Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-03 / 209. szám, szerda

1952 szeptember 3 HI SZU 5 Nemcsak fejlesztem, de szilárdítani is kell az EbSz-í jket A dunaszerdahelyi járásban „csaléteknek" használják fel a kulákokat a tagszerzési kampányban A rozsnyói ércpörkölő munkásai a bányásznap liszteletére A rozsnyói bányászok fokozott len­dülettel dolgoznak a bányásznap tiszteletére folyó munkaversenyben. A bányászok segítőtársai, az ércelö­készítö üzem dolgozói tevékenyen segítik elő a bányászok jó munká­ját. Az István-tele,pi pörkölöben az összes munkások nevében Molnár József, a mühelytanács elnöke jelen­tette be a munkások felajánl árát, hogy naponta 5 tonnával több ér­cet dolgoznak fel a bányásznap tisz­teletére. A pörkölöi munkások ver­senyében nagyon szép eredmények születtek. Nagy János, Potocki Jó­zsef, Székely Lajos, Jobbágy János és Gencsi Péter csoportjai száz­negyven százalékos teljesítményt ér­tek el. Kru/.s József, Rozsnyó. A Selmecbányái bányászok felajánlásaik teljesítésével ünneplik a Bányász-napot A Selmecbányái ércbányák dolgo­zói tnár régóta a Bányász-nap elö­' készületének jegyében élnek. A bá­nyászok idei legnagyobb üniiepét vállalt kötelezettségeik becsületes teljesítésével ünneplik. Az egyenletes tervteljesítés mel­lett az ércbánya dolgozói a kiter­melt érc minőségének javítására irányítják törekvésüket. A kiter­melt érc nj.inőségének 5 százalékos megja~vítására vállalt kötelezettségü­ket 15 százalékkal túllépték, ami az üzemnek több, mint fél millió koro­nát jelent. Az üzemi munkaiskolá­ban kötelezettségvállalásuk alapján tninden újonnan felvett dolgozót szakképzett bányásszá képelik ki. Az egyes tárnákban a Bányász-na­pig felajánlások keretében több mű­szaki szervezési intézkedést fogana­A poprádi bányaépítok július 27­én megtartott aktívájukon szocia­lista kötelezettséget vállaltak, hogy Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére egész évi tervüket de­cember 21-ig teljesítik. A kezdemé­nyezés a II. termelőegység dolgozói­tól indult ki, amely akkor a terv teljesítéseken az utolsó helyen ál­lott. Tágjainak szocialista kötelezett, ségvállalása eredményezte, hogy a teljesítmény-táblán három hellyel előbbre kerültek. A versenyben álló egységek közti szocialista munka­verseny eredményei azonban lénye­gesen megjavultak, mert a IV. szá- 1 filozófiai fakultása közli, hogy a II. államvizsgákat a fakultáson szep­tember 20-án és 22-én tartják meg. A pozsonyi Nyugatszlovákíai ef­döipari vállalat dolgozói a hófúvá­sok következtében hosszú ideig nem teljesítették szállítási tervüket és nem tudták kiegyenlíteni mulasztá­sukat. A jobb munkameg'szervezés és a szocialista munkavérseny lehe­tővé tette, hogy a te^vteljesítésben behozzák mulasztásukat. A nyitrai kerület üzemei az üzemi szervezetek példás együttműködésével jó mun­kasikereket értek el különösen a 30-ik héten, amikor szállítási tervü­ket saját forgalmi eszközeikkel 100 százalékon felül teljesítették. Ebben lényegesen segítségükre volt a tönktől a szállít raktárig való közvetlen, forgalom bevezetése. A vállalat tervezett fakitermelési feladatait már túllépi' és ezért az üzemekben a harmadik negyedévben főleg az összvállalati terv egyenle­tes teljesítésére irányítják tevé­kenységüket. Az eddigi legjobb eredményeket a tapolcsányí üzem­ben érték el, ahol a fejtési tervet 150 százalékra, a saját közlekedési eszközökkel történő . elszállítást pe­dig 123.4 százalékra teljesítették. A tervezett feladatok biztosításá­nál a vállalat dolgozói gazdag ta­pasztalatokra tettek szert az első félévben, amelyeket az őszi idény alatt teljes mértékben felhasznál­nak. A tapolcsányi üzem kezdemé­nyezésére az üzemekben bevezetik a termelés komplex árammódszerét, tosítöttak. A Ferenc-tárnában ki­terjesztették a keményfémmel és vízöblítéssel végzett fúrást azzal, hogy további négy munkahelyen bevezették a vízvezetékcsóvet. A Miksa-tárnában hat munkahelyen bevezették a keményfémmel végzett fúrást, aminek következtében a bá­nyászok teljesítménye átlagosan 10 százalékkal emelkedett. Az egyes csoportok példásan teljesítik kötele­zettségüket. Az Emil-tárnában Lie­vai József csoportja a. harmono­gramma] végzett munkával és\ ke­mény fémmel való' fúrással átlago­san 170 százalékra teljesíti normá­ját. Kuzm a ' Vince csoportja a Bo­riszki módszerrel átlagosan 150 szá­zalékos, Riedl Béla csoportja pedig 2 élvágatban végzett munkával 160 százalékos teljesítményt ér el. mú termelőegység kötelezettségvál­lalását most lényegesen növelte. Az aktíván elfogadott december 21-iki határidőt egy héttel megrövidítet­ték. Bejelentették, hogy Sztálin ge­neralisszimusz és Klement Gottwald köztársasági elnök tiszteletére egész évi feladatukat már december 14­ig teljesítik. A IV. 'számú teí-melő egység példája a többi bányaépítő­ket i s magával ragadta és így a termelőegységek szocialista munka­versenye lényegesen hozzájárul a bánya építkezési vállalat negyedik évi feladatainak időelőtti teljesítés 1 séhez. A II. államvizsgára való jelentke­zést legkésőbb 1952 szeptember 5-ig kell beadni. Emellett a szovjet sztahanovisták tapasztalatainak bő forrásaiból me­rítenek, hogy biztosítsák főleg a magas kitermelést és a folyamatos szállítást. Több munkacsoportot egybekapcsolnak nagyobb komplex árarnesoportokba és az így meg­szervezett munkával hosszabb ideig tartó raktározás nélkül szolgáltat­ják a fát, amivei jelentős mérték­ben meggyorsítják a pénzeszközök forgalmát is. A mesterek és forgal­mi dolgozók igyekezetüket már ál­landó munkacsoportok megszerve­zésére fordítják a komplex áran}­módszer bevezetése érdekében. A munka folyamatosságának biztosí­tására nagyon fontos a műszaki ter­melési terv, amelynek összeállításá­val már most foglalkoznak a mes­terek. A munka irányítása ezen operatív módszerének bevezetésével lehetővé teszik termelésünk fokozá­sát és gazdaságossá tételét. E hónapban minden üzemben el­sősorban a csoportok közti szocia­lista munkaverseny elmélyítésére törekszenek. Versenyezni fognak a legjobb csoport és a szakma legjobb dolgozójának címéért minden üzem­ben é s vállalatban. A saját forgalmi eszközök gazdaságos kihasználásá­nak fokozására az erdei forgalom­ban széles méretben bevezetik a tönktől a szállító raktárig való köz­vetlen szállítást. A szövetkezetek megszilárdítá­sáról és továbbfejlesztéséről szóló párt. SÍ kormányhatározat megjele­nése óta egyre növekszik szövetke­zeteink taglétszáma. Jó eredménye­ket értek el a tagszerzési kampány során a dunaszerdahelyi járásban is. A párt- és ' kormányhatározat meg­jelenése óta 2162 új taggal 10.609 hektár földterülettel növekedtek a járás szövetkezetei, így a dunaszer. dahelyi járás dolgozó parasztjai 93.5 százalékban táblás nagyüzemi gaz­dálkodással közösen művelik a> föl­det. E sikerek 1 ésí eredmények a já­rásban lévő mintaszövetkezetek jó példamutatásának tudhatók be, die ne:m, szabad lebecsülni a kommunis­ták, népnevelök meggyőző és fel­világosító munkáját, akik ugyancsak nagyban hozzájárultak a meglévő szövetkezetek továbbfejlesztéséhez és a7, új szövetkezetek alakításához. Ki kell azonban hangsúlyoznunk, hogy a dunaszerdahelyi járásban a tagszerzési kampány alatt a száza­- lékbájszolás és á sikerek örömében a szó szoros értelmében megfeled­keztek az osztályharcról , s koránt­sem mondhatjuk el, hogy a falusi pártszervezetek, a nemzeti bizottsá­gok, a szövetkezeti vezetők és a tagság következetes és meg nem alkuvó harcot folytattak volna az osztályellenség, a kulákság ellen. Ugyanis a dunaszerdahelyi járásban pártunk parasztpolitikájának elfer­dítésével az az „elmélet" vert gyo­keret, hogy a kulákokat fel létoet használni „csaléteknek" a tagszerzé­si kampányban. „Hisz utánuk megy az egész' falu" — mondogatják a he­lyi pátr-szervezetek és nemaeti bi­zottságok funkdóná riusai. — „sok helyen nincs szükség meggyőző és felvilágosító munkára 'sem, csak egyjkét kulákot kell „megnyerni", hogy írják alá a belépési nyilatko­zatot és megy ipiniden akár a kari­kacsapás". Csak éppen arról feled­keztek meg, hogy ezzel egyúttal „szerződést" kötnek a kulákkal és ez, a falu kis- és közép,parasztjai előtt olyan fényt vet, hogy nem is kell harcolni a kulákok ellen, hisz őket is beveszik a szövetkezetbe. Ez a kulákokkal kötött „fegyver, szünet" azután teljesen megtéveszti a kis- és középparasztságot, eszük ágában sincs, hogy létezik osztály­harc és megfeledkeznek arról is, hogy a kezesbáránnyá átvedlett ku­lákok valamikor a legádázabb el. íenségeik voltak. Persze a kulákok örömmel veszik az ajánlást, „büsz­kén" írják alá a belépési nyilatko­zatot. gondolván, hogy megmentik bőrüket, megszabadulnak a kötele ­zetségek teljesítése alól, ha beeresz­tik őket a szövetkezetbe, a terheiket pedig automatikusan átrakják a dolgozó parasztok vállaira. A kommunistáiknak, a népnevelők­nek éppen moist, a tagszerzési kam­pány ajTáitt legfontosabb kötelessé, gük lett volna és a legjobb alkalom nyílott volna arra, hogy felvilágosí. tó és meggyőző munkájukkal kiélez­zék falun az osztályharcot, lelep­lezzék a kulákokat, a kis- és kö­zépparaszfcokat pedig' megnyerjék a szövetkezeti gazdálkodásnak. Most, a gabonabegyüjtésnél legjobban rá­lehetett volna mutatni a kulákság szabotáló tevékenységére és megle­hetett volna mutatni a kiis. és kö zépparasiztofcnak a kulákok igaizi arcát. Űgylátszik a dunaszerdahelyi járás népnevelői a „könnyebbbet" választották és nem hogy a kulá­kokat elszigetelnék a szövetkezet­től, hanem azzal a helytelen „elmé­lettel", hogy ha a kulákot megnye­rik a szövetkezetnek, belép vele az egész falu, a kulákokat beveszik a szövetkezetbe. Nem gondolnak ar­ra, hogy ezzel tudatosan vagy tu­datlanul a reakció malmára hajtják a vizet, mert hisz ez az opportu­nista elhajlás kulákokkal való „megbéküléshez" vezet. Ezzel aztán a szövetkezet becsületes tagjait is megtévesztik, hisz Nyékvárkony. ban máris mondogatják: „Látjátok, Kósa Dezsőt elsőnek vették be a szövetkezetbe — pedig a legnagyobb gazember volt egész életében". Azoknak pedig, akik a múltban is együtt szűrték a levet Kósa bíró úrral ,annyira kinyílt szemük, hogy most már szeretnék megka­parítani a szövetkezetben a vezető­helyeket. Ráadásul azt hangoztatják, hogy az olyan „falu esze", mint Kó. sa, jó útra, „vezetheti" a falut, hisz elsőnek lépett a szövetkezetbe. És elnézték a népnevelök is, hogy a falu kizsákmányolóját bevették a sszövetkezetbe. jXézzük csak meg közelebbről, ki volt Kósa Dezső? A múltban éve­kig mint községi bíró karmai kö­zött tartotta az egész községet. A község lakosainak úgy kellett tán­colni, .ahogy Kósa bíró úr fütyült. Több mint száz hold földön gazdál­kodott, éves cselédeket, részes ara­tókat tartott és dehogy engedte vol­na az ö kulák „önérzete", hogy ..alattvalóival" emberségesen bánjon. Kapzsisága pedig akkor érte el te­tőfokát, amikor a Horthy féle meg­szállás idején az összes morva tele­pes birtokok teljhatalmú ura lett. Most már ki lett volna „különb" ember a faluban, mint Kósa Dezső földbirtokos bíró úr? Rettegett is tőle az egész falu . . . Később a ha­talmas bírtok a „törvények" értei, mében nem maradhatott Kósa úr tu. lajdonában. Megkezdődött a földosz­tás. Kósa először is, mivel azt tar­totta, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. 100 holdacskát megtartott saját magának. Azután jött a sógor, a koma és a jó cim­borák, egyszóval a földekből minden kuiákfajzat kapott, csak éippen azok­nak nem adtak, akik legjobban rá­lettek volna szorulva. A rengeteg földből alig jutott valami a föld­nélküli munkásoknak vagy a kis­parasztoknak. És ez a mépnyúzó most földreszállt angyalként elsőnek írta alá a belépési nyilatkozatot. Hogy a kulákot bevették a szövet, kezetbe, azf a helyi pártszervezet és nemzeti bizottság, valamint a népnevelők is úgy „magyarázzák", hogy most ez „szükséges" volt, hisz később úgyis ki lehet rakni a -szű­rét. És^mit jelent ez a „most szük­séges volt?" Pártunk és kormá­nyunk a szövetkezetek továbbfej­lesztéséről és megszilárdításáról szóló határozatának elferdítése és az osztály&rzek eltompulása. Az ilyen oppoi'tűíüsta elhajlásba esett vezetők, népnevelők „fegyvert" ad­nak a reakció kezébe és tudatos fé­kezőivé válnak habárakban a szo­cializmus fejlődésének. Mi keresnivalója van Végh Mi­hály 150 holdas kuláknak a nyék. várkonyi helyi nemzeti bizottságon? Miért nem lép közbe a járási Nem­zeti Bizottság, hogy a várkonyi nemzeti bizottságon hangoztatott helytelen »állítást«, hogy nincs he­lyébe más, alaposan megvilágítva, erélyes kezekkel belenyúlnának a dolgokba és a. kulákok »védőszent­jét« eltávolítanák a helyi Nemzeti Bizottság irodájából? Lehetetlen, hogy Nyékvárkonyban ne volna egy becsületesen dolgozó paraszt, vagy szövetkezeti tag, aki helyettesíteni tudná a »nélkülözhetetlen« kulákot. {£.issé/ eltértünk a , tárgytól. Meg kell nézni Bősön is, hogy a tagszerzési kampány alatt a népne­velők milyen éberséggel végezték a meggyőző és felvilágosító munkát és mennyiben fektettek súlyt az osztályharc kiélezé-ére. »Az egész falu belépett« — mondotta büszkén a helyi Nemzeti Bizottság titkára. Ezek szerint Bősön »nincs« kulák. »Hisz azokat, akiket kuláknak mondhatnánk »szegények« és nincs azoknál mái- »semmi«. Tehát Bősön valamilyen varázslatos erők »el­tüntették« a kulákokat. Pedig van belőlük elég, csak meg kell nézni az újonnan belépett szövetkezeti ta­gok belépési nyilatkozatait. Ezek között díszeleg a neve Bodó János 13, Mészáros András 17, Csikmák János 18, Derzsi András 15, hektá­ros kulákoknak is. És ezeken kívül még több Jplák neve is' ott szere, pel a belépési nyilatkozatokon. És már most a kezdet kezdetén a múltbeli hírhedt kizsákmányolók már funkciókról álmodoznak. Csik­mák Jgnos fiát már ki is nézték, hogy jó lesz könyvelőnek. Derzsi András, aki a múltban a község pénztárosa volt, abban ringatja ma­gát, hogy mint hosszúéves praxis­sal rendelkező pénztáros, mégsem foghatja meg a kapanyelét, s a szö­vetkezetben »nagy szükség van jó pénztárosra!« Vagy hibát követett el a du­naszerdahelyi járási pártbizottság és Nemzeti Sizottság is, hogy a tagszerzési kampányba nem nyúlt bele erélyes kézzel és nem irányítot­ta a helyi nemzeti bizottságokat és pártszervezeteket (pártunk irányvo­nala szerint, hogy fnegakadályoz­zák az elhajlásokat. Azzal pedig »lebecsüljük« a felvilágosító és meggyőző munkát, amikor arra a téves felfogásra támaszkodunk, hogy a kis- és közéiparasztság a ku­lákokat követve »könnyebben« be­lép a szövetkezetbe, mintohj, részié, tesen és türelmesen megnjagyaráz­nánk nekik a szövetkezeti gazdálko­dás előnyeit. És egyben szemelől tévesztették Lenin elvtárs hármas jelszavát: »Támaszkodj a szegény parasztra, lépj szövetségre a kö­zépparaszttal és egy pillanatra se szüntesd a harcot a kulák ellen«. Mi ebből a tanulság? Az, hogy az osztályellenség nem alszik és ha. nyíltan nem is, de alattomban, be­férkőzve a dolgozó parasztság közé, továbbra is végzi szövetkezetelle­nes bomlasztó munkájált. Ne gon. doljuk, hogy a várkonyi Kósa De­zső, többszáz holdas kulák, vagy a dercslkai Szemes József 22 hektáros népnyúzó, spekuláns a szövetkezet­be való belépésükkel megszűntek osztályellenség lenni. Ezek a bá­ránybőrbe bújt farkasok, — ha ugyan most mutatják is a szépet — vad gyűlöleteit hordoznak ma. gukban népi demokráciánk, ellen s airról álmodoznak, hogy háború árán visszaszerezzék a régi k-sákmányo­ló szerepüket, a nagybirtok rend­szert és a dolgozó parasztok nyomo­rát. Sohasem szabad szemelöl té­veszteni Lenin' elvtársnak a kulá. kokról szóló tanítását: »A kulákok — a legvadállatiasafob, a legdur­vább, legvadabb . kizsákmányolók, kik a többi orsizágokban a történe­lem során nem egyszer állították már vissza a földesurak, cárok, pa­pok, kapitalisták hatalmát... A háború alatt ezek a. vérszopók a, nép nyomorán nyerészkedtek, ezrei ket és százezreket harácsoltak. sze, a gabona és egyéb termékek árának emelése útján... Piócák, melydk a dolgozók vérét szívták, annál jobban gazdagodva, minél jobban éhezett a munkás a váro­sokban és a gyáriakban. Vámpírok, mielyek kezükbe ragadták és ra­gadják a földesúri földeket s újra meg újra igába görnyeszltik a sze­gény parasztot,« S emmivel sem különbek a du­naszerdahelyi járás községeiben lévő kulákok sem. Lehet az bösi, várko. nyi, dercsikai, bakai, madi, kisud. varnoki kulák —- még akkor sem válhatnak a szocializmus »építőivé«, ha a helyi nemzeti bizottságok »jó­voltából« középparasztonak is minő­sítették őket, mert céljuk továbbra is egy marad: megdönteni a dolgo­zók békés, szocialista társadalmát és nyomorba!, taszítani á dolgozó pa­rasztságot. Teháit most elsősorban is a járási pártbizottság és a járási Nemzeti Bizottság feladata: ke­mény kézzel hozzáfogni, hogy a fa­lusi pártszervezetek és nemzeti bi­zottságok helyes irányításával kö­vetkezetes harcot folytassanak a kulákok ellen és azokat a hibákat, melyeket a tiagszerzési kampány ideje alatt elkövettek, kommunisták­hoz illően a legrövidebb időn belül helyrehozzák, úgy hogy a járás szövetkezeteiben megbúvó osztály­ellenséget, a kulákokat haladéktala­nul kiebrudalják a szövetkezetek­ből. A falusi pártszervezetek és nemzeti bizottságok, valamint a népnevelök további jó munkájától függ, hogy a szövetkezetekről szóló párt- és kormányhatározat teljesíté­sével, pártunk irányvonalát követ, ve a kis- és középparasztságot ál­landó meggyőző és felvilágpsító munkával megnyerjük a szövetke. zeti gazdálkodásnak és a kulákok leleplezésével a falu becsületes dol­gozóit a kulákok elleni következe, tes harcra serkentsék. Ha - mind­ezeket szemelött tartva odaadóan dolgoznak, akkor nemcsak, hogy fejleszteni, de szilárdítani is tudják egységes földműves szövetkezetein­ket. Méry Ferenc. A poprádi bányaépítők Sztálin elvtárs születésnapjáig teljesítik tervüket A pozsonyi Szlovák Egyetem Az őszi kampányban elmélyítik a termelés árammódszerét

Next

/
Oldalképek
Tartalom