Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-07 / 186. szám, csütörtök

1952 augusztus 7. U J SZO 7 A dobsínaí azbeszt-üzem 220 százalékra teljesítette júliusi tervét Legfontosabb feladataink közé tartozik, hogy a gottwaldi ötéves terv negyedik tervévét teljesítsük, sőt túlteljesítsük s hogy az anyagtakarékosságért és a teljesítmények emeléséért folyó —^cialista munkaversenyt üzemeinkben a dolgozók széles tömegei között kifejlesszük és a munkafegyelem megszilárdításával alaposan megszervezzük a termelési fólyamatot. Továbbá szükséges, hogy dolgozóinkat meggyőzzük a termelés emelésének fontosságáról s az új munkamódszerek átvételéről és azok alkalmazásáról. Ezen a téren figyelemmel kísérve üzemeink dolgozóit, többi között megállapíthatjuk, hogy a dobsinai azbeszt-üzem dolgozói kötelességeiknek nagyrészben eleget tettek. Az előirányzott tervüket mind az első, mind a második negyedévben teljesítették. i Ezt igazolja a mult hónapi sikerük is, amikor júliusi tervüket 220%-ra teljesítették. Tervük sikeres túlteljesítése arról tesz tanúbizonyságot, hogy mind a bányászok, mind az azbesztot feldolgozó üzemrészleg dolgozói az előirányzott tervfeladatok megvalósításában derekasan megállják helyüket. A fiatal és az idősebb dolgozók örömmel veszik ki részüket a termelőmunkában. Mindannyian tudatában vannak annak, hogy a béketábor úgy lesz szilárdabb, ha még nagyobb lendülettel, odaadással dolgoznak, tervük teljesítésével nem maradnak le 3 mind minőségileg, mind mennyiségileg eleget tesznek a rájuk rótt feladatoknak. Ez a nemes cél és gondolat ad erőt ahhoz, hogy a dobsinai azbeszt-üzem dolgozói előirányzott tervüket hiánytalanul, egyenletesen túlteljesítsék. Dolog Jusztina elvtársnő, aki az egyik rázóasztalnál dolgozik, így nyilatkozik: — Tervünk teljesítése annak köszönhető, hogy megvan a legszorosabb együttműködés a műszakiak és a dolgozók között. A munkások a munkájukkal kapcsolatos problémákat a műszakiakkal naponta megbeszélik és a termelési értekezletek alkalmával megvitatják az elért eredményeket s ezeket egyben ki is értékelik. A tervfeladatokat felosztják a munkahelyek és műhelyek munkásaira, hogy a dolgozók naponta tisztában legyenek azzal, mit kell elvégezniük, hogy napi feladataikat 100%-ra teljesíthessék s azt ellenőrizhessék. A mult hetekben például generáljavítást kellett végrehajtani az anyagot szállító berendezésnél, valamint a többi üzembehelyezett gépeknél is. Komoly feladatra vállalkoztak az üzem dolgozói már azért is, mert az üzem így nehézségekkel küzdött, ami erősen befolyásolta a tervteljesítést. Ezzel az üzem dolgozói tisztában voltaik, s éppen ezért kötelezettséget vállaltak, hogy lerövidítik a kitűzött generáljavítás határidejét. Hogy vállalásukat megvalósíthassák és fennakadás nélkül dolgozhassanak, jó egy hónappal a javítások előtt az üzemvezető elvtárs vezetésével alaposan megszervezték a munkát. Pontos össztervet dolgoztak ki, a lakatosok, a műszakiak, a műhelyvezetők s általában mindazok a dolgozók, akiket bevontak a generáljavítás munkájába. Minden anyagot, alkatrészt a maga idejében elkészítettek, mindent a legapróléko sabban megbeszéltek és a tervet még felosztották. Az összterv ellenőrzését az üzemvezető elvtárs végzi, a terv egyes részeivel pedig Zsivcsák Andrást, Pádi Sándort, Kamencsik Kálmánt, Káliiksz Mihályt és Valenko elvtársat bízták meg, akik az üzem kiváló mesterei, technikusai. Abban a percben, amikor kikapcsolták a villanymotorokat, leállították a gépeket, a rázóasztalokat, ventillátorokat, teljes