Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-23 / 305. szám, kedd

Párt- és kormányhatározat egészségügyünk további fejlődéséről 16 egészségügyi gondozásba főkép az 1952 VI. 24-éröl kelt kormányhatározat után sok magasképesítésü dolgozó kapcsolódott be, köztük az orvosi fakultás tanárai is. Egyik-másik üzem azonban nem rendez be egészségügyi rendelőt a szükséges terjedelemben és felszereléssel; a legkirívóbb bajok ebben a tekintetben éppen a kulcsjelentöségü nagy üzemekben és a szocializmus építkezésein vannak, ahol az egészségügyi szolgálat nagyrészt nincs kellőképpen biztosítva. Az üzemi egészségügyi berendezések organizációs munkájában is vannak hiányok. Különösen súlyos és nem menthető hiány az, hogy némelyik rendelőben tömeges és hosszú ideig tartó várakozásra kerül sor, ámbár éppen az üzemekben lehet jól megszervezni a betegek célszerű behívását úgy, hogy ne zavarják meg a munkaidőt. Ma még sok olyan üzem van, amely eltűri, hogy az alkalmazottak a munkaidőben részesüljenek fogkezelésben, fizikális gyógyításban és más olyan szolgáltatásokban, melyeket el lehet halasztani. Ezzel főkép azok az alkalmazottak élnek vissza, akik nem akkordmunkát végeznek. Az ilyen kezelést elvben a munkaidőn kívül kell elvégezni. Az ambuláns gondozás rendelőiben ä városokban az egészségügy egyesítése után bevezették az állandó szolgálatot, és ez a dolgozóknak lehetővé teszi, hogy az orvost a munkaidőn kívül kereshessék fel. Üj kórházak és egészségügyi központok épülnek az ipari kerületekben. A fürdőhelyek is megnyíltak a dolgozók számára. A fürdökezelést dolgozók számára egyrészt az állam, másrészt a ROH biztosítja az ú. n. külön gyógykezelés formájában. Évről-évre növekszik ennek a gondozásnak a köre, amely folytatása és oszthatatlan része a prevenciónak és a gyógykezelésnek és jelentősen hozzájárul a dolgozók egészségének megszilárdításához. 1937-ben a betegbiztosítók számlájára fürdőkre és üdülőkre 39.973 biztosított személyt küldtek, 1951ben számuk már elérte az 163.028at. Javul az osztálykiválasztás a fürdőkbe való beutalás tekintetében is. A fürdőkben kezelt munkások száma magasra szökött 1945 után, de főkép 1948 februárja óta. Ámbár 1947-ben a fürdőbe küldött biztosítottak teljes számából csak 35.61% volt munkás, ez a százalékszám 1951-ben már 65.90%-ra emelkedett. Ennek ellenére azoknak a betegeknek a kiválasztásában és osztályösszetételében, akiket az állami egészségügyi igazgatás és a ROH fürdőibe és üdülőhelyeire küldenek, még mindig hiányok mutatkoznak, főkép a betegek kiválasztásában és behívásában. Felülbírálati szolgálat Az üzemi munkások érdekében kifejtett egészségügyi gondozás színvonalának megbízhátó mutatói azok az eredmények, melyeket a munkaképtelenséggel egybekötött betegségek elleni harcban érnek el. Ebben a harcban természetesen fontos tényező a felülbírálati szolgálat. A felülbírálati szolgálatot eddig nagy részben a régi »pénztári« módon intézik és ezért akadályozza a nehézkes adminisztráció és nyilvántartás. Sok nehézség származik főkép abból, hogy a munkaképtelenséggel egybekötött betegségek elleni küzdelemben nem használjuk fel eléggé a szi-vjet tapasztalatokat és munkaformákat, főkép a tanácsadó orvosi bizottságokat. A bizottságoknak eddig csak egy kis száma értékeli szovjet minta szerint a munkaképtelenség esetében hozott döntésben a nyújtott kezelés színvonalát is. Egyik-másik kerületben ezeket a bizottságokat még fel sem állították. — A felülbírálati szolgálatban a munkába való organizált toborzás érdekében nem ritkán az egészségi állapot és munkaképesség felelőtlen megítélésének az esetei is előfordulnak. Hasonló a helyzet a rokkantság ' megítélésében is. A vidéki dolgozókról való gondoskodás Az egészségügy egyesítése lehetővé tette a vidéki dolgozókról való egészségügyi gondoskodáiHkiszélesítését és megjavítását. Sok járásban betöltötték a vidéki körorvosi állásokat olyan helyeken, amelyek évek óta orvos nélkül voltak. Az egészségügyi szakmai dolgozók jobb szétosztásával, a kórházak szakosztályai számának az emelésével és a mentőszolgálat javításával a vidéki lakosságnak is lehetővé tették, hogy szakkezelésben részesülhessen, főkép az anyákról és gyermekekről való gondoskodás tekintetében. Ennek ellenére a dolgozó nép egészségéről való gondoskodás még sok tekintetben elmarad mezögaz daságunk fejlettsége mögött. A mezőgazdaságban előforduló sérülések elleni harc elmarad gépesítésének a tempója mögött. A sürgős mezei munkák idején még nem szervezik meg mindenütt a foko zott egészségügyi gondozást, még nem érvényesítik következetesen az EFSz, az Állami Traktorállomások és Állami Birtokok preferenciáját. A vidéken még nem gondoskodtak kellőképpen az orvosok szakszerű fejlődéséről. Az anyákról és gyermekekről való gondoskodás Nagy eredményeket ,, értek el az anyák és gyermekek gondozásában. Igen sok történt a káderek széles hálózatának és azoknak az intézményeknek a kiépítése tekintetében, melyek az egészségügyi szolgálatnak ezt a fontos szakaszát biztosítják. A járások nagyobb részében már van gyermek- és női szakorvos. A kórházak női- és szülészeti osztályainak a száma az 1937. évvel szemben ötszörösre nőtt, a gyermekosztályok száma t tizennégyszeresre. Óriási fejlődést mutatnak a gyermekotthonok; ezekben a helyszám az 1937. évi állapottal szemben huszonnégyszeresre emelkedett. Határozottan javult a szülő anyákról való gondoskodás is. 1937-ben a ČSR-ben a klinikai szülések száma csak 18.5% volt, az 1952. év első nyolc hónapjában köztársaságunkban a klinikai szülések száma 55.8% volt, (a cseh részeken egészen 72.1%). E gondoskodás eredménye az, hogy a szülés következtében történt halálesetek száma erősen csökkent. 1937-ben 1000 szülőasszony közül 4.9 halt meg, 1951-ben lecsökkent a halálozás száma 1.01, az 1952. év első felében pedig 0.8-ra, ezer születés után. De ezen a területen is még sok gátló körülményt kell elhárítani. A szülészeti klinikákon az ágyak száma egyáltalában nem kielégítő. A gyermekintézetek hálózatában is vannak hiányosságok. A gyermekotthonokban az egészségügyi gondozás még hiányos. Rendszeres orvosi felügyelet, egészségügyi és nevelési gondozás a gyermekotthonokban még nincs mindenütt rendesen biztosítva. Ennek az eredménye aztán az, hogy némely gyermekotthonban a gyermekmegbetegedések száma aránylag magas, ez pedig gyakran azt okozza, hogy az anyák a munkából kimaradnak és így meg van gátolva az asszonyoknak a munkába való bekapcsolódása. A prevenció, megelőzés Határozottan fejlődik, különösen az egészségügyi gondozás némely szakában, a prevenció, a megelőzés. A tanácsadó aktív gondozásában életkoruk első évéig ma valamennyi gyermeknek 71%-a van, valamennyi terhes nőnek pedig a 95%-a. A dolgozók preventív kezelése szintén egyre jobban érvényesül. A hivatásuk folytán betegségeknek kitett dolgozókat mtr sok üzemben rendszeres vizsgálatnak vetik alá. Rendszeres gondot fordítanak a tanuló ifjúság és a sorozásra kötelezett fiatalok egészségi állapotára is. Évről-évre ezer meg ezer olyan gyermeket küldeI nek az üdülőhelyekre, akiknek egészségét veszély fenyegeti, vagy akik a kiállott betegségek következtében legyengültek. Különleges üdülőhelyeket ( létesítenek azoknak a gyermekeknek, akik reumatizmusban vagy szívbajban szenvednek. E kedvező eredmények ellenére a betegség megelőzésére vonatkozó egészségügyi gondozás dolgában még sokkal tartozunk a szocialista alapelvnek. így pl. az üzemekben még nincs rendszeresen bevezetve a prevenció. Sokhelyütt még egymástól külön van választva a preventív gondozás a gyógykezeléstől. Még nincs kifejlődve az egészségügyi intézmények munkájának disspenzárius módja, aínely a betegeknek és az egészségi tekintetben veszélyeztetetteknek tényleges meglátogatásában és állandó szemmeltartásában, valamint egészségi állapotuk befolyásolásában áll. A legfontosabb lépés e hiányok eltávolítására az egészségügyi munka körzeti elvének fokozatos bevezetése lesz a szovjet »úCastek« mintájára. A körzeti elv abban áll, hogy az orvos, más egészségügyi dolgozók kollektívumára támaszkodva, teljes mértékben felel a saját körzete lakosságának egészségi állapotáért. Az organizációnak ez a módja lehetővé teszi, hogy következetesen érvényesüljön az egésálégügyi szolgálatban a teljes személyes felelősség elve; ez arra indítja az orvost, hogy jól ismerje a rábízott körzet lakóit és azt a környezetet, amelyben élnek. Ez lehetővé teszi neki, hogy aktív megelőző (preventív) és gyógyító beavatkozásokkal és az élet egészségügyi feltételeinek a figyelembevételével állandóan javítsa körzete lakosságának egészségi állapotát. A tömeges megbetegedések elleni küzdelem A tömeges betegségek elleni küzdelemben nagy eredményeket értünk el. Ez elsősorban a tuberkulózisról áll, amely azelőtt a dolgozók tipikus betegsége volt és első helyen állott á halál okainak a sorában. 1937-ben a tüdövész okozta hav lálozások száma az egész halandóság 8.4%-át tette ki, de ez a szám 1951-ben 5.8%-ra csökkent. Évrőlévre enyhülnek' ennek a betegségnek a súlyos esetei. Hála az egészségügyi központok szakosztályai kiterjedt hálózatának, ezt a betegséget már csírájában elfojtják. A védőoltások révén a tuberkulózisban megbetegedett gyermekek száma csaknem 80%-kai csökkent. A tüdőbaj elleni küzdelemben a nagyobb sikerek elérésében gátol bennünket a hosszú várakozási idő; a betegeket ugyanis nem lehet mindjárt elhelyezni a gyógyintézetekben és ezt a várakozási időt nem lehetett nagyobb mértékben megrövidíteni az ágyak számának óriási megnövekedése ellenére sem. Rendkívül jó eredményeket értünk el a nemibetegségek elleni küzdelemben. A PN eredményes akciója kapcsán mintegy 4% millió embert vizsgáltak meg és valamennyi megállapított esetben új, hatékony módszereket alkalmaztak. Még nincs eléggé kifejlődve a reumatizmus, a szívbajok, érbetegségek és rosszindulatú daganatok elleni harc. Különösen nincs még megvalósítva elegendő mértékben ezeknek a betegségeknek a prevenciója, a betegről való diszpenzáris gondoskodás révén. A sérülések elleni küzdelem A sérülések és következményeik elleni harcban nagy jelentősége ellenére csak most kezdődik az elsősegélynyújtás megszervezése, a sérülések idejekorán történő ápolása és a rehabilitációs gondozás a sérülés utáni állapotban. Az esetek nagyobb részében eddig még nem foglalkoztak a sérülések okainak elemzésével még nincs kifejlődve a sérülések prevenciója. Sok ~ üzem vezetősége nem teljesíti kielégítő módon azt a kötelességét, hogy a munka biztonságát fokozza. A ROH szervei a munkafelügyelet szempontjából nem teljesítik kellőképpen fontos feladataikat, még a régi módszert alkalmazzák. A munkavédelem és biztonsági bizottságai sok üzemben nem fordítanak elég gondot arra, hogyan teljesítik a munka biztonságáról szóló törvényt. Néhol ezeket a bizottságokat össze sem állították. A szakszervezeteknek eddig szintén nem sikerült megfelelő mértékben meggyőzni a dolgozókat arról, mennyire fontos a munkabiztonság elveinek és követelményeinek a megtartása. A gyógykezelés színvonala A prevenció és a gyógyító eljárás szakszerű színvonala állandóan fejlődik. Az új gyógymódok jelentékenyen megrövidítették a legfontosabb betegségek gyógykezelésének idejét és sok életet mentenek meg olyan esetekben is, amelyeket azelőtt gyógyíthatatlanoknak véltek, (pl. a tuberkulotikus agyhártyagyulladást). Ennek ellenére a preventív és gyógyító eljárásnak szakszerű színvonalában és megszervezésében komoly hiányok mutatkoznak. Számtalan ambulációs intézet kezelésének gyakran »futőszalag« jellege van. Az egészségügyi szolgálat vezetéséből származó bajok felesleges időveszteséget okoznak. Ehhez járul az egészségügyi intézmények területi széttagoltsága is. Az 1952 VI. 24-éröl kelt .kormányrendeletnek ezen intézmények központosításáról szóló rendelkezéseit nem tartják meg, főkép a nemzeti bizottságok. A prevenció és a gyógykezelés szakszerű szintjének a fejlődését meglehetős mértékben gátolja az ambuláciÓ3 kezelésnek a kórházaktól való különválasztása. Egyelőre az ambuláoiós orvosok csak csekély számban vannak bekapcsol, va a kórházi ázolgálatba; következetesen még nincs bevezetve az intézeti orvosok bekapcsolódása az ambulanciás szolgálatba. Az ilyen állapot hátráltatja az örvösek kvalifikációjának a fejlődését és ez munkájuk minőségére is károsan hat. így aztán még az első lépést sem tesszük meg a szovjet egyesített kórház bevált módszere felé. Az emberről való gondoskodás kultúrája Az egészségügyi intézetek nagy részének munkájából az emberről való gondoskodás meg nem felelő kultúrája tűnik ki. Ez az emberhez való régi viszonyból fakad, amely* szerint az orvosok nagy része csak »esetet« lát. Intézeteink egész sorában, főkép az egészségügyi központokéban, az egészségügyi dolgozók modortalanságával találkozunk, az emberi figyelmesség hiányában a betegek iránt, a paciensek egyik helyről a másikra való gépies küldözgetésével, udvariatlan, sértő és néha goromba viselkedéssel. ^ A helytelen kölcsönös viszonynak az egészségügyi dolgozók és a betegek között az oka természetesen néha a paciensek viselkedése is. Az egészségügyi intézetekben kevés gondot fordítanak a kellemes környezet kialakítására, pedig ez az első része a gyógyításnak. Az élelmezés színvonala a kórházakban szintén nem mindig megfelelő. Az emberhez való régi viszonyból eredő igen sok hiány tapasztalható főkép a fürdőhelyeken, ahol a borravaló-elfogadás igen rossz szokása még mindig erősen divatozik. A munka organizációja A munka organizációjában az egészségügyi intézetekben, főkép a körzetekben, szintén vannak komoly hiányok. A munkán organizációjának a megjavításával főkép a betegek szerfölötti megvárakoztatását kell csökkenteni és meg kell szüntetni az egyik orvostól a másikho^ való küldözgetésüket. Az új munkaformák következetes bevezetését, ami egyike az egészségügyi munka színvonalába való emelkedés feltételeinek, megnehezíti az a tény, hogy eddig még nincs megoldva a magánrendelések kérdése. A magánrendelés