Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-23 / 305. szám, kedd

1952 december, 23 (II SZO Párt- és kormányhatározat egészségügyünk további fejlődésére vonatkozó intézkedésekről Egészségügyünk egész eddigi fej­lődése igazolja, hogy csak a kapi­talista rend bukása, a munkásosz­tály győzelme és a szocializmus építése hozza létre a népi egész­ségre vonatkozó igazi gondoskodás fejlődésének feltételeit. Az a for­radalmi változás, amelyet hazánk­nak a szovjet hadsereg révén való felszabadítása tett lehetővé és a dolgozó népnek a reakció fölötti februári győzelme tetőzött be, nemcsak a csehszlovák nép anyagi és kulturális színvonalának a rend­szeres emelkedését eredményezte, hanem megnyitotta az utat egész­ségügyi gondoskodásunk átépítésé­hez is. Ebben az átépítésben példaké­pünk a szovjet egészségügy, amely­nek színvonala és szervezete a leg­sajátosabb kifejezése a szocialista humanizmusnak. A szovjet minta szerint építjük nálunk is a szocia­lista egészségügyet, amelynek el­sősorban a betegségek megelőzése a célja; azt az egészségügyet, amelynek az a jellemvonása, hogy az egész nép számára hozzáférhe­tő; olyan egészségügyet, amely az egészségügyi gondozásban főkép azáltal ér el magas fokot, hogy mindennapi gyalkorlatába beviszi a tudomány legújabb eredményeit; olyan egészségügyet, amely a dol­gozók széleskörű aktív részvételére támaszkodik. Olyan egészségügyet építünk, amelynek támogatnia kell az ember teremtő erejének minden irányú fejlődését és egy új, boldog társadalom felépítésének ügyét szolgálja. Az ilyen egészségügy felépítésé­hez vezető úton 1945, de főkép az 1948. februári győzelem után a párt és a kormány gondoskodása folytán és a Szovjetunió hathatós segítsége révén nagy eredményeket értünk el. Ma egész lakosságunk csaknem kilenctized része jelentős egészség­ügyi gondozásban részesül. Az álla­mi költségvetésből az egészségügyi szolgálat biztosítására mindig na­gyobb összeget fordítanak; az 1937. évvel szemben minden egyes ember egészségének a gondozására csaknem tízszerte nagyobb össze­get fordítanak. Hála az államosí­tásnak, a kórházak, szanatóriu­mok, a gyógyfürdők, a gyógysze­rek gyártása és szétosztása meg­szűnt a magánvállalkozók gazda­godásának a forrása lenni. Évről­évre növekszik az egészségügyi in­tézmények hálózata. 1945 óta csak a kórházi ágyak szaporodása ls nagyobb volt, mint' az első köztár­saságnak az egész tartama alatt. Az érdeklődés homlokterében a dolgozók egészségéről való gondos­kodás áll, amelynek eredményei közvetlenül hatással vanank a gaz­dasági alap fejlődésére. Az egész­ségügyi goiidoskodás közeledik a munkahelyhez. Nagy gondot fordít a párt és a kormány az új nemzedék egészsé­ges fejlődésének a védelmére. Er­ről az anyák és gyermekek gondo­zására szolgáló intézmények háló­zatának rendkívüli növekedése is tanúskodik. Az egészségügyi munkának min­dig szilárdabb tudományos alapjait vetjük meg. Az egészségügy terén a tudományos kutatás olyan támo­gatásban részesül, amelyről a tu­dományos dolgozók azelőtt nem ls álmodtak. Két év leforgása alatt a legfontosabb egészségügyi prob­lémák kutatására 19 intézmény lé­tesült. Az egészségügyi káderek neve­lésének színvonala is emelkedett. Sok új egészségügyi iskola léte­sült; hét orvosi fakultás (fiók­fakultások) és 70 magasabb szak­iskola neveli most az egészségügyi dolgozókat. Ma aránytalanul több orvosunk, ápolónőnk és egyéb egészségügyi dolgozónk van. mint bármikor a múltban. 