Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-26 / 282. szám, szerda

1952 november 26 • tüsző 9 Ä Rudolf Szlánszky által vezetett államellenes összeesküvő központ vezetősége elleni bűnper Vádlott: Az úgynevezett dollár-offenzíva palástja alatt hajtottuk ezeket végre. A valóságban a veszteséggel járó üzletek nagyvonalú lebonyolításánál éltünk velük vissza, medyeke' megkárosítottuk a köz. társaságot és megraboltuk a dolgozó népet. Löbl úgynevezett M, számlával csinálta és fedezte ezeket a veszteséges üzleteket, amely a veszteséges üzletek álcázására szolgált és ezzel a kapitalistákat és a különféle elmenekült árulókat támogatták a csehszlovák nép rovására, akik üy módon 1B pénzeszközöhöz jutottak, a Csehszlovákia ellen folytatott harcukban. Államügyész: Soroljon fel néhány ilyen veszteséges üzleti esetet. Vádlott: Emlékszem arra, hogy 1950 végén egyszer az igazgatóság figyelmeztetett ama. hogy Csehszlo. vákiában például kilogrammonként 39—40 koronáért visznek ki kapitalista államokba szivattyúkat, míg ugyanez ket a szivattyúkat a népi de mokratikue államokba kilogrammon ként 116 koronáért szállították ki. Mert például a gazdasági gépeknek a tervezett gazdaságú országokba irányuló kiviteli tervét ugyanezen Időszakban 46 százalékra, míg a kapitalista államokba irányuló kiviteli tervet 350 százalékra teljesítették, és emellett a kapitalista államok egy kg-ért 55.— koronát, a tervezett gazdaságú államok pedig kg ként 69.— koronát fizettek. Mert olyan üzleteket is folytattunk, amelyek során különféle árufajtákat vásároltunk, és ugyanazt az árut ismét kiszállítottuk, de alacsonyabb áron. így például Belgiumból és Trizoniából körülbelül kg-ként 7—8.— koronáért vásároltunk dinamóJlemezt, és ugyanolyan mennyiségben szállítottuk Svájcba, kg-ként kb. L— koronával olcsóbban. Államügyész: Ki kötött Ilyen üzleteket? Vádlott: Olyan emberek kötötték ezeket, akiket mi ültettünk be és tartottunk benn a külkereskedelemben és akik ezekért a szobtálásokért még jelentősebb jutalékokat ^ebeitek be. Államügyész: Olyan elemek voltak ezek, akikről önök tudtak, és akikről 1949-ben M. Svermovának kijelentette, hogy általánosan ismert tény, hogy ezek az emberek saját zsebükre dolgoztak. Vádlott: Ezt én mondottam Svermovának. Különféle kapitalistákra, nemzetközi csalókra és elmenekült árulókra gondoltam, akik ezeket a kereskedelmi transzakciókat lebonyolították é

a ily módon megrabolták dolgozó népünket. Államügyész: Még mi módon rabolta meg a dolgozó népet? Vádlott: Azzal is, hogy úgynevezett ellenszolgáltatást nyujtottunk az államosításért a nyugati kapitalistáknak. 1948.ban dr. Szkálát a pénzügyminisztériumból és P. Löblt a külkereskedelmi minisztériumból Amerikába küldték, hogy tárgyaljon az amerikai monopolistákkal arról, mily összegben és mily részletekben fizetjük meg az amerikai monopolistáknak államosított ^csehszlovákiai vagyonukért az ellenértéket. Dr. Szkála Amerikába érkezése után elárulta a köztársaságot, áttért az amerikai imperialisták oldalára és Löblt vissza kellett hívni Amerikából Csehszlovákiába. Államügyész: Hogy is volt a dolog a nagykapitalista Rothschild kártalanításával az államosításért? Vádlott; 1948. februárja után én magam beleegyeztem e nagykapitalistának nyújtandó kártalanításba. Részletekre már nem emlékszem, de tudom, hogy a Svédországban levő csehszlovák vasércbányák államosításával kapcsolatban, az álla. mosításért nyújtandó kárpótlásról Margolius az angol kapitalistákkal tárgyalt. Amikor Frejka és Margolius a gazdasági tanács gyűlésén jelentést tettek a