Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-01 / 1. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava 1953 január 1, csütörtök 2 Kčs VI. évfolyam, 1. seáím c/f mai teámban: A Kablo-üzemben fokozzák és gazdaságossá teszik a ter (2. old.) (3. oold.­a német (3. old.) (4. old.) melést TTjévi üdvözlőtáviratok Sztálin elvtárs nyilatkozata lelkesitöleg hatott népre Hivatalos jelentés a kormány üléséről __ A nagyudvardl szövetkezet becsületesen teljesítette kötele. zettségvállalásait < b- oI d > A Magyar Állami Operaház művészeinek vendégszereplése Bratislavában (6- old.) Szilveszter-éji órán Petőfivel (1- old-) A hazáért, a szocializmusért, a békéért Az országos pártkonferencia, az ott elhangzott beszámolók és fel­szólalások megjelölték azokat a fel­adatokat, amelyek a soron)évö 1953­as évben pártunk és népi demokra­tikus államunk, s országunk dol­gozó népe előtt állanak. E felada­tok az ötéves terv utolsó évének feladatai, országunkban a szocia­lizmus alapja megteremtésének u feladatai. Az ötéves tervben foglalt célkitűzések, különösképpen a terv utolsó esztendeje célkitűzéseinek valóraváltása határozza meg nép­gazdaságunk fejlődésének, s orszá­gunk dolgozó népe felemelkedésé­nek további útját, a oél elérését, a szocialista társadalmi és gazdasági rend megteremtését, amely az egész tácsadalom állandóan növekvő anya­gi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését szolgálja. Megsokszorozza az ötéves terv fel­adatai teljesítésének jelentőségét az, hogy országunk népe ezzel teremti meg a szocializmus felépítésének alapjait, ez jelenti a szocialista tár­sadalmi és gazdasági rend funda­mentumát, amelynek erősnek és megingathatatlannak kell lennie. A feladatok tehát, amelyek az újesz­tendőben, a gottwaldi ötéves terv utolsó évében népünk előtt állnak, óriási jelentőségűek és nem köny­nytiek. Mind jelentőségűkben, mind nagyságukban felülmúlják az el­múlt esztendők feladatait. Ez azon­ban egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem volnának reálisak, hogy légből kapottak lennének, s homok­várra épülnének. Noha a terv fela­datai nagyok, azok reálisak és tel­jesíthetők, s azokat "boldog és gond­talaji jövőnk megteremtése érdeké­ban teljesíteni is kell. Az országos pártkonferencia Gott­wald eltvára beszámolójában vilá­gos programmját adta annak, mi­ként teljesíthetők és valósithatók meg egyrészt a terv teljesítéséből származó, másrészt a szabotőrök okozta károk helyrehozására irá­nyuló feladatok. Gottwald elvtárs beszámolójában tíz pontban foglal­ta össze azokat a feltételeket, ame­lyeknek következetes megvalósítá­sával, állendő érvényrejuttatásával teljesíthetők lesznek a megnöveke­dett feladatok, leküzdhetők a fela­datok teljesítésének útjában álló nehézségek és akadályok. A tíz pontnak éppen ezért a soronlévő feladataink teljesítéséért megindult küzdelemnek, pártunknak és né­pünknek a szocializmus alapjainak megteremtéséért folyó harcának a tízparancsolatává, vastörvényévé kell válnia. Mélyreható és bölcs igazságot tartalmaz Gottwald elvtársnál: az országos párt konferencián tett meg­állapítása: a párt minden. A párt volt az, amely a kapitalizmus leg­sötétebb idejében is megvilágítot­ta a szenvedés és a nyomor posvá­nyából az emberi jövőhöz vezető utet; amikor a hitleri fasizmus rá­tört hazánkra, s durva lábbal ta­posta el a legemberibb jogokat és a nemzeti szabadságot, a párt és egyedül csak a párt, a kommunista hősök és vértanúk százai és ezrei voltak azok, akik életük kockáz­tatásával és felálro:ásával harcba szálltak a nemzet szabadságáért, az ország függetlenségének kivívásá ért, az emberi szabadságért és szo­ciális jogokért: amikor a Szovjet Hadrore? szétzúzta a világ leigázá­sára törő német imperíaľzmust, a párt volt a.7„ amely élére állva az ország dolgozó népének a Szovjet­unió állandó és önzetlen támogatá sával és segítségével valőraváltva s dolgozó nép évszázados vágyát, megdöntötte a burzsoázia uralmát, I s a hatalmat a dolgozó nép kezébe adta; a párt volt az, amely 1948 februárjában meghiúsította a re­akciónak az államhatalom átvéte­lére irányuló puccskísérletét; a párt volt az, amely éberen őrködve a dolgozó nép által kiharcolt vívmá­nyok megőrzése felett, leleplezte és megsemmisítette a soraiba befurako­dott, az amerikai imperializmus szolgálatában álló ellenséges kárte­vő- és kémbandát; a párt az, amely egymásután győzve le az útjában álló nehézségeket és akadályokat, vezeti országunk dolgozó népét a szocializmus építése, annak a gaz­dasági és társadalmi rendnek a fel­építése útján, amelynek alaptör­vényét a társadalom álandóan nö­vekvő anyagi és kultúráiig szük­ségleteinek a k :elégítése alkotja. Joggal tűzte kj^tehát első és leg­fontosabb feladatul Gottwald elv­társ: a párt az új alapszabályzat értelmében fokozza tagja'nak és szerkezteinek ideológiai, politikai és szervezési aktivitását; minden párt­szervezet és minden kommunista működési helyén az eddiginél sok­kal nagyobb mértékben váljék a dolgozó tömegek képviselőjévé és vezetőjévé. Az ötéves terv utolsó évének megnövekedett feladatai a párt­í.zorvczetek és párttagok legaktí­vabb tevékenységét követeli meg. A pártsrorvezetek és a párttagok aktivitásán, jó munkáján múlik, hogy az üzem, a község, szövetke­zet vagy állami gazdaság, ahol dolgoznak, hogyan teljesíti a reá 7áró. feladatokat. Kullognak a te­v teljesítésben abban az üzemben, ahol gyenge a pártszervezet, ahol a párttagok nem válnak a terme­lés, az előrehaladás, a nehézségek elleni küzdelem élharcosaivá. Vi­szont fordítva, — nehézségeket és akadályokat nem ismerve, ragyogó eredményeket érnek el ott, ahol a pártszervezetek és párttagok az élen­járói az új munkamódszerek beve­zetésének és terjesztésének, ahol a pártszervezet gondoskodik arról, hogy a párttagok állandó meggyő­ző ós felvilágosító munkát végezze­nek a pártonkívüliek között a párt politikáját és a feladatok teljesíté­sét illetően. A pártszervezeteknek és a párttagoknak nem az a fela­datuk —ahogy az még mindig sok­helyütt előfordul — hogy az üzem vezetőségének, az üzemi bizottság­nak, vagy a helyi nemzeti bizott­ságnak a munkáját vegyék át, hogy azok hatás- és munkakörébe bele­nyúljanak, hanem az. hogy megma­gyarázzák és keresztülvigyék a párt politikáját, az állami és gazdasági feladatok teljesítését. A feladatok teljesítésének máso­dik fontos előfeltétele a vezetés kérdése. Gottwald elvtárs megálla­pította, hogy gazdaságunk, előreha­ladásunk egyik legnagyobb akadá­lya, csapása az elégtelen vezetés. Ez az elégtelen vezetés főleg és elsősorban is a vezetőhelyekre állí­tott funkcionáriusok nem kielégítő alacsony politikai és szakmai tudá­sából származik. Mint Zápotocky elvtárs megállapította záróbeszédé­ben, eléggé elterjedt nálunk az a gyökeréig helytelen nézet, hogy minden az osztályhovatarozás, s hogyha valaki „munkáskáder", azt már a legmagasabb és legkülönfé­lébb funkciók betöltésére és viselé­sére feljogosítja, s hogy a politikai és szakmai tudás szüivonala „nem számít" vagy legalább is „mellé­kes" dolog. Ennek a balodali. hely­telen nézetnek, amely a gyakorlat­ban is megvalósul, lépten-nyomon tapasztaltlik és tapasztaljuk még ma ia áldatlan, káros következmé­nyeit. Pártunknak és kormányunk­nak nem az az álláspontja, hogy „minden" a ,,munkáskáder" és „nem fontos" a politikai és szakmai tu­dás. Ha elsődleges tényező valaki­nek vezetőállásba való helyezésénél a dolgozó népből való származás, éppen olyan fontos feltétel a meg­felelő politikai és szakmai tudás is. Pártunk és kormányunk megadja a lehetőségét annak, hogy .a vezető­helyekre állított munkáskáderek el­sajátítsák és állandóan gyarapítsák politikai és szakmai tudásukat, hogy munkahelyeiken jó politikusokká és szakemberekké váljanak. „Azért neveljük a tehetséges munkáskáde­reket, — mondotta Zápotocky elv­társ, — hogy a termelésnek jobb szakemberei és tervezői legyenek, mint a régi burzsoá specialisták voltak." A szocializmus építése, a feladatok teljesítése szempontjából mitsem ér az olyan munkásigazga­tó vagy járási nemzeti bizottsági el­nök, aki bár a legnagyobb áldoza­tokat is hozta és hozná a pártért és a népi demokratikus rendszerért, ha nem gondoskodik politikái és szakmai tudásának növeléséről, ha fejlődésében elmarad, s nem képes a reá váró feladatokkal megbir­kózni, nem képes azokat megoldani. Nem teljesíthetjük feladatainkat, ha teljesítésükben a vezetők nem követelik meg, s nem szereznek ér­vényt az állami és munkafegyelem betartásának, ha a feladatok telje­sítését liberálisan kezelik, s kü­lönféle objektív okokra és nehézsé­gekre hivatkozva lazaságokat en­gednek meg az állami és a munka­fegyelem betartásában. Az állam ér­dekeit, a szocializmus építésének ügyét szolgálja-e az a helyi nemze­ti bizottsági elnök, aki nem sze­rez érvényt a beadási kötelezettsé­gek teljesítésének és ezziel hiányt idéz elő a szükségleteket és a fo­gyasztást ellátó tervezésben? Azt a dolgozót, aki nem önellátó, hanem az állami készletekből fedezi szük­ségleteit, nem elégítheti ki, hogy ennek, vagy annak a járásnak, vagy községnek a helyi nemzeti bi­zottsága nem lépett fel elég kemé­nyen a beadást nem teljesítők el­len, . hogy nem szerzett érvényt a mindenki számára egyaránt kötele­ző állami fegyelemnek. És ugyanúgy a parasztság ipari cikkekben való szükségletének kárára megy, ha egyes üzemekben ijesztően magas a munkából való kimaradás, laza a munkafegyelem, s az üzem nem tel­jesíti tervét. Sem a munkából való kimaradásból, sem a laza munka­fegyelemből nem születik sem tex­tilárú. sem lábbeli, sem más ipari cikk, — ellenben igenis, elégedetlen­ség és felháborodás támad a vá­sárolni akaró tömegek között. Gazdaságunk minden ágazatában törvényerejű érvényt kell szerezni az állami és munkafegyelemnek, az ötéves terv feladatai teljesítésének, amelyeknek eredményei, gyümölcsei nem egy kiváltságos osztály, ha­nem az egész társadalom, orszá­gunk dolgozó népének érdekeit, fel­emelkedését, anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését szol­gálják. Ugyanígy kell, hogy érvényt szerezzünk a párt- és kormányha­tározatok teljesítésének, amit főkép azzal érhetünk el, ha teljesítésüket párt- állami és gazdasági életünk minden szakaszán ellenőrizzük, s ha következetesen megvalósítjuk azt az elvet, hogy nálunk csak egy fe­gyelem van, amely egyaránt kötele­ző mind p vezetőkre, mind a dol­gozók tömegeire. Ebből kifolyólag pedig érvényesülni kell annak az elvnek, hogy bárki, aki megszegi az állami és munkafegyelmet, nem hajtja végre a párt- és kormány­határozatokat, azt beosztására és érdemeire való tekintet nélkül a legszigorúbban felelősségre kell von­ni. „Hazánk érdekeinek szüntelen szem előtt tartása, — mondotta Malenkov elvtárs a XIX. kongresz­szusan — tevékeny és lankadatlan harc a párt és a kormány határo­zatainak teljesítéséért — ez a leg­főbb kötelessége a párt és az ál­lam minden funkcionáriusának." Ez a feladat nálunk is. Feladataink teljesítése, előrehala­dásunk során számtalan hibával ta­láljuk magunkat szembe, amelyek akadályozzák a terv teljesítését, fé­kezik előrehaladásukat, károkat és veszteségeket idéznek elő párt- és állami életünkben, valamint nép­gazdaságunkban. Nem elég azon­ban, hogy ezeket a hibákat csak észrevesszük és feltárjuk, ha eltá­volításukra, kiküszöbölésükre nem történik intézkedés. Gottald elvtárs arra figyelmeztet, hogyha tervün­ket teljesíteni akarjuk, ahhoz biz­tosítani kell „ ... hogy a hibák és hiányosságok feltárása után azon­nal gyakorlati intézkedéseket te­gyünk e hibák és hiányosságok ki­javítására". Népgazdaságunk fejlődése, a terv teljesítése szempontjából óriási je­lentőséggel bir a dolgozó tömegek alkotó kezdeményezése, mint pl. a szocialista munkaversenynek a to­vábbfejlesztése és kiszélesítése. Az SzKP XIX. kongresszusa arra tanít, hogy ,,a szocialista verseny legfon­tosabb feladata, hogy előrelendít­se, s a legjobbak színvonalára emel­je az elmaradókat." Ezen a téren pedig, az elmaradók megsegítése, elörelendítése terén még épp elég tennivaló van nálunk. Nemcsak az egyes dolgozók, hanem üzemrészle­gek és üzeimek maradnak el súlyo­san feladataik teljesítésében. Ezt kiküszöbölni csak úgy lehet, ha a legszélesebb alapokra fektetjük az egyes személyek, munkacsoportok, részlegek és üzemek közti munka­versenyt, ha az élenjárók segítik és átadják tapasztalataikat és munka­módszereiket a gyengébbeknek, az elmaradóknak, ha felkaroljuk és minden eszközzel támogatjuk az újítómozgalmat, — egyszóval, ha tág teret biztosítunk a dolgozók al­kotó kezdeményezése kibontakozá­sának és érvényesülésének. Népgazdaságunk sarkalatos pont­ja az önköltség csökkentése és a takarékosság kérdése. Az a helyzet, hogy még mindig drágán terme­lünk, hogy a termelési költségeket sem az iparban, sem a mezőgazda­ságban nem szorítottuk le a mini­málisra. Márpedig ha drágán ter­melünk, akkor vagy drágán élünk, vagy pedig a magas termelési költ­ségekkel hatalmas károkat okozunk népgazdaságunknak, s ezzel akadá­lyozzuk a megfelelő beruházások végrehajtását, a szocializmus fel­építésének meggyorsítását. Ugyanez a helyzet a takarékos­sággal is. Dolgozó népünk, amelyet azelőtt a kapitalista világban a hol­naptól való rettegés, a munkanél­küliség veszélye állandó félelem­ben tartott, s kuporgató takarékos­ságra tanított meg, az új,, a népi demokratikus rendszerben, ahol el­tűnt a munkanélküliség, a nyomor, a holnaptól való rettegés veszélye, ahol a munkást nem kényszeríti a munkahelyén való takarékosságra az. hogy az esetleges pazarlásáért az utcára kerülhet, s helyét tíz, meg száz munkára váró emberrel tölthe­tik be, — hanem ehelyett a jövőbe vetett. optimizmus tölti el, — nem fektet a takarékosságra olyan súlyt, amint azt a társadalom és így saját érdeke is megkivánja. Ép­pen ezért minden dolgozóban állan­dóan növelni és szilárdítani kell a társadalmi tulajdon megóvásának tudatát, s arra kell nevelni minden dolgozót, hogy a közösség vagyonát éppúgy óvja, a társadalmi tulaj­donnal éppúgy takarékoskodjon, mint a sajátjával, mert hiszen ez olyannyira a saját érdeke, amilyen mértékben a társadalom érdeke. Sztálin elvtárs „A szociaizmus közgazdasági problémái a Szovjet­unióban" cimü lángeszű müvében felfedte és megfogalmazta a szo­cializmus gazdasági alaptörvényét, amely a társadalom állandóan nö­vekvő anyagi és kulturális szükség­leteinek maximális kielégítését szol­gálja. Ennek a célkitűzésinek az el­érése vezérli a szocializmus építé­sének útjára lépett népi demokra­tikus országunkat is. „Ezért szük­séges, — állapította meg Gottwald elvtáirs, — hogy iparunk és mező­gazdaságunk termelési lehetőségei­hez mérten ellássuk lakosságunkat közszükségleti cikkekkel, szükséges, hogy a fogyasztási árualapot teljes összhangba hozzuk a vásárlóképes kereslettel." S végül, mint Gottwald elvtárs hangsúlyozta, állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy az imperialis­ták a háború kirobbantására töre­kednek. veszélyeztetik békés építő munkánkat, hazánkban a szocializ­mus felépítésének megvalósítását. Az eddiginél sokkal hatványozott tabban és fokozottabb mértékben kell a béke megőrzésének ügyéért küzdeni. Szembe kell szállni és le kell törni minden pacifista meg­nyilvánulást, mert a békét, orszá­gunk biztonságát, népünk eddig el­ért vívmányait, a boldog és gondta­lan jövőt jelentő szocializmust csak szólamokkal, üres frázisokkal nem őrizhetjük meg. Ahhoz, hogy meg­védjük a békét és megvédjük ha­zánkat a világuralomra törő impe­rializmus ellen, nemcsak fokozott munkára, hanem a haza aktív vé­delmének és biztonságának megszi­- lárditására is szükség van. Erősí­teni és növelni kell hazánk védelmi képességét, hogy a háborús uszítók tudják meg: országunkban nincs helye a háború kirobbantására irá­nyuló kalandor politikának, mert országunk a béketábor erős és szi­lárd bástyája. Nem könnyűek — nagyok az 1953-as évben ránkváró feladatok­Kemény és kitartó munkát, becsü­letes helytállást, pártunk és kormá­nyunk határozatainak, útmutatásai­nak maradéktalan teljesítését, szi­lárd állami és munkafegyelmet kö­vetel meg teljesítésük. Azonban e feladatok teljesíthetők, ha orszá­gunk minden dolgozója állandóan szem előtt tartja és következetesen megvalósítja az e feladatok teljesí­tésének előfeltételeit képező, Gott­wald elvtársnak az országos párt­konferencián elhangzott tíz pontját; teljesíthetők és teljesíteni is tudjuk a ránk váró feladatokat — Gottwald elvtárs szavaival élve — „azért is, mert biztosítva van számunkra a Szovjetunió és Sztálin elvtárs sze­mélyes segítsége." Lenin és Sztálin zászlaja alatt Gottwald elvtárs vezetésével előre az ötéves terv utolsó éve feladatai­nak teljesítéséért és túlteljesítésé­ért, előre a hazáért, a békéért, a szocializmusért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom