Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-13 / 297. szám, szombat

1952 december 481 UJSZ0 5 Befejezzük pénzügyi politikánk *zociali«ta átépítését pezetén keresztül megy át. Nem vé­letlen ezért, hogy költségvetési és adórendszerünk átszervezésének be­tetőzésével egyidejűleg betetőzzük pénzügyünk és biztosításunk szerve­zését is. A pénzügy szervezéséről és a biztositásról szóló törvényjavas­latok betetőzik pénzintézeteink fej­lődését, amely 1945-ben kezdődött és határozottan be van fejezve a cseh­szlovák állami bank létesítésével 1950-ben. Az új rendezés magva a tevékenységek és funkciók elhatá­rolása a pénzügy egétz terén. A csehszlovák állami bank mint egye­düli bangjegy-kibocsátó bank, meg van erősítve abban a funkciójában, hogy rövid lejáratú hiteleket nyújt és ellenőriz, és a pénztári és elszá­molási kapcsolat központja Hogy ezt a funkciót teljes mértékben tel­jesíthesse, szükséges lesz kibővíteni és kiépíteni ágazatainak hálózatát, amihez felhasználják az eddigi népi pénzintézetek apparátusát. Az in­vesztíciós banknak, amelynek fela­data a beruházások felépítésének pénzelése és ellenőrzése, valamint hosszúlejáratú kölcsönök nyújtása, az eddiginél mélyebben kell behatol­nia azokra a helyekre, amelyek nagy beruházási tevékenységet fej­tenek ki. E két állami bank rend­szerét az állami takarékpénztárak egészítik ki, amelyekké az előter­jesztett tervezet alapján át fogják alakítani a népi pénzügy eddigi in­tézeteit. Ez az átépítés nem lesz csupán külsőleges, hanem érinteni fogja ezeknek az élenálló és dolgo­zóinkhoz legközelebb lévő pénzinté­zeteknek belső tartalmát is. Az ál­lami takarékoknak elsősorban az lesz a feladata, hogy szervezetten összegyűjtsék a lakosság betéteit, támogassák és népszerűsítsék a ta­karékosságot. Segítőtársaik lesznek az eddig szövetkezeti alapon léte­sült zálogházak, takarékpénztárak és kishitelintézetek, amelyekből megalakítják az állami takarék­pénztárak fiókjait és ügynökségeit. Az előterjesztett törvényjavaslat az egész pénzügyet egyöntetű egésszé alakítja amelynek egyes összetevői funkcióikban kölcsönösen kiegészí­tik egymást. A biztosításügyi törvény Biztosításunk ife hasonló fejlődé­sen ment keresztül, mint a bankok. A biztosítás új rendezését a biztosí­tásról szóló törvénytervezettel hoz­zuk javaslatba. A belső szeirvezeti változások itt is összefüggnek az új funkcióra való irányítással. A csehszlo vák biztosító, amely eddig nemzeti vállalat volt, állami biztosító intézet­té változik, amely szervezetileg a pénzügyminisztériumba tagolódik be és a biztosítási tevékenység ed­dig néha homályos irányzatát két irányba szabják meg: egyrészt a nemzeti bizottságok és kommunális vállalatok igazgatásában levő nem­zéti vagyon kötelező biztosítására é s a kormányrendelkezések alapján való kötelező biztosításra, másrészt az önkéntes biztosításra. A z állami költségvetési fegyelmet, amelyet mindezeknek a szerveze­teknek meg kell szilárdítaniok és megerősíteniök, nem lehet csak proklamálni, hanem keresztül is kell vinni. Ezt a pénzügyminisztérium ellenőrzési és revíziós igazgatásáról szóló törvényjavaslattal fesszük. Az ellenőrzési szolgálat eddig közvet­lenül a nemzeti bizottságokhoz tar­tozik, tehát azokba a szervekbe, amelyeknek maguknak az ellenőrzés tárgyát kell képezniük. Mivel az el­lenőrzést minden szakaszon el kell mélyíteni, önállósítani kell az ellen­őrző szerveket é a azok irányítását egységes központban, a pénzügymi­nisztérium revíziós