1937-ben egy v orvosra 1218 lakos esett, 1952-ben már csak 820. — Az egészségügyi dolgozók jó anyagi viszonyai biz­tosítva vannak. A forradalmi gaz­dasági és politikai változások és a további fejlődésnek a nagy kilátá­sai segítik őket abban, hogy a szo­cialista egészségügynek öntudatos építőivé váljanak. , Az egészségügynek az egyesítése, amelyet 1951-ben a pártnak és a kormánynak a határozata alapján valósítottak meg, megszüntette az azelőtti szervezeti széttagoltságot, amely egészségügyi gondozásunk további fejlődésének, megjavulásá­nak és következetes osztályirányá­nak egyik legnagyobb akadálya volt. A higiénikus és járványelle­nes szolgálat új organizációja je­lenti a következetes preventív irányt az egészségügyi gondozás­ban. Különösen Hangsúlyozni kell azt a tényt, hogy egészségügyi tekin­tetben fokozatosan, de még távol­ról sem elegendő módon megszűnt az egyenlőtlenség Szlovákia és a cseh országrészek között. A kormány egészségügyünk kér­déseinek mindig nagyobb figyelmet szentel. Ennek a figyelmességnek bizonyítéka főkép az 1952 június 24-éröl kelt azon határozata, amely főkép az üzemi dolgozók gondozá­sának a kérdéseivel és az egész­ségügyi káderek nevelésével foglal­kozik s amely csakugyan mozgó­sította az egészségügyi dolgozók kollektívumát feladataik teljesíté­sére. A nép anyagj jólétének a növe­kedése és a párt, valamint a kor­mány új szocialista egészségügyé­nek a felépítésére irányuló törek­vése a lakosság egészségi állapo­tának feltétlen javulásában mutat­kozik. A születések száma az 1937. évvel szemben 38%-kai emelkedett. Az egyetemes halálozás ugyanezen idő alatt 13%-kai csökkent. Ennél alacsonyabb halálozási arányszám még sohasem volt nálunk. A lakosság természetes szaporu­lata ugyanezen időben három és félszeresére, (sőt a cseh ország­részekben hatszorosára) emelke­dett. Egyúttal az ifjúság testi fej­lődése is határozottan javult. Kü­lönösen beszédes mutatója az egészségi állapotnak a csecsemő­halandóság görbéje. 1937-ben a csecsemő halandóság nálunk 11.74% (Szlovákiában pedig 15% körül mozgott), és a háború következté­ben, 1945-ben ez az arányszám 13.68 %-ra, (Szlovákiában 16.85%­ra) emelkedett, az elmúlt évben azonban a legalacsonyabb fokra szállott le, azaz a cseh országré­szekben 5.74 %-ra. az összállami viszonylatban 7.34%-ra. Ez a ked­vező fejlődés ebben az évben még gyorsabban fog haladni, mert az első nyolc hónapban a cseh or­szágrészekben csak 4.77%, az össz­állami viszonylatban 5.80% volt a csecsemőhalandóság. Ezek a tények beszédes bizonyí­tékai államunk az emberről való gondoskodásának. Eddig azonban nem távolitottuk el mindazokat a komoly akadályo­kat, amelyek az egészségügyi gon­dozás fejlődését gátolják. Ezek el­sősorban: a) az egészségügyi káderek szak­szerű és politikai érettségében mu­tatkozó hiányok, % b) a prevenció (megelőzés) és a gyógykezelés színvonalában, főkép­pen pedig az ember gondozásának a kultúrájában észlelhető hiányok. c) az egészségügy védő, preven­tív irányának meg nem felelő fej­lődése, d) a legfontosabb termelési ágak­ban dolgozóknak eddig ki nem elé­gítő preferenciája, e) a nagyközönségnek az egész­ségügyi gondozás céljai érdekében kifejtett csekély aktivitása. Ezek az alaphiányok különböző formában kiütköznek az egészség­ügyi szolgálat minden szakaszán. A higiénikus szolgálat és a járványos betegségek elleni küzdelem 1945 óta, főként pedig 1948 feb­ruárja óta rendszeresen javultak népünk élet- és munkafeltételei. Dolgozóink ezer meg ezer új lakást kaptak, a háborúban elpusztult he­lyeken új telepek épültek és az üzemek mellett is új telepeket épí­tenek. Számtalan vízvezetéki, gáz­vezetéki és csatornázási berende­zést hoztak helyre és újakat is épí­tettek. Egész sereg új üzem épült, s ezek a dolgozók egészségének a védelme szempontjából összehason­líthatatlanul magasabb színvonalon állanak, mint a kapitalizmus idején épült üzemek. Üdülőhelyek, játszó­terek létesültek, megnyíltak az az­előtt megközelíthetetlen parkok és a dolgozók százezreinek és a gyer­mekeknek alkalma van a pihenésre és üdülésre. Lényegesen megjavult a nép élelmezése. Mindez jótékony hatással van az élet és a munka feltételeire. Sok szép sikert értünk el a ra­gályos betegségek elleni küzdelem­ben is. A kiütéses tífuszt, amelyet a koncentrációs táborokból hurcol­tak be hazánk földjére, a legrövi­debb idő alatt teljesen megszüntet­tük. A hastífusz szintén háború után; járvány volt, de ezt is rövid idő alatt sikeresen legyűrtük. Cél­tudatos intézkedésekkel a gyakor­latban a šarlach okozta halandósá­got úgyszólván teljesen megszün­tettük és legalább tizedrészére csökkent az e betegségnél fellépő komplikációk száma. A torokgyík elleni kötelező oltás bevezetésével mélyen alászállott azoknak a száma, akik ebbe a be­tegségbe estek. Sikereket értünk el a gyermekbénulás elleni harc­ban is és ennek a betegségnek a gyógyítása is lényegesen javult. — Ezek az eredmények a ragályos betegségek okozta halandóság ha­tározott csökkenésében is megnyil­vánulnak. Az 1937-es évvel szemben a felére csökkent az ilyen halálos esetek száma,. Az emberről való szociális gon­doskodásnak e tagadhatatlan sike­rei ellenére az élet- és munkakör­nyezet higiéniájában még sok hiány mutatkozik. E bajok legeslegna­gyobb része ugyan még a kapita­lizmus korából származik, néhány eset azonban még ma is előfordul. A termelés és szétosztás szocia­lista formáit még nem mindig vé­gezik a szükséges higiénikus és járványellenes gondossággal; főkép­pen az élelmiszergyártás fejleszté­sében és központosításában, vala­mint az élelmiszerek szétosztásá­ban nem érvényesülnek mindig a higiéniának és a járványos beteg­ségek elleni küzdelemnek az alap­elvei. A kapitalizmus idejéből ma­radt bajokat, különösen a dolgo­zóknak munka közben való elégte­len védelmét és az üzemek környé­kének elárasztását olyan anyagok­kal, amelyek a levegőt és a folyó­vizet megfertőzik, hosszúlejáratú terv keretében kell eltávolítani a régi üzemek fokozatos átépítésével és a telepek megjavításával. De nem szabad megengedni, hogy a régi hibák megismétlődjenek az új üzemek és telepek építése alkal­mával is. Nem szabad megismét­lődniök az olyan eseteknek, ame­lyek néhány nagy építkezés alkal­mával megtörténtek (Kuíičice), ahol a munkásokra nézve szükséges la­kó- és élelmezési berendezések meg­késve, vagy a szükséges higiéni­kus és járványellenes követelmé­nyekre való tekintet nélkül készül­tek el. Ezeknek a hiányoknak egyik oka az volt, hogy ez év tavaszáig nem volt meg a higiénikus szolgálat és járvány ellen; küzdelem egységes rendezéséről szóló törvény. Ezt a hiányt megszüntették a higiénikus és járványellenes gondozásról szó­ló törvény kiadásával. Azonban szükséges, hogy ennek az elvei be­hatoljanak egész életünkbe, hogy a termelési minisztériumok, üze­mek, vállalatok és intézmények fe­lelős vézetôi sokkal nagyobb fi­gyelmet fordítsanak a törvény rendelkezéseire. szigorúan meg­tartsák a higiénikus és járvány­ellenes szolgálat szerveinek az uta­sításait és idejében rendelkezésükre bocsássanak minden javaslatot és tervet. Szükséges, hogy az egész­ségügyi minisztérium sürgősen ki­adja a szükséges utasításokat a higiénikus és járványellenes gon­dozás legfontosabb ágaira, szem­előtt tartva a szovjet rendelkezé­seket. Maguknak a dolgozóknak szintén sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaníok az egészségügyi és a higiénikus utasításokra, ezek ugyanis az ö egészségüket védik a betegségek ellen. Az egészséges életviszonyok és munkakörnyezetről való gondosko­dás ma egyike 'egföbb feladataink­nak; ezt tudomásul kell venniök a gazdasági minisztériumok, üzemek, vállalatok, intézmények és a népi igazgatás felelős dolgozóinak is. Az egészségügyi szabályoknak nemcsak valamennyi dolgozónak a birtokává kell lenniök a munka valamennyi ágában, hanem minden iskolában a tanítás alapvető réte­geinek is kell lenniök és egyikének az ifjúsági nevelés első feladatai­nak. Az egészségügyi és járványelle­nes gondozásban a hiányok meg­szüntetése érdekében a párt és a kormány elrendeli: Az egészségügyi- és az illetékes minisztereknek, a nemzeti bizottsá­goknak, hogy az üzemek és beren­dezések tervezése, projektálása és építése alkalmával a saját hatás­körükben biztosítsák a 4/1952. Sb. számú, a higiéniai és járványellenes gondoskodásról szóló törvény kö­vetkezetes keresztülvitelét, főként tehát azt, hogy szervezzék meg a szükséges egészségügyi intézkedé­seket és berendezéseket, amelyek biztosítják az építők és a jövő dol­gozói életének és munkájának hi­giénikus feltételeit. Az 1953. év folyamán a káderek szempontjából és dologi tekintet­ben is rendszeresen egészítsék ki valamennyi kerületben valamennyi higiénikus-epidemiológikus állomást, az Ostrava, Plzeň. Üstí n. L., Kar­lové Vary és valamennyi szlovákiai kerület külön preferenciájával. Biztosítsák. hogy 1953 ' január 31-ig kerületi higiénikusokat bíz­zanak meg, a kevésbbé jelentős ke­rületekben legalább részleges köte­lezettséggel. Káderi és dologi tekintetben a kórházak járványosztályait az 1953. év folyamán rendszeresen egészít­sék ki, hogy a ragályos betegek idejében való elkülönítése és ren­des gyógyítása biztosítva legyen. Dolgozzák ki és a kormánynak terjesszék be ezeket a higiénikus előírásokat és irányelveket: a) a tömeges elszállásolásra az átmeneti és tartós szállásokban 1952 december 31-ig; b) a tömeges élelmezésre 1952 december 31-ig; c) a tömeges szállítási szakmá­ra, a nyilvános fürdőhelyekre, für­dőkre és más közszolgálatokra 1953 V 31-ig; d) a többi alap higiénikus nor­mára a kommunális higiénia terén (a víz, a levegő, a föld védelmére), a munka higiénájának a szakmá­jában (a legfontosabb ipari szak­mákban), az élelmezés higiéniájá­nak a szakmájában fokozatosan 1953 végéig; a) a ragályos betegségek elleni harc elmélyítése érdekében: hogy 1953 III. 31-ig intézkedjék a ragá­lyos sárgaság okozta megbetegedés további csökkentéséről. b) 1953 VI. 30-ig intézkedjék Szlovákiában a hastífusz és a ma­lária további csökkentéséről, c) 1953 XII. 31-ig léptessen élet­be intézkedést a gyermekek első életévében a bárányhimlő okozta megbetegedések és a gyermekha­landóság csökkentése érdekében, d) 1953. XII. 31-ig terjesszen be a kormánynak tervezetet a torok­gyíknak. trachomának és a hastí­fusznak, mint tömegmegbetegedés­nek a kiirtására, 1953 V. 31-ig intézkedni kell a higiénia követelményeinek javítá­sáról az élelmezési nyersanyagok, félárúk és gyártmányok készítésé­ben és elraktározásukban, szállítá­suk, előkészítésük és eladásuk te­kintetében, főkép a betegség meg­előzésére nézve, az élelmiszerek ré­vén történő bélfertözések és mér­gezések tekintetében. 1953 V. 31-ig hosszú időre szóló tervezetet kell előkészíteni egyéb, konkrét intézkedésekre, azoknak a bajoknak a megszüntetése érdeké­ben, amelyek a higiénia körében az élet- és munkakörnyezetben felme­rülnek és elö kell terjeszteni a kormánynak. II. A preventív gondoskodás és a gyógykezelés 1945-ig a gyógykezelés nálunk nagy részben magánvállalkozási alapon, elemi módon, terv nélküli állapotban volt. A szanatóriumok, egy egész sereg fürdőintézet és az orvosi rendelők magánkézben vol­tak. Jó gyógykezelésben csak az részesült, aki meg tudta fizetni. A prevenció tengődött, többé-kevés­bé csak az önkéntes institúciók kezdeményezésére volt utalva. 1948 februárja után a preventív gondoskodás és a gyógykezelés fej­lődésében lényeges változásra ke­rült sor. Államosították a gyógyí­tóintézeteket és a fürdőket. A nemzeti biztosításról szóló új tör­vény kiterjesztette a dolgozók igé­nyeit a jó egészségügyi gondozás­ra és központosította a betegbizto­sítók szétforgácsolt gondozását. A szocialista egészségügy építé­sének akadálya maradt a gyógyke­zelésnek a prevenciótól való elkü­lönítése. 1951-ben sor került egye­sítésükre és ez megteremtette az organizációs feltételt az egész pre­venció és a gyógykezelés fejlődésé­hez a szovjet minta szerint. Hogy ehhez a példaképünkhöz legjobban és leggyorsabban köze­ledjünk, szükséges, hogy gyorsan kiépítsék azoknak a dol­gozóknak megfelelő gondozását, akiknek munkájától elsősorban függ a szocializmus eredményes felépítése; továbbá el kell mélyítenünk az üj nemzedéknek egészséges fejlő­désére irányuló gondozást, az egész egészségügyi gondozás súlypontját a betegségek megelőzésére kell he­lyezni; meg kell szüntetni azokat a be­tegségeket, melyek mint tömegbe­tegségek tömegesen lépnek fel; állandóan javítani kell a preven­ció és a gyógykezelés megszerve­zését és szakszerű színvonalát és főkép állandóan fokozni kell az em­berről való gondoskodás kultúrá­ját. Milyen eredményeket értünk el eddig ezen az úton? Az üzemi dolgozókról való gondoskodás Az üzemi dolgozók egészségügyi gondozásában az utóbbi időben fi­gyelemreméltó eredményeket értünk el. A prevenció és gyógykezelés egyesítése után egy évre az üzemi egészségügyi szolgálat terjedelme körülbelül megkétszereződött. 1937­ben még az üzemi egészségügyi rendelő ritka kivétel volt. 1952 első felében azonban már 531 üzemben volt ^egészségügyi központunk 1356 szakosztállyal és 827 további üzem­ben volt orvosi állomás. Ezenkívül munkában volt 196 üzemi gyer­mekotthon. Az ipari üzemek munkásairól va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom