Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)
1952-12-24 / 306. szám, szerda
U J szo 1952 december 23 ZTAUM-BEK'EDIJASOK Szkobelcin akadémikus cikke a „Pravdá"-ban Odaítélték a „Népek közötti béke megszilárdításáért" elnevezésű Nemzetközi Sztálin-díjakat. A világ különböző országai demokratikus erői kiemelkedő képviselőinek új csoport ja — Yves Farge, Szajfuddin Kicslu, Elisa Branca, Paul Robeson, James Endioott, Johannes Becher, Hja Erenburg — kapja meg a megérdemelt kitüntetést, amely kifejezi a világ bé. kéje fenntartásáért és megerősítéséért folyó harchoz történt nagy hozzájárulásukat. Ebben az évben a Nemzetközi Sztálinbékedíjak odaítélése egybeesett a népek bécsi kongresszusának befejezésével, amely fényesen bizonyította a béke erőinek növekvő hatalmát és a nemzetközi békemozga. lom sorainak további kiterjedését. Valamennyi népnek a békés együttműködésre való leküzdhetetlen törekvése képezi ennek a hatalmas, az egész v : ,ágra kiterjedő erkölcsi és poli tik n j mozgalomnak az alapját. Minden évben újabb és újabb bátor békeharcosokat ismerünk meg. A Nemzetközi Sztálin Békedij Bizottság, amikor odaítélte az 1952. évi díjakat, meg volt győződve arról, hogy a világ sokmillió emberének érzéseit fejezte ki, azokét, akik elismerik és lelkesen helyeslik a bizottság határozatában felsorolt békeharco. sok tevékenységét. A francia hazafiak megelégedéssel olvassák a kitüntetettek között Yves Farge, francia haladó személyiség nevét. Ez a név minden francia számára a lelkes hazafit jelenti, aki már sok év óta küzd hazája nemzeti becsületének és szabadságának leg. tevékenyebb védelmezői között. Ilyennek ismerik Yves Farget a francia nép széles körei. A hitlerista megszállás éveiben élén állt annak az or szágos bizottságnak, amely a franciák erőszakos Németországba hurcolása ellen küzdött. A háborúutáni években, amint a láthatáron megjelent az amerikai, im. perialisták által előkészített új világháború veszélye, Yves Farge az elsők között állt a békeharcosok soraiba. Ő a francia békeharcosok országos szervezetének vezetője és tevékenyen résztvesz a nemzetközi békekongresszuson. Minden hazafival együtt küzd Franciaország nemzeti függet lenségéért. azért, hogy Franciaország kilépjen a megalázó agresszív szövetségekből és együttműködjék a békeszerető államokkal. 1952 ben Yves Farge Koreában és Kínában járt. Utazásának eredménye „Tanúságtétel Kínáról és Koreáról" című könyve volt, amely hatalmas benyomást tett a francia közvéleményre, mert olyan ember írta, akinek tárgyila gossága és önzetlensége kétségen felü" áll. Yves Farge azoknak a társadalmi köröknek képviselője, akiknek drága Franciaország becsülete és füg. getlensége. eleven megszemélyesítője a békemozgalom széleskörű demokratikus jellegének. E bben az évben kap elöször Sztálin-békedíjat India népeinek képviselője. Dr. Szajfuddin Kicslu széles körben ismert hazájában és Ázsia más országaiban, mint e világrész és a világ békéjének egyik aktív har. cosa, mint az amerikaiak koreai agressziója ellen következetesen küzdő férfi és a japán imperializmus feltámasztására irányuló politika határozott ellenzője. Dr. Kicslu az ázsiai és csendesóceáni országok pekingi békeértekez. letén beszédében rámutatott: „Az imperialista hatalmak az ázsiai országok jelentős többségének gazdasági elmaradottságát arr a akarják fel használni, hogy kényszerítsenek minket, fogadjuk el háborús politikájukat és engedjük nieg nekik készleteink ellenőrzését. Meg kell hiúsítanunk ezeket a kísérleteket, véget kell vetnünk a háborúknak, amelyeket földünkön folytatnak". Dr. Kicslu az indiai kormánypárthoz, az Indiai Nemzeti Kongresszus Párthoz tartozik. A békeharcosok soraiban folytatott tevékenységével megerősíti azt az igazságot, hogy a béke védelme a legkülönbözőbb politikai nézetű és pártállású emberek ügye India nagy népe megelégedés sel fogadja a Nemzetközi Sztálinbékedíj odaítélését egyik legkiválóbb képviselőjének, aki élete során többször bebizonyította hűségét a nép érdekei iránt. A világ másik részén önfeláldo zóan harcol Elisa Branca brazil hazafi. A múltban textilgyári munkás. nö volt, az élet kemény iskoláját járta meg. A Brazil Nőszövetség soraiban lelkes tevékenységet folytat a béke és a nők jogainak védelméért. 1950 szeptember 7-én Elisa Branca neve az egész országot bejárta. Ezen a napon bátran felszólalt Sao Paulo államban a katonai díszszemlére felsorakozott katonák előtt. Zászlót bon. tott ki előttük, amelyen ezek a szavak álltak: „Fiaink nem mennek katonának Koreába" és lángoló beszé. det intézett hozzájuk: „Katonák, fiaink, ne menjetek Koreába! Nem engedjük meg szeretteink pusztulását. Nem akarjuk, hogy új árvák, új elpusztított családi tűzhelyek támadjanak, nem akarjuk, hogy az anyák sírjanak!" Elisa Brancát ezért a tettéért letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték. Sem az embertelenségek, sem a megpróbáltatások nem tudták megtörni ennek a bátor nőnek az akara tát. A börtönből szenvedélyes leveleket küldött a brazil nőknek, harcra lelkesítette őket a békeért „Am°ritoa és Ázsia békeharcosai, akárhol is van nak, győzni fognak, — írja egyik levelében — mert tudják, hogy mit akarnak — n békét. Eszménk diadalt arat, mert az Igazság a mi oldalunkon van. Az életért harcolunk!" Elisa Branca neve a brazil haza fiak harcának jelképévé vált abban a küzdelemben, amelyet az ellen folytatnak, hogy országuk résztvegyen a koreai agresszív háborúban, amelybe ai amerikai imperialisták akarják bevonni Brazíliát. A latinamerikai országokban széleskörű társadalmi mozgalom nyomására Elisa Brancát szabadlábra helyezték. A nép hatal mas tömegei kísérték őt a börtönből a Brazil Nőszövetség épületéig. Brazíliában Elisa Brancáról elnevezett díjat létesítettek, amelyet az aktív békeharcosoknak ítélnek oda. Elisa anca neve joggal áll a Sztálinsedíjasok nevei sorában. S ztálin békedíjat kapott Paul Rcbeson, a világszerte ismert amerikai énekes és közéleti személyiség. Robeson neve az elnyomott néger nép zászlajává, minden becsületes amerikai zászlajává vált, az amerikai nép számára pusztító háborúra készülő imperialista reakció elleni harcban. Robeson bátran viseli el a hajszát és üldözéseket. Állhatatossága és az amerikai haladó erők végső győzelmébe vetett meggyőződése lelkesítőén hat a háborús hisztéria és rendőri terror légkörében élő amerikaiak millióira. Az amerikai reakciósok nem fogják elfojtani Robeson messzehangzó hangját, amely magának a népnek, a háborús gyujtogatókat fenyegetően figyelmeztető hangjává vált. Sok gyűlésen, amelyet gyakran rendőrkordonok öveznek, rettenthe. tetlenül hangzanak Robeson dalai és beszédei, amelyeket a nép erejébe vetett mélységes hit hat át Az amerikai hatóságok, rettegve igazságos szavától, megfosztották Robesont at tói a jogtól, hogy kiutazzék az országból. Paul Robeson. Sztálin-békedíj j? ; történt kitüntetését ' megelégedéssel fogadja minden becsületes amerikai, aki számára a bizottság határozat." azt jelenti, hogy a nemzetközi haladó közvélemény elismeri erőfeszítéseit. A nemzetközi Sztálin-díjasok névsorában áll Johannes Becher, ismert német költő neve. Ma, amikor Németországot az angol-amerkai imperialisták mesterkedései megbontották és nyugati részét félgyarmati. az amerikai háborús kalandorok ágyútöltelék szállítójának sorsára taszították, a német kultúra művelői jelentős szerepet játszhatnak és kell játszaniok országuk nemzeti feladatainak demokratikus megoldásában. A német kultúra ilyen művelői közé tartozik Joftan nes Becher, a rég' antifasiszta, a munka és a harc énekese, akinek irodalmi működését és gyakorlat 5 tevékenységét az egységes és békeszerető Németországért, a német nemzet demokratikus fejlődéséért folytatott harc eszméi lelkesítik. A költő verseskötetei és újságcikkei a német népet felhívják az új életre, a demokratikus köztársaság építésére, amely egyenjogú és megbecsült a békeszerető államok családjában. Í5 z t á 1 i n-dijat kapott James Endicott kanadai lelkész, a művészetek magisztere, a teológia doktora. Dr. Endicott sok évet töltött a kínai nép körében, mint a kanadai egyesült egyház hittérítője Kínában. Itt meggyőződött az elnyomott népek követelésének igazságáról, arról, hogy ezeknek a népeknek éppen olyan joguk van a szabadságra és a biztosított életre, mint minden embernek a földön. Kínában leleplezte a Kuomintang-uralom reakciós voltát és korruptságát és üdvözölte a népi forradalom győzelmét. Visszatérve Kanadába, dr. Endicott csatlakozott az aktív békeharchoz, mert megértette, hogy milyen veszélyt jelent a népre az uralkodó körök politikája, amely az országot az amerikai imperializmus szekeréhez kötötte. James Endicott rövidesen a kanadai békeharcosok elismert vezetőjévé vált, aki tevékenységében a nép java igazi szolgálatának példáját látják. 1952-ben dr. Endicott ismét ellátogatott Kínába. Itt meggyőződött az amerikai imperialisták borzalmas gaztetteiről, a baktériumfegyver alkalmazásáról. Otthon, Kanadában, dr. Endicott harcos könyvet írt, amelynek azt a címet adta: „Vádolok!" Megcáfolhatatlan bizonyítékokat idézett, amelyek megerősítik, hogy az amerikai csapatok barbár cselekményeket követnek el Koreában és Kínában és felhívott minden jóakaratú kanadait, fokozza a harcot annak érdekében, hogy a kanadai csapatokat -visszahívják Koreából. Dr. Endicottot nem félemlítették meg sem az újságok hajszája, sem azok a kísérletek, amelyekkel bíróilag akarták felelősségre vonni, mert meg volt győződve a béke ügyének igazáról és bátran védelmezőinek soraiba állt. Dr. James Endicott szóval és tettel küzd a világ békéjéért, következésképpen Kanada népeinek érdekeiért, mert Kanada népeinek éppúgy érdeke az általános béke, mint más népeknek. S ztálin-békedíjat kapott Tlja Erenburg, szovjet író. Erenburg neve elszakíthatatlan kapcsolatban áll a népek háború utáni békemozgalmával. Ilja Erenburg, a ragyogó publicista és tehetséges regényíró elősegítette azoknak az eszméknek a széleskörű elterjedését a világon melyek a békeharcosok millióit lelkesítik ma minden országban. A béke ellenségei gyakran érezhették Erenburg szatírájának leleplező erejét. Erenburg éles pamfletjeiben és „A legnagyobb hullám" című regényében leleplezte az amerikaj világhatalomra török, a „kultúra védelméről" hangoztatott frázisok mögé bújó „nyugati kultúra" úgynevezett hordozóinak jelentéktelenségét és belső ürességét, a jövendő háború milliárdos profitjairól álmodó halálkereskedők önző érdekeit. A szovjet emberek, amikor ünneplik Erenburgot, mint Nemzetközi Sztálin-békedíjast, e kiváló szovjet író kitüntetésében annak az elismerésnek a megnyilvánulását látják, amelyet szocialista kultúránk az egész világon élvez; az a kultúra. amelynek alapvető tartalma az ember dicsőítése, a haladás erőinek gvözelme a reakció erői felett. A szovjet nép lelkesen üdvözli „A népek közötti béke megszilárdításáért" elnevezésű Nemzetközi Sztálin-dijjal kitüntetettek új csoportját és teljes sikert kíván nekik nemes tevékenységükben. A Szovjetunió érdekei elválaszthatatlanok a világ békéjének ügyétől, mondotta vezérünk. J. V. Sztálin. Az a tény, hogy a Nemzetközi Sztálinbékedíjakat odaítélik különböző népek, különböző politikai meggyőződések és pártállások képviselőinek. ismét újabb megnyilvánulása a szovjet nép békés törekvéseinek, annak, hogy a béke védelmezésér.ek "lemokratikus ügyében kész együtt•nüködni minden nép széles rétegeivel. Szovjet színmű bemutatója Föréven A mult hét folyamán a Faluszínház magyar tagozata nagy sikerrel mutatta be Föréven Hussein Muhtarov türkmén író Sztálin-díjjal kitüntetett „A család becsülete" című müvét. A színmű cselekménye három bárány körül forog, oly izgalmas, drámai feszültségű légkörben. amely teljes nagyságában érezteti velünk a szovjet ember hazafiságát, feltétlen hűségét a közös ügyhöz. a szocializmushoz. Hasonló drámai helyzettel találkozunk a az .,Aratás"-ban. amikor Ez nem volt könnyű feladat ,ie meg kell állapítanunk, hogy luszínház együttese sikerrt .dotta meg és megérdemelte a unduntalan felhangzó tapsokat. Különösen a fiatalok játékával kell foglalkoznunk, akik elsőízben szerepeltek mint hivatásos színészek és tudásuk legjavával szolgálták a szocialista kultúrát. Elsősorban ki kell emelnünk Németh Violát, Jazgul, a zeneiskola növendék szerepében. Színes, eleven játéka, a színpadon való otthonos Németh Viola, Deák Ferenc, Nádasdi Károly ,,A család becsülete" című Sztálin-díjas színműben. Vaszilij Bortnyikov nyilvános gyűlésen felelősségre vonja az apját a malomból eltüntetett pohánka miatt vagy amikor Vaszilij kidobja Trávnickyt, aki szeretett volna a „Május Elseje" kolhozból egy szép bárányt „elgalambozni". Ugyanez történik „Az aranycsillag lovagjá"-ban is, amikor az egyik funkcionárius kimustrált, meddő tehenét felcseréli a kolhoz jóltejelö tehenére. Ez is a „galambozás" egyik vállfaja, amellyel egyesek megrövidítik a közös vagyont. Ezt az utóbbi kifejezést ,,Az aratás" című műből vettük kölcsön Valkintöl, a csendes, engedékeny kolhozelnöktöl, aki minden egyes kolhoztagnak azt mondta „lelkem galambom" és soha senkinek nem utasította vissza kérését. így mosolyogva, jószívvel galambozta el a kolhoz vagyonát és amikor eljött a vetés ideje, hát nem volt mit vetni. Szándékosan foglalkoztunk bővebben ezzel a problémával, hogy megérthessük ,,A család becsülete" című színmű központi problémáját. Ott sem történik egyéb, mint, hogy Bajram, a türkmén kolhoz kiváló elnöke, a kolhoz 18.000 juhából levág hármat, hogy gazdag lakomát csaphasson vendégeinek, akik a kolhozt meglátogatják. Tehát neki a három bárány csak arra kellett, hogy vendégeit jól tartsa. De mert a kolhoz elnöke felelős minden egyes álatért, azt az utasítást adja a könyvelőnek, Alti Soltanovnak, hogy könyvelje el a három bárányt mint elhullottakat. Alti, a könyvelő, aki komszomol-tag, vonakodik ezt megtenni, lelkiismerete tiltja és ehelyett jelentést tesz erről Bajram családjának. Itt, ezen a ponton bontakozik ki a dráma. A Merdanov-család minden egyes tagja küzd a család becsületéért. A küzdelem heves, elszánt, s addig tart, amig meg nem győzik Bajramot, hogy ismerje be bűnét az egész kolhoztagság előtt és az utolsó kopekig térítse vissza a kolhoznak az okozott kárt. A küzdelem során megismerjük a f sztálini nemzetiségi politika nagyszerű eredményeit és a Merdanov családon keresztül tiszta képet kapunk arról, micsoda hatalmas utat tett meg ez a nomád türkmén nép a Nagy Októberi Forradalom vívmányai révén. A Merdanov-család küzdelme a becsületéért, továbbá megmutatja nekünk, hogý a Szovjetunió valamennyi népe egyöntetűen felsorakozik Sztálin elvtárs köré és szíve minden dobbanásával küzd a kommunizrr"" felépítéséért Komoly, müvész ; ' el jesítményre volt -"ükség, hogy ndezt a színészek alakításukkal megmutassák. mozgása arra mutat, hogy ha tovább is tanulni fog. ha csiszolni fogja tudását, akkor komoly színésznővé válhat és még sok örömet nyújthat alakító művészetével a magyar dolgozóknak. Bugár Zoltán az agronomus szerepében helyenkint olyan kiváló alakítást nyújtott, hogy nagy várakozással tekintünk további szereplése elé. Játéka meggyőző volt, fegyelmezett mozdulataival és kellemes beszédével jól tolmácsolta a szerző mondanivalóját. Sulka Gyula Bajramot, a színmű legnehezebb szerepét játszotta. ö volt a kolhozelnök, aki tettével a cselád becsületét veszélyezteti. Olyan bűnöst kell alakítania, aki bűne ellenére rendkívül rokonszenves, mert hiszen komoly érdemei vannak. Ezt a kettősséget kell ki. hoznia. Sulkának ez csak részben sikerült, de a jelek azt mutatják, hogy kétségtelenül tehetséges és idővel jó színész válik belőle is. Gombos Ilona mint orvosnő az első képben még kissé szögletesen mozgott, de a továbbiakban szemünk láttára fejlődött, a szemünk láttára bontakoztak ki figyelemreméltó színészi képességei. Ugyanezt mondhatjuk Nádasdi Károlyról is, aki Alti Soltanovot, a komszomolistát alakította. Deák Ferenc és Jamrich Anna alakításáról annyit, hogy a tapasztalt színészek nyugodt, határozott magatartásával sokat segítettek a fiataloknak. Kitűnő játékuk magával ragadta őket. A végére hagytuk Váradi Bélát, aki a Merdanov-család legfiatalabb csemetéjét, Kurbant alakította, egy matematikával foglalkozó diákot, aki éppen vizsgára készül.. Váradinak kitűnő volt a némajátéka is. Valamennyien éreztük, hogy Kurbannak ott kell lennie figyelő, élénk tekintetével, mert mindent tudni, látni és hallani akar és mindenből aktívan kiakarja venni a részét. Az előadással kapcsolatban dicséretet érdemel Martin Gregor, aki kiváló rendezésével elősegítette az együttes játékának összeforrottságát, elősegítette, hogy ezek a húszon aluli fiatal színészek jó játékukkal érzékeltessék egy szovjet család életét. A sikeres bemutatóval kapcsolatban megjegyezzük, hogy nagyon ajánlatos lenne, ha a Csemadok színiegyüttesei felvennék műsorukba ezt a Sztálin-díjas müvet. A színműben felmerülő problémák a mi problémáink is. Jócskán vannak nálunk is olyan tagok, akik a szövetkezet közös vagyonának rovására itt-ott „galamboznak". Szabó Béla.