igazgatásában kell összpontosítani. Az ellenőrzés é s revízió fő tárgyát a költségvetési és gazdasági szervezetek és má^ be­rendezések tevékenysége fogja ké­pezni, a költségyetési előírások be­tartásának, az állami költségvetés iránti kötelezettségek teljesítésének, a pénzeszközöknek a gazdasági és közélet terén való kiadása és össze­gyűjtése hasznosságának és gazda­ságosságának tekintetében. így te­hát lényegében arunak rendszeres felülvizsgálásáról lesz szó, hogyan teljesítik az állami költségvetést és az erre vonatkozó intézkedéseket. Az ellenőrző és revíziós szolgálat­ról szóló tervezeteket az új törvé­nyek 14 előterjesztett kormányja­vaslata rögzíti le, amint róluk egyenként beszéltem. Röviden érin­tettem mindegyikük tartalmát, fel­hívtam a figyelmet az új rendezés fő vonásaira és azokra a célokra, amelyekre törekszünk és azokra az eszközökre, amelyekkel ezeket a célokat el akarjuk érni; mindezek­kel a tervezetekkel hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy biztosítva le­gyen egész társadalmunk állandóan növekedő anyagi é s kulturális szük­ségleteinek maximális kielégítése a szocializmus közgazdasági alaptör­vénye szerint, amelynek alapvető I vonásait Sztálin elvtárs vázolta fel a Szovjetunió Kommunista Pártja i XIX. kongresszusának előestéjén közzétett munkájában. A béradótörvéiiyröl J. Lindauer képviselő beszédéből A kormánynak a béradóról szóló törvényjavaslata, amelynek meg­tárgyalását megkezdtük, egyike azoknak az adótörvény-tervezetek­nek, amelyek segítségével betetőz­zük adórendszerünk felépítését, hogy megfeleljen társadalmi, gazda­sági és kulturális életünk fejlődése jelenlegi szakaszának, a szocialista rendszerhez vezető átmenet idősza­kának. A béradót Köztársaságunk polgá­rainak túlnyomó része a munkások és a különböző kategóriákba tartozó hivatalnokok jövedelmeikből fizetik, mint közvetlen személyes hozzájá­rulásukat a tervbevett állami kia­dások fedezéséhez, amelyek csak egy célt szolgálnak: ,, ... az egész társa­dalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítását", azt a célt, amelyet J. V. Sztálin a szocia­lizmus alapvető gazdasági törvényé­nek zseniális megfogalmazásában fejtett ki. • Az alapvető társadalmi és gazda­sági változások lehetővé tették nép­gazdaságunk fejlődését és segítsé­get nyújtottak dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonalának fokozásában. A dolgozók élete ja­vul, messzemenő szociális és kultu­rális intézkedéseket hajtanak végre. A népi demokratikus Csehszlovákiá­ban egyszersmindenkorra kiküszö­böltük a munkanélküliséget — a ka­pitalista országok munkásosztályá­nak feje felett függő Damoklész­kardot. A szocializmus építésének idősza­kában a dolgozók által a társadalom érdekében végzett munka jutalma­zásában érvényes a szocialista elv: „Mindenki képességei szerint —* mindenkinek munkája szerint," ez annyit jelent, hogy a társadalom ér­dekében végzett munkáért járó dí­jazásnak olyannak kell lennie, mint ennek a munkának jelentősége a társadalom szempontjából, a fejlő­dés adott szakaszán a munka meny­nyiségének és minőségének megfe­lelően. A végzett munka társadalmi je­lentősége mennyisége és minősége szerinti díjazás elvének, valamint, az érdem szerinti bérezés elvének összhangban kell állnia azzal az elv vei, hogy mindenkinek képességei szerint kell hozzájárulnia ahhoz, hogy a szocialista állam teljesíthes­se minden kötelezettségét a polgá­rokkal szemben. Ebből a további elvből log.«.usan az következik, hogy a béradót, amelynek formájában a dolgozók teljesítik az állam iránti köteleségüket, minden dolgozónak a munkájáért járó jutalom magassá­gához mérten kell fizetnie. A bér­adónál érvényesíteni kell azt az el­vet, hogy egyenlő bérből egyenlő adót kell fizetni. Az eddigi béradótörvény előírásai nem felelnek meg a mai politikai és gazdasági feltételeknek és követel­ményeknek. A béradótörvény javas­lata kiküszöböli az eddig érvényes törvényes előírások hiányait és össz­hangba hozza a béradóról szóló elő­írásokat a már említett elvekkel és a jelenlegi politikai, valamint gaz­dasági feltételekkel és követelmé­nyekkel. A törvényjavaslat lényeges válto­zást jelent abban, hogy megszünte­tik a dolgozók által eddig fizetett hozzájárulást a betegbiztosításhoz és a járadékbiztosításhoz és a bizto­sítási díjakat a dolgozóknak beszá­mítják a béradó címén levont ösz­szegbe. Az alkalmazottak béreiből és fizetéseiből a jövőben cfeak egy levonást eszközölnek, mégpedig a béradó levonását. Az állami költség­vetésben pedig évente megállapít­ják azt az összeget, amely az al­kalmazottak nemzeti biztosításának céljait fogja szolgálni. Mivel a nemzeti biztosítás rá­kapcsolódik az állami költségvetés­re, a nemzeti biztosítást szolgáló já­rulékok külön beszedése avult mód­szernek tűnik és helyénvaló, hogy ezt a járulékot egy formában szed­jék be. vagyis, amint azt a megtár­gyalt törvény javasolja* a béradó formájában. Az eddigi gyakorlattal szemben lényeges változást jelentenek azok a javaslatok, hogy mely jövedelme­ket terheli a béradó. Elvből adómeg­terhelés alá esnek a munkabérek és járadékok. A törvényjavaslat sze­rint megadóztatják a munkavi­szonyból eredő, vagy vele kapcsola­tos összes jövedelmeket, tehát min­den ismétlődő egyszeri jövedelmet, akár pénzben, akár természetben fizetik ki őket többek között a túl­órákért járó dijakat, a különféle prémiumokat, a teljesítményi járu­lékokat. a ki nem vett szabadságért iáró megtérítést, stb. Az új törvényjavaslat szerint az adómegterhelés kiértékelésénél te­kintetbe kell venni, hogy a béradó új tételei nemcsak a béradót fejezik ki, hanem a nemzeti biztosítás eddi­gi járulékait is, amelyek a munká­soknál és a nem állami hivatalno­koknál a brutto bérek 8.9 százalé­kát, a közigazgatási hivatalnokok­nál a bruttóbérek 2 százalékát tet­ték ki. Az új tételek, amelyek magukba foglalják a béradót és a nemzeti biztosítás járulékait is, az eddigiek­hez képest többnyire kedvezőbbek, különösen az alacsonyabb béreknél. Mivel az új béradó, beleszámítva az alkalmazottak hozzájárulását a nemzeti biztosításhoz, az új törvény szerint alacsonyabb, mint ameny­nyi az eddigi béradó és a jelenlegi biztosítási díjak összege volt, sok esetben jelentős "mértékben emel­kedtek volna néhány szilárd fizetés­nél az alkalmazottak tiszta bevéte­lei. Ez, persze nem volt a béradó új rendezéséinek célja. A béradó új rendezése nem vezethet az eddigi nettofizetések emelkedéséhez és ezért a törvénytervezet felhatalmaz, za a konmányt, hogy ezekben az esetekben az eddigi bruttófizetése­ket megfelelően számítsák 'át. Ez minden nlagyfizetésü hivatalnoknál az eddigi bruttófizetések csökkentlé­sét jelenti, hogy ne kerüljön sor az eddigi nettófizetések indokolatlan emelésére. A kisebb fizetésű hiva. talnokoknál ez a bruttófizetésnek olyan rendezését vonja mag a után, hogy a nettófizetések lényegében változatlanok maradjanak. A nem közalkalmazottaknál a bruttófizetések rendezését az állami