Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-13 / 297. szám, szombat

III szo 1952 december 13 A tuniszi kérdés vitája az ENSz politikai bizottságában Az ENSz közgyűlés 1. számú bi­zottsága december 8-án folytatta a tuniszi kérdés vitáját: Egyiptom képviselője felszólalásá­ban megcáfolta Lloyd angol küldött­nek az előző ülésen elhangzott tart­hatatlan állításait arról, hogy az ENSz „illetéktelen" a tuniszi és más hasonló kérdések megtárgyalására. Emlékeztetett arra, hogy ezt a fran­cia küldöttség még a tuniszi kérdés­nek a közgyűlés napirendjébe való felvételénél megpróbálta bizonyít­gatni, de állításait visszautasították és a tuniszi kérdést felvették a köz­gyűlés napirendjére. Brazília képviselője mindenképpen azt akarta, bizonyítani, hogy a köz­gyűlés nem „törvényszék", hogy nem lehet szó „ítélethozatalról Francia­ország tuniszi politikája felett". Sík­raszállt amellett, hogy meg kell vé­deni Franciaország „érdekeit" Tu­niszban. A brazil küldött több latin­amerikai ország nevében határozati javaslatot terjesztett be, amely csak a Franciaország és Tunisz közötti „tárgyalások folytatását" javasolja és felhívja mindkét felet, hogy a „né­zeteltérést ügy rendezzék, hogy min­den olyan eljárást vagy intézkedést kerüljenek, amely a jelenlegi feszült helyzetet tovább bonyolítaná." A brazil határozati javaslat elfo­gadása lényegében Tunisz gyarmati kifosztásának jóváhagyását és a füg. getlenségéért küzdő tuniszi nép elle­ni terror folytatását jelentené. Ezután Jessup amerikai küldött szólalt fel. Jessup sietve támogatta a brazil határozati javaslatot és ez­zel is szemmelláthatóan bebizonyoso­dott, hogy a határozati javaslat tu­lajdonképpeni szerzője az Egyesült Államok külügyminisztériuma. Az Egyesült Államok képviselője kijelentette, hogy az Egyesült Álla­mok „elismerte és továbbra is elisme­ri a Franciaország és Tunisz között megkötött szerződéseket" és „támo­gatja a Franciaország és Tunisz kö­zötti viszony fokozatos kifejlődését." Jessup szerint „bármely beavatkozás ebbe a folyamatba a tuniszi kérdés helytelen megközelítését jelentené." Az Egyesült Államok képviselője hangsúlyozta, hogy az Egyesült Ál­lamok „bizalommal van Franciaor­szág irányában és támogatni kívánja Franciaországot." A brazil határozati javaslattal kapcsolatban ezen az ülésen az arab államok egyetlen képviselője sem szólalt fel. Albán tiltakozás olasz és görög határprovokációk ellen Az Albán Népköztársaság kül­ügyminisztériuma jegyzéket inté­zett a tiranai olasz követséghez. A jegyzékben tiltakozik az Albán Népköztársaság légiterének olasz repülőgépek részéről 1952 novem­ber 10-től 15-ig négy ízben történt megsértése ellen. Az Albán Népköztársaság kül­ügy imnisztériuma — mondja a jegyzék — a legerélyesebben tilta­kozik az Albán Népköztársaság légiterének olasz repülőgépek ré­széről sorozatosan ismétlődő meg­sértése ellen és újból követeli, hogy az olasz kormány tegyen ha­ladéktalanul megfelelő intézkedése­ket az ilyenirányú tevékenység megakadályozására. Ezek a bere­pülések a Balkán békéjének meg­zavarását célozzák és az amerikai­angol imperialisták harmadik vi­lágháború kirobbantására irányuló háborús uszító terveit szolgálják Mihal Prifti, az Albán Népköz­társaság külügyminiszterhelyettese, az ENSz titkárságához intézett le­velében felsorolja, hogy a görög monarchofasiszta kormány fegyve­res erői 1952 november 1-töl 25-ig tizenegy ízben sértették meg az Albán Népköztársaság határait és légiterét. »Amidőn mindezeket az önök tudomására hozom — hangzik a továbbiakban Mihal Prifti levele — az Albán Népköztársaság nevé­ben ismételten a legerélyesebben tiltakozom az Albán Népköztársa­ság határainak és légiterének újabb sorozatos megsértése ellen. Ezek a szervezett provokációk az ameri­kai-angol imperialista háborús uszítók harmadik világháború ki­robbantását célzó bűnös terveit szolgálják.« Mihal Prifti végül kérte, hogy levelének tartalmát közöljék az ENSz valamennyi tagállamával. A gyarmattartó hatalmak az ENSz nevével I dezík elnyomó politikájukat Az ENSz-közgyülés gyámsági bizottsága megvitatta az úgyneve­zett »közigazgatási szövetségek« kérdését. Ezeket a szövetségeket a gyarmatosító hatalmak alakítják, hogy ezek révén egyesítsék a gyám­ság alatt álló területeket a szom­szédos gyarmatokkal. Ilymódon a közigazgatást végző hatalmak lé­nyegében el akarják foglalni a gyámság alatt álló területeket, be­kapcsolják ezeket a gyarmati köz­igazgatás rendszerébe és az ENSz alapokmányát, valamint a gyámsá­gi egyezményeket durván megsért­ve. gyarmati helyzetbe süllyesztik őket. Igy az angol kormány a Tanganyi­ka gyámság alatt álló területet egyesitette Kenya gyarmattal és Uganda protektorátussal, a belga kormány Ruanda-Urundi gyámság alatt álló területet kebelezte be Belgakongóba a francia kormány pedig Togo és Kamerun területét csatolta az úgynevezett »Francia Unióhoz«. A gyarmatosító hatalmak, Ang­lia, Franciaország, Belgium, stb. képviselői igazolni akarták kormá­nyuk jogtalan eljárását. Argentína, Haiti és több más or­szág képviselői azt a jogos aggá­lyukat fejezték ki, hogy az ilyen »szövetségek« alakítását a gyám­ság alatt álló területek annektálá­sár a használhatják fel és akadá­lyozhatják vele e területeknek az önkormányzat és a függetlenség irányába való fejlődését. O. O. Juransz szovjet küldött ; határozati javaslatot nyújtott be, amely bevezető részében a kérdés nagy jelentőségét hangsúlyozza a gyámság alatt álló területek fejlő­dése szempontjából. A szovjet ha­tározati javaslat ajánlja a köz­igazgatást végző hatalmaknak, hogy létesítsenek a gyámság alatt álló területeken törvényhozó és igazga­tó szerveket, amelyek nincsenek a gyámság alatt álló területnek a gyarmatokkal való szövetsége alap­ján létesített szervek alá rendelve. A bizottság 29 szavazattal elfo­gadta a szovjet határozati javaslat bevezető részét. Mellette szavazott a Szovjetunió, Ukrajna, Bjelorusz­szia, Lengyelország, Csehszlovákia, Szíria, Libanon, Bolívia és több más ország küldöttsége. Ellene hét küldöttség szavazott, köztük Ausz­trália, Belgium és Dánia. Tizenöt küldöttség tartózkodott a szavazás­tól, köztük az Egyesült Államok. Anglia, Brazília és mások. Az Egyesült Államok és Anglia képviselői — látva, hogy a bizott­ság esetleg elfogadja a szovjet ha­tározati javaslatot — fokozták a nyomást a tőlük függő országok küldöttségeire és elérték, hogy a szovjet határozati javaslatot egé­szében elvetették. Az amerikai-angol többség ke­resztüleröszakolta az Egyesült Ál­lamok és Brazília határozati javas­latát. amely ténylegesen jóváhagy ja a »szövetségek« létesítésének jogtalan gyakorlatát, sőt iehetbvé teszj kiterjesztésüket. Kedden este 19 óra 30 perckor zajlott le a bizalmi szavazás a francia nemzetgyűlésben. Pinay kormánya 300 szavazattal 291 el­lenében, vagyis csak 9 szótöbbség­gel kapott bizalmat. Angliában napról napra nő a drágaság. A dolgozók széles töme­gei, még a fejadagolt élelmiszer­árakat sem képesek megfizetni. Az alsóházban több képviselő követel­te, hogy a kormány szállítsa le a vaj, cukor, sajt és szalonna kis­kereskedelmi árait. A növekvő nyo­mor még Churchill öreg és taplós szívét is meghatotta. Fizetésrende­zési törvényjavaslatot terjesztett be, — amely a királynő év) járan­dóságát 118 ezer dolárrai fölemel­te! Vietnamból érkezett legutóbbi hírek arról számolnak be, hogy 48 óra óta nem működik a francia expedíciós hadsereg légihídja Ha­noj és a népi erők által körülzárt Na-Szan között. A légihíd meg­szakadása arra enged következtet­ni, hogy a néphadsereg csapatai állandóan tűz alatt tartják Na­Szan repülőterét. Heves harcok folynak Fat-Dien környékén. Itt a vietnami néphad­sereg a francia expedíciós hadsereg egy megerősített állását támadta Thai-Binhtől 16 kilométernyire ke­letre. Az Egyesült Államok csatlósai­nak csapatai az október 6-től no­vember 18-ig terjedő időszakban rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek Koreában. A népi erők hadműveleteinek eredményeképpen teljesen harcképtelenné vált egy­ségek a következők: az angol 29. dandár egy százada és két kisebb egysége, a kanadai dandár egy százada és egy szakasza, továbbá egy holland szakasz. Az erősen felmorzsolt egységek között szere­pel a francia zászlóalj két száza­da, az angol 29. dandár egy másik százada és több kisebb egysége, valamint az etiópiai zászlóalj egy része. A Daily Express című konzerva­tív angol lap a jugoszláv nép hó­hérának, Titőnak tavaszi anglia ; látogatásával foglalkozik. A lap szemrehányást tesz Eden külügy­miniszternek, hogy miért csak a jugoszláv fasiszták irányába orien­tálódik. »Miért fogják ünnepelni Titót Nagy-Britanniában — írja a lap, — míg Franco Spanyolorszá­gát kizárják az Atlanti szövetség­ből ?« Japánból érkezett jelentések sze­rint a legutóbbi időben mind gyak­rabban koboznak el szántóföldet az amerikai csapatok, az úgynevezett nemzeti biztonsági hadtest katonai támaszpontjainak építésére. A földelkobzások erélyes ellen­állást váltottak ki a japán paraszt­ság részéről. Nemrégen összetűzés támadt a japán rendőrség és Uina­da falu parasztsága között, mivel a falu mellett tüzérségi gyakorló­teret létesítenek. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata a franciaországi politikai helyzetről A »l'Humanité« közli a Francia Kommunista Párt Központi Bizott­sága teljes ülésének határozatát az általános politikai helyzetről. A határozat első része azokkal a következményekkel foglalkozik, amelyekkel az amerikai és francia imperialisták háborús és nyomor­politikája, valamint Franciaország Amerikának alárendelt szerepe jár. A rendkívüli magas háborús ki­adások — mondja a határozat — aláássák Franciaország gazdasági helyzetét és súlyos teherként nehe­zednek a dolgozó tömegek vállára. A francia munkások és dolgozó pa­rasztok elszegényedése, a nagy­burzsoázia és a nagybirtokosok nyereségének növekedése, a munka és a töke közötti ellentétek szaka­datlan fokozódása jellemzi az or­szág belső helyzetét. A vietnami nép nemzeti függet­lenségéért vívott harca és az észak­afrikai népek ellenállása a külföldi kizsákmánvolókkal szemben a fran­cia imperializmus gyarmati rend­szerének