Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-21 / 250. szám, kedd

4 01 S

ZÖ 1952 október 19 A falusi népnevelő munka néhány kérdéséről i. A szövetkezeti mozgalom terén eleit sikereink nem önmaguktól szü lettek, alapos tömegpolitikai, jó népnevelő munka kellett ahhoz, hogy dolgozó parasztságunknak ilyen hatalmas tömege felismerje a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit, annak szükségességét, s rálépjen a szövetkezeti gazdálkodás útjára. De ez azonban csak az első lépés volt falun a szocializmus megteremtéséhez vezető úton, az eddig elért mennyirégi eredményeinket minőségi eredményekké kell átváltoztatnunk, vagyis minden munkát arra kell irányítanunk, hogy a szövetkezeti mozgalom terén elért eredményekhez hasonló eredményeket érjünk el a szövetkezeti gazdálkodás terén. Ez pedig azt jelenti, hogy a falusi tömegpolitikai és népnevelő munkát az eddiginél még jobban fokozni kell, az eddiginél még magasabb színvonalra kell emelni, mert a szövetkezeti mozgi. lom és a szövetkezeti gazdálkodás útján való további előrehaladásunk attól függ, hogy milyen színvonalra emeljük a szövetkezeti parasztok öntudatát, mikor tudunk belőlük közösségi, szocialista embert nevelni. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy a kolhoz csak formájr, a szocialista gazdaságnak, szervezeti forma és hogy ez a szocialista forma mennyire szolgálja a szocializmus építését, az attól függ, hogy ezt a szervezeti formát milyen tartalommal töltik meg. Ez pedig azt jelenti, hogy a szövetkezet, mint a szocialista nagy. üzemi 'gazdálkodás szervezeti formájának megteremtése még nem jelenti a helyes és eredményes nagyüzemi gazdálkodást, még nem je lenti a mezőgazdasági termelés fellendítését. Hogy a szövetkezetek mennyiben válnak a szocializpn építőivé és mennýire lendítik fel a mezőgazdaságot a szocializmus építése által megkövetelt színvonalra, az attól függ, kik vannak a szövetkezett) jn, kik vezetik a szövetkezetet és a tagok hogy? M dolgoznak a szövetkezetben. A további előrehaladás szempontjából döntő kérdés számunkra a szöveitkezeti parasztoknak szociális, ta emberré való nevelése, az, hogy a tegnap még egyénileg gazdálkodó parasztból, aki a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett, közösségi embert neveljünk. Nemcsak arról van szó, hogy a szövetkezetbe belépett parasztot meggyőzzük elhatározása helyességéről és megtartsuk a szövetkezeti gazdálkodás számára, hanem, mint az eddigi tapasztalatok egész sora bizonyítja, leküzdjük és felszámoljuk a szövetkezeti parasztok öntudatának elmaradottságát anyagi jólétének növe kedésével saemben. Tapasztalni a régi, a szervezetileg és gazdaságilag már aránylag eléggé megszilárdult szövetkezeteknél, hogy a tagok öntudatosodása, politikai fejlődése aránytalanul elmaradt anyagi jólétük növekedésétől s e-z, mint a tapasztalat igazolja, rövid időn belül a termelés, a szövetkezet további előrehaladásának fékezöjévé válik. Már a mult évben is neoh egy szövetkezeti tag, szövetkezeti család elérte a 80.000—100.000 koronás évi jövedelmet, ami az egyéni gazdaság jövedelméhez viszonyítva ugrássze. rü, hatalmas előrelendülést jelent, de elmondhatjuk-e, hogy hasonló mennyiségben vannak már ilyen, hogy úgy mondjam, százezer-koronás öntudattal rendelkező szövetkezeti tagjaink? Nem, ezt még egyáltalán nem mondhatjuk el, mert ha akad is ilyen, ennyire öntudatos szövetke zeti paraszt, az csak szórványos és semmiesetre sem általánosítható, viszont a százezerkoronás évi jöve. delemmel rendelkező szövetkezeti tagok nem voltak ritkaságszámba menő jelenségek. Már pedig ha ez így van a régi szövetkezetnél, akkor mennyivel inkább így van a mosta nában alakult új szövetkezeteknél, az ez évben belépett új szövetkezeti tagok tíz. és százezreinél, akiknek még nem volt akalmuk a szövetka zeti gazdálkodás adta anyagi előnyökről sem meggyőződni, ellenben, mert még csak kezdők, annál több nehézséggel, akadállyal találják magukat szemben. Óriási feladat hárul a falusi pártós az államhatalom helyi szerveire, a tömegszervezetekre, hogy a szö vetkezeti tagok politikai ismeretednek növelésével, szocialista öntuda tuk emelésével segítséget nyújtsanak a szövetkezetek tagjainak ne. hézségeik leküzdéséhez, a további előrehaladáshoz, ahhoz, hogy a szö-( vetkezeti gazdálkodás valóra váltsa mind a mezőgazdasági termelés ál. landó fokozását, mind a szövetkezeti tagok jövedelmének, anyagi jólétének növelését. Milyen feladatokat ró ez falusi munkánkra, a tömeg, politikai és népnevelő munkára ? Elsősorban is azt, hogy a szövetke* zeti tagokat rávezessük arra, hogy a szövetkezetre ne minit tőlük távol eső, egyéni életüktől, egyéni boldogulásuktól független dologra nézzenek, hanem azt kell tudatosítani^ mindenegyes szövetkezeti tagnak, hogy egyéni sorsa, egyéni boldogulása elválaszthatatlan a szövetkeze ti élettől, a szövetkezeti gazdálkodás eredményeitől, hogy jövedelmé nek nagysága, annak állandó növekedése csak a szövetkezeti gazdái kodás állandó fokozásával érhető el. Azt kell tudatosítania, minden szövetkezeti parasztnak, hogy a szövetkezet az övé is, ő is részese a szövetkezeti vagyonnak, s egyéni érdekei olyan mértékben teljesülnek, amilyen mértékben a saját egyéni érdekének tekinti a szövetkezeti közös vagyon óvását, annak növelését, amilyen mértékben tudása és munkája legjavával hozzájárul a szövetkezeti termelés fellendítéséhez. Korántsem mondhatjuk el, hogy ezt már elértük volna. Egyáltalán nem értük el ezt az űj szövetkezeti tagok nagy tömegednél, akik a szövetkezeti élet, a szövetkezeti gazdálkodás legelemibb alapvető szabályaival sincsenek tisztában. Hányszor hallani a szövetkezieti tagoktól olyan kérdéseket,. 'hogyan lehet az, hogy nálunk 20 koronával leszállították a munkaegységek értékét, csak 50 koronát fizetnek ki rá, a szomszéd faluban meg most is 85 koronát adnak egy munkaegy. ségiré? Hát ez az igazság, hát az államnak nem egyforma minden szövetkezet ?«• Az ilyen kérdésiek, az ilyen megjegyzések azt bizonyítják, hogy a szövetkezetek tagjainak jelentős része úgy néz a szövetkezetre, mint tőle távolálló dologra, mint egy állami gazdaságra, ahová előre megállapított bérért, mint alkalmazott dolgozni jár. A munkaegységre kapott jutalmazásra úgy tekint, mint napszámra, mint munkabérre s ha a munkaegység terve zett értéke a szövetkezet rossz gazdálkodása következtében csökken, akkor megrövidítve érzi magát, s azt hangoztatja, hogy »amit ígértek, azt nem adják meg.« Az ilyen, nem éppen szórványos jelenségek komoly figyelmeztetés airra, hogy a falusi pártszervezetek, a járási pártbizottságok, a szövet kezetek vezetőséged nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy a szövetkezetek tagjainak töviről hegyire, ha kell százszor és ezerszer is meg magyarázzák a szövetkezeti élet, a szövetkezeti gadálkodás és a jövedelem elosztásának egyes kérdéseit. Éppen az a hiba, hogy a falusi párt munkások és propagandisták úgy vélik, hogy ezeknek a kérdéseknek a parasztok előtt való boncolgatása, megmagyarázása kampányfeladat volt, csak addig volt rá szükség, amíg a parasztot meg nem győzték a szövetkezetbe való belépésről, s hogy most már minden megy magától. Nem egy funkcionáriustól, tömegszervezeti vezetőtől hallani azt, hogy »hányszor magyarázzam el, hiszen már legalább tízszer el mondtam, már a gyermek is megértheti.