bérbizottság hajtja végre, a köz­alkalmazottaknál a bruttófizetése ket kormányhatározattal rendezik. Ha az eddigi bruttófizetések ren. dezésénél és az új bruttófizetések megállapításánál, vagy valamilyen más okból túlszigorú. vagy meg nem felelő eljárás történne az új törvény életbeléptetésével kapcsolat, ban, különösen a benne megállapí tott fizetési határokat illetőleg, kü. lönöseji a többgyermekes alkalma zottáknál. a törvényjavaslat felha talmazza egyrészt a kormányt, másrészt a pénzügyminisztériumot, hogy ezeket a hibákat kiküszöböl, hessék. A törvényjavaslat számol néhány jövedelem bér-adómentesítésével is. így elsősorban mentesülnek a bér. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsáóáeak üdvözlete Major Istvánhoz, a Csehszlovák köztársaság budapesti nagykövetéhez 65. születésnapja alkalmából TISZTELT ELVTÁRS! Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége 65. születésnapod alkalmából hálával és elismeréssel emlékezik meg érdem teljes munkádról, amelyet mint Pártunk hű fia végeztél és végiéi Szlo­vákia és a köztársaság dolgozó népének erdekében. Hálával emlékezünk meg a kizsákmányolók ellen, a munkásosztály felszabadításáért folytatott harcodról, a mezőgazdasági munkásság, a kis. és középparasztok jogaiért folytatott rettenthetetlen harcodról a nagybirtokosok és a falusi gazdagok elleni küzdelmükben. E harcban szilárdult meg a dolgozó parasztoknak a munkásokkal való egysége, akik ma közösen építik a szocializmust. A proletániemzetköziség alapján folytatott e harcban kovácsol,-Vdott ki a magyar és szlovák dolgozók egysége, akik ma közösen építik új, boldog otthonukat, közös népi demokratikus hazájukat. Tisztelt Elvtárs, jó egészséget és sok sikert kívánunk további mun. kádban. , V. SIROKY Szlovákia Kommunista Pártjának elnöke. A mezőgazdaság' adótörvényről K. Mestek képviselő beszámoló beszédéből Köztársaságunk kormánya a nem­zetgyűlés elé terjeszti a mezőgazda­sági adóról szóló törvényjavaslatot. Az eddigi mezőgazdasági adót abban az időben állapították meg, amikor falvainkon még nem voltak egységes földműves szövetkezetek, amikor be­fejeződött a második földreform. A földműveseknek majdnem 90 százalé­ka egyáltalán nem tartozott adót fi­zetni és a fennmaradó 10 százalék magába foglalta a falusi gazdagokat is, úgyhogy mezőgazdasági dolgozó­ink nagyon kevéssel járultak hozzá az állampénztár bevételeihez. Ezenkívül a megelőző mezőgazda­sági adó a falusi gazdagoknak és kü­lönféle spekulánsoknak lehetővé tet­te, hogy állandóan bővítsék munka­nélküli jövedelmeiket és emelett ki­bújjanak állampolgári kötelességeik alól. Ezért az új törvényjavaslat meg­állapítja a kis- és középparasztok ugyanolyan fokú megadóztatását, mint a munkások és alkalmazottak megadóztatása. Az adó továbbá na­gyobb progresszivitásra számít a ku­lákoknál, hogy segítsen elnyomni a kizsákmányoló osztály maradványait. Az új mezőgazdasági adó alapján a mezőgazdasági üzemek 90 százalé­ka adófizetés alá fog tartozni. Első­sorban minden megművelésre alkal­mas mezőgazdasági föld, továbbá er­dők és halastavak, valamint minden olyan bevétel, amely mezőgazdasági gazdálkodásból származik és amelyet termelő berendezések alkalmazásával fognak nyerni más kereseti tevékeny­ség számára is. A mezőgazdasági adó alá nem tartozik az állami és szocia­lista szektor, valamint a kommuná­lis vagy nemzeti vállalatok által foly­tatott mezőgazdasági termelés. A nemzeti biztosítást földműveseink to­vábbra is maguk fogják