Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-04 / 289. szám, csütörtök

2 UJ szo 1952 december 4 Jelentés a kormány ű ésröl A kormány keddi ülését Antonin Zápotocky kormányeinök vezetésé, vei tartották meg. Jozef Nepomucky földművelés­ügyi miniszter javaslatára a kor­mány jóváhagyta a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos Aka­démiáról szóló törvény tervezetét. A tervezet abból indul ki, hogy a szocialista mezőgazdaság sikeres fejlődésének egyik alapfeltétele a mezőgazdasági tudományok teljes é s általános fejlődése. Az alakuló Csehszlovák Mezőgazdasági Tudo­mányos Akadémia lesz a legfőbb intézmény, amely biztosítani fogja a mezőgazdasági gyakorlat egysé gét. Az akadémia fejleszteni é s irá­nyítani fogja a mezőgazdaság ösz­sze s ágazataiban folytatott alkotó tudományos tevékenységet a marx­leninizmus tanításának alapján és gondoskodni fog tudományos dolgo­zók neveléséről. Feladata lesz fon tos eszközzé válni a mezőgazdasági termelés fejlesztése feladatainak biztosításában, a munkatermelé­kenység növelésében a mezőgazda ságban, valamint a mezőgazdasági termelés hozamának és hasznossá­gának növelésében. Dr. Ing Emanuel Slechta tanár, építészeti iparügyi miniszter, tájé­koztatta a kormányt az Osztrava 1952. évi építésének biztosításáról szóló kormányhatározat teljesítésé­nek eredményeiről. Kiemelte az Osztraván megindult szocialista munkaverseny tömeges elterjedését é 3 hangsúlyozta a szakkáderek ak­tivizálásának jelentőségét, amit a Csehszlovák-Szovjet Intézettel kar­öltve valósítottak meg az osztravai építkezési helyeken. A Csehszlovák­Szovjet Intézet beszélgetések útján megismerteti a dolgozókat a szov­jet tapasztalatokkal, főleg a mun­kamegszervezés gépek által való megjavítására és az időveszteségek kiküszöbölésére vonatkozókkal. A kormány tudomásul vette a jelen­tést és számos javulást állapított meg, amelyek Osztraván bekövet­keztek és olyan intézkedéseket ha­tározott el, amelyek a felmerülő hiányosságok gyors kiküszöbölésére irányulnak. A kormány továbbá jóváhagyta az állami kereskedelmi felügyeletről szóló kormányhatározatot, amely­nek javaslatát František Krajcsír belkereskedelmi miniszter terjesz. tett elő. E rendelettel a fogyasztók legjobb kiszolgálása végett a keres­kedelmi hálózat elárusitóhelyeinek segítségével a belkereskedelmi mi­nisztériumban állami kereskedelmi ti, járási és városi szervekkel. Az állami kereskedelmi felügyelet rend szeresen ellenőrizni fogja, hogyan tartják be a kereskedelmi vállala­tok, állami, szövetkezeti, kommuná­lis, magán és közös étkezés célját szolgáló vállalatok a kereskedelem­ről szóló törvényeket, kormányhatá rozatokat és rendeleteket. Felülvizs­gálja főleg a fogyasztóknak való áru eladásánál a súly és a mérték betartását, a megállapított árak be­tartását, az előírt kötelező árukész­letek és választékok betartását, a tisztasági és biztonsági előírások betartását stb. Ezenkívül az állami felügyelet köteles lesz következetes harcot folytatni mindazok ellen, akik nem takarékoskodnak az ál­lami tulajdonnal és állásukkal visz. szaélnek saját meggazdagodásukra. Ellenőrizni fogja a vásárlók keres­kedelmi hálózati és közös étkezési célokat szolgáló vállalatok munká. jában való hiányosságok miatti pa­naszainak é s jelentéseinek idejében és helyesen történő kivizsgálását. Viliam Siroky kormányelnökhe lyettes-külügyminiszter jelentést tett a kormánynak a Csehszlovák Köztársaság és az Argentin Köz­társaság közti kereskedelmi és pénzügyi szerződésről A kormány jóváhagyta a jelentést. Folynak az előkészületek a Békevédők II. csehszlovákiai kongresszusára A Népek Békekongresszusa alkal­mából megindult szélesméretü ismer­tető kampány keretében — amelynek jegyében él ma egész Szlovákia — folynak az előkészületek a Békevé­dök II. csehszlovákiai kongresszusá­ra is, amelyet 1953. január 17—18-án tartanak meg Prágában. Ez a kon­gresszus értékeli a békeharc eddigi eredményeit is, a Népek békekon­gresszusának határozatai alapján ki­tűzi a békemozgalom további felada­tait nálunk és kiosztja a csehszlovák békedíjakat. Szlovákiából 435 küldött megy a Békevédők II. csehszlovákiai kongresszusára, akiket e napokban javasoltak az összes járási békevé­delmi bizottságok plenáris ülésein a Nemzeti Arcvonal szervezetei képvi­selőinek, a legjobb üzemi élmunká­soknak, példás szövetkezeti dolgozók­nak, művészeti, tudományos és köz­életi dolgozóknak részvételével. A Bé­! kevédők II. csehszlovákiai kongresz­szusának küldötteit a kerületi béke­I védelmi bizottságok ünnepi plenáris I ülésein hagyják jóvá, melyeket de­cember 6., 7. és 8. napjain tartanak i meg Szlovákia összes kerületeiben. A BÁNYÁSZ Gasparec József, amikor a bernárdi vasércbányába került, 18 éves lehetett. Szikár, csontos gyerek volt. A vasérccel megrakott csillék kezdetben bizony nehezek voltak ne­ki. Csontos vézna teste szinte meg­görbült, ahogy nekifeszült a tolás­nak s úgy nézett ki ilyenkor, mintha egy élő kérdőjel lenne hozzánőve a csille végéhez. Hosszú éveken ke­resztül idegen volt ílőtte ez a mun­ka. Nem tetszett neki, de nem válo­gathatott, mert más munkalehető­ség nem volt s így a kapitalista rendszerben uralkodó munkanélküli­ség a bányához szegezte. A kalendá­rium lapja akkor 1937-et mutatott. A bányászok felett a bányabárók uralkodtak, akik a legmesszebbme­nöen kiszipolyozták éhbérért erejü­ket. Akkor még Gasparec József is olyan munkás volt, mint abban az időben a legtöbb. Parancshoz, szitok­hoz volt szokva. A vasérc csak a pattogó rendelkezésekre hullott a csillékbe. Már akkor tudatára ébredt annak, hogy bármennyire is fokozná munkateljesítményét, akkor se kap­ná meg munkájának ellenértékét, csak a bányabárók pénzeszsákjai duzzadnának jobban. A föld mélyén fel-felhangzott a bányászok sóhaja, mikor virrad már rájuk jobb világ. Gondterhelt munkásarcokon mély barázdákat szántott a holnap bi­zonytalansága, de azért reménykedve néztek a jövőbe, mert tudták, hogy van egy szabad ország, ahol a mun­kásosztály már nem kizsákmányolt. A Szovjetunióra gondoltak. A kapnalista rendszer alatt a rozs­nyói bányászok is kemény harcot folytattak a nagyobb darab kenyér­ért, az emberibb életért és bíztak abban, hogy ezt a harcot a munkás­osztály győzelemre viszi a szovjet nép segítségével. A dicső szovjet hadsereg kisöpörte hazánk területé­ről a náci fasiszta betolakodókat, s ekkor é"százados ilmuk valóra vált. A gömöri érchegység bányászai sza­badok lettek. Míg a kapitalista rend­szer alatt a bányabárók és azok ful­lajtárjai pöffeszkedtek a munkások felett bársonyszékeikben, ma a nép­nyűzók helyén bányászok ülnek, akik szorgalmas munkájukkal bebizonyí­tották, hogy hűek a szocializmushoz a közösség ügyéhez. A felszabadulás után, különösen 1948-as" februári események még job­ban megerősítették hitükben a bá­nyászokat. Gasparec József is újarcú emberré kovácsolódott, mert látta és napról-napra egyre jobban érezte, hogy Pártunk és kormányunk Gott­wald elvtárs vezetésével egyre foko­zottabban gondoskodnak a bányá­szokról. A munkást ma sokkal job­ban megbecsülik, mint bármikor va­laha. Becsületes munkáért becsületes keresetet biztosítanak s ezenfelül még gondoskodva van arról is, hogy a nehezebb munkákat gépek segítsé­gével végezhessék. A rozsnyói bányászokat az ötéves terv hatvan új lakásegységgel aján­dékozta meg. A lakások kétszobá­sok, előszobával és fürdőszobával vannak ellátva, modemek és higéni­kusok. Ezekben az új lakásokban azok a munkások laknak, akik be­csületesen megállták a helyüket a munka arcvonalán. Ezek közé tarto­zik Gasparec József is, aki most át­lagosan 170 százalékra teljesíti nor­máját. Tizenöt esztendeje már, hogv a bányában dolgozik, s ez idö alatt elsajátította a bányászathoz szüksé­ges tudnivalókat és mint vájár az élenhaladók soraiba küzdötte fel ma­gát a termelésben. S ezért az üzemi pártszervezet és az üzemi bizottság tagjai, de munkatársai is elismerés­sel mondogatják: Gasparec József vájár megfogja a dolog végét. Az „egy csillével többet a békéért" moz­galomba is bekapcsolódott. Ereiben igazi bányászvér csörgedez. Odahaza az új lakásban feleségével és négy kis gyermekével boldog családi éle­tet él. Szabad idejében négy dundiar­cú gyerek vidáman hancúrozik körü­lötte. Boldog megelégedett család­apa örömtől sugárzó arccal beszél gyermekeinek jobb jövőjéről. A fiam már nemcsak bányász, de bányamér­nök is lehet — mondotta Gasparec József s hozzá tette még hogy soha­sem volt olyan lehetőség a tanulás­ra, mint ma. A szocialista rendszer­ben a fiatalság olyan szakmát vá­laszthat, amihez kedve és tehetsége van. Ha felnősz, milyen szakmát szeret­nél kitanulni? — tette fel a kérdést az apa 12 éves fiának, aki az asztal mellett éppen a könyvben lapozga­tott. A kérdésre Gasperec Józsefné válaszolt: — Szeretnénk, ha iskoláz­na. A mondatot be sem fejezte az anya, a 12 éves fiú felegyenesedett, szemével egyet hunyorított és azt válaszolta, hogy bányász akar lenni. Erről aztán nem is beszélgettek tovább, mert ahányszor a bányász szót hallotta a gyerek, annyiszor ismételgette hangos kiáltásokkal a szülei előtt: „bányász leszek". Olyan bátran és határozottan csúsztak ki ezek a szavak a gyerek száján, hogy bátran el lehetett hinni, hogy ez a 12 éves gyerek máris tudja, mennyi­re megváltozott a bányászok élete. Gasparec József is tudja, hogy pon­tosan így van. A kenyérgondok el­tűntek és ma nem tartanak attól, hogy bizonytalanra ébrednek, mint a múltban. Az apa havi keresete tíz­ezer koronát tesz ki. — Az ötéves terv sokat adott ne­künk —• mondották. — Amikor ösz­szekerültünk, csak használt bútorda­rabokra telt, s még ezzel is hiányos volt a berendezés. —- A felszabadu­lás utáni években a használt bútor­berendezést vadonatúj bútorokkal cserélték fel. A konyhában, szobában új bútorok vannak, de a rádió sem hiányzik a lakásukból. Szép nagy rádió, tizenegyezer koronáért vették. A kapitalista rendszer alatt ilyesmi­ről még csak álmodni serft mertek. Ezt áz összeget a bányásznapon kap­ta Gasparec szorgalmas munkájáért, mint hüségpótISkot. Aliogy a bányában terv sze­rint folyik a termelés, a szocialista gazdálkodás, úgy Gasparec vájár is tervszerűen gazdálkodik keresetével. A bútorberendezést és a háztartás­hoz szükség^ dolgokat terv szerint vásárolták. Most ezt veszünk, most azt veszünk, így tervezgetik előre, így osztják be a keresetet. Takaré­koskodnak, mert tudják, hogy ebben van a mi erőnk. Igen, Gasparec József vájár, ami­kor a föld alá leszáll, szorgalmasan végzi feladatát. Munkaidejét gazda­ságosan kihasználja és elsősorban kötelességének tekinti a pontos meg­jelenést a