egyre élesebb válságáról tanúskodik. A francia burzsoázia — a jobb­oldali szocialisták teljes támogatá­sával — saját osztályérdekeiért elárulja a nemzet érdekeit, elárul­ja Franciaország függetlenségét. A francia munkásosztály, a szé­les népi tömegek határozottan szembeszállnak ezzel a politikával. Az elégedetlenség a lakosság leg­különbözőbb rétegeibén egyaránt megmutatkozik. Kialakulnak annak a feltételei, hogy a széles népi tö­megek a francia munkásosztály és kommunista pártja körül tömörül­jenek, A kormány igyekszik megakadá­lyozni a munkásosztály egységének erősödését és azt, hogy a munkás­osztály körül tömörüljenek a pa­rasztok, a középosztálybeliek, mind­azok a franciák, akiket nyugtalanít Amerika franciaországi uralma. A kormány a jobboldali szocialisták támogatásával ezért készít elő ösz­szeesküvést a kommunista párt el­len, ezért tiporja el a demokrati­kus szabadságjogokat és fokozza az ország fasizálását. A határozat második része a Francia Kommunista Párt vezető szerepével foglalkozik a békéért, a szabadságért és a nemzeti függet­lenségért vívott harcban. A határozat befejező része rá­mutat, hogy a pártnak ki kell ter­jesztenie és meg kell erősítenie kapcsolatait a széles dolgozó tö­megekkel. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága felhívja a párt minden tagját, hogy tanulmá­nyozza a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának anya­gát és Sztálin elvtársnak »A szo­cializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban* című müvét, mert ezek hatalmas eszmei fegy­vert jelentenek a békéért, a demo­kráciáért és a szocializmusért ví­vott harcban. A Francia Kommunista Pártnak magasra kell emelnie a demokrati­kus szabadságjogokért, a nemzeti függetlenségért, a dolgozók jobb életfeltételeiért vívott harc zászla­ját. Ebben a harcban a kommunista pártnak ki kell szélesítenie és meg kell erősítenie azoknak a hazafiak­nak egységes nemzeti frontját, akik az amerikai parancsuralom, a fasizmus, a háború és a nyomor ellen, a kenyérért, a demokratikus szabadságjogokért és a nemzeti függetlenségért harcolnak. Adenauer puccsszerű lépése a háborús szerződések keresztülhajszolására Mint ismeretes, Adenauer bonni kancellár mult pénteken felkérte a bonni parlament alsóházát, halassza el a bonni és párizsi háborús egyez­mények ratifikálásának vitáját. Ade­nauer azt állította, azért kérte a ra­tifikációs vita elhalasztását, mert előbb tisztázni akarja az úgynevezett „szövetségi alkotmánybíróságnál'i, szükséges-e az említett egyezmények parlamenti becikkelyezéséhez a két­harmados többség. Svájci burzsoá lapok ezzel kapcso­latban most rámutatnak: az Ade­nauer-kormány ezzel a lépésével arra törekedett, hogy a háborús egyezmé­nyek ratifikálása — mint ahogyan a ,,Bund" írja — „ne jövő március­ban vagy áprilisban, hanem már ja­nuár végén megtörténhessék". Ade­nauer ugyanis — mint erről a „Neue Zürcher Zeitung" beszámol — azt re­mélte, hogy jogi kérdések felett most az „alkotmánybíróság" egy olyan tanácsa dönthet, amelyben többsége van s amely ezért számára kedvező jogi véleményt mond. Mint az „ADN" jelenti, Adenauer­nek ez a kísérlete zátonyra futott. Az „alkotmánybíróság" ugyanis úgy döntött, hogy Adenauer kérdésével kapcsolatban nem foglalhat állást egyetlen tanács, hanem csak az al­kotmányjogi bíróság egésze. Ez sú­lyos csapás Adenauerre. A londoni rádió