Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-02 / 182. szám, szombat

2 UJSI0 1952 augusztus 2. Dr. A. Csepícska hadseregtábornok hadügyminiszter távirata a kínai hadseregnap alkalmából „Csu Teli tábornok, a kínai népi felszabadító hadsereg- főparancsnoka, Peking. Tisztelt tábornok elvtárs, a csehszlovák népi demokratikus hadsereg és a magam nevében őszinte elvtársi üdvözletemet és szívélyes jókívánságaimat küldöm a kínai népi felszabadító hadseregnek és Önnek személyesen a kínai hadseregnap alkalmából. A hős kínai népi felszabadító hadsereg, amely a Csangkajsek-féle ellenforradalmi hadsereg és a külföldi intervenciós katonaságok elleni győzelmek során nőtt fel, ma a legyőzhetetlen Szovjet Hadsereggel és a népi demokratikus országok hadseregeivel testvéri szövetségben rendületlenül áll népe és a világbéke szabadságának őrhelyén. A Iánál önkéntesek a koreai néphadsereg derék katonáinak oldalán az amerikai betolakodók ellen folytatott igazságos harcukkal naponta meggyőzik az emberiséget a kínai nép és hadseregének harci erejéről és szilárd elszántságáról, hogy megvédi hatalmas hazája függetlenségét, önállóságát, felvirágzását és népe szabad életét. Erősödjön és szilárduljon népeink és hadseregeink liarcl szövetsége! Dicsőség a kínai hadsereg győzelmes hadvezérének és a kinai nép bölcs tanítójának, Mao Ce Tungnak, és népeink: ^k a világbékéért és az emberiség szabadságáért folytatott harca szervezőjének, a nagy Sztálinnak! Alexej Csepicska, hadseregtábornok, a Csehszlovák Köztársaság honvédelmi minisztere. Az osztrava-karvini széimiedenee júliusi tervteljesítése A júliusi gazdasági hónapban az osztrava-karvini szénmedencében 97.3 százalékra teljesítették a szénfejtést. Az egyes területek közül csak Orlova teljesítette tervét 104.4 százalékra. A karvíni terület 91.6 százalékra, az osztrava északi 98.7 százalékra, az osztrava-déli pedig 95.1 százalékra teljesítették a tervet. Havi fejtését 18 bánya, a bányatel

jesítmíny

t 5 bánya teljesítette. Példásan teljesítette tervét a Hedvig-bánya 113.9 százalékra, a Jeremenkov tábornok-bánya 108.5 százalékos teljesítménnyel. Legjobban vezetett az orlovi terület. A július 14-től július 20-ig tartott élmunkáshét során az orlovi terület bányáinak dolgozói és műszakijai nemcsak kiegyenlítették az időszak eleje óta fennálló lemaradásukat a fejtésben, hanem havi tervüket 104.4 százalékkal túl is lépték. Az orlovi terület bányászai példaképül szolgálnak az osztravakarvini szénmedence többi bányáinak a ciklusos grafikon szerinti munka megszervezésében. A gömöri vasércbányák vájárjai teljesítik kötelességüket A gömöri vasércbányák dolgozói önfeláldozó munkájukkal bizonyítják be, hogy a békéért, a szocializmusért magas munkateljesítményekkel harcolnak. A július havi tervünket 105.5 százalékra teljesítettük. Ezt az értékes eredményt csak a nehézségek leküzdésével tudtuk elérni. A harcot folytatjuk tovább, hogy a negyedik tervévet sikeresen teljesíthessük és még több ércet adjunk hazánknak. A Rozsnyó környéki bányászok tudatában vannak annak, hogy a munka termelékenységének emelésével növekedhet az életszínvonaluk. Júliusi tervünk túlteljesítésében elért sikerünkből tevékenyen vették ki részüket a közép műszaki káderek, melyek becsületesen gondoskodtak arról, hogy a munkahelyeken idejére biztosítsák a dolgozók részére szükséges anyagot, a bányacsilléket, hogy folyamatosan emelhessék a termelést és fáradhatatlanul szervezték és segítették a „két tonnával többet a békéért" jelszóval indított niagasubblökú munkaversenyt. A rozsnyói üzemek munkásai legutóbb igen értékes kötelezettséget vállaltak. Felajánlották, hogy az ötéves terv negyedik tervévét december 10-re teljesítik. így küzdenek a rozsnyói bányászok pártunk és kormányunk határozatának teljesítéséért. Ez a felajánlás nagy öntudatosságra vall és az eddig elért eredmények alapján is megállapít hatjuk, hogy új példás szocialista kötelezettségünket sikeresen fogjuk teljesíteni. Eddig csak a jó dolgokról beszéltünk, de neim szabad megfeledkeznünk az üzemeinknél előforduló liiányasságokról sem. A szocializmust hazánkban nemcsak a munkásokkal és a közép műszaki dolgozókkal építjük, hanem tevékenyen bekapcsolódnak a magasabb képzettségű műszaki dolgozók, a mérnökök is. Sajnos, nálunk a mérnökök tudásukhoz képest nagyon kevés újítással segítik a termelékenység emelését, az önköltség csökkentéséért folyó áldozatos hpjrcunkat. Mi nem kívánjuk tőlük, hogy csodákat műveljenek, de kérjük azt, hogy ahoj a körülmények megengedik, tegyék lehetővé, hogy új fejtési módszereket alkalmazhassunk. Már gyorshajtásról beszélünk az egész országban. Ennek bevezetésére nálunk is megvan a mód és még sincs úgy megszervezve a munka, ahogy a meglévő feltételek mellett lehetne. Semmi kétség sem fér hozzá, hogy hathatósabb műszaki segítséggel könnyebben tudnánk teljesíteni feladatainkat, több ércet termelhetnénk és ezzel mi is hozzájárulhatnánk a szocializmus gyorsabb kiépítéséhez hazánkban. Krúzs József, munkáslevelező, Rozsnyó. A lédeci cementgyár győzött a kemencék íalazási idejének megrövidítéséért indított munkaversenyben Mintái Ferdinánd és Isztennik Pál kőműves csoportjai a lietavszka-lúcskai V. Široký cementgyárban versenyre hívták fel a lédeci cementgyár samotclőit a kemencék lebontási és samotozási idejének megrövidítéséért. A erseny célja a falazás i időtartam megrövidítésével minél nagyobb eemei tgyártási teljesít ményt biztosi' ni gazdaságunk számára. A versenyfeltételek alapján az a csoport győz, amely a legnagyobb százalékú munkaóramegtakarítást éri el. E napokban értékelték mindkét cementgyár samotolóinak versenyét, A kemence falazási idejének megrövidítéséért folyó küzdelemben a lédeci cementgyár kőműveseinek és munkásainak 8 tagú csoportja győzött, amely Suroví József mester vezetésével 47.3 százalékra rövidítette meg a falazási ídöt. Ennek segítségével az üzemben két nappai a tervezett határidő előtt hozhatták működésbe a kemencét. A lietavszka-lúcskai V. Širokycementgyár dolgozói 40.2 százalékkal rövidítették meg a kemence falazás: idejét. A lédeci cementgyár dolgozói a kemencék lebontásánál és tapasztásánál alakított jobb munkakörülmények, főleg a kemencében végzett munkafolyamat megjavításának segítségével tudtak győzni. f I Síteken izé: kötelezettség. ÉJSZAKA UTAZTAM, hogy reggelre idejében kezdhessiem a munkát. Vasárnap este volt. Alomra szunnyasztóan dübörgött velünk a vonat. A kinti sötétséget földi csillagokként tarkították a villanylámpák. A nappalok folytottsága helyett zamatos, hűs levegő áramlott a fülkébe. A gondolatok nem hagytak elszenderedni. Az elmúlt héten szocialista építkezésen voltam, ahol harc folyik a határidők betartásáért, ami már az új lelkületű emberek jellemzője. Ilyenek lehettek a szovjet emberek, akik évtizedekkel ezelőtt kezdték kigyomlálni magukból a régi világ rozsdás nézeteit és nekigyürkőztek erős kézzel és tüzes szívvel, Lenin és Sztálin elvtársak tanítása szerint építeni a minden szépség és bőség szülőjét, a szocializmust. De ezen az építkezésen s talán máshol is sok oly ember akadt még, akik előtt az önző érdek elhomályosította a távlatot, s a munkában csak a kereset forrását látták. Feltűntek azonban olyanok is, mint Tóth Istvámék, akiknek képe elteven marad az ember emlékezetében. Csak néhány nappal ezelőtt ismerkedtem meg velük az építkezésen. A határidő betartásáról volt szó. Az első részleg befejezéséről. Hirtelen összetákolt létráken kúsztunk fel a mesterrel Tóthék munkahelyére. A műszakiak az utolsó napokra is ütemtervet készítettek, s minden egyes feladatot munkanem szerint sz-étirtak. Sorra jártuk a csoportokat. Az erös, izmos testű bairna ácsok szószólója, Král elvtárs mosolyogva felel: — A határidő világos ... — De több, mint 200%-ra "kell teljesítenetek a tervet. — Megtesszük, — szakította félbe a fiatal mestert, aki mindenhol ott volt, ahol szükség volt rá. Párttag és tudja a kötelességét. — Teljesítjük, kötelezettséget vállalunk rá, csak a kőművesek készüljenek el a. falazással. így kerültünk el Tótliék csoportjához, a kömüvesekkhez. Épp keBasztfalat emeltek. Egymással szemben ketten falaztak. Alig szóltak egymáshoz. — István, — szólt Tóthoz a mester — még három munkafeladat van hátra, öt nap alatt kellene elvégeznetek, hogy az első részleget tisztán átadhassuk a szerelőknek. Tóth István, ez a 32 éves férfi, két kisgyermek apja, maigabízóan, mosollyal az arcán ejtette ki a szót: — Teljesítjük! — és csoportjának tagjaival együtt aláírták a gyorsanrótt kötelezettségeket. Többet nem szólt, de szólt helyette más. Egy ötven felé járó férfi, akinek nagy harcsabajusza volt, a nadrágjából kilógó rövid ingét kopott mellény takarta. Fején hátul felkunkorodó, elől meg a szemöldökét csiklandozó keskenykarimájú kalap csúcsosodott. Kubikus lehetett egész életében, itt a. malterrel teli „japonká.kat" tólja a kőművesekhez, melyeket a daru emel fel több emeletnyi magasságba. — Megeszem a kalapomat, ha megcsináljátok, — mondotta János bácsi fejcsóválva — ennyi idő alatt nincs az a kőműves, aki annyi falat felfalazzon ... — Na majd meglátjuk, János bácsi — kacsintott rá Tóth Pista, aki máskülönben igen vidám természetű ember. Otthon a falujában, Gömörpanyiton, amikor csak ideje engedte, szervezte az ifjúságot és a színdarabokban a főszerepeket vállalta. Most az volt a kérdés, eleget tesz-e szerepének itt az építkezésen. PISTA BÁCSI ÉRVELÉSÉT helyeselte volna mindenki, ha nem nyílt volna meg a pártemberek szíve. A hátralévő öt nap alatt van vasárnap is. Ilyenkor kihalt az építkezés melletti barakktábor, az -emberek hazautaznak családjaikhoz. Ez még rendjén volna; a baj ott kezdődik, hogy hétfőn rendszerint késve kezdik a munkát, sokszor csak délfelé érkeznek meg. Erre gondolt János bácsi is. Az járhatott az eszében, ha Tóthék partija elkésik egy műszakot, akkor nehezen végezhetik el a kitűzött határ. Tóth István kőműves. időre a reájuk' váró munkát. Tóth Pistáék képességében Hím kételke. dett senki. Az elmúlt héten, amikor kötelezettséget vállaltak, hogy 8 órás műszak alatt fejenként hat köbméter falat emelnek, hét és felet értek el. Ezt nem teszi meg akárki. S a vörös téglából kirakott fal szemet gyönyörködte tőén tárul az ember elé, hogy ennél szebbet még rajzolni sem lehetne. Büszkélkedve is nézik az emberek az egyre jobban kimagasodó üzemépületeket, mögöttük az újja.k csontvázát, vascső hálózatát, mely olyan, mintha pók szőtte volna. Elkészültek már a betonoszlopok saluzásával is és már a boton beôntés^ťkôvetkezik. A hosszú, zsiráfnyakú daru szorgalmasan buzgólkodik az anyaghordással. Jóval odébb a nehéz ipari gépek, a bágerek, szkiperek dübörgik a maguk dalát, naponta nagy tömegben nyalábolják ki helyéből a földet, onnan a kis mozdonyok vonta cäillékben hátrahordják, ahol Porada Laciék buldozéreikkel egyengetik a földhalmazokat. Az ember bizony elgondolkodik, amikor ezt látja. Itt, ahol aztelőtit csak rétek vc-ltak és keskenyre szabdalt mezöcskék szégyenkeztek a hegyek tövében, nem udtálc még sovány falatokkal sem megtelíteni a*z éhes emberek gyomrát és innen is, mint sok más helyről, ezrével vándoroltak ki idegenbe a mostoha föld szülöttjei. S ez a mostoha föld most igazi édesanyává változott. Ami itt megy végbe, az nem egyesek, sem százak, de ezrek és milliók műve, a miénk, akik a szocializmust építjük. Ennek a megértése érleli meg itt az építkezésen is az emberekben az új nézetet. érleli ki belőlük gyümölcsözően a munkához való új viszonyt. A nehézségek egyike továbbra is a szombati és a hétfői napokon a munkából való elmaradás magas százaléka volt. A terv erre nem számít, nem is számíthat. Itt az emberekről van szó, akiket meg kell győzni, hogy minden órányi késéssel veszélyeztetik a határidő betartását. Ahogy mondani szokás, itt „klappolni" kell mindennek. De, hogy legyen ez meg, amikor az emberek javarésze egész héten át távol otthonaiktól dolgozik itt, és bizony jól esik családjuk körében elnyújtani a vasárnapi kellemes órákat még hétfő reggelre, vagy délelőttre is. S eze". a késönjövök sokszor szemlesütve lopakodnak szálláshelyeikre, mint olyan gyermekek, akik tudják, hogy rossz fát tettek a tűzre. Ezért szemrehányás jár nekik, az anya meginti gyermekét: máskor úgy cselekedj, hogy minden rendben legyen. TÓTH PISTÄÉKNÄL, MIELŐTT aláírták volna új kötelezettségüket, hogy az ütemterv szerint teljesítik az épületen hátralévő kőműves munkát, a párttitkár elvtárs is járt s épp a hétfői napról volt szó közöttük. De nemcsak erről, hanem minden elkövetkezőről. — Nézzétek, — mondotta a titkár elvtárs, — már úgy megszerveztük a munkát, hogy anyagra nem kell várnotok. Ti is azt tartjátok, hogy ma többet kell termelnetek, mint tegnap. Dicsérünk is ezért benneteket, de a hétfői napok nemcsak nálatok, hanem sok más csoportnál is gondot okoznak nekünk. A terv, az egész ország számít rátok, a ti munkátokra ... S a titkár elvtárs még tovább beszélt hozzájuk. Tóth Pista kissé lehorgasztott fejjel hallgatta. Barna haja csapzott volt. Hfcmlokára kisebb ráncok vésődtek, látszott, hogy mélyen a lelkébe hatoltak a szavak. Fiatal párttag volt, alig egy éve, hogy felvették a párt tagjelöltjei sorába. Tanítani, nevelni kell őt is, mint mindnyájunkat, hogy jobban felismerhessük új életünk ^értelmét és küldetésünket a szocializmus építésében. — Értjük titkár elvtárs mondanivalódat, — válaszolta később Tóth István kőműves, — látjuk mi is, hogy olyan munkát végzünk, mely sürgős és fontos. Minden pillanatot ki kell hr .zilálnunk, hogy a kormány által kijelölt határidőt teljesíthessük ... Titkár elvtárs! —csillant fel István szeme és hangja is , erősebben felcsendült, ajka mosolyra húzódott, — hétfőn reggel pontosan munkába állunk! Kötelezettséget vállalunk erre! — és erös szorítással kezet fogott a párttitkárral, aki e szavakkal búcsúzott el tőlük: — A kötelezettség értékes szó, •amit be is kell tartani! S AHOGY UTAZÁS KÖZBEN ezek -az élmények felsorakoztak előttem, szinte ekkor is a fülemben zsongott a párttitkár szava, hogy a kötelezettség értékes szó. S erre mintha villám csapott volna le, úgy ugrottam fel ültöhelyemről. „Ha Tóth Pista betartja szavát, — villant az agyamba a gondolat, -— okkor neki is ezzel a vonattal kell utaznia!" És sorra jártam a vonat kocsijait. A harmadik kocsi egyik fülkéjéből hangos kacaj csapódott ki. Benéztem. Tóth Pista ült a sarokban! Ö nevetett. Szembe egyik társa zsörtölődött vele. — Gyere csak be! — fogadott örömmel, — egyél te is, — és^társára mutatott, — aludt, én meg azzal zavartam fel, hogy megengedi-e, hogy felébresszem. És megkínáljam ..., — ezen kacagott jót az imént. É most sorra kínált bennünket a friss süteményből, amit a felesége vasárnap délelőtt sütött. — A kötelezettséget teljesítitek, — szóltam ezután hozzájuk, — most már látom, valóban megszűnik a hétfői abszencia. — Hej, ez még kevés is volna nékünk! — Igaz-e pajtás! — mondotta mosolyogva s a társa is erre megbékült. — A falazást még egy nappal előbb is befejezzük! Ezt még szombator. megbeszéltük a partival. Mi nem szóval, kiabálással védjük a békét, hanem munkával. A szocializmus építése a béke építését jelenti! Azért dolgozunk így hazánk iparosításának fontos építkezésein, hogy minél előbb kiépítsük nehéz iparunkat. — És mit szól majd hozzá János bácsi, ha megtudja, hogy egy nappal előbb lesztek készen. — Ne félj, nem engedjük meg neki, hogy jó étvággyal elfogyaszsza sok éves kalapját. Nem tudna ő anélkül még dolgozni sem. így legalább öreg fejével példát vesz tőlünk. A jót csak el kell kezdeni, a többiek jönnek utánunk. — Aztán még mást is mondok, — folytatta Tóth Pista, — sokszor még vasárnap sem megyünk haza, ha kell, akkor is dolgozunk. És rövidesen az építkezésen is összehozzuk a színészgárdát és a kultúrházban színdarabokat fogunk játszani. — Még azt is eléritek, hogy majd az asszonyok jönnek hozzátok látogatóba!— nevettünk fel erre mindnyájan. — Hát bizony kíváncsiak is lehetnek majd a mi színházunkra! — Az ország népe figyel a ti munkátokra. — Ne félj, nem vallunk szégyent, amint látod, most is rövidítjük a határidőt. így vált Tóth Istvánéknál a kötelezettség szó értékké, építőmül*kánk sokat jelentő gyöngyszemévé. Petrőci Bálint,