Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-09 / 240. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952 október 9, csütörtök 2 Kčs V. évfolyam, 240. szám c/l mai szántban : Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója • párt XIX kongresszusa előtt (1—2—3—4—5. old.)' Az 8zK(b)P XIX. kongresszusának október 6-4 ülés* (6—7. old.) Hazánk dolgozói felajánlásaik teljesítésével köszöntik am SzK(b)P XIX. kongresszusát (8. old.) A világ népei melegen üdvözlik az SzK(b)P XIX. kongresszusát (9. old.) Kötelezettségvállalásokkal az őszi munkák •Ikeréért , (10. old.) Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója č a párt XIX

# kongresszusa előtt G. M. Malenkov elvtársnak, az SzK(b)P KB titkárának előadói beszéde / . . Szerdai számunkban közöltük, G. M. Malenkov elvtársnak az SzK(bjP XIX. kongresszusán tartott előadói beszédének első részét. Az alábbiakban közöljük az előadói beszéd többi részét: 2. A nép jólétének, egészségügyének és kulturális színvonalának további emelkedése A népgazdaság minden területén elért sikerek a szovjet társadalom anyagi és kulturális életszínvonalának további emelkedését eredményezték. Ez teljesen indokolt, nem is lehetett másként, mivel országunkban a szocialista termelés célja a társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása. A szovjet nép egyre növekvő anyagi jólétének legfontosabb mutatószáma a nemzeti jövedelem szüntelen emelkedése. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1940-től 1951-ig 83 százalékkal növekedett. A Szovjetunióban az egész nemzeti jövedelem a dolgozók közkincse, ellentétben a kapitalista országokkal, ahol a nemzeti jövedelem nagyobbik felét a kýesákmányoló osztályok elsajátítják. A Szovjetunió dolgozói személyes anyagi és kulturális szükségleteik kielégítésére a nemzeti jövedelem háromnegyed részét kapják meg, a fennmaradó részt pedig a szocialista termelés bővítésére és más állami és társadalmi szükségletekre fordítják. A munkások és alkalmazottak reálbére és a parasztok reáljövedelme növekedésének legfontosabb forrása a közszükségleti cikkek árának a kormány által következetesen végrehajtott csökkentése. A szovjet kormány az 1947—"1952 közti időben öt ízben szállította le az állami kiskereskedelmi árakat, s ennek eredményeképpen az élelmiszerek és iparcikkek ára most átlagban 50 százalékkal alacsonyabb, mint 1947 negyedik évnegyedében. Mint ismeretes, országunk munkásai és alkalmazottai — az állam költségére — a társadalombiztosítás alapján segélyekben és nyugdíjban részesülnek, ingyen vagy nagy kedvezménnyel beutalásokat kapnak szanatóriumokba, üdülőkbe és gyermekintézményekbe, minden évben fizetéses szabadságban részesülnek. Minden falusi és városi dolgozó ingyenes orvosi ellátásban részesül. Az állam városon és falun segélyeket fizet a sokgyermekes és egyedülálló anyáknak; biztosítja az ingyenes oktatást az elemi és hétosztályos iskolákban; ösztöndíjat ad a tanulóknak. E juttatások és kedvezmények révén a városi és falusi dolgozók 1940-ben 40.8 milliárd rubelt kaptak, 1951-ben pelig 125 milliárd rubelt. A munkások és alkalmazottak pénzbérének növekedése, a parasztok pénz- és természetbeni bevételeinek növekedése, a közszükségleti cikkek árcsökkentése és a lakosságnak az állam költségére nyújtott egyéb juttatások eredményeképpen az egy munkásra és alkalmazottra jutó reáljövedelem 1951-ben mintegy 57 százalékkal, az egy dolgozó parasztra jutó reáljövedelem mintegy 60 százalékkal volt magasabb, mint 1940ben. Az ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete a Szovjetunió nemzeti jövedelmének legalább 60 százalékos emelését irányozza elő az ötéves terv során, előirányozza tqvábbá — a kiskereskedelmi árak leszállítását is figyelembe véve — a munkások és alkalmazottak reálbérének 35 százalékos növelését és a kolhozparasztok pénzbeli és természetbeni jövedelmének legalább 40 százalékos növekedését (pénzben kifejezve). Országunkban nagy lakás, és középítkezés folyik. Csak a háború utáni években a városokban és munkáslakótelepeken több mint 150 millió négyzetméter lakóteriiletü ház épült, falun pedig több mint 3.8 millió lakóház. Különösen nagy lakásépítés folyt a volt megszállt területeken. A nagyarányú lakásépítkezés ellenére azonban még mindig komoly lakáshiány tapasztalható nálunk. Sok minisztérium és helyi szovjet évről évre nem teljesíti a számára megállapított lakásépítkezési tervet és nem használja fel teljesen az állam által erre a célra rendelkezésre bocsátott eszközöket. Csupán az elmúlt két esztendő alatt több mint négymillió négyzetméter lakótér nem készült el a lakásépítkezési tervek nemteljesítése következtében. Még nem vesztek ki nálunk az olyan gazdasági és pártvezetők, akik a dolgozók szükségleteiről való gondoskodást másodrendű ügynek tekintik és nem intézkednek, hogy az építési és javítási terveket teljesítsék. A feladat az, hogy mindenképpen növeljük a lakásépítkezést. Az ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete kimondja, hogy az állami lakásépítkezésre fordított beruházásokat — a negyedik ötéves tervhez viszonyítva — mintegy kétszeresére kell növelni. A párt és a kormány mindig nagy gondoskodást tanúsított és tanúsít népünk egészségének megóvása iránt. Az egészségvédelemre fordított állami kiadások — azokat a kiadásokat is figyelembe véve, amelyeket a társadalombiztosítási eszközökből fordítanak erre a célra — az 1940. évi 11.2 milliárd rubelről 1951-ben 26.4 milliárd rubelre növekedtek. Ezzel tovább javult és bővült a lakosság orvosi és egészségügyi ellátása. A kórházi ágyak száma a városokban és falvakban 1951-ben 30 százalékkal volt magasabb, mint 1940-ben. Kibővült a szanatóriumhálózat. Á.z orvosok száma 80 százalékkal növekedett országunkban. A nép anyagi és kulturális életszínvonalának emelkedése és a lakosság egészségügyi ellátásának megjavulása a halandóság csökkenését eredményezte országunkban. Az elmúlt három év alatt a lakosság számának tiszta növekedése: 9,500.000 ember. (Hosszantartó taps.) A közoktatásra fordított kiadások az 1940. évi 22.5 müliárd rubelről 1951-ben 57.3 milliárd rubelre, vagyis több mint 2.5-szeresére emelkedtek. Csupán a háború utáni években 23.500 iskola épült. A tanulók száma a Szovjetunióban jelenleg 57 millió, majdnem nyolcmillióval több, mint 1940-ben. Jelentősen kibővült a hétés tízosztályos tanítás, az 5—10 osztályokban tanulók száma 1940-től 1951-ig 25 százalékkal emelkedett. A technikumokban és más középfokú szakiskolákban ebben az időszakban 40 seáaalékkal emelkedett a tanulók l. száma, a főiskolák hallgatóinak száma pedig 67 százalékkal. A főiskolák csupán 1952-ben 221.000 fiatal szakembert adtak a népgazdaság különböző ágainak és 375.000 új hallgatót vettek fel. Ebbben az évben az országban körülbelül 5.5 millió főiskolai és középiskolai képzettséggel rendelkező szakember dolgozik. 2.2' szer több, mint a háború előtt. Figyelembevéve, hogy a tudomány egyre növekvő jelentőségre tesz szert társadalmunkban, a párt állandó gondoskodást tanúsít a tudomány fejlesztése iránt'. A szovjet állam tudományos kutatóintézetek nagy hálózatának építését és felszerelését indította el, a legkedvezőbb feltételeket teremtette meg a tudomány felvirágzása számára, biztosította a tudományos káderképzés nagy lendületét 1938-tól 1952 elejéig 1560-ról 2900ra emelkedett a tudományos kutatóintézetek, laboratóriumok és más tudományos intézmények száma a a Szovjetunióban. A tudományos dolgozók száma ez alatt az idő alatt, majdnem kétszeresére emelkedett. Az állam 1946-tól 1951-ig 47.2 milliárd rubelt fordított a tudomány fejlesztésére. Az elmúlt években szélesen bontakozott ki a kulturális felvilágosító intézmények hálózata a városokban és falvakban. Az országban jelenleg 368.000 különböző típusú könyvtár van. A könyvtárak száma 1939-hez képest több mint 120.000-rel növekedett. A könyvek évi példányszáma elérte a nyolcszázmilliót. 1940-hez képest 1.8-szeresére nőtt. A városokban és a falvakban a hangosfilmvetítőberendezések száma 1939 óta majdnem háromszorosára nőtt. Az irodalom és a művészet igen fontos, eJidegeníthetetlen része a szovjet kultúrának. Nagy sikereket értünk el a szovjet irodalom, képzőművészet, szín- és filmművészet fejlődése terén. Ragyogóan bizonyítja, ezt az a tény, hogy évente az irodalom és a művészet sok tehetséges művelője részesül Sztálin-díjban. Az irodalom és művészet 2339 dolgozóját tisztelték meg a „Sztálin-díjas" magas, megtisztelő címével. Helytelen lenne azonban, ha a nagy sikerek mögött nem látnánk meg az irodalmunk és művészetünk fejlődésében mutatkozó nagy hiányosságokat. Ugy áll a dolog, hbgy az irodalom és a művészet fejlődésében elért komoly sikerek ellenére sok mű eszmei és művészeti színvonala' még mindig nem eléggé magas. Az irodaiam és a művészet területén még sok közepes, szürke, sőt néha egyszerűen fércmunka jelenik meg, amely eltorzítja a szovjet valóságot. A szovjet társadalom sokrétű éa lüktető életét egyes írók és művészek müveikben laposan és unalmasan ábrázolják. Nem küszöbölték ki a hiányosságokat a művészet oly fontos és népszerű válfajában, mint a filmművészet. Nálunk kitűnő filmeket tudnak készíteni, amelyek nagyjelentöségüek a nevelés szempontjából, de ilyen fűmet még mindig keveset gyártanak. Filmgyártásunknak minden lehetősége megvan arra, hogy sok jó és változatos filmet gyártson, de ezeket a lehetőségeket rosszul használják ki. Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy felmérhetetlenül megnőtt a szovjet ember eszmei és kulturális színvonala/ ízlését a párt a legjobb irodalms éa művészeti alkotásokon fejleszti. A szovjet em. berek nem tűrik a szürkeséget, az eszmenélküliséget, a torzítást és magas igényeket támasztanak íróink és művészeink alkotásaival szemben. íróinknak és művészeinknek ostorozniok kell müveikben a hibákat, a hiányosságokat, a társadalomban elterjdet egészségtelen jelenségeket, pozitív művészi alakokban ábrázolniok kell az új típusú embereket, emberi méltóságuk egész nagyszerűségében. Elö kell segíteniök ezzel az olyan jellemek, erkölcsök és szokások kinevelését a mj társadalmunk embereinél, amelyek mentesek a kapitalizmus-szülte fekélyek tői és hibáktól. A mi szovjet szépirodalmunkból, drama. turgiánkból, éppúgy, mint filmgyártásunkból azonban még mindig hiányzanak az olyanfajta művészi alkotások, mint a szatíra. Helytelen lenne úgy vélekedni, hogy a mi szovjet valóságunk nem nyújt anyagot a szatírához. Szovjet gogolyokra és scsedrinekre van szükségünk, akik a szatíra tüzével égetnék ki az életből mindazt, ami negatív, ami rothadt, ami elhalt, mindazt, ami fékezi a haladást. Szovjet irodalmunknak és művészetünknek bátran rá kell mutatnia az élet ellentmondásaira és konfliktusaira, tudnia kell bánni a kritika fegyverével,, mint a hatásos nevelőeszközök egyikével. A realisztikus művészet ereje és jelentősége abból áll, hogy megvan a lehetősége — és ez kötelessége is —, hogy felszínre hozza és feltárja az egyszerű ember magasrendű szellemi tulajdonságait és tipikus, pozitív jellem, vonásait, megteremtse annak kifejező művészi alakját, amely méltó arra, hogy az emberek példaként kövessék. Művészeinknek, íróinknak, művészeti dolgozóinknak a művészi alakok megteremtésével kapcsolatos alkotómunkájukban állandóan emlékezniük kell arra, hogy nemcsak az a tipikus, ami leggyakrabban előfordul, hanem az is, ami legteljesebben és legélesebben kifejezi az adott szociális erő lényegét. Marxista-leninista értelemben a tipikus egyáltalán nem jelent valamilyen statisztikai átlagot. A tipikus megfelel az adott szociális-történfiimi jelenség lényegének, de nem egyszerűen a legelterjedtebbet, a gyakran megismétlödöt, a mindennapit jelenti. Az alak tudatos felnagyítása, kihangsúlyozása nem zárja ki a tipikusságot, hanem teljesebben tárja fel és hangsúlyozza a^t A tipikus a pártosság alapvető megnyilatkozási szférája a realista művészetben. A tipikusság problémája mindig politikai probléma. Az irodalom 4s művészet dolgozói előtt álló magasztos és nemes feladat csak akkor oldható meg sikeresen, ha elszánt harcot indítunk művészeink és íróink munkájában a kontárkodás ellen, ha kíméletlenül kiírtjuk az irodalmi és művészeti alkotásokból a hazugságot és a tothadtságot. A nagy harcban, amely az újnak és a ragyogónak társadalmi életünkben való kineveléséért, az elavultnak és az élhaitnak társadalmi életünkből valő kÄtásáert folyik, óriási kötelezettségek hárulnak irodalmunk és művészetünk munkásaira. íróink, művészeink, zeneszerzőink, filmművészeti dolgozóink kötelessége, hogy mélyrehatóbban tanulmányozzák a szovjet társadalom életét, nagy népünkhöz méltó nagy művészi alkotásokat teremtsenek (Taps.) Elvtársak! Nagy sikereket értünk el a szovjet nép anyagi jólétének növelésében és kultúrájának fejlődésében. Nem elégedhetünk meg azonban eredményeinkkél. A feladat abban áll, hogy az egész népgazdaság fejlesztése alapján biztosítsuk a szovjet emberek anyagi és kulturális életszínvonalának további szüntelen emelését. Pártunk ezután is szüntelenül gondoskodik a szovjet emberek állandóan növekvő igényeinek maximális kielégítéséről, mert a szovjet ember jóléte, a szovjet nép virágzása pártunk számára a legfőbb törvény. (Viharos, hosszantartó taps.) 3. A szovjet társadalmi és állami rendszer további megszilárdulása A párt xvrn. kongresszusa óta eltelt időszakban szovjet államunk tovább növekedett, fejlődött és erősödött. Megnőtt és megizmosodott államunk gazdasági alapja, a termelési eszközök szocialista tulajdona. Az említet időszakban még jobban erősödött a szovjet szocialista társadalmat alkotó munkások, parasztok ós értelmiségiek baráti együttműködése Társadalmi és állami rendszerünk, mint a háború tapasztalatai bebizonyították, óriási nehézségek idején is a világ legszilárdabb, legéletképesebb és megingathatatlan rendszerének bizonyult. A szovjet szocialista rendszer megdönthetetlen hatalmának az a nyitja, hogy ez a rendszer igazi népi rendszer, amelyet maga a nép teremtett, amely élvezi a nép hatalmas támogatását, mply biztosítja a nép minden anyagi és szellemi erejének virágzását. A marxizmus ellenségei és vulgarizátorai azt az — ügyünk szempontjából rendkívül kártékony — elméletet hirdették, hogy a szovjetállam kapitalista környezetben elgyengül és elhal. A párt, szétzúzva és elvétve ezt a rothadt elméletet, azt a követketetést vetette fel és alapozta meg, hogy olyan körülmények között, amikor a szocialista forradalom győzött egy országban, a többi országok többségében pedig a kapitalizmus uroJkodik, a forradalom győztes országának nem szabad gyemgítenie, hanem minden, lehető módon erősítenie kell államát és hogy az állam megmarad a kommunizmusban is, ha megmarad a kapitalista környezet. Nem értük volna el azokat a sikereket békés építőmunkánkban, amelyekkel most büszkélkedünk, ha megengedtük volna, hogy államunk gyengüljön. Fegyvertelenül állnánk az ellenséggel és a háborús vereség veszélyével szemben, ha nem szilárdítottuk volna meg államunkat, hadseregünket, büntető és felderítő szerveinket. A párt a szocializmus megdönthetetlen erődjévé tette a szovjet országot, mert minden lehető módon erősítette és erősíti a szocialista államot. (Viharos taps.) Az országiakra támadt fasiszta hódítók a szovjet társadalmi éa álla-