munkában. Űj szocialista emberré kovácsolódott s ma már lel­kesen ragadja kezébe a fúrót s a munkához való jó viszonyával mun­katársait harcra tudja sarkalni, arra a nemes harcra, hogy az előirány­zott tervfeladatokat a kitűzött ha­táridő előtt győzelemre vigyék. Meg­értette, hogy ma a kitermelt vasérc­cel családjának és a közösségnek jobb jövőjét szolgálja, a béke ügyét viszi előre. Kertész Imre. A köztársasági elnök kinevezte az új külkereskedelmi minisztert A kormányelnök javaslatára a köz- határozatával a köztársaság elnöke társaság elnöke 1952. december 2-i határozatával dr. Antonín Gregort megfosztotta a külkersekedelmi mi­niszteri hivatalától. Ugyanaz nap kelt Richard Dvorák külkereskedelmi mi­niszterhelyettest miniszterré nevezte ki és megbízta a külkereskedelmi mi­nisztérium vezetésével. A köztársaság elnöke kinevezte Csehszlovákia új szovjetunióbeli nagykövetét Klement Gottwald köztársasági el­nök Jaromír Vasahlíkot kinevezte a Csehszlovák Köztársaság rendkívüli meghatalmazott nagykövetévé a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében. Végrehajtották az államellenes összeesküvő központ vezetősége feletti ítéletet Az igazságügyminisztérium hiva­talos jelentése: A Rudolf Szlánszky és társai ve­zette államellenes összeesküvő köz­pont vezetősége elleni bünperben az államügyész a büntetötörvénykönyv 176. paragrafusa értelmében bejelen­tette a prágai Állambíróságnak, hogy a prágai Állambíróság Szlánszky és társai bünperében ez év november 27-én hozott ítéletét illetőleg lemond a fellebbezésről. Ezzel az Állambíróságnak 1952. no­vember 27-én az államellenes össze­esküvő központ vezetősége felett ho­zott ítélete, amellyel Rudolf Szlán­szkyt, Bedrich Gemindert, Ludvik Frejkát, Jozef Frankot, Vladimír. Cle­mentist, Bedrich Reicint, Karel Svá­bot, Rudolf Margoliuszt, Ottó Fischlt, Ottó Slinget és André Simonét halál­ra ítélték, jogérvényessé vált. Az elitéltek feletti ítéletet 1952. december 3-án végrehajtották. Az őszi munkák tapasztalatai a szövetkezetekben (Folytatás az 1. oldalról) munkamegszervezéssel a kedvezőt­len időjárás ellenére is az idén sokkal jobb eredményeket értek el szövetkezeteink a dohánytermelés­ben a mult évihez viszonyítva. A mult esztendőben a munkák szer­vezetlenségére és a »munkaerő­hiányra« való hivatkozással több szövetkezetben nem végezték el idejében a dohánybetakarítási mun­kákat, később beköszöntött a hideg őszi idő, éjszakai fagyokkal, de­rekkel, a lábonálló dohány tönkre­ment, elfagyott, s így nagyban megkárosult a közös vagyon. Az idei dohánymunkáknál bebizonyult, hogy szövetkezeteinkben van mun­kaerő, ha okosan és tervszerűen osztják be a tagok között a mun­kákat. Ennek tudható be, hogy a dohánybegyüjtést az idén már ok­tóber 10-ig országos méretben több mint 90 százalékban elvégezték. EFSz-eink jó termést értek el do­hányból, s ezzel nagy pénzbeli jö­vedelmet biztosítottak maguknak. Ugyancsak nagy haladást értek el szövetkezeteink az öszi szántási és vetési munkákban is. A vetési terv tefjesítéséért folytatott lázas munkában a szocialista munkaver­seny segítségével szövetkezeteink túlnyomó része határidő előtt fe­jezte be az ősziek vetését. A veté­si tervek teljesítéséért folytatott harcban falusi pártszervezeteink, helyi nemzeti bizottságaink és a szövetkezetekben dolgozó kommu­nisták jó példamutatása, türelmes tömegpolitikai munkája végül ab­ban is megmutatkozott, ami­dőn azokban a történelmi je­lentőségű napokban, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa tiszteletére és az Októberi Forradalom 35. évfor­dulójára szövetkezeti tagjaink so­raiban százszámra születtek meg az őszi munkák meggyorsítására irányuló munkafelajánlások. Se szeri, se száma azoknak a felajánlásoknak, amelyekkel a kommunisták kezdeményezésére az egész falu dolgozó parasztjai ha­talmas lendülettel tömegesen be­kapcsolódtak az öszi munkák ide­iében való elvégzése érdekében a szocialista munkaversenybe, azon­kívül értékes egyéni kötelezettség­vállalásokat tettek. A felsöszeme­rédi szövetkezetben a kötelezett­ségvállalásokban a kommunisták jártak elől jó példával. Kötelezett­ségvállalásaikkal magukkal ragad­ták a pártonkívüli dolgozókat Is. Egyetlen egy férfi vagy nő sem akart kimaradni és egyhangúlag elhatározták, hogy az öszi mun­káknál mindannyian ledolgoznak tiz-tíz munkaórát ingyen. E jó eredmények és a szövetke­zeti tagok nagy kezdeményezése ellenére is merültek fel hiányos­ságok abban, hogy egyes szövet­kezetekben nem értékelték rend­szeresen a kötelezettségvállaláso­kat, valamint a munkákra kedvező napokat nem használták ki gazda­ságosan és észszerűen. Emellett még több helyen észrevehető volt annak hiányossága, hogy a járási pártbizottságok, járási nemzeti bi­zottságok nem irányították kellően a falusi pártszervezeteket és a he­lyi nemzeti bizottságokat. így több helyen előfordult, hogy a nehézsé­geket nem tudták leküzdeni, segít­séget pedig a járástól sem kap­tak és amikor már körmükre égett a munka, vagyis megkéstek az őszi vetéssel, több esetben már késeinek bizonyult a járás segítsé­ge. Hátráltatta az öszi munkákat egyes szövetkezetben, mint pl. Nyékvárkonyban és Vásárúton a munkák szervezetlensége és fegyel­mezetlensége is. Á hiba itt is an­nak tulajdonítható, hogy a járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztályának dolgozói nem látogat­ták meg a községeket és úgyszól­ván íróasztal mellől irányították a munkákat. A rimaszombati járás­ban Bátka községben a gépek el­osztásánál volt a hiba. Az öszi vetés elég jó ütemben folyt, azon­ban lemaradtak a mélyszántással. Ennek föoka az volt, hogy a mély­szántásra beosztott nagyteljesítmé­nyű traktor napokig a brigádköz­pont udvarán hevert üzemképtele­nül. A helyi Nemzeti Bizottság funkcionáriusainak ebben az eset­ben is nagyobb gondot kellett vol­na fordítaniok arra, hogy együtt­működve a szövetkezet dolgozói­val, nyomban kiküszöböljék a hiá­nyosságokat. Mindezen hiányosságok ellenére is az öszi munkákban napnál vi­lágosabban kiderült, hogy, ahol falusi pártszervezeteink és a helyi nemzeti bizottságok dolgozói ered­ményes munkát végeztek, szorosan együttműködtek a szövetkezet tag­ságával és a nap minden óráját, percét felhasználták a tömegpoli­tikai felvilágosító munkákra, ott szövetkezeteink nagy lépéssel ha­ladtak előbbre a fejlődés útján. Kommunistáink harcos helytállása és szövetkezeti tagjaink példás munkája a felmerülő nehézségeket legyőzte az őszi munkák nagy csa­tájában, ami azt mutatja, hogy a falvak dolgozó parasztsága szoros szövetségben a munkásosztállyal egy családként szilárdan harcol a békés szocialista társadalom meg­valósításáért. Méry Ferenc. Helyreigazítás Lapunk tegnapi számában megje­lent „Kubacs elvtárs 65 éves" című cikk második hasábjának első bekez­désébe sajtóhiba csúszott be. A mondat helyesen így hangzik: „1943-ik év végéig a párt utasításá­ra előkészíti az illegális nemzeti bi­zottságok szervezését." Kérjük olva­sóinkat, hogy a szöveget a fentiek értelmében helyesbítsék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom