Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-29 / 309. szám, hétfő

1952 december 21 UJSZ0 29 Kgm Ir Szen elvtárs beszámolója a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának teljes ülésén A phenjani lapok közlik Kim Ir Szemek, a Koreai Munkapárt Központ Bizottsága elnökének »A munikatpárt szervezeti és eszmei megerősödése — győzelmeink alapjai; című beszámolóját, amelyet a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának ötödik teljes ülésén mondott. Kim Ir Szen b^zámolójában kiemelte, hogy a Koreai Munkapárt Közronti Bizottságának előző plenáris ülése óta eltelt egy év alatt nagy események történtek. — Az említett időszakot — mondotta Kim Ir Szen — a nemzetközi helyzetben egyrészt a béke és a demokrácia nagy Szovjetunió vezette tábora erejének és hatalmának még fokozottabb növekedése, merészt a kapitalista világrendszer általános válságának további elmélyülése jellemzi. A kommunizmus építésének nagyszerű tervét megvalósító Szovjetunió következetesen folytatja » béke és a népek közötti barátság politikáját. Hatalmas mértékben gazdagítja a marxizmus-leninizmus kincsestárát J. V. Sztálinnak ebben az időszakban megjelent zseniális müve, »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban«. J. V. Sztálin az új élet felépítéséért vívott harcukban újabb hatalmas fegyvert adott a népek kezébe. J. V. Sztálin müve és a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán mondott beszéde, valamint a kongreszszus összes okmányai óriási jelentőségűek. Az elmúlt időszakban a nagy Szovjetunióval együtt óriási sikereket értek el a népi demokratikus országok is. Az amerikai-angol beavatkozók — mondotta Kim Ir Szen — immár két és fél éve próbálják leigázni békeszerető népünket. Az említett időszakban emberben és hadianyagban óriási veszteségeket szenvedtek és kudarcba fulladt a koreai nép leigázására, valamint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megsemmisítésére irányuló minden kísérletük. Kim Ir Szen beszámolója második részében a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság belső helyzetével foglalkozott. A fronton 1 év alatt kialakult helyzetet a tovább tartó aktív védelmi harcok jellemzik. A koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek dicső csapatai megszilárdították védelmi állásaikat és sikeresen visszaverik az ellenség támadásait. A beszámoló 3. és 4. fejezete a Koreai Munkapárt szervezeti megszüárditásának. feladataival foglalkozik. Kim Ir Szen kiemelte, hogy a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának 1951 novemberében megtartott negyedik plenáris ülése óta jelentősen megjavult a pártonbelüli szervezési munka és növekedett a párt taglétszáma. A munkások, parasztok, katonák és dolgozó értelmiségiek legjobbjainak újabb tömegei léptek az elmúlt esztendő alatt a Munkapárt soraiba. — A Koreai Munkapárt taglétszáma — mondotta Kim Ir Szen — most több mint egymillió fő. A pártnak 18.933 alapszervezete van. — Pártunk szociális összetételét elemezve — folytatta Kim Ir Szen — a következő képet kapjuk: A párttagok 21 százaléka munkás, 57.9 sfcázaléka szegényparaszt, 3.5 százaléka középparaszt 16.6 százaléka alkalmazott, 1 százaléka egyéb származású. A Központi Bizottság 4. plenáris ülése óta jelentős mértékben megnövekedett a pártszervezetek szerepe és a párttagok aktívabban veszik ki részüket a pártmunkából. A párton belül kifejlődött a kritika és önkritika, megszilárdult a pártonbelüli demokrácia. A háború alatt 150.000 fővel gyarapodott pártunk taglétszáma. A párt szervezeti és eszmei megszilárdulása érdekében — mondotta Kim Ir Szen — elengedhetetlenül fokoznunk kell a szervezeti munka színvonalát, emelnünk kell a párttagok eszmeipolitikai színvonalát. Több pártszervezet eddig kizárólag sorainak mennyiségi növelésével törődött és nem fordított kellő figyelmet a minőségi erősödésre. Ennek következtében idegen elemek is befurakodtak a pártba. A beszámoló 5. fejezete a párt eszmei megszilárdulásával foglalkozik. — Nem lehet megbékélni azzal — mondotta Kim Ir Szen, — hogy a néptömegek eszmei nevelése terén megelégednek a felületes, formális módszerekkel. Az eszmei nevelőmunka fö iránya most a koreai nép egysége, a munkások és parasztok szövetségének megbonthatatlansága, az amerikai beavatkozók és kiszolgálóik elleni harc kell, hogy legyen. Kim Ir Szen beszámolója befejező részében hangsúlyozta, hogy az amerikai beavatkozók és cinkostársaik szétzúzása érdekében mindenekelőtt meg kell szilárdítani- a Munkapártot. — A párt egész tevékenységét — mondotta — a nép érdekeinek rendeltük alá és a mostani időszak alapvető feladata, hogy szétzúzzuk az amerikai beavatkozókat és cinkostársaikat. Vessük latba tehát minden erőnket, pártunk további megszilárdítása érdekében, hogy a felszabadító háborúban kivívjuk a végső győzelmet! Előre nagy, igaz ügyünk diadala felé! A Belga Kommunista Párt közleménye az ország politikai helyzetéről A »Drapeau Rouge* közzétette a Belgá Kommunista Párt Politikai Bizottságának közleményét az ország politikai helyzetéről. A Politikai Bizottság megállapítja, hogy a vezető körök és a vállalkozók — párhuzamosan a politikai és a gazdasági helyzet romlásával — fokozzák a munkásosztály életszínvonala ellen indított támadásokat. A Politikai Bizottság rámutat arra, hogy erősödik az élet drágítására irányuló törekvés. A kormány által nemrégen bevezetett egész sor intézkedés súlyosabbá teszi a munkanélküliek helyzetét. A szociális biztosítás is romlik. A Belga Kommunista Párt Politikai Bizottsága a továbbiakban hangsúlyozza, az ország gyorsan halad az éles gazdasági válság felé. A Politikai Bizottság megállapítja, hogy a belga dolgozóknak cselekedniök kell jogaik védelmében, hogy visszaverhessék a kormánynak és a vállalkozóknak a dolgozók életszínvonala ellen intézett támadását. A Belga Kommunista Párt Politikai Bizottsága felhívja a párt minden szervezetét és minden kommunistát: álljanak élére ennek a harcnak, vívják ki, hogy a dolgozók egyesüljenek ebben a harcban és kapcsolják össze ezt a harcot a háborús politika ellen, az ország függetlenségéért, a demokratikus szabadságjogokért és a bőkéért foly" tátott küzdelemmel. A francia köztársasági elnök a gaulleista Soustelle-t kérte lel kormányalakításra Vincent Auriol, francia köztársasági elnök, felkérte Jacques Soustelle-t, De Gaulle kabinetfőnökét, az angol titkos szolgálat volt ügynökét, hogy vállalja az új kormány megalakítását. A gaulleista Soustelle megkezdte tárgyalásait a jobboldali politikusokkal, hogy szombat estig közölhesse Vincent Auriol köztársasági elnökkel: elfogadja-e a kormányalakítási megbízatást. Politikai körökben úgy tudják, hogy a gaulleisták a „szocialista" Auriol megbízásából felbátorodva, most már kijelentik, hogy csak három feltétel teljesítése esetén hajlandók kormányt alakítani. Az első feltétel: • az új kormány felhatalmazást kap arra, hogy a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulása nélkül rendeletekkel kormányozhasson. A gaulleisták második feltétele az, hogy a köztársasági elnök hatáskörét terjesszék ki és hatalmazzák fél a nemzetgyűlés feloszlatására. A köztársasági elnöknek jelenleg csak súlyos és huzamosabb ideig tartó kormányválság esetén van joga feloszlatni a nemzetgyűlést. A harmadik feltétel: támasszák fel a régi szenátust, amely a képviselőházzal egyenlő jogokkal felruházott törvényhozó testület volt; a gaulleisták azt akarják, hogy a parlament felsőházának módjában álljon —