rámutat, hogy Adenauer „sem a szövetségi gyűlésben, még kevésb­bé a szövetségi tanácsban (a bonni parlament felsőházában) nem ren­Bel»a-a meri kai ellentétek A „Combat" című francia burzsoá lap az amerikai és a belga kormány közötti ellentétekről ír. A lap elöljá­róban utal arra, hogy az összes „at­lanti" országok közül eddig Belgium kormánya sietett leginkább teljesíte­ni a. washingtoni parancsokat. „Váj­jon azt jelenti-e ez — kérdezi a „Combat" — hogy most már békén hagyják és a jövöben Washington csökkenti nyomását a belga kor­mányra? Erről szó sincs" — írja a lap. Az amerikai kormány — mint a lap írja — arra ösztökéli a belga kor­mányt. hogy növelje a katonai kiadá­sokat. „E követelés teljesítése azon­ban inflációra vezetne — írja a ..Com­bat" — és a belgák éppen ezért nem hajlandók eleget tenni az amerikai óhajnak". Különösen Draper, Tru­man utazó nagykövete igyekszik „jobb belátásra bírni" Brüsszelt, „Belgium azonban Draper érvelésé­vel szemben hangoztatja, hogy a bel­ga kincstár helyzete súlyos. Belgium arra is hivatkozik, hogy súlyos dol­lárdeficitjei vannak, amelyek 1952— 1953-ban elérik a 15 milliárd belga frankot". A „Combat" végül hangoztatja: „A belga kormány elhatározta, nem en­ged az amerikai nyomásnak" — már csak azért sem, mert Amerika ugyan­akkor. amikor fokozza követeléseit, a felére szállítja le a Belgiumnak adott katonai megrendeléseit. delkezik kétharmados többséggel. Éppen ezért azt remélte, hogy a bí­róságnak az a tanácsa, amelyben a bonni koalíció pártjai által kineve­zett bírák vannak többségben, az egyszerű többséggel való becikkelye­zés alkotmányos érvényessége mel­lett fog dönteni. A bíróság elnökének e döntése most ezt a reményt szerte­foszlatta. Az alkotmányjogi bíróság plénumában ugyanis az Adenauer-fé­le koalíció által kinevezett bírák ki­sebbségben vannak." Ezt követőleg Adenauer visszavon­ta az „alkotmány bírósághoz" be­nyújtott keresetét. Ezzel azonban nehézségei nem értek véget, mert Heuss bonni államelnök a közvéle­mény nyomására már korábban ha­sonló megkeresést intézett az emlí­tett „alkotmánybírósághoz" és a bí­róság elnöke már közölte, hogy a la­kosságnak a háborús szerződésekkel szemben tanúsított ellenállására való tekintettel „esetleg" nem fogja al­kotmányszerünek minősíteni a. szer­ződések egyes pontjait. Adenauer te­hát váratlan gyorsasággal valóságos puccsszerű lépéshez folyamodott. Rendőrcsapataival körülzáratta Heuss államelnök hivatalát, felszólí­totta az elnököt arra, hogy az „alkot­mánybírósághoz" benyújtott kerese­tét azonnal vonja vissza és a legéle­sebb megtorlást helyezte kilátásba arra az esetre, ha Heuss nem enge­delmeskednék neki. Az „ADN" tudó­sítója Adenauernek ezt a fasiszta in­tézkedését azokhoz a módszerekhez hasonlította, amelyekkel annak ide­jén Hitler zsarolta meg Hindenbur­got. Heuss bonni államelnök, aki két napig a szó legteljesebb értelmében Adenauer foglya volt, végül is enge­dett az erőszaknak és visszavonta a ..szövetségi alkotmánybírósághoz" benyújtott keresetét. A. Sz. Panyuskin szovjet nagy­követ megérkezett Pekingbe A. Sz. Panyuskin — akit a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége Legfelső Tanácsának Elnök­sége nagykövetté nevezett ki a Kí­nai Népköztársaságba — december 9-én délután repülőgépen Moszkvá­ból megérkezett a kinaj fővárosba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom