Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-24 / 306. szám, szerda

1952 december 24 UJSZ0 A Népek Békekongresszusán elfogadott jelentések Jelentés a népek függetlenségének és biztonságának kérdéséről A Népek Békekongresszusa 1. számú bizottságának jelentése a népek függetlenségének és biztonságának kérdéséről. A jelentést a bizottság egyhangúlag jóváhagyta. A bizottság két tagja tartózkodott a szavazástól. »A bizottság, ameíy a függetlenséggel és biztonsággal összefüggő kérdéseket tárgyalta, egyhangúlag kijelenti: egyre inkább a béke fenntartása lényeges előfeltételének bizonyul minden nép ama jogának tiszteletbentartása, hogy életmódját szabadon válassza meg, a nemzeti függetlenség védelme, valamint minden ország biztonságának szavatolása — nagy és kis országoké egyaránt. Valamely ország biztonságát és nemzeti függetlenségét nem tekinthetjük szavatoltnak, ha az országot olyan egyezménybe vonják be, amely ellenkezik az ENSz alapokmányának szellemével és egy, vagy több hatalom ellen irányul, ha csapatok. támaszpontok, vagy idegen katonai parancsnokságok vannak a kérdéses állam területén és az ország ezek révén háborúba sodródhat népének vagy hivatott testületeinek beleegyezése nélkül. A bizottság külön aláhúzza azt a veszélyt, mely a gyarmati katonai akciók révén fenyegeti a békét. Ezek az akciók a leigázott népek még fokozottabb elnyomásához vezetnek és háborús tűzfészkeket hoznak létre, amelyek könnyen továbbterjedhetnek. Valamennyi ország — nagy és kis állam — biztonsága és nemzeti függetlensége nem tekinthető szavatoltnak, ha a nemzetközi nézeteltérések erőszakos megoldásának helyét nem foglalja el minden körülmények között a tárgyalási készség. Ezen elvek elismerésének az öt nagyhatalom békeegyezményében kell kifejezésre jutnia. Az öthatalmi békeegyezmény elengedhetetlen feltétele annak, hogy az ENSz visszatérjen békés feladatához, amelynek megoldását a népek a San-Franciscóban aláirt alapokmányban ráruháztak. Az egyezmény lehetővé tenné, hogy a z ENSz meghallja a népek hangját, mind a nagy kínai nép törvényes képviselőinek részvétele útján, mind annak a 14 államnak a felvétele révén, amelyeknek tagságra való jogát maga az ENSz is elismerte. Az öthatalmi békeegyezmény ténylegesen biztosítaná, hogy a népek kifejezésre juttassák és megvalósítsák békeakaratukat. A bizottság ezeknek az elveknek alapján vizsgálja meg azokat a kérdéseket, amelyek Németország, Ausztria, Japán, valamint a gyarmati, félgyarmati és függő országok jelenlegi helyzetével kapcsolatban minden békeszerető embert érintenek. A bizottság mindenekelőtt tudomásul vette az 1952 november 8ika és 10-ike között Berlinben tartott nemzetközi értekezlet javaslatait. Ezek a javaslatok Németország egészséges és békés fejlődésének előmozdítására, valamint szomszédai biztonságának szavatolására irányulnak. A bizottság ezeket a javaslatokat teljes mértékben helyesli és magáévá teszi. Ezek a javaslatok megfelelnek a közvélemény egyre szélesebb rétegei felfogásának. A nyugati kormányok azonban kísérletet tesznek arra. hogy meggyorsítsák Nyugat-Németország bevonását az Atlanti egyezményrendszerbe. Ez fokozott háborús vészéi'

1 idéz elö. Ugyanakkor azonban a .özvélemény nyomásának sikerük elhalasztatnia a bonni és párizsi szerződések ratifikálását. Ez arról tanúskodik. hogy a népek véglegesen is meg tudják akadályozd e szerződések végrehajtását. A bizottság felhívja mindazokat a népeket, amelyeket ezek a szerződések érintenek, egyesítsék erőiket é

s helyezkedjenek szembe mind a szerződések parlamenti ratifikálásával, mind pedig azoknak bármely formában történő végrehajtásával. A bizottság felhívja a többi népet is, hogy leplezzék le e szerződéseket és e küzdelemben vessék latba minden erejüket. A bizottság felhívja a népeket: megsokszorozott erővel érjék el, hogy a négy nagyhatalom kormánya — az általuk aláírt potsdami egyezménynek és az ENSz alapokmányának értelmében — kezdjen maguknak a németeknek bevonásával haladéktalanul értekezletet a békeszerződés előkészítésére, amely demokratikus és békeszerető alapon megpecsételi majd Németország újraegyesítését és valamennyi vitás kérdést a potsdami egyezmény szellemében rendez. E szerződésnek vissza kell állítania Németország függetlenségét és nemzeti önrendelkezési jogát. Egy ilyen szerződés, — amely az említett módon arra kötelezné az újraegyesített és független Németországot, hogy ne vegyen részt más államok ellen irányuló szövetségben, — a Németországgal szomszédos népek számára is szavatolná a biztonságot, területi sérthetetlenséget és függetlenséget. A bizottság a berlini értekezlet határozatának különösen azzal a pontjával ért egyet, amely követeli, hogy Németországban ne jussanak többé semmi hatalomhoz azok az erők és emberek, amelyek és akik a Niúltban annyi szenvedést okoztak országuknak és a világnak. Németországban tiltsanak be minden militarista vagy neofasiszta tevékenységet. A bizottság helyesli a berlini értekezleten résztvett össznémet küldöttség nyilatkozatát, amely ünnepélyesen leszögezi: »A német nép túlnyomó többsége léte és nemzeti függetlensége érdekében nem hajlandó a háború előkészítését szolgáló katonai szövetségekben és szerződésrendszerekben résztvenni. Az egységes, békére törekvő Németország támogatni fog minden javaslatot és rendszabályt, amely a népek általános leszerelésére irányul.« A bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a négy nagyhatalomnak a lehető leggyorsabban újra fel kell vennie a tárgyalásokat az osztrák államszerződésről, amelynek egészében — néhány ponttól eltekintve — már meg is egyeztek. A bizottság támogatja mindazokat a törekvéseket, amelyek elősegítik a tárgyalások gyors és eredményes befejezését, hogy az osztrák nép ily módon a megszállás megszűntével biztosítva lássa demokratikus jogait, valamint országának függetlenségét. A bizottság foglalkozott azzal a határozattal, amelyet az ázsiai és csendesóceáni országok pekingi értekezlete 1952 október 12-én hozott a japán kérdésben. A bizottság helyesli és magáévá teszi az említett határozatot, amelynek legfontosabb intézkedései a következők: 1. Tekintettel az Ázsiában és csendesóceáni térségben uralkodó feszült helyzetre, amelyet a SanFranciscóban Japánnal aláirt, törvénytelenül megkötött különszerződés idézett elö, szükséges, hogy valamennyi érdekelt ország tényleges és általános békeszerződést kössön Japánnal, olyan szerződést, amely megfelel a potsdami nyilatkozat, valamint a japán kérdéssel kapcsolatos más nemzetközi megállapodások elveinek és szellemének. 2. Elengedhetetlen, hogy megakadályozzák és végetvessenek Japán újrafelfegyverzésének. Elengedhetetlen, hogy a japán népnek teljes segítséget nyújtsanak új, független, demokratikus, szabad és békeszerető Japán megteremtésére irányuló törekvéseiben. 3. Valamennyi külföldi csapatot azonnal ki kell vonni Japán területéről. Egyetlen külföldi hatalom sém kaphat felhatalmazást arra, hogy Japánban katonai támaszpontokat tartson fenn. Egyetlen külföldi hatalom sem kaphat felhatalmazást arra, hogy beavatkozzék Japán belügyeibe. 4. Hatályon kivül kell helyezni mindazokat a korlátozásokat, amelyekkel valamely külföldi kormány akadályozza Japán külkereskedelmét vagy gazdaságának békés kiépítését. Biztosítani kell Japán számára a szabadságot, hogy az egyenjogúság és kölcsönös kedvezmények alapján normális kereskedelmi kapcsolatokat tartson fel minden érdekelt országgal, hogy ezzel megjavuljanak a japán nép napról napr

a súlyosbodó életkörülményei. 5. A japán népet ma akarata ellenére mindinkább bevonják az egyre gyorsuló katonai előkészületekbe, mindenekelőtt azért, hogy katonáit a koreai arcvonalon bevessék. Ez napról nanra komolyabb mértékben sérti Japán nemzeti függetlenségét és általános háború veszélyét rejti magában. A pekingi értekezlet ezzel egyidejűleg nagy lendületet adott annak az akciónak, amely a világ e részén a béke biztosítása érdekében f oly k. Ami a srvarmati, félgyarmati és függő orpz*-rokat illeti, a bizottság a következő oontokba foglalt megállapodásra jutott: 1. A háborús előkészületek politikája, — amely fenyeget, hogy általános összeütközésbe vonja be a gyarmati és függő országokat, már most is a gyarmati elnyomás és külföldi beavatkozás megerősödéséhez vezetett, ami ellentétben áll a népek függetlenségére és biztonságára való jogával. 2. Ez a politika azokban a háborúkban jut kifejezésre, amelyeket Korea, Vietnam, Kambodzsa, Laosz és Malájföld népeire kényszerítettek, valamint az erőszakban és véres elnyomásban, amelyet Tunisz, Marokko, Kenya, sfcb. népeivel szemben alkalmaznak, jogos nemzeti függetlenségi törekvéseik elnyomására. A bizottság nem tekinthet el attól, hogy nyomatékosan elitélje az ilyen cselekedeteket, amelyek ellenkeznek a nemzeti függetlenség elveivel és a béke érdekeivel. Ez a politika kifejezésre jut a különböző országokra gyakorolt nyomásban is, amelynek célja, hogy olyan szerződéseket és kollektív, vagy kétoldalú egyezményeket kényszerítsenek rájuk amelyek hazájuk megszállásához, idegen katonai támaszpontok létesítéséhez, nemzeti kincseik elrablásához, nemzeti kultúrájuk lealjasításához, demokratikus jogaik felfüggesztéséhez, valamint faji megkülönböztetéshez vezetnek. A bizottság ünnepélyesen megerősíti azt az elvet, hogy minden népnek joga van szabadon, nünden idegen beavatkozás nélkül döntenie saját sorsáról. Gromiko elvtárs beszéde az ENSz-ben a tagielvétel kérdésével kapcsolatban Az ENSz-közgyülés különleges politikai bizottsága folytatta a tagfelvétel kérdésének vitáját. A. A. Gromiko, a Szovjetunió képviselője felszólalásában összegezte a tagfelvétel vitájának eredményeit. A vita megmutatta — mondotta Gromiko, — hogy a kérdéssel kapcsolatban két álláspont van. A szovjet küldöttség, valamint néhány más ország küldöttsége azt az álláspontot védelmezi, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetébe fel kell venni a lengyel javaslatban felsorolt mind a 14 államot. A másik álláspontot más országok, többek között az Egyesült Államok küldöttsége védelmezi. Eszerint az ENSz-be csak azokat az államokat kell beengedni, amelyek ilyen, vagy olyan szempontból kívánatosak az Egyesült Államok kormánya számára. Az amerikai képviselő ismét megmutatta — mondotta Gromiko, — hogy az Egyesült Államok kormánya csak egyes államok felvételének híve és felsorolta azokat az országokat, amelyeknek felvételét az Egyesült Államok kormánya sürgeti Ez a felsorolás nem tartalmazza sem Romániát, sem Magyarországot, sem Bulgáriát, sem Albániát, sem a Mongol Népköztársaságot. Miért nem tartalmazza? Azt mondják ezek az államok nem békeszeretöek. De miért nem idézett az amerikai képviselő egyetlen tényt sem, amely bármilyen mértékben bizonyította volna, hogy az általam megnevezett öt államot nem lehet békeszeretőnek nevezni? Nem, nem idézett és nem is :dézhetett. Azt mondják, hogy ezek az államok háborút követelnek az Egyesült Államok és néhány más ország ellen ? Nem, ezekben az országokban éppúgy, mint a Szovjetunióban senki sem követel háborút. Ezeknek az országoknak sajtójában nincs semilyen felhívás a háborúra. Ellenkezőleg, ezeknek az országoknak az államférfiai, ezeknek az országoknak a kormánya, ezeknek az országoknak a sajtója, ezeknek az országoknak a közvéleménye támogatta és támogatja a Szovjetunió javaslatait, amelyek a fegyverkezés csökkentésére, az atomfegyver betiltására irányulnak és követelik a háborús propaganda beszüntetését, a koreai háború befejezését. Vájjon ez nem ezeknek az államoknak a békeszerető hajlandóságáról, békeszerető politikájáról tanúskodik ? Feltétlenül erről tanúskodik. Ha az Egyesült Államok kormánya még mindig ellenzi ezeknek az országoknak a felvételét, akkor azt nyilvánvalóan nem azért teszi, mintha ezek az országok nem volnának békeszeretöek, hanem azért, mert nem haladnak az Egyesült Államok járószalagján. Az Amerikai Egyesült Államok képviselője arról beszélt — mondotta Gromiko, — hogy olyan országokban. mint Bulgária. Románia és Magyarország megsértik a békeszerződéseket. De a szovjet küldöttség különböző szempontokból, már többször felhívta az Egyesült Nemzetek Szervezetének figyelmét ennek az érvnek a lehetetlenségére. Ellenkezőleg, éppen azért akarják megakadályozni az Egyesült Államok bizonyos körei ezeknek az országoknak a felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, mert ezekben az országokban teljesifik a békeszerződéseket. Az Egyesült Államok képviselője — folytatta Gromiko — nyilatkozatában megpróbálta úgy feltüntetni a dolgot, mintha a Szovjetunió sértené meg az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának elveit. De hol folytatnak hisztérikus, fékevesztett háborús porpagandát ? Az Egyesült Államokban, vagy a Szovjetunióban ? Az ENSz elveit sárbataposó Egyesült Államokban. Es ki visel agresszív háborút Koreában? Talán a Szovjetunió? Ezt az agresszív háborút az Egyesült Államok folytatja, amely sok százezer főnyi csapatot küldött Koreába, többezer mérföldre az Egyesült Államoktól. Gromiko befejezésül felhívta a bizottság figyelmét az amerikai és néhány őt támogató küldött által beterjesztett határozati javaslatra, amelynek célja a már említett öt ország felvételének megakadályozása. E határozat elfogadása esetén a szovjet küldöttség nem vesz részt a bizottság munkájában — jelentette ki befejezésül Gromiko. Tel

?es zűrzavar jegvében ért véget az Atlanti Tanács ülésszaka - ismeri be a Combat Jelentés a jelenleg dúló háborúk megszüntetésének kérdéséről A Népek Békekongresszusa 2. számú bizottságának jelentése a jelenleg duló háborúk megszüntetésének kérdéséről. A bizottság egyhangúlag a kővetkezőket fogadta el: 1. KOREA KÉRDÉSÉBEN: a) Koreában azonnal meg kell szüntetni a hadmüveleteket. b) A bizottság magáévá teszi Kuo Mo-zso kínai és Kicslu indiai küldött következő javaslatait: »A hadifoglyok hazatelepítésének kérdését, a genfi egyezményben megállapított elveknek megfelelően »a koreai kérdés békés rendezésével foglalkozó bizottsága e' kell utalni. Valamennyi külföldi csapatot — ' beleértve a kínai népi önkénteseket is —vissza kell vonni és békés úton kell rendezni a koreai kérdést®. (Kuo Mo-zso javaslata.) »

Val amennyi hadifoglyot a nemzetközi jognak megfelelően kell hazaszállítani. Bizonyos, hogy a nemzetközi jogot különböző módon lehet magyarázni, de kétségtelen, hogy a hadmüveletek megszüntetése és a béke helyreállítása után könnyebb lesz az ezzel kapcsolatban felmerült ellentéteket megoldani.® (Kicslu javaslata.) ' HALÁJFÖLr KÉRDÉSÉBEN: m Azonnal .meg kell szüntetni az ellenségeskedést. A párizsi lapok közlik az Atlanti Tanács ülésszakának befejezéséről kiadott hivatalos közleményt. Az ülésszak menete és a sajtókommentárok azt mutatják, hogy az amerikai imperialisták továbbra is fokozzák nyomásukat nyugateurópai csatlósaikra, hogy ezek még nagyobb mértékben fegyverkezzenek. Ugyanakkor a nyugatenrópfti országok növekvő ellenállást tanúsítanak az amerikai követelésekkel szemben és így fokozódnak az ellentétek az agresszív Északatlanti tömbön beiül. Mint a hivatalos közvélemény mondja, az Atlanti Tömb országai tovább fegyverkeznek és »tovább fokozzák fegyveres erőik harcképességét*. A sajtó közleményeiből kiderül azonban, hogy az Egyesült Államok nyugateurópai csatlósai eléggé hidegen fogadták Ridgway tábornok ezirányú követeléseit. Az ülésszak eredményét kommentálva néhány lap az Atlanti Tömb válságáról ír. A »Combat« ezzel kapcsolatban a következőket írja: »Az Északatlanti Szövetség tanácsának ülésszaka a legnagyobb zűrzavar jegyében ért véget. Az Északatlanti Szövetség tagállamainak még sohasem kellett átélniök ilyen komoly válságot. Az Északatlanti Szövetség vezetői még sohasem találtak ilyen zord kérlelhetetlenségre, amely a szeretetreméltóság külső máza mögött jelentkezett.® b) Haladéktalanul ki kell vonni az országból a külföldi csapatokat. c) Maláj föld népe döntsön szabadon jövőjéről és rendelkezzék szabadon országának erőforrásaival 3. VIETNAM KÉRDÉSÉBEN: a) Vietnemban, Laoszban és Kambodzsában haladéktalanul meg kell szüntetni a hadműveleteket, b) Vietnamból. Laoszból és Kambodzsából késedelem nélkül ki kell vonni a külföldi csapatokat. 4 két fél felelősséget vállal azért hogy a visszavonulás során nem pusztulnak el további emberéletek és nem következnek be további anyagi károk. c) Biztosítani kell mindhárom ország számára a teljes és igazi függetlenséget. A kongresszus azt a kívánságát nyilvánítja, hogy miután kivonták a külföldi csapatokat Vietnamból, Laoszból és Kambodzsából, s miután visszaállították teljes függetlenségüket, az említett három ország és Franciaország egyenjogúság, valamint kölcsönös érdekeik alapján kössön szerződéseket kultúrális és gazdasági javainák a béke légkörében történő kicserélésére.