Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-23 / 305. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952 december 23, kedd 2 Kčs V. évfolyam 305. szám Sztálin művei — a tanulságok kimeríthetetlen forrásai (2. Befejeződött a Népek Békekongresszusa (3. old.) A Népek Békekongresszusának felhívása a világ népeihez (4. old.) Felszólalások a Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciáján (5—6. old.) Párt- és,, kormányhatározat egészségügyünk további fejlődésére vonatkozó intézkedések­ről (7—11. old.) A békeszerető emberiség hangja Bécsben végetért a Népek Béke­kongresszusának ülése. A történelem­ben nem volt olyan nemzetközi ösz­szejövetel vagy kongresszus, amely hatalmassága, a képviselt nemzetek száma, a küldöttségek összetételének szélessége tekintetében és fontosság dolgában felért volna a Népek bécsi Békekongresszusával. A 85 országot képviselő majdnem kétezer küldöttnek, a legkülönbözőbb politikai csoportod szociális rétegek, pacifista, vallási és' kul túrszerveze­tek képviselőinek részvétele, az egész világ becsületes férfiai és női száz­millióinak figyelme, amellyel a kon­gresszus tárgyalásának lefolyását ki­sérték és azok a nagy remények, amelyeket e világgyülésbe vetettek, nem hagytak kétséget a felől, hogy a népek történelmi jelentőségű kon­gresszusáról, minden jóakaratú em­ber kongresszusáról volt szó, akik az új világháború borzalmas veszedel­mével szemtől-szemben békés úton akarják megoldani a viszályokat, kö­zös és legnagyobb érdekük — a béke nevében akarnak egyesülni. A kongresszus napirendjén a jelen­legi nemzetközi helyzet legfontosabb problémái voltak. A kongresszus ple­náris záróülése egyhangúlag <?s tün­tetően jóváhagyta „a népek béke­kiáltványát" és az „öt nagyhatalom kormányaihoz intézett felhívást". A bécsi kongresszus résztvevői' ta­nú: voltak annak, hogy az összes résztvevő küldöttségek egységes aka­rata és lelkes felhívása a népek béke­szerető együttélésére történelmi je­lentőségűén szabadon nyilvánult meg. Épúgy tanúi voltak a világimperia­lizmus ellen emelt legsúlyosabb vád­nak, amely a világmonopóliu­mok legnagyobb nyereségeinek érde­kében a népeket új, még borzalma­sabb világháborúba igyekszik dönte­ni. A vád felháborító szavai, amelye­ket a küldöttek a kongresszus emel­vényéről az egész világnyilvánosság előtt mondtak el, megerősítették, hogy a népek visszautasítják a nem­zetközi problémák erőszakos megol­dásának gaz, imperialista politikáját, hogy elítélik a nemzetközi feszültség szándékos fokozását, a népek közötti gyűlölködés szítását, a rabszolgaság­badöntést és a wall-streeti halálkeres­kedők szédületes nyereségeinek érde­kében testvérgyilkos háborúkra való uszítás politikáját, amiért a népek emberi vérpatakokkal, a szenvedés és nyomor mérhetetlen keserűségével fi­zetnek. „Az a véleményünk, — áll a kon­gresszus kiáltványában — hogy az államok között nincsenek olyan vi­szályok, amelyeket ne oldhatnának meg tárgyalással." A kongresszus teljes egyhangúság­gal elítélte az erőszaknak, mint a nemzetközi viszályok elintézése esz­közének használatát és felhívással fordult az öt nagyhatalom kormá­nyához, hogy rögtön kezdjék meg a tárgyalást és kössenek békeegyez­ményt. Az egész világ 600 millió fér­fia és nője már e követelmény mellé állt. ,,Az öt nagyhatalom közti meg­egyezés, a békeegyezmény megkötése véget vet a nemzetközi feszültségnek és megóvja a világot a legnagyobb szerencsétlenségtől. Ez valamennyi nép követelése!" E nagyjelentőségű szavakból az egész világ százmilliós tömegeinek törhetetlen akarata szól, hogy az összes nemzetközi viszályokat tár­gyalással és soha sem erőszakkal, há­borúval oldják meg. E szavak kifeje­zik a világbékearcvonal határtalan erejét, amelyben a bécsi kongresszu­son a bekevédök minden ország töb­bi békeszerető embereivel együtt testvériesen kezet fogtak azokkal, akik eddig, a világbékemozgalmon kí­vül állottak. Az új háborús világtüzvész vesze­delme különösen növekedett a koreai háború elharapódzásával. Nemcsak ennek során fenyegeti a koreai népet az amerikai kannibáloktól való kiir­tás, hanem a fegyverszüneti tárgya­lásoknak az -amerikai parancsnokság részéről történő rendszeres meghiú­sításával növekszik a háborúnak az egész Távol-Keletre való további ki­terjedésének veszedelme. Hasonlókép­pen veszéllyel fenyegetnek az angol­francia gyarmatosítók vietnami, kambodzsai és malájföldi háborús ka­landortettei is. Ezért a népek béke­kcngresszusa az öt nagyhatalom kor­mányaihoz fordul és követeli, hogy azonnal szüntessenek be minden há­borús akciót Koreában, Vietnamban és Malájföldön. „Ha a harcok meg­szűnnek, — áll a kiáltványban — a hadakozó felek könnyebben meg­egyezésre jutnak a vitás kérdések­ben". A bécsi KQnzerthaus termében nem volt olyan küldött, akit az egész bé­keszerető emberiséggel egyetértésben ne háborított volna fel a baktérium­háború felidézése, .a napalm használa­ta s az amerikai intervenciósok töb­bi, Koreában elkövetett barbár gaz­tettei. Keményen és kérlelhetetlenül hangzott az egész világba a koreai dühödt' háború amerikai előidézői el­leni vád. A hadifoglyokon elkövetett áliatiasságok újabb hullámának elő­idézéséről szóló megrendítő hír, hogy Kocsedo-sziget és Csedzso nevéhez most még további — Ponan is mellé került, megerősítette a népeket abbe­li meggyőződésükben, hogy a békéért a győzedelmes befejezésig kell har­colni. A kongresszus élesen elítélte mind­ezeket az állatiasságokat és teljes sú­lyával az atom-, baktérium-, vegyi és más tömegpusztítást s a polgári lakosság kiirtását szolgáló más fegy­verek abszolút betiltása mellett állt k: és követeli, „hogy minden állam csatlakozzék az 1925-ös genfi jegyző­könyvhöz". A kongresszus hangsú­lyozta, hogy az amerikai vandálok­nak a koreai háborúban elkövetett kegyetlenségei a világ minden népe számára nyomatékos figyelmezteté­sül szolgálnak, hogy fokozzák éber­ségüket. A fontos kérdések egyike, amely körül a kongresszuson különösen élénk vita fejlődött ki, a német és a japán kérdés volt. Az új háború elő­idézésére irányuló angol-amerikai tervek tartozékát képezi a német és a japán militarizmus újjáélesztése. A bécsi kongresszus, amely elemezte a Németországgal és Japánnal való törvényes békeszerződések megköté­sének problémáját, amelyektől függ az európai és ázsiai békefenntartása, egyhangúlag arra a nézetre jutott, hogy „a tárgyalással békés megoldás­ra lehet jutni" a jelenlegi problémák terén. „Az a véleményünk, — áll a kiáltványban — hogy minél rövidebb idő alatt meg kell kötni a békeszer­ződést az egységes és demokratikus Németországgal, ami lehetetlenné tenné bármely más ország ellen irá­nyuló háborús szövetségbe való be­lépését". A békeszerető népek teljes mér­tékben jóváhagyják és támogatják a bécsi kongresszus javaslatát. A szovjet küldöttek valamennyi felszólalása magávalragadó békema­nifesztáció volt, amelyeket' az egész terem tomboló lelkesedéssel fogadott. A háború veszedelmének eltávolításá­ért folytatott világküzdelemben a szovjet nép vezető szerepének tüntető elismerése is volt ez. Megerősítést nyert az, hogy a népek nem hisznek a „szovjet agresszió veszedelméről" szóló imperialista hazugságokban. Kuominen finn küldött éppen a finn­Kiosztották az 1952. évi Nemzetközi Sztálin-békedíjakat A moszkvai sajtó december 21-én a következő hírt közölte: December 17—20-ka között D. V. Szkobelein aka­démikus elnöksége alatt, »A nemzetek közötti béke megszilárdításáért« nemzetközi Sztálin-díjak bizott­sága ülést tartott. A bizottság megtárgyalta az ez évre odaítélendő nemzetközi Sztálin-díjakra beérke­zett javaslatokat és a következő határozatot hozta: »A nemzetek közötti béke megszilárdításáért« nemzetközi Sztálin-díjak 1952-es évre történő oda­ítéléséről. »A nemzetek közötti béke megszilárdításáért® nemzetközi Sztálin-díjak odaítélésére alakult bizott­ság 1952 december 20-í határozata: A béke megőrzéséért és megszilárdításáért folyta­tott harcban elért kiváló érdemekért »A nemzetek kö­zötti béke megszilárdításáért« nemzetközi Sztálin­dijakat a világ különféle országai, demokratikus erői következő képviselőinek ítélik oda: 1. Vves Farge-nak, (Franciaország); 2. Szaifuddin Kitcslev-nek, — az összindiai béke­bizottság elnökének; 3. Elise Branca-nak a Brazil Nőszövetség dolgo­zójának; 4. Paul Robeson-nak, (USA); 5. Johannes Becher-nak, író, (Német Demokratikus Köztársaság); 6. James Ertdicott lelkésznek, (Kanada); 7. Ilja Erenburg írónak, (Szovjetunió). Aláírták: D. V. Szkobelein akadémikus, a bizott­ság elnöke Kuo Mo-zso (Kína), Louls Aragon (Fran­ciaország), a bizottság alelnökei, N. Andersen Nexő (Dánia), John Bernal (Anglia), Pablo Neruda (Chi­le), Jan Bembovvszki (Lengyelország), Mlchail Sza­doveanu (Románia), A. A. Fagyejev (Szovjetunió), a bizottság tagjai. Moszkva, 1952 december 20.« J. V, Sztálin 73. születésnapjának megünneplése Prágában J. V. Sztálin születésnapja előes. téjén köztársaságunk valamennyi vidékének városaiban és falvaiban számos ünnepi estet és akadémiát rendeztek. A Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottsága és a Cseh­szlovák Szovjet Barátok Szövetsége Központi Bizottsága által a prágai Nemzeti. Színházban rendezett ün­nepségen résztvett Klement Gott­wald köztársasági elnök. 19.15 órakor a zsúfolásig megtelt Nemzeti Színházban felhangzottak a „Libusa" című oipera harsona dal­lamai és a jelenlevők lelkes tapsa közepette az elnöki páholyba lépett Klement Gottwald köztársasági el­nök a feleségével. Amikor az üd­vözlés zaja elült, a Nemzeti Színház zenekar a eljátszotta a csehszlovák é s a szovjet himnuszt. Az ünnepélyesen feldíszített szín­padon a díszelnökségben a csehek és a szlovákok Nemzeti Arcvonalá­nak, valamint a CsSzBSz Központi Bizottságának képviselői foglaltak helyet és a díszhelyen A. J. Bogo­molov, a Szovjetunió prágai nagy­követe ült. Az ünnepi gyűlést a CsSzBSz el­nöke, Zdenek Nejedlý akadémikus, iskolaügyi miniszter, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke nyi­totta meg, aki nagyon szívélyesen üdvözölte Klement Gottwald köztár­sasági elnököt és a becses vendéget, A. B. Bogomolov szovjet nagyköve­tet. Üdvözölte aztán a többi meg­jelenteket is, közöttük Antonín Zá­potocký kormányé 1 Bököí V. Siroky, dr. J. Dolanszky, Zdenek Fierlinger, dr. J. Kiszely, kormányelnökhelyet­teseket, a minisztereket, a CsKP KB' titkárait és tömegszervezetek kép­viselőit. Továbbá jelen voltak a né­pi demokratikus államok nagyköve­tei és követei és más diplomáciai képviselők élükön a diplomáciai tes­tület doyenjével, V. Grosz lengyel nagykövettel, a Szovjetunió és a népi demokratikus államok ka­tonai attaséi. Dr. Zdenek Nejedlý professzor miniszter megnyitó beszéde után Antonín Zápotocký,. a Nemzeti Arc­vonal Központi Akció Bizottságá­nak elnöke és kormányelnök emel­kedett szólásra é s elmondotta ün­nepi beszédét. A kormányelnök beszéde után, amelyet a jelenlevők lelke s tapsa és „Sztáljn-Moszkva-Béke" kiáltá­sok kísértek, Václav Dávid a CsSz BSz KB elnökhelyettese, a nemzet­gyűlés elnökhelyettese és a CsKP KB titkár a felolvasta a Nemzeti Arcvonal Központi Akció Bizottsá­gának és a CsSzBSz KB-nek J. V. Sztálin generalisszimusz 73. születés­napja alkalmából írott üdvözlő leve­lét, amelyet a gyűlés újabb lelkes tapssal fogadott el és hagyott jóvá. Dr. Zdenek Nejedlý professzor ez­után az ünnepi gyűlés első részét a következő szavakkal fejezte be: „Éljen a Csehszlovák Köztársaság és a nagy Szovjetunió közötti fel­bonthatatlan szövetség!" „Éljen, sokáig éljen az egész emberiség és Csehszlovákia boldogságára a nagy Sztálin!" Az est további részében művésze­ink fejezték ki hódolatukat a dolgo­zók legnagyobb tanítójának, J. V. Sztálin generalisszimusznak. A prágai ünnepi gyűlés üdvözlő levele J. V. Sztálinhoz JOSZIF VISSZÁRIONOVICS SZTÁLIN-nak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének, MOSZKVA-KREML. Mi, Csehszlovákia közéletének képviselői, akik az Ön 73. születésnapja tiszteletére rendezett ünnepi esten összegyűltünk, szívélyes üdvözleteinket és forró jókívánságainkat küldjük Önnek, drága Sztálin elv­társ. (Folytatás a 2. oldalon) Velünk együtt az őszinte szeretet és odaadás érzé­sével adózik Önnek egész dolgozó népünk, amely az Ön személye iránti forró érzéseiben kifejezésre jut­tatja a hatalmas Szovjetunió és a kommunizmust építő hős népe iránti szeretetét is. A Szovjetunióval való barátság, szövetség és együttműködés a mi legdrágább kincsünk, a mi leg­nagyobb történelmi vívmányunk. Jól tudjuk, hogy Csehszlovákia nemzeteinek szilárd és örök szövetsége a Szovjetunió nemzeteivel életadó erő, amely hazánk felvirágzásához és boldogságához vezet. Népünk ke­mény ökle szétzúz mindenkit, aki kezét merné emel­ni a szovjet nép és közöttünk fennálló szent és sért­hetetlen kapcsolatokra. Leszámoltunk az amerikai imperializmus aljas ügynökeivel, akik a csehszlovák szovjet testvéri kapcsolatok meggyengítésére és meg­semmisítésére törekedtek. Csehszlovákia Kommunista Pártja köré felzárkózva és az országos pártkonferen­cia határozataitól megerősítve, szent barátságunkat szemünk fényeként fogjuk őrizni. A Csehszlovák-Szovjet Barátság Hónapjában né­' k pünk újból és határozottan kifejezésre juttatta szi­lárd akaratát, hogy tanulni akar Lenintől. Sztálintól és a szovjet emberektől, újból és fennhangon kifeje­zésre juttatta, hogy mindig és minden körülmény kö­zött a Szovjetunió oldalán áll és állani fog. Önnek, Sztálin elvtárs, forró hálánkat fejezzük ki mindazért, amit az emberiségért és a ml országun­kért tett. Ön teljesítette a halhatatlan Lenin hagya­tékát, az Ön bölcs vezetése alatt felnövekedett a ha­talmas szovjet szocialista állam,, az egész világ béké­jének és haladásának legyőzhetetlen bástyája. Né­pünk mérhetetlen hálával tekint Önre felszabadítá­sáért. ön nevelte ki a Szovjetunió nemzeteinek test­vériségét és az Ön érdeméből lettek lefektetve a Csehszlovákia nemzetei és a Szovjetunió nemzetei közötti barátság szétbonthatatlan alapjai. Önnek kö­szönjük azt a mindennapi önzetlen segítséget amely­ben a Szovjetunió oly bőségesen részesít bennünket és amely nélkül nem építhetnénk a szocializmust ha­zánkban. Köszönjük Önnek, drága Sztálin elvtárs, az Ön új lángeszű művét, »A szocializmus közgazda­sági problémái a Szovjetunióban«-t, amely mérhetet­len támogatást jelent nekünk a szocializmus építésé­ben Csehszlovákiában. Boldogok vagyunk, hogy a kizsákmányolás, az el­nyomás és nyomor régi világával való leszámolás nagy időszakában éliink. Hogy az új, igazságos tár­sadalmi rend fellépésének időszakában élünk, abban az időszakban, amelyet a világ népei joggal nevez­tek el Sztálini korszaknak. Büszkék vagyunk arra, hogy a Szovjetunió oldalán és az Ön lángeszű vezetésével, a béketábor többi or­szágaival együtt az emberiség boldogabb jövőjéért, s a kommunista társadalomért és az egész világ bé­kéjéért folyó világtörténelmi küzdelem első soraiban haladunk. ígérjük Önnek, legjobb tanítónknak és barátunk­nak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja dicső­séges XIX. kongresszusának tárgyalása és eredmé­nyei által megerősítve, szeretett Csehszlovák Kom­munista Pártunk vezetésével az országunkban lévő legjobb tanítványával, drága elnökünkkel, Klement Gottwald elvtárssal az élén, fokozzuk erőfeszítésein­ket első ötéves tervünk feladatainak teljesítéséért és túlteljesítéséért, egész népünk boldog jövőjének és a világbéke megőrzésének érdekében. Hosszú évekig éljen, legyen egészséges és friss a ni (1 rág:* Joszif Visszárionovics Sztálinunk, bölcs tanítónk és atyánk, a béke zászlóvivője! A Nemzeti \ re vonal Központi \keió Bizottsága, A Csehszlovák Szovjet Barátok Szö­vetségének Központi Bizottsága.

Next

/
Oldalképek
Tartalom