Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-07 / 186. szám, csütörtök

1952 augusztus 7. U J SZO 7 A dobsínaí azbeszt-üzem 220 százalékra teljesítette júliusi tervét Legfontosabb feladataink közé tartozik, hogy a gottwaldi ötéves terv negyedik tervévét teljesítsük, sőt túlteljesítsük s hogy az anyag­takarékosságért és a teljesítmények emeléséért folyó —^cialista munka­versenyt üzemeinkben a dolgozók széles tömegei között kifejlesszük és a munkafegyelem megszilárdítá­sával alaposan megszervezzük a termelési fólyamatot. Továbbá szükséges, hogy dolgozóinkat meg­győzzük a termelés emelésének fon­tosságáról s az új munkamódsze­rek átvételéről és azok alkalmazá­sáról. Ezen a téren figyelemmel kí­sérve üzemeink dolgozóit, többi kö­zött megállapíthatjuk, hogy a dob­sinai azbeszt-üzem dolgozói köteles­ségeiknek nagyrészben eleget tet­tek. Az előirányzott tervüket mind az első, mind a második negyedév­ben teljesítették. i Ezt igazolja a mult hónapi sike­rük is, amikor júliusi tervüket 220%-ra teljesítették. Tervük si­keres túlteljesítése arról tesz ta­núbizonyságot, hogy mind a bá­nyászok, mind az azbesztot fel­dolgozó üzemrészleg dolgozói az előirányzott tervfeladatok meg­valósításában derekasan megáll­ják helyüket. A fiatal és az idősebb dolgozók örömmel veszik ki részüket a ter­melőmunkában. Mindannyian tuda­tában vannak annak, hogy a béke­tábor úgy lesz szilárdabb, ha még nagyobb lendülettel, odaadással dolgoznak, tervük teljesítésével nem maradnak le 3 mind minősé­gileg, mind mennyiségileg eleget tesznek a rájuk rótt feladatoknak. Ez a nemes cél és gondolat ad erőt ahhoz, hogy a dobsinai az­beszt-üzem dolgozói előirányzott tervüket hiánytalanul, egyenletesen túlteljesítsék. Dolog Jusztina elv­társnő, aki az egyik rázóasztalnál dolgozik, így nyilatkozik: — Tervünk teljesítése annak kö­szönhető, hogy megvan a legszoro­sabb együttműködés a műszakiak és a dolgozók között. A munkások a munkájukkal kapcsolatos problé­mákat a műszakiakkal naponta megbeszélik és a termelési értekez­letek alkalmával megvitatják az elért eredményeket s ezeket egyben ki is értékelik. A tervfeladatokat felosztják a munkahelyek és műhelyek mun­kásaira, hogy a dolgozók napon­ta tisztában legyenek azzal, mit kell elvégezniük, hogy napi fel­adataikat 100%-ra teljesíthessék s azt ellenőrizhessék. A mult hetekben például generál­javítást kellett végrehajtani az anyagot szállító berendezésnél, va­lamint a többi üzembehelyezett gé­peknél is. Komoly feladatra vállal­koztak az üzem dolgozói már azért is, mert az üzem így nehézségek­kel küzdött, ami erősen befolyásol­ta a tervteljesítést. Ezzel az üzem dolgozói tisztában voltaik, s éppen ezért kötelezettséget vállaltak, hogy lerövidítik a kitűzött generál­javítás határidejét. Hogy vállalá­sukat megvalósíthassák és fenn­akadás nélkül dolgozhassanak, jó egy hónappal a javítások előtt az üzemvezető elvtárs vezetésével ala­posan megszervezték a munkát. Pontos össztervet dolgoztak ki, a lakatosok, a műszakiak, a műhely­vezetők s általában mindazok a dolgozók, akiket bevontak a gene­ráljavítás munkájába. Minden anya­got, alkatrészt a maga idejében el­készítettek, mindent a legapróléko sabban megbeszéltek és a tervet még felosztották. Az összterv ellenőrzését az üzem­vezető elvtárs végzi, a terv egyes részeivel pedig Zsivcsák Andrást, Pádi Sándort, Kamencsik Kálmánt, Káliiksz Mihályt és Valenko elvtár­sat bízták meg, akik az üzem ki­váló mesterei, technikusai. Abban a percben, amikor kikap­csolták a villanymotorokat, leállí­tották a gépeket, a rázóasztalokat, ventillátorokat, teljes erővel meg­indult a mímka. Nem kellett senkit I sem nógatni, hogy ezt, vagy azt csinálja. Mindenki tudta, hol a he­lye, mi a kötelessége. Valenko elv­társ, az egyik csoport vezetője örömmel beszélt azokról a percek­ről, amikor hozzáfogtak a generál­javításhoz: Olyan lendületes m un kával dolgoztak a fiúk, hogy egy­töl-egyig dicséretet érdemelnek. Ugy ment a munka, mint a karika­csapás. Még az egyik lakatosnak ki sem aludt kezében a hegesztőpisztoly kékes lángja, már a másik mű­szakot megkezdő lakatos kezében ízott, szórta a villámokat. Harc folyt minden percért, minden óráért, az idő gazdaságos kihasz­lásáért. Fűtötte munkájukat az a szilárd elhatározás, hogy a békéért, gyér­mekeink biztos jövőjéért dolgoznak. Regeitől estig, estétől reggelig fel váltva, megállás nélkül folyt i munka. E lázas idő alatt persze egy kis tanácskozást tartottak, ki­cserélték egymás tapasztalatait, amelyeket a munka ideje alatt sze­reztek. Nem várt nehézségek is felbuk­kantak munkaközben, mint például a ventillátoroknál. A terv szerint három villanymotor helyett egyet szereltek be a ventillátorok meg hajtásához. Ez nagyszerűen bevált, de egy kis hiba mégis becsúszott, amely esetleg befolyásolta volna az anyag szárítását. A hibát azon­ban az azbeszt-üzem öntudatos la­katosai, mesterei hamarosan fölfe­dezték és módosítottak a berende­zésen. A jó összmunkának meg is lett az eredménye. Siker koronázta munkájukat. Jóval a kitűzött ha­táridő előtt befejezték a javításo­kat. . A legjobb eredményeket Káliksz elvtárs csoportjának tagjai érték el, akik valamennyien 180—200 százaiélíra teljesítették normái­kat, de a többi csoportok Is szí vósan tartották magukat, eleget tettek a rájuk rótt feladatoknak. Karcagi László Gyertek közénk bányásznak Sokat gondolkoztam már azon, hogy a csehszlovákiai magyar dol­gozók miért jelentkeznek oly cse­kély számban bányamunkára. Mi, akik itt dolgozunk, nagyon meg va­gyunk elégedve, jól érezzük magun­kat, szépen is keresünk és munka­helyünkön a legmodernebb gépekkel dolgozunk. Leírom, hogyan folyik le egy munkanap a Sztálin I, bányá. ban. Nagyon szép lakásunk van a bri­gádlakhelyen, mindenkinek van kü­lön szekrénye, vaságya hófehér ágyneművel. Amikor e sorokat írom, délelőtt 11.30 óra az idő. Megszólal a szobában a hangszóró és jelenti, hogy készülhetünk az ebédhez. Le megyünk az ebédlőbe, ahol a ház­mester szétosztja a postát, majd megebédelünk. Ebéd után indulunk a bányatelepre, amely mindössze 10 perc járásra van lakhelyünktől. Oda­érve legelső dolgunk megnézni a hir­dető oszlopon, hogy előző nap milyen eredményeket értünk el. Meg va­gyunk elégedve, mert a mi csopor­tunk 110 százalékos eredménnyel büszkélkedik. Az öltözőben átöltö­zünk, kivesszük megtöltött lámpáin­kat és elmegyünk a felvonóhoz, amely pontosan két órakor szállít le bennünket a bányába, ahol már vár­nak ránk az üreg csillék, hogy el­szállítsanak a tárnához. Itt a cso­portvezető kitűzi a feladatokat. Csattannak a váj ógépek, mint csatá­ban a gépfegyverek é s hull a drága csillogó szén. Mellettünk egyforma ütemben jár a csuzda és szállítja a csillékbe a kivájt szenet. Hosszú órákon keresztül nem lehet mást hallani, mint a gépek munkazaját. Néha felvillan a csoportvezető fény­szórója, aki egyik csoporttól a má­sikhoz jár. Segít annak, akinek ne­hezebben megy a munka, amely ne­héz ugyan, de az erös munkáskezek legyőznek minden akadályt. Tudja minden munkás, hogy minden lapát szén, amit terven felül adnak, bizto­sítja a szebb jövőt, és megerősíti a békét. Amikor elvégeztük az utolsó ácsolást, kitisztítjuk a kivájt terü­letet, hogy a második csoport tiszta terepet találjon utánunk, elindulunk a felvonóhoz. Kis idő mulv a megér­kezik a második csoport egy része. Ők jönnek le, mi megyünk fel. Az egyik fiú felkiált: „Fiúk, a csillag világít". A szénportól fekete arco. kon felvillanak a szemek, mint a felvonó tetejére szerelt ötágú csil­lag, melynek fénye jelenti, hogy el értük és túlteljesítettük a tervet, A komáromi dolgozók teljesítik feladataikat .Nagy napjuk volt a napokban a komáromi üzemek dolgozóinak, amikor sikeres tervteljesitményei­kért vándorzászlókkal jutalmazták meg őket. Örömet és boldogságot jelent ilyen ünnepségeken résztven­ni, látni dolgozóink arcán az elége­dett mosolyt, amikor becsületes or­szágépitő munkájukért a büszke vörös zászlóval tüntetik ki a leg­jobbakat. A munkaverseny, egyik legfőbb fegyverünk a munka ter. melák" nységének emelésére és az ötéves terv feladatainak túlteljesí­tésére serkent bennünket. A komáromi dolgozók is lelkese­déssel kapcsolódtak be a munka­versenybe s az elnyert vörös zász­lók ékes bizonyítékai annak, hogy erejük megfeszítésévej ég teljes tudásukkal küzdenek nagy építő­feladataink teljesítéséért, hazánk újjáépítéséért ég a békéért. A komáromi járási nemzeti bi­zottság tanácstermében tartották meg a napokban a zászlók átadási ünnepségét. Elsőnek a kikötő dolgozóinak ad­ták át a vándorzászlót, akik ha. zánk valamennyi kikötői közötti versenyben elfoglalták az első he­lyet. Már ez év július 17-én teljesítették az ötéves tervből reájuk háruló feladatokat és ma már a második ötéves tervükön dolgoznak. A viz­szabályozó és gazdálkodó nemzeti vállalat dolgozói is kiérdemelték a kerületi vándorzászlót. Napi munka­tervüket átlag 140—170 százalékra teljesítették. A harmadiknak a ma­gas építkezési n. v. komáromi üze me nyerte el a kerületi vándorzász­lót. Ezt azzal érdemelték ki, hogy építkezésükön megszervezték a cso. portok közötti munkaversenyt s na­pi tervfeladataikat a csoportok köz­tí versenyben l'öO—170 százalékra teljesítették. De a munkaversenyben kibonta kozott az egyének közötti verseny 's, s így vált lehetővé, hogy ma­gasabb teljesítmények elérésével a negyedik tervév első félévében 104 százalékra teljesítsék tervü­ket. így lett a komáromi üzem­részleg az első az egész nyitrai kerületben. A városi vállalat építkezési kombi­nátjának dolgozói is elnyerték szak­májukban a kerületi versenyzászlót. Ezen az ünnepségen az üzem újítóit, az üzem vezetősége pénzjutalomban is részesítette. A komáromi villany­telep dolgozói viszont a szlovákiai elektromos müvek üzemei közül nyerték el az első helyet és meg is kapták a verseny vándorzászlaját. Nem szabad megfeledkeznünk az ál. lamí gépállomásról sem. A gépál­lomás dolgozói kitűnően haladnak a tarlóhántással. Azonban az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy az állomás sokkal szebb eredményeket érhetne el, ha be­vezetné a dolgozók napi munkael­lenőrzését. Végül meg kell jegyezni, hogy a komáromi dolgozók nem elégszenek meg eddigi sikereikkel, hanem for­radalmi hagyományaikhoz híven a szocialista • munkaverseny további elmélyítésével küzdenek építő fel­adataik sikeres túlteljesítéséért. Mandák József, Komárom A Központi Szakszervezeti Tanács ülése ulán a Keletszlovákiaí Téglagyárak kassai II. üzemében javul a politikai munka Előirányzott tervét a Keletszlová­kiaí Téglagyárak kassai II. üzeme egyenletesen teljesíti. A politikai ne­velőmunka terén eddig azonban nem dolgoztak kielégítően. Az üzemi tö­megszervezetek nem tartották első és legfontosabb kötelességüknek, hogy minél szélesebbkörü tevékeny­séget végezzenek a dolgozók között. A szakaszbizalmiak sem töltötték be hivatásukat, ami megmutatkozott abban, hogy nem tudták az egyes mozgalmukat a dolgozók tömeges részvételével megszervezni. Minden esetre ez még nem jelenti azt, hogy a téglagyárban egyáltalán nem fo­lyik nevelőmunka és ennek hiánya miatt nem is dicsekedhetnek ered­ménnyel. A valóság nem ez! Végez­nek felvilágosító munkát és vannak eredményeik is. Előirányzott terveket — mint már írtuk — egyenletesen teljesitik és a szlovákiai téglagyárak között folyó szocialista munkaversenyben — az utolsó hónapok során — a második helyre kerültek. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy arra a következte tésre jussunk: a kassai II. tégla gyár vezetősége jól végzi feladatát. Gottwaldi ötéves tervünk és a szo­cializmus gyorsított ütemű építése mind nagyobb követelmények elé ál­lítja dolgozóinkat. Üj munkák, új tervek várnak elvégzésre. Az új fel adatok sikeres teljesítéseitől függ egész szocialista építőmunkánk sike­re. Feladatainkat következetesen csak úgy teljesíthetjük, ha mindjob­ban átérezzük munkánk fontosságát és új viszonyba, szocialista viszony­ba állunk a munkához. Hogy mindez meglegyen, ennek egyik legbiztosabb megteremtője: a politikai nevelő munka. A jó politikai nevelömunkával ér­jük el leghamarabb, hogy dolgozóink mind jobban átérezzék fontos szere­püket, amit az építőmunkában betöl­tenek. Csak a rendszeres politikai meg­győző inunka segít ahhoz, hogy dolgozóink levetve magukról a ré­gi világ előítéleteit, megváltoztas sák a munkához való viszonyukat : örömmel vesznek minden kezdemé­nyezést; tömegesen kapcsolódnak be minden olyan mozgalomba, ami a munka termelékenységének nö­velése érdekében, a szocializmus gyorsított ütemű építéséért és a béke megvédéséért folyik. Ha most megnézzük a Keletszlová­kiai Téglagvárak kassai II. üzemét és feltesszú.; a kérdést: az üzem veze tői vége2tek-e olyan munkát, amivel elősegítették üzemükben az említet­tek elérését — válaszunk csak ,nem" lehet. Az üzem dolgozói nem dolgoztak úgy, hogy munkájuknak nagyobbha­tású következményei lennének. Nincs az üzemben olyan rendkívüli ese­mény, amely kimondottan a meggyő­ző munka eredményeképpen könyvel­hető el. Hogy a terveket sikeresen teljesítik és hogy a szocialista mun­kaversenyben a második helyre ke­rültek, ezt még nem lehet kimon­dottan a vezetőség jó munkájának tulajdonítani. Nézzük csak meg a munkából iga­zolatlanul kimaradók számát. Egy üzem munkájára ez a legveszélye­sebb. A kassai II. téglagyárban a mun­kából igazolatlanul kimaradók száma mégis a lehető legnagyobb méreteket ölti. És mi ennek az oka? Semmi más, mint a laza munkafegyelem- Ha másban nem látszik elég szemléltetően a nevelő munka eredménye, itt kirivó ennek a hiánya. Mert mi másnak lehet a laza munkafegyelmet tulajdoní­tani, ha nem a hiányos politikai meggyőző munkának ? I Ha megnézzük: miben nyilvánult meg a téglagyár vezetőségének te­vékenysége? — a nevelő munka te­rén uralkodó vérszegény állapotot nagyon érthetőnek találjuk. Szeman András, az üzemi tanács elnöke, beszélgetésünk folyamán el­mondotta: — Van üzemj újságunk, beve­zettük a reggeli sajtó áttekintést és megtartjuk a termelési értekezlete­ket. Ez mind szép. Ezek nagyon termé­szetesek és olyan jelenségek, ame­lyek nélkül ma már alig lehet üzemet elképzelni. Hogy ezek megvannak a kassai II. téplagyárban, ezt érthető­nek tartjuk. De vájjon üzemi újság­jukban kimondottan olyasmikkel fog­lalkoznak-e, hogy joggal mondhat­juk: újságjuk betölti hivatását? Vagy a sajtó- és termelési értekez­letek keretében megbeszélik-e alapo­san a fontosabb napi eseményeket? Fordítanak-e elég gondot az új mun­kamódszerek népszerűsítésére ? Igye­keznek-e az új módszereknek a lehe­tő legtöbb helyen érvényt szerezni? Rámutatnak-e egymás hibáira és használják-e bolsevik módra a kriti­ka és önkritika fegyverét? Mondhatják-e egyáltalán: a sajtó­és termelési értekezletek hibáink kiküszöbölésének és elméleti isme­reteink gazdagításának forrásai? Ezekre a kérdésekre a Keletszlo­vákiai Téglagyárak kassai n. üze­mében nem nagyon felelhetünk igennel! A politikai nevelőmunka érdekében történő megmozdulások nagyon ke­veset érnek, ha mindaz csak formai­lag, csak azért van, hogy kérdések esetén elmondhatjuk: nálunk ezekben nincs hiány, mi kötelességeinknek mindenben eleget teszünk. A nevelőmunkát odaadóan, a leg­nagyobb felelősségérzettel, szívből jövően kell végezni. Nemcsak arra kell gondot fordítani, hogy az előírá­soknak eleget téve elvégezzük, ami elő van írva. Ilyen munkával az üzem vezetői távolról sem teljesíthe­tik feladatalkat. Jól csak akkor dol­gozhatnak, ha munkájukat állandó ellenőrzés tárgyává teszik és igye­kezetükkel azon vannak, hogy meg­győző törekvéseiknek messzemenő eredményei legyenek. Ezt azonban a kassai II. téplagyárban elmulasztot­ták. Amellett, hogy nem végezték el mindazt, amit el kellett volna végez­niök: még elvégzett munkájukat sem mérlegelték, nem nézték meg, hogy legalább ennek van-e eredménye. El­lenkező esetben a politikai tömeg­munkának üzemükben szemléltetöbb eredményei lennének és a munkából, igazolatlanul kimaradók száma sem öltené mai méreteit. Munkájukért a szakaszbizalniia­kat is bírálat Illeti. Ök se nyújtot­ták mindazt, amit egy jó szakasz­bizalmitól várunk. Nem veszik ko­molyan munkájukat, nem végeznek a dolgozók között kielégítő szemé­lyes felvilágosító munkát, így nem csodálkozhatunk, hogy egyes dolgozók fontos politikai kér­désekben hiányos ismeretekkel ren­delkeznek. Nem lehetünk elégedettek a politi­kai oktatók munkájával sem és álta­lában az üzemi tömegszervezetek ve­zető} mind gyengén dolgoznak. Le kell szögeznünk: az üzemben a poli­tikai nevelőmunka nem éri el a kí­vánt méreteket. Ezt maguk az üzem vezetői is beismerik. Beszélgetéseink folyamán elmon­dották, hogy Zápotocký elvtársnak a Központi Szakszervezeti Tanács prágai ülésén mondott beszéde —• melyben kritikailag rámutatott az. üzemi tömegszervezeteknek a ne­velőmunka terén megmutatkozó hiányos tevékenységére — találó volt reájuk is. Szakszervezeti vezetőink kritikáiból sokat tanultak és sokat merítettek jövőbeni munkájuk megjavításához. Amint az elvtársak szavaiból megtudtuk, az üléseken elhangzott beszámolók és határozatok megvi­tatása után az üzemi tömegszerve­zetek vezetői valamennyien megfo­gadták, hogy a Központi Szak­szervezeti Tanács (URO) és a Szlovák Szakszervezeti Tanács (SOR) nagyjelentőségű ülésein ho­zott határozatok nyomán a jövő­ben megjavítják munkájukat: fo­kozzák üzemükben a politikai fel­világosító munkát. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, nem elég csupán „foga­dalmat" tenni vagy „megfogadr.v'% Az eddigi hibák kiküszöbölése érde­kében tettekre van szükség. Jó és igazán eredményes munkát a Keletszlovákiai Téplagyár kassai II. üzemében csak ugy végezhetnek, ha a vezetők változtatnak magatar­tásukon és az eddigieknél nagyobb felelősségérzettel végzik feladatai­kat. Ha így lesz a nevelőmunka te­rén, egész biztosan hamarosan meg­mutatkozik az eredményes javulás. Balázs A. Béli>

Next

/
Oldalképek
Tartalom