsági brigád fiatal bányásza, aki nem ismeri már a ki­zsákmányolás borzalmait, fiatal erejé­nek egész felhasználásával vállalt kö­telezettséget maga és társai nevében a II. békeköngresszus tiszteleiére, amellyel bizonyítani akarják, hogy megértették ők is, mit jelent fiatal, fej­lődő életükre és gyönyörű távlataik megvalósítására a béke. Egymásután szólaltak fel hazánk különféle nemze­tiségű és munkakört dolgozói és mind­nyájan fogadalmat tettek, hogy mun­kájukkal és minden erejük megfeszíté­sével megvédik a békét. Az 1600 ki­küldött példásán tüntetett a proletár­nemzetköziség szellemében a világbéke •»• "ett Ez leginkább kifejezésre jutott, amikor a külföldi baráti és kapitalista országok békemozgalmának élharcosai megjelentek a kongresszuson. A szere­tet és a vonzalom minden jelével el­árasztották őket, szüntelen tapsokkal és felkiáltásokkal éltették a békét és a vendégek hazájának politikai Vezetőit. Ahogy a sportcsarnok nagytermében a közös célért lelkesedve egymás mellett ültek a cseh, a szlovák, a lengyel, uk­rán, német, magyar dolgozók és nagy megértéssel és szeretettel fogadták a • • • A tavaszi vetést 80%-ban ke­resztsorosan vetjük el, így 2400 métermázsával nagyobb termésho­zamra számíthatunk, ami pénzben 960.000 Kčs-t tesz ki. A vetés alá a megmunkálást kombinált agregáttal végezzük, így 371 munkanapot takarítunk meg, 240.000 Kčs értékben. A szemcsés műtrágya felhasz­nálásával megtakarítunk 10 vagón szuperfoszfátot 270.000 Kčs érték­ben. A szemcsés műtrágya felhaszná­lásával továbbá a hektárhozam 2 métermázsával lesz magasabb, ami összesen 1500 métermázsát je­lent 600.000 Kčs értékben. Tehát az összes megtakarításunk 4,260.000 Kčs-t jelent: ígérem, hogy ezeket a /felajánlásokat 100 százalékra teljesítjük. 1952-ben háromszor nyertük el a vánSorzászlót. amit az újítások­kal és a szocialista versenyekkel értünk el. Az Állami Birtok dol­gozói kiveszik részüket a falu szo­cialista felépítéséből is. Techniku­saink és a falu legjobb dolgozói átadják tapasztalataikat az Egy­séges Földműves Szövetkezet dol­gozóinak. Tudatában vagyunk an­nak, hogy mi, magyar nemzetiségű dolgozók, akik 95%-át képezzük a zselízi Állami Birtok dolgozóinak, így erősítjük a világbékét ! és bol­dogok és büszkék vagyunk, hogy becsületes munkánkkal részeser'le­hetünk közös szeretett hazánk szo­cialista építésének.® Itt is megnyilvánult az az elvitathatatlan tény, hogy a béke ügye elsősorban a nők ügye. A megjelent női kiküldöttek közül Földes Teréz, a bodrai Egységes Földműves Szövetkezet baromfi­gondozója könnyezve mondotta: — Én. mint egyszerű munkás­asszony soha nem tudtam elkép­zelni, hogy valamikor meglátom a száztomyú Prágát és most itt va­gyok a békekonferencián, mint bé­keküldött. Nem egyedül vagyok Ezerhatszáz társammal. Pénteken reggel indultam el az én kis fa­lumból, Bodráról, a nagymegyeri járásból, ahol a járási békebizott­ság tagja vagyok. Engem részesi tettek abban a kitüntetésben, hogy a járás képviseletében eljöjjek a II. békekongresszusra. Ez a két nap örökre felejthetetlen élmény marad a számomra. Külön vonat­különböző nyelveken elhangzott felszó­lalásokat, megerősödött az az érzés az emberben, hogy közös csehszlovák ha­zánk minden nemzetiségű dolgozói egy és elszakíthatatlan egységben har­colnak és ezentúl még jobban fognak harcolni a világbékéért és hazánk szo­cialista felépítéséért. • A lelkes békehangulat már az úton kezdődött, amikor a külön békevonatok elindultak hazánk kerületeiből zene­szóvtfl és százak meghatalmazásával, akik a békevonatot búcsúztatták, hogy tolmácsolják a kongresszuson szilárd békeakaratukat. Az ú vonalon minden nagyobb állomáson ugyanilyen fogad­tatásbun részesültek a békevonatok, a fiatalság, köztük a pionírok bájos, szí­nes csoportja szórakoztatta a percek­re megálló szerelvényt és a legmeg­hatóbb jelenetek játszódtak le. A brnói pályaudvaron egy pionír leányka szoro­san fogta édesanyja kezét és az egyik békeküldöttnek ezt mondotta: A ne­vemben is mondjátok meg, hogy mi, gyerekek csak békét akarunk Erre oda­fordul édesanyjához és azt kérdi: — Anyukám, milyen gyönyörű ez a békevonat. Az édesanyja könnyes szemmel felel neki: — Gyönyörű dolog kislányom, csflk az a kár, hogy nem jött jó pár évvel előbb, mert akkor a másik kezedet édesapád szorítaná most. aki a máso­dik világháborúban elesett. tal indultunk el Pozsonyból, zene­kar búcsúztatott bennünket és a vonatban is állandó ének- és zene hangjai mellett utaztunk egész úton. Az étkezőkocsiban finom ebé­det, uzsonnát, vacsorát kaptunk. Azt az örömet nem lehet leírni, ahogy a szvitavi állomáson fogad­tak bennünket. Legalább ezer lélek volt kint. Pionírok, öregek, fiata­lok egyaránt,, és amikor a vonat tovább ment, a<z Internacionálét énekelte az egész egybegyűlt tö­meg, amíg csak teljesen el nem tűntünk az úton. Brünnben leg­alább 3000-en fogadtak, még most is a szemem előtt látom őket, a kis pionírokat, akik tánccal szóra­koztattak. Amikor Prágába meg­érkeztünk az állomásra, megint hatalmas tömeg és zene fogadott és szívélyes beszédekkel üdvözöl­tek. Azután autóbuszokba ültünk és gyönyörű hotelokba vrfcíek, hogy kipihenjük magunkat a kongresz­szus napjáig. Most pedig itt va­gyok, ebben a gyönyörű teremben, a csehszlovákiai békevédők II. kon­gresszusán, ahol az egyik beszéd a másik után hangzik el a legna­gyobb lelkesedés és taps közepet­te. — Ha innen haza megyek, min­den igyekezetemmel azon leszek, hogy még jobban dolgozzak és még többet termeljek. Mint a nő­bizottság elnöknője azon leszek, hogy minden elvtársnömet meg­győzzem a béke ügyénék igazsá­gáról és hogy beszervezzem őket a tavaszi munkálatokba, mert mi így ajíarunk harcolni a harmadik világháború megakadályozásáért. Mi, dolgozó asszonyok, tiltakozunk a koreai háború ellen, gyűlöljük az imperialista háborús uszítókat. Mi, egyszerű munkások és munkásnők harcolni fogunk minden erőnkkel, hiába erölködnek a kapitalisták, hogy a mi béketörekvésünket meg­akadályozzák. Mi nem fogunk meg­hátrálni, mert bennünket vezet sze­retett Gattwald elvtársunk, Sztálin elvtárs lifí tanítványa. A mellettem ülő békeküldött fiatal magyar asszony volt, Fehér Zdenka a somorjal járásból. Arra lettem figyelmes, hogy az izga­lomtól kezeit morzsolgatva, olvas­gatja vitafelszólalását. Elbeszélget­tem x vele és meglepő öntudatos, harcos asszonyt ismertem meg ben­ne. így beszélt: — Mint a somorjai járási béke­bizottság tagja régen bekapcsolód­tam a békéért vívott harcba. Az EFSz-tagja vagyok férjemmel együtt és két kis gyermekünk van. A szövetkezetben vállalt munká­mon kivül a traktorállomáson is segítek, amennyit csak tudok. El­utazásom előtt a békekongresszus tiszteletére kimeszeltem és kitaka­rítottam a traktorállomás minden helyiségét, hogy kellemesebb le­gyen a munkásoknak oda bejönni megpihenni. — Megemlítem. hogy Hradec Královén születtem; akkor apám ott dolgozott és három éves ko­romban kerültem Somorjára. Az­óta nem voltam ezen a vidéken és most mint felnőtt ilyen szép cél érdekében tértem ide vissza. Nem is akartam elhinni, amikor közöl­ték velem, hogy én jövök ide, erre a gyönyörű kongresszusra, mint fiatalasszony. Nagy megtisztelés ez számomra. Ha élményeimre gondolok, az útnál kell kezdenem, amely gyönyörű volt, amikor a csillogószemü gyermekek vártak az állomásokon, és kértek, hogy hoz­zuk t el békeüzenetüket ide a béke­kongresszusra. Nagyon örültem an­nak, hogy a cseh elvtársak olyan szívélyes szeretettel fogadtak ben­nünket. A kapitalista országok ki­váltságosai nevetnek azon, hogy itt sok szenvedést átélt, barázdás­arcú nuftkások és parasztok veze­tő helyeken ülnek. Hiába kiabál a külföldi rádió, ezek az emberek el­jöttek ide, hogy megbeszéljék a béke megvédésének az ügyét, mert ezek az emberek érzik és értik meg legjobban ennek az értelmét s ezek tudnak minket megbecsülni , és mi őket, mert közülünk valók. Vannak olyanok is, akiknek ez a harc a békéért nehéz, pedig most csak becsületes kézzel és tiszta fejjel kell hozzáfogni a munkához. A múltban nem volt nekik nehéz a harc egy darab kenyérért és az urak ellen? Kérek mindenkit, akik eat még eddig nem értették meg, hogy nézzenek körül és ne csak egy embernek, esetleg az ellenség­nek beszédét hallgassák, hanem nyitott szemmel járjanak a világ­ban és vegyék észre, hogy mit nyújt nekünk ez az új élet, a szo­cialista világ. Most mindenki han­gosan kimondhatja, ami a szívébefi van, kinyilváníthatja kívánságát, nem kell falakon kopogtatni és titokban összegyűlni és úgy be­szélni az elszenvedett nyomorúság­ról és a harcról, amelyet annak megszüntetésére indítottak., A szovjet tapasztalatok átvételé­re is sokan mosolyognak, de ha egy kis fáradságot vennének ma­guknak, akkor meggyőződhetnek arról, hogy mit köszönhetünk mi, mezőgazdasági dolgozók, Micsu­rinnak, aki részünkre már elvé­gezte a nagy munkát és nekünk csak követni kell az ő tanításait és átvenni őket. A kongresszuson látom, hogy két kezünk munkája nem veszett kárba, meg van be­csülve, és összetartva elérhetjük azt, hogy elhárítjuk a háború ve­szélyét és nem kell a boldog csa­ládi otthonból, amelyben ma min­den dolgozónak része van, bunke­rekbe bújni. A kongresszus még jobban megerősítette bennem azt az. érzést, hogy a háborút meg kell akadályozni, nehogy a koreaiak sorsára jussunk; sőt, ott is meg kell szüntetni a vérengzést. — Ha innen hazamegyek, még fokozottabb erővel fogok dolgozni és mindenkit meg fogok győzni ar­ról, hogy ez az egyetlen igaz wt és együtt kell haladnunk - ezen az úton, hisz nem vagyunk egyedül. Ma itt sok sikert kívánt nekünk közös munkánkhoz a Szovjetunió, az 500 milliós Kína képviselője, Korea és az Csszes baráti népi de­mokráciák kiküldöttei. A békeküldöttek között talál­kozunk Réti Istvánnéval, pártunk régi harcosával, aki ma az egyik legjobb élharcosa a békének. — Amikor a békebizottság vá­lasztása rám esett, hogy én jöjjek a csehszlovákiai békevédők Ií. kon­gresszusára, el akartam magamtól hárítani ezt a megtisztelést, azzal a meggondolással, hogy én csak magyarul tudok és olyat kell kül­deni, aki pontosan megérti a kon­ferencia egész anyagát, hogy aztán visszatérve hűen átadhassa a többi dolgozóknak. Elutasították ezt a kifogásomat, és amikor az eluta­zásom előtt az iskolák tanulói bú­csúztattak, nagyon meleg hangon kérték, hogy adjam át békeüdvöz­letüket és sürgettek, hog.y minél előbb térjek vissza és meséljek ne­kik arról, hogy milyen volt a bé­kekongresszus. — A békekongresszus még job­ban megerősített abban a hitben, hogy még nagyobb wövel és meg­feszítéssel kell dolgoznunk a bé­kéért és a legfontosabbnak tartom azt ebben a közös érdekű harcban, hogy a magyar és a szlovák dol­gozók egymást megértve közös erővel építsék a szeretett csehszlo­vák népi demokráciát. Ebben lá­tom a legnagyobb biztositékát a szocializmus sikeres építésének és a béke megőrzésének. Ugyanúgy van ez, mint egy nagy családban, ahol, ha a gyermekek között nincs megértés, a családi élet szépsége és nyugalma veszélyeztetett. Mi egy nagy család gyermekei vagyunk és ha megértésben és szeretetben élünk, akkor kitűzött célunkat el is érjük. * A csehszlovákiai békevédők H. kongresszusának eredményére és hatására a legjellemzőbb a kon­gresszus utolsó tizenöt perce volt. Amikor Anezska Hodinová-Spurná, a Csehszlovákiai Békevédők orszá­gos tanácsának újonnan megvá­lasztott elnöknője záróbeszédében a »Sztálin és a béke« szavakat ki­ejtette, az egész plénum felugrált helyéről és olyan példátlan lelke­sedéssel tüntettek Sztálin és a bé­ke mellett, amilyet még keveset hallottunk Prágában. A kiküldöt­tek kitörő lelkesedésükben az asz­talokat díszítő virágokat emelték a magasba és szüntelen kiáltással, tapssal éltették Sztálint, a békét, Gottwald elvtársat és a béketábor minden vezető harcosát. Az emel­kedett hangulat nem akart véget érni. Az 'elnökség virágot lengetve válaszolt a küldötteknek és amikor legalább tíz percig tartó magával ragadó derűlátás és bizalom meg­nyilvánulása után az elnöknö a kongresszust befejezettnek nyilvá­nította. az Internacionálé eléneklé­se után az egybegyűltek még nem akartak távozni, népdalaikat éne­kelve nehezen hagyták el a kon­gresszus színhelyét. Túri Mária. ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom