Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-18 / 301. szám, csütörtök

4 U J SZÖ 1652 december 18 k párt politikai és szervezeti munkája és a párt áj alapszabályzatának tervezete ők sajátmaguk sem hisznek ebben. Éppen ezért ordítoznak oly dühödten ellenünk. Éppen azért, mert saját környezetünkből kivertük az ügynökeiket, szörnyetegeiket, akiket ellenünk eszközül akartak felhasználni. Vagy vaiion erősebbek voltunk akkor, amikor sr/át scrrf'nkban az amerikaiak ötödik hadosztályának tagiai, az árulók. az idegen ügynökök iártak? Maga a iózan ész felel erre: nem! De minden bizonnyal erősebbekké válunk, hogy ennek az amerikai ötödik hadosztálynak fejét lemetszettük. (Viharos, hosszantartó taps.) Nincs az a szervezet, amelv a fertőzéssel, szemben immúnis lenne. Az ember megfertőzheti magát, de legyőzi a fertőzést, ha legyűri testében a fertőző baktériumokat, ha kivágia testéből a fertőzött helyett, — ez saiát, egészséges alapiát és erejét bizonyítja. És a párt és annak vezetése, mint egész? Azt bizonyítja, hogy a párt és annak vezetése le tudott számolni az árulókkal, tekintet nélkül arra, hogv milv személyekből rekrutálódott és milv pozíciókat töltöttek be, s vájjon ezt nem bizonyítja-e a munkásosztály ügye, a nép ügye, a nemzet ügye, a szocializmus ügye iránti tántoríthatatlan hűségünket? Vaiion nem azt bizonyítia-e, hogv milv komolvan gondoltuk figyelmeztetésünket, hogy nálunk semminemű árulónak fái az égig nem nőnek, hogv előbb vagv utóbb mindegyikükre sor kerül. (Viharos taps.) Azt hiszem, hogy igen. A per során gyakorta volt szó arról, hogv az összeesküvők nálunk a „Titó-féle utat akarták járni". Ezt a megállapítást helyesbíteni kell. Helyesbíteni abban az értelemben, hogv nálunk a Titóféle típusú emberek számára hely nincs. (Viharos taps.) És azok, akik nálunk az áruló Titót akarnák utánozni, ott végzik, ahol Szlánszky végezte. (Hosszantartó, szűnni nem akaró, viharos taps). Én megismétlem: nem. Csehszlovákia nem lesz második Jugoszlávia! (Hosszantartó taps.) n. Nemzetgazdaságunk fejlődéséről az ötéves terv négy éve során Most pedig áttérek nemzetgazdaságunk felépítésének néhány kérdésére. Az ötéves terv negyedik évének végéhez közeledünk, hasznos lesz tehát, ha megvizsgáljuk, hogy milyen utat tettünk meg eddig. Ami az idei évet illeti, hangsúlyozni kívánom, hogy az elmúlt hónap gazdasági eredményeit pontosan megvizsgáltuk. Ami az utolsó hónapot illeti, eddig csak becslésekre szorítkozhatunk úgy, hogy az egész évi tényleges eredmények vagy valamivel magasabbak, vagy valamivel alacsonyabbak lesznek. Ennek azonban nem lesz lényeges befolyása a negyedik évi gazdasági fejlődés egész képére. Ismerefes, hogy a legtöbb kárt az összeesküvő árulók éppen a gazdasági szakaszon okozták. Ennek ellenére nem sikerült nekik nemzetgazdaságunk fejlődését megállítaniok. Ezt a tények és számadatok igazolják. Az ötéves terv négy esztendeie során, tehát 1949től 1952-ig az ipari termelés 82%-kai növekedett, tehát a háború előtti, 1937-es év színvonal maidnem kétszeresét, (197%) érte el. Az ötéves terv négy esztendeie során a nehéziparügyi minisztérium termelése 108%-kai növekedett, a könnyűipari minisztérium termelése 50%kal, az élelmiszeripari minisztériumé 69%-kai. Az utóbbi négy év során a termelés évi átlagos emelkedése 16%-ot tesz ki. A szlovákiai ipari termelés fejlődése külön fejezetet jelent. A nyersipari termelés Szlovákiában ebben az esztendőben a háború előtti termelés négy egész egynegyedszeresét és az ötéves terv kezdetének kétszeresét jelenti. Ebben az esztendőben egyes termékek termelése tekintetében elérjük, illetőleg túlhaladjuk az eredetileg megállapított ötéves terv ötödik esztendejének befejezésére megállapított tervfeladatokat. Igy pl., a barnaszén, az elektromos energia, a nyersacél, a vasérc, a hydroxid szóda, a viszkóza fonal, a lenfonal és a műzsír tekintetében. Ezzel szemben és ez a legfőbb és legfontosabb, hogy nem érjük el azokat a feladatokat, amelyeket a fokozott ötéves terv megállapított az alapvető nyersanyagok tekintetében. Tényként kell megállapítani azt is,^ hogy ipari termelésünk ebben az esztendőben a háborúelőtti, 1937. évi ipari termelést 97%-kal haladja túl. annak ellenére, hogy lakosságunk száma csökkent. Mik tehát a nehézségek okozói, amelyekkel a termelés e szakaszán küzdünk. Jónéhány ok játszik közre. Elsősorban az, hogy a szükséglet nálunk gyorsabban növekszik, mint a termelés. És pedig mind az ipari, mind a lakosság szükséglete szempontjából. A münchenelőtti köztársaság idejében az ipar lassan fejlődött, időleges válságok zavarták vagy sztagnált. A népi demokratikus Csehszlovákiában az ipar szakadatlanul fejlődik. Igv Dl.: a kőszén évi termelése 24 év alatt — 1913—1937 között — körülbelül 2,400.000 tonnával emelkedett. A népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban a kőszén termelésének hasonló emelkedését (1949—1952-ig) 4 év alatt értük el. A barnaszén évi termelése 1913tól 1937-ig 5,000.000 tonnával csökkent..Ezzel szemben mink 1949 és 1952 között, tehát 4 év alatt 9 millió tonnával emeltük a barnaszén termelését. 1937-ben 4 milliárd kilowatt elektromos energiát termeltünk. Ebben az esztendőben több mint 11 milliárd kilowattot termelünk. A nyersacél termelése 1937-ben 2.3 millió tonnát tett ki, ebben az esztendőben 3.7 millió tonnát tesz ki, stb. stb. Ennek ellenére tüzelő, energetika és kohászati alapjaink nem tudiák telies mértékben fedezni iparunk megnövekedett követelményeit, sem pedig lakosságunk növekvő követelményeit. Mindenki előtt ismeretes, hogy városi és falusi lakosságunk vásárló ereie lényegesen megnövekedett. A münchenelőtti köztársaságban a gazdasági válság ideién több mint 900.000 telies munkanélküli volt és a félig foglalkoztatottak' száma százezreket tett ki. Ez a munkásosztály életszínvonalának rohamos csökkenését idézte elő. Nem volt talán oly család, amelynek nem kellett volna ellátnia eí

rV munkanélkülit, vagv félig foglalkoztatottat. Ma nálunk ez a helvzet nem áll fenn. Nincsenek munkanélküliek és félig foglalkoztatottak. Mindenki, aki dolgozni akar és tud, könnyen talál munkát és keresetet , és mindazok, akik dolgozni nem tudnak, legalább minimális ellátásban részesülnek a közjólét alapjából. Hogy nálunk koldusok nincsenek, az nem frázis, de mindenki előtt ismert tény. Ezért nő a vásárlókénesség, amelvet termelésünk egyelőre nem tud minden tekintetben és telies mértékben kielégíteni. Az ipari szektorban a nehézségek másik oka az egyes ipari ágak feilődésének ielentős felanrózódottsága, főleg ami a nyersanyag és energetikai erők közötti felaprózódottságot és feldolgozó ipari ágakat illeti. Az összeesküvő árulók kártevő kezét a termelésnek ezen a szakán észlelhetjük és sokáig fog még tartani, míg kártevékenységüknek következményeit kiküszöböljük. Itt van példának okáért az elektromos energia. A dolog lényege nem abban rejlik, hogy az ötéves tervben kis mértékben gondoskodtak volna az energetikai alapok kibővítéséről. Az energetika terén az ötéves tervben a beruházások jelentősek voltak és ma már lényegesen nagyobb eredményeket hozhattak volna. Természetesen annak feltétele mellett, hogy a legfontosabb energetikai telepekre lesznek összpontosítva és hogy ezek a lehető legrövidebb időn belül üzembe kerülnek és ugyanakkor megtörténnek az elengedhetetlenül szükséges előkészítő munkálatok az új energetikai művek építésének megindítására. A párt és a kormány háta mögött ugyanakkor az energetika fejlesztése érdekét szolgáló eszközöket szétforgácsolták. Ennek csak kis részét tudták a megállapított időben befejezni. A gépiparban nem voltak tekintettel arra, hogy az új elektromos üzem gépi berendezését összhangba hozzák az építkezési programmal. Igy ezzel és ebből a szempontból is gátolták az új energetikai üzemek kapacitásának gyorsütemű fejlesztését. Vagy vegyük figyelembe a vaskohászat fejlesztését, azaz a nyersvasét, a nyersacélét és annak nyers bázisát. Erre az ötéves tervben szintén nem kis figyelmet szenteltünk. Am ugyanakkor ma az államellenes összeesküvő központ leleplezése után tapasztalhatjuk, hogy az összeesküvők itt is a saját szabotázsakcióik útját járták. Megmutatkozott az, hogy az árulók és azok segítőtársai — ismét a párt és kormány háta mögött — a kohászati ipar számos, még üzemképes üzemét lerombolták és azoknak helyébe nagy költségekkel újakat építettek, amelyek azonban termelési kapacitásuk szempontjából nem haladták magasan túl a régi üzemek kapacitását, amelyek még egy bizonyos ideig jó szolgálatot tettek volna és az újonnan létesített üzemekkel együtt sokkal jelentősebb mértékben emelhették volna a vaskohászat termelési kapacitását. Figyelemreméltó, hogy az áruló kártevők miként indokolták szabotázsaikat. Állítólag modernizálni és racionalizálni akarták a fekete kohászatot. Mintha mindannyian nem ezt akarnók. Am azt, hogy emellett bűnös módon megsemmisítették a régi, ďe még üzemképes berendezéseket, arról a kártevők mélyen hallgatnak. Am talán még nagyobb diszproporció állt be a vaskohászat és érc alapjának fejlesztésében. A szabotálok, az úgynevezett szakértők mindent elkövettek annak bizonyítására, hogy nálunk értékes vasérctelepek nincsenek és hogy a kevésbbé értékes ércek bányászása és feldolgozása állítólag nern kifizető. Egyébként ez általában a további ásványtartalékra is vonatkozott. A különféle régi, kapitalista teóriákat ismételgették végtelenségig, hogy ásványok tekintetében szegények vagyunk és azok az eszközök, amelyeket az ötéves tervben az intenzív geológiai vizsgálatra szántak, vagy felhasználatlanok maradtak, vagv másra használták fel. Mai nehézségeink további oka az egves ipari ágazatok belső széttagozódottságában rejlik. Igv pl. nehéz- és általános gépiparunkban szűk keresztmetszet mutatkozik az acélkohókban és öntődékben. Az egyik vagy másik üzem, illetőleg ipari ágazat egész kapacitását teljes mértékben nem lehet kihasználni azért, mert különleges félkészé 'úkban mutatkozik éppen hiány. Iparunk gyorsabb és harmonikusabb fejlődőét ugyancsak gátolta az elégtelen együttműködés Es ez nemcsak a különböző minisztériumok üzemei között mutatkozik, hanem ugyanazon minisztériumokhoz tartozó egyes üzemekben is. A b'ború előtti Csehszlovákia ipara mondhatnánk esetlen egy gépet sem gyártott telies egészében. A nemzetközi monopóliumok körültekintően gondoskodtak arról, hogv a gépek bizonyos részét és rendszerint a legfontosabb, legérzékenyebb részét, a külföldről hozzák be. Iparunk ma ettől a függőségétől megszabadult. A Szovjetunió hathftós technikai segítségével iparunk elsaiátítja a legbonyolultabb gépek és műszerek gyártását is. De. hogv ennek meg legyen a megfelelő eredménye, annak érdekében az szükséges, hogv az üzemek között, amelyek ennek gyártásában részesek, meglegyen a szoros és pontos együttműködés. Mindeddig e tekintetben erősen kullogunk. Egy üzem a meghatározott tervszerinti gépet gvártia. a másik és harmadik üzem azonban, amelvnek gondiára lett bízva a gép kiegészítéséhez elkerülhetetlenül szükséges alkatrész gyártása, lemarad. Ennek következtében az üzemek között termelési feszültség áll be, amely anyagi és pénzügvi eszközök lekötését vonja maga után és a tervhatáridők megsértését. Iparunkban még sok a ki nem használt kapacitás. Igy pl., az állandóan működő üzemek kivételével, kevés üzemben érvényesül a telies mértékben érvényesített kettős műszak. Igy a gépek és a berendezés a nap túlnyomó részében kihasználatlanul maradnak, ugyanakkor nem ritkaság, hogy új üzemek felépítésének követelményét támasztják fel. Ha közös nevezőre akarjuk hozni iparunk, de nemcsak iparunk elégtelenségeinek többségét, úgy vélem, megállapíthatjuk, hogy ez az állami- és munkafegyelem föntről egészen le megnyilvánuló hiánya. A párt és a kormány határozatait nem teljesítik pontosan, következetesen és idejében. A minisztériumok és az egyes főigazgatási szervek szektoraikat nem igazgatják elég operatív módon. Nem ellenőrzik elégségesen az alájuk rendelt üzemeket, nem segítenek elég hatékonyan a gyenge pontok kiküszöbölésében. A megállapított hibákból nem vonják le elég gyorsan és tökéletesen a szükséges következményeket. Egyes vezető gazdasági tényezőink a személyes felelősség kérdése elől kitérnek. A helyes határozatok teljesítését és megoldását nem követelik elég keményen és következetesen. Mindezek és ehhez hasonló jelenségek sértik az állami és munkafegyelmet, ami ma az egyik fő gátló oka népgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlődésének. Ezért úgy vélem, hogy az állami és munkafegyelem megszilárdítása fölülről egész lefelé a párt egyik elsőrendű feladata. • • Mezőgazdaságunk nagy átalakuláson megy át. Az egyéni gazdálkodásról a kollektív gazdálkodásra tér át. Különösen ebben az esztendőben volt figyelemre méltó az EFSz-ek számának növekedése. 1952 október 30-ig 8636 EFSz működik hazánkban, ezek közül 1356 I. típusú, 2370 H. típusú, 4499 IH. típusú, és 411 IV. típusú. A felszántott mezsgyéjű EFSz-ek száma 6880, azaz az összes községek 48 százaléka. A II., m. és IV. típusú EFSz-ekben 289.401 mezőgazdasági egység tömörült 2,337.425 hektár mezőgazdasági földterülettel. A m. és IV. típusú EFSz-ek földterületének kiterjedése az egész mezőgazdasági földterület 24.6%-át, köztársaságunk szántóföldjének 27.4%-át teszi ki. Ebben az esztendőben a növényi termelés az 1948. évhez viszonyítva búzában, árpában, olajos; magvakban, cukorrépában, burgonyában, lenben, kenderben magasabb volt és a mezei takarmányokban egyenlő volt. Rozsban, zabban, komlóban és réti szénában alacsonyabb volt. A hektárhozamok 1948-hoz viszonyítva ebben az esztendőben búzában, rozsban, árpában, zabban, olajos magvakban, burgonyában és takarmányban nagyobbak voltak. A hektárhozam ezzel szemben kisebb volt cukorrépában, lenben, kenderben, komlóban és réti szénában. A háború előtti 1934—1938. évek közötti átlaghoz viszonyítva ebben az esztendőben elért hektárhozamaink a gabonaneműek minden fajtájában magasabbak voltak, azonban alacsonyabbak voltak a hozamok a kapásokban és a takarmányokban. Az állattenyésztés tekintetében az idei mezőgazdasági állatállomány az 1948-as évhez viszonyítva a tyúkállományt kivéve minden fajtában magasabb volt. A szarvasmarhaállomány 24%-kal. a tehénállomány 20%-kal, a sertésállomány 74%-kai, az anyasertés 42%-kal, a birka 131%-kal magasabb, míg a tyúkállomány 5%-kai alacsonyabb. A háború előtti 1937-es évhez viszonyítva az állatállomány magasabb: sertés, anyasertés, birka tekintetében, ezzel szemben kisebb a szarvasmarhaállomány, a,