Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-12 / 296. szám, péntek

6 U J SZU 1952 december 12 Vidéki labdarúgó sportunk a kritika tükrében Labdarúgó sportunk, mint isme' retes, legelterjedtebb és legnépsze­rűbb az egész vonalon. Vidéki VO' natkozásban mondhatnánk: első helyen áll. Ez az érdeklődés ter­mészetesen nemcsak helyi vonatko­zásokban mutatkozik meg, de meg­mutatkozik országos viszonylatban is, mert a vidéki kisvárosok és fal­vak egyaránt haladnak a sportfej­lödés útján. Ifjúságunk az elmúlt nyár folyamán óriási érdeklődéssel kísérte a helsinki' olimpia eredmé­nyeit, különösen a szovjet atléták csodálatraméltó eredményeit, úgy­szintén a magyar futballisták tel­jesítményeit. A helsinki olimpia kétségtelenül kihatással volt és van egész sportéletünkre. Ezeknek a ragyogó teljesítményeknek tud­ható be; hogy az elmúlt idényben, országos viszonylatban is, új színt kapott a nehéz- és könnyüatlétika, de legfőképpen a labdarúgás. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az 1952-es évben úgy a vidéki vá­rosok, mint a falvak futballt kedve­lő közönsége a jobb belátás útjára lépett; mintha lélektani szempont­bői közelebb kerültek volna a sporterkölcs színvonalához, mintha több megértést tanúsítottak volna különösen a falvak játékterein s ennek tudható be, hogy az elmúlt sportévadban kevesebb volt a sport­szerűtlenség, mint az előző évben, amikor úgy a játékosok, mint a játékvezetőkkel szemben tanúsított kirobbanások bizony sok fájó és talán szégyenteljes foltot hagytak má£uk után. A most reánk köszöntött úgyne­vezett tétlenségi hónapok alatt, alkalmunk van visszapillantást vetni sportéletünk és sporteljesít­ményeink elmosódó távlataira. Ezek a távlatok arra engednek követ­keztetni, jhogy határozottan jő úton haladunk céljaink felé. Szocialista ifjúságunk nevelése óriási léptek­kell halad e követelmények felé azon az úton, amely nem ismer és nem ismerhet akadályokat. Igen fontos és figyelemreméltó lenne, ha ifjúságunk nevelésével kapcsolatosan az egyesületek kebe­lén -belül helyet kapna a szélesebb körű felvilágasítő munka arra nézve is, hogy miként likvidálhatnánk végérvényesen a játéktereken elő­forduló sportszerűtlen kirobbanáso­kat ... Ismételten ki kell hangsú­lyoznom, hogy az elmúlt esztendő során ezen a téren — az előző évekhez viszonyítva — dicséretre­méltó javulás állott be. Mivel jómagam a játéktereknek ahhoz a galériájához tartozom im­már hosszú esztendők óta akik szabad prédái az »igen tisztelt né­zőközönségnek®, legyen szabad megjegyezni, hogy mi játékvezetők csak hálásak lehetnénk annak a szurkolónak, vagy egyesületnek, amely likvidálni tudná a sportpá­lyák ragadozó hiénáit.. Egy pil­lanatig se higyje azt a sportked­velő közönség, hogy egy-egy heves küzdelem hevében, amikor pillana­tok alatt ítélkezni kell, elveszítjük a fejünket, vagy éppenséggel sü­ketek, vagy vakok vagyunk!.Nem... sőt: lélektani szempontból Igen élénken reagálunk minden legki­sebb mozzanatra. Szemünkkel, fü­lünkkel és egész ideghálózatunkkal épp úgy kéli sodródnunk az ese­ményekkel, mint aljogy folyik a küzdelem a két ellenfél között, s ahogy sodródik a 22 ember. Tisz­tában vagyunk azzal, hogy minden mérkőzésen két különböző csoport áll egymással szemben; épp úgy a játéktéren, mint a közönség sorai­ban s ennek a két tábornak az üt­köző pontja a játékvezető. Mond- | hatnánk úgyis, hogy: a bíró a vil- ' Iámhárító, »amelynek« minden szikrázó feszültséget le kell vezet­ni. Ebbe a villámhárítóba belevág­hat minden és mindenki aki a fő­bejáratnál leszurkolta a belépti­§ díjat, illetve pilátusi illetményeket. Tisztelet és becsület azoknak, akik a sportpályák tribünjein, vagy né­zőterein nem csupán feltűnési visz­ketegségtöl serkentve, hanem a sport iránti szeretetből jelennek meg és örömtől sugárzó arccal gyönyörködnek ifjúságunk nemes vetélkedéseiben, de sajnálattal kell megemlékeznünk azokról az elv­társakról akik csupán azért jelen­nek meg egy-egy mérkőzésen, hogy válosatatlan szavaikkal, sértő meg­jegyzéseikkel »csakazértis« jelsza­vak mellett lerombolják egyik, vagy másik csapat tekintélyét és becsületét. • Arról talán felesleges is említést tenni, hogy milyen titu­lusokkal illetik a játékvezetőt... Az elmúlt napokban a Bíró Tes­tülettől levelet kaptam, melyben köszönetet mondanak munkámért és pártatlan bíráskodásaimért. Jól esett olvasnom a Testület elismeré­sét, mert hiszen az 1952-es eszten­dőben 26 mérkőzést vezettem le egyetlen apelláta nélkül, kivéve a trebisovi Kis Olimpiász epizódját, amelyre később rátérek. Ezzel a fentebbi elismerő levél­lel kapcsolatban szeretném megje­gyezni, hogy hol és merre találha­tunk kiküszöbölésre váró hibákat. Ugy gondolom, nem bántok meg senkit és nem is szeretnék meg­bántani senkit, ha őszintén rávilá­gítok a hibákra. Az Uj Sző, mint népi államunk vezető sajtó orgánuma valamennyi szlovákiai sportegyesület szószóló­ja, népi sportéletünk tisztaságáért, erkölcsi nívójáért évek óta küzdel­met folytat és kiviszi a hibákat a nagyközönség elé döntés végett. Ezért a küzdelemért sportifjúsá­gunk csak hálás lehet az Uj Szó­nak. A játékvezetők tekintélyének megvédése miatt csak azt szeret­ném megjegyezni, hogy ezen a vo­nalon is vannak lrbák. A gyakor­lati élet azt mutatja, hogy nem vagyunk egyformák lelki alka­tainkban; egyikünknek gyengébb, másikunknak erősebb az idegrend­szere, egyikünk bírja szemrebbenés nélkül az élet viharait, másikunk már a szél enyhe fuvallataira térd­re esik. Ertem ez alatt az utóbbiak alatt azokat a játékvezető elvtár­saimat, akik egy-egy »ijagy be­mondásnál a mérkőzés alatt elsá­padnak és a síp megremeg a szá­jukban, sőt a térdeik is megrogy­gyannak. Ilyenkor szokták tele to­rokkal kiabálni, hogy: „Elvesztette a fejét!« Ki vele a pályáról! Stb., stb. Mi történjk ilyenkor? Általános ordítás. (Mert ez ragályos a pá­lyán!) A közönség csiszolatlan ré­tege eszeveszetten röhög, fütyül és ordít... A bíró ilyenkor lót-fut, össze-vissza sípol és villámló sze­mekkel odafigyel, ahonnan a hal­latlan sértések áradata zúdul felé­je. A vesztő ellenfél még olajat önt a tűzre, belenevetnek a bíró szemébe és minden ítéletét gúnyo­san kritizálják. A nyerő fél szintén »sír« és ilyen zűr-zavarban, a sza­bályok teljes félredobásával, kéz­zel, lábbal harcol, hogy ellenfelét sarokba szorítsa. Ilyenkor a bíró már se lát, se hall, a közönség fölemelkedik helyéről és szakadat­lanul ordít, hogy ki a bíróval, ki a vendégcsapattal, összevágni őket, mint a répát... Ezek a kényes helyzetek aztán meghozzák a szabályos verekedést, amely sokszor sajnálatos botrányba fullad. A bíró jegyzőkönyvi jelentést küld be, leírja sérüléseit, megálla­pítják, hogy a hazai csapat, illetve egyesület felel a történtekért, utá­na pályaletiltás, igazolványok el­kobzása, stb. stb. következik. Ezek után ml következik? Egy tárgyilagos bírálat. Nem kell hoz­zá más, csupán csendben szótlanul és elfogulatlanul bonckés alá ven­ni a beteg fekélyt. Az esemény kiinduló részét már fentebb elmondottam. Gyenge lelki alkata volt a bíró­nak ... Egy ilyen előbb elmondott epi­zód kihatással van a közönség in­gerlékenységére éspedig súlyosan. Ilyen dolgok megismétlődésének el­kerüléséhez feltétlen szükséges a bíró nyugalma és határozott fellé­pése. A fentebb említett pályán né­hány hónap múlva igen komoly bajnoki mérkőzést vezettem le. Nem gazsuláltam senkinek, a mér­kőzés előtt senkivel nem beszél­tem. Az előírt időben, percnyi ké­sés nélkül fütyültem. A félidő egyetlen megjegyzés nélkül ment le, a második félidő szintén. A ha­zai csapat vesztett és legkisebb hiba nem történt. Mindkét csapat megköszönte fáradozásomat. A játékterek nyugalmának meg­őrzése a bíró dolga. A bíró ne fél­jen, ha tisztában van a szabályok­Az országos kosár labda-bajnokság eredményei Brnoban folytatták a kosárlabda | bajnoki versenyeket. Zsúfoltan meg­telt nézőtér előtt folyt le négy na­gyon érdekes találkozó. Az első mérkőzésben a Náuky Bratislava az ATK csapatot 53:38 (27:16) arány­ban legyőzte. Az ATK minden ál­dozatkészsége mellett sem tudott a pozsonyi csapattal szemben boldo­gulni, mert ez kitűnő kezdet után gyors játékával és pontos lövéseivel a második félidőben is megtartotta fölényét. A győztes csapat legtöbb gólját Hlucsy 17-et és Zemanik 16­ot lőttek, a vesztesek részéről Kin­sky 13-at é§ Kodl 9-et lőtt. A játé­kot Kozák és Špaček vezették. A második mérkőzés a prágai pe­dagógiai fakultás és a pozsonyi Zdravotník közt folyt le és ebben a prágaiak 61:41 (29:20) arányban győztek. A győztes csapat gyorsabb volt. A pozsonyiak minden taktika nélkül játszottak. A pozsonyiak kö­zül hiányzott Tiso, a második fél­időben pedig Horniak is, aki megsé­rült. Legtöbb gólt' a győztesek ré­széről Sip 24-et és Baumruk 13-at, a vesztesek részéről Zvolensky és Krepela 8—8-at dobtak. Játékveze­tők Berzáci és Zuman voltak. Nagyon érdekes volt a Zbrojovka Brno I.— Sparta ČKD Sokolovo köz­ti mérkőzés, amely 63:59 (37:32) arányban végződött a brnoiak ja­vára. A brnoiak győzelmüket helye­sebb taktikájuknak köszönhették, amely különösen a játék vége felé érvényesült. A legjobb játékosok és lövők a Zbrojovka részéről Tetiva 31 és Mrázek 17, a Sparta részéről Skerik 17, és Ezr 14 góllal voltak. A játékot Klen és Klíma vezették. A negyedik mérkőzés a brnoi peda­gógiai fakultás és a prágai állami kórházak csapata közt folyt le 73:52 (44:33) arányú eredménnyel. A honiak kitűnően játszottak és ál­landóan fölényben voltak, amit a kitűnően játszó Kozák és Kolár csa­tároknak köszönhettek. Védelmük • ben kitünö volt Bobrovszki. A prá­gai csapatban Franc tünt ki. A győ­zők közül legtöbb gólt Kolár 22. Taus 16 és Bobrovski 13, a veszte­sek részéről Franc 18 és Král 12 lőttek. Játékvezetők Posvár és Do­skočil voltak. A harmadik nap után a bajnokság tabellája a következő: 1. Ped. fak. Brno 3 3 0 0 229:164 6 2. Zbroj Brno I. 3 3 0 0 197:141 6 3. Ped. fakt. Praha 3 2 0 1 .88:171 4 4. Sp.-ČKD Sokol. 3 1 0 2 150:151 2 5. Náuky Bratisl. 3 1 0 2 147:164 2 6. Zdravot. Brat. 3 1 0 2 132:159 2 7. Št. nem. Praha 3 1 0 2 130:189 2 8. ATK 3 0 0 3 127:161 0 Széljegyzetek női kézilabda sportunkról A női sport nálunk sajnos még ma sem érte el a kellő fejlődést. Különö­sen szomorú ez a textil-üzemi köz­pontjainknál, ahol bár a női munka­erők túlsúlyban vannak, mégis a férfi­sportot favorizálják csak az üzemeik, így pl. Trencsén, Rózsahegy vagy Opatova futball csapatairól sokat hal­lani. de ugyan ekkor textil közpon­tokban női sportról alig esik szó Ép­pen ezért örvendetes, hogy a nyitrai kerület az egyedüli kerületünk, ahol az egységesített testnevelés tömeg­sportot csinált a női kézilabdázókhói, s ahol az egyenlőség elve alapján a nők is tevékenykedhetnek a sport te­rületén is. Az év elején 8 legjobb kerületi csa­pat részvételével folytak a bajnoki küzdelmek, melyet a Salai STS női kézilabda csapata nyerte az érsekúj­vári ČSAD előtt. Sőt az országos bajnokságban a Salai STS csapata a második helyen végzett A tavaszi bajnokság befejezése után a kerület csapatai 5 csoportban küzdöttek. S a csoportgyőztesek — a komáromi Sko­da, ci galgóci Odeva, a EFSž Npgijed, a STS Sala II. és az Elektrosvit — a két országos bajnokkal — a Salai STS és az nÉrsekújvári ČŠAD-al együtt egyfordulós kiesési rendszer­ben játszottak. A döntőben itt is a Salai STS és a C S AD csapatai kerül­tek. A döntőnek semleges pályán, Nyitrán kellett volna lefolynia. A kézi­labda szakosztály legnagyobb meg­lepetésére azonban Sala a mérkőzést a ČSAD javára lemondta s így a baj­nok az Érsekújvári ČSAD kézilabda csapata lett. Az ifjúsági sportjátékok során dom­borodott ki igazán a kerület széles­körű munkája. Nemcsak a tömeges részvétel, nemcsak a csapatok, illetve a résztvevők nagy száma mutatja a kerületi vezetőség kiváló munkáját a női kézilabdasport terén, hanem az a tény, hogy a csapatok legnagyobb része ebben az évben először jelentke­zett a pályán, előrevetette árrfyékát annak, hogy a játéknívó alacsony lesz. S éppen az ellenkezője bizonyo­sodott be Nagyszerű küzdelmek jel­lemezték az Ifjúsági Sportjátékok küzdelmeit és pl a lévai gazdasági iskola csapata olyan kitűnő játékkal rukkolt ki, hogy magát a kerületi ve­zetőséget is meglepte, annak dacára, hogy a kézilabdajáték elsajátítására alig volt egy hónapi előkészítő ide­jük. Igy azután nem is csoda, ha az Ifjúsági Sportjátékok döntő küzdel­meire már olyan csapat állt a kerület rendelkezésére, amelyre bátran lehe tett rábízni a nyitrai kerület képvise­letét S ez a csapat a bizalomnak meg is felelt, mert az Ifjúsági Sport­játékokban a csehszlovák bajnokságot egyetlen vereség nélkül fölényes já­tékkal mégis nyerte. A kerület női kézilabdázói azonban az ez évben megrendezett tornákon is nagyon szép eredményeket értek el. Nagy fejlődést mutat a bírák kikép­zése is a kerületben. Különösen a fia­talság köreiből kerülnek ki nagyszerű bírák s az eredmény mégis mutatko­zik. A nyitrai kerület rendelkezik a legjobb bírói káderrel. Az egyik tor­nán a résztvevő csapatokkal leszavaz­tatták, hogy ki a kerület legjobb já­tékvezetője. Annak dacára, hogy régi pozsonyi bírák is voltak ott, szinte egyhangú szavazással a legjobb bírói címet az érsekújvári Veres Károly nyerte el. Veres Károly ma 25 éves, főiskolai hallgató, az érsekújvári ČSAD tagja és egyúttal aktív kézi­labdajátékosa is. A szervezés munkája is nagyszerűen haladt előre. Nagyon sok új női csa­pattal találkozunk máŕ~ez évbeti. A komáromi Skoda, a kolarovoi EFSz, a hurbanovói STS a nesvady-i EFSz, a gbelcei EFSz, a stúrovói Vasutasok, a galgóci Slovakofarma. a leopoldo­vi együttesek először szerepeltek a bajnokságban. A sellyei járás minden falujában van már kézilabda csapati De a vezetőség utat hasított a kézi­labdának olyan helyeken ls. ahol ez nem akart gyökeret verni Megindult a szervezés Léván és Tapolcsánylnm is! A legtöbb nehézség a kerület szék­helyével, Nyilrával van. Itt, ahol antj­nyi iskola és annyi fiatal van. nem akad senki, aki kézbevenné a kézilab­da megszervezését és nki egészséges alapokra fektetné ezt a sportot is a kerület székhelyén! kal, a bíró ne veszítse el a fejét a legforróbb pillanatokban sem, mert akkor hibás a közönség, hibásak a csapatok, hibás a bíró és véges vé­gig mindenki. Ezeknek a hibáknak a kiküszö­böléséhez semmi nem kell csak jó idegzet, jó szem és feltétlen be­csületes szándék, amely Szándék megóvja sportéletünk tisztaságát. Mint már fentebb említettem, szeptember elején Kelet-Szlovákia legkeletibb csücskében, Trebisovban Szlovákia összes cukorgyárai úgy­nevezett Kis Olimpiát rendeztek minden sportágban. Természetesen igen nagy érdeklődés nyilvánult meg az egész vonalon a labdarúgás iránt. Két nap alatt a gyönyörű trebisovi stadionban 7 mérkőzést bonyolítottunk le. Sorshúzás útján nekem jutottak a selejtezők és bi­zony kissé szokatlan volt maga a klima is. Nagyszombat—Trencsén csapatainak mérkőzését vezettem. Már az első percekben világos volt előttem Nagyszombat fölénye és minden igyekezetemmel azon vol­tam, hogy legkisebb hiba ne legyen. Trencsén csapata gyönyörűen dol­gozott .nagy ellenfelével szemben és már-már a félidő felé közeled­tünk, amikor egy nagy támadás fergetegében Trencsén a kapujába szorult. Iszonyú tumultus keletke­zett a tizenegyes táján s az egyik trencséni védőjátékos tőlem alig 8 méterre ököllel mentett. Ebben a pillanatban sípoltam, mert hiszen nem tehettem mást. A játékos szo­morú arccal nézett felém, csurom vizesen. Közben rúgattam a 11-est. \ labda a hálóban táncolt: gól! Mintegy 3 ezer ember volt a pá­lyán. akiknek fontosabb lett volna Nagyszombat kiesése, mert hiszen veszélyes ellenfélnek bizonyult. Pil­lanatok alatt valóságos orkán zú­dult felém a gól megadása miatt Percekig kétségbeejtő füttykoncert volt és a végén a 11-est vétő játé­kos kiállt mellém és bejelentette, hogy »tényleg megtörtént«. A második félidőben még befu­tott néhány gól, ami természetes is volt, mert Nagyszombat kiválóan játszott. Hogy ennél az