t épp úgy, mint a háború előtt — elgáncsolni az alsóháztól megszabott törvényj avaslatokat, A l'Humanité vezércikkében —* Soustelle kormányalakítási meg-, bízásával kapcsolatban — hangsúlyozza, hogy a szocialista párti Vicent Auriol már a Plevent-kormány bukása után is tett hasonló javaslatot a De Gaulle-pártnak és a gaulleista vezetők annak idején ezt hivatalosan meg is köszönték neki. Most Vincent Auriolnak e lépése — amely hatalmas felháborodást keltett a szocialista munkások között, valóban ékesszólóan, bizonyítja, hogy mire irányul a szocialista párt politikája. A szocialista párt ez év márciusában a szavazástól való tartózkodásával hatalomra segítette a Pinay-kormányt és hat ízben szavazott bizalmat a Pinay-kormánynak. Amikor ez a kormány a közvélemény nyomására megingott és bomlásnak indult, a szocialisták még mindig megpróbálták nyeregben tartani, de hiába. Most, íme, mint a fasizmus szálláscsinálói, De Gaullenak akarják átadni a hatalmat. A lap végül felszóllítja a szocialista munkásokat, hogy kommunista társaikkal vállvetve harcoljanak a fasizmus ellen. A Népek Békekongresszusán résztvett jogászok felhívása a világ jogászaihoz A Népek Békekongresszusán résztvett jogászok felhívást intéztek a világ jogászaihoz. Felhívásukban megállapítják, hogy egyes országok, ban demokráciaellenes jogszabályok vannak még érvényben és vanak más országok, amelyekben most élesztik újjá azokat. Ezekben az országokban nem érvényesülnek azok az általános szabályok és azok az általánosan elismert jogelvek, amelyek a demokratikus szabadságjogok biztosítását célozzák. A Népek Békekongresszusán résztvett jogászok ezért felhívják minden ország jogászait, hogy tartsanak értekezletet, amelyen foglalkozzanak azzal: milyen eszkö. zökkel lehet érvényrejuttatni a demokratikus szabadságjogok tiszteletét. A Népek Békekongresszusának befejezése után a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége ülést tartott, amelyről felhívta a jogászokat arra, hogy védjék meg a számos országban eltiport demokratikus szabadságjogokat; harcoljanak azok jogi védelméért, akiket a béke érdekében kifejtett nemes tevékenységük miatt üldöznek. 1953 júniusában tartják a nők világkongresszusát A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácsa a napokban Bécs. ben ülésszakot tartott. Az ülésszak mukájában 50 ország több mint 200 képviselője vett részt. A tanács ülésszaka kifejezésre juttatta, hogy támogatja a Népek Békekongresszusának határozatait. Az ülésszak határozatot hozott, hogy 1953 júniusában Dániába öszszehívja a nők világkongresszusát és felhívást intézett a világ asszonyaihoz, hogy támogassák a Népek Békekongresszusának határozatait. jóvö kommunista társadalmának képét. A technika fejlődése és a gépesítés mind városban, mind falun, a faluvillamosítás sikerei, a természetátalakítás lenyűgöző sztálini tervének megvalósulása, a gigászi új erőmüvek építése — mindez lehetővé tette s lehetővé teszi az első sztálini föltétel teljesítését. A második feltétel az, hogy a fo. kozatos átmenetek útján fölemeljük a kolhoztulajdont — vagyis a csoporttulajdont — az össznépi, „a nem. zeti" tulajdon színvonalára az áruforgalmat pedig, ugyancsak a fokozatos átmenetek útján fölváltsuk a termékcsere rendszerével. Enélktil, »agyis ha a végtelenségig fenntartjuk a kolhoztulajdont mint szövetkezeti és nem össznépi tulajdont, va. lamint az. áruforgalmat, ezek a jelenségek megakadályozzák, hogy az állami tervezés az egész népgazdaságra, s különöskép a mezőgazdaságra teljesen kiterjedjen. S minél tovább maradnak fenn e jelenségek, annál inkább fékezik majd a termelőerők növekedését. A kolhoztulajdon és az áruforgalom jelenleg kétségkívül hasznára vál^k a szocialista gazdaság fejlődése ügyének. Megbocsáthatatlan vak. ság volna azonban — mondja Sztálin elvtárs — ha nem látnók, hogy ezek a gazdasági jelenségek ugyanakkor már most is mindinkább fékezik a termelőerők erőteljes fejlődését, s ez a veszély a jövőben még fokozottabbá válik. Az a feladatunk tehát, hogy ezt a veszélyt elhárítsuk, még. pedig olymódon, hogy a kolhoztulajdont fokozatosan össznépi tulajdon, na változtatjuk, e az árúíorgalom helyett ugyancsak fokozatosan bevezetjük a termékcserét. Amint látjuk, Sztálin elvtárs nem titkolja, mily bonyolultak azok a problémák, amelyeket a szovjet népnek meg kell oldania, s hogy milyen nehézségeket keli leküzdenie a szov. jet népnek a kommunizmus építése során. Sőt, rámutat azok hibájára, akik úgy gondolták, hogy a szocia, lizmusban a társadalom termelövi. szonyai és termelőerői között nincs semmiféle ellentmöndás.'Jjfcnnek az álláspontnak a védelmezői, mint Sztálin elvtárs rámutat, a termelőerők és a termelőviszonyok szocializmusbeli teljes összhangjának metafizikus értelmezésére támaszkodtak. A vezetőszervek helyes politiká. jának az a feladata, hogy megnehezítse ezeknek az ellentmondásoknak konfliktussá fejlődését. Ez történt már akkor is, amikor — a kolhoz, parasztok helyeslése mellett végrehajtották a kolhozok egyesítését, miután a kiskolhozok már nem felelhettek meg a megnövékedett termelőerők követelményeinek, s nem biztoslthatták ezek további fejlődését. Sztálin elvtárs nagy erővel hang. súlyozza egyrészt azt a tényt, hogy egyes elvtársak javaslata a kolhoztulajdon állami tulajdonba adásáról, nem „a nacionalizálás egyetlen, sőt még csak nem is legjobb formája". S valóban, „nem is lesz örökkön.örökké állam. Amikor a szocializmus hatóköre kiterjed a világ országainak többségére, az állam elhal, s ezzel kapcsolatban természetesen elesik az a kérdés, hogy egyes személyek és csoportok vagyonát az állam tulajdonába adják át. Az állam elhal, a társadalom pedig megmarad. Következésképpen az össznépi tulajdon örököse már nem az állam lesz, amely elhal, hanem maga a társadalom, amelyét központi, vezető gazdasági szerve képvisel." A kolhoztermelés fölöslegei az árúforgalomba, kerülnek. Éppen ez a helyzet akadályozza jelenleg, hogy a kolhoztulajdont az össznépi tulaj, don színvonalára emeljük. Ezért éppen erre kell a figyelmet fordítani s éppen ennél a végénél kell kezdeni a munkát. Ki kell kapcsolni a kolhoztermelés fölöslegeit az árúforgalom rendszeréből, s be kell kapcsolni az állami ipar és a kolhozok termékcseréjének rendszerébe. Sztálin elvtárs hangsúlyozza, hogy a termékcsere csírái már megvan, nak, a mezőgazdasági termékek „áruraváltása" formájában. Magától értetődik, hogy az „áruraváltás" kifejeaés — nem szerencsés, s Sztálin elvtárs azt javasolja, hogy a „termékcsere" kifejezéssel helyettesítsük. Mint tudjuk „a gyapot-, len-, cukorrépatermelő ée egyéb kolhozok termékel már régen „árúraváltódnak", igaz ugyan, hogy nem teljesen, csak részben, de mégis csak „árúra, váltódnak" ... Az a feladat, hogy a termékcsere csiráit a mezőgazdaság minden ágában megszervezzük, s a termékcsere széles rendszerévé fejlesszük.. Ez a rendszer szűkíti az áruforgalom hatókörét, lehetővé teszi, hogy a kolhoztermelés termékeit bekapcsoljuk az össznépi tervezés általános rendszerébe, következéskép megkönnyíti az átmenetet a szocializmusból a kommunizmusba. De mi a véleményül? minderről a parasztoknak? Mit jelent ez a rend. szer a szocializmus alaptörvénye szempontjából, amely a társadalom szükségleteinek maximális kielégítését követeli? Sztálin elvtárs így felel erre a kérdésre: „Előnyős.

e ez a rendszer a kolhozparasztságnak ? Feltétlenül elő. nyös. Előnyös, mert a kolhozparasztság az államtól sokkal töfeb termé, ket fog kapni, mégpedig olcsóbb áron, mint az árúforgalom mellett. Köztudomású, hogy azok a kolhozok, amelyeknek a kormánnyal termékcsere („árúraváltás") szerződésük ven, hasonlíthatatlanul több előnyhöz jutnak, mint azok a kolhozok, amelyeknek nincs üy szerződésük. Ha a termékcsere rendszerét az ország minden kolhozára kiterjesztjük, akkor ezek az előnyök egész kolhoz, parasztságunk közkincsévé válnak". Ebben nyilvánul meg Sztálin elvtárs állandó gondoskodása, mint minden marxista-leninista gondosko. dása, a föld művelőiről, a munkásosztály természetes és szükséges szövetségeseiről. Erről a gondoskodásról tanúskodik ugyanennek a műnek egy másik része, amelyben Sztálin elvtárs fölteszi a kérdést: lemondjon_e a kapitalista országok munkásosztálya a ha. talom megragadásáról, s várjon-e erre, egyéb „kedvező körülmények" bekövetkeztéig, amíg a kapitalizmus tönkre nem teszi a kis és középtermelők millióit, mezőgazdasági munkásokká változtatva őket, s nem koncentrálja a mezőgazdasági termelőeszközöket. Semmi esetre sem! Ez Sztálin elv. társ válasza. Kedvező alkalmi ese. tén a munkásosztály ragadja meg a hatalmat! S a munkásosztály ezt a hatalmat nem a kis- és középtermelök kisajátítására használja, mint ahogy egyes gyászmarxisták hirdették. „Erre az értelmetlen és bűnös útra... nem térhetnek a marxisták". Nem kisajátítani kell a parasztságot, hanem ellenkezőleg, fo. kozottabban ellátni traktorokkal és egyéb gépekkel, s fokozatosan a termelőszövetkezetekbe tömöríteni őket, fenntartani bizonyos időre az áru. forgalmat (az adás-vétel útján történő cserét), mint a várossal való gazdasági kapcsolatoknak a paraszt ság számára egyetlen elfogadható formáját Sztálin elvtárs ezt a gondolatot a következő nagyfontosságú szavakkal fejezi be: „Nem lehet kétséges, hogy min. den olyan kapitalista ország számára, amelyben többé-kevésbbé számottevő kis- és középtermelő osztály van, a fejlődésnek ez az útja az egyetlen lehetséges és célszerű út a szocializmus győzelme szempontjából". A Sztálin elvtárs megfogalmazta harmadik föltételnek az a lényege* hogy el kell érnünk a társadalom kultúrájának olyan növekedését, amely a társadalom minden tagja számára biztosítja fizikai és szellemi képességeinek mindenoldalú fej. le&ztését hogy a társadalom tagjai olyan képzettséget szerezhessenek, amely elegendő ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés aktív tényezőivé váljanak, hogy szabadon választhassanak foglalkozást, s ne legyenek a fennálló munkamegosztás folytán egész életükre egy bizonyos foglal-