tárgyalásról, beleegyeztem, hogy az Angliával megkötött ötéves kereskedelmi szerződés keretében Angliába bizonyos mennyiségű terheket szállítsanak ki iparunkból ingyen, mint az angol kapitalistáknak az államosításért nyújtott kárpótlást. Öt év leforgása alatt azután néhány »zázmilliónyi pénzösszeget kellett volna szolgáltatnunk az angol kapitalistáknak a csehszlovák dolgozó nép számlájára. összeesküvésünk egyes tagjai olyan üzleteket ls kötöttek és bonyolítottak le, amelyekbe Csehszlovákia kötelezte magát, bizonyos Összegek fizetésére a nyugatnak anélkül, hogy kezességet kértek volna, leszállítják-e a megrendelt árut Csehszlovákiának. Ezzel kapcsolatban Frank felhozta a szélesszalagú hengermüvek szállításáról szóló szerződést. Elnök: Kihallgatásának eddigi részében hallottuk, hogyan járt el azon a téren, ami a kapitalista államokra vonatkozik. Most mondja el nekünk, hogyan szabotálta államunk gazdasági kapcsolatait a Szovjetunióval és a népi demokratikus államokkal? Vádlott: Az összeesküvés résztvevői gazdaságunk e szakaszán le szélesméretü szabotálásokat hajtottak végre az én beleegyezésemmel. Elnök: Hogy volt a-dolog a Szov jetunió részéről fogyasztási árucikkekre adott megrendelésekkel ? Vádlottí 1950-ben a Szovjetunió fokozta a Csehszlovákiából való fogyasztási áruk megrendeléseit, hogy ezzel segítsen kiegyenlíteni a csehszlovákiai fizetési mérleget és pedig olyan áruval, amely nehezen talált volna piacira nyugaton. Az összeesküvés néhány résztvevője vissza, utasította ezeket a megrendeléseket, mint például a kozmopolita Wíx, a Skloexport igazgatója, aki 8 millió flacon megrendelést egyenesen visszautasított, habár a csehszlovák üveggyártás vállalhatta volna a megrendelést. Elnök: Hogyan volt a dolog az árucikkek magas árának megszabásával a Szovjetunióval gssemben? Vádlott: A szabótázsnak ezt a formáját is felhasználtuk. Az összeesküvés néhány résztvevője olyan magasra szabta termékeink árait, hogy nem köthettük meg a szerződést. Fábinger például Így járt el a könyöktengelyek árainak megszabásánál. Az egyik elnökségi ülésen ezért magának a párt elnökének, Klement Gottwaldnak kellett feladatul kitűznie, hogy rendet teremtsenek a kereskedelmi társaságokban és éppen így az árak megszabásában. Elnök: Hogyan szabotálta ön a népi demokratikus államokkal való gazdasági kapcsolatokat?/' Vádlott: 1949-ben például Pláner igyekezett diszkreditálni Csehszlovákiát és a népi Kínának nyújtott testvéri segítséget. Azt javasolta ugyanis, hogy Csehszlovákiában gyűjtsék össze a régi, nem szükséges megmunkáló gépeket és adják el Kínának. Az összeesküvés néhány résztvevője olymódon is szabotálta a népi demokratikus országokkal való kapcsolatokat, hogy húzták, halasztották egyes berendezések szállításának határidejét. így volt ez a lengyelországi cementgyár berendezés szállítással is, amit 1950 szeptember 1-én kellett volna leszállítani, és még 1951 első felében sem volt világos, mikor szállítják le tényleg a berendezést. Ezzel Lengyelországnak majdnem félmillió tonna cementtermélési vesz. teséget okoztak. Lengyelországnak 200.000 tonna kokszveszteséget okoztunk azzal, hogy két kokszoló gép leszállítását több mint 6 hónapon keresztül feltartóztattuk. Hasonló esetek fordultak elő a többi népi demokratikus államokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatok során is. Az államügyész ezután a vádlott elé terjeszti azt az okmányt, amelyben Karel Dvorák külkereskedelemügyi miniszterhelyettes figyelmez tette Frankot, hogy szállításainkban elkéstünk és valamennyi szektorban állandóan fokozódó irány mutatkozik ebben. A vádlott beismeri, hogy ismeri a jelentést és ez csak egyike azon számos jelentéseknek, amelyeket arról kapott, hogyan szabotálják a Szovjetunióval és a népi demokratikus államokkal való külkereskedelmet. Ezzel kialakult Csehszlovákia nyugati piacoktól való gazdasági függésének helyzete. Államügyész: így tehát önt Goldmann, az önök összeesküvésének résztvevője 1950 januárjában a kö vetkezőképpen tájékoztathatta: „Habár a kapitalista világ része az 1950 évi terv szerinti fő nyersanyag behozatalban relatíve csökken, a kapitalista világból behozott nyersanyagok abszolút értéke majdnem kétmilliárd koronával növekszik." Vádlott: Ezt a levelet szintén megkaptam. Goldmann ebben a levélben tájékoztatott, mi a helyzet a csehszlovák külkereskedelemben, és hogy annak palástja alatt is, hogy süllyed a kapitalista államokkal való külkereskedelem, a valóságban a csehszlovák gazdaság összekapcsolódik a nyugattal. A központi bizottságnak 1950. évi februári ülése után jobbra fordult a külkereskedelem ügye. Az államügyész kérdésére szereztek-e az összeesküvők a külkereske. delemben elkövetett . ezabotázscselekményekkel, összeesküvő tevékenységük és meggazdagodásuk számára pénzeszközöket, a vádlott ezt vallja: Magától értetődő, hogy a külkereskedelem általunk bevezetett lebonyolításának formája lehetővé tette összeesküvésünk tagjai számára, hogy saját szükségleteinkre számlát vezessenek nyugaton. Ma gam is tudok róla és résztvettem egy ilyen manipulációban. Elnök: Tegyen erről vallomást. Vádlott: 1947-ben Szlánszky megbízásából felkeresett Taussigová, hogy funkcióm alapján járjak közbe a Csehszlovákiától Olaszországnak szánt szénszállítmányok növelése érdekében. Ezért a köbenjárásért 7,500.000 koronát kellett kapnunk egy franciaországi svájci bankban elhelyezve. Visszautasítottam a közbenjárást, mert féltem, hogy az ügy nem marad titokban, máskülönben a pénzfelvételbe beleegyeztem, amire Taussigová azt mondta, hogy a többit elintéz! Pluhárral. Bizonyos idő múlva eljött és 300.000 koronát hozott azzal, hogy Pluhártől származik. Elnök: Persze, a nyereségnek 7 és félmillió 'koronának kellett volna lenni, hová rejtették a 7 millió 200 ezer koronát? í Vádlott: Ezt nem tudom. Lehetséges, hogy Taussigová vagy Pluhár, esetleg Szlánszky valahol eltetet, ték pénzüket, talán Svájcban. 1947ben Svájcban 68.000 koronát tettem el svájci frankokban, amit Smejkal. tói szereztem, valamilyen golyóscsapágyakkal űzött kereskedelemből eredő nyereségképpen. Elnök: Ki rendelkezhetett ezzel a folyószámlával ? Vádlott: Szlánszky, aki tudott róla, én és Smejkal. Elnök: Tud ön valamilyen más külföldi számlákról? Vádlott: Nem tudok, de meg vagyok győződve arról, hogy a kiilkereskedelem vezetésének módjára való tekintettel összeesküvésünk részvevői közül többen jelentős pénzösszegekkel rendelkeznek külföldön. Államügyész: Ezek azok az öszszegek, amelyekkel a csehszlovák népet rabolták meg. így van ez? Vádlott: Igen, így van. A vádlott Frank további vallomásában 'megerősíti a vádlott Frejkának Taub ügynök gaz tevékenységéről tett' előző vallomását. Az volt az érdekük, hogy a nehéz gépipar fejlődésében, összetételében, piacában és nyersanyaggal való ellátásában 'a kapitalista nyugattól függjön. Az elnök kérdésére, hogy sorol, jon fel konkrét eseteket, Frank megemlíti: így a kétéves terv idejében kibővítették és fokozták a könnyű traktorok, motorkerékpárok és különféle kis személyautófélék gyártását. Rudinger a kétéves tervben pedig arra törekedett, hogy a Skodaüzemekben bevezessék és kibővítsék