vezetésének érdeke gyakran eltéríti az orvost a nyilvános intézetekben való működéstől és meglassítja szocialista egészségügyi dolgozókká való átformálásukat. A magánrendelők átvétele szervezés nélkül és nem egyöntetűen történik; a magánrendelőket az állami intézetek rendszerébe legtöbbnyire csak forma szerint kapcsolják be és továbbra is a régi módon dolgoznak bennük. A magánrendelők átvételénél az egész eljárásba tervszerűséget, rendet és nagyobb következetességet kell bevinni. A hiányok megszüntetése érdekében és hogy a prevenció és gyógykezelés további fejlődése biztosítva legyen, a párt és a kormány elrendeli az egészségügyi miniszternek és az érdekelt minisztereknek főkép azt, hogy az 1953. év folyamán rendszeresen egészítsék ki az egészségügyi intézményeket, főként a névszerint felsorolt üzemekben és az 1954-re megszabott tervben biztosítsák kiépítésüket, úgyhogy ezek az intézmények megfeleljenek az üzemi dolgozók preventív- és gyógykezelésének; hogy biztosítsa, hogy az egészségügyi igazgatás szervei, az üzemek vezetőségeivel és a ROH szerveinek közreműködésével az üzemekben: a) 1952 XII. 31-ig szabják meg az üzemekben a munkásegészségügyi körzeteket és szervezzék meg e körzetekben az egészségügyi gondozás juttatását a körzeti elv alapján; b) javítsák meg az üzemi egészségügyi intézmények munkaszervezetét, úgyhogy megszűnjék a felesleges időveszteség, főként, hogy az olyan esetek kezelése, melyek nem halaszthatatlanok (fogkezelés, fizikális gyógymód, stb.), elvben a munkaidőn kívül történjék; tegyék meg a szükséges intézkedéseket arra, hogy elmélyítsék a dolgozó ifjúság egészségügyi gondozását, főkép az állami munkaerőtartalékok iskoláinak tanulóiét és 1952 XII. 31-ig az állami munkaerőtartalékok iskoláival együtt a kerületi utánpótlás gondozása érdekében minden kerületj ben biztosítsák a vezető orvos szolgálatát; hogy a Központi Szakszervezeti Tanács elnökének közreműködésével tegye meg az intézkedéseket a munka biztonságának a fokozására, a munka és a közlekedés lebonyolítása közben történt sérülések csökkentésére, de főkép azt, hogy biztosítsa: a) rendes teljesítését azoknak a kötelességeknek, melyek az üzemekre a munka biztonságának a fokozása tekintetében háramlanak; b) hogy az üzemekben az üzemi vezetőséggel, a ROH és az egészségügyi szolgálat szerveinek bevonásával tárgyaljanak meg minden sérülést és e sérülések okait; c) tárgyaljanak meg minden halálos sérülést és ezek okait az illetékes minisztériumok testületeivel; 1953 IV. 30-ig dolgozzanak ki tervet a sérültekről való szervezett gondoskodás bevezetésére (traumatológikus szolgálat) és a sérültek meggyógyítására. és 1953 VI. 30-ig vezessék be ennek a szolgálatnak az új organizáció/át, tekintettel azokra az üzemekre, ahol nagy a sérülések száma; a Központi Szakszervezeti Tanács elnökétől megköveteli, hogy szigorítsa meg az ellenőrzést a dolgozók védelmére szolgáló intézkedések végrehajtása tekintetében és teljes mértékben használja fel azt a jogkört, melyet a munka biztonságáról szóló törvény a munkafelügyelet szerveinek nyújt; az intézkedések végrehajtásáról és eredményükről 1953 VI. 30-ig tegyen jelentést a kormánynak; — bízza meg a szakszervezeti szövetségeket, hogy 1953 III. 31-ig tárgyalják meg az illetékes minisztériumokkal a biztonsági rendszabályok kidolgozására vonatkozó terveket azoknak a munkaköröknek és szakaszoknak részére, amelyeknek számára eddig ilyen rendszabályokat még nem adtak ki, vagy ahol nem felelnek meg; \