esetnél mennyi szennyet szórtak felém, azt nem lehet leírni. De hiszen ez nem fontos! A fon­tos az, hogy helyesen jártam-e el, vagy sem? Én nem vagyok hiva­tott elbírálni mást, minthogy igen­is meg kellett ítélnem a büntetőt, mert elkövették. A tribün vezér­kara később élénken vitatta a dol­got és egyesek a »nép szav«ról« beszéltek és igyekeztek arról meg­győzni, hogy »van.nak esetek«, ami­kor a bírónak nem kell mindent meglátni. Ez nem helyes, hanem igenis a bírónak meg kell mindent látni, nemcsak a tizenhatoson be­lül, de kivül is; Ha a bíró elnéz valamit, azt mindig az ellenfél hát­rányára nézi el, márpedig a játék­vezető kötelessége a határozott pártatlanság. A bíró sohasem tud­hatja, melyik pillanatban árthat té­ves ítélkezéseivel és ha ezt akár a játékosok, akár maga a közönség észreveszi, azonnal megvan a bi­zalmatlanság. Ha a játékvezető iránt nincs bizalom, akkor jobb. ha nem is indítja meg a mérkő­zést. Kell, hogy a bíró komoly fel­lépésével, objektív ítélkezéseivel feltétlen megszerezze a közönség bizalmát. Ha ez adva van, akkor jó a meccs, jól játszanak a csapa­tok, tapsot a közönség Hogy egyik vagy másik vesztesként vonul le a pályáról: ez jó vezetés mellett má­sodrendű kérdés. Ilyenkor a fana­tikus futballhiénák hangtalanul rágják a körmeiket és nagyon óva­tosan megállapítják, hogy: „nálunk nem volt a hiba« . ,.»Látod: kár volt a Lajost középcsatárnak ten­ni Pista se ért <\gy hatost se! De várjatok csak majd kapnak ezek a tréningen« ... Ezek a kritikusok azért a játék­vezetőt sohasem hagyják ki maguk között, mert óvatosan hozzáteszik: Jóóó, jó vólt a l^író, de ezért min­dig , észrevette, hogy az összekö­tőnk leseri volt. Miért kellett neki azt a vacak egyméteres lest meg­látni ... Mert berúgta volna feltét­len, ha nem fújja le... Kicsi apróságok ezek sportéle­tünkben, de hisszük és reméljük, hogy mindezeket el fogjuk tudni távolítani. Nekünk fiatal játékveze­tőknek súlyos feladataink vannak: önzetlenül szolgálnunk kell hazán­kat és ifjúságunk sportéletét. Ne­künk csak egy célunk lehet: ha­ladni a fejlődés útján az ígérete­sebb holnapok felé. Varga Zoltán, Oroszka. A szovjet röplabdázók újabb győzelme Lengyelországban A Szovjetunió válogatott röplab­da csapata, amelyben a válogatot­takon kívül fiatal röplabdázók is játszanak, lengyelországi útján Vratislavában két mérkőzésen vett részt. Az elsőben 3:0 (15 6, 15:2, 15.6) arányban legyőzte Lengyel­ország csapatát, a másodikban pe­dig 3:0 (15:9, 15 10, 15:1) arányban a Cwardia együttest. Az utóbbi mérkőzés második menetében Cwar­dia máir 9:1 arányban vezetett. l*WWWWWWWtWW <t tH<>HMMIH ll( UJ SZO. Szlovflkls Kommunista Partia­•>ak nnoilapla - Szcrko.j/tnsAs Bratisla­va. JesenskSho S—10 Telefon: W7—16 As S52—10 FÍSszerkesztA ' Artnoz Ovuta — Kiadóhivatal' Pravda '"nkladAvílln­lata. Jesenského 12 TVi<-tnn »?.«.mi -Mi­fizet ŕ? As laoárusltás tll 14 °irvAn1 elfl­'Izetčs 262—77 Az n.l r n f, H Tp t ui (.ihet8 ' onstal kfizbesHAknŕl ^airv a onstahlva­'ilnkon Is • RlfífizetAsI nfl U ivrfí 12(1 K«s. FVIadó és Iránvítö nostahivatal Bratisla­va II. — Nyomla a Pravda n v. nvomdá­1a Bratislava V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom