Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-01 / 233. szám, szerda

1952 október 1 UJSZ0 5 Félóra alatt egy szekérrel A búcsi szövetkezet eddig 347.000 koronát árult dohányból A sárgás-zöld dohányleveleken még gyöngyökbe ül az éjtszakai harmat, melyet a szeptemberi napfény gyenge sugarai reggel felé lassacskán felszárítanak, de a búcsi szövetkezet dohánytermelő csoport, ja már a dohányban szorgoskodik. A magas dohánykórók közt a dohányszedö lányok tarka kendője vil. ían meg itt-ott és nem lehet mást hallani, csak ripp.ropp. Szedik a hosszúkás lapulevél nagyságú leveleket. Egy-két dohánytő s máris öszszegyült nagy halomra való dohány a lányok karjában. A dohányt kis rakásokba raikják s megszokott ügyességgel haladnak a sorokon egyik tőtől a másikhoz. Egymással versenyeznek, hogy ki tud többet szedni, hogy minél előbb megle. gyen az egy szekérre való dohány Azzal az elhatározással jöttek reggel, hogy egy szekérre valót, ha törik, ha szakad, félóra alatt le kell törni, hogy azután a szárítóban továbbfolytathassák a csomózást és a fűzést. Valiamennyien fiatalok, ügyesek és szorgalmasak. Pirospozsgás vidám arcukon látszik az öröm és boldogság. De meg is van a magyarázata, hogy miért, mert nemcsak az egy szekérre való dohányról van szó — a bátorkeszi szövetkezettel versenyben vannak. Eddig az élen haladnak és ez ser. ken ti őket a lelkes és szorgalmas munkára, mert az elsőbbséget továbbiad is meg akarják tartani... Öles lépésekkel haladnak, kezük úgy jár, akár a motola. Egymásközött is versenyeznek, mégpedig azért, hogy ki ér elsőnek a sor végére. Csipkelödnek is azzal, aki lemarad. — Húzd meg jobban Mariska — hangzik az élen, mert így nem le. szűnik elsők a versenyben. — Pedig abból nem engedünk. A verseny győztesei ha törik, ha szakad mi leszünk, mondja egy kékszemű, fiatal kislány. Domonkos Márta gyakorlott ügyességgel halad a sorok között. Még alig 16 éves, de felveszi a ver. senyt bármelyik idősebb lánnyaJ vagy asszonnyal is. Nagy csomó dohánnyal szalad a szekérhez, de abban a pillanatban ott terem már a sorok között és gyorsan halad előre, mert öt is az serkenti, hogy a bá. torkesziekkel folytatott versenyt meg kell nyerni. Azonkívül ő sem akar utolsó lenni az egymásközötti versenyben. Vígan folyik a munka és a törés jellegzetes pattogását lassacskán túlharsogja a lányok Vidám nótája. „Sej a búcsi lányoknak nincs párja . . ." Közben a versenyről sem feledkeznek meg, hisz azt veszik ész. re, hogy az egyil' már közülük a sor végére ér., — Nézzétek csak — kiáltja a csoportból valaki' — Pirtyák Paula jól elhagyott bennünket. — Tyüh, az áldóját, — feleli Kurc bácsi, a csoport vezetője — ti bizony jól lemaradtatok — mondja a hátul kullogóknak. — Nem baj az ,,nagypapa" — kiáltja Domonkos Márta (a lányok nagypapának becézik Kurc bácsit, mert úgy szeretik öt mintha nagypapájuk lenne e Kurc bácsi a munkában is se^it valamennyinek és tü. relniesen megmagyarázza a dohánynumka minden fortélyát). — Fogadjunk „nagypapa", hogy mire Paula a végéin ér mi is ott leszünk — feleli csengő hangon Pap Ilonka. Igaz-e lányok ? Egyszerre hangzik a felelet. — Nem maradunk le, mert a verseny, bő] győztesen akarunk kikerülni. Csak pillanat töredéke volt, míg a hat lány egymásra nézett. Hat szempár, hat mosolygós arc: megértette egymást. A közös célért, a szövetkezetért mindent megtesznek ... Újra felcsendült a nóta, s a hat szorgoskezü lány úgyszólván egyszerre ért a sor végére. A legügyesebb mégis Pirtyák Paula lett, mert ö jelentette be elsőnek, hogy kiért a sor végére. Éppen hogy befejezte mondanivalóját, de akkorra már a többiek is büszkén jelentették, hogy elérték céljukat. — Megtelt a szekér is — kiáltja örömmel Pap Ilonka. — Most már szedjük a sátorfánkat és megyünk a szárítóba fűzni. Boldogan ölelték meg egymást, hisz alig félóra telt el és egy nagy szekérre való dohányt törtek le, s ezzel a röpke félórával is újabb sikereket arattak szövetkezetüknek. A dohányt felrakták a szekérre, s ki gyalogosan, ki biciklivel a dohányszárító felé vette útját. Közben megérkeztek az iskolás, gyerekek, akik felváltva a lányokat, hozzáfog'tak a dohánytöréshez. Ök is segítik a szövetkezetet, hisz az egész nap folyamán annyi dohányt letörnek, amennyi elég arra, hogy a szárítóba a lányok az egész nap folyamán állandóan dolgozhassanak. De még mielőtt o dohányszári tóba érnénk Kurc bácsitól érdeklődünk a bátorkesziekkel kötött verseny feltételeiről. Kurc bácsi nyugodtan és értelmesen elbeszéli, hogy a versenyt a CsISzi-csopoi-t tagjai indítványozták és bátrain hívták, ki a bátorkeszieket a versenyre, hisz olyan ügyes és szorgalmas lányok dolgoznak csoportjában, hogy elmenne velük még a világ végére is. — Már azért is bízunk a győze. lemben — mondja Kurc bácsi, — mert a kesziekkel való megállapodásunk szerint a verseny nem csupán a munkák elvégzésére irányul, hanem a dohány minőségére is. Például, ha mi több, jóminöségü do. hányt szállítunk le, mint a kesziek és ha a munkánkkal elmaradnánk is a kesziektöl, mégis a versenyben mi vezetünk, mivel sokkal jobb minőségű a dohány és magasabb a jövedelmünk is. De mi mind a két oldalról biztosítva vagyunk — folytat, ja, — mert jobbminöségü dohányunk termett s eddig sokkal több dohányt leszedtünk már, mint a bátorkesziek. Beszélgetésünket a most érkező Pap Ilonka és Domonkos Márta szakítják félbe, akik biciklivel jöttek a dohánymunkákba és még visszamaradtak segíteni a szekeret megrakni. — De mennyi pénzt, kapunk a dohányból — mondja Pap Ilonka. — A bizony, — feleli Kurc bácsi — a múltkor is 9 mázsa dohányért csaknem 80.000 koronát kaptunk. — Nincs is szebb a mi dohányunknál az egész könynyéken — mondja büszkén Domonkos Márta. — Hisz éppen azért kaptunk mi 9 mázsáért majdnem 80.000_rest, — vág közbe Kurc bácsi, — míg a kesziek 7 mázsáért alig 23.000 koronát kaptak. Most meglátszik a jó munkánk eredménye. A dohányszárítőban is lázas munka folyik Az egyik nagyteremben az asszonyok csomózzák, osztályozzák a máimegszáradt leveleket. Ügyes kezük után .most csak úgy ég a munka. — Már megint meggyőztelek — szólt Peredi Ilona a mellette ülő Kiss Máriához. Közben mosolyogva tologatja a dohányleveleket szomszédnöjének, akinek a keze talán gyorsabban jár mint a motola, mégis alig-alig győzi csomókba kötni a dohányt Peredi Irma után. Különben szorgalmas asszony mindkettő. A szövetkezetért, a boldogabb jövőért a legnagyobb odaadással dolgoznak. Igaz, hogy van is ám jó egypár munkaegységük. Kiss Mária az első félévben 280, Pe. redi Irma pedig 200 munkaegységet szerzett. A csomózó tereim mellett lévő helyiségben a hat ügyes lány is megkezdte a fűzést. Ugy mint a törésnél is most is vidám nótaszó mellett folyik a munka, s egyik dohánnyal telt léc a másik után'kerül a szári, tóba. Itt is versenyeznek egymással Három, sőt négy léccel is szaladnak egyszerre. Varga Ilonkának megy legjobban a fűzés. Nem kapkod ide-oda, hanem nyugodtan, de gyors mozdulatokkal helyezi balkezével a leveleket a léchez. Jobbkezével cikk-cakkban csavar egynéhányat a zsinórral, egyszercsak azt vesszük észre, hogy megtelt a léc a gyönyörű levelekkel. Olyan gyorsan járnak az ujjai, hogy az embert bámulatba ejti. Fogy is a dohány Ilonka mellől. Alig félóra alatt 15 léccel fűzött fel. — Ez még csak a „kezdet" mondja Ilonka szégyenlősen, — de úgy dél felé, amikor már belejövök, még többet is felfűzök. Kurc bácsi szívesen hallgatja eze ket a szavakat. Jól ismeri Varga Ilonkát és tudja, hogy ö már nem egy esetben reggeltől délig 100 léc cel is felfűzött. — Nem mondihatom — kezdi Kurc bácsi — valamennyiüknek jól megy a fűzés, de Ilonkát nem bírják túlhaladni. Olyan ö mintha a dohányba született volna. — Azért ne dicsérjen meg mindenkit — mondja Grego Piroska — hiszen nekem alig van 3 lécem Piroska rösteli, hogy elmaradt a többiektől. De hát ez nem olyan nagy veszedelem, hisz életében most fűz először dohányt és az ujjai még nem szokták meg a gyakorlott mozdulatot. Kurc bácsi, no meg a töb bi lányok biztatják Piroskát. i— Ne félj Piroska, azért nem ítélünk el — mondja a „nagypapa' (Kurc bácsi) 1—2 nap múlva túlte szel még Varga Ilonkán is. — Ugyan már megint tréfál, hisz Varg'a Ilona még Pirtyák Paulát is megelőzi, pedig Paulának is gyors keze van és fűz, mint a varrógép tü je. Egyszóval a csoport minden tagja szorg-almasan dolgozik, de Varg'a Ilona ragyogó teljesítményével megérdemli, hogy a legjobbak legjobbjának nevezzük. Már az is szép dolog, hogy nincs egyetlen egy „üres" napja sem, mert mindennap a szö. vetkezetben dolgozik és ahogy Kurc bácsi mondja „ha Ilonka nekidurálja magát, naponta 200—350 léccel is felfűz. Ilyen napokon 2—3 munkaegységet is szerez. Végzett mUnkája után előlegként havi 3500 koronát megkeres. Ilonka büszke a szép tel jesitményére, de legjobban örül annak. hogy a szövetkezetnek szép jövedelme van a dohányból. Erre aztán valamennyien büszkék. Hogyisne, hisz az egész évi/ szorgalmas munkának már látják az eredményét. Eddig alig 45 mázsa, dohányért már 347.000 koronát kaptak. Hát még az a temérdek sok dohány, ami a földön és a szárítókban vár leszállításra. Csak nagyjában szá. mítva a 21 hektárnyi dohányból Kurc bácsi szerint milliós jövedelme lesz a szövetkezetnek. ... És Kurc bácsi szavai nem üres szólás-mondások, mert csoportjában az ügyes, szorgalmas. CsISz.tagok és asszony ok odaadó munkáját sikekoronázza. Ezt valamennyien tudják és még nagyobb lendülettel dolgoznak, vidámabban szól az ének a CsISz-lányok ajkán. „Sej a búcsi leányoknak nincs párja ..." Méry Ferenc. Csilizpatason már elvetették az őszi árpát és rozsot Csilizpatason minden földműves már együtt kezdte meg az őszi munkákat. Valamennyien a szövetkezet tagjai s így most már gépek segítségével, munkacsoportokban sokkal jobban folynak a munkák, mint addig, amíg egyénileg dolgoztak. A traktorosbrigád tagjai is teljes lendülettel dolgoznak és már elvetették a rozsot, őszi árpát, azonkívül 10 hektáron a búza is a földbe került. A község dolgozói lelkesen készülnek a Nagy Októberi Szociális ta Forradalom 35. évfordulójának megünneplésére és kötelezettséget vállaltak, hogy erejük teljes bevetésével dolgoznak az őszi munkák gyors és sikeres befejezéséért. A helyi pártszervezet külön kötelezettséget vállalt, hogy segíteni fog a szövetkezetnek a munka megszervezésében és a felvilágosító munkában. Farkas Endre, Csilizpatas \ Járási kultúrszemle volt Zsigárdon Egy koriaőszi napsugaras vasár, nap ď'le.'ittíin egvmásután ér ctzttk meg Zsigárdra a járásbeli To: Sókszelöce, Vágkirályfa, Pered, Ne. gyed községek Csemadok-csoportjai, hogy bemutassák ezévi kultúrmun-. kájuk eredményét, Nagy a sürgésforgás, utolsó simításokat végeznek a szabadtéri színpad és az előadás körül. Időközben megérkezett a Cse. madok járási elnöke, Poszpis elvtárs is, és néhány idősebb elvtárs a környékről. Élénk beszélgetés indult, amelynek során felidéztük az 1937. évi ugyancsak Tomócon megrendezett szabadtéri előadás és nagygyűlés emlékét. Azét a gyűlését, ame. lyet a mi felejthetetlen Steiner Gábor elvtársunk szervezett. Ugyancsak megemlékeztünk Demeter Teréz, Osvald elvtársakról, és még so. kakról, akik ma már sajnos nem lehetnek köztünk. Nemsokára megkezdődött a kultúrszemle. A vágsellyei járás Csemadok csoportjai igyekeztek méltók lenni a járás haladó hagyományaihoz és olyan előadási darabokat tűztek műsorra, amelyek mint Gorkij és Móricz Zsigmond színdarabjai, bemu. tatták a mult szenvedéseit, míg „Az örökség" című egyfelvonásos a jövőbe, az egyedüli helyes termelési módra, a szövetkezeti gazdálkodásra mutatott utat. Jól megválasztották a csop'ortok a népdalokat, az orosz és magy r népi táncokat is, és a haladásra, a fejlődésre, a békére irányuló akaratot fejezték ki az elszavalt versek is. Kónya Lajos verse mellett' ott voltak a csehszlovákiai fiatal ma. gyar költök, Ozsvald Árpáéi és Gály Olga versei is. Külön említést érdemel az idősebb és a fiatalabb kultúrmunkások példás együttműködése, Spanyár Kálmánná elvtársnö ösziilő hajjal bár, de ifjú hévvel szavalta Ozsvald Árpád versét, majd utána a tornóci középiskola harmadik osztályos és a negyedi magyar nemzeti iskola harmadik osztályos tanulói orosz^és magyar népi táncokat mutattak be. Spanyár elvtársnö mellett meg kell említeni Svedáné és Mandákné kultúrtársakat, akik szerepeikben jobbak voltak, mint a fiatalok. Természetesen, az író mondanivalóját átérezve játszották. Nem mondhat, juk ezt a fiatalabbakról, különösen Az örökség" című színdarab fiatal trakitorietájániak megszemélyesítőjé. röl, ami viszont nem egészen az ö hibája. Az idősebb kultúrtársaknak többet kell foglalkozniok az ifjúsággal, át kell adniok tapasztalatataikat nemcsak a murkahelyen, hanem a kultúrmunkában is. A tornóci Sveda kultúrtársnö és a negyedi Somogyi elvtársnö nem kíméltek fáradságot, hogy fiatal kultúrtársaikkal megismertessék a népi tánco. kat, amelyek a kultúrszemle fénypontjai /voltak. Mint ahogy a vasárnap délelőtt derűs és napsugaras, a délután pedig felhős és hűvös volt, úgy voltak a zsigárdi kul túrszemlének is fény- és árnyoldalai, ez utóbbiakat azonban a' jövőben ki lehet és ki kell küszöbölni. A hiányok felsorolásánál meg kell említenünk, hogy sem a zsigárdi Csemadok helyi csoport, sem a zsigárdi lakosság nem vette ki megfelelően részét a kultúrszemle előkészületi munkálataiból, illetőleg a kultúrszemle megtekintéséből. Gyen. gén játszotta a zsigárdi helyi csoport a „Tartalék" című színdarabot is. Mindez csak felkészületlenségre vall, mert a zsigárdi helyi csoport már több ízben bebizonyította tehetségét, aminek legékesebb bizonyítéka, hogy a tavalyi kultúrversenyen díjat, illetőleg első helyezést nyert. Kétségtelen, hogy a helyi csoport most tudott volna eredményt felmutatni, ha becsületesen felkészül. Hisszük, hogy a zsigárdi helyi csoport hü marad a jobb munkához, és legközelebb ismét bebizonyítja jó. akaratát és tehetségét azzal, hogy teljes felkészültséggel résztvesz a Szovjet Barátság Hónapjának keretében megtartandó kerületi kultúrversenyen. Biztosra vesszük azt is, hogy a zsigárdi dolgozók is hívek maradnak kultúrális hagyományaikhoz és kultúrszomjukhoz. Hiszen ed. dig kicsinek bizonyult a kultúrterem, illetve a mozi helyiség, és egyegy színdarabot kétszer, háromszor is el kellett játszani. Mészáros Dezső kultúr társ az énekszámokat jól választotta meg, de előadási módja nem volt méltó a népdalokhoz. így legfeljebb a letűnt úri világ hösszerelmeseí szoktak énekelni. Mészáros elvtársnak ajánljuk, hogy maradjon hü a népi formához, énekelje szép hangjával a népdalo. kat olyan modorban amint azt alkalmunk volt hallani az előtte fellépő szelöci kul túr társnőtől. A peiredi táncsoportot emlékeztetni szeretnők a Csemadok III. orszá. gos közgyűlése tiszteletére Pozsonyban bemutatott népi táncokra és népviseletekre. Arra kérjük a peredieket hogy tehetségüket használják fel igazi népi táncok betanulására, és az újonnan bizonyára sok áldozattal elkészített, a Horthy világra emlékeztető piros-fehér-zöld ál. magyar ruha helyett használják a saját népviseletüket, vagy kérjék kölcsön a martosi, vagy nyitrakörnyéki tősgyökeres népviseletet. A kultúrszemlén kitűnt, hogy az igyekezet megvan a vágsellyei já. rás helyi csoportjainál, amelyek a hibákat kiküszöbölve járásukat a nyitrai kerület első járásává emelhetik. főleg, ha megfogadják Poszpis elvtársnak, a járási elnöknek és Varga elvtársnak a Csemadok központi titkárának szavait. Ha a kul. túrmunkát egybekapcsolják a termelő munkával, ha, kiszélesítik és megerősítik a szövetkezeteket, akkor megvetik az alapjait a kultúrforradalom megvalósításának a fal. vakon. Fehér Dóra, a Csemadok Központi Titkárságának kultúrmunkása. A szelöcei pionírok felajánlása az SzK(b)P XIX. kongresszusa és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulója tiszteletére Mi, a szelöcei magyar középiskola pionírjai tudatában vagyunk annak, mit adott nekünk a mi szülöpártunk és a Szovjetunió. Ezért az SzK(b)P XIX. kongreszszusának és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának tiszteletére felajánlásokat teszünk. Felajánlásaink: Résztveszünk a tojásbegyüjtési akcióban, Előfizetőket szerzünk az Uj Szó népnaptárára és minden héten 5 Kčs-t beteszünk iskolai takarékkönyvecskénkbe. Felajánlásunkból az első két pontot már részben teljesítettük is, a harmadik teljesítése pedig folyamatban van. Mi, pionírok, szeretettel segítjük hazánkban a szocializmus építését, hogy minél hamarabb kommunista országban éljünk, ami minden becsületes munkás óhaja. Példaképeink, a szovjet pionírok, méltók akarunk lenni hozzájuk, a világ leghaladottabb ifjú csapatához. Mi most a tojás beszedésével segítjük a gyárakban dolgozó munkásokat. Sajnos, vannak még olyan földművesek, akik elhanyagolják a tójás és a gabona beszolgáltatását. Ezek az emberek azt gondolják, hogy a beszolgáltatás nemteljesítése esetén szocialista köztársaságunkban elégedetlenséget kelthetnek dolgozóink között és ezzel eltántoríthatják dolgozóinkat a szocializmus építésétől. Azt hiszik, hogy ha nem teljesítik a beszolgáltatást, azzal elősegítik az amerikai imperialisták betolakodását. de mi éberek vagyunk és emiatt a tervük mindig kútba esik. A szelöcei magyar középiskola pionírjai előtt mindig ez a sfeép jelszó áll: „Nem engedjük az imperialista betörőket a mi szép hazánkba, A szelöcei magyar középiskola pionírjai nevében: S zalai Mária és Kubicskó Mária. \ \