erővel megindult a mímka. Nem kellett senkit I sem nógatni, hogy ezt, vagy azt csinálja. Mindenki tudta, hol a helye, mi a kötelessége. Valenko elvtárs, az egyik csoport vezetője örömmel beszélt azokról a percekről, amikor hozzáfogtak a generáljavításhoz: Olyan lendületes m un kával dolgoztak a fiúk, hogy egytöl-egyig dicséretet érdemelnek. Ugy ment a munka, mint a karikacsapás. Még az egyik lakatosnak ki sem aludt kezében a hegesztőpisztoly kékes lángja, már a másik műszakot megkezdő lakatos kezében ízott, szórta a villámokat. Harc folyt minden percért, minden óráért, az idő gazdaságos kihaszlásáért. Fűtötte munkájukat az a szilárd elhatározás, hogy a békéért, gyérmekeink biztos jövőjéért dolgoznak. Regeitől estig, estétől reggelig fel váltva, megállás nélkül folyt i munka. E lázas idő alatt persze egy kis tanácskozást tartottak, kicserélték egymás tapasztalatait, amelyeket a munka ideje alatt szereztek. Nem várt nehézségek is felbukkantak munkaközben, mint például a ventillátoroknál. A terv szerint három villanymotor helyett egyet szereltek be a ventillátorok meg hajtásához. Ez nagyszerűen bevált, de egy kis hiba mégis becsúszott, amely esetleg befolyásolta volna az anyag szárítását. A hibát azonban az azbeszt-üzem öntudatos lakatosai, mesterei hamarosan fölfedezték és módosítottak a berendezésen. A jó összmunkának meg is lett az eredménye. Siker koronázta munkájukat. Jóval a kitűzött határidő előtt befejezték a javításokat. . A legjobb eredményeket Káliksz elvtárs csoportjának tagjai érték el, akik valamennyien 180—200 százaiélíra teljesítették normáikat, de a többi csoportok Is szí vósan tartották magukat, eleget tettek a rájuk rótt feladatoknak. Karcagi László Gyertek közénk bányásznak Sokat gondolkoztam már azon, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók miért jelentkeznek oly csekély számban bányamunkára. Mi, akik itt dolgozunk, nagyon meg vagyunk elégedve, jól érezzük magunkat, szépen is keresünk és munkahelyünkön a legmodernebb gépekkel dolgozunk. Leírom, hogyan folyik le egy munkanap a Sztálin I, bányá. ban. Nagyon szép lakásunk van a brigádlakhelyen, mindenkinek van külön szekrénye, vaságya hófehér ágyneművel. Amikor e sorokat írom, délelőtt 11.30 óra az idő. Megszólal a szobában a hangszóró és jelenti, hogy készülhetünk az ebédhez. Le megyünk az ebédlőbe, ahol a házmester szétosztja a postát, majd megebédelünk. Ebéd után indulunk a bányatelepre, amely mindössze 10 perc járásra van lakhelyünktől. Odaérve legelső dolgunk megnézni a hirdető oszlopon, hogy előző nap milyen eredményeket értünk el. Meg vagyunk elégedve, mert a mi csoportunk 110 százalékos eredménnyel büszkélkedik. Az öltözőben átöltözünk, kivesszük megtöltött lámpáinkat és elmegyünk a felvonóhoz, amely pontosan két órakor szállít le bennünket a bányába, ahol már várnak ránk az üreg csillék, hogy elszállítsanak a tárnához. Itt a csoportvezető kitűzi a feladatokat. Csattannak a váj ógépek, mint csatában a gépfegyverek é

s hull a drága csillogó szén. Mellettünk egyforma ütemben jár a csuzda és szállítja a csillékbe a kivájt szenet. Hosszú órákon keresztül nem lehet mást hallani, mint a gépek munkazaját. Néha felvillan a csoportvezető fényszórója, aki egyik csoporttól a másikhoz jár. Segít annak, akinek nehezebben megy a munka, amely nehéz ugyan, de az erös munkáskezek legyőznek minden akadályt. Tudja minden munkás, hogy minden lapát szén, amit terven felül adnak, biztosítja a szebb jövőt, és megerősíti a békét. Amikor elvégeztük az utolsó ácsolást, kitisztítjuk a kivájt területet, hogy a második csoport tiszta terepet találjon utánunk, elindulunk a felvonóhoz. Kis idő mulv

a megérkezik a második csoport egy része. Ők jönnek le, mi megyünk fel. Az egyik fiú felkiált: „Fiúk, a csillag világít". A szénportól fekete arco. kon felvillanak a szemek, mint a felvonó tetejére szerelt ötágú csillag, melynek fénye jelenti, hogy el értük és túlteljesítettük a tervet, A komáromi dolgozók teljesítik feladataikat .Nagy napjuk volt a napokban a komáromi üzemek dolgozóinak, amikor sikeres tervteljesitményeikért vándorzászlókkal jutalmazták meg őket. Örömet és boldogságot jelent ilyen ünnepségeken résztvenni, látni dolgozóink arcán az elégedett mosolyt, amikor becsületes országépitő munkájukért a büszke vörös zászlóval tüntetik ki a legjobbakat. A munkaverseny, egyik legfőbb fegyverünk a munka ter. melák" nységének emelésére és az ötéves terv feladatainak túlteljesítésére serkent bennünket. A komáromi dolgozók is lelkesedéssel kapcsolódtak be a munkaversenybe s az elnyert vörös zászlók ékes bizonyítékai annak, hogy erejük megfeszítésévej ég teljes tudásukkal küzdenek nagy építőfeladataink teljesítéséért, hazánk újjáépítéséért ég a békéért. A komáromi járási nemzeti bizottság tanácstermében tartották meg a napokban a zászlók átadási ünnepségét. Elsőnek a kikötő dolgozóinak adták át a vándorzászlót, akik ha. zánk valamennyi kikötői közötti versenyben elfoglalták az első helyet. Már ez év július 17-én teljesítették az ötéves tervből reájuk háruló feladatokat és ma már a második ötéves tervükön dolgoznak. A vizszabályozó és gazdálkodó nemzeti vállalat dolgozói is kiérdemelték a kerületi vándorzászlót. Napi munkatervüket átlag 140—170 százalékra teljesítették. A harmadiknak a magas építkezési n. v. komáromi üze me nyerte el a kerületi vándorzászlót. Ezt azzal érdemelték ki, hogy építkezésükön megszervezték a cso. portok közötti munkaversenyt s napi tervfeladataikat a csoportok köztí versenyben l'öO—170 százalékra teljesítették. De a munkaversenyben kibonta kozott az egyének közötti verseny 's, s így vált lehetővé, hogy magasabb teljesítmények elérésével a negyedik tervév első félévében 104 százalékra teljesítsék tervüket. így lett a komáromi üzemrészleg az első az egész nyitrai kerületben. A városi vállalat építkezési kombinátjának dolgozói is elnyerték szakmájukban a kerületi versenyzászlót. Ezen az ünnepségen az üzem újítóit, az üzem vezetősége pénzjutalomban is részesítette. A komáromi villanytelep dolgozói viszont a szlovákiai elektromos müvek üzemei közül nyerték el az első helyet és meg is kapták a verseny vándorzászlaját. Nem szabad megfeledkeznünk az ál. lamí gépállomásról sem. A gépállomás dolgozói kitűnően haladnak a tarlóhántással. Azonban az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az állomás sokkal szebb eredményeket érhetne el, ha bevezetné a dolgozók napi munkaellenőrzését. Végül meg kell jegyezni, hogy a komáromi dolgozók nem elégszenek meg eddigi sikereikkel, hanem forradalmi hagyományaikhoz híven a szocialista • munkaverseny további elmélyítésével küzdenek építő feladataik sikeres túlteljesítéséért. Mandák József, Komárom A Központi Szakszervezeti Tanács ülése ulán a Keletszlovákiaí Téglagyárak kassai II. üzemében javul a politikai munka Előirányzott tervét a Keletszlovákiaí Téglagyárak kassai II. üzeme egyenletesen teljesíti. A politikai nevelőmunka terén eddig azonban nem dolgoztak kielégítően. Az üzemi tömegszervezetek nem tartották első és legfontosabb kötelességüknek, hogy minél szélesebbkörü tevékenységet végezzenek a dolgozók között. A szakaszbizalmiak sem töltötték be hivatásukat, ami megmutatkozott abban, hogy nem tudták az egyes mozgalmukat a dolgozók tömeges részvételével megszervezni. Minden esetre ez még nem jelenti azt, hogy a téglagyárban egyáltalán nem folyik nevelőmunka és ennek hiánya miatt nem is dicsekedhetnek eredménnyel. A valóság nem ez! Végeznek felvilágosító munkát és vannak eredményeik is. Előirányzott terveket — mint már írtuk — egyenletesen teljesitik és a szlovákiai téglagyárak között folyó szocialista munkaversenyben — az utolsó hónapok során — a második helyre kerültek. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy arra a következte tésre jussunk: a kassai II. tégla gyár vezetősége jól végzi feladatát. Gottwaldi ötéves tervünk és a szocializmus gyorsított ütemű építése mind nagyobb követelmények elé állítja dolgozóinkat. Üj munkák, új tervek várnak elvégzésre. Az új fel adatok sikeres teljesítéseitől függ egész szocialista építőmunkánk sikere. Feladatainkat következetesen csak úgy teljesíthetjük, ha mindjobban átérezzük munkánk fontosságát és új viszonyba, szocialista viszonyba állunk a munkához. Hogy mindez meglegyen, ennek egyik legbiztosabb megteremtője: a politikai nevelő munka. A jó politikai nevelömunkával érjük el leghamarabb, hogy dolgozóink mind jobban átérezzék fontos szerepüket, amit az építőmunkában betöltenek. Csak a rendszeres politikai meggyőző inunka segít ahhoz, hogy dolgozóink levetve magukról a régi világ előítéleteit, megváltoztas sák a munkához való viszonyukat : örömmel vesznek minden kezdeményezést; tömegesen kapcsolódnak be minden olyan mozgalomba, ami a munka termelékenységének növelése érdekében, a szocializmus gyorsított ütemű építéséért és a béke megvédéséért folyik. Ha most megnézzük a Keletszlovákiai Téglagvárak kassai II. üzemét és feltesszú.; a kérdést: az üzem veze tői vége2tek-e olyan munkát, amivel elősegítették üzemükben az említettek elérését — válaszunk csak ,nem" lehet. Az üzem dolgozói nem dolgoztak úgy, hogy munkájuknak nagyobbhatású következményei lennének. Nincs az üzemben olyan rendkívüli esemény, amely kimondottan a meggyőző munka eredményeképpen könyvelhető el. Hogy a terveket sikeresen teljesítik és hogy a szocialista munkaversenyben a második helyre kerültek, ezt még nem lehet kimondottan a vezetőség jó munkájának tulajdonítani. Nézzük csak meg a munkából igazolatlanul kimaradók számát. Egy üzem munkájára ez a legveszélyesebb. A kassai II. téglagyárban a munkából igazolatlanul kimaradók száma mégis a lehető legnagyobb méreteket ölti. És mi ennek az oka? Semmi más, mint a laza munkafegyelem- Ha másban nem látszik elég szemléltetően a nevelő munka eredménye, itt kirivó ennek a hiánya. Mert mi másnak lehet a laza munkafegyelmet tulajdonítani, ha nem a hiányos politikai meggyőző munkának ? I Ha megnézzük: miben nyilvánult meg a téglagyár vezetőségének tevékenysége? — a nevelő munka terén uralkodó vérszegény állapotot nagyon érthetőnek találjuk. Szeman András, az üzemi tanács elnöke, beszélgetésünk folyamán elmondotta: — Van üzemj újságunk, bevezettük a reggeli sajtó áttekintést és megtartjuk a termelési értekezleteket. Ez mind szép. Ezek nagyon természetesek és olyan jelenségek, amelyek nélkül ma már alig lehet üzemet elképzelni. Hogy ezek megvannak a kassai II. téplagyárban, ezt érthetőnek tartjuk. De vájjon üzemi újságjukban kimondottan olyasmikkel foglalkoznak-e, hogy joggal mondhatjuk: újságjuk betölti hivatását? Vagy a sajtó- és termelési értekezletek keretében megbeszélik-e alaposan a fontosabb napi eseményeket? Fordítanak-e elég gondot az új munkamódszerek népszerűsítésére ? Igyekeznek-e az új módszereknek a lehető legtöbb helyen érvényt szerezni? Rámutatnak-e egymás hibáira és használják-e bolsevik módra a kritika és önkritika fegyverét? Mondhatják-e egyáltalán: a sajtóés termelési értekezletek hibáink kiküszöbölésének és elméleti ismereteink gazdagításának forrásai? Ezekre a kérdésekre a Keletszlovákiai Téglagyárak kassai n. üzemében nem nagyon felelhetünk igennel! A politikai nevelőmunka érdekében történő megmozdulások nagyon keveset érnek, ha mindaz csak formailag, csak azért van, hogy kérdések esetén elmondhatjuk: nálunk ezekben nincs hiány, mi kötelességeinknek mindenben eleget teszünk. A nevelőmunkát odaadóan, a legnagyobb felelősségérzettel, szívből jövően kell végezni. Nemcsak arra kell gondot fordítani, hogy az előírásoknak eleget téve elvégezzük, ami elő van írva. Ilyen munkával az üzem vezetői távolról sem teljesíthetik feladatalkat. Jól csak akkor dolgozhatnak, ha munkájukat állandó ellenőrzés tárgyává teszik és igyekezetükkel azon vannak, hogy meggyőző törekvéseiknek messzemenő eredményei legyenek. Ezt azonban a kassai II. téplagyárban elmulasztották. Amellett, hogy nem végezték el mindazt, amit el kellett volna végezniök: még elvégzett munkájukat sem mérlegelték, nem nézték meg, hogy legalább ennek van-e eredménye. Ellenkező esetben a politikai tömegmunkának üzemükben szemléltetöbb eredményei lennének és a munkából, igazolatlanul kimaradók száma sem öltené mai méreteit. Munkájukért a szakaszbizalniiakat is bírálat Illeti. Ök se nyújtották mindazt, amit egy jó szakaszbizalmitól várunk. Nem veszik komolyan munkájukat, nem végeznek a dolgozók között kielégítő személyes felvilágosító munkát, így nem csodálkozhatunk, hogy egyes dolgozók fontos politikai kérdésekben hiányos ismeretekkel rendelkeznek. Nem lehetünk elégedettek a politikai oktatók munkájával sem és általában az üzemi tömegszervezetek vezető} mind gyengén dolgoznak. Le kell szögeznünk: az üzemben a politikai nevelőmunka nem éri el a kívánt méreteket. Ezt maguk az üzem vezetői is beismerik. Beszélgetéseink folyamán elmondották, hogy Zápotocký elvtársnak a Központi Szakszervezeti Tanács prágai ülésén mondott beszéde —• melyben kritikailag rámutatott az. üzemi tömegszervezeteknek a nevelőmunka terén megmutatkozó hiányos tevékenységére — találó volt reájuk is. Szakszervezeti vezetőink kritikáiból sokat tanultak és sokat merítettek jövőbeni munkájuk megjavításához. Amint az elvtársak szavaiból megtudtuk, az üléseken elhangzott beszámolók és határozatok megvitatása után az üzemi tömegszervezetek vezetői valamennyien megfogadták, hogy a Központi Szakszervezeti Tanács (URO) és a Szlovák Szakszervezeti Tanács (SOR) nagyjelentőségű ülésein hozott határozatok nyomán a jövőben megjavítják munkájukat: fokozzák üzemükben a politikai felvilágosító munkát. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, nem elég csupán „fogadalmat" tenni vagy „megfogadr.v'% Az eddigi hibák kiküszöbölése érdekében tettekre van szükség. Jó és igazán eredményes munkát a Keletszlovákiai Téplagyár kassai II. üzemében csak ugy végezhetnek, ha a vezetők változtatnak magatartásukon és az eddigieknél nagyobb felelősségérzettel végzik feladataikat. Ha így lesz a nevelőmunka terén, egész biztosan hamarosan megmutatkozik az eredményes javulás. Balázs A. Béli>