Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-22 / 172. szám, kedd

Vüá<? proletárjai egyesüljetek* SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952 július 22. kedd 2 Kčs V. évfolyam, 172. szám c/i mai számban ; A „Tűzkeresztség", az új magyar falu drámai erejű rajza a Fesztivál műsorán (2. old.) Antonin Zápotocky kormányelnök beszéde a Köz­ponti Szakszervezeti Tanács plenáris ülésén (3. old.) Apró jegyzetek egy nagy építkezésről, a Szövetségi Vasútvonalról (4. old.) A népi Lengyelország 8 éve (5. old.) A Román Népköztársaság új alkotmánytervezetéről ("5. old.) Zátope k megismételte \lomloni bravúrját (6. old.) Egy pillanatra se szüntesd a harcot a kulák ellen A szövetkezetek megszilárdításá­ról és továbbfejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat megjele­nése' óta szövetkezeteink tagsága az eddiginél is világosabban látja, hogy további fejlődésük csak az egyre élesebbé váló osztályharc közepette történhetik. A szövtekezetek tagjai mindinkább felismerik és tudatosít­ják, hogy amilyen mértékben nő a szövetkezetek száma, erősödnek a szövetkezetek, amilyen mértékben növelik terméshozamaikat és az ál­latok hasznosságát, mindezekkel növelik saját maguk jólétét, erősítik az országot, s újabb lépésekkel vi­szik előre hazánkban a szocializmus ügyét, e sikerekkel, eredmények­kel párhuzamosan fokozódik az osz­tályellenség, a kulákság támadása a szövetkezetek, a dolgozó parasz­tok és egész népi demokráciánk el­len. Amilyen mértékben erősödik, növekedik szövetkezeti mozgal­munk, a falusi reakció oly mérték­ben veszíti el Iába alól a talajt, szűkül körülötte a kör, s támadásai annál dühödtebbek. És éppen ez az, ami sok falusi pártmunkást, köz­igazgatási funkcionáriust, szövetke­zeti vezetőt és tagot megtéveszt, az, hogy amikor pártunk az egyre élesebbé váló osztályharc, a kulák­ság egyre dühödtebb, szívósabb és elszántabb támadásaira hívja fel a fígyefaset, .-.ezzel szemben" a .„való­ságban" sokan azt tapasztalják, az az észrevételük, hogy lehet, hogy másutt élesedik az osztályharc, tá­mad és szabotál a kulákság, azon­ban náluk már „megtörték a kulá­kok hatalmát", olyan kisfiú az, hogy nyikanni se mer. Nemhogy szabotálná a szövetkezeti gazdálko­dást, az állam iránti kötelességek teljesítését és népi demokráciánk el­len uszítana, hanem öriil, hogy he­ly;? van a földön, híre hamva sincs már benne a régi hetykeségnek, le­vetkezte munkásnyúzó mivoltát. Ez az álláspont, amire találó a szólás­mondás: „A tehén szarva között keresik a tö'gyét", azaz, amikor az osztályellenséggel szembeni ébersé­get, az osztályellenség felismerését, osztályösztönt elhomályosítja a „tyúksötétje". Korántsem mondhatjuk el, hogy a falusi pártszervezetek, a nemzeti bizottságok és maguk a szövetke­zeti vezetők és tagok következetes, kérlelhetetlen és meg nem alkuvó harcot folytatnak az osztályellen­ség, a kulák eUen. A megalkuvás, az engedékenység, az osztályellen­séggel kötött „fegyverszünet" ta­pasztalható nem egy helyen és nem egy esetben. S ennek oka egyrészt az opportunizmus, a tudatos meg­alkuvás, másrészt a falusi pártmun­kások, főleg a nemzeti bizottságok dolgozóinak alacsony marxista­leninista elméleti tudása, az osztály­ösztön eltompulása. Az előbbi, az opportunizmus, az osztályellenség­gel való tudatos megbékélés politi­kája főleg a középkádereknél, a já­rási és kerületi szerveknél észlelhe­tő', ahol nem tételezhető fel, hogy a marxizmus-leninizmus alapvető kér­déseivel ne lennénk tisztában, ahol nem tételezhető fel, hogy ne ismer­nék pártunk egyenes és határozott politikáját az osztályharcot illetően. Ilyen opportunizmus nyilvánul meg egészen durván és kirívóan a brati­slavai kerületi Nemzeti Bizottság­nál. Az. Uj Szó még a mult év. de­cember ' 15-iki számában közölt cikkben leleplezte Varga Ernő 150 holdas kulákot, a csákányi EFSz-be beférkőzött agronómust, aki a kör­nyék leghírhedtebb munkásnyúzója volt. Mit tettek a kritika nyomán r.z illetékes szervek? A somorjai járási szervek, sem a pártbizottság, sem a járási Nemzeti Bizottság, — a többszöri felhívás ellenére sem — a „fülük botját" sem mozdítoták. A kritika megjelenése után majd­nem félévvel „megmozdult" a bra­tislavai kerületi Nemzeti Bizottság s a „kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon" „elméletet" való­sítva meg, „odahatott", hogy a 150 holdas kulákot leváltották -agronó­musi tisztségéből s az állattenyész­tő csoportba osztották be „egyszerű munkásnak". Indokolták „eljárásu­kat" azzal, hogy Varga. Ernőnek „alig" van többje l-l hektár földnél, hogy gazdasága nem haladja meg a 15 hektárt, tehát nem tekinthető kuláknak, hogy a kritika azon állí­tása, hogy Varga Ernőnek 150 hold földje van, nem felel meg a való­ságnak, mert abból „alig" 14 hek­tár az övé, a többi pedig az „anyja nevén" van. Nemrég, ez év június 21-iki szá­mában az Uj Szó Benyó Jánosnak, az ipolysági járási nemzeti bizot-taág dolgozójának a levelét közölte, amely ben élesen bírálta, hogy az állami erdészeti hivatal zólyomi kirendelt­sége az ípolyhídvégi kulákoknak fa­kitermelésre ad ki engedélyt, ugyan­akkor az ottani EFSz fa hiányában nem tud építeni. Mi történt a kriti­ka nyomán? Azonnal válaszolt rá Svec Ferenc, a zólyomi járási nem­zeti bizottság erdőügyi osztályának veztője, aki 1913-ból, Ferenc József idejéből származó paragrafusra hi­vatkozva megállapítja, hogy az erdé­szeti hivatal kirendeltségének az el járása „jogos" volt, „törvényes" volt mert az említett időből származó tör­vények értelmében «z úrbéres erdők mind a mai napig a hídvégi kulákok „tulajdonát" képezik. Ez az osztályellenséggel cimborá ló, a kulákot egyenesen támogató és védő álláspont tudatos fékezője az előrehaladásnak, szabotálása hazánk­ban a szocializmus felépítésének. Az ilyen „osztálypolitika" ellen pártszer vezeteink, a járási és kerületi párt­bizottságoknak a legéleseblM'n fel kell lépniök. A dolgozók széles töme­geivel való szoros kapcsolat megte­remtése által, a jó felvilágosító és ne velő agitációval a dolgozókat harcba kell vinniök nemcsak az osztályel­lenség leleplezésére, izolálására és ha kell, törvényes eszközök által va­ló felelősségre vonására, liianem har­cot kell folytatniok a kulákokkal megalkuvó, az osztályellenséggel cimboráló „védőszentek" ellen is. Nem ritkaság az érem másik olda­la sem, az, hogy a falusi funkcioná­riusok, akiknek a falu dolgozó népét az osztályharcban vezetniök kell, nem rendelkeznek megfelelő marxis­ta tudással, jóformán fogalmuk sincs arról, ki is a kulák, mi is az osztály­harc. Kirívó példa lehet erre Varga Benedek, a nagymegyeri járásbeli Medve község helyi nemzeti bizottsá­gának elnöke, aki amellett, hogy kis­paraszt létére maga is kizsákmányo. lóvá vált, mert amtó munkásokat fogadott, szemet húnyt, sőt támogat­ta, segítette a falu kulákjait. abban, hogy aratókat fogadhassanak. Mikor ezért felelősségre vonták, azzal „ma­gyarázta" eljárását, hogy ő „közös munkát" akart szervezni, mert így lehet boldogulni, hogy a kulákok a kisemberek földjeire, akiknek nincs igavonójuk, kihordták a trágyát, se­gítenek megművelni a földet, s ennek viszonzásaképpen ezek az aratásban segítenek a kulákoknak. Bár az ezévi pártiskolázás éve sok. kai jobb eredményeket hozott, mint a mult évi, mégis, mint ez az eset is bizonyítja, nem tudtuk még elérni, hogy a falusi pártfunkcionáriusokat megfelelő marxista tudással vértez­zük fel. Vonatkozik ez különösen a nemzeti bizottságok dolgozóira, akik sok esetben a pártonkívüliek sorai ból kerülnek ki. Éppen ezért, mert pártunknak határozott célja, hogy pártszervezeteink köré minél széle­sebb pártonkívüli aktívát építsen ki, a becsületes, népi demokráciához hü pártonkívüliek állandó nevelésére — a párttagok nevelésével párhuzamo­san — a legnagyobb gondot kell for­dítani. A járási pártbizottságoknak legfontosabb feladatuk kell hogy le gyen a falusi párttagok,és pártonkí­vüliek széles tömegeinek állandó ne­velése, azok ideológiai tudásának nö velése, a „pártonkívüli kommunistái-:' minél nagyobb számban való kineve­lése. A falusi reakció, a kulákság nem alszik, nem békül meg saját hatal­mának vereségével és a munkásosz­tály vezette dolgozó parasztság ha talomra jutásával, tudja, hogy ko porsóját jelenti a szövetkezeti gazdái kodás és annak erősödése; még ko­rántsem mondhatjuk el, hogy döntő és megsemmisítő csapást mértünk a kúlákságra, — nem, a kulákság még meg van és nemhogy „támogatni" népi demokráciánkat, a dolgozó nép hatalmát és annak vívmányait, ha­nem minden eddiginél sokkal elkese­redettebb, sokkal szívósabban támad, és rombol: csak taktikát változtatott, a nyílt támadásról, az alattomos ak­namunkára tért át. van annyi esze, hogy ne menjen fejjel a fáinak. Hogyan dolgozott a reakció az ara. t ásnál a kombájnok ellen? Nyíltan fellépett és agitált ellene? Nem, ezt nem merte megtenni, hanem például a diószegi földműves raktárszövetke­zet a kombájnnal aratott-csépelt el­sőosztályú sörárpából az első szállít­mányt a megállapított áron 410.— koronáért vette át, a második szál lítmányt már esiak 380 koronáért, a harmadikat 310.— koronáért és vé­gül a negyediket a legalacsonyabb árért, márcsak 280.— koronáért, in dokolva ezt azzal, hogy a kombájn­1200 mázsa gabonát adott már az országnak a nagyabonyi szövetkezet Amilyen jól haladt az aratás a nagy labonyi szövetkezetben, olyan nagy I odaadással dolgoznak a szövetkezet tagjai a cséplésnél is. A cséplögép­[ csoportok versenyeznek egymással ! s a versenyből nagyban kiveszik ré­szüket a helyi CsISz-csoport tagjai is, akik teljes számban^ bekapcsolód­tak a cséplési munkákba. Három cséplőgép ontja a szövet­kezetben az új kenyérnek valót s a szövetkezet tagjai büszkén emlege­tik, hogy eddig már 1200 niázsa ga­bonát adtak a nép államának és to­vábbra is igyekezni fognak, hogy a gabonabeadásnak mielőbb eleget te­gyenek. Fleisehmann Kálmán. Nagyabony. A csallóközaranyosí szövetkezet júl. 18-án teljesítette gabonabeadását (Távirati jelentésünk.) Örömmel jelentjük, hogy a bóké­ért folyó harcban eleget tettünk ha­zafias kötelességünknek, százszáza­lékban teljesítettük a gabonabe­adást, amely 22.5 vagont tett ki. A csallóközaranyosí szövetkezet vezetősége. A líbádí szövetkezeiben 4 nappal a határidő előtt befejezték a cséplést A libádi szövetkezet tagjai nem­csak az aratást végezték el 3 nap­pal a tervezett idö előtt, hanem amint az utolsó kéve is kiesett az önkötözögépböl, a határban felbú­gott a cséplőgép is. Nap nap után szaporodott a dolgozó nép új kenyér­nekvalója és a tagok odaadó szor­galmával a cséplést július 18-ig, 4 nappal a határidő előtt befejezték. Kadvánszki András, Libád. A doborgazí szövetkezetben a tervezett időnél 4 nappal hamarább fejezték be az aratást, 2 nappal a határidő előtt befejezik a cséplést nal csépelt gabona nem tiszta, ,,sze­metes" s ezért csak a legalacsonyabb árat lehet érte fizetni. Hasonló eset­ről számolt be Jedinák Mihály leve­lezőnk is, aki azt írta, hogy a f ölti műves raktárszövetkezet a váradi EFSz kombájnnal csépelt elsőosztá­lyú árpáját csak közepes minőségű­nek vette át. Mit bizonyítanak ezek az esetek? Azt, hogy az osztályellenség nem al­szik, hogy nem vertük még szét erő­it, liogy taktikát változtatva rombol és agitál ellenünk. És az osztályel­lenségnek éppen az a taktika-változ­tatása az eddiginél még fokozottabb éberséget, még nagyobb ideológiai felkészültséget követel meg a falusi pártmunkásoktól, az államhatalom minden szervétől, de minden dolgozó paraszttól is, hogy felismerjék az új köntösbe bújt, a ,,jó ember" álarca mögé rejtőzött osztályellenséget és annak leplezett kártevő szándékait. Pártunk falusi politikáját — mint azt a szövetkezetek megszilárdításá­ról szóló párt- és kormányhatározat is kihangsúlyozta, — a lenini hármas jelszó határozza meg: ,,Támaszkodj a szegényparasztra. lépj szövetségre a középparaszttal és egy pillanatra se szüntesd a harcot a kulák ellen." Ennek szellemében, ezt megvalósítva kell a falun a szocializmust építeni. A doborgazi szövetkezet tagjai jól'megszervezve és nagy lendület­tel indultak az idei békearatásba. A jól végzett munkának az eredménye az lett, hogy az aratást sikeresen és 4 nappal a határidő előtt befejezték. A szövetkezet tagjai arra is ígére­tet tettek, hogy a 15 napra tervezett cséplést 12 nap alatt befejezik. Hogy ígéretüket valóra is váltják, arra biztosíték az a nagy lelkesedés, amelyet az aiatás alatt tanúsítot­tak. Elismerést és dicséretet érde­melnek az asszonyok, akik az ara­tásból méltóképpen kivették részü­ket. Ki kell emelnünk Gottgeizl nénit, aki annak ellenére, hogy már 60. életévét gyúrja, egyetlen egy nap sem hiányzott a tarlóról. Kitűntek még Mikus Etel, Szele Mária, Borá­ros Péterné, Bartalos Olga és vala­mennyien, akik hozzájárultak az idei aratás sikeres elvégzéséhez. A cséplést 18-án kezdték és ma már teljes ütemben folyik a cséplés. Fá­radságot nem ismerve dolgoznak és ígéretet tettek, hogy amíg az idö engedi, ha kell, reggel i órától este 9 óráig is dolgozni fognak, mert a szövetkezet tagjai valamennyien tud­ják, hogy mindannyiunk érdeke, hogy a gabona minél előbb a raktári­ba kerüljön. A gabonát a cséplőgép­től egyenesen a földmüvesraktár­szövetkezetbe szállítják és eleget tesznek első kötelességüknek, a ga­bonabeadásnak. A tejfalusi szövetkezetben is befe­jezték az aratást mégpedig 3 nap­pal a tervezett határidő előtt. 21-én kezdték meg a Cséplést két géppel. Az aratásban elért sikereiken felbá­torodva, nagy odaadással dolgoznak a cséplésnél is, hisz az aratást is csak úgy tudták 3 nappal hamarább teljesíteni, hogy a szövetkezet tag­jai megértették az idei békearatás jelentőségét és a szövetkezeti tagok családtagjai is teljes létszámmal be­kapcsolódtak az aratási munkákba. Ozogány Józsefné, Lozan Pálné, Föl­di Györgyné, Homyák Istvánné és a község valamennyi asszonya segí­tett az aratásban. A kispakai traktorosbrigád trakto rosa, Németh I. ugyancsak nagyban hozzájárult az aratás sikeres elvég­zéséhez és gépével naponta átlago­san 10 hektárt aratott le. A trakto­ros munkájával a szövetkezet tagjai valamennyien meg vannak eléged­ve. Csóka Ferenc, Tejfalu. A nádszegí szövetkezetben Szűcs Boldizsár csoportja másfél nap alatt 390 mázsa gabonát csépelt ki Nádszegen az aratás befejezése után 3 cséplőgép kezdett munkához. Már az első napon szép eredmények születtek. Szűcs Boldizsár déli 1 óra­tói este 7 óráig, bár a gép nem is ment teljes ütemben, mivel a kez­désnél kisebb hibák mutatkoztak, mégis 105 mázsa gabonát csépelt ki. De ez az eredmény nem véglegftes, mert a következő másfél nap alatt Szűcs csoportja 390 mázsa gabonát csépelt ki. A másik két cséplőöso­port is szép eredményeket ér el és a csoport valamennyi tagja oda­adással és nagy szorgalommal dol­gozik. Mindenkin látszik az öröm és büszkén nézik, hogyan szaporod­nak a gabonával megtelt zsákok. Hogyne volnának büszkék, hisz mindannyian tudják, hogy a jól vég­zett munka jó eredménnyel jár és ha több gabonát csépelnek, többet adnak az államnak és több jut saját maguknak is. A három cséplőcsoport versenyben áll egymással és a munkáknál tav núsított nagy szorgalom azt bizo­nyítja, hogy valamennyien elsők akarnak lenni a cséplési verseny­ben. Habos Pál, Nádszeg

Next

/
Oldalképek
Tartalom