Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-19 / 302. szám, péntek

4 * IIJ SI 0 1952 december 19 Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciája Karol Bacílek elvtárs felszólalása (Folytatás a 3. oldalról.) rületekben is. Pártunk egészséges magva — pártunk Központi Bizott. ságának elnöksége Gottwald elv társsal az élén, nem adott lehető ságet Szlánszkynak és bandájának pártnak apparátusának teljes ha­talmukba kerítésére és éppem ezért mág idejében megakadályozhatták az árulók szándékainak megvalósí­tását. Szlánszky éppen ezért, ment oly messzire, hogy veszélyeztette a köztársasági elnök életét, aki ko­moly akadályt jelentett szándékai nak megvalósításában. Hasonlóképpen nem mindig sike röltek Szlánszkynak szándékai az államapparátusban sem, mert Zá­potooky elvtárs állt a kormány é;én és a többi elvtársak, akik nem egyszer megakadályozták Szlánszky terveit így például a hadügyminisz­ter'umban Csepicska elvtárs végre­hajtva a kassai kormányprogramul, n alc a fegyvernemek egységesítéséről, hadseregünk szervezetének a szovjet hadsereghez hasonló kiépítéséről, a reakciós elemeknek a hadseregbői való eltávolításáról, a külföldi kém kedés ellen folytatott küzdelemről szóló elveit: lényegesen hozzájárult Reicinnek és a reakciós tiszteknek leleplezéséhez. Ez is Gottwald elv­társ érdeme és így van ez a többi szakaszolton is, mint például a kül­kereskedelem, ipar, mezőgazdaság és a tervezés szakaszán Frejk, Goldmann és mások Szlánszky veze­tésével bármily módon is töreked tek szabotáló szándékaik álcázásá­ra az ötéves tervben, már 1950 feb­ruárjában — tehát jóval a szabotá­lok főcsoportjának leleplezése előtt Gottwald elvtárs és 1951-ben Do­lanszky elvtárs a párt Központi Bizottságának ülésén leleplezte eze­ket a szándékokat és pártunk Köz ponti Bizottságának határozatával az ötéves tervből kiküszöbölték a fő hiányosságokat, mint a Csehszlovák Köztársaságnak a kapitalista nyu­gattól való függésére irányuló tájé. kozódást, megszüntették a könnyű­ipar mértéktelen fejlesztését a ne­hézipar rovására stb. Természetesen akkor még nem volt világos e ter­vezés szándékossága és szabotáló jellege. Hibáknak tekintettük eze­ket é s mint hibákat jóvátettük őket. Gottwald elvtárs akkor a könnyű és nehézipar arányáról a következő­ket mondotta: »Ki kjll ezért számítanunk, mire van szükségünk, hogy embereinket rendesen felöltöztessük és rendes lábbelihez juttassuk, ehhez milyen behozatalra van szükségünk, milyen teljesítőképességre van ehhez szük­ségünk és gondoskodnimk kell, hogy más eszközök igénybevételével sze­rezzük meg erre a fedezetet. Minde­nekelőtt fejlesztenünk kell a nehéz­ipart és általában az olyan ipart, amely a legkevesebb idegen nyers­anyagot igényli, olyan ipart, mely­nek számára biztosítva van a ke­reslet." Gottwald elvtárs egyúttal ezt ta­nácsolta: „Fel kell tárnunk — ás mi már részben fel is tártuk — a jelen­tősen nagy nehézipari, nevezetesen nehézgépipari tartalékokat. Minde­nekelőtt és főleg e szakokba kell beruházásokat tenni.« A hazai nyersanyagok kihasználá­sának kérdéséhez Gottwald elvtárs akkor a következőket fűzte: „Szük­séges itt, hogy az eddiginél gyorsab­ban átirányítsuk egész ipari terme­lésünket. Nyersanyagunkat az eddi­ginél sokkal jobban ki kell használ­nunk, jobban kell takrékoskodnunk azokkal a nyersanyagokkal, melye­ket behozunk. Iparunkat elsősorban olyan cikkek gyártására kell irányí­tani, melyeknek sokáig és huzamo­san meg lesz az állandó keletük, ami azt jelenti, hogy elsősorban nehéz­ipari, nehézgépipari termékeket kel! gyártanunk." Ez vonatkozik a külkereskedelem­re is, ahol Gottwa'd elvtárs a követ­kezőkben szabta meg az irányvona­lat: ,,A legújabb tapasztalatok világá­ban az ötéves terv második évének teljesítésénél fel kell vetnünk ipa­runk gyorsabb átirányításának kér­dését. úgyhogy minél függetleneb­bekké váljunk a kapitalista külföld­től." Érdekes, hogy azok az elvtársak, akik Frejka vallomásából minden va­lódi és hamis számra emlékeznek, gyakran megfeledkeznek a Központi Bizottságnak e nagyjelentőségű ülé­séről. Emlékeznek ugyan Frejka „házszámaira", de nem emlékeznek arra az egyszerű dologra, hogy Frej­kának, az államügyész azon kérdésé­re: idejében hiusították-e meg a főbb szabotál ásókat a tervezésben? magának be kellett ismernie, hogy Gottwald elvtárs érdeméből már 1950-ben tehát az ötéves terv meg­valósításának egy éve alatt az ötéves terv számait és feladatait helyes irányba terelték. Kétségtelen, hogy­ha nem is sikerült kiküszöbölnünk további szabotálásokat és várható, hogy még ma sem vagyunk biztosit va ellenük, — ha az összeesküvők nagy károkat okoztak is nekünk, az ötéves terv irányvonala Gottwald elvtérs érdeméből lényegesen megja vult. Engedjék meg továbbá elvtársak, hogy emlékezetükbe idézzem egy kis történeti vázlattal, hogyan került sor Szlánszky leleplezésére. Az államellenes központ tagjai kö­zül elsőnek Evzsen Löblt és Vilem Novyt tartóztatták le már 1949 no­vemberében. Előzetes vallomásaikból megállapítást nyert az úgynevezett Trust-Fond szerepe és a szlovák bur­zsoa-üacionalisták büntetendő tevé­kenysége. Kizárólag ebben az irány­ban terelték félre szándékosan a vizsgálatot. Sváb és Szlánszky, az államellenes központ tagjai, bármi­lyen az egész összeesküvés folyama­tos leleplezésére irányuló megállapí­tást lehetetlenné tettek és egy időre teljesen elnyomtak, amivel az össze­esküvő központ leleplezését akarták megakadályozni. Lőbl vallomásaiban már akkor, 1949 őszén beszélt Szlán­szkyról, de vallomásaiból Sváb min­den Szlánszkyról tett említést ki­zárt. Már 1950 októberében letartóz­tatták Slinget, aki ellen ugyan hal­mozódtak az egyszerű párttagok és funkcionáriusok panaszai, melyeket Frank a párt vezetősége előtt szán­dékosan eltitkolt, de nem voltak köz­vetlen bizonyítékok kémmunkájáról. Slinget azon levél alapján tartóztat­ták le, amelyben jelentéseket adott Vosko amerikai kémnek. Ezt a leve­let Vosko levéltárában találták meg. Sling letartóztatásával az összees­küvő központ első igen fontos pozí­cióját vesztette el és felmerült to­vábbi összeesküvők leplezésének a veszedelme. Sling jól tudta, hogy le­tartóztatása után a pártban és az ál­lami apparátusban eddig még benn vannak a társai és ezért mellékvá­gányra igyekezett terelni a vizsgála­tot. Amikor rábizonyították a köz­társaság elleni összeesküvés előké­születeiben való részvételét, az ösz­szeesküvés fejeként Mária Svermo vát tüntette fel és azzal igyekezett erősíteni Szlánszky pozícióját, hogy szívósan azt állította, hogy az össze­esküvés Szlánszky ellen irányult. Tudta, hogy ezzel magának biztosít segítséget Szlánszky részéről. Az összeesküvő központnak és vezetőjének, Szlánszkynak leleple­zését továbbá az gátolta, hogy a biztonsági apparátus vezető helyein Szlánszky ellenségeket helyezett el, akik minden erejükből igyekeztek leplezni Szlánszky összesküvő köz­pontjának ellenséges tevékenységét. 1951 februárjában sor került a biztonsági szervekben levő összees­küvők letartóztatására. Szlánszky a biztonsági szervekben dolgozó munkatársainak ártalmatlanná té­tele után TP.ussignét arra használta fel, hogy a biztonsági szervekben levő néhány 7 új és nem tájékozott ember közvetítésével befolyást gya­koroljon a vizsgálatra, esetleg a kezeibe kaparintsa és hamis útra terelje. Ez nem sikerült. Nem si­került ez sem Szlánszkynak, sem Svábnak. A vizsgálatot kezdettől fog­va a gottwaldi pártvezetőséghez hü elvtársak vezettek. A szlovákiai cionista csoport 1951 tavaszán tör­tént letartóztatása, Löbl, Vondrá­csek, London és később mások vallomásai alapján folyamatosan leleplezték Szlánszky ellenséges mű­ködését. Nem feledkezhetünk el arról, hogy a kihallgatottak, bízva Szlánszky segítségében, csak akkor kezdtek igazat vallani, amikor Gottwald elvtárs leleplezte Szlán­szky pártellenes elhajlásait és ja­vasolta, hogy a párt főtitkárának funkciójából távolítsák el. Az események további fejlődése, amelyek Szlánszky személyének le­leplezéséhez vezettek, ismertek az elvtársak előtt a CsKP Központi Bizottsága mult év decemberi ülé­séből. Amikor megállapították, hogy a nyugati imperialisták elő akarják segíteni Szlánszky szökését, ez a már meglévő bizonyítékokkal együtt elégséges figyelmeztetés volt arra, hogy Szlánszkyt azonnal le kell tartóztatni. Még a kihallgatás fo­lyamán is védte Szlánszky társait és csak azokat a bűntetteket ismerte be, amelyeket megdönthetetlenül rá­bizonyítottak és amelyeket a bi­zonyító anyag alátámasztott. Az összeesküvő központ ténykedésével kapcsolatos sok meggyőző, leleple­ző bizonyítékot csak Szlánszky le­tartóztatása után szereztek meg. Gottwald, Zápotocky, Dolanszky, Kopecky és főleg Novotny elvtárs nagy segítségével anyagot szereztek a párt szervezetéből és különféle minisztériumokból. Nagyon értékes volt a honvédelmi minisztériumban levő anyag, amelyet Csepicska elv­társ tevékeny segítségével szerez­tek meg. Értékes volt továbbá a külügyminiszhériumból szerzett anyag, ahol Siroky elvtárs szemé­lyesen segített elbírálni az anyagot és a különféle olyan elvtársak se­gítségével szerzett anyag, akik a külkereskedelemügyi minisztérium­ban, az állami tervhivatalban, a ne­hézipari minisztériumban és nép­gazdaságunk más szakaszain dol­goznak. Valóban meg kell állapíta­nunk, hogy a P árt e nagy segítsége nélkül, az elvtársak e nagy segítsé­ge nélkül, akik Gottwald elvtársnak a CsKP Központi Bizottsága mult év decemberi ülésén mondott felhí­vását közölték és a biztonsági gé­pezetnek átadták a leleplező okmá­nyokat, nem sikerült volna nekünk olyan rövid idő alatt fényt deríteni sok jól leplezett kérdésre és biztosí­tani a vizsgálat sikeres lefolyását. Érdekelni kell az állambiztonsági szervek túlnyomó többségének ön­feláldozását is, akik éjt nappallá téve dolgoztak, hogy leleplezzék az összeesküvő bandát és így a leg­jobb bizonyítékát adták annak, hogy hűek a párthoz, gottwaldi ve­zetőségéhez és a Szovjetunióhoz. Nem igaz az, hogy a vádlottak könnyen beismerték minden bűnü­ket. Valószínű, hogy néhány dolgot még el is titkolhattak, de itt már lehet szó fö dologokról, az egész összeesküvésről és annak egész irányvonaláról. Egészben véve né­hány kérdés eltitkolásának lehető­ségével is számolva, a fő kérdése­ket a vizsgálat feltárta és mindez lényeges mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az osztályharcnak ezt a fejezetét nálunk lezárhattuk. Még néhány kérdésre kell vála­szolnom, amelyek felmerültek a tár­gyalás folyamán. Az első ilyen kér­dés Szlánszky gonosztevő kádereinek szšthelyezíse. Gottwald elvtárs be­számolójában feltárta, melyek vol­tak azok a politikai okok 1948-ig. amelyek Szlánszkynak ós társainak lehetővé tették, hogy már ebben az időben megvalósíthassák cselszövé­seiket. A párt föfigyelmét a fö el­lenség — a burzsoá reakció — ellen fordította és főleg ez ellen harcolt. Minden erejéből igyekeznie kellett, hogy a dolgozók győzelmet arassanak a kommunista párt veze­tésével. Ebben a harcban a gottwal­di vezetéssel dicsőségesen győztünk a februári napokban. Emellett másrészt Slánsky, mint a reakciónak a kommunista pártba be­férkőzött tartaléka, igyekezett ha» talmába keríteni az egész pártszer­vezetet. Mint a párt titkára, ő volt megbízva a káderek kiemelésével és széthelyezésével. Múltjának sok kér­dése nem volt tisztázva. Nem volt tisztázva Svermához való viszonya és szerepe Sverma elvtárs halálá­ban. ismeretlen volt Pika tábornok­kal való kémkapcsolata. Szlánszky a párt és Gottwald elvtárs előtt el­titkolta a cionistákhoz és a szabad­kőművesekhez való viszonyát Szlán­szky eltitkolta a párt és Gottwald elvtárs előtt olyan emberek káder­anyagát, akikre tervei érdekében szüksége volt és akik a múltban bűnt követtek el. Szlánszky tudott arról, hogy Reicin a Gestapó ügynö­ke. Szlánszky tudta azt, hogy Frank neve a háborús bűnösök lis­táján szerepel. Szlánszky tudta, hogy milyen helytelenül viselkedett Sváb a megszállás ideje alatt. Tud­ta azt, hogy Clementis lekötött kém volt. Tudta, hogy az összeesküvő ál­lamellenes kémközpont 14 vezető tagja közül 9 olyan kém volt, akik már a második világháború során a nyugati kémügynökségéknek voltak lekötve. De éppen ezért, mert Szlán­szky tudott ezekről a dolgokról, fe­lelős helyekre állította az ilyen em­bereket, helytelenül tájékoztatta a párt vezetőségét és Gottwald elv­társat, eltitkolta Gottwald elvtárs előtt a maga és társai valódi arcu­latát, mivel csak ilyen embereket használhatott fel tervei érdekében. Szlánszky tehát összeesküvő céljai érdekében fontos politikai és gaz­dasági pozíciókba helyezte a kom­promittált embereket. Az sem a mi bününk, hogy a bíróság előtt csupán burzsoá származású cionisták áll­tak. Nem mi választottuk ki őket. Szlánszky választotta kj ezeket a maga gonosztevő céljai számára. Gottwald elvtárs beszámolójában lényegében rámutatott azokra a fő­okokra, amelyek lehetővé tették az összeesküvők bűnös tevékenyságét. Ugyanakkor Gottwald elvtárs az egész párt előtt utalt arra, hogy mi a legfontosabb arra, hogy a kárte­vők és árulók ne zavarhassák sokáig és büntetlenül életünket. Ez a ha­tározatok ellenőrzésének, a munka ellenőrzésének, minden kommunista ténykedése ellenőrzésének kérdése. Ezzel kapcsolatban beszédemben hangsúlyozni akarom, milyen nagy felelősség hárul mindannyiunkra. Természetes, hogy a nemzetbizton­ságügyi minisztérium felelős a kár­tevők és kémek leleplezéséért. De a biztonsági szervek felelősségének tudata mellett is főleg a gazdasági vezető tényezőkre akarok appellál* • ni, hogy segítséget nyújtsanak ne­künk az ellenség leleplezésében, hogy egyszóval tudatában legyenek fel­adatuk komolyságának, a szocializ­mus felépítésé fontosságának, an­nak a veszélynek, amely hazánkat fenyegeti és a párt, valamint nép iránti felelősségünknek és hogy ők maguk gondoskodjanak arról, hogy működési területükön végzett helyes káderkiemeléssel biztosítsák mind politikailag mind technikailag és szaktéren a párt irányvonalának megvalósítását, hogy a Szlánszky féle bünperből helyes,következteté­seket vonjanak le. Ami az állambiztonsági szerveket illeti, igyekezni fogunk munkájukat tökéletesíteni. Ezt azonban csak ak­kor érhetjük el, ha megnyerjük a dolgozók bizalmát, a párt bizalmát, ha vezetőink és főleg gazdasági dol­gozóink széleskörű segítséget és tá­mogatást nyújtanak. Még egy dologról akarok szólni. A nyugati rádió napról napra azt kürtöli világgá, hogy új meg új le­tartóztatásokra kerül sor, hogy az emberek ezrével repülnek majd ál­lásukból. Meggyőződésem, hogy ilyen eljárást a nyugati imperialis­ták nagyon hálásan fogadnának. Ezért az szükséges, hogy azok, akiknél m a az az irányzat mutatko­zik, hogy bárkit gyanúba vegyenek, bárkit rágalmazzanak, hogy bárkit büntetés alá vonni igyekezzenek, bárkit el akarjanak távolítani, tud­ják meg, hogy ezzel a magatartá­sukkal nehézségeket okoznak a pártnak és végül is az állambizton­sági szerveknek is és hogy tulajdon­képpen a nyugat érdekeit szolgál­ják. Ne m lehet mindenkiben össze­esküvőt látni, aki az elítéltek vala­melyikével kapcsolatban állt. Gott­wald elvtárs arra tanít minket, hogy az embereket munkájuk sze­rint kell értékelni. Saját tapaszta. latok alapján, saját értékelés útján kell kiemelni embereket felelős mun­kahelyekre. Végeredményben nem a Szlánszky és társai féle kártevők fogják számunkra megállapítani azt, hogy' ki a bűnös és ki az ártat­lan. Arról, hogy ki a bűnös és ki az ártatlan, hogy hol végződik a téve­dés és a hiba és hol kezdődik a büntetőjogi felelősség, a párt dönt a nemzetbiztonsági szervek segítsé­gével. (Viharos taps.) A biztonsági szervek munkájuk­ban mindenkor és mindenütt a párt utasításai alapján fognak eljárni. Gottwald elvtárs utasításai szerint választják el a konkolyt a búzától. Hála Gottwald elvtársnak a Szlán­szkyval lefolytatott tárgyalásban is sikerünk volt. Meggyőződésünk, hogy Gottwald elvtárs vezetésével, a párt vezetésével az osztályharc­ból eredő további feladatokat .becsű- ' letesen teljesítjük, hogy népünk győzelmét örökre biztosítjuk. (Hosz. szantartó viharos taps.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom