Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-02 / 234. szám, csütörtök

2 UJSZ0 1952 október 2 A s öreg Komlós új utakon Hegedűs Lajos, miközben jó erősen megkapaszkodott a traktor oldalában, gyönyörködve hallgatta az erős motor hangos berregését. Szivesebben hallgatta most ezt a zenét, mint akár a legszebb muzsika hangját. Büszkén feszített a traktoros tömzsi háta mögött, lába alatt nagyokat rándult a széles vas, amihez a hatos eke volt akasztva. Ugyancsak vigyáznia kellett, hogy nagyobb bukkanónál le ne essen róla. 4 A három traktor halvány, kékes füstöt és a felvert port maga mögött hagyva, végigdiibörgött a nagy község széles utcáin. Amerre elfulladtak, az utat szegélyező házak ablakán, az udvarok kerítései mögül itt is, ott is felbukkant egy-egy színes kendős fej és hosszan nézett a traktorok után. Pedig traktort láttak már eleget a rimaszécsiek. Meg is szokták már, mostanában nem keltett feltűnést, ha nyergükben egy fiatal traktoristával végigrobogtak a falun. Még az utcán •kapirgáló tyúkok is csak immel-ámmal tértek ki előlük. Erre a három traktorra azonban más szemmel néztek a rimaszécsiek. Hogyne néztek volna, amikor ezek már a szövetkezet hatalmas tábla földjeibe akasztják ekéiket. Az eimúlt napokban fejezték be a tagosítást a határban, miután csaknem az egész falu dolgozó parasztsága elhatározta, hogy kidobják a keskeny földeket elválasztó mezsgyekarókat és összefogva, rátérnek a nagyüzemi gazdálkodásra. A falu alsó végénél, ahol az út elkanyarodva nekivág a mezőnek, keresztbe szelve a dűlőt, ugyancsak megriasztotta a három traktor pöfögése a szembejövő szekér elé fogott lovakat. A lovak hátracsapott fülekkel hátráltak, kishíján befordították a kocsit az árokba. Be is fordítják, ha Hegedűs Lajos le nem ugrik a traktorról és erős kézzel meg nem ragadja a zablát. — Hogy félnek a dögök, káromkodott a kocsin ülő idős ember, feljebb lökve izzadt homlokáról a viharvert, zsíros kalapot. Pedig lesz belőle részetek elég, megszokhatnátok. Mert ezután mindég itt lábatlankodnak majd. Mérgesen a lovak közé csapott és úgy elrobogott, hogy csak úgy porzott utána a föld. Még a segítséget is elfelejtette megköszönni. Hegedűs elgondolkozva nézett utána. Csontos, barna arcán mosoly suhant át. A fogai közt szűrte a szót— Te sem szitkozódtál addig, amíg csak a te földedet szántotta. Most persze tör a sárga irigység. — Hagyni kellett volna, hadd fordították volna fel a lovai, elnök elvtárs — szólt a fiatal traktorista. Hegedűs csak legyintett a kezével. Elhelyezkedett a traktoron, amely gyorsan irányt' vett a már messzejáró másik kettő nyomába. Hogy megértsük az előbb lejátszódott jelenetet, tudnunk kell, hogy a fiatal Hegedűs Lajos, a rimaszécsi nemzeti tanács elnöke, a szövetkezeti gazdálkodás egyik legfáradhatatlanabb agitátora, a kocsin ülő ember pedig Orbán volt, a falu egyik leggazdagabb kulákja. Felejthetetlen kép tárult a. traktoron ülök szeme elé, Az út két oldalán kazilba rakott szalmaboglyák közül kibukkanva, szemük elé tárult a terŕiékeny síkság, kissé távolabb az enyhe l$nka oldalán üdítő mozgalmas élet, mintha az egész község kiköltözött votna a határba. Csillogószőrű lovak, lomha mozgású, nagytestű ökrök vontatta ekék nyomában egyre újabb barázdák sorakoztak a frissen szántott, fekete, a kiadós eső után szinte párologni látszó hatalmas földtáblán egymás mellé. Az ekék nyomában fiatal és idősebb férfiak lépkedtek, sőt, az egyik ökörpár mögött jólmegter mett, középkorú asszony szedte szaporán csizmába bujtatott lábait. — Az áldóját, de kirukkoltak — buggyant ki az elismerés Körtvélyesi, az Abafalváról való fiatal traktoros száján, — Vannak ezek százan is. — Sokat haladtak reggel óta — bólintott Hegedűs — ügy megy a munka. mintha versenyeznének. A traktorosnb megjelenését örömmel jogadták a szántásnál foglalatoskodó emberek Bíztató felkiáltások hangzottak innen is. onnan is. A távol abban lévők kezüket a szemük elé emelve figyelték a lankán felfelé haladó gépekei. Az egyik ökör párral szántó alacsony, csontosarcú -ember. Barna János, odakiáltott a traktorosnak. — Jön a segítség. Most aztán megnyomjuk a munkát! Húszan is körülállták a traktorokat, amikor a dűlő felső végén beállították az ekéket a földbe. Szinte visszafojtott lélekzettel figyelték az emberek. Az ekesor leereszkedett a löldig. A kékzubbonyos fiatal traktorista felpattant a nyeregbe, felbúgott a Skoda erős motorja, mozdult egyet előre, maga után rántva az ekéket, aztán hirtelen megállott, nyakig süppedtek az ekék a gyepes, kemény, soha néni szántott mezsgyébe. Az emberek meghökkentek. Hegedűs a nyaka tövéig elpirult. Mi lesz? Csak nem hagyja szégyenben a traktor? Mit szólnának az emberek. A traktoros új gázt adati a motornak. A gép feldübörgött, aztán diadalmas iramban tört előre, legyőzve a szűz talaj ellenállását. Mögötte a második, aztán a harmadik. Nyomukban tizennyolc barázda, tizennyolc egymásraborult zsíros fekete földcsík húzódott gyors iramban előre, olyan gyorsan, mint az ügetésben haladó lovak a vasárnapi sétakocsizáson. Megkönnyebbülten lélekzett fel Hegedűs. emberek, a naobarnította paraszti arcok egymásra meredtek. — A gép, az gép, — mondta ki mindnyájuk közös gondolatát Sósik Péter, egy tagbaszakadt hatvan felé közeledő, hosszú kipödrött bajuszt viselő paraszt. Egyszer végigmennek, nem tart egy negyedórát, aztán több re haladnak, mint a lovak egész nap. Az itatókút körül valóságos szekértábor van. A kocsiderékban jószagú rimamenti széna. Delelő alatt a lovak, ökrök jóízűen ropogtatják. Az emberek csoportokban leheveredve falatozzák a tarisznyából a hazait. Egyegy fejkendős asszony is feltűnik, fehér terítővel letakart kosárban hozva az ebédet a dologban lévő számára ötvenes években lévő férfi ül az egyik szekér elején. Nehéz csizmákba, amolyan több generációt kiszolgált, sokat adjusztált régi jószágba bujtatott lábát lelógatja a derékból. Kissé elnyűtt zsíros kalapja alól elgondolkozva nézi a szekér hátuljához kötőit csillogószőrű lovait, amint kötésékjüket rázva hangosan ropogtatják a szénát Nem messze tőle a földön heverészve hasonlókorú gazda, fétig ülve, félig fekve nagy karaj házikenyeret, mellé szalonnát és zöldpaprikát ebédel. Evés közben ritkán beszél a falusi ember. A kocsin ülő Imrece János is csak néha szól rá a sárgára, ha túlságosan nyugtalankodva harapdálja a sokkal nyugodtabb vérű keselyt. Az utolsó falatot is lenyelve, a zsíros bicskát gondosan megtörölve szólal csak meg a földön könyöklő Boros Barna. — Nagy dolog ez mégis, te János, ha jól meggondolja az ember. Tegnap még az í hektár 35 ár földön gazdálkodtam, ma meg már 100 hektárok ban tervezgetünk. De megváltozik a határ képe jövőre. Imrece a lovak felé vet egy pillantást. Sovány arcán bizakodó mosoly suhan át. — Meg ám, alaposan. Valóságos tenger lesz itt jövőre, búzatenger, — mutat a szántásra, amelynek felső vége felől az ebédszünet nélkül szántó traktorok búgása hallatszik. — Nem tudom, te hogy voltál vele folytatja az előbbi, szűkszavúságából egyre bőbeszédűvé válva — de nekem a lovak miatt volt a legnehezebb rászánnom magam a belépésre. Ügy kérettem magam, mint a menyasszony. Háromszor is jártak nálam agitálni. Az asszony is ellenem fordult. „Olyan soká készülsz, mint a vénlány férjhez'' vágta a fejemhez „Mikor a pap jött hozzád, hogy vállald el felesbe az eklézsia földjét, akkor persze nem kéretted magad: Örültél, hogy végre dolgozhatsz. Aztán maradt is belőle, meg nem is, amikor a vetőmagot meg a bért kimérted.'' — Akár csak az én párom, — nevette el magát Boros. — Az is azzal szekírozott, hogy „egész életedben a más földjét túrtad, semmiért, most meg, amikor végre nyugodtan élhetnénk, csökönyösködsz, mint a rossz ló." A komaasszony beszélte tele a fejét Abafalván. „Tizenöt mázsa búzát vittek haza a cséplés után, őszre meg hízott disznót kapnak. Mikor volt a te kamrádban ennyi búza?" — replikázott. — Hát az ökörre nem gondolsz, asszony — vetettem ellene. Nem fájna a szíved, ha kivinnék az istállóból. Akkor mérgesedett még csak fel. Olyanokat vágott a fejemhez, hogy magam is felpaprikázódtam. Hogy ő nem dolgozik többet a másén az ökrök szájába, meg ehhez hasonlókat. Addig beszélt, hogy engedni kezdtem. Mikor aztán negyedszer Szeverényi János, a pártelnök jött agitálni, magam is meggyőződtem róla, hogy mégis csak jobb tesz a közös, akkor mindjárt alá is írtam. Aztán az a legérdekesebb, hogy azóta sokkal köriynyebbnek érzem magam. Rájöttem, hogy a közös is a miénk, qern veszi el senki. — Akár hiszed, akár nem, én az előbb győződtem meg róla, hogy helyes az az út, amit választottunk. Amikor a traktorok jöttek, akkor éppen a mellett a kukoricás mellett szántottam. Eszembe jutott, hogy tavaszszal azon a keskeny földön milyen nehéz volt a kukoricát elültetni. Két sor kevés volt rá, a harmadiknak meg már keresni kellett rajta a helyet. Sűrűn ültettem, azért lett olyan satnya. Amikor a traktort nézem, mindjárt arra gondoltam, hogy a két kereke el sem férne a földemen. Boros a kukoricásra nézett. A friss szántás közepén hosszan húzódott a három sor kukorica. A nagy darab földben olyan árvának nézett ki, az enyhe szélben úgy bólintgattak a szárak, mintha szégyelnék magukat amiatt, hogy megzavarják a szántókat abban, hogy az egész táblát egybe szánthassák. Hegedűs János, miufán kissé elbeszélgetett a pihenő emberekkel, köny nyű szívvel indult hazafelé. Az újonnan született szövetkezet tagjainak bizakodó hangulata, amellyel a jövőbe néztek, teljesen legyűrte benne azt a néha felrobbanó kétséget, lesz-e elég erejük az előttük álló nagy feladatok megoldására. A mai nap nagyszerű eredménye, az emberek szo ros összefogása, megkutatta, hogy igenis meg van bennük az erő, amely minden esetben meghozza gazdag gyümölcsét. Szekérzörgés riasztotta fel gondolataiból. A boglyák mögül két szürke ló bukkant ki. A sebesen közelgő kocsi bakján az öreg Komlós Bertalan bácsit ismerte fel. Ugyancsak nógatta a lovakat. — Nagyon Ákésett, Barna bátyám, — kiáltott Hegedűs és köszönésképpen megbiccentette kalapját. — Magának már nem marad szántani való, mire kiér. Az öreg egy kicsit restelkedve mosolygott rá mohos, ősz bajusza alól, hogy így rajtakapták. — A dohányt sem hagyhatja veszendőbe menni az ember — mondta mentegetőzve.— Le akartam törni máma az egészet, de valahogy nem hagyott nyugodni a lelkiismeret. Az egyik szemem mindig ide kacsingatott. Láttam, hogy majd az egész falu itt van, én meg a magamét babusgatom. Te asszony, mondom a feleségemnek, nem vész el a dohány holnapig. Holnap úgyis vasárnap van, akkor betakaríthatjuk. Az asszony sem ellenezte, hát eljöttem. A fél nap még hátra van. A lovak közé legyintett az ostorral és a szekér tovaporzott az ýton. — Hogy megváltoznak az emberek egyik napról a másikra, — morfondírozott magában Hegedűs, — Lám az öreg Komlós is milyen magánakvaló ember volt, nemrégen még milyen perpatvart csinált egy elszántott fél barázdáért, most meg másnapra hagyja a maga dohányát, előbbre tartja a közös föld szántását. Az útkanyarból visszanézett. A déli pihenő után az emberek már felszedelőzködtek, az ekék újra belemélyedtek a földbe. A lejtő túlsó oldaláról diadalmasan hallatszott a traktorok pöfögése, balkéz felö

1 látni lehetett a Rima ezüstösen csillogó, kanyargó szalagját. Az egyik kanyarban ott is emberek mozogtak Szövetkezeti tagok. Homokot hánytak ki a mederből a közös istálló, meg a sertéshizlalda építéséhez. Gál László. Jelentés a kormányülésről A kormány Antonin Zápotocky elnökletével tartotta meg szeptember 30-iki rendes ülését. Ing. Jozef Púčik miniszternek, az Állami tervhivatal elnökének javaslata alapján é

s Václav Pokorný tüzelőanyag és energetikaügyi iminiszternek, a moszti bányászok fo. kozott barnaszénfejtésre irányuló kezdeményezéséről tett jelentése után a kormány megtette a szük. séges intézkedéseket az északcsehországi bamaszémnedence megszakítás nélküli működésének biztosítására. Dr. Emanuel Slechta mérnök tanár, építészetiparügyi miniszter je. lentést tett a kormánynak az építészeti vagdalékfa takarékosság elérésében tett intézkedésekről, főleg az Antonín Holászek, munkaérdemrendes ács által használt takarékossági módszer terjesztéséről a szocializmus kuncsicei építkezéseinél. A kormány továbbá tudomásul vette Jozef Nepomucky földművelésügyi miniszter jelentését a. szántóföldalap 1946 1952. évi fejlődésé. ről és megtárgyalta a siÁntóröld aratási célokra megművelt területe fokozatos bővítésének alapelveit 1953—55. évekre. Viliam Siroky, kormányelnökhelyettes, külügyminiszter javaslatára a kormány küldöttséget nevezett ki, amely a Német Demokratikus Köztársaság kormányelnökének meghívására résztvesz az NDK megalakulása harmadik évfordulójának ünnepségein, amelyet 1952 október 7.én tartanak meg Berlinben. A küldöttség tagjai között lesznek Zdenek Fierlínger kor. mányelnökhelyetteg vezetése alc.tt Ing. Otakar Simunek, vegyiiparügyi, Antonín Poiapisil, közlekedésügyi miniszterek, Rudolf Belec, munkaérdemrendes 500-as mozdonyvezető és dr. Pavol Kohn államdíjas. Az ülés végén a kormány meg. hallgatta elnökének bejelentését a Csehszlovák Hadsereg ünnepségei, ről, amelyet a kormány tagjainak részvéteiévei október 4—5-én tartanak meg. A „Fehér Légió

4

4 bandája a kassai Ál! ambíróság előtt Szeptember 30-án kezdődött a kassai Állambíróság előtt azon áruló. és terrorista banda elleni főtárgyalás, mely az új világháború amerikai tervezőinek szolgálatában és azok egyenes ösztönzésére KeletSzlovákia egye

3 járásaiban terroris. ta kém és felforgató csoportokat alakított. Az Állambíróság öttagú szenátusa előtt,--amely dr. Václav Hamák elnökletével ült össze, felelnek bűntetteikért Minarek János hivatásos kém, Hadacs Szamszlj volt hivatalnok, a fasiszta Hlinka-ifjúság neveltje, Michok Mihály, Hlinka-párti funkcionárius és gárdista fia. Re setko János fasiszta kalandor és kizsákmányoló, Lezsák József volt hivatalnok, Gruber Bohumil kalandor, aki befurakodott a hadseregbe, Bodnár Ferenc falusi gazdag és Madej Mihály falu-sí gazdag, feketéző és terrorista. A vád, amelyet dr. Ján Fejes államügyészhelyettes képviselt, bűnösnek mondja Minarikot abban, hogy közvetlen kapcsolatba lépett a „Fehér Légió" külföldi vezetésével, valamint a többi vádlottakat, hogy a „Fehér Légió" államellenes keletszlovákiai szervezet tagjai vol. tak. Az ellenséges kapitalista kül földről adott utasítások alapján a „Fehér Légió" rövidhullámú rádióleadó .uszitó adásával irányított szervezetnek, államellenes terrorcsoportokat kellett volna alakítania, fegyvereket gyűjteni a terroristáik felfegyverzésére, megfélemli. teni a dolgozó parasztokat az EFsz. ekbe válj belépéstől és a nyilvános életben való részvételtől éh ötödik hadoszloppá kellett volna válnia abban az esetben, ha népi demokratikus hazánkat megtámadták volna a nyugati imperialisták. Céljuk a kapitalista rend uralomra juttatása és Szlovákiából amerikai gyarmat kialakítása volt. Miohok Mihály és Madej Mihály vádlottak, Resedko János, Lezsák József, Gruber Bohumil és Bodnár Ferenc vádlottak terrorista cselekményeket követtek el a népi demo kratikus rendszerhez ragaszkodó polgárok élete, szabadsága és vagyona ellen és tevékenységükkel nyugtalanították néhány járás lakosságát. Mínárik, Hadacs, Michok és Ma. dej vádlottak ezenkívül politikai, gazdasági és katonai tárgyú kémjelentéseket gyűjtöttek és Minárik ezeket a híreket át is adta a CIC amerikai kémszolgálatnak. Miclhok és Madej 1951 júniusában kísérletet tettek Jablonicky Jáno

s csősznek és családjának meggyilkolására és felrobbantották a csöszlakot. Bodnár Ferenc falusi gazdag 1952 januárjában bestiális módon megtámadta és halálra sebezte Boda Pál földművest és lelőtte a nemzetbiztonsági testület két tagját. A vád előterjesztése után az Állambíróság kihallgatta a vádlottakat. Elsőnek Minárik János vádlott tett vallomást, aki leírta, hogyan lett a CIC amerikai hírszolgálat szolgálatában hivatásos kémmé. Minárik János vallomásában elmondotta, mily aljasan nyerik meg a CIC szervei gaz szolgálataikba a népi demokratikus országokból elmenekült egyéneket. Amint a vád. lott beismerte, külföldre távozott azzal a szándékkal, hogy felvegye a kapcsolatot államunk ellenségeivel és annak teljes tudatában, hogy az ellenséges kémszolgálatnak elad. ja magát. Amikor Vicen-nek fontos kémjelentéseket adott át, utasításokat kapott államellenes tevékenység foiytatására Szlovákiában. A vádlott Miniarik János így vallott: „Vicent-töl a következő feladató, kat kaptam: először Kelet-Szlovákiában kellett szervezni államellenes szervezetet „Fehér Légió VIII" elnevezéssel. Azután össze kellett gyűjtenem olyan személyeket, akik nem értenek egyet a mai népidemokratikug rendszerrel, valamint olyanokat, akik exponálták magu. kat a fasiszta úgynevezett Szlovák állam alatt. Fegyvereket kellett gyűjtenem és felfegyvereznem a szervezet tagjait. Feladatom volt továbbá gazdasági, politikai éa katonai jellegű kémjelentések gyűjté. se és továbbítása. Alkalmas feltételeket-kellett megteremtenem a Csehszlovákiát a Szovjetunióval összekötő vasútvonal felrobbantására. Küzdeni kellett EFSz-ek alapítása ellen, segíteni azoknak az emberek, nek, akiket Csehszlovákiában államellenes tevékenység miatt üldöznek". A szenátus elnökének kérdésére, milyen célokra gyűjtötte a fegyvereket, a vádlott Minárik így válaszolt: » „Én és a „Fehér Légió VIII" szervezet tagjai azért gyűjtöttünk fegyvereket, hogy Csehszlovákiának a nyugati imperialisták által történt megtámadása esetében ötödik ha.áoszlov>ot alakítsunk. A fegyvereket azokkal szemben kellett használni, akik ellenállást tanúsítottak volna". Szavazóbíró: Mit ért fegyveres akció alatt? Minárik: Fegyverhasználatot a mostani rendszer ellen. Szavazóbíró: Amikor fegyvert használ, mit cselekszik ? Minárik: Gyilkolunk. Szavazóbíró: Hogyan hangzott esküjük utolsó mondata? Minárik: „Isten engem úgy segéljen!" Szavazóbíró: „Hogyan magyaráz, za meg ezt?" Minárik: „Nem tudom megmagyarázni". , így nézett kí e gyilkosok é

s terroristák keresztény „erkölcse". A bizonyítékok terhe alatt a vádlott Minárik János teljes terjedelmében beismerte bűnét. Utána egy további vádlott, Ha. daos Szaniszló, tett vallomást, aki Minárik után a „Fehér Légió" nevű államellenes szervezet keletszlovákiai csoportjának vezetője lett. A kassai Állambíróság szenátusa előtt lefolytatott tárgyalás további vádlottak kihallgatásával folytató, dik.