Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-04 / 289. szám, csütörtök

1952 december 4 U J £20 3 Gerő Ernő a Magyar Népköztársaság nemzetgazdaságának iejlődéséröl A. J. Visinszkij elvtárs beszéde az ENSz-ben a koreai kérdés vitájában Mint a „TASZSZ" jelenti Newyorkból, az ENSz-közgyülés politikai bizottságának november 28-i ülésén a koreai kérdés vitájában fölszólalt A. J. Visinszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője. Bevezetőben megbélyegezte az angol-amerikai tömbnek azokat a kísérleteit, amelyekkel a Szovjetunióra akarják hárítani a felelősséget az indiai határozattervezet csődjéért. Ezután A. J. Visinszkij válaszolt Lloyd angol küldött felszólalására, aki azt állította, hogy az indiai javaslathoz benyújtott szovjet módosítások nem elég világosak és hogy — szerinte — a Szovjetunió nem válaszolt arra, hogy megengedi-e vagy sem az erőszak alkalmazását a hadifoglyok hazatelepítése érdekében. A Szovjetunió képviselője felszólalásában tiltakozott az erőszak alkalmazásáról szóló hazug frázisok ellen. „Már többször tiltakoztunk az olyan hazugságok ellen, — mondotta — amelyek arra szolgálnak, hogy leplezzék a hadifoglyok visszatartása érdekében történő erőszakos megrostálást, amit annak a követelménynek a címén követnek el, hogy az erőszak alkalmazása a hadifoglyok hazatérésre kényszerítése érdekében is megengedhetetlen. Erről már többször beszéltünk. „Kiknek fülei vágynák, hallják". — Önöknek van fülük, de nem akarják meghallani azt, amit kellemetlen meghallani. Mi világosan vetettük fel a kérdést. Teljesen helytelennek tartjuk azonban, ahogyan a 21 küldöttség, valamint a perui és a mexikói küldöttség határozattervezeté, de éppen úgy az indiai határozattervezet is felveti a kérdést. Megengedhetetlen így felvetni a kérdést, miután már alkalmaztak eröszakot annnak érdekében, hogy a hadifoglyok megtagadják a hazatérést; miután ezt a bűnös munkát már befejezték és az amerikai parancsnokság végrehajtotta ezen a téren a maga elé tűzött feladatot, megengedhetetlen mindezek után egyszerre felvetni az erőszak alkalmazhatatlanságának általános kérdését." Az amerikai-angol tömb több küldöttjének felszólalása — hangsúlyozta A. J. Visinszkij — ismét bebizonyította, a határozattervezeteikbe csakúgy, mint az indiai küldöttség határozattervezetébe az „erőszak alkalmazásának megengedhetetlenségéről" felvett megfogalmazások minden farizeusságát, kétszínüségét és hamisságát. „Ismételjük —•, mondotta a Szovjetunió képviselője — nem kell kilengéseket provokálni és akkor, nem lesz szükség erőszak alkalmazására. Ismételjük, mindezekért a kilengésekért a foglyokat őrző hatalom kormánya felelős, akárhogyan akarják is ezt az indiai határozattervezetben kétszinü frázisokkal leplezni". A. J. Visinszkij különösen kiemelte ezzel kapcsolatban az indiai határozattervezet 8. pontját. „Ezt a pontot keresztül-kasul áthatja a farizeus-szellem — mondotta. — Ez a pont azonban nem zárja ki és a jövőben sem fogja kizárni, a „rendteremtés", a „fegyelem fenntartása" és más hasonlók ürügyével alkalmazott eröszakot a hadifoglyok visszatartására, azoknak a hadifoglyoknak a visszatartására, akik hősiesen szembeszállnak erőszakos fogságban tartásukkal, ami arra irányul, hogy a jövőben felhasználhassák őket hazájuk ellen. Ha az amerikai fogságban levő koreai és kínai hadifoglyok helyzetének tragikus története csak ma kezdődött volna, akkor még lenne valami értelme a 8. cikkely úgynevezett „tárgyilagos" megfogalmazásának. De most, miután az amerikai parancsnokság legfékevesztettebb és embertelenebb formában végrehajtotta az erőszakos kényszerrostálást, nem lehet elfogadni a 8. cikkelyt, mert már elvesztette valóban tárgyilagos és elvi jelentőségét". Visinszkij elvtárs ezután követelte: osszák szét a politikai bizottság tagjai között, a nemzetközi vöröskereszt bizottságnak a koreai és kínai hadifogolytáborokban az amerikai parancsnokság által elkövetett bestialitásokról és a hadifoglyok helyzetéről szóló jelentését, amely megfelelően megvilágította az amerikai hatóságok felháborító gaztetteit ezekben a táborokban. Majd kijelentette, hogy a továbbiakban a szovjet módosítások kérdésével kiván foglalkozni. „Senki sehogyan sem tudja bebizonyítani — mondotta A. J. Visinszkij — hogy a hadmüveletek beszüntetése; ugyanaz, mint amiről az indiai határozattervezetben van szó, amely arra korlátozódik, hogy bevezetésében hivatkozik a panmindzsoni tárgyalásokra, mint olyanokra, amelyek azzal a céllal indultak, hogy végetvessenek a hadmüveleteknek Koreában. Teljesen világosnak kell lennie, hogy ez egyáltalában nem az, amiről javaslatunkban szó van, amely a-jánlja, hogy azonnal és teljesen szüntessük be a hadmüveleteket Koreában. Holnap majd meghalljuk, hogy mit mond erről Menőn úr. Mégis úgy véljük, hogy a koreai hadmüveletek befejezését ajánló javaslatunk új kérdés és egyáltalában nem az a kérdés, amelyről az indiai határozattervezet bevezetésében van szó. Az indiai határozattervezetben nem javasolják az azonnali és teljes tüzszünetet, vagyis az összes hadmüveletek befejezését Koreában. Hogy ez nem ugyanaz a kérdés, látható Lloyd úr és némely más küldött felszólalásából is. Valóban, valamennyien ezt mondják: először megkötjük a fegyverszüneti egyezményt, majd azután beszüntetjük a hadmüveleteket. Először megvizsgáljuk a hadifoglyok kérdését, azután ma-jd megszüntetjük a hadmüveleteket. Tehát ez a kérdés, még hozzá különböző kérdések. Azzal, hogy önök megoldják a hadifoglyok kérdését, még nem oldják meg a tüzszünet kérdését, még nem oldják meg a hadifogolycsere kérdését. Mi azt mondjuk: függetlenül attól, hogyan oldják meg a hadifoglyok zsákutcába jutott kérdését és amíg megegyezésen alapuló kiutat keresnek ebből a kérdésből, amíg a koreai és kinai fél egyrészt, az amerikai fél és szövetségesei másrészt, találnak valamilyen módot a kérdés rendezésére, hallgassanak el az ágyúk, a géppuskák, a bombák, stb. Hallgassanak el! Szüntessetek tüzet! Szüntessétek be a hadmüveleteket! Hiszen a tüzszünet önmagában nem változtathatja meg a helyzetet a hadifogolycserével kapcsolatos vitában. Hiszen jelenleg az önök kezében vannak a koreai-kínai hadifoglyok, következésképpen senki sem döntheti el sorsukat mindkét fél beleegyezése nélkül. De önök — azt mondom, önök vagyis az amerikai parancsnokság és az Egyesült Államok uralkodó körei — nem akarják beszüntetni a hadmüveleteket, továbbra is vért akarnak ontani, folytatni akarják a koreai békés lakosság elleni pusztító, barbár légitámadásokat, a kínai terület bombázását. Más szóval, önök folytatni akarják a háborút, arra hivatkozva, hogy nem lehet a hadmüveleteket beszüntetni a hadifogolycsere kérdésének előzetes rendezése nélkül. Ismét ki kell jelenteni: teljesen érthetetlen számunkra, milyen kapcsolat áll fenn a két kérdés között. Többször kértük önöket, magyarázzák meg, miért nem lehet azonnal megszüntetni a hadmüveleteket, többször mondtuk, hogy a hadifoglyok kérdését meg lehet vitatni és ebben a kérdésben megegyezésre lehet jutni bizonyos idő múlva, mondjuk 1953 -január elsejéig. Többször kérdeztük azt önöktől, de mindeddig senki sem válaszolt erre a kérdésre és mindenekelőtt sem Acheson, sem Lloyd nem válaszolt. önök nem veszik számításba azt sem, hogy a hadműveletek folytatásának minden napja csak növelheti a hadifoglyok számát mindkét oldalon, következésképpen csak további nehézségeket támaszthat e kérdés megoldásában". A. J. Visinszkij a továbbiakban az angol-amerikai tömnnek azzal az állításával foglalkozott, hogy „lehetetlen a koreai hadmüveletek beszüntetése, amíg nem jön létre a fegyverszüneti egyezmény". „Mi tudjuk az igazi okát annak, hogy miért lehetetlen véleményük szerint a koreai hadmüveletek beszüntetése — mondotta. — Ennek egyetlen oka van: a hadmüveletek beszüntetése nem előnyös a beavatkozóknak, nem előnyös az amerikai monopolistáknak és szövetségeseiknek." Majd leleplezte: az amerikai-angol tömb kísérleteket tesz arra, hogy teljesen megakadályozza a szovjet módosító javaslatok megvitatását és az azokkal kapcsolatos szavazást és ezzel nyilvánvalóan megsérti az ügyrendi szabályzatot. Mesterkedéseikkel azt akarják elérni, hogy a politikai bizottság először szavazzon az indiai határozattervezet fölött és csak azután a szovjet módosításokról. A Szovjetunió képviselője rámutatott: ez nemcsak azért helytelen, mert sérti a szabályokat, hanem ezért is, mert értelmetlen volna a módosításokat a határozat után megszavazni. „Ez egyszerűen manőver" — mondotta erről A. J. Visinszkij, majd leleplezte az amerikai-angol tömb szónokainak azt a koholmányát, hogy az indiai határozattervezethez előterjesztett szovjet módosító javaslatok ellentétben állanak az ügyrendi szabályokkal, mivel azok már szerepelnek a Szovjetunió küldöttségének saját önálló javaslatában. „Sehol, sem az ENSz-nek alapokmányában — mondotta a Szovjetunió képviselője — sem az ügyrendi szabályzatban nincsen szó arról, hogy valamely határozattervezetben foglalt javaslatok nem szerepelhetnek módosítás formájában valamilyen más határozatban." Majd tovább elemezte az amerikai-angol tömb törvénytelen mesterkedéseinek hátterét: „Érezve álláspontjuk gyengeségét — folytatta A. J. Visinszkij — azt mondják, hogy nem annyira a törvényen van a hangsúly, sokkal inkább az erkölcsön, mert az erkölcs magasabbrendü a törvénynél. Ezzel sem lehet egyetérteni, mert az erkölcsi elvekkel nem igazolt törvény megszűnik törvény lenni. A törvény és az erkölcs között nem lehet ellentét. A törvény ereje igazságosságában, az erkölcsi tisztaságba vetett általános meggyőződésben, az erkölcsben van. Itt megengedhetetlenek a szembeállítások, Kigondolnak mindenféle trükköt, méghozzá teljesen méltatlanokat, mert el akarják kerülni a koreai hadmüveletek megszüntetéséről szóló -javaslat feletti szavazást. El akarják kerülni azt a szükségességet, hogy a szavazással határozzák meg: elfogadják-e vagy sem a koreai tüzszünetre vonatkozó javaslatot. Azok a küldöttségek, amelyek ellenzik a koreai tüzszünetröl szóló javaslat elfogadását, nem merik nyíltan ellenezni javaslatunkat. Önöknek, uraim, szégyenteljes a tüzszünet ellen szavazni, kibúvókat keresnek, hogy elhárítsák ezt az önök szempontjából elkerülhetetlen szükségességet. Tegyék fel szavazásra a koreai azonnali tüzszünet kérdését és próbáljanak meg ellene szavazni! Önök tudják, hogy ez súlyos hatással lesz a világ közvéleményére. Ezért különféle bűvészmutatványokkal meg akarják akadályozni a szavazást javaslataink felett. Önök el akarják kerülni a szavazást a koreai tüzszünetre vonatkozó javaslat felett, s keresik a kitérés útját és ezt a kitérést leplezni akarják mindenféle szó-játékokkal, amelyeket itt a Szovjetunió ellen forgalomba hoznak. Ha önök másképp gondolkoznának, akkor nem vitatkoznának arról, hogy módosítás-e ez, vagy nem módosítás, hanem szavazásra tennék fel a módosítást. Meggyőződésem, hogy ha szavazásra tennék fel, akkor a jelenlévő küldöttek túlnyomó része a módosítás mellett emelné fel a kezét. Fogadják el a mi módosításainkat és akkor kérjék tőlünk, hogy mi is fogadjuk el az önök határozati javaslatát. Önök azonban mindenestől elvetik a mi módosításainkat, mondván, hogy azok nem megfelelőek. Miért nem megfelelőek? Azért, mert az önök álláspont-jával, a koreai háború folytatásának vonalával szembenállnak, azért, mert leleplezik azt a botrányos helyzetet, amelybe az amerikai-angol tömb került. Lloyd úr itt azt mondja nekünk: „Ami a szovjet javaslatoknak és a szovjet álláspontnak a lényegét illeti, az végeredményben abban az egy törekvésben foglalható össze, hogy mindazokat, akik a szovjet módosításokat ellenzik, mint a háború beszüntetésének ellenzőit tüntesse fel". Talán nem ez a helyzet? Talán önök A magyar sajtó közölte Gerő Ernőnek, a minisztertanács elnökhelyettesének, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottsága politikai irodája és titkársága tagjának beszámolóját, amelyet november 29-én a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának plenáris ülésén adott elö a nemzetgazdaság helyzetéről az 1952-es évben és feladatainkról a nemzetgazdaság fejlesztésében az 1953-as évben. Gerő Ernő beszámolójának elején hangsúlyozta a kormány és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának 1951 december 2-i határozatainak jelentőségét, amelyek a jegyrendszer megszüntetéséről szólottak Magyarországon, valamint e határozatok megvalósításának eredményeit. Gerő továbbá foglalkozott az ipar fejlődésével az 1952-es év első két hónapja alatt. Az ipar ez év első tíz hónapja alatt 25.2 százalékkal több készgyártmányt termelt, mint a mult év első két hónapja alatt. Azon adatok alapján, amelyek rendelkezésünkre álltak, számíthatunk arra, — jelentette ki Gerő — hogy ipari termelésünk ebben az évben az 1951-es évvel szemben 22%-kai növekedik. Ez év első két hónapja alatt a mult év megfelelő időszakával öszszehasonlítva Magyarországon 23 százalékkal több szenet, 60%-kai több bauxitot, 17.6%-kal több kőolajat termeltek ki; 9.4%-kal több nyersvasat, 15.4% -kai több acélt, 12.6%-kal több elektroacélt, 15.3 százalékkal több alumíniumot. 22 százalékkal több rakodógépet, 450 százalékkal több kombájnt gyártottak. 19.6%-kal több villanyenergiát, 6.3%-kal több gyapotszövetet, 10.9%-kal több cementet termeltek. Gerő továbbá kijelentette, hogy az egész iparban jelentősen megnövekedett a munkatermelékenység, csökkentek az önköltségek, azonban az idei tervet ezen a téren mégsem teljesítették. A termelési önköltségeket ebben az évben nem 6.5%-kal csökkentették, amint ahogy a terv megállapította, hanem csak 5%-kal. Az ipari termelés nagy hiányossága a selejt magas százaléka. A fogyatékossáA Saar-vidéken vasárnap tartománygyülési választásokat tartottak. A választási előkészületek a Hoffmann-ltormány és a francia rendőrség terrorja jegyében folytak le. A bonni koalíciós pártok, amelyeknek fellépését a választásokon nem engedélyezték, a választások bojkottálására szólították fel a Saar-vidék lakosságát. Németország Demokratikus Nemzeti Frontja felhívta a saarvidéki választókat, hogy szavazzanak a kommunista pártra amely következetesen harcol a dolgozók jogaiért és a Saar-vidéket is felölelő egységes, demokratikus, független és békeszerető Németország megteremtéséért. Az első saarbrtickenj Mentések nem ellnezik tényleg a háború befejezésére vonatkozó módosításunkat? Önök nem akarják ezt megmondani és nem is mondhatják azt meg, mert hiszen Itt nyilvánosság, közvélemény van! Azonban, uraim, a világ közvéleménye nem itt, nem ebben a bizottságban, nem ennek az épületnek a falai között van. A világ közvéleményét az a millió és millió ember -jelenti a világ összes országaiban, aki harcol a békéért, az új háború veszélye ellen és azért, hogy a koreai háború véget érjen. Ott van a közvélemény. Ez a tulajdonképpeni oka annak, hogy miért ellenzik iavaslatunknak módosításként való megtárgyalását. A tűz beszüntetése rendkívül fontos javaslat. Senki sem állíthatja, hogy a tüzszünet a háború folytatásának lehetőségét hordja magában. Ezt nem is lehet állítani A tüzszünet elrendelése minden, csak nem háború. A tűzszünet — béke, előcsarnoka a békének. Azt mondják, nem lehet beszüntetni a tüzet a hadifoggok nagyrészének okát abban kell keresni — mondotta Gerő, — hogy a minisztériumok, á trösztök és vállalatok vezetői hanyagsagból, liberalizmusból, vagy pedig túlságos önelégültségből nem teljesítik a párt- és kormányhatározatokat. Gerö elvtárs továbbá rámutatott arra, hogy az 1952. évi tervet a növénytermelésben a nagy szárazság miatt nem teljesítették. Rámutatott arra, hogy azelőtt a földesúri kapitalista rendszerben ilyen szárazság miatt az országban éhínség keletkezett volna, a népi demokratikus állam azonban, amely a tervgazdaság útján halad, a párt vezetésével biztosította és biztosítja a lakosság zavartalan élelmiszerellátását és az ország nemzetgazdaságának további fejlődését. Gerő továbbá foglalkozott az állati termelés helyzetével. Hangsúlyozta hogy az állatállomány egy év alatt jelentősen növekedett. Nagy szaporulatot értek el főleg a sertés- és juhtenyésztésben. Az ipari termelésnek az 1953-as évben az 1952-es évvel szemben 16%-kal kell növekednie. Elsősorban ki kell fejleszteni a széa és kohóipart, a villanyenergiatermelést, valamint a kőolaj, alumínium és vegyipari cikkek iparágazatait. A széntermelést egy év alatt több, mint 4.6 millió tonnára kell emelni. A nyersvastermelést a jövő évben 44.3%-kal kell emelni, az acéltermelést 18.5%-kal. ebből az elektroacél termelését 28%-kal. Hogy az egész nemzetgazdaság vezetése megjavuljon, elsősorban a tervezést kell tökéletesíteni* Gerö rámutatott annak szükségességért is, hogy meg kell javítani a vállalatok közötti együttműködést, ki kell fejleszteni a munkaversenyt, a Sztahanov-mozgalmat és ki kell küszöbölni a formalizmust és a bürokratizmust. Gerő hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakításának fő feladata a mostani földműves termelőszövetkezetek szervezési, gazdasági megszilárdítása. Gerő elvtárs végezetül rámutatott arra, hogy meg kell javítani a pártpolitikai és a pártszervezési munkát az iparban. szerint — a választási eredmények még nem véglegesek, — a választásokon a szavazásra jogosultak 93 százaléka vett részt, 2.7 százalékkal kevesebb, mint az 1947-es választásokon. Hoffmann miniszterelnök pártja, a keresztény néppárt, minden terror és választási mesterkedés ellenére, csupán 3 százalékkal tudja növelni szavazatai számát és 54.7 százalékot ért el, 29 mandátumot kapott. A saarvidéki szociáldemokrata párt 7 mandátumot kapott. A saarvidéki kommunista párt megerősödött, amennyiben a szavazatok 9.4 százalékát kapta és ezzel az eddigi két mandátum helyett négygyei került be a tartománygyülésbe. lyokra vonatkozó megegyezés létrejötte előtt. Mindenki előtt világos azonban, hogy ez csak puszta mellébeszélés. Természetesen lehet!" A. J. Visinszkij ezután visszautasította a salvadori küldöttnek azt az állítását, hogy a szovjet javaslat szerint felállítandó bizottságban olyanok lesznek többségben, akik ellenzik az indiai javaslatot. A Szovjetunió képviselője rámutatott, hogy a bizottság tagjai között hét faz Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, India, Burma. Svájc és DélKorea) olyan tag van, aki elfogadja az indiai javaslatot és négy (a Szovjetunió. a Kínai Népköztársiság, Csehszlovákia és Koreai Népi Demokratikus Köztársaság), aki ellene van. „Nem lehet kétség afelől, hogy a Szovjetunió által javasolt bizottság illetékesebb szerv lesz, alkalmasabb lesz arra, hogy sikeresen lássa el feladatát, mind az indiai határozattervezet által javasolt bizottság" mondotta befejezésül A. J. Visinszkij. A saarvidéki választások