Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)
1952-07-22 / 172. szám, kedd
Vüá<? proletárjai egyesüljetek* SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952 július 22. kedd 2 Kčs V. évfolyam, 172. szám c/i mai számban ; A „Tűzkeresztség", az új magyar falu drámai erejű rajza a Fesztivál műsorán (2. old.) Antonin Zápotocky kormányelnök beszéde a Központi Szakszervezeti Tanács plenáris ülésén (3. old.) Apró jegyzetek egy nagy építkezésről, a Szövetségi Vasútvonalról (4. old.) A népi Lengyelország 8 éve (5. old.) A Román Népköztársaság új alkotmánytervezetéről ("5. old.) Zátope k megismételte \lomloni bravúrját (6. old.) Egy pillanatra se szüntesd a harcot a kulák ellen A szövetkezetek megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat megjelenése' óta szövetkezeteink tagsága az eddiginél is világosabban látja, hogy további fejlődésük csak az egyre élesebbé váló osztályharc közepette történhetik. A szövtekezetek tagjai mindinkább felismerik és tudatosítják, hogy amilyen mértékben nő a szövetkezetek száma, erősödnek a szövetkezetek, amilyen mértékben növelik terméshozamaikat és az állatok hasznosságát, mindezekkel növelik saját maguk jólétét, erősítik az országot, s újabb lépésekkel viszik előre hazánkban a szocializmus ügyét, e sikerekkel, eredményekkel párhuzamosan fokozódik az osztályellenség, a kulákság támadása a szövetkezetek, a dolgozó parasztok és egész népi demokráciánk ellen. Amilyen mértékben erősödik, növekedik szövetkezeti mozgalmunk, a falusi reakció oly mértékben veszíti el Iába alól a talajt, szűkül körülötte a kör, s támadásai annál dühödtebbek. És éppen ez az, ami sok falusi pártmunkást, közigazgatási funkcionáriust, szövetkezeti vezetőt és tagot megtéveszt, az, hogy amikor pártunk az egyre élesebbé váló osztályharc, a kulákság egyre dühödtebb, szívósabb és elszántabb támadásaira hívja fel a fígyefaset, .-.ezzel szemben" a .„valóságban" sokan azt tapasztalják, az az észrevételük, hogy lehet, hogy másutt élesedik az osztályharc, támad és szabotál a kulákság, azonban náluk már „megtörték a kulákok hatalmát", olyan kisfiú az, hogy nyikanni se mer. Nemhogy szabotálná a szövetkezeti gazdálkodást, az állam iránti kötelességek teljesítését és népi demokráciánk ellen uszítana, hanem öriil, hogy hely;? van a földön, híre hamva sincs már benne a régi hetykeségnek, levetkezte munkásnyúzó mivoltát. Ez az álláspont, amire találó a szólásmondás: „A tehén szarva között keresik a tö'gyét", azaz, amikor az osztályellenséggel szembeni éberséget, az osztályellenség felismerését, osztályösztönt elhomályosítja a „tyúksötétje". Korántsem mondhatjuk el, hogy a falusi pártszervezetek, a nemzeti bizottságok és maguk a szövetkezeti vezetők és tagok következetes, kérlelhetetlen és meg nem alkuvó harcot folytatnak az osztályellenség, a kulák eUen. A megalkuvás, az engedékenység, az osztályellenséggel kötött „fegyverszünet" tapasztalható nem egy helyen és nem egy esetben. S ennek oka egyrészt az opportunizmus, a tudatos megalkuvás, másrészt a falusi pártmunkások, főleg a nemzeti bizottságok dolgozóinak alacsony marxistaleninista elméleti tudása, az osztályösztön eltompulása. Az előbbi, az opportunizmus, az osztályellenséggel való tudatos megbékélés politikája főleg a középkádereknél, a járási és kerületi szerveknél észlelhető', ahol nem tételezhető fel, hogy a marxizmus-leninizmus alapvető kérdéseivel ne lennénk tisztában, ahol nem tételezhető fel, hogy ne ismernék pártunk egyenes és határozott politikáját az osztályharcot illetően. Ilyen opportunizmus nyilvánul meg egészen durván és kirívóan a bratislavai kerületi Nemzeti Bizottságnál. Az. Uj Szó még a mult év. december ' 15-iki számában közölt cikkben leleplezte Varga Ernő 150 holdas kulákot, a csákányi EFSz-be beférkőzött agronómust, aki a környék leghírhedtebb munkásnyúzója volt. Mit tettek a kritika nyomán r.z illetékes szervek? A somorjai járási szervek, sem a pártbizottság, sem a járási Nemzeti Bizottság, — a többszöri felhívás ellenére sem — a „fülük botját" sem mozdítoták. A kritika megjelenése után majdnem félévvel „megmozdult" a bratislavai kerületi Nemzeti Bizottság s a „kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon" „elméletet" valósítva meg, „odahatott", hogy a 150 holdas kulákot leváltották -agronómusi tisztségéből s az állattenyésztő csoportba osztották be „egyszerű munkásnak". Indokolták „eljárásukat" azzal, hogy Varga. Ernőnek „alig" van többje l-l hektár földnél, hogy gazdasága nem haladja meg a 15 hektárt, tehát nem tekinthető kuláknak, hogy a kritika azon állítása, hogy Varga Ernőnek 150 hold földje van, nem felel meg a valóságnak, mert abból „alig" 14 hektár az övé, a többi pedig az „anyja nevén" van. Nemrég, ez év június 21-iki számában az Uj Szó Benyó Jánosnak, az ipolysági járási nemzeti bizot-taág dolgozójának a levelét közölte, amely ben élesen bírálta, hogy az állami erdészeti hivatal zólyomi kirendeltsége az ípolyhídvégi kulákoknak fakitermelésre ad ki engedélyt, ugyanakkor az ottani EFSz fa hiányában nem tud építeni. Mi történt a kritika nyomán? Azonnal válaszolt rá Svec Ferenc, a zólyomi járási nemzeti bizottság erdőügyi osztályának veztője, aki 1913-ból, Ferenc József idejéből származó paragrafusra hivatkozva megállapítja, hogy az erdészeti hivatal kirendeltségének az el járása „jogos" volt, „törvényes" volt mert az említett időből származó törvények értelmében «z úrbéres erdők mind a mai napig a hídvégi kulákok „tulajdonát" képezik. Ez az osztályellenséggel cimborá ló, a kulákot egyenesen támogató és védő álláspont tudatos fékezője az előrehaladásnak, szabotálása hazánkban a szocializmus felépítésének. Az ilyen „osztálypolitika" ellen pártszer vezeteink, a járási és kerületi pártbizottságoknak a legéleseblM'n fel kell lépniök. A dolgozók széles tömegeivel való szoros kapcsolat megteremtése által, a jó felvilágosító és ne velő agitációval a dolgozókat harcba kell vinniök nemcsak az osztályellenség leleplezésére, izolálására és ha kell, törvényes eszközök által való felelősségre vonására, liianem harcot kell folytatniok a kulákokkal megalkuvó, az osztályellenséggel cimboráló „védőszentek" ellen is. Nem ritkaság az érem másik oldala sem, az, hogy a falusi funkcionáriusok, akiknek a falu dolgozó népét az osztályharcban vezetniök kell, nem rendelkeznek megfelelő marxista tudással, jóformán fogalmuk sincs arról, ki is a kulák, mi is az osztályharc. Kirívó példa lehet erre Varga Benedek, a nagymegyeri járásbeli Medve község helyi nemzeti bizottságának elnöke, aki amellett, hogy kisparaszt létére maga is kizsákmányo. lóvá vált, mert amtó munkásokat fogadott, szemet húnyt, sőt támogatta, segítette a falu kulákjait. abban, hogy aratókat fogadhassanak. Mikor ezért felelősségre vonták, azzal „magyarázta" eljárását, hogy ő „közös munkát" akart szervezni, mert így lehet boldogulni, hogy a kulákok a kisemberek földjeire, akiknek nincs igavonójuk, kihordták a trágyát, segítenek megművelni a földet, s ennek viszonzásaképpen ezek az aratásban segítenek a kulákoknak. Bár az ezévi pártiskolázás éve sok. kai jobb eredményeket hozott, mint a mult évi, mégis, mint ez az eset is bizonyítja, nem tudtuk még elérni, hogy a falusi pártfunkcionáriusokat megfelelő marxista tudással vértezzük fel. Vonatkozik ez különösen a nemzeti bizottságok dolgozóira, akik sok esetben a pártonkívüliek sorai ból kerülnek ki. Éppen ezért, mert pártunknak határozott célja, hogy pártszervezeteink köré minél szélesebb pártonkívüli aktívát építsen ki, a becsületes, népi demokráciához hü pártonkívüliek állandó nevelésére — a párttagok nevelésével párhuzamosan — a legnagyobb gondot kell fordítani. A járási pártbizottságoknak legfontosabb feladatuk kell hogy le gyen a falusi párttagok,és pártonkívüliek széles tömegeinek állandó nevelése, azok ideológiai tudásának nö velése, a „pártonkívüli kommunistái-:' minél nagyobb számban való kinevelése. A falusi reakció, a kulákság nem alszik, nem békül meg saját hatalmának vereségével és a munkásosztály vezette dolgozó parasztság ha talomra jutásával, tudja, hogy ko porsóját jelenti a szövetkezeti gazdái kodás és annak erősödése; még korántsem mondhatjuk el, hogy döntő és megsemmisítő csapást mértünk a kúlákságra, — nem, a kulákság még meg van és nemhogy „támogatni" népi demokráciánkat, a dolgozó nép hatalmát és annak vívmányait, hanem minden eddiginél sokkal elkeseredettebb, sokkal szívósabban támad, és rombol: csak taktikát változtatott, a nyílt támadásról, az alattomos aknamunkára tért át. van annyi esze, hogy ne menjen fejjel a fáinak. Hogyan dolgozott a reakció az ara. t ásnál a kombájnok ellen? Nyíltan fellépett és agitált ellene? Nem, ezt nem merte megtenni, hanem például a diószegi földműves raktárszövetkezet a kombájnnal aratott-csépelt elsőosztályú sörárpából az első szállítmányt a megállapított áron 410.— koronáért vette át, a második szál lítmányt már esiak 380 koronáért, a harmadikat 310.— koronáért és végül a negyediket a legalacsonyabb árért, márcsak 280.— koronáért, in dokolva ezt azzal, hogy a kombájn1200 mázsa gabonát adott már az országnak a nagyabonyi szövetkezet Amilyen jól haladt az aratás a nagy labonyi szövetkezetben, olyan nagy I odaadással dolgoznak a szövetkezet tagjai a cséplésnél is. A cséplögép[ csoportok versenyeznek egymással ! s a versenyből nagyban kiveszik részüket a helyi CsISz-csoport tagjai is, akik teljes számban^ bekapcsolódtak a cséplési munkákba. Három cséplőgép ontja a szövetkezetben az új kenyérnek valót s a szövetkezet tagjai büszkén emlegetik, hogy eddig már 1200 niázsa gabonát adtak a nép államának és továbbra is igyekezni fognak, hogy a gabonabeadásnak mielőbb eleget tegyenek. Fleisehmann Kálmán. Nagyabony. A csallóközaranyosí szövetkezet júl. 18-án teljesítette gabonabeadását (Távirati jelentésünk.) Örömmel jelentjük, hogy a bókéért folyó harcban eleget tettünk hazafias kötelességünknek, százszázalékban teljesítettük a gabonabeadást, amely 22.5 vagont tett ki. A csallóközaranyosí szövetkezet vezetősége. A líbádí szövetkezeiben 4 nappal a határidő előtt befejezték a cséplést A libádi szövetkezet tagjai nemcsak az aratást végezték el 3 nappal a tervezett idö előtt, hanem amint az utolsó kéve is kiesett az önkötözögépböl, a határban felbúgott a cséplőgép is. Nap nap után szaporodott a dolgozó nép új kenyérnekvalója és a tagok odaadó szorgalmával a cséplést július 18-ig, 4 nappal a határidő előtt befejezték. Kadvánszki András, Libád. A doborgazí szövetkezetben a tervezett időnél 4 nappal hamarább fejezték be az aratást, 2 nappal a határidő előtt befejezik a cséplést nal csépelt gabona nem tiszta, ,,szemetes" s ezért csak a legalacsonyabb árat lehet érte fizetni. Hasonló esetről számolt be Jedinák Mihály levelezőnk is, aki azt írta, hogy a f ölti műves raktárszövetkezet a váradi EFSz kombájnnal csépelt elsőosztályú árpáját csak közepes minőségűnek vette át. Mit bizonyítanak ezek az esetek? Azt, hogy az osztályellenség nem alszik, hogy nem vertük még szét erőit, liogy taktikát változtatva rombol és agitál ellenünk. És az osztályellenségnek éppen az a taktika-változtatása az eddiginél még fokozottabb éberséget, még nagyobb ideológiai felkészültséget követel meg a falusi pártmunkásoktól, az államhatalom minden szervétől, de minden dolgozó paraszttól is, hogy felismerjék az új köntösbe bújt, a ,,jó ember" álarca mögé rejtőzött osztályellenséget és annak leplezett kártevő szándékait. Pártunk falusi politikáját — mint azt a szövetkezetek megszilárdításáról szóló párt- és kormányhatározat is kihangsúlyozta, — a lenini hármas jelszó határozza meg: ,,Támaszkodj a szegényparasztra. lépj szövetségre a középparaszttal és egy pillanatra se szüntesd a harcot a kulák ellen." Ennek szellemében, ezt megvalósítva kell a falun a szocializmust építeni. A doborgazi szövetkezet tagjai jól'megszervezve és nagy lendülettel indultak az idei békearatásba. A jól végzett munkának az eredménye az lett, hogy az aratást sikeresen és 4 nappal a határidő előtt befejezték. A szövetkezet tagjai arra is ígéretet tettek, hogy a 15 napra tervezett cséplést 12 nap alatt befejezik. Hogy ígéretüket valóra is váltják, arra biztosíték az a nagy lelkesedés, amelyet az aiatás alatt tanúsítottak. Elismerést és dicséretet érdemelnek az asszonyok, akik az aratásból méltóképpen kivették részüket. Ki kell emelnünk Gottgeizl nénit, aki annak ellenére, hogy már 60. életévét gyúrja, egyetlen egy nap sem hiányzott a tarlóról. Kitűntek még Mikus Etel, Szele Mária, Boráros Péterné, Bartalos Olga és valamennyien, akik hozzájárultak az idei aratás sikeres elvégzéséhez. A cséplést 18-án kezdték és ma már teljes ütemben folyik a cséplés. Fáradságot nem ismerve dolgoznak és ígéretet tettek, hogy amíg az idö engedi, ha kell, reggel i órától este 9 óráig is dolgozni fognak, mert a szövetkezet tagjai valamennyien tudják, hogy mindannyiunk érdeke, hogy a gabona minél előbb a raktáriba kerüljön. A gabonát a cséplőgéptől egyenesen a földmüvesraktárszövetkezetbe szállítják és eleget tesznek első kötelességüknek, a gabonabeadásnak. A tejfalusi szövetkezetben is befejezték az aratást mégpedig 3 nappal a tervezett határidő előtt. 21-én kezdték meg a Cséplést két géppel. Az aratásban elért sikereiken felbátorodva, nagy odaadással dolgoznak a cséplésnél is, hisz az aratást is csak úgy tudták 3 nappal hamarább teljesíteni, hogy a szövetkezet tagjai megértették az idei békearatás jelentőségét és a szövetkezeti tagok családtagjai is teljes létszámmal bekapcsolódtak az aratási munkákba. Ozogány Józsefné, Lozan Pálné, Földi Györgyné, Homyák Istvánné és a község valamennyi asszonya segített az aratásban. A kispakai traktorosbrigád trakto rosa, Németh I. ugyancsak nagyban hozzájárult az aratás sikeres elvégzéséhez és gépével naponta átlagosan 10 hektárt aratott le. A traktoros munkájával a szövetkezet tagjai valamennyien meg vannak elégedve. Csóka Ferenc, Tejfalu. A nádszegí szövetkezetben Szűcs Boldizsár csoportja másfél nap alatt 390 mázsa gabonát csépelt ki Nádszegen az aratás befejezése után 3 cséplőgép kezdett munkához. Már az első napon szép eredmények születtek. Szűcs Boldizsár déli 1 óratói este 7 óráig, bár a gép nem is ment teljes ütemben, mivel a kezdésnél kisebb hibák mutatkoztak, mégis 105 mázsa gabonát csépelt ki. De ez az eredmény nem véglegftes, mert a következő másfél nap alatt Szűcs csoportja 390 mázsa gabonát csépelt ki. A másik két cséplőösoport is szép eredményeket ér el és a csoport valamennyi tagja odaadással és nagy szorgalommal dolgozik. Mindenkin látszik az öröm és büszkén nézik, hogyan szaporodnak a gabonával megtelt zsákok. Hogyne volnának büszkék, hisz mindannyian tudják, hogy a jól végzett munka jó eredménnyel jár és ha több gabonát csépelnek, többet adnak az államnak és több jut saját maguknak is. A három cséplőcsoport versenyben áll egymással és a munkáknál tav núsított nagy szorgalom azt bizonyítja, hogy valamennyien elsők akarnak lenni a cséplési versenyben. Habos Pál, Nádszeg