® Zte egyáltalán nem így van, ezt a gyökerében helytelen né zetet mindenütt fel kell számolni s véget kell vetni azoknak a káros megnyilvánulásoknak, amelyek a tömegpolitikai, a népnevelő munk»t, az ismertető előadásokat kampányfeladatoknak tekintik. Sztálin elvtárs »A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban« című klasszikus müvében élesen elítéli azt a helytelen nézetet, hogy a már többször elmondott, a közismert igazság ismétlésére kár időt fecsérelni. Sztálin elvtárs arra figyel, meztet, hogy a közismert igazságok rendszeres ismétlése egyik legjobb eszköze a marxista nevelésnek, — s az igazságnak ez a mélyenható sztálini megállapítása ezerszeresen érvényes a mi szövetkezeti tagjaink öntudatána'.: növelésében, ez a bölcs sztálini megállapítás szilárd, megingathatatlan alapját adja a töme. gek politikai nevelése útjának és módjának. Népnevelő munkánkban állandóan szem előtt kell tartani, hogy a tegnap még egyénileg gazdálkodó paraszt azzal, hogy ma a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett, még nem vált közösségi emberré, hogy nemcsak maradi gondolkodásmódja, a régihez való ragaszkodása és az újjal szembeni bizalmatlansága akadályozza előrehaladásában, öntudatosodásában, hanem az is, hogy falun a burzsoáziának a kulákságban még erős hadállásai vannak, amely minden eszközzel igyekszik befolyását és hatalmát megtartani a dolgozó \ parasztok tömegei között, s tény az, hogy ahol lanyhul a tömegpolitikai, a népnevelő, a felvilágosító munka, az ellenség azonnal kihasználja ezt a rést, munkábalép, igyekszik a maga „igazáról" meggyőzni a tömegeket, s be kell ismerni, hogy nem egyszer, nem egy esetben eredménnyel dolgozik. Tehát ott, ahol mi nem használunk ki minden lehetőséget a tömegpolit: kai és népnevelő munkára, teret nyer az ellenség. Ennek pedig nemcsak az a következménye, hogy további előrehaladásunkat akadályozza, hanem veszélyezteti eddig elért eredményeinket is. Mi tehát a soronlévö feladat népnevelő munkánkban, hogy a szövetkezeti mozgalomban eddig elért eredményeinket megszilárdítsuk és azokat továbbfejlesszük ? Az, hogy állandóan, ha kell, tízszer, százszor is és a legaprólékosabb részleteiben megmagyarázzuk a szövetkezeti parasztoknak a szövetkezeti élet és a szövetkezeti gazdálkodás kérdéseit, hogy ezzel elérjük azt, hogy a szövetkezeti tagok tudatosan felismerjék a szövetkezeti gazdálkodás óriási jelentőségét, felismerjék azt, hogy a szövetkezeti gazdálkodás milyen óriási lehetőséget adott kezükbe a termelés fokozására, munkájuk megkönnyítésére, saját anyagi és kultúrális színvonaluk állandó I növelésére. • II. Természetesen vannak már jól működő szövetkezeteink különösen a régebbi szövetkezetek között, amelyek a szövetkezeti gazdálkodás terén, valamint a tagok jövedelmének fokozásában jelentős eredményeket értek el. Ezekre a régebbi szövetkezetekre, a szövetkezeti mozgalom úttörőire nemcsak az a feladat hárul, hogy községükben megvessék az alapjait a nagyüzemi gazdálkodásnak. hanem inkább az, hogy munkájukkal, gazdálkodásukkal, annak eredményeivel a szövetkezeti gondolat, a nagyüzemi gazdálkodás zászlóvivőd legyenek, s messze környéken követendő példát mutassanak a dolgozó parasztoknak. Volt is jó egynéhány ilyen példás szövetkezetünk, amelyek óriási nehézségek árán is előretörtek) megerősödtek, megvetették az alapjait a szövetkezeti mozgalomnak. Kimagasló eredményeket értek el a termelésben, tagjaik a dolgozó parasztnál soha nem látott jövedelemhez jutottak, konkrét, kézzelfogható példáját nyújtották a nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek az egyéni gazdálkodással szemben. Ezeknek a szövetkezeteknek úttörő szerepét lebecsülni, kicsinyíteni helytelen és hibás volna, azonban meg kell állapítanunk, hogy az újabb szövetkezetek alakulásával a régi szövetkezetek lemaradtak, elvesztették a továbbra is nagyon fontos példamutató, vezető szerepüket. Mi volt ennek az oka? Az elbizakodottság, az önteltség, annak a helytelen opportunista elvnek az érvényesülése, hogy nálunk már minden rendben van, belejöttünk a kerékvágásba, az az elbizakodottság, hogy minket már senki sem előzhet meg. Erre az elbizakodottságra maga az élet, a többi szövetkezetek eredményei cáfoltak rá s bizonyították be, hogy elégedettséggel, az eddigi eredményekben való tetszelgéssel nem lehet előrehaladni, hanem a legjobb esetben is csak egy helyben topogni. Komoly hiányossága a régebbi szövetkezeteknek továbbá az. hogy bár ezeknek a szövetkezeteknek magvát rendszerint volt uradalmi cselédek, vagy legjobb esetben is jelentéktelen földterülettel rendelkező szegényparasztok képezték, most, hogy csatlakozott hozzájuk a falu dolgozó parasztsága, a szövetkezet tagsága két részre szakadt, a régi és az új tagokra. A régi tagok között kialakult egy káros, szektás szellem, amely egyrészt az új tagoktól való elkülönüléshez vezetett, másrészt, egy bizonyos „szegényember" felsöbbséget eredményezett a dolgozó parasztokkal szemben. Gyakran hallani ezektől a régi tagoktól, hogy ha saját magukról beszélnek, akkor „szegényemberekről" „mi, cselédekről" beszélnek, ha pedig az új tagokról, akkor meg a „parasztokról", „a falusiakról". Ez a szektás elkülönülés, ,, szegén yembere^re" és „parasztokra" való ' szécvállás egy szövetkezeten belül nagyon káros jelenség. Helytelen ez a nézet azért, mert a „szegényember" szó aligha alkalmazható a régi értelmében bárkire is ebben az országban. Az a koplaló, nyomorgó, rongyos ruhájú szegényember, aki az előző rendszerben tipikus alakja volt a falvaknak, örökre eltűnt. Nem beszélhetünk „szegényemberről" akkor, amikor éppen azek a „szegényemberek" százezer koronás jövedelemmel rendelkezned. Ez a „szegényembernek" a falu dolgozó parasztjairól való elkülönülése abból származik, hogy egyrészt a múltbeli nyomorúságok, másrészt a szövetkezeti mozgalomban végzett úttörő munkájukért bi« >nyos „felsöbbségi", „elsőbbségi" jogot formálnak maguknak a parasztokkal szemben, ezzel megbontják a szövetkezet tagságának egységét, gyengítik erejüket és cselekvő képességűket, helytelen magyarázatát adják hazánkban a proletárdiktatúrának, mert a „sízegényember" szektához való tartozásukkal azt akarják kifejezni, hogy nálunk a dolgoqrk éidemeit aszerint jutalmazzák, hogy a múltban milyen nyomorúságot állt ki, s hogy a dolgozó paraszt — legyen az bár a legöntudatosabb szövetkezeti tag mégis csak másod-harmadrangú figura a nép államában. Komoly hiányossága továbbá a régi szövetkezeteknek, hogy megelégedtek addigi eredményeikkel és a termelés s ezzel jövedelmük fokozásának lehetőségeit még megközelítőleg sem használják ki. Nem lehet azt mondani, mintha ezek a szövetkezetek nem teljesítenék az állammal szemben kötelességeiket, ellenkezőleg, túlteljesítik azokat, de a termelést korántsem fokozzák olyan mértékben, mint amilyen ütemben kezdetben tették, mint amilyen ütemre lehetőségeik vannak. Ez a termelésben való egyhelyben-topogás főleg abból ered, hogy a tagokban, mert egyéni anyagi érdekeiket kielégítve érzik, nincs meg az a hajtómotor, amely a termelés állandó fokozására serkentené őket. Itt mutatkozik meg a népnevelő munka igen nagy fogyatékossága, amely a tagokat még nem tudta rávezetni az országos érdekeknek előtérbe való helyezésére, a tagok látóköre még csak az egyéni, vagy legjobb esetben is szövetkezetük határáig terjed, s szerepüket a szocializmus építésében nem országos érdekekből nézik. Nem látják, hogy országunkban a szocializmus építése a mezőgazdasági termelés soha nem látott arányú nöVelését követeli meg, s hazafias kötelessége minden szövetkezetnek, szövetkezeti parasztnak, hogy az új termelési módszerek alkalmazásával a terméshozamokat, az állattenyésztés hasznosságát állandóan fokozza, s ezzel erősítse, gyorsítsa a szocializmus építését. Bátkv László. A „Tartós békéért — népi demokráciáért" című folyóirat olvasóinak konferenciája Kassán Október 19-én Kassán megtartót, ták a „Tartós békéért — népi demokráciáért" című folyóirat olvasói első konferenciájukat A folyóirat olvasóinak nagy részvétele valamennyi járásból arról tanúskodik, hogy a „Tartós békéért — népi demokráciáért" című folyóirat a kassai kerület dolgozóinak nélkülözhetetlen segítőtársává vált elméleti színvonaluk fokozásában, a szocializmus ha.talrraas építkezésének megvalósításában és a békeharcban. A vita bevezetőjéül Miloszlav Su. lek, a kerületi pártbizottság titkára beszélt a proletár nemzetköziségről és a proletár hazafiságról. A konferencia résztvevői a vitában arról nyilatkoztak, hogyan segíti őket munkájukban a „Tartós békéért — népi demokráciáért" című folyóirat és hogyan szereznek további olvasókat. Kohút János, a kassai gazdasági kombinát dolgozója bejelentette, hogy egymaga 51 olvasót szerzett, az egész üzeme pedig már 112 olvasót toborzott a folyóiratra. / Kerületi tűzoltószemlét tartottak Pozsonyban Október 19-én Pozsonyban feli léptek a tűzoltó csoportok a kerületi nemzeti bizottság által a kerületi tűzoltó szövetség bizottságával és a központi nehnzeti bizottsággal közösen rendezett kerületi tűzoltó napon. Délelőtt Ligetfalun versenyeztek a pozsonyi kerület legjohb tűzoltócsapata címéért. A xérficsapatok közül első helyre került a szmolenioei tűzoltó csoport, a női csoportok közül a Lagšárska Nová Vesi-i csoport, az ifjúsági veresenyben pedig a modrankaj helyi csoport ifjai győztek. Délután a Nemzeti Színház előtt folytatódott a kerületi tüzoltónap. A himnuszok elhangzása után Rudolf Menzator, kerületi tűzoltóparancsnok megnyitotta az ünnepélyt és kihirdette a verseny győzteseit. A komáromi dolgozók nagy békemanifesztációja Békét akar hazánk minden dolgozója. Kimagasló munkaeredményekkel harcolunk azért, hogy biztosítsuk dolgozó társadalmunk békés építömun• kaját s hogy a dicső Szovjetunió oldalán, a nagy Sztálin vezetésével tevékenyen harcoljunk a világbéke megőrzéséért. A tizenkilencedik pártkongresz szus s Sztálin elvtárs ott elhangzott beszéde megerősít bennünket abban a hitünkben, hogy a szocializmus, a béke tábora legyőzhetetlen. A komáromi dolgozók a napokban nagy béketüntetést rendeztek a városháza előtti téren. Hatalmas hömpölygő tömeg vonult fel a térre. Jelen voltak Néphadseregünk alakulatai, a Skoda-gyár, a többi üzem, üzletek, hivatalok dolgozói, valamint az állami munkaerőtartalékok komáromi intézetének növendékei, az iskolások és pionírok. A sok transzparensen békéért tüntető jelszavak voltak. „Megvédjük a békét!" — írták a táblákra az üzemek dolgozói és a pionírok. Lenin, Sztálin, Gottwald, Siroky elvtársak képeit magasra emelték a dolgozók. Ezen a béketüntetésen Császár, Medzso, Patkó és Rízner elvtársak szólaltak fel szlovák és magyar nyelven. A felszólaló elvtársak a békéért, a szocializmusért bátran harcoló komáromi dolgozók akaratának adtak hangot, amikor hangsúlyozták beszédjükben, hogy sikeres építőmunkánkkal mi is hozzájárulunk a háborús uszító imperialisták aljas szándékainak meghiúsításához. Sztálin elvtárs tanító szavait tesszük magunkévá, amikor kezünkbe vesszük a béke-ügyét és azt meg ís védjük. A szónokok szavára az egybegyűlt nagy tömeg a Szovjetuniót, Sztálin,- Gottwald elvtársakat éltette és percekig harsogott az ezer és ezer torokból a „hurrá". A komáromi dolgozók nagy békemanifesztációja az Internacionálé eléneklésével ért véget. Holcer Lajos, Komárom. t