fizetni. Az egységes földműves szövetke­zetek szociális alapot létesítenek tag­jaik számára és azt minden gazdasági év végén kiegészítik, amivel biztosít­ják őket betegség esetére, öregség esetére és különféle szociális szüksé­gek esetére. Az adóalapot a mezőgazdasági adó­javaslatban a termelékenységi nor­mák alapján fogják kiszámítani. Ezen normák alapján azután a járási nemzeti bizottság a helyi nemzeti bi­zottság javaslatára, vagy pedig saját megállapításának alapján emelheti a bevételekre kivetett adókat az átla­gos teljesítményű normák szerint egészen 30 százalékig a különösen jö­vedelmező vállalatoknál. A járási nemzeti bizottság a kivetett adót 30 százalékkal emelheti a falusi gazda­goknál és különböző spekulásoknál, akik még gazdaságunkban akadná­nak. Az EPSz-eknél az adót szintén a teljesítmény normák alapján szabják meg, amint már arról be­széltünk. Az egységes földműves szövetkezetek tagjainak a munka­egységek utáni bevétele nem esik adózás alá. A Hl.—IV. típusú EFSz-eknél a két évre előre megszabott adó 50 százalékának magasságáig enged­ményt nyújtanak. Azokat a földműveseket, akik ki­zárólag a földművelésből eredő be­vételükre vannak utalva, nem adóz­tatják meg, ha az adóalap nem ha­ladja meg a 15.000 koronát. A IH.—IV. típusú EFSz-ek tag­jait nem adóztatják meg a háztáji gazdálkodásuk és árendájuk után, ha az adózás alá eső jövedelmeik a munkaegységekért kifizetett jöve­delmekkel együtt vagy máskép szerzett bevételekkel együtt nem haladja meg az adómentes 15.000 korona minimumot. Az adózás alá eső bevétel megszabására döntő mindig az összes földterületek azon év január 1-i mennyisége, amely év­re az adót kivetik. adótól a találmányokért és újítási javaslatokért az alkalmazottaknak az érvényes előírások keretében ki fizetett jutalmak 100 ezer koronáig terjedőleg és éppúgy minden talál, mányért vagy újítási javaslatért járó tárgyi ós pénzjutalmak, ame lyeket a munkaiadók a munkavi­szony aia.pján fizetnek ki az érvé. nyes előírások keretén belül egé. szen az évi 10 ezer koronáig bezá rólag. Adómentes továbbá havonta 2500 korona azokból a járadékokból, amelyek nem lépik túl a havi 5000 koronát Végül adómentesek a nem­zeti betegbiztosítás jáirulékai, a . nemzeti járadékbiztosítás egyszeri járulékai, felemelt munkaképtelen­ségi járadék, valamint a gyermek­Pótlék, a családi pótlék, a nevelési és hasonló pótlékok, amelyeket az el nem látott gyerekeknek nyújta­nak. Az eddig érvényev élesen pro­gresszív adótételek helyett, amelyek 2.7 százaléktól egészen 85 százalé­gik terjednek, a javasolt törvény szerint az adótételek a kifizetett bérnek 5 százalékától nem egészen 20%-ig terjedő részét teszik ki. Adó­hátralék esetében minden nap ké­sésért a hátralékos összeg 0.5 szá­zalékában büntetést írnak ki. Végezetül újra hangsúlyozni kell, hogy a béradóról szóló törvényja­vaslat vezérelve az alkalmazottak egyes csoportjai adómegterhelése közti eddigi egyenlőtlenségek kikü­szöbölése. Itt a rend bevezetéséről van szó és annak az elvnek érvé­nyesítéséről, hogy mindenkinek egyenlő bérből egyenlő feltételek között egyenlő adót kell fizetnie. A költségvetési bizottság decem­ber 3-i ülésén megtárgyalta a bér­adóról szóló új törvényjavaslatot és ennek a bizottságnak megbízásából javaslom a nemzetgyűlésnek, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot fagyja jóvá abban a szövegezésben, ahogy azt,a költségvetési bizottság elfogadta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom