Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-23 / 305. szám, kedd

U J szo 1952 december 23 Sztálin müvei — a tanulságok kimeríthetetlen íorrásai A. Zápotocký kormányelnöknek Sztálin elvtárs 73. születésnapja alkalmából Prágában megtartott ünnepi esten mondott beszédéből Mai ünnepi gyűlésünk Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs 73. születésnapjáról való megemléke­zésnek van szentelve. Elvitathatatlan, hogy Sztálin elv­társ személye ma már mindörökre halhatatlanul beíródott a világtör­ténelembe. Nagyságát, jelentőségét és tekinteté­lyét má megrögzött ellenségei -és ellenfelei sem hagyhatják figyelmen kívül. Ez a történelmi nagyáág abban rejlik, hogy minden 1 tevékenysége és munkája, egész életmüve Marx, Engles és Lenin, a proletariátus nagy tanítói és vezérei folytatójá­nak müve, az emberi társadalom új fejlődési korszaka szilárd és széles alapjai lerakásának müve, az új társadalmi rend építésének müve, a szocializmus és a kommunizmus építésének müve. Ezért a magunk és az egész világ dolgozó népének Sztálin elvtárs iránti szeretete, csodálata és tisz­telete nem mulandó és ideiglenes valami. Hisz éppen Sztálin az, aki szi­lárdan és tántoríthatatlanul a tu­dományos szocializmus elméleti ta­nítására támaszkodva, megőrizve a nép széles tömegeivel való legszéle­sebb kapcsolatot, világosan elemez­ni tudja a jelenlegi viszonyokat, meg tudja érezni a szükségleteket és matematikai biztonsággal meg tudja találni a jelenlegi problémák megoldásának pontos módját, vilá­gos feleletet tud adni a legsürgő­sebb kérdésekre, szét tudja oszlatni a kétségeket, irányelveket tud ki­tűzni és meg tudja mutatni a he­lyes utat az emberiség boldog jö­vőjének felépítése felé. Ezért nagy Sztálin, ezért kicsik és semmirevalók a régi világ mind­azon köztársasági elnökei, táborno­kai, államférfiai és politikusai, akik az utóbbi évtizedek alatt igyekez­tek és ma is igyekeznek egyedül azzal beírni nevüket a történelem­be, hogy a Sztálin ellen és a szo­cializmus építésében korszak­alkotó müve ellen éppoly gyűlöle­tes, mint hiábavaló támadásokat in­dítanak. Számolják csak meg a régi kapi­talista világnak hány úgynevezett megénekelt szövetségeket, tengelye­ket, egyezményeket, építő, támadó­térveket szövögető és az üj szocia­lista világ sztálini építése ellen egyenesen bűnös rablóháborúkat előidéző vezére játszotta el bűnös szerepét, hány tűnt el a süllyesztő­ben és került a politikai szemét­dombra. Semmi kétségünk sincs afelől, hogy úgy, ahogy Hitler, Mussolini és más reakciós társaik végezték, úgy végzik majd újkori kővetőik is akár az USA-ban, akár Jugoszlá­viában és máshol. Sztálin és korszakalkotó müve azonban megmarad és tovább fog­ja folytatni és győzedelmesen fej­leszteni az új kapitalista kizsákmá­nyolástól, rablóháborúktól mente­sült világ kiépítését, az örömteljes alkotómunka, a szocializmus és a kommunizmus világának építését. /A szocialista út helyességének és győzelmének hitétől és meggyözö­• désétöl áthatva emlékezünk meg ma Sztálin elvtárs születésnapjáról. Nemcsak azért emlékezünk meg Sztálinról, hogy nagyságát ünnepel­jük, különösképpen azért emléke zünk meg, hogy tanuljunk töle. Az hiszem, nagy felszabadítónk és barátunk iránti tiszteletünk és hálánk adójának legjobb és leghe­lyénvalóbb kifejezése — tanulni és újra tanulni az ő nagy bölcseségé­böl és gyakorlati példáinak kime­ríthetetlen forrásából, hogyan kel! megoldani az új élet és a szocializ­mus építésének bonyolult problémá­ját. Ezért ma is, amikor népi demo­kratikus köztársaságunk a csehek és a szlovákok Nemzeti Arcvonala Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével a szocializmus építésé­nek teljes áramlatában áll, a prob­lémák és nehézségek egész sorával találkozva, néhány hasonló helyze­tet szeretnék felemlíteni, amelye­ken a Szovjetunió és Kommunista Pártja keresztülment és amelye­ket Sztálin elvtárs vezérlete alatt helyesen és győzelmesen megoldott. Az 1930-as években történt, ami­kor a szocializmus építkezését a Szovjetunióban a trockista oppozíció és árulása veszélyeztette, amellyel csak 1936-ban az árulók elítélésévél számoltak le végérvényesen Sztálin elvtárs érdeméből. Az SzK(b)P Központi Bizottsá­gának plénumában 1937 március 3­án Sztálin elvtárs beszámolójában felsorolta, mily fő tényeket kellett számításba venni: „Elsősorban: az idegen államok ügynökeinek kártevő, felforgató és kémtevékenysége, akik között jelen­tősen aktív szerepet játszották a trockisták is^ ilyen vagy olyan mér­tékben ellepte összes szervezetein­ket mind a gazdasági, mind az ad­minisztratív és pártszervezeteket. Másodszor: idegen államok ügy­nökei, beleértve a trockistákat is, nemcsak az alacsonyabb szerveze­tekbe hatoltak be, hanem bejutot­tak néhány felelősségteljes helyre is. Harmadszor: néhány elvtársunk mind a városokban, mind a tarto­mányokban nemcsak, hogy nem is­merte fel a kártevő, felforgató ké­mek és gyilkosok igazi arcát, ha­nem olyan gondtalannak, jószándé­kúnak és naivnak mutatkozott, hogy gyakran maguk segítették elő, hogy idegen államok ügynökei egyik J vagy másik felelősségteljes helyre kerültek." Sztálin elvtárs azután beszámo­lójában továbbá rámutatott arra, miből erednek a feltüntetett hibák és hiányosságok. Gyakran a sike­rek és a vívmányok túlbecsüléséből erednek. Sztálin figyelmeztet: „A politiká­ban kevéssé jártas emberekben a nagy sikerek és nagy vívmányok gyakran gondatlanságot, engedé­kenységet, önelégültséget, túlzott önbizalmat, kérkedést és hencegést keltenek. Nem tagadhatjuk el, hogy az utóbbi időben annyi hencegő bukkant fel nálunk, mint a gomba eső után. ( Nem csoda, hogy a szo­cialista építés nagy és jelentős ide­jében a dicsekedés vágya üti fel fe­jét, hogy parádéval manifesztáljuk sikereinket, hogy itt megvan az ellen ségeink erejének lebecsülésére és sa­ját erőink túlbecsülésére irányuló hajlam és mindennek következmé­nyeképpen — politikai vakság mu­tatkozik." Sztálin elvtárs befejezőjében a következőket mondja: „Itt a szemléltető példája annak hogy mily könnyen és „egyszerűen' fertőzi meg a politikai vakság né­hány tapasztalatlan elvtársunkat, mivel fejébe szálltak a gazdasági sikerek. Ez az a veszedelem, amely a si­kerekből és az elért eredményekből ered. Ezek az okai annak, hogy elvtár­saink a gazdaságai' sikerektől elra­gadtatva megfeledkeztek a nem­zetközi" és belső tényekről, amelyek­nek lényeges jelentőségük van a Szovjetunióra és nem figyelték meg az országunkat körülvevő veszedel­mek egész sorát. Ezek a mi gondtalanságunk, fele­dékenységünk, engedékenységünk és politikai vakságunk gyökerei. Ezek a gyökerei gazdasági és párt­munkánk hiányosságainak." A Szovjetunió Kommunista Pártja Sztálin elvtárs vezetésével leküzdötte a trockista veszedelmet, lehetetlenné tette a trockista árulást és bátrab­ban előrehaladt tovább a szocializ­mus építésének útján. Az összeesküvők és árulók feletti győzelmükből tanulhatunk ma mi is mindnyájan. A Szovjetuniót és szocialista építé­sét fenyegető nagy veszedelem másik példája a második világháború és a hitlerista hordáknak a szovjet nép ellen indított gaz támadása volt. A Szovjetuniónak és dicső hadseregé­nek a második világháború idején ki kellett bírniok az egés- Európa fegy­vertárát maguk mögött bíró hijtleris­ta katonaság támadását. Miért bírta ki a Szovjetunió ezt a támadást ? Erre megtanít bennünket Sztálin elvtárs 1946. február 9-én Moszkvá­ban a választókhoz intézett beszédé­ben: „A párt tudta, hogy közeledik a háború, hogy nehézipar nélkül nem lehet védeni az országot és hogy sür­gősen hozzá kell fogni a nehézipar építéséhez, hogy a késedelem e téren vereséget jelentené. A párt tudatosí­totta Lenin szavait, hogy nehézipar nélkül lehetetlen megvédeni az or. szág függetlenségét, hogy nélküle a szovjet rendszer elpusztulhat. Országunk kommunista pártja elvetette az iparosítás „szokásos" útját és megkezdte az ország iparo­sítását a nehézipar épitésével. Ez igen nehéz volt, de meg lehetett való­sítani. E feladatban nagy segítséget jelentett az ipar és a bankok álla­mosítása, ami lehetővé tette az esz­közöknek gyors összegyűjtését és a nehéziparba átvitelét. Nem lehet két­ség afelől, hogy e nélkül lehetetlen lett volna országunkat oly rövid idö alatt ipari országgá változtatni." A tanulságok kimeríthetetlen kút­forrását képezik Sztálin elvtárs ösz­szes müvei, beszédei és cikkei. Csak néhányat választottam ki itt, ame­lyek — nézetem szerint — mai időnk­re és helyzetünkre a legalkalmasab­bak. Megemlítem emellett Sztálin utolsó korszakalkotó müvét „A szocializ­mus közgazdasági problémái a Szov­jetunióban" címűt, amely oly ponto­san elemzi a mai helyzetet, a háború kapitalista és a béke szocialista tá­bcra közti erők megoszlását és vilá­gosan kitűzi a tudományos igazságo­kat és a változtathatatlan közgazda­sági alapelveket, amelyeket a szocia­lista társadalom építésében tisztelet­ben kell tartani és be kell tartani. E sztálini alapelvekből folyó tanulságo­kat Klement Gottwald elvtárs, köz­társasági elnök öntötte világos for­mába az SzKP XIX. kongresszusa ha­tározatairól szóló beszámolójában. Befejezésül azonban szükségesnek tartom, hogy újra hangsúlyozzam az utóbbi időben gyakran idézett sztáli­ni tanítást, mit kell tenni, hogy meg­akadályozhassuk a legnagyobb vesze­delmet és szerencsétlenséget, amely veszélyezteti az emberiség békesze­rető fejlődését, és pedig, hogyan aka­dályozzuk meg az új imperialista há­borút. A békének a kapitalista hábo­rús uszítók által való veszélyeztetése elleni harcban állandóan emlékezet­ben keli tartani Sztálin elvtársnak szavait: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és mindvégig ki­tartanak mellette. A háború elkerül­hetetlenné válhat, ha a háborús gyuj­togatóknak sikerül hazugságaikkal behálózniok a néptöfffegeket, megté­veszteni és új világháborúba sodorni őket. Ezért ma elsőrendű jelentősége van a széleskörű békekampánynak, amely eszköz a háborús uszítók bű­nös mesterkedéseinek leleplezésére." Az itt idézett összes tanításokból és cikkekből egy következtetést kell levonni: A boldogság nem hull az ég­ből. Az új életről, a béke megőrzésé­ről, az új társadalom építéséről, a szocializmus építéséről és a szocializ­musba való végső átmenetről nem le­het csak idillikusán álmodozni, nagy­képűen frázisokban beszélni. Mind­ezen nagy és magasztos célok meg­valósításáért türelmesen és áldozat­készen kell dolgozni és ha szükséges, keményen kell harcolni is. Ezért ha nagy tanítónk, felszaba­dítónk és barátunk 73-ik születésnap­ján ki akarjuk mutatni iránta való múlhatatlan szeretetünket, hálánkat és tiszteletünket, ígérjük meg mind­nyájan, munkások, földművesek, mű­szakiak, adminisztratív, kultúr- és egészségügyi dolgozók, művészek és tudósok, — mi mindnyájan a csehek és szlovákok megújhodott egységes Nemzeti Arcvonalának tagjai, hogy újra meg újra szorgalmasan tanulni fogunk Sztálin elvtárstól, hogy az ő megcáfolhatatlan igazságaira, értékes tanácsaira támaszkodva oly lelkesen és türelmesen fogunk dolgozni a szo­cializmus építésén, oly éberen leplez­zük le, tesszük lehetetlenné az összes ellenségeket és kártevőket, oly dere­kasan fogjuk védelmezni hazánk ön­állóságát és népünk alkotóképességeit a kapitalista háborús gyujtogatók minden gaz uszításával szemben, mint ahogy azt nagy és ragyogó pél­daképünk, a mindnyájunk által sze­retett és tisztelt Joszif Visszariono­vics Sztálin tette és a nagy Szovjet­unió népeit új meg ú} győzelmekre vezette. A békeszerető emberiség hangja (Folytatás az 1. oldalról) szovjet kapcsolatok példáján muta­tott rá az ellenkezőjére, hogy a kü­lönféle gazdasági rendszerű országok kölcsönös egyetértésben és barátság­ban élhetnek egymás mellett és együttműködhetnek. „A Szovjetunió­val való kölcsönös kereskedelmi kap­csolataink nélkül — jelentette ki — a finn nép a munkanélküliség áldoza­tává lenne." Szavait lelkesedéssel fo­gadta az egész gyűlés. Haragosan szólt az arab-ázsiai kül­döttek hangja épúgy, mint a latin­amerikai országok, a görög, spanyol, francia, olasz és angol nép küldöttei­nek hangja az amerikai uralkodó kö­röknek ezen országok belső ügyeibe való durva beavatkozása ellen, nem­zet; függetlenségük kíméletlen elnyo­mása ellen, a fegyverkezési versen­gés és amerikai haditámpontoknak idegen államok területén való építé­se ellen, a faji megkülönböztetés el­len, amely sérti az emberi méltósá­got és növeli a háború veszedelmét. „Meg vagyunk győződve, hogy a háborús egyezmények, melyek szerint a leggyöngébb a legerősebb befolyása alatt áll és az idegen támpontoknak és katonáknak más népek területén való jelenléte az ország biztonságá­nak komoly veszélyeztetését jelenti, amelyet így akarata ellenére háború­ba sodorhatnak". Ez áll a kongresz­szus kiáltványában, amely a világ 85 országa küldötteinek egyhangú tün­tető jóváhagyásával kimondotta azt a határozott követelést is, hogy .azonnal kezdjék meg a lefegyverzés­ről szóló tárgyalást, amelynek igaz­ságosnak és nem egyoldalúnak kell lennie". A jelen időben a világbéke komoly veszedelmét jelenti az ENSz válsága, amely az amerikai uralkodókörök hi­bája folytán nem teljesiti küldetését. A népek e nemzetközi szervezete, ^nelyhez az emberiség oly nagy re­ményeket fűzött, semmiféle eredmé­nyekre nem jut a világot elválasztó kérdések megoldásában. Zászlaja alatt az amerikai dolgozók a koreai népet gyilkolják. Komoly veszedelem fenyeget, hogy az angol-amerikai tá­madó tömb hibájából teljesen meg­bénul az ENSz alapokmányának tel­jesítése. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete zsákutcába jutott. A bécsi kongresszus ezért a népek­hez intézett kiáltványában határozott követelményt terjesztett elő, hogy az ENSz-be minden olyan ország előtt nyissák meg a kapukat, amelyeknek helyük van e szervezetben, „hogy az ENSz a kormányok közti megértés új talajává váljon". , Először történt, hogy nemzetközi fórumon szabadon tárgyaltak olyan válságról, amellyel az ENSz küzd; e tárgyalás során első ízben jutottak egyhangú megegyezésre ennek igazi okairól. A Népek Békekongresszusa törté­nelmi jelentőségű lépés a világbéke­miozgalom eddiginél sokkai szélesebb alapú fejlődésében. A kongresszus megmutatta, hogy a népek milyen mélyen felháborodnak az imperialisták agresszív politikája fölött, mily mélyen hatolt be a leg­szélesebb tömegek tudatába az, hogy a jelenben az összes békeszerető né­pek legfontosabb feladata a békeharc és hogy a béke megvédhető. A kon­gresszus óriási és termékeny, munká­ja alkotó módon megerősítette azt is, hogy a politikai, filozófiai és vallási nézetek különbözősége nem lehet le­küzdhetetlen akadály abban, hogy minden becsületes ember egyesüljön az új háború fenyegetésének eltávolí­tásáért indított közös harcra. Népünk kommunista pártja veze­tésével, szeretett vezérével, Klement Gottwalddal az élen helyesli a Népek Békekongresszusa tárgyalásának eredményeit és teljes mértékben mel­léjük áll, mert kifejezik az egész bé­keszerető emberiség akaratát. Most amikor elbántunk az összeesküvő Szlánszky-bandával, amikor a párt országos konferenciája további fel­adatokat tűzött ki a szocializmus felé vezető építő és békés úton, hazánk még jobban megerősödik és hatalma­sabbá válik s még szilárdabban fog állni a világbékearcvonalban, a szo­cializmus hatalmas táborában a nagy Szovjetunió mellett. A bécsi kongresszus a béke ügyé­nek további nagyjelentőségű győzel­me. Éljen az egész világ békéje!

Next

/
Oldalképek
Tartalom