Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)
1952-10-21 / 250. szám, kedd
1052 október 18 UJSZ0 141 A. J. Visinszkij elvtárs beszéde az ENSz közgyűlésének általános vitájában Az ENSz közgyűlés október 18 i délelőtti ülésén, az általános vita során A. V. Visinszkij, a Szovjet unió külügyminisztere, a szovjet küldöttség vezetője a következő be szedet mondotta. A közgyűlés hetedik ülésszaka olyan körülmények között kezdi meg munkáját, amikor a nemzetközi élet napirendjén fontos és bonyolult kérdések szerepelnek. Ezek a kérdések emberek millióinak és milliói nak, egész népeknek és államoknak létérdekeit érintik. E kérdések középpontjában a béke, a békés együttműködés és a nemzetközi biztonság kérdése áll. Ezek a kérdések fontos helyet foglaltak el a közgyűlés munkájában az előző ülésszakon, ahol á Szovjetunió kül döttsége következetesen és állhata t»san hangoztatta azt a követelményt, hogy a közgyűlésnek intéz kedéseket kell hoznia a béke fenntartása és a népek közötti együttműködés megerősítése érdekében. A közgyűlés jelenlegi ülésszaka akkor ült össze, amikor a nemzet közi visaonyok kérdései különös fi gyelmej; követelitek: Ennek a jelenlegi nemzetközi helyzet bonyolultsá ga és feszültsége az oka. A hatodik ülésszak óta eltelt év megmutatta, hogy az északatlanti tömb tevékenysége — bár agreszsziv céljait szervezői és vezetői vé delmi feladatokra való hivatkozással gondosan leplezni akarják — döntő szerepet játszott és játszik tovább, ra is a nemzetközi feszültség foko zásában és a nemzetközi helyzet kiélezésében. Ennek a tömbnek az Egyesült Államok uralkodó köreiből, valamint Anglia és Franciaország amerikai politikát támogató uralljodó köreiből kikerülő vezetői demagóg módon frázisokat hangoztatnak a békéről és ily módon a békeszeretet álarcát öltve magukra, továbbra is szítják a háborús pszihózist és minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy országukban fenn tartsák a feszült helyzetet és megakadályozzák a mindig megoldatlan fontos nemzetközi kérdések bé kés rendezését, olyan kérdésekét, amelyek leggyorsabb megoldását követeli minden békeszerető nép. A jelenlegi nemzetközi helyzet jellemzésére meg kell emlékezni arról a tényről is, hogy még fokozot. tabban súlyosbodik az úgynevezett gazdaságilag elmaradott országok gazdasági és politikai helyzete és ezekben az országokban, jelent >s természeti kincsek ellenére, embermilliókat kárhoztatnak nyomorra, éhínségre és éhhalálra. Ezt még az ENSz titkárságának az ez évi munkáról szóló jelentése sem leplezi. A jelentés megállapítja, hogy rendkívül élesek a politikai, gazdasági és szociális problémák Ázsiában, a Közel-Keleten, Észak Afrikában, Latin-Amerikában. A je. lentés szerzője kénytelen beismerni, hogy ezekben az országokban erősödik a jogegyenlőséget és a kül. földi függőség alóli felszabadulást követelő népek nemzetközi felszaba dító mozgalma. Ennek a jelentésnek a szerzője nem titkolja, hogy nem rokonszenvez ezzel a mozgalommal, — amely valóban több országra terjed ki, ahol több, mint egymilliárd, a kül földi függőség láncaitól szabadulni akaró ember él, — siránkozik, hogy e mozgalom »hatalmas fenyegetést jelent a modern civilizációra® és felhívja a közgyűlést, találjon olyan eszközöket, amelyekkel el lehet há ríatni, — idézem a jelentést — »azokat a szörnyű megrázkódtatásokat és azt az általános káoszt«, amely a szerző szavai szerint ellenkező esetben az Egyesült Nemzetek Szervezetére valószínűleg vár. A gyarmati és függő országok népeinek helyzetével Acheson ame rikai külügyminiszter úr is foglalkozott tegnapelőtti felszólalásában és neki is be kellett ismernie eme országok népeinek tragikus helyzetét. »A tragédia — jelentette ki Acheson, ezeknek a népeknek helyzetéről szólva — az, hogy a föld kerekség lakosságának több. mint fele továbbra is rosszúl táplálkozik és sokan az éhhalál (starvation) szélén élnek« és hogy »a világon jelenleg egy emberre kevesebb élelmiszer jut, mint a háború előtt*. Annak a helyzetnek okát, hogy a földkerekség lakosságának a fele — Acheson állítása szerint — meg van fosztva a létfenntartási eszkö zöktől, azzal magyarázta, hogy nincs — lám csak — mindenki számára elegendő élelmiszer, ho y a világ élelmiszertermelése a föld kerekség sok területén lassúbb ütemben folyik, mint a lakosság növekedése. E malthusiánus magyarázat tart hatatlanságával nem szükséges kü lön foglalkozni, annál kevésbé, mert meggyőződésem, hogy Acheson úr jól ismeri annak a tragédiának valódi okait, amelyről megemlékezett. A valóságban ezekben az országokban ez a helyzet közvetlen eredmé nye annak, hogy a modem, főleg amerikai monopoltöke rabló módon kizsákmányolja ezeket az országokat és nem kíméli sem a keleti, sem a latinamerikai, sem az ázsiai úgynevezett gyengén fejlett országokat, sőt nemcsak ezeket, de egyes gazdasági szempontból eléggé fejlett európai kapitalista országokat sem. Mindez szükségszerűéin további feszültségre vezet a nemzetközi helyzetben és ezt különösen elösegí tik azok a hadmüveletek, amelye ket a gyarmatosító hatalmak foly tatnak Keleten, Korea, Vietnam és Malájföld függetlenségéért és szabad ságáért küzdő népei ellen. Véget kell vetni a szégyenteljes koreai háborúnak Koreában már harmadik éve tart a háború. Az Egyesült Államok ko reai hódító tervei — amint ez telje sen világosan látható — csődöt mondtak, noha az amerikai parancs, nokság a koreai nép ellenállásának megtörése érdekében nem riadt és nem riad vissza j, hadviselés bes tiálisan barbár eszközeitől, koreai városok lerombolásától a békés lakosság megsemmisítésétől sem, nem kíméli sem a nőket, sem a gyerme keket, sem az öregeket. Az ameri kai csapatok, lábbal tiporva a nem zetközi jog minden szabályát, fi gyeimen kívül hagyva az általános emberi erkölcs elemi követeimé nyeit, bevetették és rendszeresen alkalmazzák a gázokat, a napalmbombákat, a baktériumfegyvert. Az amerikai intervenció csődje azonban nem késztette az amerikai uralkodó köröket arra, hogy , lemondjanak a hódító tervek megvalósítására irányuló további kísér letektől. Ácheson úr tegnapelőtti beszédében továbbra is úgy akarta feltüntetni ar amerikaiak koreai intervencióját, mint az Egyesült Nemzetek harcát az agresszió ellen, megismételte azt a már teljesen leleplezett állítást, hogy az amerikai intervenciósok háborúja, amelyet a koreai népre kény; -eritettek, állító lag védekező jellegű és nem agresz. szív célokat követ, bár a valóságban ennek ellenkezője igaz. Acheson úr ezen az ülésszakon is, arra a kérdésre, hogy meddig fog tartani ez (azaz a koreai háború), ezt válaszolta: »Addig harcolunk, amíg arra szükség van az agresszió megfékezése, valamint a koreai bé. ke és biztonság helyreállítása vé gett«. Trygve Lie jelentésében szintén a koreai intervenció továbbfolytatása érdekében bujtogat és a titkárság által az ülésszak küldöttségei között szétosztott jelentésében kö veteli a koreai háború folytatását és annak bebizonyítását, hogy — amint mondotta — »készek vagyunk energikusan cselekedni«. Milyen helyesen mondja az orosz közmondás: »Ahová a ló patájával, oda a rák is ollójával!* Acheson kijelentette a közgyűlés előtt, hogy az Egyesült Államok addig küzd Koreában, amíg nem kö tik meg a fegyverszünetet »igazsá gos feltételekkel«. De Acheson úr, miért nem mutatott ön rá, hogy melyek ezek az »az igazságos feltételek®. Vájjon Ön szakít e még időt arra. hogy ezt közölje a közgyűlés sel? Azok a feltételek, amelyeket a koreai amerikai parancsnokság az Egyesült Államok kormányának jóváhagyásával eddig előterjesztett, egyáltalában nem nevezhetők igaz ságosnak. Ezeket a feltételeket nem lehet másnak nevezni, mint az igaz ságosság elemi fogalma szembetűnő megsértésének, nyilvánvalóan jog ta! annak, a nemzetközi jog és a nemzetközi erkölcs minden általánosan elismert szabályával ellent mondónak. Ezt kell mondani a hadifoglyok úgynevezett »rostálására« vomatko: amerikai követelésről ar ról, hogy azokat, akiket az ameri. kai parancsnokság haza akar enged ni, szétválasztják azoktól, akiket fogságban akar tartani, nem riadva vissza semüyen kényszerítő eszköz tői, még a sortüzektöl sem, amint ez Kocsedo szigetén és más olyan amerikai hadifogolytáborban tör tént, ahol kínai és koreai hadifoglyokat tartanak fogva. * Ezzel összefüggésben emlékeztet ni kell a közgyűlés VI. ülésszaka Korea kérdésével kapcsolatos tevékenységének néhány tényére. Ak kor az Egyesült Államok képviselője szintén kijelentette, hogy az ame rikai kormány minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy megteremtsék a koreai fegyver szünetet, »szilárd és mindkét fél számára elfogadható feltételek plap ján«. Az Egyesült Államok képvi r.elSje ellenezte azt a javaslatunkat, hogy a közgyűlés vitassa meg a koreai fegyverszünet kérdését és köny nvitse meg a tárgyaló feleknek, hogy kedvező eredményeket érjenek el és kijelentette, hogy ez a javas lat »korai és csak akadályozhatja a koreai fegyverszünet megkötését®, kijelentette, hogy a tartós politikát megegyezésnek » szilárd és egészséges alapokra« kell támaszkodnia, amelyeket a fegyverszüneti tárgya lások sikeres befejezésével lehet, megteremteni. Küldöttségünk már akkor rámuta tott, hogy ez csak kifogás, amely nek az a célja, hogy elhúzza a tár gyalásokat, esztelen követeléseke' kényszerítve a koreai hadseregre és a kínai önkéntesekre, a repülőterek helyreállításával és felépítésével, va lantint a hadifogolycserével kapcso latban és ezeket a követeléseket megfélemlítés, zsarolás és nyomás követi. Akkor azt mondottuk, hogy az amerikai parancsnokság ezekkel a módszerekkel engedményeket akar elérni, el akarja húzni a tárgyaláso kat egyúttal ki akarja egészíteni harci készleteit és tartalékait a további agresszió előkészítése céljá ból Azóta majdnem egy év telt el és vájjon nem joggal mondhatjuk-e, hogy ez az egész év megerősítette az általunk kifejezett aggodalom jogosságát. Az amerikaiak oktala nul elhúzzák a tárgyalásokat, ugyanakkor az amerikai légierő bombázta a koreai hátországot, el pusztított városokat, felgyújtott fal vakat, irtotta a békés koreai lakős ságot, védtelen nőket, gyermekeket és öregeket, egyik bűnt a másikra halmozott. A valóságban ezek azok a „tartós és egészséges alapokamelyekről itt az amerikai küldött folyékonyan szónokolt. íme, így festenek ezek a »tiszteletreméltó* és mindkét fél számára »elfogadható« feltételen, amelyeket az amerikai szónoKok hirdettek nagyhamgúan a közgyű lésnek. , Most s igazságos feltételekről® beszélnek. Most már nem beszélnek »tiszteletreméltó« és »elfogadható« feltételekről, nem beszélnek a »tar tós és egészséges alapokról®. Mind ezt most valamilyen igazságos tel tételekről szóló szavakkal cserélik fel, amelyeknek az a célja, hogy félrevezessék a hiszékeny embere ket. Ilyen nyilatkozatokat nem lehet komolyan venni, különösen a koreai amerikai parancsnokság képviselői vei az elmúlt év folyamán folytatott tárgyalások tapasztalatai alapján. Világos, hogy az amerikai kor mány nem törekszik a koreai fegy verszürfet megkötésére és a koreai háború befejezésére. Továbbra is a koreai háboiúval akar megszaba. dúlni gazdasági nehézségeitől. Min den eszközzel húzta a panmindzsoni fegyverszüneti tárgyalásokat és a napokban végkép megszakította azokat bizonytalan időre, így akar va nyomást gyakorolni a másik fél re. Kim Ir szennek, a koreai néphadsereg legfelsőbb parancsnokának és Peng Teh-huainak, a kínai népi önkéntesek parancsnokának Mac Clark tábornokhoz intézett legutób bi felhívása teljesen jogosan mutat rá, hogyha az amerikai parancsnok ság nem obstruálná szándékosan a hadifogolykérdés rendezését, akkor a koreai fegyver-szünetet már min, den bizonnyal régen megkötötték volna s minden bizonnyal már régen béke volna Dél és Észak-Koreában és mindkét fél hadifoglyai már ré gen visszatértek volna haza, a békés életbe. Ennek az obstrukciónak azonban meg volt a hatása, és a napokban a tárgyalások meghiúsítására vezetett azoknak az erőfeszítéseknek ellené re, amelyeket Kim Ir szen és Peng Teh.huai tett a kedvező eredménye kért. Ebből a célból október 8-án javaslatot tettek, amely ellen csak azok tiltakozhatnak, akik elevje azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy mindenképpen megakadályozzák a koreai fegyverszünet megkötését Mi ez a javaslat? A Clark tábor nokhoz intézett fé-ntemlített leve ezt írja erről a javaslatról: „A „két fél örizetében lévő összes hadifoglyok hazatelepitésére és a haza telepítés utáni békés életük DÍZtosítására irányuló jogos követelésünket fenntartva javasoltuk: a fegyverszüneti egyezmény hatálybalépése után — amint önök javasolták — az összes hadifoglyokat szállítsák a két fél által a demilitarizált övezeten belül kijelölt helyre, hogy ott a másik félnek átadják és az átvegye őket. Átadásuk és átvételük után — amint Önök javasolták — a két fél együttes vöröskeresztes csoportjai a koreai fegyverszüneti egyezménytervezet 57. szakaszával összhangban keressék fel mindkét fél hadifoglyait, hogy megmagyarázzák nekik, biztosítva van számukra, hogy hazatérhetnek otthonukba, békés élei tet élhetnek és nem vesznek részt többé a koreai ellenségeskedésben. Ezután következnék — amint Önök javasolták — a hadifoglyok nemzetük és lakóhelyük területe szerinti osztályozása. A hazatelepítésre nyomban az osztályozás, után kerülne sor. Mindez semleges nemzetek -képviselőiből álló megfigyelőcsoportok jelenléte mellett mehet végbe." Hogyan fogadta az amerikai kül döttség ezeket a valóban észszerű és valóban igazságos feltételeket? Az amerikai küldöttség teljesen figyelmen kívül hagyta ezt a javaslatot, megtagadta megvitatását, azonnal egy előre előkészített nyilatkozatot olvasott fel a tárgyalások bizonytalan i6üre töqfcénö megszakításáról. Ezután azonnal el hagyta az üléstermet, meg sem várva a koreai—kínai parancsnokság válaszát. Erről semmit sem mondott itt Acheson úr, jobbnak tartotta, ha „az igazságos feltételekről" szóló üres szavakba burkolódzik, amikor a valóban igazságos feltételeket Kim Ir Szen és Peng Teh-huai már majdnem két héttel előzőleg előterjesztették, minden tőlük telhetőt megtéve annak érdekében, hogy le hetővé tegyék, a koreai fegyverszüneti egyezményt. Az amerikai milliárdosok keresnek ezen a háborún és természetesen nem érdekük á háború befejezése. Az az érdekük, hogy a háborút továbbra is gazdagodásuk egyik legfontosabb forrásaként, a depreszszió és a kapitalista országokban — elsősorban az Egyesült Államokban — növekvő válság elhárításának egyik eszközeként használják fel. Erről Ítéletet alkothatunk kiemelkedő amerikai üzletemberek, pénzemberek, tözsdések. politikusok. tábornokok, miniszterek és magának az Egyesült Államok elnökének számos nyilatkozatából. James Warberg, ismert amerikai pénzember például nyilvánosan kijelentette, hogy „az Egyesült Államoknak rövidesen jogos érdeke lesz, hogy ne legyen béke." A háború Warberg szerint megmenti az amerikai gazdaságot a depressziótól és ä válságtól, azzal, hogy főleg a koreai háború folytatását szolgáló katonai megrendelésekkel árasztja el a hadiipart. Amikor 1952 tavaszán a koreai fegyverszünet megkötésének lehetőségéről beszéltek, a „Wall Street Journal" ezt írta: „A tőzsdén az árak a legerősebben csökkentek. Ezt a békéről szóló széles körben elterjedt hírek okozzák... A kereskedők félnek, hogy a hadműveletek befejezése akadályozhatja a fegyverkezést és a megnövesztett tőkebefektetésekkel rendelkező vezető társaságokat a békés célú termelés szempontjából kiegyensúlyozatlan állapotban éri." Erről írt az angol sajtó is, amint látható például a „New Statesman and Nation" című ismert angol hetilapból, amely megállapította, hogy az amerikai üzleti körök nem üdvözölhetik a békét, mert az Egyesült Államok gazdaságát háborús vágányokra állították. ..Az Egyesült Államok — írta a lap — nem dobhatja szemétbe fegyverkezését és nem térhet át a békés célú termelésre. amint ezt 1945-ben tette." Taft, a közismert amerikai szenátor azt követeli, hogy ne siessenek a koreai fegyverszünettel, nyíltan sürgeti, hogy a tárgyalásokat húzzák el addig, amíg az Egyesült Államok hadianyagtermelése „nem megy teljes gőzzel". Taftnak láthatólag nem elég, hogy az Egyesült Államokat már most lázas fegyverkezési hajsza ragadta magával. Az amerikai tábornokok. mint például Bradley tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített csoportjának elnöke, szintén a koreai fegyverszüneti tárgyalások meghiúsításának hívei és ezt katonai érdekekkel indokolják, azzal, hogy időt kell nyerni olyan, még szélesebbkörü katonai intézkedések mégvalósításához, amelyek a fegyverzet, a fegyveres erők újabb növekedését és az Egyesült Államok határain kívül új katonai, tengerészeti és légi támaszpontok építését és a meglevők kibővítését szolgálják. Pace, amerikai hadseregügyi miniszter a háború mellett nyilatkozott, hangsúlyozta, hogy a koreai háború véleménye szerint elősegíti, hogy az Egyesült Államok kipróbálja és tökéletesítse harci módszereit, javítsa fegyvereit és hadfelszerelését. Van Fleet, a Koreában harcoló VI. amerikai hadsereg parancsnoka a koreai háborút jótéteménynek nevezte, azt állította, hogy „ezek a hadmüveletek szükségesek voltak, vagy itt (azaz Koreában), vagy a világ más részében". Truman elnök szeptember 27-i felszólalásában kijelentette, hogy nem szereti azoknak a tanácsát, akik sürgetik, hogy az amerikai fegyveres erőket vonják ki Koreából Lényegében ugyanezt ismételte meg a mai newyorki lapokban közölt nyilatkozatában, amikor azt mondotta, hogy az Egyesült Államok nem engedi meg, hogy az amerikai csapatok eltávozzanak Koreából. Az amerikai elnöknek ezt a nyilatkozatát nem lehet másképp érteni, mint az amerikai uralkodó körök elhatározását, hogy tovább folytatják a szégyenletes háborút a koreai nép ellen. Ilyen körülmények között mindenki előtt világos kell, hogy legyen, hogy sz amerikai parancsnokság miért szakította félbe a panmindzsoni tárgyalásokat, noha a koreai fél minden erőfeszítést megtett a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megfelelő alapokon nyugvó fegyverszüneti érdekében, s hogy az amerikai uralkodó körök miért vetnek el makacsul minden megegyezésre irányuló kísérletet és találnak ki különféle ürügyeket terméketlen vitákra, csakhogy elhúzzák és meghiúsítsák a tárgyalásokat. Ilyen ürügyeket kovácsoltak a hadifogolycsere kérdéséből, amikor példátlan, a nemzetközi jog elemi, általánosan elismert szabályainak ellentmondó követeléseket támasztottak. Az 1949 évi genfi egyezmény, pontosabban ennek 118. és 119. cikkelye kötelezi a harcoló feleket, hogy feltétlemül biztosítsák vola-