a nyomdaipari gépek termelését, a nehéz gépipar rovására és a szükségtelenség ürügye alatt leszerelték a Krasnice melletti rotavai nehéz gépipari üzemet Ezzel a leszereléssel nagy károkat okoztak a csehszlovák gazdaságnak. Államügyész: Ismeretes előttünk, hogy nemcsak elpusztították az acélöntvény termelő üzemeket, hanem hogy szándékosan csökkentették is a tervet azokban az üzemekben, ahol acélöntvényt gyártottak Az államügyész hozzászólás végett felmutatja a vádlottnak azt a jelentést, amelyet Frank kapott és amelyben figyelmeztették arra hogy egyik üzemünkben. 1948-ban 2263 tonna acélöntvényt tercneltek ki a terven felül és ennek ellenére 1949ben és 1950-ben ennek az üzemnek szándékosan és szabotálva alacsonyabban szabták meg termelési tervét. Vádlott: Az alacsonyabb termelési feladatoknak szándékos megszabása, mint amilyen a valóságbán elért termelés, volt egyike azoknak a módszereknek, amellyel aláástuk a dolgozók kezdeményezését. Fábinger és Rudinger ilymódon nemcsak a nehéz gépipart szabotálták, hanem biztosították a termelési tervek idejében való kidolgozását és a termelési feladatok é* programmok megszabását egyes üzemek számára. Fábiiiger vezetésével sokszor anélkül építették az üzemeket, hogy előre tudták volna, mit fognak bennük termelni. A szabotázsnak az összeesküvés résztvevői által e szakaszon folytatott más formája az volt, hogy nem biztosították a nehéz gépipari üzemek számára a bzükséges különféle berendezések idejében történő leszállítását. A koprivnicel Tatra-iizemben pl. 1948-tól 1951-ig üzemen kívül állott egy nagyteljesítményű kemence, mert a nehéz gépipari üzemek nem szállították le idejében a szükséges berendezéseket. Államügyész: Önök nemcsak a nehéz gépiparban, hanem a kohászati iparban is szabotázst szerveztek. Vádlott: E szakaszon is összeesküvésünk Szlánszky vezette résztvevői az én részvételemmel szabotálásokat követtek el. így történt ez a trineci V. M. Molotov vasmüvek építésénél. Ennél az átépítésnél, amelynek eredetileg a termelő képesség fokozását kellett volna jelentenie, többmilliós beruházásokkal károsítottuk meg a köztársaságot. A valóságban csökkenteni igyekeztünk termelését. Ezen átépítés kezdeményezője Jicsinszky és más szervezők, Steiner mérnök, Vodičská és Bohu

s arra törekedtek, hogy üj üzemet építsenek fel, melyet a kapitalizmus visszaállítása esetében visszaadnának volt tulajdonosainak. Ezenkívül az átépítés végrehajtásánál egész sereg nehézség merült fel, a munkában, melyek a terv nemteljesítését jelentették. Ezenkívül ennél az átépítésnél egész sor berendezést romboltak le, melyek még üzemképesek voltak, és helyükre új egyenlő vagy csak jelentéktelenül magasabb termelöképességü berendezéseket építettek fel. Államügyész: Mit romboltak le? Vádlott: így magaskemencéket, samotozókat, acélkemencéket, stb. romboltunk le. Mesterséges szabálytalanságot is létrehoztunk az egyes műhelyek között, amelynek következtében szintén jelentősek voltak a veszteségek. így például a terv szerint Trinecen 10 mély kemencét kellett volna felépíteni, amelyek két bloomíngot láttak volna el. E tíz kemeijce termelőképessége természetesen korántsem volt elegéndő két blooming termelőképességének ellátására, melyek kihasználatlanul maradtak és lehetetlen volt felépíteni az új kemencéket, mivel le kellett bontani az üzemi villanytelepet. Ugyanígy Trinecen nem hozták összhangba a magaskemencék, hengermüvek, acélkemencék. stb. közti termelőképességet, úgy. hogy korántsem használták ki berendezésüket. Államaügyész: Mikor szerzett tudomást arról, mi történik Trinecen? -Vádlott: Ezt valamikor tavasz végén tudtam meg, és ennek ellenére nem tettem meg a szükséges intézkedéseket. Csak azután, amikor júliusban Trinecben sor került a munkásságnak a szabotázzsa! szembeni nyílt ellenállására, volt szükség bizonyos intézkedések megtételére. v Államügyész: Tehát csupán akkor, anrkor elégedetlenség ütötte fel ott a fejét, igyekezett bizonyos módon leplezni magát, és emellett, amint azt maga is beismerte, már azelőtt régen értesülve volt arról, hogy mi történik ott. Bemutatom önnek azt a levelet, amit 1951 március 22-éröl kapott. E levélben Kollár, önnek a PPO osztályon működő munkatársa, közvetlenül " figyelmezteti önt. hogy Trinecen nagyvonalú szabotálásról van szó. Feľsmeri ön saját kézjegyét ezen a levélen. Vádlott: Igen. felismerem. Államügyész: Mit tett a levéllel? Vádlott: A levelet eltettem és ezáltal fedeztem a szabotálókat és a Trinecen elkövetett szabotázscsel^km ényeket. A 1 vádlottra azután más okmányok a saját és az összeesküvés más tagjainali kártevő tevékenységét is rábizonyítják más nagyjelentőségű építkezéseken. A különféle figyelmeztetéseket, amelyek rármutattak az ország védőképességének gyöngülésére, Frank és Szlánszky elhallgatták, és többnyire félretették őket. Frank erről ezt mondja: Azzal is fedeztem a szabotázscselekményeket, hogy néhány esetben visszautasítottam olyan személyes beszélgetést amelyben szabotálásról kellett volna engem tájékoztatni, mivel a személyes beszélgetés inkább kötött engem, mint az a jelentés, amelyet formálisan elintézhettem. Államügyész: ön beszélt arről, hogy a trineci átépítést a kapitalista összetétel megőrzésének szempontjából hajtották végre. Ez azonban nem volt egyedüli jelenség az ön kártevő tevékenységében. Vádlott: A gazdaság olyan kapitalista összetételének megőrzése, mint amilyen az első köztársaság, vagy a megszállás alatt volt, az ipar igazgatásába és az iparban való gazdálkodásiba a kapitalista szervezés formáinak bevezetése és kiszélesítése: ezek voltak azok az eljárások, amelyekkel gazdaságunkat szabotáltuk. Ezenkívül ezzel létrejöttek az előfeltételek az iparnak a kapitalisták által történő esetleges átvételére, így 1948 óta például valamennyi vállalatban új könyvelési rendszert, az SPH-rendszert vezettük be, ami lényegében a volt Batya-cég komceirnjének régi kapitalista könyve, lési rendszere, amely csupán adminisztratív problémákat oldott meg és nyilvántartotta az elért gazdasá gi eredményeket. A gazdaság dolgozóit o.rra vezette, hogy különféle formákban igyekeztek elérni nyereségeket az egyes osztályokban, akár azzal is, hogy a termékek árait, vagy egy tis ugyanazon üzem e.Tyik osztályának a másik osztály számára készült 'gyártmá. nyainak vagy egyes teljesítményeinek árait emelték. Az SPH rendszere akadályozta a rendes tervezés be. vezetését az üzemekbe, valamint a szocialista könyvelés bevezetését, és ezenkívül sok adminisztratív erőt követelt meg, Ezt a rendszert dí. csérte Frejka, a gazdaságii tanács gyűlésein és elhallgatta ligazi lényegét és káros voltát. Szlánszky is ajánlotta ezt a rendszert. Államügyész: Önök nemcsak be. vezették a Batya-féle SPH redszert más vállalatokban, hanem az egész régi Baty a. koncern t egyáltalában érintetlenül hagyták. így van ez? Vádlott: Igen, Így van. A Batya. vállalatot hosszú ideig egészében megtartottuk annak ellenére, hogy jellegzetes kapitalista összetételű vállalatról volt szó, amely néhány niem összefüggő termelési részlegből állt. E vállalat fenntartásának védelmezője főleg igazgatója, dr. Holly volt. Lényegében az volt az