Uj Szó, 1952. december (5. évfolyam, 287-311.szám)

1952-12-18 / 301. szám, csütörtök

1952 december 20 UJSZ0 515 A párt politikai és szervezeti munkája és a párt új alapszabályzatának tervezete tehén- és a tyúkállomány tekintetében. A hús-, tejés tojástermelés az 1948-as évhez viszonyítva idén magasabb volt. A vágómarha termelése 36%-kai, a vágóborjú 53%-kal, a vágó sertésé 107%-kal, a tejé 41%-kal, a tojásé 57%-ka] magasabb. A háború előtti 1937 esztendőhöz viszonyítva ebben az esztendőben a hústermelés vágóbaromból és vágósertésből magasabb volt. egyenlő szintet ért el a vágóborjúból, alacsonyabb volt viszont a tei és a tojás termelése. A mezőgazdasági termékek felvásárlásának terve az 1948-as évi felvásárlási tervhez mérten lényegesen magasabb ebben az évben. A növényi termékek tekintetében az idei terv a gabonaneműekben (azaz a kenyér- és a takarmánygabonaneműekben), szénában és szalmában teljesítve lesz. Ugyanakkor terven alul marad a felvásárlás a hüvelyesekben, olaiosokban. burgonyában, cukorrépában, fvümölcsben, zöldségben és komlóban. Az állattermelés idei felvásárlási tervét egészben a váeómarha tekintetében teliesítiük, terven alul marad a tejes a tojásfelvásárlás. A szocialista szektor részesedése a mezőgazdasági termékek felvásárlásában emelkedik és ebben az esztendőben a srabonaneműek 27%-át, a zolajosmagvak 52%-át, a burgonya 11%-át, a vásrómarhaá.Hománv beleértve a boriúállomány 30%-át, a sertésállománv kb. 47%-át, a baromfiállomány kb. 18%-át teszi ki. A fenti adatokból világos, hogy az utóbbi négy esztendő során a mezőgazdasági termelésben főleg, ami a mezőgazdasági állatállományt illeti, bizonyos előrehaladást értünk el. Egyideiűleg azonban megmutatkozik az is, hogy a mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonala nem elégséges. Népünk közélelmezése az élelmezési és könnyűipari szükséglet kategorikusan megköveteli mezőgazdasági termelésünk jelentős fokozását, mind a növényi termelés, mind az állattenyésztés szempontiából. A mezőgazdasági földterület terjedelme nálunk korlátozott. Annál fontosabb, hogy egy talpalatnyi mezőgazdasági földterület se heverjen parlagon. Ez főleg a határmenti vidékre vonatkozik. A határvidék népigaz aratási szervei, a helyi, járási, kerületi nemzeti bizottságok, valamint az ottani pártszervezetek nem járhatnak örökké közönnyel a meg nem művelt földek, mezők és legelők körül, amelyen ma a gaz burjánzik. Az örökké ismételt kifogásokat, hogy a határvidéken elégtelen a* munkaerő, nem lehet elismerni. A közigazgatási és pártszerveknek, az EFSz-nek. az állami birtokoknak a határvidéki járásokban éppen az a feladatuk, hogy megtalálják és érvényesítsék azokat a módszereket, miként lehet az adott erőkkel és az adott eszközökkel a határvidék szántóföldjein a legtöbb hasznot elérni. A feladat tehát az, hogy nem szabad a földeket parlagon hagyni, minden talpalatnyi mezőgazdasági földterülete^, mind a belországban, mind a határvidéken meg kell művelni. Ezt a feladatot különben minden időkben természetesnek tartottuk. Ám ezzel még nincs megoldva a mezőgazdasági termelés problémája. Hogy ez megoldást nyerjen, habozás nélkül, bátran rá kell lépnünk a hektárhozamok fokozásának útjára, meg kell valósítanunk a gazdasági állatállomány hasznothajtóságának fokozását. Minden egyes hektár mezőgazdasági földről minél nagyobb hozamot kell betakarítani, minden egyes fiatal baromból nagvobb hasznot kell elérni — ime, ez legyen az iránvelv, ez legyen a mezőgazdaságban, a szövetkezetekben, az állami birtokokon, a traktorállomásokon, egyszóval a vidéken minden mezőgazdasági dolgozónak becsületbeli érdeke. A hektárhozamok emelése az állatállomány hasznothajtósága fokozása tekintetében mindig nagyobb feladatot fognak játszani az EFSz-ek. Éppen ezért a falunak szocialista vágánvra való további áttérése szempontjából a pártnak és a kormánynak fokozott figvelmet kell fordítania az EFSz-ekre. Az EFSz-ekben és általában a falvakon most folyik a vita az EFSz-ek mintaalanszabályzatáról. Most folynak az előkészületek az EFSz-ek országos kongreszusára, amely hivatott lesz ezen alapszabályzatok jóváhagyására. A mintaalapszabályzatok javaslata azokból a tapasztalatokból indul ki, amelyeket az EFSz-ek eddigi építésének folvamán szereztünk és azon a véleményen vagyok, hogy megfelel az EFSz-ek ezidőszerinti fejlődési szakaszának. Az új mintaszabálvzat, amelyet a szövetkezeti dolgozók széles rétegének aktív közreműködése hozott létre, további kiinduló pontul kell, hogy szolgáljon az EFSz-ek építése, megszilárdítása és kiterjesztése szempontiából, hogv minden egves EFSz szocialista szövetkezetté váljon és tagjai jómódúak legvenek. Az EFSz-ek alapjainak kiszélesítése és a mezőgazdasági termelés általános feladata, azaz a hektárhozamok, a gazdasági állatállomány hasznothajtóságának növelése egyre élesebben hangsúlyozza ma is már és a jövőben még élesebben fogja hangsúlvozni a mezőgazdasági munkálatok gépesítésének kérdését. A földművelésügyi minisztérium becslése szerint, a mezőgazdasági munkálatok gépesítésének foka az 1951-es év '7%-ával szemben 1952-ben 31%-ra emelkedett. Ebből a szántási munkák gépesítése 31%-ot a tavaszi vetés 12%ot, a gabonaneműek kaszálása 47%-ot, teszi ki, míg a kultivációs munkák gépesítési százaléka jelentéktelen. Az állami traktorállomások idei munkája valamivel megjavult. Az állami traktorállomások munkálatai 1951-hez viszonyítva 7%-kai megnövekedtek, az EFSz-ekben való munkálatai 37%-kai emelkedtek. Összesen hangsúlyozni kell, hogy a mezőgazdasági munkálatok gépesítése nálunk még alacsony fokon áll. A traktorpark összetétele a mezőgazdasági nagyüzemi termelés szempontjából, amely pedig állandóan növekvő irányzatot mutat, előnytelen. Ennek ellenére a meglévő traktorállomány mind a traktcrállomásokon, mind az állami birtokokon nincsen kellően kihasználva. Ez részben a javítás alatt álló traktorok magas számának tudható be, részben pedig a megfelelő mezőgazdasági gépi szerelvények hiányának. Ez majdnem valamennyi mezőgazdasági gépi szerelvényre, főleg a kultivációs gépekre vonatkozik, amelyek nagy mértékben pótolják a kézi munkát. Míg a Szovjetunióban a traktorállomások a mezőgazdasági munkának 170 fajtáját végzik, addig a mi traktorállomásaink csak 48-at. Ez megmutatja azt, mennyi mindent kell még behoznunk a mezőgazdasági munkálatok gépesítése terén. Ez nemcsak azért jelent komoly problémát, mert a mezőgazdasági munkák gépesítése lehetővé teszi a hektárhozamok és az állatállomány hasznothajtóságának növelését kevesebb munkaerő alkalmazása mellett, hanem komoly problémát jelent főleg azért is. mert a mezőgazdasági munkák gépesítésének állandó fokozása nélkül nem lehet tartósan megszilárdítani a már létező EFSz-et és kiszélesíteni az EFSzek mozgalmát. Ha a mi viszonyaink szerint Lenin ismert definíciójával élünk, a következőket mondhatnánk: kollektivizáció plusz gépesítés, plusz villamosítás, — íme ez a falu szocialázása. Nagy feladat áll a földművelésügyi minisztérium és azon minisztériumok előtt, amelyeknek hatáskörébe a mezőgazdasági gépek gyártása tartozik, hogy gyorsított ütemben kidolgozzák és egyben előterjeszszék a kormánynak mezőgazdaságunk sokoldalú gépesítésének hosszúlejáratú tervét. Állami traktorállomásaink és állami birtokaink előtt áll a feladat, hogy a létező gépi parkot sokkal hasznosabban és tökéletesebben használják fel, hogy a gépiparkot tökéletes rendben tartsák és szégyenszemre ne tűrjék, hogy a mezőgazdasági csúcsmunkák idején olyan gépeket ne lehessen munkába állítani, amelyeknek sérülését már régen ki lehetett volna küszöbölni. Sürgős megoldást igényel a takarmány kérdése is. A háziállatok száma növekedőben van, a takarmányalap azonban nem emelkedik. Itt a mezőgazdasági dolgozóinknak arról kell gondoskodniok: elsősorban, hogy az adott földből magasabb takarmányhozamot érjenek el, és ezzel bővítsék a takarmányalapot, másodsorban, hogy gazdaságosabban gazdálkodjanak a takarmányokkal, óvakodjanak az elraktározás és a takarmányozás során járó veszteségekkel. Harmadsorban a takarmányozási technikát javítani, kiselejtezni azokat a darabokat, amelyeknek hasznothajtósága minimális és azoknak számát olyanokkal helyettesíteni, amelyeknek hasznothajtósága állandóan emelkedik. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy az állattenyésztés terén az állatnevelés és a nemesítés munkája nem kielégítő. Az összes tehenek számának körülbelül csak 5 százalékát, az összes anyasertések számának körülbelül 4.5 százalékát ellenőrzik hasznosság szempontjából. Az állatgondozó munka lényeges kibővítésével növekszik a gazdasági állatállomány hasznossága; a tehenek átlagos tejhozama hasznossági ellenőrzés alatt kb. 52 százalékkal magasabb és az anyasertések átlagos ellőképessége hasznossági ellenőrzés alatt kb 49 százalékkal magasabb, mint az országos átlag. Aránylag kevéssé érvényesülnek még nálunk a haladó szovjet agrotechnika és zootechnika tapasztalatai. Főleg a gabona keresztsoros és szűksoros vetéséről, az előhántóa ekével végzett szántásról, a nyári burgonya ültetésről, a rozs pótbeporzásáról, a borjak rideg neveléséről, a tehenek Malinyina módszere szerint történő fejeséről és takarmányozásáról, a fa.jközi keresztezésről stb. van szó. A szovjet tapasztalatokat aránylag leginkább az állami gazdaságok, majd az EFSz-ek, legkevésbbé pedig a magánszektorok használják fel. Sok olyan EFSz és állami gazdaság van, amelyek fényes eredményeket érnek el a hektárhozamok emelésében és a gazdasági állatállomány hasznosságának fokozásában, azonban ezen eredmények népszerűsítése és elterjesztése egyáltalában nem kielégítő. Hasonlóképpen tudományunk, melynek népi demokratikus rendszerünk soha nem látott tevékenységi lehetőségeket nyújt, nem használja ki teljes mértékben e lehetőségeket és nem segít kellőképpen szocialista nagyüzemi termelésünk fejlesztésében. Ezért az a feladat, hogy mindenképpen fejlesszük a tudományos és gyakorlati dolgozók kezdeményezését és biztosítsuk, hogv szocialista mezőgazdaságunk tudományos alapokon épüljön fel. Az újévtől kezdve bevezetjük a mezőgazdasági termékek új begyűjtési rendszerét-. Az eddigi rendszer elavult és nem felel meg. A beadások megszabásának eddigi módszere, amelynek magassága évenként változott — főleg a növénytermelésben — fékezte az EFSz-ek és az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok kezdeményezését. Nem segítette elő kellőképpen a hektárhozamoknak, a szarvasmarhaállomány létszámának és a hasznosságának fokozását. A beadások szétírását és megszabását nem valósították meg következetesen, az irányelveket sok esetben nem tartották be és előfordult, hogy néhány földművesre teljesíthetetlen feladatokat róttak ki, másoknál pedig sok felesleg maradt. Nem volt szilárd mértékük a beadások megszabására és a beadások szétírását a községekben gyakran a helyi viszonyok befolyásolták. Az új begyűjtési rendszer a Szovjetunió tapasztalataira és állami gazdaságunk szükségleteire támaszkodik. Bevezetésével meváltozik a mezőgazdasági termékbeadás tervezésének, széfírásának és a szerződések megkötésének eddigi módszere, ami az edd'gi hiányosságok kiküsziibö'éséhez vezet. Az eddiginél jobban kellőmennyiségű mezőgazdasági terméket fog biztosítani az állam, a lakosság élelmiszerellátása és az ipar nyersanyagellátása számára, úgy hogy ezt a szükségletet a legnagyobb mértékben hazai forrásokból fedezzük. Az új begyűitési rendszer elősegíti a munkásosztály s a kis- és középparasztok szövetségének megszilárdítását és az EFSz-ek további fejlődését. A beadások megszabásában kiküszöböli a még mindig előforduló egyenlősdit, a kulákok korlátozásának és kiszorításának hatékony eszköze lesz és az egész mezőgazdasági termelés fejlődésében fontos szerepet fog játszani. • A ^szocializmusban minden törekvés főcélja az emberről, az ember életének megjavításáról való gondoskodás. A kapitalizmus gazdasági alaptörvénye — amint azt Sztálin „A szocializmus közgazdasági probroblémái a Szovjetunióban" című lángeszű művében bebizonyította — „a maximális tőkésprofit biztosítása az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorbadöntése útján, más országok, különösen az elmaradt országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül pedig háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján, amelyeket a maximális profit biztosítására használnak fel" — a szocializmus gazdasági alaptörvénye viszont „az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelés szüntelen fejlesztése és tökéletesítése útján, a legfejlettebb technika alapján." És valóban! Ebben a röviden megfogalmazott sztálini törvényben benne foglaltatik az egész programm, a cél és az eléréséhez vezető út is. Sztálinnak ez a törvénye köztársaságunkra, a szocializmust építő népi demokratikus köztársaságra is érvényes. Senki sem tagadhatja le, hogy népi demokratikus rendszerünk megjavította lakosságunk túlnyomó többségének anyagi és kulturális helyzetét. A dolgozó parasztok földesúri és egyházi földhöz jutottak, biztosítottuk termékeiknek tisztes áron való eladását, magasabb gazdasági és termelési formák elérése céljából szövetkezetekbe tömörülhetnek, amelyekben az állam kiadós támogatásával növelhetik munkájuk termelékenységét, ezzel saját jólétüket is. A munkások, hivatalnokok és az értelmiség mentesültek általában a munkanélküliség és a részleges foglalkoztatottság ostorától. Mindenki dolgozhat, fokozhatja teljesítményeit és ezzel jövedelmét is. Gyermekeinkről eddig sohasem látott módon gondoskodnak, valóban boldog ifjúságot élnek át, amelyről mi öregek még csak nem is álmodtunk, széles, nyitott út ál] előttük az életben a művelődés, a munka, a boldogság és a jólét felé. Az állam úgy gondoskodik öreg és munkaképtelen polgárairól, hogy nem kel] nekik mint azelőtt házról-házra járniok koldulniok. Mindezek tények, melyeket csak az tagadhat le, aki letagadja a napot is az égről. Egyébként van egy tény, amely összefoglalóan visszatükrözi lakosságunk megjavult anyagi és kulturális helyzetét a háborúelőtti viszonyhoz képest. Néhány egészségügyi adatról van szó. Például: a háború előtt 1937-ben ezer csecsemő közül 117 halt meg, 1955 első felében pedig ezer csecsemő közül csak 60 halt meg. vagyis majdnem a felével kevesebb. A tüdőbaj következtében történt halálozások száma az idén 1937-hez viszonyítva 43 százalékkal csökkent.' A kórházi ágvak száma az idén 1937-hez visszonvítva 85 százalékkal emelkedett. 1937-ben egv orvosra 1218 lakos esett, az idén 820 lakos, vagyis 33 százalékkal kevesebb. A háború előtt a szakszervezeti mozgalom nem üdültetett senkit, az idén az üdülők száma 300.000 volt. A beteg- és járadékbiztosítás költségei, valamint a családi pótlékok címén kifizetett összegek az 1937. évi 5.3 milliárd koronáról 1952-ben 53.9 milliárd koronára emelkedtek. 1937-ben a lakosság évi szaporulata csak 0.37 százalékot tett ki, 1951-ben már 1.3 százalékot.